|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
2008-03-09 23:34:19, vasárnap
|
|
|
FÚSZ-NIM: A kordonok közé zárt ünnepi szeretet és két gyűlöletes törvény nyomában
2008.03.09.
- Elmélkedés a politikai színpadi játékok megbukott évadja után és Magyarország függetlenségének kikiáltása előtt -
Van abban valami majdnem megható, amikor a diktátorok rettegő gyülekezete azt parancsolja az általuk irtott népnek, hogy teljesen érzelem mentesen tűrjék el a diktatórikus elnyomást, és egyfajta aktív közönnyel, vagy akár szeretetteljes békével fogadják gyilkosaikat. Ez jutott eszembe a múltkoriban is, amikor a regnáló parancsuralmi rendszer már megint elővette az ún. ,,gyűlöletbeszéd" elleni törvényét, hogy e törvénnyel azt parancsolhassa a maga alá gyűrt jó néhány millió magyarnak, hogy ugyan már, ne legyen semmiféle negatív érzelmi élményük a saját népirtásuk miatt.
Ezzel összefüggésben kell tekinteni azt a jelenséget is, hogy e népirtó, és minden létező humán szint alá lesüllyedő diktátorok ,,békében és rendben" szeretnék ünnepelni az idei március 15-ét és ezért állig fegyverkezve, kordonok közé ölelik magukat az általuk irtott nép szeretete ellen ,,védekezve". Majdnem megható.
Jómagam is úgy vagyok ezzel, mint minden tipikus magyar ember általában, túlságosan el vagyunk foglalva ahhoz, és érkezésünk sincs olyasféle nem-magyar kikapcsolódásra, mint a napi rendes gyűlölködés. Csak olyankor jut eszünkbe ilyesmi, -mondjuk például az utóbbi két év dühöngő országpusztítása alatt -, amikor a torkunkon a kés, és az is csak az ellen, aki a kést tartja. De nehogy már ez ne legyen normális. Ezt a hevületet nevezhetjük egyszerűen szelepkiengedésről a halálsoron. Az egészségügyi biztosítás elfogadott reformja óta már csak átmenetinek tekinthető orvosom is azt mondta, hogy ez normális. Sőt egy receptre fel is írta, hogy ne dugaszoljam be a szelepem, amikor azt olvasom a sajtóban, hogy a Magyar Köztársaság Elnöke csakazértis odavetette az egész magyar civilizációt a kőkorszakbeli elvtársai lábai elé, és aláírta a magyar szociális egészségügyi biztosítását megsemmisítő reform-törvényt. Ez a határozat a magyarországi országromboló politikában mindjárt a Lisszaboni Szerződés ratifikálása utáni ,,dicsőséges" második helyen díszeleg. Az ember esze egyszerűen megáll és lehorgonyozva marad ezeknél a témáknál és olyan érzése támad, hogy ehhez képest minden teljesen de teljesen mindegy. Kivéve azt az egy esetet, amikor az indulat csak tovább hevül az ember torkán, mert éppen az adott diktatórikus népirtó kontextusban olyasmiről hall, mint a ,,gyűlöletbeszéd" elleni törvény.
Ugyanis ami a népirtó egészségbiztosítási reform elfogadási eseménye számára extra dimenziót nyújt, az a körülmény, hogy az Elnök miután aláírta ezt a legfőbb gyűlöletes törvényt (ami a lényeg) a magyar politikai színjátékírók szinte azonnal újra felszínre ásták a már egyszer korábban meglengetett ,,gyűlöletbeszéd" törvény módosított formáját (ami a figyelemelterelés).
E második gyűlöletes törvénnyel kapcsolatban először is (illetve sokadszor) megkérdezhetjük önmagunktól, hogy mégis mit foglal magában a ,,gyűlöletbeszéd" kifejezés? Hisz mindeddig egyik törvényi próbálkozás sem tudta pontosan definiálni azt. Mai sebesen változó, globalizált világunkban nehéz dolog kifürkészni és előre kalkulálni, hogy ki milyen pszichés reakcióit ad majd valamilyen megnyilvánulásra. Az ,,az veszi magára, akinek inge és gatyája" jelenség már eleve lehetetlenné teszi, hogy lépést tartsunk a fokozódó kulturális sokszínűséggel, és az emiatt gerjedő mindenféle faji és kultúra-specifikus kisebbségi kisebbrendűségi komplexusokkal. Azt pedig mégsem gondolhatják komolyan a jogalkotók (vagy igen?), hogy annak érdekében, hogy e kiszámíthatatlan érzékenységű kisebbségekkel tarkított heterogén társadalomtól elkülönülve remeteként kivonuljunk a homogén pusztába -esetleg mindjárt a másvilágra- hogy nehogy meggyűljön a bajunk a magyar törvényekkel. Amit továbbá érdekes észrevennünk, hogy a magyar társadalom reakciója e módosított szájkosár-törvény tervezetére szinte teljesen elmaradt - ami azt a jelentékeny pozitívumot jelzi, hogy a magyar közvélemény kétszer nem rágja meg ugyanazt a gumicsontot. Még a szelepkiengedés érdekében sem.
A második meggondolás az, hogy egy diktatúrát szabályozni, ráadásul törvényekkel, és úgy, hogy a magyarországi egyértelműen diktatórikus rendszert legalább a felszínen ,,demokráciaként" el lehessen adni, nem mindennapi feladat. Demokráciával megindokolni diktatórikus törvényeket ugyanilyen figyelemre méltó próbálkozás. A gyűlöletbeszéd elleni törvény jogalkotója által megfogalmazott indoklás is arra vall, hogy e próbálkozás ezúttal sem sikerült, sőt önmaga kardjába fordult. Ekképpen szól a jogalkotó jeles próbálkozása: ,,a diktatúra demokráciába való átalakulása a rendszerváltozás idején valóban indokolttá tette a szólásszabadság széles körű biztosítását, ,,egy kialakult demokráciában ... azonban mindig jóval szűkebb keretek közt kell megvonni a szólásszabadság határait, mint az átalakulást közvetlenül követő időkben." E remekbeszabott banalitás az igazság nyelvére lefordítva valahogy így hangzana: ,,Jól kigyűlöletbeszéltünk titeket a demokrácia jogaiból, innentől pedig diktatúra van, népirtás és pofa be."
Harmadszor pedig megkérdezhetjük, hogy mégis, miért volt fontos ez a ,,gyűlöletbeszéd"-féle tematizálás éppen az adott időben? E rejtély megoldásában először segítségünkre jött, amit az írás végén hivatkozott cikk és egyéb értesülések alapján is megtudtunk , hogy csupán a szocialistának nevezett frakció támogatja a szájkosár-törvényt, ugyanakkor a liberális frakció ellenzi. Másrészt első feltételezésünket beigazolta az az időközben kapott hír is, hogy Sólyom a szájkosár törvényt továbbküldte az Alkotmánybíróság számára, és e testület egyszer már visszautasította e törvény korábbi formáját. Ám az okok mélyebb feltárása érdekében először is meg kell ismerkedjünk a ,,pártpolitikai kamuflázs" jelenségével, illetve fel kell idézzük újra ezt a sokak által ismert tényt.
A magyarországi, sőt a nemzetközi parlamenti pártokra is egyre jellemzőbb, hogy meghirdetett ideológiai trendjük pontos ellenkezőjét képviselik, ezzel is újabb lendületet adván a modernkori parlamentáris demokratúra szélsőségesen hazug rendszerének. Ezt a jelenséget az ún. kortársi ,,pártpolitikai kamuflázs" jelensége névvel illethetjük. A pártpolitikai kamuflázs jelensége révén megvalósult az a helyzet, hogy minden politikus valójában egyetlen párt, az MSZMP utódpárja, a Magyar Hazugság és Megtévesztési Párt (MHMP) alatt sorakozik fel, eközben konzekvens módon, a hazugság és megtévesztés szellemében fenntartja a pártpluralizmus látszatát. Az MHMP párt eszmerendszerének azonosítása egyszerű és sokak által ismert: határtalan hatalom- és pénzharácsolás az adott politikai mechanizmus- és intézményrendszer kiforgatásával, a médiák valóságcsináló háttértámogatásával és a tömegek teljes tudatlanságban tartásával. Ez a folyamat mindenféle ideológiai és egyéb elkötelezettség és megalapozottság nélkül zajlik, tehát jelen korunkban teljesen hibás bármiféle pártpolitikai irányvonalat és elvi meggondolást feltételezni a pártok tevékenysége mögött. A jelenlegi pártpolitika már régóta csak az ideálok világában rekedtek számára jelenti azt, amit elvileg a fogalom takar. A valóságban azonban ez a tevékenység semmi más, mint teljesen politika-mentes, és tisztán üzleti tevékenység: a legmagasabb profithozamú iparág, amelyben teljes országok (olykor földrészek) területe, lakossága és értékei jelentik a vállalkozási profit forrását.
A pártpolitkai kamuflázs értelmében minden, ami a politikai színpadon zajlik csak a nép számára szolgáltatott keserves ingyencirkusznak tekintendő, és csupán annak meglelelő mértékben érdemel figyelmet. Tehát minden alkalommal, amikor valamilyen politikai vita, illetve akció folyik, először is induljunk ki abból, hogy az, amit politikusaink elmondanak bármelyik oldalon, annak semmi de semmi köze az igazsághoz és kezdjünk el azonnal a sorok közt és mögött olvasni. E módszert követve és a két gyűlöletes törvény nyomába eredve az alábbi alternatívákat vázolhatjuk fel:
1) Ha összetesszük az egyet meg az egyet, már megint kettő jön ki, azaz hogy az egymást követő politikai aktusok időbeli sorrendisége nem lehet a véletlen műve. Először is Sólyom aláírta az élet- és alkotmányellenes népirtó egészségbiztosítási reformot, majd mindjárt ezután az MSZP előáll a szólás- és alkotmányellenes ,,gyűlöletbeszéd"-féle törvénnyel. E kettő közül az első gyűlöletes törvény átmegy Sólyom szűrőjén, a második nem. Hogy miért? Azért hogy az előbbi, a népirtó törvény aláírása miatt megtépázott népszerűségű Sólyom László az utóbbi megtagadásával visszanyerje, esetleg növelje is népszerűségét. Röviden, egy olyan politikai mesterfogásnak vagyunk tanúi, amely értelmében bemutatták, hogyan kell népszerűséget növelni két gyűlöletes törvénnyel való dobálózással. (A jelenkori politikai jelenségek megfigyeléseiből eredeztetett valószínűségi ráták mázsás súllyal roskadoznak ezen az alternatíván.)
A köztársasági elnöknek kiosztott hálás szerep eme politikai jelmezbálon egyébként is a roppant népszerű báburalkodó szerepe. Akár a Fidesz, ő is állandóan széttárja kezeit azzal, hogy nem tud mit tenni, és ez roppant népszerűvé teszi mindannyiukat. Mint az régóta köztudott, Sólyom nagyon is tudott volna tenni az egészségbiztosítási reformtörvény ellen is: csak annak kellett volna minősíteni a törvényt, ami: alkotmányellenesnek, - mivel eltörli az alkotmány által garantált élethez való jogunk - és ennek értelmében tovább kellet volna küldje a törvényt az Alkotmánybíróságnak. Azaz azt kellett volna tegye, amit a szájkosár-törvénnyel tett. De Sólyom szerint az élethez való jogunk nem annyira érdemel alkotmányjogi meggondolást, mint a szóláshoz való jogunk. (Végül is aki halott, úgysem szól sokat.)
Egy másik hasonlattal élve, az MHMP egységpárt néhány látszatpárt-térfélre szakadt foci csapata és Sólyom László futtballbíró papírgalacsinokat gyúrva az alkotmányos alaptörvényből rugdossák egymásnak a törvényeknek nevezett haláljogokat (az egészségbiztosítás privatizálása, kórházak és iskolák bezárása és egyéb népirtó reformok, a Lisszaboni Szerződés ratifikálása, a csillagászati szintű árak és adóztatás, stb.) és azzal együtt rúgdossák a sírba azt a néhány millió kiirtásra és gyarmatosításra szánt magyart. Eközben a ,,demokratikus" látszat kedvéért úgy tesznek (kamuflázs), mintha a kormányon belül a liberális és az álszocialista tábor közt demokratikus vélemény-különbség is adódna olykor. Ugyanakkor, szintén a látszat-demokrácia kedvéért meghagyják majd a szabad szóláshoz való jogunk. Hogy miért? Egyrészt mert -mint említettük - ezzel helyreáll Sólyom megtépázott népszerűsége és a független bíróság és a demokrácia látszata, másrészt pedig a ,,gyűlöletesnek" is nevezhető igazságokat feltáró tömegmédiák hiányában és a pártszínjátékok által teljesen agymosott tömegek miatt úgyis teljesen érdektelen az, amit szólunk. A dolgok ettől nem változnak úgysem. Ki van ez találva, és meg van szerkesztve az utolsó szögig. Az utolsó koporsószögig. (Mindjárt le is fogadhatunk bármiben, hogy a népirtási törvényt a közelmúltban aláíró Sólyom László népszerűségi rátái valóban tovább emelkednek majd.)
2) A tény, hogy csupán színház az egész magyarországi politikai világ 2007 december 17-e óta még inkább tény mint valaha. A Lisszaboni Szerződés név alatt kamuflázsolt EU Alkotmány ratifikálásával az országgyűlés lényegében átpasszolta ,,a demokratikus gyűlölködés diktatórikus tárgya" szerepét is az Európai Unió vezetése számára. A ,,magyar" tagállami parlamenti jogalkotási aktusok szerepe azóta annyi, mint a sztriptíztáncosnő szerepe miközben a színpad mögött zajlik a bár kasszájának megfúrása. Más szóval, minden ,,magyar" országgyűlési törvényhozással alkotott törvényt ,,megfúrtnak" kell tekintenünk, mert a megerősített EU Alkotmánnyal (Lisszaboni Szerződés) 2009 január 1-e után az Unió föderációs törvényhozó hatalommal írja majd felül ezeket.
3) Némi valószínűségi százalékkal áll az a feltételezés, hogy a szocialista szekció, miután a szociális egészségbiztosítás eltörlésének megszavazásával és az állami kassza kirablásának támogatásával elárulta saját választóit, saját árulása elleni minden védelmi próbálkozást egy téves fogalmi társítással üldözendő ,,gyűlöletbeszédnek" vél. Ezért hát merő struccpolitikából el akarják hallgattatni e védelmi reakciókat egy szájzár törvénnyel. Szeretnék azt hinni, hogy amit nem látnak, nem olvasnak és nem hallanak, az nincs. A majmok.
4) Szintén némiképp valószínűsíthető alternatíva, hogy a szociálisták általi támogatással ellentétben a liberális szekció azért ellenzi a ,,gyűlöletbeszéd" törvényt, mert úgy vélik, - és ebben nagyon igazuk van, hogy a halálra ítéltek végső elkeseredésének gondolati formája sokkal veszélyesebb, mint maga a kimondott szó.
5) Az előzővel összefüggő másik alternatíva, hogy a liberális alcsoport ,,demokratikus" álláspontja a szólás szabadságáról az információ monopóliumában keresendő, amely egyrészt minden információ beszerzésével és egyúttal mások dezinformálásával, köznapi nyelven hazudozással érhető el. Az információ, kommunikáció és tudás évszázadaiban, különösképpen a technokrata liberálisok számára nem megengedhető luxus, hogy minden olyan publikus információ-bit, ami számukra fontos és elemezendő adatelemeket tartalmaz, ne kerüljön a szemük elé. A cél, hogy ők mindent tudjanak, mások pedig vagy semmit vagy mindennek a pontos ellenkezőjét. A ,,gyűlöletbeszéd" törvény veszélye számukra abban rejlik, hogy az visszaszorítaná és a felszín alatt tartaná a sokak által eddig szolgáltatott ,,feedback" igazságtartalmú információk jelentékeny részét. Egy ilyen szólás-elfojtó törvényben rejlő másik ,,veszély" az, hogy a szabad szólás által eddig szabadjára engedett gőz visszaszorulna a föld alá és aktívabb irányba terelődne, ami a legrosszabb esetben akár egy megfontolt, hatékony össznemzeti összefogáshoz, és szervezett diktatúra-döntési akciótervhez is vezethet.
Feltételezve, hogy azért mégiscsak a vaskosan valószínű első számú realista-pesszimista alesettel van dolgunk, azért olykor rá kell döbbenjünk hogy az MHMP mily szorosan képes összezárni és mily fegyelmezetten képes megszervezni parlamentáris áldemokratikus színelőadásait. Érdekes az is, hogy ez a hazugságokban összeforrt egységpárt, az MHMP, a demokrácia látszatára azért még mindig ad, mert újból és újból bebizonyítani igyekszik, a számára lényegtelen intézkedések megengedésével, hogy azért ,,demokrácia" ez a rendszer, éppen csak annak egy furcsa, népirtó alfaja. Eközben mindig akad egy éppen elegendő számú ,,képviselői" álruhába bújt színész, aki cserkész elszántsággal úszik a parlamenti főárral szemben, és NEMet merészel nyomni a párt ellenében. A parlamenti színdarabokban azonban a szavazati NEM-ek száma soha nem elég arra, hogy végeredményben és összeségében demokrácia eredőjére vezessen és keresztezze a népirtás és a gyarmatosítás útját. Még véletlenül sem. (A valószínűségszámítás értői számára külön javasoljuk, hogy gondolkodjanak el ezen a jelenségen.) Sőt. Amikor az MHMP nemzetközi szülőpártja, az Európai Uniós egypárt azt diktálja, hogy Magyarország gyarmatosítása megpecsételése érdekében, a választók háta mögött és nagy sürgősséggel az ország nemzeti függetlenségét kell feladni zagyva lisszaboni morzejelek vakon történő ratifikálásával, az IGEN-ek száma hirtelen felszökik a parlamenti színház kétharmados többségén is felülre és beáll a nagykoalíciós egyetértés. De még akkor is, a demokratikus látszat kedvéért egy kellően elenyésző számú képviselő azért kifejezi ,,demokratikus" egyet-nem-értését. Még véletlenül annyival több, hogy sérüljön a diktatúra. Emiatt aztán a parlamentáris káposzta-demokrácia is megmarad, és a diktatúra kecskéi is jól laknak. Ebben a vonatkozásban azt is érdemes megfigyelnünk, hogy az MHMP Uniós egységpártja és a parlamenti szavazások eredménye mindenhol ugyanazt a jelenséget mutatja a nemzetközi színtéren is. Megfigyelhető mindenhol, az Európai Parlamentben ugyanúgy mint az összes ,,demokratikus" Uniós tagállam parlamenti viselkedésében az az aggregált képlet, amely minden esetben a demokrácia látszata és eredője a diktatúra vektora.
A szociális népszavazási ceremónia színpadi produkciója is ugyanerre az elvre épül: akármi is legyen, egy biztos, annak végkimenetele a színpadi játékosoknak kedvez majd, és nem a nézőseregnek. Egyetlen résztvevő párt sem mondja el e ,,szociális népszavazás" mögött rejlő igazságot, amiben a végeredmény a résztvevőktől függetlenül ugyanaz:
1) Az első esetben, amennyiben kellő számú népszavazó eljut az urnákig, természetes módon megszavazzák majd, hogy ne kelljen fizetniük. Olyat egyszerűen nem látott még a világtörténelem, -még e mélyen agymosott magyarországi világ sem- amelyben valaki saját kizsebelését szavazná meg. Ezt leginkább a kormány politikusai tudják, akik erre felkészülten előre is jelezték, hogy a sikeres népszavazás esetében is a helyükön maradnak. Ez esetben a kormány, vagy egyszerűen elcsalja a népszavazás eredményét vagy, hogy saját népszerűségét egy kicsit növelje, esetleg látványosan behódol a ,,népakaratnak", -a számára lényegtelen népszavazási álkérdésekben- ugyanakkor beállítja és megerősíti saját ,,demokratikus" mivoltát, annak ellenére, hogy éppen jelenleg rabolja ki a magyar államkassza maradékát és privatizálja az állampolgárok befizetett pénzére alapozott szociális egészségbiztosítási rendszert. A népszavazás eredményének elfogadására hivatkozva azonban a kormány további demokratikus legitimációt tulajdoníthatna a maga számára és szépen hatalmon marad (amiről, lássuk be, semmilyen körülmények között sem mondana le egyébként sem.) Egyébként pedig, amennyiben a népszavazással leszavazott intézkedéseket a hatalom mégis vissza akarná hozni, azt a lisszaboni Uniós szintű törvényharmonizáció által érvényesített intézkedések formájában majd megteheti. Tehát a képlet már megint ugyanaz: megint megmarad a káposzta is, és a kecske jóllakottan pöffeszkedik tovább.
2) A második esetben nem jut el kellő számú népszavazó az urnákig, mivel 1) pont alatti tényekkel sokan tisztában vannak és teljesen feleslegesnek tekintik a színjátékban való részvételt. Ez esetben a hatalmi színészgárda direkt módon aratja le majd előre bebiztosított győzelmeit. Az állam a 1) pont alattiak teljesülése mellett továbbra is beszedi a kérdéses extra díjakat és továbbra is ingyen vacsorázik abból. A nagykoalícióban pöffeszkedő álellenzék pedig majd nagy hangon mossa kezeit, hogy ő bizony minden demokratikusat megtett azért, hogy a kormányt elkergesse. A demokrácia látszata tehát megmarad, és a népirtás és rablás folytatódik tovább.
Végül pedig e közelgő nemzeti ünnepünkről. Ha belegondolunk, azért tényleg van abban valami majdnem megható, amikor a diktátorok rettegő gyülekezete azt parancsolja az általuk irtás alatt álló nyomorultaknak, hogy teljes közönnyel és néma rezignációval várják be saját haláluk és néma rendben sorakozva ünnepeljenek saját gyilkosaikkal együtt. Sőt, még valószínűbb, hogy ezek a valóságtól már egyébként is messze elrugaszkodott álhumanoid egyedek azt képzelik be maguknak, hogy szeretetet is diktálhatnak maguknak minden gyűlöletes tettükért cserébe. Sztálini elődjeik is ezért találták fel a tömegmédia-diktatúra rabvakító intézményét és ugyanezen okból kedvelték oly annyira a nagy gyűléseket, a feléjük kötelező boldogsággal integető lelkes tömeget és a csókjaikért szeretve rohanó, kis vörös zászlókat lengető csicsergő gyermekhadat. Ilyenkor bizonyára abban a hitben ringatóztak álomba esténként, hogy a nép szereti őket.
Sztálin mai kamuflázs utódai, szegények, ugyanezt az ,,álmot" csak a kordonokkal szőtt ,,szeretet" illúziójában élhetik meg. A képviseleti demokráciát népirtó parlamenti-rendőri diktatúrává alakító nagykoalíciós színészeink a közelgő március 15-i nemzeti ünnepünkön is csak azt kapják majd amit maguk alkottak, saját nemzetárulói tetteik által emelt komor vaskordonok hideg ölelését és azt a ,,szeretetet", -akár szavak, mozdulatok vagy gondolatok formájában- amit az általuk irtott és kifosztott néptől remélhetnek. És ne örvendezzenek sokat a ,,béke és rend"-nek képzelt, kordonjaik és gyűlöletes törvényeik miatt kimondatlanul maradt szavak csendje felett sem. Sőt. Emlékezzenek: a gondolat ereje minden kimondott szónál milliószor hatalmasabb, és annak egyre növekvő vihara úgy söpri majd el őket mint egy szálló porszemet.
Ami pedig a szavakat illeti, most március 15-én, ami igazán aktuális lenne - Koszovó után és Erdély előtt - esetleg ki kellene kiáltani Magyarország függetlenségét az Uniótól.
Kapcsolódó:
,,Még a TASZ szerint is alkotmányellenes a szájzár-törvény" (Kuruc Info)
http://kuruc.info/r/1/21349/)
http://fusz.hu/node/8111 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 23:28:38, vasárnap
|
|
|
2008-03-09 22:49
Horn: Feri, azt mondták, hogy menj a p...csába! (+videó)
Saját koalíciós partnere sem hiszi el Gyurcsány Ferenc értelmezését az elbukott népszavazásról. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár és egyben az SZDSZ kampányfőnöke meglehetősen egyértelmű szavakkal utalt arra, hogy a választók a vizitdíj a kórházi napidíj és a tandíj eltörlésével leváltották Gyurcsány Ferencet.
Videók:
Horn: Feri, azt mondták, hogy menj a p...csába!
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=203819
Kóka János és Horn Gábor az SZDSZ kampánysátrában nézte Gyurcsány Ferenc beszédét, amelyben a népszavazás eredményét értékelte a szocialista pártelnök. Gyurcsány éppen annál a résznél járt, amikor a választók motívumait elemezte. Mint mondta, voltak, akik azt mondták, hogy nem akarják a 300 forintos vizitdíjat fizetni, s ezért voksoltak.
Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős SZDSZ-es államtitkár erre megjegyezte:
,,Nem azt mondták Feri, hanem azt, hogy menj a p...csába! Valljuk be!"
hírTV |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 22:47:52, vasárnap
|
|
|
Szőnyi Bartalos Mária: A MAGYAR KORMÁNY KUDARCA
2008.03.09.
A népszavazás végeredményétől függetlenül
A kudarc azt jelenti a mai kormány esetében, hogy abból is profitálni akar.
Nem fog.
Nem tudja megtenni.
Azért nem, mert a kórházi napidíjak, a tandíjak, a vizit díjak leszavazása azt is jelenti, hogy a kormánynak kutyakötelessége helyreállítani a kórházakat, visszaadni az iskolákat, és minden eladott intézményt visszaállamosítani és az eredeti funkciójának rendeltetésszerű használatába visszahelyezni – ugyanolyan gyorsan, mint ahogyan elvették a néptől – minden kártérítés nélkül azoktól, akik belementek abba, hogy a magyar népet megkárosítják. Amennyiben ezt a legrövidebb időn belül – azonnal – nem teszik meg, a kormánynak kötelessége lemondani; a köztársaság elnökének pedig kötelessége a mai népszavazás után kiírni az új választásokat, mert bebizonyosodott a kormány teljes alkalmatlansága, hiteltelensége a magyar nép és külföld számára.
Felháborító a miniszterelnök cinikus megjegyzése, miszerint a kormánynak nem áll szándékában a költségvetésből pótolni a kórházi napidíjat, a tandíjat és a vizitdíjat.
A kormánynak, ha még a szándékában sem áll, akkor ezzel újra bebizonyította képtelenségét, alkalmatlanságát az országunk irányítására, mert továbbra is fokozni kívánja ezáltal a néppel való szemben állását. Ez, egy demokráciában elfogadhatatlan, de az európai szemléletben is.
Tessék átcsoportosítani pénzeket a költségvetésen belül, illetve módosítsák a költségvetést! Ha nem értenek hozzá, akkor álljanak fel az ingadozó székeikből és sétáljanak ki örökre az országgyűlésből!
Öncélú politikai taktikáját senki nem érvényesítheti megtorlás és büntetés nélkül a néppel szemben.
Minden kormánybak olyan agresszív a védelmi rendszere, amilyen hazug és tolvaj maga a kormány.
Ma, ez bebizonyosodott. Látható a kormány rendőreinek felvonultatása, a hatalmas kordonrendszer kiépítése.
Kérdezem: Ennyire fél a kormány a néptől?
Igen, ennyire!
Ezért nem alkalmas a magyar nép vezetésére.
A magyar népnek olyan kormányra van szüksége, amelynek tagjai szót értenek az emberekkel.
Persze, ehhez őszintének kell lenni a politikusoknak, a nép bizalmát élvezőnek és a nép érdekeit elsődlegesen szem előtt tartóknak. Csak ez hiányzik a mai kormányból.
Sajnálom Uraim!
Önöknek már nem kell lépni semerre! Minden képviselő adja vissza mandátumát. Jobb, ha önként teszik és nem a nép kényszeríti önöket erre.
Értsék meg az országgyűlési képviselők, hogy önök már nem kellenek a magyar népnek. Önök csupán önjelöltek és bitorolják a státuszukat alkotmányellenesen. Azért alkotmányellenesen, mert hitelüket veszítették és a hitelvesztés oka az alapja az alkotmányellenes működésüknek. Akkor sem kellenek már a magyar népnek, ha egész Budapestet, vagy az egész országot kordonokkal veszik körbe! Hitelüket veszítették!
Az önök öngondoskodása azt jelenti, hogy a saját zsebükbe folyó pénzekről gondoskodnak úgy, hogy a nép zsebeit kiforgatják. Ebből, az önök részéről „öngondoskodásnak” nevezett népsarcból, már nem kér a nép!
Tessék ezt tudomásul venni!
A magyar kormány mai kudarca, amit a népszavazás részvétele is egyértelműen mutat: a magyar nép győzelme – függetlenül a végeredménytől -, s ez a győzelem a FIDESZ vezetőinek köszönhető.
Komárom-Szőny, 2008. március 9.
http://fusz.hu/node/8109 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 22:13:42, vasárnap
|
|
|
OVI: mindhárom kérdésben eredményes a népszavazás
2008.03.09. 22:01
Az adatok 94,4 százalékának feldolgozása után elmondható, hogy várhatóan mindhárom kérdésben eredményes volt a népszavazás; az érvényesen szavazó választópolgárok több mint a fele a három kérdésre igen választ adott, jelentette be Rytkó Emília, az Országos Választási Iroda vezetője vasárnap este.
Mint a sajtótájékoztatón elmondta, az eddig feldolgozott adatok alapján 3 752 090 személy vett részt a szavazáson, ez több, mint a választásra jogosultak 50,33 százaléka. A kórházi napidíj ügyében a szavazatok 84,39 százaléka volt igen, a vizitdíj ügyében 82,75 százalék, a tandíj ügyében pedig 82,56 százalék. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 22:12:12, vasárnap
|
|
|
Toroczkai Orbán Viktort emlékeztette
2008. március 09. 22:00HunHír.Hu-információ
Fotósok és kamerások gyűrűjében érkezett a Vértanúk terére Toroczkai László, a 2006-os őszi események egyik meghatározó személyisége. A tömeg üdvrivalgása közepette leginkább a népszavazás győztes ellenzék vezérét, Orbán Viktort hívta tetemre, s kérte tőle számon korábbi beszédének azon részét, amelyben a népszavazási győzelem után a kormány megbuktatását helyezte kilátásba.
Toroczkai úgy ítélte meg, hogy csak a téren jelenlévő pár ezer ember képviseli inkább a radikalizmust, mert a kormánypártok és az ellenzék parlamenti tagjai saját magukkal vannak elfoglalva. Toroczkai ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy noha kevés ez az emberanyag egy forradalom kirobbantásához, de a változásoknak be kell következniük, és ha már az emberek szeme felnyílt, a hazaáruló kormányokat le kell váltaniuk, és egyszer be kell fejezniük a félbehagyott rendszerváltást.
A rendőri erők közben szinte láthatatlanná váltak, kisebb egységek demonstrálják csak az erőt, noha természetesen a környező mellékutcák tömve vannak állig felfegyverzett kommandósokkal.
A várakozás időszaka ez, zászlólengető, sétáló emberekkel, és lelkesítő dalokkal. Vannak, akik már most útnak indulnak, de a többség még mindig a helyszínen tartózkodik, beszélget, barátkozik, viszont most nem tűnik úgy, hogy valami komolyabb akció készülne - jelentette helyszínen tartózkodó tudósítónk. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 22:06:57, vasárnap
|
|
|
Francos Fleto beleesett a verembe... - Korrekt értékelés
2008-03-09 21:56 Népszavazás
Kezdem ott, hogy Gyurcsány Ferenc államférfi rém idegesítő alak, nem tetszik, amit csinál, nem tetszik, amit mond, pláne nem, ahogy mondja, unalmas és modoros, mint egy sokszorosan elkúrt Pokorni Zoltán. Elfáradt ez az egész ember, nem bírt csinálni semmit ebben az elszomorodott országban, ha akart egyáltalán.
Akárhogy is, itt lenne az ideje, hogy vegye a kalapját, ha van, ha nincs, dettó, képletesen, és menjen pihenni, megleszek nélküle. Megleszünk mind. Nem lehet feszt azon morfondírozni, hogy ki jöhet utána. Jön, aki jön, le van szarva.
Ezt azért volt fontos elmondani elöljáróban, mert amin március 9-én, vasárnap önök részt vettek - vagy nem vettek részt -, az a látszat ellenére nem ügydöntő népszavazás volt. Hanem előre hozott választás. Véleménynyilvánító, mintegy. Azt csak hazudták, hogy a jövő igennel kezdődik.
Nem kezdem el a legapróbb részletekbe menve magyarázni ezt, utólag a következmények a fontosak, nem a nüanszok, de az Orbán Viktor spirituális vezető és csapata által kezdeményezett háromigenes - vagy -nemes - referendum a létező legkevésbé azokról a kérdésekről szólt, amelyek mellé ikszeket lehetett rajzolni a szavazólapokon. Vizitdíj? Kórházi napidíj? Tandíj? Ugyan.
Ez történt: az ellenzéki párt rájött, hogy az őszödi beszéd és a reformkísérletek közepette kiváló alkalom kínálkozik hatalmasan nagyot rúgni Ferencbe, az államférfibe. Akinek népszerűsége kézenfekvő módon igen mélyre süllyedt. A közvélemény-kutatási adatok is mutatják ezt, de ahhoz nem elegendőek, hogy messzemenő konzekvenciákat legyen muszáj levonni belőlük. Márpedig, okoskodhattak a Fideszben, egy ciklussal korábban az EP-s Medgyessy- és MSZP-alázás alkalmas volt arra, hogy a kormánypártok vad erjedésbe kezdjenek, amelynek végén az akkori, európai értelemben vett miniszterelnöknek repülnie kellett.
Noha akkor nem is lett a baloldal lezúzva olyan rettenetesen, mint most. Amit, mármint a mostot, ezek szerint előre lehetett látni. Én nem láttam - a fene se gondolta, hogy az emberek ilyen tömegesen masíroznak az urnák elé -, de Orbán Viktor bizonyára igen. Esetleg szerencséje volt.
Bizonyos értelemben mondhatni azt is, hogy a spirituális vezető az államférfi legtehetségesebb tanítványa.
Arra gondolok, hogy 2004 decemberében volt egy szerencsétlen népszavazás, amikor arról lehetett dönteni, szívesen adnánk-e kettős állampolgárságot a határon túli magyaroknak, meg arról, akarjuk-e akadályozni a kórházak magánosítását. Akkoriban Ferenc, aki még kétkezi miniszterelnök volt, és csupán tervezte, hogy később államférfivá növi ki magát, ügyesen meglátta, hogy a magyar-világszövetség kezdeményezése határon túli vonalon kényszerpályára lökte az ellenzéket, tenyérbe mászó gátlástalansággal kezdett kampányolni a nemek mellett. Mondván, ha jönnek ezek a nyomorultak sok millióan, elveszik a munkát és a kenyeret azoktól, akik itt vannak, és megbecstelenítik a szüzeket. Pontosan tudta, hogy ebből semmi, de egyáltalán semmi nem igaz. Hazudott éjjel, reggel meg este. Mert látta, hogy előre hozott választás az is. Hogy meg lehet roppantani a Fideszt hirtelen.
És ráhajtott a hülye választópolgár zsebére, kizárólag azért, hogy megtapossa Viktort - aki már akkor is olyan volt, mint egy spirituális vezető, bár még nem nevezték annak.
Ha te így, én is így, forralt bosszút Viktor, és felírta egy kockás papírra: háromszorosan megyek rá a zsebekre én. És így is lett. Ki az, aki vizitdíjat szeretne fizetni? Ki az, aki kórházi napidíjat szeretne fizetni? Ki az, aki tandíjat szeretne fizetni? Ki az, aki adót szeretne fizetni? Ki az, aki fizetni szeretne a boltban a tíz deka parizerért és a zacskós tejért? A tambovi farkas, hacsak az nem. Megfogalmazták tehát a legálnokabb, legkétszínűbb kérdéseket.
Évek óta viszket a tenyerem. Jó lett volna elhajtani ezeket a bánatos francba. Na de ennyiért? Háromszáz forintért?
Nem kellettem hozzá.
A véleménynyilvánító választások megvoltak. Előre hozottan. Ferenc államférfi - akinek előbb-utóbb fel kell fognia, hogy amiben szereplő, az nem görög dráma, hanem magyar groteszk, rosszul szerkesztett tragikomédia, és nem Latinovits Zoltán fogja eljátszani őt, hanem Bajor Imre - megsemmisítő vereséget szenvedett.
Azt azonban feltehetően tudja, hogy a szocialisták idegeskedésre hajlamos népek. Tudnia kell, hiszen bizonyára emlékszik még, ő hogyan került pozícióba négy évvel ezelőtt. Nem alhat nyugodtan.
Gazda Albert
index.hu
http://portal.jobbik.net/index.php?q=node/5733 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 22:00:16, vasárnap
|
|
|
FN nyomán 2008. március 9. 21:32
Karsai Gyurcsány helyett is szégyelli magát
Szégyellem magam Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Horváth Ágnes egészségügyi miniszter helyett; ha kész van a mindent visszavonó módosító javaslat, akkor miért vártak eddig? - nyilatkozta Karsai József a Hír6.hu portálnak.
Jobban ismerem a magyar emberek és a magyar szocialisták lelkét, mint bárki ebben az országban, ezért voksoltam már a törvényhozásban is az egészségbiztosítási törvény ellen egyedül a szocialista frakcióból - mondta.
A battonyai országgyűlési képviselő vasárnap este jelezte, öröm sincs benne, de a lelkiismerete megnyugodott, mert úgy érzi, akkor helyesen döntött.
http://www.gondola.hu/hirek/63758 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 20:53:13, vasárnap
|
|
|
Gyurcsány felháborító "üzenete": ha nyertek is vesztesek lesztek
2008. Március 09. 19:37
Abcúg.hu
Ha a kezdeményezők szempontjából sikeres lesz a vasárnapi népszavazás, ez egyebek mellett azt jelenti, hogy azt a bevételt, amelytől a népszavazással az orvosok, kórházak és a felsőoktatás elesik, "a költségvetésnek nincs módja, a kormánynak pedig nincs szándékában pótolni", jelentette be Gyurcsány.
Ha a kezdeményezők szempontjából sikeres lesz a vasárnapi népszavazás, a kormány hétfő reggel benyújtja a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséről szóló javaslatokat, amelyeket hamarosan közzétesznek a Miniszterelnöki Hivatal honlapján - jelentette be a kormányfő vasárnap este 7 órakor a Parlament Munkácsy termében.
A rövid beszéd kódolt üzenet és lényege a következő: "a költségvetésnek nincs módja, a kormánynak pedig nincs szándékában pótolni" a kieső bevételt.
Forrás: HírTv |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 20:51:43, vasárnap
|
|
|
A Szociális Kerekasztal első reagálása a népszavazásra
2008. március 09.
A Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal a társadalom sikereként üdvözli a 2008. március 9-i népszavazás eredményét, nevezetesen az IGEN szavazatok elsöprő győzelmét. Az emberek - noha többen is elmehettek volna szavazni - kiálltak jogaik védelmében, és határozott nemet mondtak a kormánykoalíció neoliberális politikájára, antiszociális megszorító intézkedéseire.
Nagyszerűnek tartjuk, hogy a szavazók túlnyomó többsége IGEN szavazatával megengedhetetlennek nyilvánította, hogy bárkinek a gyógyulása attól függjön, ki tudja-e fizetni a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, vagy sem. S hogy nem kerülhet hátrányos helyzetbe az anyagilag tehetősekkel szemben az a fiatal, akinek a szülei, eltartói nem képesek megfizetni a tandíjat, de igényt tartanak arra, hogy gyermekük szellemileg és erkölcsileg éppúgy gyarapodhasson és fejlődhessen, mint azoknak a leszármazottai, akiknek nem okoz gondot a tandíj megfizetése.
A népszavazás befejeződésének percében Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy kormánya ugyan kész visszaállítani a vizitdíj-, a kórházi napidíj- és a tandíj bevezetése előtti állapotot, ha győz az IGEN, de nem áll szándékában költségvetési forrásból pótolni a kieső összeget. A miniszterelnök ezzel a nyilatkozatával de facto szembeszegült a népszavazáson kinyilvánított népakarattal. A kormánynak ugyanis nem csak formálisan kell helyreállítania az eredeti állapotot, hanem ténylegesen is. Ez azt jelenti, hogy az eredeti állapot anyagi feltételeit is helyre kell állítania, hiszen azokat megváltoztatta akkor, amikor a díjakat bevezette. Ha ezt nem tenné meg, azt a benyomást keltené, mintha csak színlelné a népakarat tudomásul vételét, valójában viszont meg akarná torpedózni a választói akarat érvényesülését.
Dr. Jánosi Gábor, a Magyar Szociális Fórum Egészségügyi Kerekaszatalának szervezője
Dr. Simó Endre, Magyar Szociális Fórum - Szociális Kerekasztal szervezője
wwww.oktober23bizottsag.hu
|
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2008-03-09 20:50:12, vasárnap
|
|
|
MTI 2008. március 9. 20:45
76,66 százalékos feldolgozottságnál 80 százalék felett az igenek
Eredményes a vizitdíj és a kórházi napidíj kérdéséről tartott ügydöntő népszavazás, miután az igen szavazatok száma - a nem hivatalos adatok szerint - meghaladta az eredményességi küszöböt.
A kórházi napidíj kérdésében 85,16, a vizitdíj kapcsán 83,59, a tandíj esetében 83,45 százalék az igenek aránya.
A részvételi arány 49,93 százalékos volt, a jelenlegi feldolgozottsági adat alapján.
A legtöbb nemet Budapesten adták le, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Hajdú-Biharban a legmagasabb az igenek aránya. A fővárosban a nemek aránya az egyes kérdésekben 25 százalék körül áll, míg az ország keleti megyéiben 90 százalék feletti az igenek aránya.
Elsöprő győzelmet arattak az igenek az ország nyugati megyéiben is. Vasban 88 százalék szavazott a kórházi napidíj ellen.
Várhatóan eredményes a vizitdíj kérdéséről tartott ügydöntő népszavazás, miután az igen szavazatok száma - a nem hivatalos adatok szerint - meghaladta az eredményességi küszöböt (az összes szavazásra jogosult választópolgár 25 százaléka plusz egy szavazat). Szintén eredményes lehet a kórházi napidíj kérdéséről tartott ügydöntő népszavazás, miután az igen szavazatok száma - a nem hivatalos adatok szerint - itt is túllépte az eredményességi küszöböt.
http://www.gondola.hu/cikkek/58384 |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
1/6 oldal
|
Bejegyzések száma: 51
|
|
|
|
2008. Március
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
1181 db bejegyzés |
e év: |
10632 db bejegyzés |
Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 51
- e Hét: 1973
- e Hónap: 5718
- e Év: 159214
|
|
|