|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2008-05-12 19:45:57, hétfő
|
| |
| |
Gallup: Megrendezett politikai színjáték vagy valódi politikai szakítás?
KDNP webszerkesztőség (BARTHA SZABÓ JÓZSEF)
2008.05.10
A Magyar Gallup Intézet legfrissebb felmérése szerint a lakosság többsége
szerint az ország érdeke azt kívánná,
hogy a koalíciós partner kiválása után,
új választásokat írjanak ki.
A kormánykoalíció felbomlásának értelmezése két táborra osztja a lakosságot.
Tíz felnőttből négyen gondolják úgy, hogy az SZDSZ lépése valójában egy
megrendezett politikai színjáték része,
és szó sincs igazi szakításról, míg ugyanennyien vannak azon az állásponton,
hogy valójában is szakított a két párt és más utakon járnak ezen túl.
A közeljövővel kapcsolatban a legtöbben azt várják, hogy még a következő
választások előtt
újra meg fog állapodni a két volt kormánypárt és újra koalíciót fog kötni
egymással.
Egy kisebbségi szocialista kormányról csak a megkérdezettek kevesebb,
mint harmada tartja valószínűnek, hogy megfelelően fogja tudni ellátni a
kormányzás feladatait.
A kormánykoalíció felbomlásának értelmezései
A kormánykoalíció felbomlásának értelmezése két részre osztja a lakosságot.
Tízből két (18 %) embernek nincs kialakult véleménye a kormánykoalíció
felbomlásáról.
De azok között, akik rendelkeznek véleménnyel nagyjából egyenlő arányban
vannak,
akik ezt egy valódi váltásnak tekintik és azok,
akik azt gondolják, hogy csak egy megrendezett színjátékot látunk.
Tíz felnőttből négy gondolja úgy, hogy az SZDSZ lépése valójában egy ilyen
politikai színjáték része,
és szó sincs igazi szakításról, míg gyakorlatilag ugyanennyi vannak azon az
állásponton,
hogy a szakítás a két párt valódi eltávolodását jelenti egymástól.
A kiábrándulás fokát jól jelzi, hogy nemcsak az ellenzéket támogatók
szkeptikusak
a magyarázatokkal kapcsolatban,
de a kormánypárti szavazóknak az egyharmada is úgy gondolja,
hogy ez csak egy megrendezett politikai színjáték.
A budapestiek, a legmagasabb iskolai végzettségűek körében 43-45 százalék,
a FIDESZ/KDNP táborában minden második megkérdezett,
míg az MSZP/SZDSZ táborában minden harmadik ember gondolja,
hogy egy megrendezett politikai színjáték zajlik a koalíció körül.
Mi lesz az SZDSZ szerepe a kormányból való kiválás után?
Az SZDSZ jövőbeli konstruktív ellenzékként való politikai szereplését nagyon
kevesen tudják elképzelni
- ezt a lehetőséget tíz megkérdezettből mindössze ketten prognosztizálják.
Ez az arány nem igazán különbözik a társadalom különböző csoportjainál
- az MSZP támogatóinak is csupán a negyede (27 %) várja azt,
hogy eddigi koalíciós partnere ellenzékként fog a parlamentben viselkedni.
Valamivel többen (28 %) vannak azon a véleményen,
akik azt várják, hogy a parlamentben a liberális szavazatokat,
vagyis az SZDSZ külső támogatását meg fogja kapni a kisebbségi szocialista
kormány.
A relatív többség, a megkérdezettek harmada (35 %) azt gondolja,
hogy a külső támogatásnál több fog történni és előbb-utóbb újra megállapodik
a két volt kormánypárt, és koalíciót alkot.
A lakosság bizonytalanságát mutatja, hogy a koalíció sorsára vonatkozó
jövőbeli
lehetséges verziók tekintetében nincs markáns különbség az emberek
pártszimpátiája mentén.
Lehetséges következmények
A várakozások szerint amennyiben most tekintenek előre a következő
választásra,
akkor a megkérdezettek 53 százaléka szerint az,
hogy az SZDSZ bekerül a következő parlamentbe egyáltalán nem,
vagy inkább nem valószínű.
A szocialista párt jövőjével kapcsolatban még határozottabb a lakosság
véleménye.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy
"az MSZP képes lesz-e ismét megerősödni annyira a következő választásokig,
hogy esélyes legyen a győzelemre":
tízből heten nyilatkoznak úgy, hogy nem tartják valószínűnek,
hogy a párt győzelmi esélyekkel indulhasson a következő választásokon.
Az MSZP jelenlegi szimpatizánsainak is csak a fele az, aki erre lát esélyt.
Mindent összevetve, az SZDSZ kormányból való távozása a megkérdezettek 30
százaléka szerint
egyáltalán nem befolyásolja a kormány népszerűségét.
Tíz magyar felnőttből négyen (44 %) vélik úgy, hogy az SZDSZ távozása a
kormánykoalícióból
rontja a kormány népszerűségét, míg ketten (17 %) látják úgy,
hogy ez a fejlemény javíthat a kormányzat megítélésén.
A lakosság egészéhez viszonyítva az MSZP támogatói körében kétszer annyian
vannak,
akik szerint ez a lépés a kormány népszerűségét javítja.
A párt támogatóinak bizonytalanságát mutatja,
hogy közöttük éppen annyian vannak, akik szerint ez ront,
mint akik szerint ez javít a kormány megítélésén.
Mi lenne az ország érdeke?
A kialakult helyzetben a lakosság több mint fele szerint az lenne az ország
érdeke,
hogy mielőbb új választásokat írjanak ki (56 %),
míg minden harmadik lakos (31 %) azon a véleményen van,
hogy az MSZP-nek kell végigvinnie a kormányzást ebben a ciklusban.
Gyakorlatilag minden társadalmi csoportban hasonló arányban vannak
többségben azok,
akik az ország számára a legjobb megoldásnak az új választások kiírását
tartják,
azokkal szemben, akik a kisebbségi szocialista kormányzás továbbfolytatását
tartják a legjobb megoldásnak.
A hatvan év felettiek, az alacsony iskolai végzettségűek, a vidéki
nagyvárosokban lakók között
vannak azok a legtöbben, akik egy kisebbségi szocialista kormányzás mellett
vannak.
Nem meglepő, hogy a kérdésre adott válaszokat leginkább a pártszimpátia
határozza meg,
a jelenlegi kormány szimpatizánsainak döntő többsége az MSZP kisebbségi
kormányzása mellett,
míg a FIDSZ/KDNP támogatói az új választások kiírása mellett foglalt
állást.
A kisebbségi kormányzás támogatók körében nagy többségben, tízből heten
vannak azok,
akik ezt a kisebbségi kormányt is Gyurcsány Ferenc vezetésével képzelik el.
Mi várható?
A népszavazás utáni helyzetben arra vonatkozóan,
hogy ténylegesen mi fog történni a hazai belpolitikában, nagyon változatos a
lakosság véleménye.
Miután válaszoltak arra a kérdésre, hogy mi lenne szerintük az ország
számára a legjobb megoldás,
a megkérdezetteknek lehetséges verziók közül kellett kiválasztaniuk
a számukra legelképzelhetőbb forgatókönyvet.
A lakosság eszerint leginkább azt tartja valószínűnek,
hogy még 2010 előtt új választásokat fognak kiírni (32 %),
de majdnem ugyanennyien (30 %) gondolják azt realitásnak,
hogy Gyurcsány vezette kisebbségi kormányzás lesz a következő választásokig.
A lakosság közel tizede számít arra, hogy ugyan kisebbségi kormányzás lesz,
de Gyurcsány miniszterelnöksége nélkül (8 %),
és ennél valamivel többen (12 %) vélekednek úgy,
hogy egy megújult MSZP-SZDSZ koalíció fogja vezetni az országot.
Lényeges különbség van a FIDESZ szimpatizánsai és a baloldali szavazótábor
között:
míg az előbbiek nagyrészt (47 %) új választások kiírását feltételezik,
addig a baloldaliak inkább a Gyurcsány vezette kisebbségi kormány
fennmaradását valószínűsítik (53 %).
Ahogy a számok is mutatják, mindkét oldalon csak nagyjából a táborok fele
az,
akik az általuk legkedvezőbbnek tartott megoldás megvalósulását
feltételezik.
Végül, arra az összegző kérdésre, hogy egy kisebbségi szocialista kormány
mennyire lesz
várakozásai szerint funkcionális, a lakosság nagyobbik része szkeptikus
választ adott.
A belpolitikai fejlemények prognosztizálásához képest, abban,
hogy "egy MSZP kormány kisebbségi helyzetben képes-e megfelelően ellátni a
feladatát?"
meglehetősen homogén a lakosság véleménye:
tízből hatan nem tartják ezt valószínűnek,
és csak hárman bíznak egy pozitív kimenetben, abban,
hogy képesek lesznek ellátni a feladatukat.
(Módszertan:
A Gallup kérdezői 1024 felnőtt magyar állampolgárt kérdeztek meg.
A személyes megkérdezésekre 2008 április 30 - május 6. között került sor 64
elsődleges mintavételi ponton.
A mintavétel a többlépcsős, rétegzett mintavételi eljárás kiválasztási elvei
szerint történt,
pontosan tükrözi az ország felnőtt lakosságának összetételét a nemek és
korcsoportok arányát,
valamint a lakóhely településtípusa szerinti megosztást.
A lakosság egészének jellemzőitől való kisebb eltéréseket,
amelyek a mintavételes eljárásból óhatatlanul fakadnak,
úgynevezett több-szempontú súlyozással korrigálták.
Az ekkora elemszámú mintához tartozó statisztikai mintavételi hiba
nagysága a teljes mintára vonatkoztatva kisebb, mint +/- 3,1 %.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-12 12:48:10, hétfő
|
| |
| |
Egy valódi rendszerváltozáshoz előbb jövőnk tudományos világképét kell megfogalmazni...
Fel kell végre készíteni Magyarországot a valódi rendszerváltozásra, -változtatásra, méghozzá oly módon, hogy megfogalmazza a váltáshoz szükséges paradigmát, vagyis: jövőnk tudományos világképét.
Miért is érzi bárki a paradigmaváltás, vagyis egy új eszmeiség megfogalmazásának szükségességét?
Lehetséges válaszok egyike: mert ,,korszerűtlenné és hiteltelenné vált a hatalom". Ez így igaz! Csakhogy, ez nem most derült ki, hanem már az 1980-as évek végére. Ugyanis, eleve az 1990-es un. első szabad választások kiírására is azért volt szükség, mert akkor is kiürült az államkassza és Medgyessy Péternek már akkor(!) be kellett volna jelentenie Magyarország fizetésképtelenségét.
Csakhogy, az akkori Nemzeti Kerekasztal tárgyaló felei megkötötték a ,,bukott" hatalommal azt a bizonyos Paktumot, amiről Boross Péter így nyilatkozik az MDF-Fórum 2003. decemberi, 5. számában :
“...Ezért kötötte meg az ismert paktumot" - mármint Antall József - ,,és nem tette lehetővé, hogy a tudatlanság, vagy félismeretek ezt lehetetlenné tegyék."
Ez az egy mondat ad magyarázatot egy sor, azóta is érthetetlennek tűnő történésre!
Kik akadályozhatták meg az ország és a benne élők sorsának jobbrafordulásáért küzdők feladatokhoz jutását?
Kinek állt érdekében, hogy a jobbító és változtató szándékúak ne tudják érvényesíteni elképzeléseiket?
Elsősorban a kádári suttyom-terrort megvalósító spicli hálózatot működtető titkosszolgálati vezetőknek.
Nekik volt a legfőbb okuk arra, hogy ne legyenek elszámoltatva, mint a németeknél pl. a Stázi...Így fordulhatott elő, hogy a titkos-szolgálatokat működtető vezetők megtarthatták hatalmukat és az 1990 előtti ,,tudás", valamint az ,,ismeretek" birtokában, sikerrel privatizálják át a társadalmi (állami) vagyonokat a magánvagyonukat gyarapítandó magánvállalkozásaikba.
Ugyanakkor, részben illegalitásba vonulva - továbbra is (vissza)élhettek és (vissza)élhetnek az előzőleg elraktározott információk és “tudás" adta előnyeikkel!
Ők azok, akik mindenkinél jobban tudják, hogy ki az, akit el ,,kell" lehetetleníteni, aki elől - saját magánvagyonuk és hatalmi kompetenciájuk megtartásának érdekében - el ,,kell" zárni minden lehetőséget!
Kijelenthetjük, hogy tovább folytatódott a diktatúra az immáron kettős hatalmi nyomás, nyomulás alá vont népen.
Pedig, nem diktatúrát akartunk, akarunk hanem egy valós népképviseleti rendszert. Viszont, mindaddig, míg az un. nép félismeretek és a tudatlanság jegyében szavaz és nem választ, nagy az esélye annak, hogy ugyanaz fog megismétlődni újra és újra, mint eddig az 1990-es első szabadnak hitt választások óta minden egyes választási alkalommal?!
Ennek ellenére, vagy éppen ezért NEM akarjuk hogy a diktatúra tovább folytatódjon!
Minden sorstragédiánk ellenére alkalmassá kell válnunk a saját képviseletünkre. Öntudatra kell ébreszteni a sorsüldözöttek két és fél milliós táborát!
Kik is ők valójában?
Ők azonosak
- az otthonaikból elűzött kitelepítettekkel és utódaikkal;
- az államhatalom által, a ,,nép nevében" kisajátított üzleteikből-
műhelyeikből a gyárakba tereltekkel és utódaikkal;
- a saját földjeiken gazdálkodó parasztok erőszakos TSZ-esítésének
áldozataival és utódaikkal;
- a fogolytáborokban felejtett, II. világháborús honvédő katonákkal és utódaikkal;
- a málenkíj robotot túlélőkkel és utódaikkal;
- a recskihez hasonló büntető- átnevelő táborokat túlélőkkel és utódaikkal;
- az 1956-os forradalomban és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek utódaival!
- és, a magyarsággal kisebbségben élőkkel, ezen belül a legnagyobb létszámú cigánysággal.
Mert azt remélem senkinek nem kell - legalább itt - bizonygatni, hogy ezen sorsüldözöttek nem részesültek semmilyen (erkölcsi és anyagi) kárpótlásban, hiszen sokuk azt sem tudta, hogy egyáltalán jogosult-e rá! Velük szemben továbbra is folytatódott és folytatódik a negatív megkülönböztetés, hiszen nem számoltattak el senkit, akik sorsüldözöttségükért felelősek.
Az elszámoltatás elmaradása miatt előttük továbbra sem nyíltak meg a lehetőségek, hiszen ők nem rendelkeztek semmilyen (anyagi- ismereti- kapcsolati) tőkével ahhoz, hogy VÁLTANI, VÁLTOZTATNI tudjanak!
Itt ki kell térnem a legnagyobb létszámú kisebbségiekre, a cigányságra. Hiszen, 1945 után a hagyományos cigány foglalkozást űzők is földönfutókká váltak, mert kiirtották a munkájuk iránti fizetőképes keresletet és kialakítottak egy olyan segélyezési rendszert, amely önmaguk mennyiségi reprodukálására ösztönöz.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom az 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés adatait. (KSH Statisztikai Évkönyv 1991.), mely szerint "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. hiszen 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt. ..."Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..."
"A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, ami feltétlenül állami feladat kell, hogy legyen. E programnak a feladata kellett volna, hogy legyen a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása.
Ez sajnos nem történt meg és most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására!
Ehhez olyan választási törvényre is szükség lenne, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!
Csakis ezek után beszélhetünk népfelségről, amelyik majd ,,átveszi a hatalmat" egy új eszmeiség jegyében!
Budapest, 2008. április 15.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-12 12:24:23, hétfő
|
| |
| |
Kedves Olvasó!
Alig több másfél esztendőnél, hogy ez az írás megszületett. Bár ne lett volna igaz!
Ne felejtsük el, az öszödi beszéd kiszivárgása előtt három hét volt még előttümk.
Három hét! Nem kicsit, nagyon! Hogy a klasszikussá vedlet szennyszöveg szalonképes részét idézzem.
Ki gondolta volna, mindössze három hét választott el minket az azóta is tartó permanens folyamat kezdetétől.
Ez a gazdasági agónia olyan mély fájdalmakkal telített, amit a józan ész alig képes feldolgozni.
Nem csupán a gazdasági körülmények valóban meghatározó szerepéről szól ez az írás.
Az országvesztésről, a Haza kiárulásáról, a pénzügyi bitó félelmetes árnyékáról van szó.
A kitaszítottak tömegéről jövendöltem benne, próbálván elemezni azt az akkori, másfél évvel ezelőtti állapotot.
Bár ne kellett volna ezt tenni! De kellett!
Az ember, különösen ha magyarnak születik, nem kerülheti meg létigazságait.
Meg lehet próbálni tárgyilagosan feltárva, kibeszélve, a felelősségrevonást és szükséges büntetést meg nem kerülve új országot építeni.
Magunknak. Nem másoknak! Magunknak!
Tisztelettel, és Hazánkat féltő igaz magyar szeretettel ajánlom olvasásra az alábbi fejtegetést!
Budapest, 2008. május 6.
Lengyel Károly
a Szent Korona egyik szolgálója
**********
Mi, Tiborcok
Mi adhat felmentést egy mai magyar embernek, amidőn eltűri önnön sanyargattatását?
Mi az a rejtett félelem, amely lépni sem engedi az embereket, amikor jogos érdekeit kellene megvédeni saját úgynevezett vezetőivel szemben?
Van-e mostanság, aki talán meg is hallgatja a XXI. századi panaszokat?
Talán az Isten.
Miközben rablók járnak közöttünk, s nem merünk a lopni lendülő kéz után tiltólag nyúlni, hogy ezt nem. Pedig tőből kellene kitekerni azt a néhány kezet - még holtában is - akik miatt nyomor várna népünkre.
Milyen szellemiség az, amely eluralkodik ezen az országon? Keveseknek elnézik a lopást, miközben akkorára növekszik az általuk előidézett mindenféle adóság, ami kivétel nélkül porig sújtana bármely büszke és hatalmas birodalmat.
Ez egyben azt is jelenti a tolvajok szerint, nekünk már létezni sem volna szabad. Hiszen a volt saját tulajdonunkban bérlők sem lehetnénk.
Valóban csupán csak volt az a tulajdon, amiből jelenleg éppen végleg kitúrnának minket?
Nem! Az a tulajdon ma is a magyaroké, csak éppen kevesen merik még kimondani.
Jogtalanság nem szülhet jogot!
A régi Rómában ezt az alapigazságot törvénybe is foglalták, a mai joghallgatók tananyagát pedig ehhez az egyetemes alapigazsághoz igazítják.
A második nagy világégés után újra felosztották az úgynevezett nagyhatalmak egymás között a piacokat és befolyási övezeteket, vagy éppen megerősítettek a háború előttről származó döntéseket. Minket, magyarokat a vörös fenevad karmai közé vetettek. Jöttek is a moszkoviták átalakítani kényükre-kedvükre az országot - ezt az ártatlan népet.
A sarc, a sanyargatás magasiskolája dúlta fel otthonainkat - gyakorlatilag megbecstelenítve mindent.
Ausztria bölcsen a semlegesség mellett döntött, így a szovjet megszálló csapatoknak szükségszerűen el kellett hagyni azt a területet. Magyarországot állítólag utánpótlási útvonalként tartották megszállva. A valóság azonban az volt, hogy a kommunista befolyási övezetet akarták fenntartani ezen a tájon, hiszen kitűnő kiindulási lehetőséget adott, ami ráadásul kiválóan védhető megfelelő technikával.
Vergődtek tehát a kába lelkek az igában, mígnem néhányan megelégelték szenvedéseiket. Vagy mégsem? A szovjet hatalom érezte, nincs itt már maradása másképpen, csak ha a gyorsan szaporodó elégedetlenkedőket bele nem kergetik a fegyveres ellenállásba. Akkor azonban az általuk a nép nyakára ültetett megbízható lakájok behívhatják rendfenntartónak a dicsőséges Vörös Hadsereget önmaguk, a rendszer, de legfőképpen az őket a nép nyakába ültető moszkvaiak érdekeinek védelmére.
Elkövetkezett 1956. híres októbere.
Könyvtárakat is megtöltene a történészek munkája, ami erről a korszakról szól. Ki innen, ki onnan, így is, meg úgy is nevezte az eseményeket.
Végül megtorolták a hóhérbérencek önként és tíztetejével mindazt, amit a nép azokban a dicső napokban és hetekben tett. Herr Haynau elégedetten dörzsölhette vértől lucskos kezeit a másvilágon, mert jó tanítványok voltak ezek az alávalók. Igen, alávalók, mert valóban a pokol zabigyerekei voltak, s hagyták a nyakunkba örökségül fattyúikat. Fattyúk ezek testestől-lelkestől, mintha hordanák magukon poklok kitartottjainak bélyegét.
Az 56-os megtorlások után pedig a megfélemlített és agymosott tömeget olyan gályarabként kezelték, mint akiket életük végéig az evezőkhöz láncoltak volna. A fejlettnek mondott része a világnak ezt nem sokáig tűrte. Egészen egyszerűen nem voltunk képesek kikecmeregni egy szocialistának nevezett gazdasági béklyóból. Nem kellett az általunk előállított portéka senkinek a vörös táboron kívül. Egymás között szólva volt is rá ok.
Amikor erre rabtartóink rájöttek, a békesség látszatának megtartásáért rengeteg embert ki kellett vonniuk a munkából, máskülönben elkerülhetetlenné válik a szocialista nagyüzem túltermelési válsága. S, mint tudjuk, ezt ezen az oldalon sem voltak képesek másképpen levezetni, mint a fegyverkezési spirál felpörgetésével. Ez az eszement fegyverkezési hajsza odáig jutott, hogy egyes vélemények szerint a felhalmozott fegyverekkel a Naprendszer szinte összes bolygóját nemhogy el lehetett volna pusztítani, hanem egyenesen megsemmisíteni.
Ki kellett tehát vonni nagylétszámú munkaerőt a termelésből. A megoldás a népesség szaporításának lehetőségeként kínálkozott - noha ehelyütt ez ellentmondásosnak tűnhet. Rácsábították a tömegeket, hogy vállaljanak minél több gyermeket. Nem voltak ugyanis elég erősek létszámban ezen az oldalon egy esetleges konfliktus, különösen nem egy kiterjedt összetűzés katonai úton történő megoldására.
Felkínálták a dolgozó nőknek a gyermekgondozási segély lehetőségét. Segély, mert maga az összeg csupán hidegvízre volt elegendő, noha akkoriban sokan ekkora összeggel vonultak nyugdíjba.
Már maga a gyes bevezetése is temérdek pénzébe került az országnak, hát még ami azután következett.
Kiderült, a gyes miatt szaporodó létszámnak nincs megfelelő fedél, ezért be kellett indítani a panelházak építését. Akinek a nyelve pedig megfelelő csapásszámmal megfelelő ülepet tisztogatott, azok kaptak is a szürke egérlyukakból.
Nem a fenntartható, élhető gazdasági növekedés lehetőségét választotta az ország akkori vezetése (elsősorban gazdaságfilozófiai megfontolások, vagy éppen meggondolatlanság alapján). Mindezen gazdasági akrobatikus mutatványhoz nem volt elegendő pénz. Kapva kapott hát a pénzvilág az alkalmon, s a kivérzés határához közelítő szocialista gazdasági rendszer megtámogatására és nagyobb dicsőségére fel is ajánlották az újgyarmatosítók legkívánatosabb csaliját-fegyverét a hitelt.
Hamm, a szocik úszóig nyelték a horgot. Az adósokat csupán fárasztani kellett most már, mint valamely kapitális vadat. Biztosra tervezhető volt a teríték.
Különféle gazdasági folyamatok, és gazdasági ragadozók trükközése következtében elkövetkezett 1982. A nevezetes esztendő, annak is tavasza minden eddiginél meghatározóbbá vált Magyarország jelenlegi gazdasági tevékenységét illetően.
A hitelek, melyeket az ország rabtartói igénybevettek - s ki tudja hová is tettek - nagyjából ekkorra érte el a visszafizetés megkezdését. Sőt, a kamatokra külön visszafizetési kedvezményeket kínáltak, természetesen újabb kamatfeltételek fejében. Egyetlen lehetőséggel nem volt képes élni a magyar vezetés.
A hitelezők vérszemet kaptak. Megüzenték Magyarországnak, ha nem fizet tisztességesen, akkor nemzetközi bíróság előtt érvényesítik jogaikat az adós állammal szemben, és résztulajdont követelve elárvereztetik az országot.
Hoppá! Nagy-nagy hoppá!
Azt képzelte magáról a győzhetetlennek hitt ideológiáktól vezetett országvezetés, hogy tárgyalásos alapon haladékot sikerülhet kicsikarni, kialkudni.
De nem volt több lehetőség.
Volt egy film a magyar televízióban valamikor a rendszerváltozatlanság kezdetén, amire mára kevesen emlékeznek, esetleg nem akarnak emlékezni. Egy nagyhatalmú magyar politikai vezető életútjáról szólt a film. Ez az ember Havasi Ferenc volt. Meglepően tárgyilagosan, majdhogynem szárazon sorakoztatta fel a tényeket.
Havasi Ferenc akkor az ördög egyik földi helytartójának egyik beosztott vezetője volt. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottsága (KB) keretében működő Politikiai Bizottság (PB) Végrehajtó Bizottságának (VB) titkára volt. MSZMP KB PB VB!
Díszes pozíció! Felelősségteljes és felelősségterhes, egyben az élet-halál-ura kaszt tagja.
Havasi pontosan tisztában volt a pénzügyi lehetőségekkel, melyek az országra vártak, csupán eljátszotta a tudatlant, kimondatva a hitelezőkkel a világos verdiktet. Ez a diktátum nem másképp szólt, minthogy a felmerülő nehézségek leküzdésére, valamint a kamattörlesztés megkezdésének céljára akkor kaphat további tőkeinjekciót az ország, ha elfogadja a változó mértékű kamatszámítást. (Figyelem! Nem tőketörlesztésről szól a gazdaságtörténelem Magyarországon - máig sem!!)
Nem mást jelentett ez, mint Magyarország gazdasági leigázásának kezdetét.
Havasi mindezeket teljes őszinteséggel és részletesen ismertette az említett riportfilmben. Kitért arra is, hogy a fizetési határidő utolsó napjáig nem merte felvállalni a vezetőség azt az ideológiai térveszteséget, amit az adóság ki nem mondott átütemezése jelentett. Jelentős és tekintélyes közgazdászok egyetlen pillanat alatt megértették, itt a vég, csak még nincs, aki néven nevezze.
Államcsőd.
Végül kettő órával a kitűzött fizetési határidő lejárta előtt Havasi személyesen felvállalta a felelősséget, és keresztülverte a vezetőségi ülésen az egyetlen lehetséges, végrehajtható utasítás kiadását.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által vezetett számlákat tették meg áldozatnak. Történt ugyanis, hogy minden állami tulajdonban lévő munkáltató gazdasági egység egyszámlaszámáról akkora összeget emeltek le létszámarányosan, ami elegendő volt az első kamat-törlesztő-részlet kifizetésére. Ezeken a számlákon mindösszesen annyi pénz maradhatott, ami elegendő volt a következő havi munkabérek kifizetésére, a már megrendelt nyersanyagok beérkeztetésére, valamint a munkahelyek működtetésének technikai feltételeit fedezni. Semmi több! Semmi. Gyakorlatilag véglegesen kiürítették az úgynevezett államkasszát.
Másnap reggel az említett munkaadók pénzügyi vezetői a kényesen letakarított íróasztalukon egyetlen azonnali MNB-inkasszólevelet találtak. Többen szívükhöz kaptak, mielőtt tudatosult volna bennük, mi is történt valójában. Aki szerencsésebbnek mondhatta magát, az intenzív osztályon tért magához. Többen helyből a temetőbe indultak, elvtársi koszorúkkal ékesítve.
Sophokles, Shakespeare kezdő kiscsoportos e dráma árnyékában. Mindezt a tragédiát csupán megfelelő igényességgel dokumentálni az utókor számára egy emberöltő is kevés. De megtörtént. És vége. Vége az országnak.
Aláírták azt az egyezményt, hogy Magyarország tagjává válik idővel a Nemzetközi Valutaalapnak.
Ez az egyezmény adott biztosítékot a pénzvilág meghatározó szereplőinek, akiknek érdeke fűződött Magyarország gazdasági alapról történő leigázásához, hogy belátható időn belül nem szabadulhatunk az akkor még nem is érzékelhető adósságcsapdából.
Gyakorlatilag végleg, és teljes mértékben a hitelezők kényére-kedvére kiszolgáltatta a vezetés az országot a szípolyozás lassú, ám annál biztosabb hasznot hajtó tevékenységének.
Ettől kezdve az összes többi gazdasági folyamat alig felfogható tempóban gyorsulva kikényszerítette azt a politikai válságot, ami az adósságállomány elképzelhetetlen mértékű gyarapodásának következménye volt.
Be kellett vallani az ország nyilvánossága előtt, hogy irányt tévesztettek. A hetvenes évek második felében felvett hitelek változó kamattal számítva, csupán a kamatok fizetésének biztosítékával fedezve (egyéb garancia híján), húsz milliárd amerikai dollárt meghaladó heggyé növekedett.
Özönlöttek az önjelölt szakértők, tódultak a koncra, mind-mind részt remélt a maradékból, egy jó szaftos falatot. Mindegy volt már, milyen gazdasági, vagy társadalomfilozófiai alapról kapott ajánlást a tömegek előtt a rengeteg hiéna.
Ezek a dögevők rendeztek egy színjátékot, alkalmas bábokat mozgatva (ez még akkor is így van, ha többen ennek olvastán felháborodnak), megtartották 1990-ben az általános, titkos és szabadnak kikiáltott parlamenti választást. Ezen alkalomból az MSZMP utódpártja az MSZP (a már említett politikai fattyúk) földindulásszerű vereséget könyvelhetett el.
Nem volt véletlen Beke Kata elszólása a választás éjszakáján ,,Jézusom, nyertünk!". Nem tudtak mit kezdeni az ölükben hullott hatalommal. Miért is? Mert egy bábu soha, de soha nem lehet tudatában annak, miszerint őt madzagon mozgatták. Csak a látható történések jutnak el a számára értelmezhető világ részleteiből. A nézők tapsa a bábu számára önkívületet idéz elő, és hálából arra is hajlandó, hogy a nézők figyelmét elterelje a zsinórpadlásról.
Talán ez a kulcsszó, a figyelemelterelés, ami olyannyira lényegi eleme az effajta mutatványoknak. Még taps is jár érte, hiszen azt ünnepli a szerencsétlenül rászedettek tömege, hogy milyen ügyesen csapták őt be. És ezt még meglehetősen nagyvonalú juttatással ellentételezi, akár a saját kárára is.
Itt a piros. Hol a piros? Tessék, csak tessék! Tegyék meg tétjeiket! Tettünk. Rosszul választottunk, s azóta is azt reméljük, a következő játékban jobban választunk. A három, vagy több skatulya alatt pedig soha nem találjuk a nyereményt - csak a semmit mutatják nekünk, mosolyogva. Talán legközelebb.
Nem történt meg a fiókok kiborogatása. Szükség lett volna a valóság helyes értelmezéséhez minden egyes apró cédula besorolására, rendszerezésére, hogy abból kibontakozhasson a valós helyzet képe.
Que prodest?
Ki tartozik kinek? Mekkora a tartozás valós összege? Kinek/kiknek áll/állt érdekében az ország ilyen mértékű eladósítása, és főleg mennyiért tették? Mert annak azért komoly ára van, hogy valaki/valakik eladják az ország jövőjét.
2006-ban eljutott arra pontra az ország gazdasági állapota, hogy az összes játékosnak elfogyott a játékra szánt pénze. A játékosabb kedvűek kérnének még kölcsönt, de már nem kapnak. A skatulyákat mozgatók most is csak mosolyognak, mondván, majd legközelebb jobban választunk. Nincs legközelebb. Hazafelé már nem lesz miből ennivalót vásárolni.
Az éhezésnél nincs nagyobb úr. Erősen kijózanító hatása van.
Igen, mi, minden magyar felelős azért, mert elvitte/elcsalta a pénzünket az itt a piros-hol a piros. Felelős az állapotért a politikai fattyúk siserehada, no meg a bamba többség, akik most veszik észre kijátszott helyzetüket.
Nincs annál szánalmasabb élmény, mint a láncait már felismerő, bár attól önerejéből megszabadulni nem képes tömeg tiltakozik. Mert vezetői nemtörődömségből, hanyag eleganciával, bűnös önérdektől vezetve, hallgatagon és sietve magukra hagyták őket.
Az antik világ tragédiái közé fognak minket sorolni. A megtisztító lelki viharra talán még van lehetőség és erő annak felidézésére. Ha ez a megtisztulás elmarad, akkor nevünk már nem is fog szerepelni a jövő tudástárában.
Itt az idő! Most kell választani!
Itt sincs piros, ott sincs piros - csak élet, vagy halál.
Budapest, 2006. augusztus 27.
Lengyel Károly,
a Szent Korona egyik szolgálója
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 605
- e Hét: 7603
- e Hónap: 8550
- e Év: 44491
|
|
|
Offline
