|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:12:49, péntek
|
| |
| |
Megszűnik a Szobi szörp
electron, p, 2008/04/04 - 16:46
A Szobi tavaly augusztusban már nem tudott munkabéreket fizetni, majd ezt követően szeptemberben a termelést is leállította a társaság. Felszámolását több hitelezője is kérelmezte, végül március 11-én indult az eljárás. A felszámoló elmondása alapján a társaság mérlegében a 3,6 milliárd forintos hiány van.
hirdetés
A felszámoló már igényelte a bérgarancia alapból a munkavállalók bérének kifizetését, melyből a 105 dolgozó közül 91-en jutnak hozzá maximum 865 ezer Ft-hoz. A társaság értékesíthető termékeit eladta, a meglévő készleteket jelzálog terheli. A működés újrakezdéséhez többletforrásokra és a készletekre lenne szüksége a társaságnak, azonban ezt piacfelmérés kell, hogy megelőzze. Ebből kiderülne ugyanis, hogy van-e kereslet a társaság termékei iránt.
A társaság 2005-ben még 44 milliárd forintos árbevétel mellett 841 milliós nyereséget termelt, azonban a rákövetkező évben az értékesítések visszaestek, és veszteségessé lett a működés. A cégvezetők többek között a cseh Kofolával is tárgyaltak, mint potenciális befektető, azonban nem akkor nem sikerült megállapodni. A felszámoló biztos szerint a Kofola potenciális jelentkező lehet a felszámolás során meghirdetésre kerülő működés vagy nem működő gyárra.
(portfolio.hu) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:11:00, péntek
|
| |
| |
Koronics Márton 2008. április 5. 00:00
Hova tart Dávid Ibolya?
Az MDF elnökasszonya pénteken elmondta, hogy soha nem támogatta ezt a félszocialista világot, bizonyítékul az egykulcsos adó MDF-es támogatását vetette fel. Ami növeli majd a vállalkozásbarát környezetet, vonzza a vállalkozókat, és munkahelyeket létesít. Ledorongolta az SZDSZ-t és az ellenzéket, mert megpróbálnak kifarolni a korábbi ígéreteik mögül, és szerinte nem akarják a megoldás egyetlen kulcsát. Dávid Ibolya szóvá tette azt is, hogy hetek óta nincs érdemi munka, nem működnek a minisztériumok, az Országgyűlés előtt nincsenek érdemi előterjesztések, ez pedig nem kormányzás.
Feltűnő, hogy Dávid Ibolya felfedezte: nincs Magyarhonban kormányzás. Kár, hogy ezt csak most észrevételezte, holott esztendők óta abban a Parlamentben csücsül, ahol a kormány saját bevallása és az egyszerű pórnép véleménye szerint évek óta nincs érdemi munka. Ami az elmúlt időszakban történt, az pillanatonként változó - akár az ellenkezőjére is - kontár ökörségek hihetetlen áradata.
A népszavazás után - nem azonnal, de legalább másnap - az elnökasszony egyszer pedig már megvilágosodott. Akkor, amikor levonta következtetését, mely szerint Gyurcsánynak mennie kell, mert elfogyott a bizalom és a mostani miniszterelnök nem kérhet a reformokhoz értelmes áldozatvállalást az állampolgároktól.
Talán, ha figyelemmel követte volna az eseményeket, rájöhetett volna, hogy az emberek bizalma már 2006-ban elfogyott, azért borult narancssárgába egész Magyarország az októberi önkormányzati választásokon. Derenghetett volna akkor is, amikor sorra hívta kerekasztal beszélgetésekre a miniszterelnököt és ontotta elé ötleteit, aki azonban fittyet hányt minden szavára. Ezen némi morgolódással, mégis gond nélkül tette túl magát a magyar demokraták elnöke.
Többször elmondta már, hogy sem Gyurcsány sem Orbán csapatát nem erősíti, - ő csak leszen ott magában, jelenleg a parlamenti küszöb alatt -, de most mégis Orbán malmára hajtja a vizet. Nem azért, mert szereti, hanem azért mert tudja, hogy a szociknak és a liberálisoknak vége.
Az MDF vezére senkit nem erősít, egyszerűen az erős mellé áll. A 2006-os országgyűlési választások alatt rengeteg alapítótag hagyta el az MDF-et, miután hiába könyörögtek Dávid Ibolyához kormányváltásért. Akkor is az erős mellé állt. Vannak, akik emlékeznek arra, mit idézett a Hírszerző, Pettkótól a második forduló előtt: az MDF felső vezetése szerint szinte lehetetlen, hogy a Fidesz fordítson, ezért is döntöttek úgy, hogy egy vereséghez taktikai szempontból is értelmetlen csatlakozni.
Eltelt két év, most már az MDF is szeretne, lehetőleg egyidőben a CD jogdíjak csökkentésével, ha nem is kormány, de legalább miniszterelnök-cserét. Már csak a szokásos taktikai szempontok miatt is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:09:06, péntek
|
| |
| |
Színjáték több levonásban
2008-04-04 06:19:23
Már megint hazudoznak reggel, délben meg este is.
Most kormányválságot lódítanak, mert a kisebbik koalíciós partnert (pontosabban a cégtársat a Nagy Buliban) nagyítóval sem látják a közvélemény-kutató cégek, amikor a pártok népszerűségét vizsgálják.
Így aztán már most megkezdték a sz...rból (őszödi nyelvjárás, jelentése itt: reménytelen helyzetből) visszahozni a következő választást.
Ha minden csapból az SZDSZ folyik, és nem csak amiatt, merthogy Kóka Jánost csalás segítségével választották meg pártelnöknek, hanem mert megint eljátsszák a Kinn is vagyok, benn is vagyok című bohózatot a koalíciós válságról, valamelyest javulhat az SZDSZ népszerűsége is. Ráadásul két legyet ütnek egy csapásra, mert amíg a média az előadott cirkuszi mutatványokkal kénytelen foglalkozni, addig sem marad idő és humán erőforrás a hatalmat Magyarországon szinte csak egyedül elszámoltató ellenzéki sajtó műhelyeiben olyan témákra, mint a családi betéti társaságnak kifizetésre váró csaknem kétmilliárdos sikerdíj a MÁV Cargo privatizációja kapcsán vagy a kórházreform halálos áldozatainak összeszámlálása, vagy az unióból származó ezermilliárdoknak a szocialista és szabad demokrata holdudvari cégekhez csorgatása, vagy a lepattant, munkanélküliséggel sújtott térségekben élő családok kilátástalan helyzetének tárgyilagos bemutatása.
Ezek helyett most arról szólnak a hírek, hogy milyen jól beszólt Gyurcsány a szadeszosoknak, meg hogy milyen keményen betámadta a derék Kóka János a szocialista pártelnök-miniszterelnököt nyílt színen, a parlamentben. A kisebbik koalíciós párt most éppen azt játssza el több szólamban, hogy most már csak ő, egyedül ő elkötelezett a - Világbanknak annyira tetsző - "reformok" mellett, amelyek legeredményesebb végrehajtóját, Horváth Ágnes széfasszonyt a kormányfő nem átallott egy politikai show-műsorszámba menő nyilvános pártgyűlésen kirúgni a kormányából párthíveinek hangos tetszésnyilvánítása közepette. Ez adta az apropót Kóka Jánosnak az első felvonásban előadott, Haragszom rád... tartalmú betétdalhoz. Eddig az egészségügyi minisztert valóban úgy ismertük, mint aki irgalmatlanul elkötelezett az úgynevezett reformok mellett, Kóka pártelnökkel együtt, sőt ennek a kínkeserves megszorítósdinak maga Gyurcsány volt a motorja, aki most úgy behúzta a féket, hogy Ágnes asszony kirepült az ablakon. Ő azonban, ha kicsit kényszeredetten is, de boldognak tűnik, és repül, mint egy igazi szabad madár, ha nem is melegebb éghajlatra, de legalábbis egy általa jól megreformált kórház élére, ahol folytathatja a széfreformot, a vizitdíj-automaták hasznosítását, és befordulhat a konyhára is, merthogy a kórházi koszthoz állítólag tényleg ért.
Az SZDSZ-ben egyébként fodoristaként számon tartott Ágnes asszony kiebrudalása miatt visszahívták a kormányból a többi liberális minisztert is, az államtitkárokkal együtt.
Pedig az oktatási miniszterként még a Horn-érában megbukott Fodor Gábor pár hónap alatt majdhogynem sikeres zöldminiszterré vált, most azonban a Kóka elnökségét megingató csalási botrány szele valószínűleg mégsem őt röpíti majd a pártelnöki székbe. Kóka most erősebbnek tűnik a Gizella utcában, mint eddig bármikor.
És annyit szerepelhetnek a koalíciós marakodás miatt a médiában a liberálisok, amennyit akarnak, még a második vonalhoz tartozó politikusaik is nézett idősávban kapnak teret a reggeli politikai műsorokban.
Érdeklődve várom, hogy a koalíciót látványosan felmondó SZDSZ holdudvarához tartozó szellemi elit - a zsíros állásba politikai alapon elhelyezett menedzserek és vezető állású szakemberek - mikor adják le a slusszkulcsot. Kíváncsian figyelem, mikor hívják vissza a zsákmányelv alapján odarakott pártapparatcsikokat az ÁPV, a Magyar Villamos Művek, az Állami Autópálya-kezelő, a paksi atomerőmű, a kincstár, a jegybank, a MÁV, a Szerencsejáték Rt., az erdőgazdaságok, a regionális fejlesztési tanácsok és egyéb pénzosztó állami vállalatok igazgatótanácsaiból, felügyelőbizottságaiból.
A koalíciós szakítást csak ennek megtörténte után lehet komolyan venni.
És persze az is kérdés, hogy a fővárost tizennyolc éve SZDSZ-es haverok milliárdos tanácsai alapján igazgató Demszky Gábor hatalmát vajon a nagy összeveszés után meddig akarják még biztosítani a fővárosi szocialisták.
Tartok tőle, hogy ezek teátrálisan úgy szakítanak, hogy a színfalak mögött még szorosabbra fűzik természetes - "rendszerváltó" - történelmi szövetségüket.
Mi meg csak nézünk, mint a színházban, mint ahogy végignéztük négy esztendeje azt is, amint megpuccsolták az elkoptatott Medgyessyt, kitaposva az utat Gyurcsánynak, a Fidesz "lottó ötösének". A mostani műsor is tanulságos, főleg hogy a legnagyobb ellenzéki párt is itt ül velünk a sötétben. A kijáratnál talán megkérdezhetné tőle valaki, vajon mekkora siker kellett volna neki ahhoz a referendumon, hogy közösen megmutassuk a megbukott ripacsoknak a vészkijáratot.
Torkos Matild
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:07:55, péntek
|
| |
| |
Vészjelzés
2008-04-04 06:18:38
A játék most már vérre megy. De nem a politikusok vérére: ha tovább tart a pártérdekek által motivált huzavona, az ország vérzik el. Nemcsak Gyurcsány és Kóka távozásáról van szó tehát, hanem arról, hogy az MSZP és az SZDSZ kormányzati, ideológiai és erkölcsi ténykedése - minden elfogulatlan szakértő szerint - katasztrofális helyzetbe hozta a magyar társadalmat, amely valószínűleg nagyobb traumát él át, és súlyosabb válságban van, mint a létező szocializmus végóráiban.
Immár nem publicisztikai és PR-fogásokról van szó. Amikor veszélyes betegségről, már-már agóniáról beszélünk, és haladéktalan, mondhatni azonnali beavatkozást sürgetünk, nem csupán egy ellenzéki véleménynek adunk hangot.
Az első lépés azonban mégiscsak az, hogy Gyurcsánynak most nyomtalanul és nyomorultul el kell tűnnie a magyar politikai életből, nyomorúságával hírül adva, hogy van még némi méltányosság, igazság és méltóság nemzeti lelkületünkben. A bukott és egyértelműen elmarasztalt miniszterelnököt a lemondásban és távozásban követniük kell a szocialisták parlamenti képviselőinek, a szabad demokraták jelenlegi korifeusainak, akik ,,addig-addig játszadoztak, cicáztak", míg önmagukat tették elviselhetetlenné és lehetetlenné. Továbbá: ha Dávid Ibolyának szándékában áll megőriznie méltóságát, a nyilvánosság előtt őszintén el kell törölnie azt az egyenlőségjelet, amelyet - egy életidegen stratégia szellemében - hajlamos volt Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor, az MSZP és a Fidesz neve közé tenni. Ez persze mellékkörülmény, némi időszerűséget az kölcsönöz neki, hogy az MDF népszerű elnök asszonya a tények súlya alatt kissé meggörnyedve, de meg nem roppanva, az utóbbi időkben elsősorban Gyurcsány bírálatára összpontosít.
Ebbe a szomorú tárgykörbe tartozik Fodor Gábor azon közlése, hogy az SZDSZ-nek újra kell gondolnia a Fideszhez való viszonyát. Ez azt is bizonyítja, hogy a politikában semmi sem lehetetlen, még egy füst alatt az előre- és hátrabukfenc sem.
Abból, amit eddig elmondtam, logikusan következik, hogy előre hozott választásokra van szükség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az irányban bármifajta agresszív lépést a Fidesznek kellene megtennie. Hiszen immár az egész magyar liberális értelmiség és a szocialisták eszesebb fele is tisztában van azzal, hogy a helyzet valamely nyögvenyelős kisebbségi kormányzással vagy akár a koalíció újratákolásával nem megoldható. Ez a magyar értelmiség az úgynevezett véleményformálók és liberális baloldali szakmai tekintélyek becsületbeli és mentálhigiénés ügye, nem beszélve magyar és nemzetközi üzleti körökről, nagyvállalkozókról, pénzügyi hatalmasságokról: a továbbtántorgást el kell kerülni.
Ugyanis az ország érdekeivel együtt minden érdek veszélyben forog, a kár, amit Medgyessy, Gyurcsány, az SZDSZ és MSZP hibás politikája okozott, egy háború csapásaival ér fel. S itt szükséges közölnünk: bár hatalom nélkül nincs eredményes cselekvés, elsősorban nem a hatalom megszerzéséről vagy újraelosztásáról van szó. Az előre hozott választások nyilván a Fidesz elsöprő győzelmét eredményezik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a polgári szövetségnek nem lesz szüksége minden eddiginél nagyobb társadalmi támogatásra és összefogásra. A hatalom csak ezzel együtt teljes. Szögezzük le: mindenképpen nehéz idők jönnek, minden erkölcsi és intellektuális erőre szükség van most, hogy gazdaságunk és életünk visszatérjen a normális kerékvágásba. Hangsúlyozzuk: a jövőért nemcsak a Fidesz felelős, hanem az egész magyar politikai és gazdasági elit, értelmiség, szakember, az üzleti és pénzügyi világ főszereplői. Együtt kell egy megbízható, dolgos, sikeres országot megteremtenünk. Az első lépés: Gyurcsánynak távoznia kell.
Kristóf Attila
mno.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:04:12, péntek
|
| |
| |
Helytartóváltás?
2008-04-02 06:22:32
Hétfőig úgy látszott, hogy a magyar politika Gyurcsány Ferenc túlélési játszmájának foglya. Aztán kiderült, hogy a baloldal vezére is csak sakkfigura egy másik partiban. Abban, ahol a tét az úgynevezett
SZDSZ-nek, pontosabban csalással megválasztott elnökének a jövője. Kóka Jánosnak volt kitől ellesnie a politikai kalandorság trükkjeit. A nyomorult állapotban lévő párt elnöke a kormányfő őszinte megdöbbenését kiváltva csapott le a felkínált lehetőségre: ő lehet az a vezető, aki az A6-osok slusszkulcsait hátrahagyva kivezeti a szabad demokratákat a ,,kádári" szocialistákkal kötött kompromisszumok sivatagából. Ha nem is azonnal, de harminc nap múlva: ennek később jelentősége lehet.
Kóka annyit mindenképpen elért, hogy az ,,SZDSZ" hetek óta először nem az újabb fantomküldöttek megjelenésével szerepelt a hírekben. Még így is kérdéses azonban, hogy állva maradhat-e a megismételt tisztújítás után. Bár a koalícióból való késleltetett kilépésről egyhangúlag döntött a pártvezetés, törékeny az egység. Nem tudni például, mekkora jelentőséget érdemes tulajdonítanunk annak, hogy Fodor Gábor egyelőre nem adta írásba miniszteri lemondását.
Szombaton a koalíciós partnert kiosztó Gyurcsány Ferenc végre újra sütkérezhetett a szocialista bázis szeretetében, ám Horváth Ágnes menesztésével elszámította magát. Ha megelégszik azzal, hogy Horn
Gábor skalpját mutatja fel a pártértekezleten, ma nincs kormányválság. Végül lepottyant a magas bárszékről. Romokban hever (az együttműködés folytatásáért könyörgő tegnapi levele szánalmat keltő volt), az MSZP nyugodtnak látszik. A szocialisták az ultimátumot hallva is ódzkodnak kijátszani kártyáikat: nem bontják fel Demszky Gáborral a fővárosi koalíciót, nem penderítik ki az államon élősködő liberális holdudvart.
A mifelénk eddig példa nélküli kisebbségi kormányzás várható megpróbáltatásaira egykedvűen készülő szocialisták magatartása azt a látszatot erősíti, hogy az MSZP elnöksége ugyanazt tervezi Gyurcsánnyal, amit 2004-ben Medgyessy Péterrel tett. Beküldi a bozótosba, ráerőlteti az ,,SZDSZ"-szel való konfrontációt, majd magára hagyja. Megszabadul a csodafegyverből kolonccá lett vezérétől, s a piszkos munkát ismét mással végezteti el. Ez egyike az események magyarázatára alkotott elméleteknek. Ám bevallom, számomra egyelőre több a kérdőjel, mint a bizonyosság. Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy bármelyik szereplő rendelkezik hideg fejjel átgondolt forgatókönyvvel.
A kevés bizonyosság egyike, hogy sem az MSZP, sem az ,,SZDSZ" nem akar előre hozott választást. Megkockáztatom, a szabad demokraták legszívesebben maradnának a koalícióban (Gyurcsány nélkül), esetleg dróton rángatnának egy kisebbségi kormányt. Erre utal Gusztos Péter ijelentése, miszerint a konvergenciaprogramot és a ,,reformokat" ezután is támogatják. Bizonyosnak látszik az is, hogy Gyurcsány május elsejétől legfeljebb az új kisebbség miniszterelnöke lehet, vélhetőleg az első komoly parlamenti döntésig vergődhet el így.
Ez a forgatókönyv talán a legrosszabb az MSZP számára. Nem valószínű, de ki sem zárható, hogy a szocialisták nemcsak kormányfőt, hanem partnert is cserélnek. Gyurcsány nélkül alkudozhatnak az MDF-fel a kormány külső támogatásáról, legalábbis zsarolhatják ezzel az ,,SZDSZ"-t (lásd Tóth Károly képviselő levele). Lendvai Ildikó szerint ugyanahhoz a programhoz nincs értelme új kormányfőt jelölni. Logikus. A kormányfő-pártelnöknek igaza lehet abban, hogy az MSZP-ben nincs alternatívája, hiszen senki sem
rendelkezik a pozitív fordulat reményével kecsegtető programmal (ő sem). Ettől persze Kiss Péter, Bajnai Gordon vagy valaki más képes lehet átvenni tőle a stafétabotot. A kérdés az, hogy bármelyikük számára vonzó-e a magyar gazdaság mostani súlyos helyzetében, vészjósló külső környezetben a miniszterelnöki bársonyszék. Meglehet, korainak gondolják a pillanatot a nagy ugrásra. Ha így van, akkor az ,,SZDSZ" keménykedése nekik sem jött jól: sajtóhírek szerint az elnökség nemrégiben ellenállt az állítólag rendkívüli tisztújító pártkongresszus összehívását sürgető gyurcsányi szándéknak. Márpedig
miniszterelnököt kongreszszusi felhatalmazás nélkül nem cserélhet az MSZP. Itt tehát még minden szál elvarratlan.
A kicsinyes hatalmi játszmák csak a felszín fodrozódásai. Időnként a mélyben zajló folyamatokról is értesülhetünk. Bukófélben lévő szocialista miniszterelnökök szoktak látható előzmény nélkül pontosan, lényegre törően fogalmazni. Gyurcsány Ferenc tegnapi Népszabadság-interjújában arról beszélt, hogy az úgynevezett SZDSZ sokkterápiát, újabb megszorítócsomagot követel. Utalt a liberális körökben potenciális kormányfőjelöltként emlegetett Simor András jegybankelnök szokatlan programhirdetésére. Ennek esszenciája: több ezer milliárd forintos költségvetési kiadáscsökkentés a segélyek, szociális és családtámogatások, nyugdíjak rovására, ami lehetőséget teremtene a munkaterhek, adók és járulékok jelentős mérséklésére, a versenyképesség javítására. Ez a szociális katasztrófa Bokros Lajost
megszégyenítő programja, amit Gyurcsány nem baloldali érzékenysége, hanem politikai kockázata miatt utasít el. Csakhogy az a politika, amit ő képvisel, szintén perspektíva nélküli. Gyurcsány 2006 óta is elk...ja. Hol válság van, ott válság van. Ott előbb-utóbb igény lesz a válságkezelésre (egy jó tanács: mielőtt szakértői kormányért kiáltunk, jól nézzük meg, kik a jelentkezők). A liberális közgazdászok, a ,,reformok" folytatását követelő befektetők új embert, egy csődbiztost keresnek. Ahogy ejtették Medgyessyt, úgy ejtik most Gyurcsányt is. Cseppet sem bánnák, ha elhajózna a déli áramlaton.
Szerető Szabolcs
mno.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:03:11, péntek
|
| |
| |
Gyurcsány vett egy gatyát és kapott hozzá grátiszba félországnyi áramot - Én is kérek!
2008. április 04.
Nyárvégi leárazáshoz hasonlította Gyurcsány Ferenc az érdekeltségi körébe tartozó Motim Kft. áramvásárlását. A kormányfő annak ellenére sem lát kivetnivalót abban, hogy a Motim a piaci árnál lényegesen olcsóbban jut villamosenergiához, hogy csütörtökön pénzügyminisztere is elismerte, emiatt más vállalkozásoknak többet kell fizetniük.
Eközben fény derült rá, hogy gyanús körülmények között került eladásra jelentős mennyiségű zsinóráram.
A Magyar Villamos Művek tavalyi hivatalos árverésén 65 eurós ár alakult ki az úgynevezett zsinóráramra. Ehhez képest a Motim és néhány más cég 61 eurós áramárat fizet, ami becslések szerint kétmilliárd forint profitkiesést jelent az MVM-nek.
Az Index internetes portál értesülései szerint a cégek a Piactér elnevezésű internetes aukciós portálon jutottak hozzá az olcsóbb áramhoz. Piaci kereskedők szerint a portálon december végén több gyanús tranzakció is történt, az egyik december 27-én. A két ünnep közötti délutánon összesen 39 megawattnyi zsinórarám került felajánlásra 61 eurós áron, a felkínált mennyiség alig egy perc alatt kelt el.
Olcsóbb fürdőgatya
,,Ha nyárvégi leárazáson nekem fürdőnadrágot húsz százalékkal olcsóbban adnak, úgy mint bárki másnak, akkor azt gondolom, nem éltem vissza miniszterelnöki befolyásommal. Hogyha az MVM üzletpolitikai megfontolásokból az áramfogyasztók egy széles körének, a legnagyobb zsinórfogyasztóknak valamilyen egységes üzletpolitikai kedvezményt ad - amennyiben jól tudom, ebben az esetben ez történt - akkor azt gondolom, hogy semmilyen szabálytalanság nem történt" - válaszolt a hírTV kérdésére a miniszterelnök nemzetközi sajtótájékoztatóján.
(hírtv) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 23:00:39, péntek
|
| |
| |
Testvérpártok együgyű bohózata
2008-04-03 06:21:57
Egy politikai vicc szerint a pártember akkor beszélte meg a mostani színjáték részleteit, amikor a - hivatalos orvosi vélemény szerint - csökkent szellemi képességű elítélttel titokban találkozott a Normafánál. A propagandadráma már az első napokban meghozta eredményét. Címlapfotón jelent meg a már csaknem elfelejtett elnök, amint hősiesen kiáll az elvtársnő mellett.
Jelezve: a Vörös Segély ma is működik.
A nép megtudta, hogy létezik még az a párt, amelyről azt hitte: rég beolvadt már nagytestvérébe. Van a párt, noha nem tesz semmit, legalábbis semmi hasznosat. Most íme, bőszülten nyilatkozhat a választási csalással elnöki posztra felpumpált lufi.
Ezért kellett a műbalhé.
Beterítik a képernyőt a 2004. augusztus 19-én még - az akkori miniszterelnök szerint - ,,korrupciós ügyekkel teli" párt törzsfőnökei: diktálnak. Feltételeket. Ők vannak ebben a helyzetben, mert akkor megpuccsolták azt, aki korrupcióikra némi fényt villantott. Most az utód megpuccsolásán ügyködnek buzgón, izzadságszagukat sem szégyellve.
H. elvtársnő pedig hőssé magasztosul.
Még a forint is megingott, amikor őt megbuktatták!
Nem akárki lehet.
Bizony, a gazdasági ,,stabilitás" - amikor naponta csak tíz-tizenkétmilliárddal duzzad az állam eladósodása -, nos, ez a ,,stabilitás" csak akkor marad fenn, ha ők is fennmaradnak!
Bármennyire is gyűlöli őket az ország - annyira azért nem, amennyire ők gyűlölik az országot -, őrájuk kell szavazni, mert különben ránk omlik az őáltaluk fölénk halmozott adóssághegy.
Összejátszásuk annyira nyilvánvaló, hogy ők sem állhatják meg röhögés nélkül.
Összeröhögnek.
Azok, akik egymás leváltását ,,követelik". Saját fényképészeik is összeröhögésüket fotózzák. Annyira magabiztosak, hogy az összeröhögést is vállalják.
Már látjuk a hétfői közvélemény-kutatás ,,eredményeit"! Az egyszázalékos párt két és fél százalékra emelkedett. A 19. helyen álló törzsfőnök feljött a tizenharmadik helyre. A 21. helyre visszaesett elvtársnő pedig már a 17. posztra izzadta föl magát.
És lendületesen jönnek föl...
Újra a csillagos ég lesz a felső határ.
Kondorosi-Brown Róbert
gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 22:58:22, péntek
|
| |
| |
Tönkretételünk története szakaszokban
2008-04-04 14:58:55
Írhatnám, hogy tündöklésünk és bukásunk, de nem teszem, mert egyrészt Mátyás óta már egyszer sem tündököltünk, másrészt teljesen, véglegesen még nem buktunk el, ámbár sokan látják már az alagút másik végét, amelyen át nem a fény, hanem a szuroksötét szűrődik be. Demján Sándor például a sovány tehenek 10 évét jövendöli - ő tudhatja, miért! -, meg hogy gazdasági értelemben mi leszünk Európa sereghajtója. Gondolom aggok, betegek és szegények antiszociális elfekvője, a Római Klub legendás ajánlására...
De írhatnám azt is, ,,gyöngyvirágtól lombhullásig", vagy ,,a Feketétől a Veresig", ,,az utolsó ötéves tervektől a felzárkóztatási programig", mely átlátszó blöffjeivel megkísérelné még a fizikai törvények meghágását is, ti. hogy nulla vagy negatív gazdasági növekedéssel érje utol a rohamosan távolodó összeurópai átlagot; gatyaféken, hasmánt, ellenszélben, ráadásul lefelé a meredek lejtőn.
A legtalálóbb cím: hogyan lett a 22-ből 230, s a 100-ból nulla?
Amely ,,képletben" előbbi az adósság, utóbbi pedig a népvagyon. A rendszerváltás (1990) óta a nemzetgazdaság összesített adóssága - dollárban kifejezve - mintegy a tízszeresére nőtt, míg a profittermelő működő tőke nagyjából egészében eltűnt. Mindeközben a dollár paritása (vásárlóereje) a forinthoz mérve hozzávetőlegesen háromszorosára nőtt. Mi okozhatta a kereskedelmi és a mindenfajta cserearányaink ilyen horribilis mértékű leromlását, nemzeti teljesítményünk és vagyonunk elképesztő mértékű értékvesztését?
Ezt fogjuk most nyomon követni, hat, névvel jelölt szakaszban.
A Fekete-szakasz (1968-1981)
Új gazdasági mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez jutnak. A Magyar Nemzeti Bank - Fekete János elnökletével - nekilát a produktív világbanki hitelek felvételének előkészítéséhez. 1970 és 1980 között, az utolsó ötéves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő szolgáltatások (pl. a távközlés, a hírközlés és a közlekedés) területén. Mindösszesen cca. 1 milliárd USD értékben. Azonban a globális olajválság következtében a magyar külkereskedelmi cserearányok rohamosan romlanak, a deficites fizetési mérleg nem bírja el a növekvő adósságszolgálatot. A Nemzeti Bank már a kamatos kamatok fizetésére vesz fel egyre újabb hiteleket, a tőketörlesztés már meghaladja csökkenő fizetőképességünket.
A Medgyessy-szakasz (1982-1989)
Medgyessy Péter, a D-209-es fedett pénzügynök, majd pénzügyér, majd tanácsadó-vállalkozó, majd bankár, majd megint pénzügyér, sőt, levitézlő miniszterelnök pénzügyi-szakmai és globális-politikai értelemben egyaránt Fekete János hűséges és méltó tanítványa. A jelzett szakaszban lépett Magyarország arra a monetáris lejtőre, amelyről azóta sincs visszafordulás. Ha valamely országból éveken-évtizedeken át több pénz és érték megy ki, mint amennyi bejön, az az ország egyrészt elszegényedik, másrészt eladósodik. Gondoljuk csak meg! A bejövő pénz - ebben a szakaszban kizárólag bankhitel! - a FED és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan kibocsátott, jobbára fedezetlen ,,játékpénz" dollárhitel; ami viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru, másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt valódi dollár, a kamatos kamatok törlesztéseként. Vagyis ami pénz bejött, a hitelező külföldi bank ,,fizette", ami meg kiment, azt munkája valódi értékeivel az egész magyar nép. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert - szemben a korábban felvett 1 milliárd dollár ,,valódi" hitellel, amit produktív beruházásokra fordítottunk - azt teljes egészében kamatfizetésre költöttük. Ebben a szakaszban eladósodtunk és elszegényedtünk, fellángolt az infláció - mert a magyar nemzetgazdaság egyhelyben topogott, miközben a GDP újérték-hányada, mint az ablakon kidobott pénz, a felvett hitelek kamataira folyt el. A MNB belső műhelytanulmányai leírják, hogy az említett 1 milliárd dollár hitelt összesen 11 milliárd dollár kamattal terhelten fizettük viszsza. Az egyre veszteségesebben termelő magyar állami vállalatok mindegyikére jelképes jelzálog került; a Világbank és a többi hitelező számára a teljes magyar nemzetgazdaság jelentette az egyetlen fizetési garanciát. A magyar társadalmi tulajdon - észrevétlenül - a titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át. És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne szabadulhassunk ki - Medgyessy Péter vezényletével beléptették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Aztán már jöhetett a szanálás.
Az Antall-korszak (1990-1993)
Amit nagy ravaszul rendszerváltásnak neveztek el. (Mármint a szanálást.) Ugyebár, mindenki ismeri a köznapi életben ,,érvényes" közmondást: ,,Keresd a nőt!". Nos, a nemzetközi politikában ez így ,,módosul": ,,Keresd a pénzt!". Végső soron mindent a pénz, a profit mozgat. Önmagában vehető politikai érdek, motiváció nincs is; minden ,,ártatlan" terv vagy cselekmény mögött is monetáris és profitmegfontolások keresendők. A rendszerváltás valódi célja tehát nem a magyar nép kommunista uralom alóli ,,felszabadítása" volt, hanem a magyar nemzetgazdaság szanálása, vagyis termelő kapacitásainak privatizálása és leépítése, a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése; a hitelek miatti jelzálog-követelés behajtása révén, potom áron. Azért, hogy a magyar társadalmi tulajdon ,,csonthéjas burkát" az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal minden használható érték és jövőbeli profit - most már közjogilag is - a nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerüljön. Németh Miklós, reformkommunista miniszterelnök, néhány hónappal a hatalom színlelt átadása előtt, fontos, drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága - a leírt előzmények után és dacára - 22 milliárd dollár (1990). Ez a bejelentés akkoriban, amikor a ,,demokráciánk" még a mainál is kisebb gyerekcipőben járt, nem kavart semmilyen vihart, hiszen a 10 millió magyar jószerivel azt sem tudta, mi az, hogy államadósság. (Az a másik bejelentése sem aratott különösebb kasszasikert, miszerint merénylet készült ellene, a még regnáló miniszterelnök ellen.) Nos, nézzük a hatalom ,,átadása", mint kasszazárás körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: 22 milliárd dollár. Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, soha nem részletezte, mutatta be, hagyatta jóvá (pl. az új Országgyűléssel) senki. Csak úgy elfogadták, átvállalták, mint a Németh-kormány legitim (?) hagyatékát. Csak a hatalom, a zsákmányszerzés távlati lehetősége számított; arra senki nem gondolt, hogy az ,,előtalált" adósság levethetetlen, évről évre növekvő malomkőként húzza a víz alá Magyarországot majd még 2008-ban is, sőt, talán mindörökre. Az úgynevezett ,,belső államadósság", mármint a forintért értékesített államkötvények állománya akkor még nulla volt (ezt csak az évtized közepén vezették be). Valutatartalék: nulla. Külföldi befektetés, vagyis ,,bejövő tőke", illetve annak állománya gyakorlatilag nulla. Állami vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők - nyilvánosságra nem hozott - globális, mértéktartó felértékelése szerint: 80-100 milliárd dollár, üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában a működő tőke hozadékaként várható profit jelenértékre diszkontált, tőkésített összegével egyenlő. Igen ám, de a privatizáció során a külföldi befektetők hivatalosan nem piacot, hanem csődportfoliót vásároltak, ezért tízszeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat s valójában a piacot.
Az Antall-adminisztráció két történelmi hibát követett el.
Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az ,,örökölt" 22 milliárd dollár (ekkor még: államadósság = nemzetgazdasági adósság - az MNB-nek devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát, anélkül, hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered(t). Másrészt pánikszerűen elindította, szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene, kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét tanácsolta. Schamschula György, aki ez idő tájt Antall személyes tanácsadója volt, írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem kötelezte sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű, átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi. A káposzta mind elfogyott, de a kecske sem lakott jól. Mára az állami vagyon az eredeti érték 10%-ára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. Az összesen cca. 8-12 milliárd dollárnyi privatizációs bevétel meg minden évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is konszolidáló bendőjében...
A Horn-szakasz (1994-1997)
Az 1995. és 1996. év makrogazdasági szempontból a rendszerváltás utáni időszak két legrosszabb éve; ennél kilátástalanabbnak tán csak a 2007 és a 2008 (lesz) mondható. (Akkor Bokros-csomag, ma Gyurcsány-Veres-csomagok tucatjai Kóka-szafaládéval feldíszítve.) Az infláció az égbe szökött (28-30%); a bankkamatok persze még ezt is meghaladták. A gyógyító érvágásnak mondott Bokros-csomag hatására a reálbérek ismét mélyen az 1989-es szint alá zuhantak, és ekkor érték az első súlyos találatok az általános egészségbiztosítást és az ingyenes orvosi ellátást is. A büdzsén tátongó hatalmas lyukakat a pótlólagos privatizációs bevételekkel igyekeztek betömni; cca. 4 milliárd dollárért eladták a teljes energiaszektort egy német-francia állami konzorciumnak, 8% tőkearányos állami profitgaranciával. A tranzakció egész bevételét az államadósság csökkentésére fordították, mely a szakasz végére így is meghaladta a 38-40 milliárd dollárt. Viszont ,,első ízben" sikerült valutatartalékot képezni, 10-12 milliárd dollár összegben. Megemlítendő, hogy 1998-ra az eredeti állami vagyon mintegy 70%-át már privatizálták, melynek a döntő hányada multinacionális cégek tulajdonába került. Az állam megkezdte a forintért vásárolható államkötvények kibocsátását is, miáltal megkezdődött az állam eladósodásának második, ,,belföldi" szakasza, melynek lényege, hogy a költségvetés növekvő hiányát államkötvények eladásával fedezik, ami tovább fokozza a távlati esélytelenséget, hiszen az államkötvények kamata (a vásárlók profitja) - 20-25% - jóval meghaladta a banki hitelkamatok mértékét. Az időszak végén még sor került egy különös tranzakcióra is - amelyet a leghevesebben Torgyán József, az FKgP elnöke támadott -, nevezetesen az ún. adósságkonverzióra 2000 milliárd forint összegben. Ez azt jelentette, hogy az MNB által előtalált újabb dolláradósság egy részét könyveléstechnikailag bevitték az állami költségvetés ,,alá" (kamatozóvá téve azt), ezzel még tovább növelve a büdzsé amúgy is egyre elviselhetetlenebb kamatterheit, amelyek már akkor is a költségvetés 20-25%-os hányadát tették ki.
Az Orbán-szakasz (1998-2001)
A forint konvertibilissé vált, az MNB devizamonopóliuma is megszűnt. Ettől kezdve minden természetes és jogi személy is hozzájuthatott külföldi hitelekhez - ennek okán megkülönböztetjük az államadósság és a nemzetgazdaság adóssága fogalmakat, melyek közül természetszerűleg a második jelenti a nagyobb hitelösszeget, mert az állam adósságán túl tartalmazza a vállalkozások, a kereskedelmi bankok, az önkormányzatok és a magánszemélyek hiteleit, tartozásait is (beleértve természetesen a multinacionális nagyvállalatok hitelállományát is), mivel mindezen tartozások kamatait, profitját és tőketörlesztését is a belföldi magyar munkateljesítménynek kell kitermelnie. A szakasz sok tekintetben jelentős javulást eredményezett, mind a makro-, mind a mikroszféra gazdálkodási mutatóit illetően. A külső államadósság mintegy 43 milliárd dollárra rúgott, ám a belső államadósság jelentősebben nőtt; az időszak végére elérte a 9000 milliárd forintot. A valutatartalék összege jelentősen nem változott. Az Orbán-kormány is folytatta a privatizációt, ám sokkal szolidabban, mint elődei tették. Az állami vagyon maradványértéke az 1990. évinek már csak kb. 20%-a.
A gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek, az állampolgárok egyaránt joggal remélhették, hogy a szolid konjunktúra-időszak tovább folytatódik, hiszen a töretlen fejlődéshez minden gazdasági feltétel adottnak látszott. Nem így történt. A kormányváltás után - minden előzetes előjel nélkül - ,,kiderült", hogy Magyarország ismét ,,súlyos válságban" van, noha a nemzetgazdaság - a pannon puma - ,,dübörög", mégis legott újból eret kell vágni rajta.
A Gyurcsány-szakasz (2002-2008)
Az Európai Unióba történt belépésünket követően előtérbe került az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítése, miszerint az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át, a költségvetés hiánya pedig a GDP 3%-át. A szakaszban mindkét kötelező előírást alaposan megsértettük, ráadásul kozmetikázott adatokat szolgáltattunk Almunia biztosnak, azért, hogy a valóságosnál kedvezőbb mutatókat produkálhassunk. De más gondjaink is vannak. Uniós (belépési) előírás az infláció féken tartása, leszorítása is, legalább évi 2% alá, ám Magyarországon a tényleges infláció mértéke ismét kétszámjegyű, ami az euró bevezetésének egyik legfőbb akadálya. A nemzetgazdaság teljes külső adóssága 2006 januárjában, a Magyar Televízióban megjelent adat alapján, 66,3 milliárd dollár volt. Ma, 2008-ban - tekintve, hogy nemcsak az állam, de a gazdálkodó szervezetek, a bankok, az önkormányzatok és a lakosság is egyre növekvő mértékben eladósodik a külföldnek - a nemzetgazdaság összevont adóssága kb. 130-140 milliárd dollárra becsülhető, amiből már a lakossági eladósodás közzétett összege önmagában több mint 30 milliárd dollár. A külső államadósság pontos összege nem ismert - minimum 70-80 milliárd dollárra rúghat -, tekintve, hogy sem a maastrichti követelményekhez mért adatban, sem a költségvetés adósságszolgálatában nem szerepel. Ezekben csak az államkötvények állománya - a ,,belföldi" adósság - található. Hivatalosan az államkötvények forintban nyilvántartott állományát nevezik államadósságnak, vagyis azt az összeget, mely közvetlenül az állami tevékenységek következtében keletkezett, és mint ilyen, egyrészt a kamatszolgálat, másrészt a maastrichti viszonyítás alapjául szolgál. Ez az összeg - tehát a ,,hivatalos" államadósság - jelenleg cca. 18.000 milliárd forint körüli, ami a GDP mintegy 80%-a, a 60%-os uniós limittel szemben. A teljes kamatszolgálatot Magyarország azonban nem a ,,hivatalos államadósság" után, hanem a nemzetgazdaság teljes adóssága után fizeti. Mekkora lehet az összeg?!
Hát, ugye, minimum a kettő (külföldi és belföldi) összege, vagyis 140+90=230 milliárd dollár. Ám még ez az összeg sem teljes. Ez ugyanis csak az éves kamatszolgálat alapja, márpedig a tőkehozadék nem kizárólag kamat formájában keletkezik, illetve hagyja el az országot. Tőkehozadék a profit is, ami nem a banktőke, hanem a termelő tőke hozadéka. Hogyan becsülhetnénk fel, mennyi profitot termel (és visz ki) a privatizált, multinacionális működő tőke? Induljunk ki abból, hogy a külföldi befektetések állománya 50-60 milliárd dollárra becsülhető (1998-ban, amikor a privatizáció lényegében befejeződött, ez a szám 20 milliárd dollár körüli volt). Ez azonban csak az ún. ,,zöldmezős" beruházások összértéke lehet, amiben nincsen benne az a termelőtőke-érték, amely az állami vagyon kampányszerű privatizációja során vált multinacionális tulajdonná. Mint bemutattam, ennek piaci-forgalmi értéke az 1990-es dollárparitáson számolva cca. 80-100 milliárd dollár volt, ami átszámítva a mai paritásra 250-300 milliárd dollár körüli értéket ad. A hármat (230+50+250) összeadva minimum 500 milliárd dollárnyi ún. ,,tőketartozás" adódik a felvett hitelekből, no meg egyszerűen abból, hogy a privatizált vagyon már nem a magyar nemzetgazdaságnak termeli a profitot, hanem a multinacionális tulajdonosnak, aki az átlagprofitrátának megfelelő hozadékot realizálja, ami tőkearányosan számolva évi 8%...
Felmerül a visszafizethetőség kérdése; mint minden kapott hitellel, kölcsönnel, tartozással kapcsolatban. Aki gondolkodik és számol egy kicsit, az világosan átlátja: lehetetlen. És nem elsősorban a visszafizetendő összeg intergalaktikus méretei miatt. Mert miből is lehet visszafizetni - kamatos kamatostul - bármilyen tartozást? Többletjövedelemből, pótlólagos profitból. Pont ez az, amire a mi országunknak már semmilyen lehetősége nincs, hiszen éppen az a működő tőkénk veszett oda az állami vagyon 8-10 éves elprivatizálása során, amely a profittermelésre alkalmas volt. Most végre be kell látnunk - aritmetikai és közgazdasági egyszeregy -, hogy sem a kamatokat, sem a tőketartozást soha nem tudjuk visszafizetni, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen profittermelő portfoliónk. Emiatt egyetlen ,,lehetőségünk", hogy mindig új hiteleket veszünk fel, egyre romló feltételekkel, csak azért, hogy a már meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk... Ma éppen ez folyik - állami és egyéni szinten egyaránt.
Az emberek előveszik harmadik-negyedik - mondjuk Citibank - hitelkártyájukat, a szegény országok és népek kifosztásában egyesült Nyugat-Kelet és Kelet-Nyugat könyöradományát, csak hogy befizessék a többi kártya használatának épp esedékes kamatszolgálatát. A magyar állam is ezt teszi, minimum 1982 óta.
Az adósságunk pedig nőttön-nő.
Hát ezek azok az okok, amiért évről évre egyre több adót és járulékot kell fizetnünk, s ez a generális, évtizedek óta elhazudott oka annak is, hogy most még az egészségbiztosításunkat is elveszik.
Amiért hiába dolgozunk egyre többet, semmi látszata nincs.
Ja, a valutatartalékunk jelenleg 16 milliárd dollár...
Hátra van még egy szomorú és egy tragikomikus tétel.
Az uniós csatlakozásunk egyik (aláírt) szerződéses feltétele volt, hogy a magyar termőföld váljék az uniós tőkepiac szerves, mobilizálható részelemévé, vagyis váljék eladhatóvá és megvehetővé. A kapott hétéves moratórium jövőre lejár...
S a végére a tragikomédia, hogy kínunkban néha nevessünk is.
Az egyik televízióban hallottam a minap, hogy Karsai úr, az MSZP renitens országgyűlési képviselője állítólag a következőket mondta az őt kérdező riportereknek: ,,Szerintem az uniós támogatás csak Bajnai Gordon laptopján létezik."
Én nem nevettem ezen.
Czika László
kapu.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 22:55:32, péntek
|
| |
| |
Kabai a rácsok mögül is mogul?
Belföld
A rácsok mögül irányítja cégbirodalmát az adócsalásért jogerős börtönbüntetését töltő Kabai Károly - állapítható meg egy, a hírTV birtokába került kézírásos levél alapján. A televízió birtokába került több olyan levél is, amelyekben Veres János pénzügyminiszter egykori üzlettársa a börtönből ír a Nyír-Uncia Kft. munkatársainak, és tájékoztatást kér a családi vállakózások helyzetéről.
A Kabai-cégcsoport projektmenedzserének válaszlevelei egyértelműen bizonyítják: a börtönben ülő Kabait mindenről értesítik, és ő hagyja jóvá a döntéseket is. A levelezésből az is kiderül, Kabaiék már azzal is tisztában vannak, hogy melyik honvédségi laktanyát mikor fogják bezárni és összesen mennyi megsemmisítésre váró lőszer található még Magyarország területén.
A Kabai család cégbirodalmával a hírTV péntek esti Célpont című műsora foglalkozik.
(hírTV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-04-04 22:53:09, péntek
|
| |
| |
A Harmadik Köztársaság vége - a bukás elkezdődött
A politikai helyzet elemzése 2.
Olgyay Szabó Attila 2008. március 24. 11:01 gondola
A népszavazás után a helyzet látszólag zavarosabbnak tűnik mint előtte. Az első csata a Szövetségesek teljes győzelmét hozta. A gyurcsányi rezsimet támogatók teljesen leblokkoltak és az új taktika felvázolására majdnem két hét kellett. Ez alatt a két hét alatt néhány olyan dolog dőlt el, ami véglegesen meghatározza a gazdasági és verbális polgárháború menetét. Az Apró-Gyurcsány klán a végső politikai összecsapásra készül: megvédeni a kiépített autokratikus - nem demokatikus - rendszerét. Az újabb, szeptemberben kezdődő összecsapás előtt nem árt tisztázni a helyzetet.
SZDSZ
A népszavazás marketing-háborújában a SZDSZ olyan ütést szenvedett el, amely képtelenné tette a kampányban saját identitásának megalapozására, megvédésére. Ezt olyan hibával tetézték - nem azonnal végeztek tisztújítást -, amely alkalmatlanná teszi őket a saját szavazói bázisuk ingadozó részének megszólítására. Marketing és PR szempontból a párt közel fél évre elvérzett. Az imázsuk helyreállítására közel hat hónap, egy jól kormányzó Demszky és egy empátiával rendelkező Horvát Ágnes lenne szükséges, e kettő nem áll rendelkezésükre. Vagy egy óriási politikai marketing húzás. Az SZDSZ teljesen elhasználódott. Jelenleg négy karizmatikusnak tekinthető ember van a pártban: Szent-Iványi, Kuncze, Eörsi és Fodor. Közülük kizárólag Fodor és Kuncze az, akik képesek erős karizmatikus vezetőként emberi arcot rajzolni az SZDSZ-nek. Kunczét a suttogó pletykák a STRABAG üggyel hozzák összefüggésbe, ez akár lejáratás is lehet. Mindenesetre jelenleg pihen.
Jelen helyzetében az SZDSZ érdeke a párt megerősítése. Ehhez időre van szüksége. Az SZDSZ kapcsolatrendszere megroppant. Az MSZP-SZDSZ viszony mélyponton van, ugyanakkor a háttértámogatókat a párt működtetésének törvényessége sem érdekli. Kizárólag a beígért forrásokhoz való hozzájutás a lényeges. Az SZDSZ vezetése - Kóka János - ezzel szemben a konfliktust választotta és nyílván nem egyedül találta ki. A megmérettetés előtt Fodor besározása azt a célt szolgálja, hogy tönkretegye a kihívóját. Fodor támogatói képviselik az SZDSZ hitelesebb részét és a megújulás lehetőségét. A Fodor-féle vonal győzelme valószínűsíthetően Gyurcsány azonnali bukását is jelentené. A Fodor-féle SZDSZ megerősödésének egyetlen esélye Gyurcsány azonnali leváltása - és minden problémát a Kóka-Kuncze párosra kenni. Az áprilisra halasztott döntés a párt vezetésének újraválasztásáról Gyurcsány politikai túlélését szolgálja, biztosítva a hátországot Gyurcsány MSZP-n belüli manővereihez. Ez valószínűsíthetően Gyurcsányt, majd Kókát menti meg májusban.
MSZP
A látszólagos dermedtség mögött komoly szétforgácsolódási folyamat indult meg. Két erő mozgatja a pártot: 1) a Gyurcsány network küzdelme a hatalom megtartásáért, illetve 2) a párt természetes politikai ösztöne a túlélésért. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc helyzete csak látszólagosan instabil. A párt összetartó ereje a személye. A párt megszavaztatásával helyzetét újabb félévre képes lesz stabilizálni. Igen jól látszik, hogy a Párt megmentéséért a valódi kihívója Szili Katalin lesz, ugyanakkor a network Kis Pétert próbálja pozicionálni. Emellett lázasan keresnek egy második vonalbeli "alig használt" embert. Az elmúlt egy hónap alatt annyit tisztult a kép, hogy mindenki elhasználódott Szili és Kiss kivételével. Nagy valószínűség szerint nem maga Szili lesz, aki kihívóként megjelenik majd, hanem egy általa támogatott személy.
Az MSZP érdeke ebben a pillanatban az időhúzás: a Gyurcsány által beindított tulajdonosi program azoknak is ígér tulajdonszerzési lehetőséget, akik tisztességük miatt kimaradtak az előző hat évben. Ez a program továbbá legalizálási lehetőséget biztosít olyan vagyonoknak, amelyek egyébként nem mozdíthatók, továbbá annak a körnek is ígérnek valamit, akik az MSZP becsületes, korrekt politikai részéhez tartoznak, a részvények alacsony áron történő megvásárlása számukra elfogadható és törvényes vagyonszerzés. Gyurcsány ezzel elodázhatja a bukását legalább hat hónappal és biztosíthatja a helyét és a tőkét - egészségpénztári befektetések és az MVM részvénycsomagok, illetve a Kékáramlat tőzsdére vitelével - a Kékáramlat magyarországi megépítéséhez.
Szövetségesek
A Szövetségesek nagyon megerősödve kerültek ki a népszavazásból. A problémát pontosan ez okozza. A három és félmillió(!) támogató egyben tartása igen nehéz. Kielégítésük csak úgy történhet, ha van egy személy, aki a tömeget összefogja. Jelenleg ez a személy Gyurcsány Ferenc. Az ő gyűlölete az, amely összetartja a szövetséges tábort. A Szövetségesek gazdasági program megalkotását illetve a kormányzóképesség folyamatos bizonyítását végzik. A Szövetségesek az egyetlen járható utat választották: a Fidesz a háttérbe vonulva bevárja, amíg a civilek leszámolnak az MSZP-SZDSZ-MDF által kialakított rendszer ideológiai alapjaival.
Az idő szorításában
A népszavazással kényszerpályára kerültek a történések. Az SZDSZ a létéért, az MSZP az Apró-Gyurcsány network ellen küzd. A Szövetségesek a mihamarabbi hatalom átvételért, mert az eltelt napok egyre jobban szűkítik a későbbi mozgásteret. A három szereplőnek időre van szüksége.
Az SZDSZ-nek a sorok rendezése miatt legalább hat hónapra lenne szüksége vagy egy komoly politikai húzásra (ez utóbbi lehet Gyurcsány leváltása, egy hiteles ember vezetésével). Az MSZP-nek a Gyurcsány-utód megtalálására kell az idő, és ebben versenyfutás zajlik a network, Gyurcsány és a párt között. A Szövetségeseknek, hogy a civilek bevégezzék azt, amit a Fidesz elkezdett.
Erre azonban csak fél év van, a következő összecsapásig, az Albert házaspár népszavazási kérdéséig és az EU választások kampányának kezdetéig. A fél év roppant kevés, mivel az MSZP belső szavazása ebből elvesz egy hónapot, a nyár pedig kettőt. Ez alatt az idő alatt kellene a kormányzó pártokat a súlyos vereség után konszolidálni. Az idő csökkenéséhez hozzájárul, hogy a kormány nyárig kapott haladékot az MSZP-től. Ezen csak kismértékben segít, hogy a tulajdonosi program vagyont ígér.
Tovább csökkenti a konszolidációra rendelkezésre álló időt a közelgő EU választás, amely szintén összekapcsolható lesz egy egészségügyi reform-kérdéssel a jelenlegi állás szerint. A jelenlegi helyzetben együttesen maximum 20 százaléknyi támogatottságra számíthat az MSZP-SZDSZ-MDF. Ez azt jelenti, hogy az EU választáson összesen négy, azaz négy képviselőt tudnak ezek a pártok együttesen bejuttatni. Ez a lobbi-erő teljes megsemmisülését jelenti, továbbá azt, hogy a közép-európai régióban csak Csehországban és Szlovákiában marad számottevő kormányzóképes szocialista párt. Ez utóbbi olyan amilyen, de elfogadják, mert a párt és a forráslogika az EU-ban is működik. Ez az Európai Néppártok teljes győzelmét vetíti előre a régióban és egy jelentős EU parlamenti többséget.
A mozgásterek
Gyurcsány egyik legfontosabb hatalmi eszköze a mozgásterek szűkítése. Ebben egészen egyszerűen zseniális. Az MSZP jelenleg a pártszavazással van elfoglalva a vereség helyett. A kialakult helyzetben felkínált konc az MSZP politikai középvezetői részére működni látszik: A párt tisztségviselőit sikerül szembeállítania a tagsággal és ezáltal nem kell felelni a vereségért.
Gyurcsány a lakosság mozgásterét is tovább szűkíti. A gazdaság rossz működése jelen esetben az ő lehetőségét és alkupozícióit erősíti. A gazdaság helyzetéért mindenki őt teszi felelőssé, ezzel szemben a terhek növekedésével egyre jobban kiszolgáltatottá válnak a cégek, az emberek. Ez számára újabb taktikai terepet biztosít: az elosztási folyamatok újraszabályozása - az új költségvetés tárgyalása - legkésőbb október környékén egymásnak ugrasztja az érdekcsoportokat, ahogy ez 2006 és 2007 őszén történt. Ez az egyik magyarázata, hogy a jelenlegi politikai egység, amit a Szövetségesek képviselnek, miért nem jelent meg előbb. (A másik az a PR, ami a radikálisokat összemosta a Szövetségesekkel.)
Gyurcsány egyetlen esélye, ha sikerül kihúznia június-júliusig. Ebben az esetben az MSZP-nek új miniszterelnökkel nekimenni a népszavazásnak, majd az EU választásnak öngyilkosság. Ekkor Gyurcsánynak jó esélye van egy újabb politikai sakkjátszmának a végigjátszásához.
Taktikák, harcok
A Szövetségesek taktikusai eldöntötték, hogy a hosszabb, de biztosabbnak látszó utat választják a rezsim teljes felszámolására. Ennek oka, hogy ez jelen pillanatban kivitelezhetőbbnek látszik a gazdasági helyzet miatt. Ugyanakkor nem csak a gazdasági helyzet kezelése, hanem a rezsim és a támogatók teljes felszámolásának a vágya is benne van a döntésben. Ez egymás nélkül nem megy. A Szövetségesek taktikája ezért nem a hatalom közvetlen megszerzésére irányul, hanem az antidemokratikus erők felszámolására Magyarországon. A döntő győzelem elérése a cél.
A taktika az SZDSZ-szel szemben működött. A gyurcsányi network nagyon komoly bázisát veszítette el a népszavazás során. Az SZDSZ a hitelességet képviselte, és a "jó rendőr - rossz rendőr játékban" a rosszat képviselte. Ennek elvesztése most még felmérhetetlen kárt jelent az MSZP részére. Ettől kezdve minden negatív intézkedés vissza fog szállni az MSZP-re.
Az MSZP óriási taktikai hibát követett el: a kormányzás eredményességét hozzákötötték az egészségügyi reform sikerességéhez (Lendvai Ildikó, Gyurcsány Ferenc stb). Ez azt eredményezi, hogy amennyiben az Albert házaspár kérdései célt érnek, a kormányzás ideológiai és gazdasági célja megsemmisül. Politikai értelemben a kormányzás értelmét veszti.
A Szövetségesek ugyanakkor súlyos csapást mértek a kormánypárti médiára és ezzel az egyik legfontosabb fegyverét vesztette el a Gyurcsány kormány. A network média háttere nem tud mit kezdeni a kialakult kettős hiteltelenséggel. Zavarodottsága érzékelhető. Két olyan pártot kell védeni, amelyek mindegyike súlyos legitimációs és ebből fakadóan hitelességi problémákkal küzd. Ennek következménye, hogy az állami média ("state and not public" - Reuters) megjelenései és nyilatkozatai már 2 órát sem érnek meg hiteles cáfolat nélkül a saját sajtójukban. Ez ahhoz vezet, hogy a média által felfújt eseményekre elköltött pénzek felemésztik a költségvetési tartalékokat, továbbá egészen nevetséges párbeszédekhez vezetnek a politikai talk-showkban, mint például a Mokkában Varga Mihály és Azurák Csaba beszélgetése, ahol Azurák nyolc alkalommal próbálta meg 4 perc alatt a Fideszre hárítani a népszavazás utáni helyzetet, és a válasz - teljesen korrekten - csak annyi volt minden alkalommal, hogy ki kormányoz hat éve?
A háttértámogatói rendszer megroppanása
Gyurcsány a népszavazási küzdelem alatt kötött GAZPROM szerződésével súlyosan megroppantotta a saját nemzetközi háttér támogatói rendszerét. A nemzetközi befektetői csoportok illetve hálózatok között lavírozva próbálta meg pozícióját erősíteni. A kapkodás, amely a kormány kommunikációját jellemezte a népszavazási kampány alatt, ahhoz vezetett, hogy nem egyeztetett megfelelő módon saját szövetségeseivel.
A Gyurcsány kapcsolati rendszerébe tartozó európai befektetők enyhén szólva is meglepődtek a sietségen. Ez azt eredményezte, hogy a diplomáciai háttérmozgások során pozícióba hozták Romániát és Ukrajnát, amelyek jelenleg akadályozzák a Kékáramlat létrejöttét. Ezzel számukra kedvező alkupozíciót biztosított saját ügyeik intézésére. További fejlemény, hogy az orosz-magyar gázszerződés kapcsán az amerikai diplomácia a vajdasági magyarokat felhasználva próbál éket verni a szerbek, az oroszok és a gyurcsányi rezsim közé. Azzal, hogy hazánkat kérték fel Koszovó függetlenedése ellenőrzésének egyik fontos posztjára, továbbá a NATO és a USA elvárást fogalmazott meg hazánkkal szemben Koszovó elismerésére. Ezáltal két tűz közé szorították a Gyurcsány kormány diplomáciáját. A Koszovóval kapcsolatos kormánydöntések azonban kihatással vannak a szerb-magyar gázegyüttműködésre is.
Patthelyzet
A politikában patthelyzet alakult ki. A manőverek a csapások és ellencsapások, cselek és ellencselek rendszerében a helyzet ideiglenesen két hónapra befagyott. Az MSZP Gyurcsány, az SZDSZ saját népszerűtlenségének, az ország a hozzá nem értő kalandorok foglya. Az alkotmányos megoldások nem jöhetnek szóba, mert ezek közül kizárólag csak azokat teljesíti a kormány, amelyeket valamely nemzetközi szerződésbe foglaltak és egyúttal mozgásterüket szűkítené a törvényi keretek be nem tartása. A kialakult helyzet nagyban hasonlít a lengyel helyzethez, azzal a különbséggel, hogy a Szövetségesek itt egységesek és azok is maradnak.
A félelem irányítja a kormánypártokat
A jelenlegi helyzetben nem a racionális szempontok irányítanak, hanem a félelem. A félelem a változástól. A MSZP felső vezetése tisztában van azzal, hogy az elkövetett bűncselekményekért előbb utóbb felelni kell. A büntetés, ha nem bírósági, akkor az egzisztenciális helyzetük radikális szűkülése, megroppanása lesz, hiszen jólétük az állami és önkormányzati megrendelésektől függ. Ezt a félelmet használja ki jelenleg gyurcsányi network.
A MSZP-SZDSZ-MDF legnagyobb félelme a határon túli magyarok kettős állampolgárságának elnyerése, amely választójoggal járhat. Ez a magyar jobboldalt bebetonozza közel húsz évre. Gyurcsány politikai túlélését ennek a fenyegetésének köszönheti. Az MSZP és a háttértámogatók a jelenlegi 2,5 millió Fidesz törzsszavazó mellé felsorakozó további 2 millió határon túli szavazót egészen egyszerűen rémálomként élik meg. Gyurcsány ezzel zsarolja az MSZP-t: ki kell venni a pénzt az államból, ameddig lehet, mert utána egy fél évszázadig nem leszünk/lesztek pozícióban.
Az utcai tüntetések - egy kvázi forradalom, egy lázadás - elkerülését, a rezsim a félelem növelésével próbálja meg a lakosság minden rétegére kiterjeszteni. A rendőrség minden alkalommal erőt demonstrál, és ezen felül "...nincsenek felzárkóztató programok, nincsenek beruházás élénkítő programok mindez azért, hogy a lakosság a segélyek rendszerétől függjön." (dr Parragh László - MKIK)
A Harmadik Köztársaság vége
A "Harmadik Köztársaságot" mint ideológiai hivatkozást Megyesi Péter kampánycsapata találta ki, talán éppen Gyurcsány Ferenc. Ez utalás az 1918-as és 1945-ös, majd 1990-es Köztársaság kikiáltására. A kitalált frázis telitalálat: mindhárom alkalommal a demokratikus köztársaság diktatúrához vezetett, mindhárom esetben baloldali diktatúra alakult ki és mindhárom esetben tökéletesen kifosztották az államot a politikai vezetők. Mindhárom köztársaság azonos külpolitikai orientációra épült, mindhárom esetben azonos gazdasági problémák végeztek velük. Az embereknek elegük lett a hozzá nem értő vezetőkből. A harmadik köztársaság története végéhez közeledik. Az elmúlt hat év két meghatározó pártja, az MSZP-SZDSZ a helyzetek kezelésére rossz taktikát választott: a pénz imádata és a hatalom szeretete nagyobb a vezetőikben, mint a párthűség, a betyárbecsület és hazaszeret. A Gyurcsány-Kóka páros kilóra megvette és magával rántja őket a mélybe. Hiába menekülnek előle, a vég mindig eléri a hibás politikai rendszereket. A Harmadik Köztársaság, mint a Harmadik Birodalom véget fog érni, hogy átadja a helyét egy demokratikus rendszernek.
Kapcsolódó cikkeink
A politikai helyzet elemzése - hogy mindenki tisztán lásson
http://gondola.hu/cikkek/58618 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 35
|
|
|
|
2008. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
606 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2789
- e Hét: 8521
- e Hónap: 19632
- e Év: 173128
|
|
|
Offline
