|
2008-03-25 17:01:32, kedd
|
| |
| |
(Csörének)
Ne törjön össze, ami szép és
ami köttetett immár negyven
éve. Felkel a nap és lemegy,
de az érzések béklyóit nem
önthetjük szemétbe. Volt valami,
ami összehozott és ami
megtartott, ami égett. Az idő
furcsa kerék és forog, egyszer
magasba, máskor le, de visszatér,
ahogy a végtelen találkozik
önmagával és iramlik
felfelé a fénybe. Néha árnyék,
néha tiszta kék, néha csend,
néha vihar. A horizont
széditő éke. Hallom és érzem.
Sorsom, talán halálom. Az Isten
szivverése. Imádkozom a sir
szélén, sirok, könyörgök : maradj
velem, ne hagyj el, még ne.
Zas Lóránt
-- Tavaszvölgy tava, 2008. márc. 25. --
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
