|
2008-05-02 10:55:06, péntek
|
| |
| |
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz:
Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog.
Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire,
mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek.
Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a
Elmélkedés:
A búcsúzás nem tartozik mindennapjainkhoz. A kisebbek talán igen, de a nagy utazások előtt búcsúk semmiképpen. Félünk búcsút venni attól, akit szeretünk. Persze nem a búcsúzástól félünk, hanem attól, hogy nem látjuk többé azt, aki eltávozik. Ilyenkor ott van bennünk a bizonytalanság érzése, hogy nem találkozunk újra. Ugyanakkor reménykedünk a viszontlátásban. Jézus távozása egyrészt szomorúsággal tölti el a tanítványokat, másrészt bennük is él a viszontlátás reménye.
Az elengedés a szeretet jele. Nem akarom magamhoz láncolni a másikat, hanem engedem, hogy a maga útját járja, a saját küldetését, hivatását teljesítse.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram!
Kicsiny gyermekként szeretnék
járni utaidon.
Vakon: nem is fontos,
hogy terveidet ismerjem.
A világosság Atyja vagy,
s az én Atyám.
Ez elég nekem.
Vezess akár a vak éjszakán át,
tudom, hozzád érkezem.
Edith Stein
Remenyem Csak Te Vagy Link |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
