|
2008-03-04 19:30:19, kedd
|
| |
| |
Ma reggel egy órám volt a Piarista gimnáziumban. Szövegelemzést, és mondatelemzést végeztünk. Még gyönge voltam, az influenza vége, de ezt a kölykök nem tolerálták. Sebaj. Utána a Bolyai iskolába mentem beszélgetni az Universitas oskola vezetőjével, majd haza. Zöldbabfőzelék, sültkolbásszal, s a fiammal elindultunk meglátogatni 81 éves apámat Kópházán. Eddig Csronán és Kapuváron át mentünk, s a múltkor a Rajkai Takarékszövetkezet igazgatónője (iskolatársam volt a textilipari szakközépben) azt mondta, hogy ő az idéntől Andaunál átmegy osztrák részre, s Pomogynál (Pamhagen) vissza Fertődre, s legalább húsz kilométert nyer, amikor az ágfalvi fiókukhoz megy. Kipróbáltam. Szép út, még állnak a bódék, de már a kutya nem izgatja miattuk magát. Visszafelé nem is vettem észre, hogy átjöttem a határon. Persze valójában a történelmi Magyarországon voltam. Szép ez a Fertő mellék, s tényleg összetartozó vidék. Tadtenről tudtam, hogy Mosontétény volt valaha, s Pamhagenről, hogy Pomogy. Persze csak a mi oldalunkon van kiírva minden két nyelven, az osztrákok mindig kényesen vigyáztak, hogy ilyen ne legyen. Sőt, egy-két éve az volt kiírva Nezsider környékén, hogy 100 éves a burgenlandi vasút. Ez azért röhejes, mert Burgenland maga nincs száz éves,s a neve váras tartományt jelent, s eredetileg Négyvárasnak szerették volna nevezni, mert Pozsonyra is fájt a foguk az első világháborút amúgy ugyancsak elvesztő osztrákoknak.
Persze ők Dél-Tirol fölött zokogtak ötven éven át. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
