|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 19:59:03, péntek
|
| |
| |
Talán így köszöntötték születése pillanatában szülei - Zrínyi Ilona hercegnő-fejedelemasszony és I. Rákóczi Ferenc fejedelem - fiúgyermeküket.
A Nagyságos Fejedelem, herceg II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én a Rákóczi hercegségben a híres Sárospataktól és Sátoraljaújhelytől "egy nyíllövésnyire" Borsiban született.
Vallomásában így ír erről a várkastélyról, ahonnét üstökösként indul el élete - nemzeti történelmünk legfényesebb csillaga -, hogy a későbbi Magyarországnak és a világnak ragyogjon önfeláldozó hazaszeretete:
"Te istállóban születtél, én meg palotában...
Szüleid szegények az enyémek fejedelmek.."
"...a mi házunk, Borsi kastélyában vezettél be
ezen nyomorúságos életbe."
Milyen ősöktől, honnét származott a Nagy Magyar Szabadságharc vezére és legkiválóbb egyénisége? A Rákócziak, régi nemesi magyar család, az Árpád-kori Bogát - Radván nemzetségből. Családfájukat a tatárjárásig vezették vissza. Országos jelentőségre a XVI. században emelkedett a család. Az ükapa, I. Rákóczi Zsigmond, Bocskai István utódaként lett Erdély fejedelme. II. Rákóczi Ferenc dédszülei a - nagy mecénások - I. Rákóczi György fejedelem - a nagy Bethlen Gábor utóda - és a kultúrát, tudományt támogató nagyszerű Lórántffy Zsuzsanna.
I. Rákóczi György egy Habsburg-ellenes szövetséget kötött a svéd Krisztina királynővel. Nagyapja II. Rákóczi György fejedelem nagy külpolitikai kapcsolatai révén vált ismertté. Közvetlen ill. közvetve tárgyalt az angol forradalom vezérével Cromwell Olivérrel, a Habsburgokkal, a svéd királlyal és a törökkel. Nagyanyja a protestánsokat mellőző kemény katolikus Báthory Zsófia fejedelemasszony volt. Édesapja I. Rákóczi Ferenc fejedelem, aki megmenekült a kivégzéstől, alig élte túl fia születését.
A másik ág kiváló ősei a híres, nagy történelmi múlttal rendelkező Zrínyi család. Híres felmenője gróf Zrínyi Miklós Szigetvár hős védője, aki a török elleni és a hazát oltalmazó szabadságküzdelmek mártírja lett. A leghíresebb, gróf Zrínyi Miklós a politikus, költő és hadvezér - a nagyapa testvére -, aki egy "birodalmi" vadkannak esett áldozatul. A "divide et impera" politika fintora, hogy 1644 őszén Zrínyi Miklós a császári hadak élén Rozsnyónál - mint ellenséggel szemben - harcolt a dédapa I. Rákóczi György ellen. II. Rákóczi Ferenc - anyai nagyapját - gróf Zrínyi Péter horvát bánt és a nagyanya bátyját, gróf Frangepán Ferencet Habsburg I. Lipót császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztette. Zrínyi Péterné - a nagymama - gróf Frangepán Anna Katalin megőrült és 3 év múlva meghalt. Édesanyja testvére, János gróf 1703 őszén a börtönben hunyt el.
Zrínyi Ilona hercegnő - Munkács várának hős védője - csodálatos asszonyként vívta "Dávid és Góliát" küzdelmét, ellenállva a Habsburg támadásoknak. Munkács dicsőséges védelme során a Rákóczi-gyerekek édesanyjukat névnapján a következő verssel köszöntötték:
"Rabság bilincseit kerülő magyarság:
Egy Munkács várába szorult a szabadság".
Miután elárulták a hős védőt, a császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát, akitől örökre elszakították kisgyermekeit. "Ferkó" 1688. március 27-én, tizenkettedik születésnapján került Bécsbe, ahonnét azonnal a jezsuiták neuhausi rendházába vitték. Kiváló középiskolai eredményeit elérve egyetemi tanulmányait Prágában végezte. A tragikus sorsú fejedelemasszony soha többé nem látta gyermekét, az imádott "kis Herceget".
A református hitéhez odaadóan ragaszkodó erdélyi uralkodócsaládból ő már katolikus volt. Egy évet Itáliában töltött és csak tizennyolc éves korában, 1694-ben tért haza birtokára, hogy elfoglalja Sáros megye örökös főispáni székét. Még ebben az évben házasságot kötött. Feleségül vette a hessen-rheinfelsi hercegnőt Sarolta Amáliát. Felesége édesanyja Leiningen Westerburg Alexandra hercegnő, akinek későbbi leszármazottja gróf Leiningen Westerburg Károly az aradi 13 hős egyike.
Rákóczi 1700-ban Magyarországot járva rettenetes benyomásokra tett szert. Sorsa ettől az időtől kezdve ismét, és örökre egybefonódik hazájával és a nemzet sorsával. Terveit elárulják, elfogatása, bécsújhelyi menekülése, szabadságharca Magyarország történetének csodálatos eseményekkel gazdag fejezete. A siralomházból való szökését lehensfeldi von Gottfried Lehmann kapitánynak - aki Rákóczit az élete árán mentette meg -, és társainak, Jakab Lehmann és Kerzl hadnagynak köszönhette. Örök hála nekik, hogy megóvták hazájának és Európának minden idők egyik leghívőbb és leghívebb magyarját! Nélkülük ma nem tudnánk, hogy ki volt II. Rákóczi Ferenc.
Rákóczit zsarolták, fenyegették, az életére törtek, elragadták tőle feleségét és gyermekeit, akiket Bécsben túszként, fogolyként tartottak. De az ő tiszta jellemét és gerincét semmilyen alattomos politika nem tudta megtörni.
1703. március 17-én Rákóczi Lengyelországból, Brezán várából kiáltványban szólítja harcba Magyarország minden "nemes és nemtelen" lakosát. Esze Tamásnak átadja a "Cum Deo pro Patria et Libertate" (Istennel a Hazáért és a Szabadságért) feliratú piros selyemzászlókat.
II. Rákóczi Ferenc herceg 1703. június 16-án - mindössze 27 évesen - lépte át jelképesen a Vereckei-hágónál a magyar határt. Ezzel a népi kezdeményezésű felkeléssel megkezdődött a nyolc évig tartó Nagy Magyar Rákóczi Szabadságharc.
Sajnos édesanyja nem érhette meg ezt a nagyszerű pillanatot, amikor szeretett fia, a szabadság csillaga a Rákóczi hercegség területére, szabad magyar földre lépett. A Nagyságos Fejedelem nagy szeretettel emlékezett édesanyja, Zrínyi Ilona belénevelt hitére, elveire és a hazát szerető gondolataira, nem feledte, lelke mélyén mindazokat örökre megőrizte.
A kis Herceg II. Rákóczi Ferenc Édesanyjával Zrínyi Ilona fejedelemasszonnyal
(Munkács - Rákóczi vár)
II. Rákóczi Ferenc a Nagyságos Fejedelem lovassági zászlója.
"Iustam causam Deus non derelinquet - Isten az igaz ügyet nem hagyja el." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 15:02:00, péntek
|
| |
| |
A Paktum miatti ,,tudatlanság", vagy ,,félismeretek" felelőtlensége
Boross Péter a Paktumról:
"...Ezért kötötte meg az ismert paktumot és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
Köszönöm a visszaemlékezőnek és az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában megjelenő mondatot! Ez az egy mondat adott magyarázatot egy sor érthetetlen történésre!
Például:
1.) E sorokat olvasva jöttem arra rá, hogy - amikor 1996-ban rám maradt Anyuka és Apuka istápolása és elhatároztam, hogy "megtanítom" őket az Igazságra emlékezni - miért végződött ezen törekvésem teljes kudarccal.
Először azt hittem, hogy olyan hosszú idő telt el a hazugságok jegyében, hogy már nem is emlékeznek másra! Most már tudom, hogy ez csak részben igaz, mert annak a bizonyos paktumnak az volt az üzenete szüleim és nemzedékük számára, hogy:
MÉG NEM JÖTT EL AZ IGAZMONDÁS IDEJE!
2.) Ebből az egy mondatból értettem meg azt is, hogy miért végződött a politikai ténykedésem is kudarccal. Történt ugyanis, hogy a "rendszerváltozás" kezdetekor azt hittem, hogy eljött végre az én időm és beleártottam magam a politikai életbe. Végig kampányoltam az 1994-es választásokat, mint KDNP-s "pártkatona"; majd 1996-ban jelentkeztem az MDF helyi szervezeténél, hogy segíthessek. Azt mondták: lépjen be, akkor többet tehet közös ügyünkért, a "magyarság sorsának jobbításáért". Beléptem, mert nem szerettem volna kevesebbet elérni, mint (amit mindig is): sorstársaim ERKÖLCSI REHABILITÁCIÓJÁT és annak NYILVÁNOSSÁGÁT; valamint a (rendszer)váltáshoz szükséges ESZKÖZÖK (ismeretek, induló tőke...) elérhetőségét! Végig küzdöttem az 1998-as, a 2002-es választásokat: irodai ügyelet, cédulagyűjtés (még a Fidesznek is a Ferencvárosban).
Ott voltam a szavazatszámláló bizottságokban is és majd belehaltam abba, hogy mennyire magamra maradtam a kádári időkben összeszokott társaságban! Még, ha észre is vettem volna, hogy hogyan csalnak, sem tehettem volna semmit, mert még a MIÉP-es társam sem állt szóba velem! A kampányban újságcikkeket írtam éjszakánként, majd esszéket, szociográfiákat, novellákat, regényt. Előadásokra készültem a református gyülekezet női körében... Két marékkal szórtam (gondolat)"gyöngyeimet", úgy, hogy egy fillért nem kaptam senkitől cserébe, miközben csak úgy röpködtek körülöttem a százezrek!
Örültem, hogy dolgozhattam, csak az bántott, hogy: senki nem hallgatott rám(!), hogy senki nem állt szóba velem! Pedig nem akartam más lenni, mint olyan EMBER, aki "a másik emberrel beszél..."
(Az idézőjeles mondatrész példaképemtől, Albert Schweitzertől való. Ő mondta a hirosimai atomtámadás után, hogy: "Egész életemben igyekeztem tartózkodni attól, hogy társadalmi kérdésekről nyilatkozzam... egyáltalán nem azért, mert nem érdekeltek a nemzetközi események vagy a politika. Nagyon is érdekelnek, és igen aggódom miattuk. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a külvilághoz való viszonyomnak közvetlenül teológiai, filozófiai és zenei munkásságomból és gondolkodásomból kell kinőnie. Inkább az egész emberiség problémáit igyekeztem megközelíteni, semmint belebonyolódni az egyik vagy másik csoport ellentmondásaiba. Ember akartam lenni, aki a másik emberrel beszél.")
A legutóbbi választások "eredménye" után rájöttem, hogy az én esetem nem egyedi, hanem egy nagyon fontos, a vágott-virág-sorssal, az 1945 után születettekkel összefüggő történelmi- magyar jelenség.
Ugyanis:
1.) Ők úgy élik meg hovatartozásukat, történelmüket, hogy nem ismerik családi őseik történetét, történelmét! Előlük a bolsevik hatalom eltitkolta, hogy a nagyapa, dédapa, vagy ükapa milyen hősiesen harcolt hazája érdekeiért az első világháborúban! Arról sem tudhatott senki, hogyan hurcolták el rokonait a SZU-ba málenkíj robotra, amit - ha túlélt a szegény rokon, még - titkolni is kellett, nemhogy nyilvánossá tenni szörnyű szenvedéseit! Sőt, még arról sem tudhatott a szerencsétlen utód, hogy miért kellett a "láthatatlan skarlát-betűt" viselnei az 1956-os forradalmi mártír rokonaik miatt!
Arról sem tudhatott, tudhattunk, hogy nemzetünk testéből miért szakítottak ki országrésznyi darabokat és az ott élő honfitársaiknak miért kellett egyik napról a másikra, "idegen betolakodóvá" válni saját szülőföldjén!
2.) El kellene érni, hogy ezek az egyéni sorsok megismerhetők legyenek a családokban! Tudatosítani kellene, hogy az egyéni sorsok, történetek, maga a történelem - a család történelme! Hazánk történelme, viszont a családi történelmek összessége!
3.) Jó, hogy van Terrorháza Múzeum, de az ott látottak, a fiatalabbak számára - úgymond: "lógnak a levegőben". Miért? Azért, mert az oda látogató ifjú honpolgárnak fogalma sincs arról, hogy saját családján belül kije-kije hogyan élte túl, vagy halt bele az egyik, vagy a másik terrorizmusba! Addig, bizony ezek az ismeretek - borzalmasságuk miatt - csak még jobban elidegenítik utódainkat saját, családi történelmüktől! Azt a hamis illúziót kelti bennük, hogy: "NEKEM EHHEZ NINCS KÖZÖM!".
4.) Ha mindenki tudná, hogy apjában, nagyapjában akkora félelem, szorongás alakult ki a szocializmus nevezetű társadalomban, hogy kárpótláskor nem merte kárpótoltatni magát, nehogy kiderüljön, hogy annak idején, az ötvenes években "hazudta" a munkásosztályhoz való tartozását. Ha tudná az igazat, akkor azt is tudni vélné, hogy ezek a családi vagyonok azután másodszor is azok kezébe kerültek, akik már egyszer - 1945 után - elvették, kisajátították, elrabolták a családjától!
5.) Nemhogy csökkenteni kellene a történelem órákat, hanem egyenesen az ösztönzők sokaságát kellene kitalálni, hogy az utánunk születettekben, a jövő nemzedékének képviselőiben felébredjen a vágy a családi múlt, a családi történelem megismerésére4 Alapvető igény kellene, hogy legyen - most, a génkutatások óriási eredményeinek elérésekor, különösképpen - saját, genealógiai múltunk ismerete! Egyszerűbben fogalmazva: szükségesnek tartom, hogy mindenki képes legyen - felnőtt korára, legalább dédszülőkig visszamenőleg - a saját családfáját megrajzolni! Még egyszerűbben fogalmazva: jó lenne tudni, hogy ki fia- borja is az ember valójában!
6.) A "tudás" birtokában aztán nem élhetnénk "csak úgy" felelőtlenül bele a világba, mert a múlt kötelez! Kit arra, hogy ősei hibáiból okulva alakítsa ki családi életprogramját, életstratégiáját - kit arra, hogy méltó utódja lehessen elődeinek!
7.) Ebből következik, hogy csakis ennek megvalósulásakor leszünk igazán (genealógiai múltunk ismerete által is) egyenrangú magyar állampolgárok.
Bizony, akkor még az is előfordulhatna, hogy - a tudás birtokában - felelősséggel tudnának, tudnánk v á l a s z - t a n i!
*
Végezetül, azért is érintett különösképpen fájdalmasan a levelem elején idézett mondat, mert a TUDATLANSÁG és a FÉLISMERET úgy szerepel benne, mint olyan tényezők, amelyek kizárják egész nemzedékemet - a vágott-virág-gyökértelen nemzedéket - a felelősségteljes döntésképességből.
Ugyanis, nemcsak szüleink korosztályának jelentett üzenetet az a bizonyos "p a k t u m", hanem az előző rendszer "kompetenseinek" is! Mert, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és "tudás" adta előnyeikkel! Ők azok, akik nálunknál is jobban tudják, hogy ki az, akit el "kell" lehetetleníteni, aki elől el "kell" venni minden lehetőséget!
Csakhogy, én ebbe nem tudtam beletörődni és magánkutatásba fogtam.
Tartoztam vele magamnak, de legfőképpen - az utókornak.
Kutakodásom eredményeként született a Tudósítás Magyarországról... című szociográfiám, mellyel pályáztam a Magyar Írószövetségnél és egy középdíjat
http://furaila.xfree.hu/55534
nyertem 1998-ban.
Az Írószövetségnél a ,,megjelentetésére azonban, nincs pénz"(?) azóta sem. Ezért, amikor márciusban olvastam egy magát ,,INGYENES" megjelentetéssel hirdető kiadót, azonnal megszerkesztettem könyvvé a Tudósítást és elküldtem... azzal a kéréssel, hogy álnéven: (Matriota Milona) néven jelenjen meg. Nem is volt semmi gond, míg kész nem lett a könyv
és akkor jött az övön aluli ütés, hogy egy alig 200 oldalas szociográfiáért 6.160,- Ft árat állapítottak meg. Én meg elfogadtam, mert már kínomban nem tudtam mit tenni. Visszaéltek azzal, hogy milyen elszigeteltségben- vergődve élek és úgysem tudok senkihez fordulni segítségért! Ez után jött a tőrdöfés, hogy a legyártott 100 példány értékesítését csak akkor kezdik meg, ha aláírom azt a szerződés, melyben vállalom: ha x időn belül nem fogy el mind a 100 pl, akkor lén azt megvásárolom! Na, még ezzel sem lenne gond, ha az interneten az adott weben rákattintva a könyv-áruház honlapján arra, hogy: a ,,kosárba" nem fagyna le a képernyő... és újra és újra. Legutóbbi próbálkozásomkor villlámokat szórt a monitor, majd úgy kisült, mint az áram, amikor kivágja a biztosítékot. Az asztali kompival meg annyit kínlódok, hogy kb 3 órát vesz igénybe, mire be tudok a netre lépni. De akkor is, ha elkezdek böngészni, máris lefagy és kikapcs, meg újraindítás, internet bedugás és indítás... jelszó változtatás újra és újra, majd már amikor csak sírni tudok, akkor feladom...
Ezért, ezt az írást - aminek az elejét még évekkel ezelőtt írtam (de még mindig aktuális) - átírtam még este wordben. Tettem ezt azzal az elgondolással, hogy esetleg majd sikerül valamikor megosztani...Számomra ez az egyetlen ,,találkozási" lehetőség embertársaimmal...akikkel olyan nagyon vágyom az együttlétre és jó nagy beszélgetésekre, hogy nagyon! NAGYON-NAGYON!
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 14:19:39, péntek
|
| |
| |
PAKTUM és ...
Az Árpád fejedelem-díj átadásáról szóló tudósításban olvastam többek között, hogy a díjat azoknak adományozták, kiket a zsűri: "a nemzetükhöz való ragaszkodásuk miatt arra leginkább érdemesnek talált".
Gratulálok
Balczó András olimpiai bajnok öttusázónak,
Kisida Elek orvosnak,
Kallós Zoltán néprajzkutatónak,
Kondor Katalin újságírónak,
Makkay János történésznek, Szokolay Sándor zeneszerzőnek és
Tőkés László református püspöknek!
Gratulálok, ugyanakkor fáj a szívem, mert 18. éve mindenből kimaradnak azok az emberek, akiket még mindig a víz alá nyomhatnak a PAKTUMNAK "köszönhetően" továbbra is működésben hagyott titkosszolgálatok spicli-megbízók!!!
Könyörgöm! A magyar nemzet részei a nehézsorsúak is!
Kik is ők?
Például azok, akiket melósként ért a rendszerváltozás nevezetű felfordulás... Nagyon aggódom értük!
Miért is?
Azért, mert ők, vagyis, mi tudjuk nagyon jól, hogy mennyit kellett ,,ügyeskedni" azért, hogy a kontraszelekciót kijátszva, tovább tudjunk tanulni, és úgy tudjuk megtartani keresztény-nemzeti identitásunkat, hogy elhitettük a hatalmat gyakorlókkal: képesek vagyunk a kommunistákkal szocializálódni!
Aggódom, mert azt is tudom, hogy ,,nem voltunk elegen", ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a hatalmat 1994-ben. Ebből következik, hogy 1994- és 1998 között, majd 2002-től ismét arra kényszerültünk, hogy ,,merjünk kicsik, elesettek és gyengék lenni", ahhoz, hogy a régi-új hatalmasok megkíméljenek minket a revanstól!
Aggódom, mert nemcsak az volt a gond velünk, hogy nem voltunk elegen!
A legnagyobb tévedésünk az volt, hogy nem ismertünk fel egy nagyon fontos társadalmi igazságot. Mégpedig, azt: hogy az 1980-as, 90-es évekmunkássága, vagy ahogy fentebb említettem: melósai, nem azonosak azokkal a proletárokkal, akik 1945 után megvalósították a proletárdiktatúrát, hanem sokkal inkább azonosak azokkal, akiken megvalósult az!
Azonosak: - az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből- műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
Egyre jobban aggódom, mert, ahogy teltek, múltak azok a bizonyos ,,rendszerváltoztató" évek, ennek a nagy-létszámú rétegnek semmilyen alternatívát nem tudtunk kínálni! Nem tudtuk tömegesen rehabilitálni őket. Nem tudtunk semmilyen eszközt (induló tőke és tudás formájában) felkínálni ahhoz, hogy ellehetetlenült helyzetükből kikerüljenek!
Vagyis, nem tudtuk hozzásegíteni őket ahhoz, hogy ők is (rendszert)váltani tudjanak! Sőt! Volt, aki úgy érezte igazságosnak, hogy rajtuk a "plebs"-en torolja meg presztízsvesztettségét!
Az 1990-es rendszerváltoztató politikusok is csak az induló tőkével rendelkező szakmunkások társadalmi elfogadhatóságát tudta biztosítani!
A dolgok ilyetén alakulása folytán bekövetkezett a legrosszabb: ezek az emberek visszaszavazták azokat a hatalomba, akik előtt nem kellett szégyellniük kicsinységüket, elesettségüket, gyengeségüket!!!
Ennek a tragédiáját írtam meg a nagyszüleim- és szüleim életéről készített néprajzi írásomban. Akinek jut az otthon elkészített, szövegszerkesztett változatból, arra kérem -miután elolvasta - adja tovább! Tanuljunk belőle, hogy ne kövessük el újra és újra ugyanazt a hibát! Mert így nem jutunk előre soha! Tanuljunk a 2004. december 5-i népszavazásból!!! Vegyük végre tudomásul, hogy nekünk azokat kell magunk mellé állítani, akik nem voltak képesek belátni, hogy az IGEN-nel egy egész nemzetre- benne a saját felemelkedésükre is szavazhatnak!!!
Visszatérve a vágott-virág-rövid-életű- gyökértelen nemzedékre, az 1945 után születettekre, kiknek már nem jutott a háború előtti jómódúnak tartott svábságtól és polgárságtól elrabolt (állami- társadalmi tulajdonba - ellenérték nélkül kisajátított) javakból, mert azt szétosztotta részben a saját rokonai, majd a maradékot a hívei között. Nekik lett tanácsi bérlakás, minimális bérleti díjért, meg párhónapos tanfolyamon szerzett diploma... Stb...
A földjeikről elűzött kulák.-ivadékoknak ott volt a büntető, v. "átnevelő"-tábor. Nem különben, a saját műhellyel, üzlettel, vállalkozással rendelkező polgárságnak...szintén a tanyára való kizsuppolás járt.
Mindenki, aki csak rendelkezett nyugati rokonsággal, hanyatt-homlok kimenekítette a gyerekét ebből a pokol-életből.
Azok érdekében szeretnék szólni, írni, akik nem tudták hova menekíteni sem magát, sem a családját.
Azokról, kiknek ott volt a gyári munka 3 műszakban... A gyerekének meg a gyári bölcsőde már 20 hetes korától. Ahol a szakszerűtlen un. "gondozók" bilire ültették etetés után pár hónapos csecsemőket - méghozzá olymódon, hogy kikötözték őket valamilyen nehéz, és rögzített tárgyhoz. (Vaságy lába, radiátor, v. vízvezeték...)
Az ily módon, futószalagon fölnőtt nemzedékre továbbiakban is a futószalagos "nevelés" és oktatás várt. Azért volt erre a drákói módszerre szükség, mert a gyárakban, teljesítménybérben ,a futószalagon végzett munkára kellett felkészíteni őket. Az így előállított "dolgozó", nem volt több, mint az ókori beszélő szerszám (rabszolga) modern-kori változata, vagyis: nem-beszélő termelőeszközzé vált emberi lény=a történelmi szocializmus rabszolgája.
Persze, ebből az állapotból is ki lehetett kerülni, ha kellő alázattal rendelkezett a lehetőleg félárva ifjonc...
Hiszen a munkahelyeken sorra nyíltak az általános iskolák 7.8. osztályai...kihelyezett un. DOLGOZÓK ISKOLÁI. Majd a Lenin Intézetben ahol a Marxista-Leninista bolsevik "tanokat" oktatók "átnevelték" - sokszor nemtelen módszereket alkalmazva - ezen fiatalokat.
Nos belőlük kerültek ki a későbbi Párt- KISZ- és Szakszervezet-i funkcionáriusok! Velük azonban már végigjátszatták a felvételi vizsgákat és mint főiskolai, meg egyetemi hallgatók voltak számontartva...
Az így kitermelt elit liheg most kurcsányék sarkában és esküdözik égre-földre az MSZP mellett!
Azonban. akiket negatívan diszkrimináltak 1990-ig, azok nem vihették többre, mint egy jó szakmunkás... Nekik már pénzért adták a lakásokat is... 30 évre. Az 1970-es évek elején épült házgyári panellakótelepek lakásait, mint OTP értékesítésű "öröklakásokat" vásárolhatták meg a házaspárok, ha a Párt, a KISZ és a Szakszervezet is úgy akarta!!!
Azért is van annyi válás, mert bizony a vidékről toborzott építőipari és textilipari szakmunkások hadát, sokaságát a nagyvárosokhoz, v. éppenséggel Budapesthez kötötte a munkája, meg a Dolgozók Esti Iskolája, meg a másod, v. harmad-állása.
Ez még nem lett volna baj, de a ,,történelmi szocialista" nagyhatalom úgy osztotta a tutit, hogy kitalálta, nem vásárolhat lakást az, akinek nincs legalább 5 éves állandóra bejelentett lakcíme a fővárosban. Nahát, hirtelen kelendőek lettek a vidéki fiúk részéről a pesti lányok... meg fordítva a vidéki lányok részéről a pesti srácok...
Persze, ez még mind nem volt elég ahhoz, hogy megkapják a VÁSÁRLÁSI ENGEDÉLYT, mert akkor még mindig ott volt a Párt- meg a KISZ, meg a Szakszervezet, hogy elbírálja megfelelő-e legalább az egyik félnek a káderlapja ahhoz, hogy szocialista emberpárost alkotva ,,szocialista" utódok létrehozására szerződjenek a szocialistának nevezett állammal. Nesze neked, szegény kis ,,panelka"! Most, hogy letelt a 30 éves hiteltörlesztés, fizetheted majd az ingatlanadót is!"
De, nehogy azt hidd, hogy majd fog telleni abból a kis 45000 forintos nyugdíjadból, ami vár rád!!! És abban ne is reménykedj, hogy majd ez a magát baloldalinak hazudó fasisztoid új burzsúj hatalmi ,,elit", amelyiket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök képvisel, hogy majd dolgozhatsz a nyugdíj mellett, hogy legyen miből kifizetni az ingatlanadót, a víz- csatorna- gázdíjat, a piacosított egészségbiztosítást, meg a fene sem tudja követni, hogy mi mindent!!! Ja, a panelrekonstrukciós törlesztést... majd elfelejtettem! Mert az újburzsújék, akik reformnak hazudott programjuk szellemében hozott rendeleteikkel, törvényeikkel le fognak csapni rád, te szegény, szerencsétlen! Hiszen, megadóztatják a nyugdíjad melletti pénzkeresetedet!
Sőt, az unoka-felügyeletet, meg mindent, amit eddig szolidaritásból, szeretetből végeztél rokonaidnak, barátaidnak!!!
Szeretnélek arra is figyelmeztetni, ha már elfelejtetted volna, hogy te másod- meg harmadállásban, meg fusiban kerested meg a gyerekeid felnevelésére valót, meg a lakástörlesztésre valót, meg minden, mindent, mert a főállásodban annyi volt a jövedelmed, meg az asszonyod 800 forintos gyermekgondozási díja, hogy kénytelen voltál napi 16-20 órákat dolgozni, miközben csak a napi 8 órás munkahelyed után fizetett járulékok alapján vagy jogosult arra a minimális nyugdíjra!!!
Azért is írtam ilyen drámai címet az írásomnak, mert az előző sorokban leírt önkizsákmányoló életmód miatt bizony ez a korosztály már kint "nyugszik" Magyarország temetőiben!
Most még akik mindezt túlélték, vannak soron! Vagyis, őket készül szankcionálni minden létező módon a magát hazugsággal hatalomba ügyeskedő újburzsúj gazdasági- és politikai ,,elit".
Pont őket, akik közül mindig sikerült eddig a néphülyítési módszerekkel a szavazataikat kiügyeskedni! Hogyan is? Például, nagy költséggel - a hazugságokat reformnak hazudva és reklámozva...
Miért jutott mindez eszembe a prominens személyiségek kitüntetésekor?
Talán, csak azért, mert mindaddig reménytelen a sorsüldözött, kisember sorsának jobbrafordulása, míg ezen személyiségek - kiknek a történelmi szocializmusban módjukban állt a szellemi tőkefelhalmozás - nem fognak kiállni azok mellett, akiknek ez nem adatott meg! Vagy, ha meg is szerezték, csakis önképzéssel tehették, amiről nincs diplomájuk, semmilyen ,,jogosítványuk"!
Bp. 2007.10.03.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 13:28:55, péntek
|
| |
| |
MINDEN...
Alábbi tényeket én közöltem először élőszóban Révffy Lászlóval, aki akkor Los Angeles-ben tartózkodott. Üzleti és politikai összeköttetéseim révén abban az időben prominens személyekkel tartottam kapcsolatot, akik tudtak a paktumról és közölték azt velem.
Zas Lóránt www.magyarokvasarnapja.com |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 13:25:51, péntek
|
| |
| |
Hogyan is történhetett meg a Rózsadombi Paktum?
Mindig bántotta a csőrömet, hogy mikor Bush elnök látszólag őszintén támogatta a Közép-Európai országokban a rendszerváltást, hogy vehetett részt az amerikai követség első titkára a Rózsadombi találkozón, ahol aláírták a paktumot, ami meghiúsította a rendszerváltást és bebetonozta pozícióikban a volt kommunistákat. Most találkoztam valakivel, aki akkoriban nagyon aktív volt ezen a vonalon, és a beszélgetés végre fényt derített a dologra.
Hogy megértsük az eseményeket, vissza kell mennünk a hidegháborús időkre, mikor Henry Kissinger volt az amerikai külügyminiszter Nixon elnök alatt. Kissinger kidolgozott egy tervet, hogy Amerika mondjon le Közép-Európáról, és engedje meg, hogy az ott levő országok "szervesen" olvadjanak be a Szovjet Unióba. Annyira ment a dolog, hogy Kissinger utasította az USA londoni nagykövetét, hogy hívja össze az európai USA követeket és közölje velük, hogy ez a hivatalos amerikai politika.
Mikor Nixon megtudta, leállította a tervet, de Kissinger nem adta fel a harcot. Jimmy Carter alatt Brzezinsky volt a fő külpolitikai tanácsadó, Reagan elnök pedig két lábbal rúgta ki Dr. K-t, ahogy a sajtó becézte Kissingert. Mikor az idősebb Bush lett az elnök, Dr. újra próbálkozott. Annyira ment az ügy, hogy beadványt küldött az új elnöknek, amivel a New York TIMES-nak is eldicsekedett. Mikor a hírt olvastuk 1989 januárban, röviddel Bush beiktatása után, Dr. Nádas Gyula, az Amerikai Magyarok Országos Szövetség elnökének kérésére, mint az AMOSZ főtitkára és politológus, egy három oldalas beadványban elleneztük a K tervet. Valamikor májusban kaptunk választ, amiben a Külügyminisztérium megköszönte beadványunkat, és közölték velünk, hogy ez nagyon fontos adalék volt, és hosszú tanulmányozás után elvetették a Kissinger tervet.
A Washington Monthly-ban, egy amerikai politikai havilapban Jacob Heilbrunn Egy államférfi lemenőben - Miért esett le Dr. K csillaga? (Eclipse of a Statesman: Why Dr. K's star has fallen) című cikkében, miután megmagyarázta, hogy Dr. K "realista" politikai nézeteket vallott, és nem voltak erkölcsi skrupulusai. Ezt írta Kissinger Brezsnyev érabeli keleti politikájáról: "Ha megengednénk, hogy a Szovjet Unió összeomoljon, megsértenénk a realista ortodoxiát a rend szükségességéről: Mit csinálnának azok a lázongó népek a szabadságukkal? Káosz lenne az eredmény."
Majd 1989-ről ezt írta: "Kissinger felajánlotta az új Bush kormánynak szolgálatait, mint tárgyaló diplomata, hogy kidolgozzon egy tervet az omladozó Szovjet Unióval és közös uralmat létesítsenek Kelet-Európa felett.
"Ugyanakkor Bush, az új elnök, annyira komolyan vette Közép-Európa felszabadítását, hogy július elején Lengyel és Magyarországra utazott, és Pesten töltötte július 4.-ét, a legnagyobb amerikai nemzeti ünnepet. Mielőtt elutazott Washingtonból, magához hívatta az amerikai üzleti élet, a szakszervezetek és legnagyobb egyetemek vezetőit, és kérte őket, hogy támogassák az újonnan felszabaduló országokat. Mikor Pestet elhagyta, Párizs felé a repülőn az újságírók megkérdezték, sikeres volt-e az útja. Bush azt válaszolta, hogy igen, nagyon fontos üzenetet hozott a két ország vezetőinek, akik azért nagyon hálásak lehetnek.
Ez volt a háttere a szeptemberben bekövetkezett szögesdrót vasfüggöny megnyitásának Ausztria felé a keletnémetek számára. Kissinger tehát elvesztette az első menetet. Azonban Kissinger emberei benn voltak a Fehérházban és a külügyben, köztük Lawrence Eagleburger is, aki külügyminiszter-helyettes majd külügyminiszter volt 1989-90-ben. Így nyilván az ő utasítására, illetve Dr. K javaslatára ment el a követség első titkára a találkozóra. Sőt, az is valószínű, hogy az ötletet is ő vetette fel és ő szervezte a találkozót, Bush elnök tudta és jóváhagyása nélkül. Az is elképzelhető, hogy a Fehér Ház és hivatalos Washingtoni körök ma sem tudnak a Rózsadombi Paktumról és az Amerikai Követség szerepéről a magyar rendszerváltás megakadályozásában. Ugyanakkor a magyar résztvevőknek minden okuk meg volt ezt hivatalos amerikai politikának tekinteni.
Heilbrunn ezzel fejezi be ennek az érának tárgyalását: "Kissinger szovjet-politikája eltűnt a Szovjet Unióval."
Sajnos, mi jobban tudjuk. Kissinger szovjet politikájának nyomai megmaradtak a Rózsadombi Paktumban. Annak ellenére, hogy beavatkozásunkkal segítettünk legyőzni a Kissinger ajánlatot, a következő menetet Dr. K nyerte meg. Ránk kényszerítettek egy olyan rendszert, ahol nem kellett attól tartania Dr. K-nak, hogy mit csinálunk szabadságunkkal./
Dr. Balogh Sándor, prof. emeritus |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 13:24:21, péntek
|
| |
| |
(ahogy megjelent egy kanadai magyar lapban)
Egy otthoni publicista, mint Benedek István, nem teheti meg ezt saját jól felfogott érdekében, az Angliában élő Révffy László azonban a közelmúltban nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő árulást. Szövegét Németországban élő barátom küldte el, azzal a kéréssel, hogy terjesszük a magyarság minél szélesebb köreiben. Kívánságának eleget teszek, mert teljesen egyet értek vele, hogy ezt mindenkinek meg kell ismerni.
Írását azzal kezdi, hogy 1990 március 15-én - míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta - egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető, akik közül négy ma is vezető pozícióban van. Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók. De ezért súlyos árat kell fizetnünk. Révffy László azóta nyilvánosságra hozta az aláírók neveit, hogy minden kételkedést eloszlasson e feltételek hitelességével kapcsolatban.
Most pedig közlöm a magyar népre erőszakolt gyalázatos szerződés szövegét.
1./ A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2./ A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3./ Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4./ Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5./ A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6./ A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7./ A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlástól.
8./ A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9./ Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe
10./ Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11./ Minden zsidó ellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12./ A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13./ Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14./ Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal.
15./ Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16./ Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17./ A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18./ A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19./ Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20./ Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.
A találkozóra meghívott magyar résztvevők: Antall József, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László, Göncz
Árpád, Zoltai Gusztáv, Boross Péter, Jóskabácsi.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 13:22:31, péntek
|
| |
| |
Albisi Kézdi Csongor:
A sokat támadott Bayer Zsolt írásának margójára
Bayer Zsolt írásának margójára.
Egy halványodó emlék 1946-ból, amely finom fuvallatával Bayer Zsoltot a magyar nemzeti tudatalattiból érintette meg.
"Hej szellők fényes szellők fújjátok, fújjátok, amit tegnap fújtunk ma is fújhatjátok"
ŐSZINTE MAGYAR SZÓ A ZSIDÓSÁGHOZ
1946 Szabad Föld (frissítve 2008)
Az igazi demokrácia fokmérője a szabaddá tett gondolatmozgás, a demokráciának álcázott önkényuralom, amely a Ti mindenhatóságotokat testesíti meg, nem bírja a szabad kritika napfényét s ez a körülmény kényszerít arra, hogy egyelőre a "hátatok mögül" intézzük a néhány őszinte magyar szót hozzátok.
Béke, stabil pénz, mindezek megrázó erejű problémái a magyar népnek, de van egy olyan kérdés is, amely már-már általános néplázadás kirobbanásáig feszíti a közhangulatot, ez pedig: a zsidókérdés. Ostobaság volna kendőzni a rideg tényállást, antiszemitizmus van az országban, lecsillapíthatatlan, napról napra dagadó antiszemitizmus.
És Ti, akik úgy néztek fel ötezer éves bölcsességetekre, mint Napóleon a piramisokra, csodálatos érzéketlenséggel nem akarjátok észrevenni ennek az antiszemitizmusnak önmagatokban rejlő okait. Bámulatosan kerülitek az önmagatokkal való szembenézést, a legszerényebb önvizsgálatra sem vagytok hajlamosak, helyette azt mondjátok hogy elvadult, állatias faj vagyunk, gyógyíthatatlan barbárok, akik még nem értünk meg a demokrácia áldásaira. Ha körülnéztek a világon, azt kell látnotok, hogy mindenütt baj van veletek, de az önismeret bátorsága nem tartozik erényeitek közé.
Mert mi történt? Amikor megtértetek rettenetes sorsotok völgyeiből, legkisebb jelét sem mutattátok, hogy kálváriátok egyben a magábaszállás iskolája lett volna. Szenvedésetek pokla belső újjászületésetek forrása kellett volna legyen, új szövetségkötés annak a népnek fájdalmas sorsával, amelynek közösségébe élni visszatértetek.
És mit tettetek? Ahelyett hogy megkerestétek volna annak a magyarságnak a kezét, amelyet a fasiszta bestiálizmus szintén a szakadékba taszított, megrohantátok s hallatlan politikai korlátoltsággal úgyszólván kizárólagos birtokotokba vettétek az országot. A zsarnokság történetében egyedülálló színjátékot varázsoltatok elő: Ti, alig 200 ezernyi jövevény kisebbség uralmatok alá törtétek a kilencmilliónyi magyar őslakosságot! Megszálltátok az egész államhatalmat, s ahonnan a leglázítóbb visszaélést gyakoroljátok, mindenekelőtt a politikai rendészetet vettétek birtokotokba. Az itt összesereglett s rendőrtisztekké transzformálódott derék borügynökök, bárzongoristák s hasonszőrűek tartják rettegésben a magyarságot. Botor hatalomvágy és uniformisláz ejtett rabságba benneteket és nemcsak a sarki fűszeres kötött sarkantyút, de még bölcs rabbitok is szerzett egy tábornoki uniformist. Csodálkoztok hát, hogy antiszemitizmus van?
S akiknek rendőrezredesi gúnya nem jutott, azok rávetették magukat e szerencsétlen ország gazdasági életére. Bámulatos gyorsan újjáépítettétek magatokat. Ördöngös gyorsasággal kisajátítottátok a legjobb lakásokat, ami jobb falat akad még az országban, az a ti asztalotokra varázsolódik, ami arany, valuta, érték maradt még az országban, az mind a Ti kezetekben halmozódik fel. Kihívó cinizmussal mentek el a magyar nép végtelen nyomora mellett, s azt mondjátok, hogy sokat szenvedtetek és jussotok van a farsanghoz, egy kis jóvátételhez. Arra nem gondoltok, hogy a harcterekre hurcolt magyarok százezrei pusztultak el, s arra sem gondoltok, hogy hány magyar hazafit gyötörtek halálra a nyilas ok, akik közül nem egy éppen a Ti védelmetekben áldozta életét. És arra sem emlékeztek már, hogy alig volt valamirevaló magyar család, aki halálos veszedelmek árán ne dugdosott, vagy valamiképp ne segített volna benneteket. És nézzétek az utcán kolduló hadifoglyainkat, rokkantjainkat és nézzétek éhes rongyos egész népünket, - ők viselik és nem Ti e háború minden idegtépő böjtjét. De mi nem panaszkodhatunk, mert ma csak a Ti fájdalmatok divat. És csodálkoztok, hogy van antiszemitizmus?
Azt mondjátok, hogy a demokráciát véditek. De ez is csak áltató képmutatás, mert valójában a demokrácia s a velejáró szociális fejlődés nem a Ti ügyetek. Ti az elmúlt liberális világban mérhetetlenül meggyarapodtatok. Ez a demokrácia a magyar proletármilliók ügye, bízzátok csak ennek védelmét a múlt rendszerekben általatok is csak kihasznált munkás- és paraszttömegekre.
A magyarság józan többsége nem akar több Orgoványt és Kunmadarast. Keressük veletek a békés együttélés, vagy ha ez nem megy, a békés elválás útjait. Nemes haragtokban azt mondjátok, hogy nem vesztek részt az újjáépítésben, hanem kivándoroltok. Sajnos ezt az ijesztgetést nem tudjuk komolyan venni, mert még egyetlen ország sem jelentkezett befogadásotokra. Kitelepülésetek nehéz nemzetközi probléma, amelynek megoldására ki tudja mikor fog sor kerülni. Egyetlen realitás, hogy egyelőre itt kell élnetek. De oly iszonytatóan provokatív a magatartásotok, ha gyorsan és önként nem csináltok egy alapos visszavonulást, megfékezhetetlen tömegfelkelésbe kergetitek az országot.
És mit kell tennetek? Szültetek ugyan valami megbékélési tanácsot, összefogdostatok néhány Parragi-féle műmagyart, akiknek eszük ágában sincs, hogy megmondják Nektek az igazat, aztán oldalatok felől ott vannak a Zsolt Béla féle szofisták, akiknek ínyük szintén nem szokott a becsületes önismeret és tárgyilagosság sós kenyeréhez. E jóltáplált farizeus zsidók és álhumánus lakájmagyarok sohse fognak itt semmiféle megbékélést valósággá tenni.
Mi ezek helyett a reális ítéletű a termelőmunkában becsületes kenyeret kereső zsidósághoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy az elrugaszkodott zsidók észretérítésére haladéktalanul a legszélesebb körű propagandamunkába fogjon.
Alakítsátok meg mondjuk a "Józan eszű Zsidók Szövetségét" és szólítsatok fel minden exponált közállásban levő zsidót hogy a magyarsággal való megbékélés szent ügyéért állását önként és azonnal hagyja el. Magatok bélyegezzétek meg a tekergő, síber, munkakerülő fajtabelieket, Ti hirdessétek szüntelenül, hogy a ragadozás, az élősködés becstelen és hazaáruló dolog, amely méltán váltja ki a magyarság felháborodását. Ha itt akartok élni, végre számolnotok kell azzal, hogy az újjáépítés nem a kávéházakban s a mulatókban, hanem a gyárakban, a bányákban s a mezőkön folyik.
Nektek kell rámutatnotok, hogy amíg messze elkerülitek a nehezebb munkafajokat, addig mindig izzani fog az antiszemitizmus. Flancos, hivalkodó nőiteket intsétek szerénységre, s bárgyú, denunciáns hitsorsosaitoknak, akik hatalmi őrületükben minduntalan az Andrássy út 60-nal fenyegetődznek, magatok tapasszátok be a száját. Dúsan élő zsidók sem restellik nap- mint nap elhalászni a külföld adományait, s vajon ehelyett nem volna e okosabb, ha versenyeznétek abban, hogy bő falatjaitokat megosztanátok az éhségtől szédelgő magyar munkáscsaládokkal?
A politikai élet irányításában túlméretezett igényeiteket is le kell építenetek, mert több mint gyermeki naivitás, azt hinni, hogy sokáig fenntartható oly helyzet, amelyben a magyarság politikai irányításának jogát Ti bitorolhatjátok A magyar munkásság magyar vezetőket akar és a Ti feladatotok, hogy e tekintetben a pártzsidókat is józanabb belátásra eszméltessétek. Hát ezek volnának a megbékélés útjai.
Értelmes, Becsületes, Magyar Zsidók!
Bármily kevesen vagytok, Nektek kell elindítanotok a tisztulás folyamatát! Hatalmas, az egész zsidó magatartást átformáló munkához kell fognotok. Bármily nehéz feladat ez, vállalnotok kell, ha békés nyugalomban akartok élni, ha azt akarjátok, hogy végképp lecsillapodjék a magatartásotok által kiváltott vészes indulatok.
Ezt izeni nektek a magyar nép.
Baráti üdvözlettel:
Albisi Kézdi Csongor |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 05:45:06, péntek
|
| |
| |
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. Az Alapító neve: Magyar Demokrata Fórum
székhelye: 1026. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 73.
2. Az Alapítvány neve: "ANTALL JÓZSEF ALAPÍTVÁNY"
székhelye: 1026. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 73.
A Kuratórium elnöke:
Dr Antall Józsefné
A Kuratórium tagjai:
Dr Antall Józsefné
Dr Dávid Ibolya
Dr Dobos Krisztina
Dr Erdmann Gyula
Herényi Károly
Hock Zoltán
Nyerges Andor
Petronyák László
Pettkó András
Szászfalvi László
Szőke László
Támogatóink:
2007 Konrad Adenauer Stiftung - 30.000 Euro
2007 Külügyminisztérium - 1.700.000 Forint
2007 Miniszterelnöki Hivatal - 2.000.000 Forint
Érdemes lenne elolvasni a Konrad Adenauer Stiftung honlapját annak, aki tud németül. http://www.kas.de/
BB
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 05:38:01, péntek
|
| |
| |
Landeszmann rabbi magyarságot gyalázó megnyilvánulása után nem őrjöngtek a liberálisok- Széles Gábor válaszol
ERA, cs, 2008/03/27 - 17:46 3/27 - 17:46 2008/03/27 - 17:46
Széles Gábor A Magyar Hírlap tulajdonosa nyílt levelet írt a Bayer Zsolt nevéhez fűződő botrányos publicisztika ügyében. Szerinte a lap kezdetektől fogva komolyan veszi, amit publicisztikai rovatának mottójában hirdet: "A hír szent, a vélemény szabad", ezért vitára szólítja a közéleti szereplőket.
Széles Gábor szerint nem magyarázható a szélsőségesség, így se az antiszemitizmus, se a megbélyegzőnek szánt fasisztázás, de nem szabad boszorkányüldözést sem folytatni. A Magyar Hírlap tulajdonosa csütörtökön közölte nyílt levelét, amelyben részéről lezártnak nevezi a lapban egy hete megjelent Bayer Zsolt-publicisztika által kirobbantott vitát.
Megfogalmazása szerint az írás keltette botrány "az ismert forgatókönyv szerint, mesterségesen növekszik".
Széles felhívta a figyelmet Ungváry Rudolf Népszabadságban, illetve az ATV Friderikusz Most című műsorában tett nyilatkozatára. "Ungváry Rudolf ezekben a megnyilatkozásaiban nem kevesebbet állított, mint hogy a Fidesz eljövendő választási győzelme esetén Magyarországra visszatér a diktatúra, illetve azt, hogy Magyarországon több mint hárommillió nyilas házmester él, akiknek elődei még a Dunába lőtték a zsidókat. Ezekből a mondatokból - vagy a hasonlókból - soha sem kerekedik botrány ebben az országban. Sajnos. Ahogy nem kerekedett botrány Landeszmann rabbi emlékezetes kijelentéséből sem, és a 'liberális' értelmiség egyetlen magyarellenes, magyarságot gyalázó megnyilvánulásából sem" - fogalmaz Széles Gábor.
(MTI nyomán)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-03-28 05:30:48, péntek
|
| |
| |
Egy anyuka a 2 éves gyerekével várta a nagyobbat márc.20-án az Érdi úti iskola (XI.ker) előtt. Egy román rendszámú Merci megállt mellette, egy férfi kiszállt és útbaigazítást kért, majd visszaült. A még nyitott kocsiajtón át a gyereknek egy csokit nyújtva akarta megköszönni a segítséget, amikor a gyereket berántotta az autóba, az anyuka kis huza-vona után visszarántotta, végül nála marad a gyerek. A kocsi elindult, de a férfi visszaszólt, hogy "úgyis elviszem". Anyuka a rendszámot megjegyezte.
A rendőrségen kiderült, hogy a rendszám egy román Dacia rendszáma volt, nem a Mercedesé. A rendőrök elmondták, hogy az elmúlt 2 hónapban 17 kisgyereket vittek el így, nyomtalanul. A csokiban valószínűleg nyugtató lehet, azonnal kiviszik őket az országból, az egész utat átalusszák. Nem bíztatták a szülőket, azt mondták biztosan nem lett volna meg, ha elvitték volna. Óvodáknál, iskoláknál, játszótereknél, bevásárlóközpontoknál vadásznak.
Nem értem miért nem lehet erről a hírekben hallani?
Ha Téged nem is érint közvetlenül, kérlek, hogy küldd tovább másnak talán hasznára lehet!!!!
Kenessey Csaba
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
282 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 799
- e Hét: 2509
- e Hónap: 11113
- e Év: 47054
|
|
|
Offline
