|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 22:01:35, kedd
|
| |
| |
(Stoffán György gondolatai a magyarságról és az egyházról)
Emődi Béla: Milyen élményekkel tértél vissza Somlyóból Magyarországra?
Stoffán György: Vegyes érzelmekkel, teli aggodalommal, és másokkal ellentétben egy cseppnyi bizakodás sincs bennem a magyarság jövőjét illetően.
Emődi Béla: Mitől vagy ilyen rossz hangulatban?
Stoffán György: Az egyház nem teljesíti a kötelezettségeit, magyarellenes és immár ott tart, hogy önmagát is felszámolja. Persze ez a folyamat a II. Vatikáni Zsinat óta tart és emiatt a hívő nép tele van kérdésekkel, elkeseredéssel, és zavarral a lelkében.
Emődi Béla: Most a csíksomlyói búcsúról beszélgetünk... legalábbis ezért kerestelek föl...
Stoffán György: Igen, de ez a búcsú már nem az a búcsú, amely évekkel ezelőtt volt. Hülye politikai szervezetek Trianonoznak, nagyképű lovagok rendi ruháikban feszítenek, a főcelebráns - idén Schönberger püspök - pedig arról beszél, hogy kis nép vagyunk, és nem tehetünk semmit a sorsunk jobbra fordításáért. Nem is értem az egészet... Jakubinyi érsek a romániai választások szükségességével nyitja meg az egész szertartást. Hol van innen a Mária-tisztelet? Hol van az erőt adó szentbeszéd, a hit, és a buzgalom? Miért kell folyton más és más vendéget hívni? Ott vannak a ferences atyák, akiknél többet és jobbat aligha tett a nemzetért egyházi szervezet. Négyszáz éve ők vezették és tartották ezeket a búcsúkat, s most is képesek lennének erre... Még emlékszem azokra a búcsúkra, amelyek után az emberek tömegei büszkén, és tele önbecsüléssel távoztak a nyeregből.. ma pedig - kevesebben is mint az elmúlt években - kissé csalódottan tértek haza.
Emődi Béla: Magyarellenesnek nevezed az egyházat? Miért?
Stoffán György: Mert az! Évszázadok óta az! És ma a romániai magyar katolikusság vezetése is egyre inkább szemet huny ama folyamat felett, ami a megsemmisítését célozza. Nem szoktam romániai ügyekben nyilatkozni, de most kénytelen vagyok, mert azt látom, hogy a püspöki kar Bukarestben kifejezetten azon dolgozik, hogy lehetetlenné tegye a magyar katolikus közösséget Erdélyben... és nincs, aki ez ellen szót emeljen. Egyedül Tempfli püspök volt az, aki ezt megtette, aki Rómáig ment Tőkés Lászlóval az erdélyi katolikus közösségek védelmében - hasztalanul, mert Rómának nem érdeke a magyarság fennmaradása. Politikailag kellemetlen, mint láthattuk II. János Pál romániai látogatása alkalmával is. Ő pont ahhoz a hűséges magyar nemzetrészhez nem ment el, amely kitartott a hite mellett, amely évszázadokig védte a keresztény Európát, s amelynek olyan emberi és egyházi hatalmasság volt a vezetője a 20. században, mint Márton Áron püspök. Viszont kettévágta a Szent László által alapított váradi egyházmegyét a trianoni határok mentén. De kérdem én tőled: miért nem lehet plébániai kisegítőket, civileket behozni az egyházi életbe? Megmondom: mert Bukarest, azaz, a kézdivásárhelyi Rab János (Ioan Robu) és a jászvásári Gergely Péter (Petru Gergel) urak alig várják, hogy a paphiány miatt román anyanyelvű papokkal töltsék fel Erdélyt. Ha civileket szentelne a püspök vagy az érsek akolitussá, akkor még évtizedekig nem kellene a román anyanyelvű, Bukarestben vagy Jászvásárott végzett pap... de látom, hogy már Gyulafehérvárott is szenteltek román nevű katolikus papot. Persze ez Erdélyországban még nem baj, hiszen lehet, hogy az a román nevű pap szebben beszél magyarul, mint a judapesti polgár. És hadd említsem meg a csángó problémát, amelyet a Szentszék nem hajlandó megoldani... nem azt mondom, hogy nem képes, hanem, hogy nem hajlandó! És ez magyarellenesség barátom, akárhogy is vesszük.
Emődi Béla: Említéd a II. Vatikáni Zsinatot. Mi a kifogásod ellene, mit rontottak ott el szerinted?
Stoffán György: Mindent. Ha az én nevemet egy "F"-el írják, attól a hangzása még ugyanaz, de már nem én vagyok. Amikor az egyház úgymond nyitott a világ felé, akkor nem a világ felé nyitott, hanem saját magát hígította fel a szabadkőművesek követelésére és parancsára. Az egyháznak megvolt a kétezer esztendős hagyománya, megvoltak a dogmái, a hitbéli törvényei, és ehhez tartotta magáét. Ma itt a szembemisézés, a mise szövegek folyamatos megváltoztatása, a latin mise elhagyása, a nyelvi modernizálás, s maholnap ott tartunk, hogy a cölibátust is megszüntetik, mert idejétmúltnak nyilvánítják.
Emődi Béla: Ez így egyszerre sok! Fejtsd ki kérlek, legalább a lényegét. Mi bajod a latin misével, a szembe-oltárral, a nyelvi modernizálással?
Stoffán György: Nos ez összetett dolog. Először is, amíg latin mise volt, nem voltak nemzetiségi problémák a templomokban. A világon - mert hát a világegyházról beszélünk - bármerre jártál, ugyanazt a misét hallgattad, tudtad hol tart a mise, és az egy áldozat bemutatása volt szigorú szabályok szerint, amelyeket X. Szent Pius pápa határozott meg. Ezzel együtt kell említenem a kulturális oldalát. Az utolsó földmíves is tudta latinul a Miatyánkot, az Üdvözlégyet... a misén elhangzó válaszokat. A kissé archaikus Hiszekegyet magyarul szépen mondták, így a templomba járó gyermeknek is volt fogalma a régimódi stílusról, megértette Janus Pannonius, vagy Berzsenyi verseit... a virágénekek szövegét. Magyarán, elvettek egy olyan kincset az emberektől, amely nélkül nincs alapműveltség, elvész a klasszikus irodalom iránti igény, érdeklődés. A szembe misézés? Hát tudod, lehet, hogy nagyon is konzervatívnak hiszel, de ha Édesanyáddal beszélsz, hátat fordítasz-e neki? Nos, a szentmiseáldozat nem a hívekhez szól, hanem a hívő emberek részvételével és áhítatával Istenhez. Hogy néz ki, hogy a tabernákulumnak - ahol az Oltáriszentség lakozik tehát - Krisztusnak háttal végzi a pap a legszentebb áldozatot?
Emődi Béla: És a cölibátus? Miér jobb, az, ha megoldható lenne a papok nősülése?
Stoffán György: Igen... ez a legnehezebben megmagyarázható és nagyon is aktuális kérdés. Ha téged megbíznak egy hatalmas feladattal, amelyre büszke is lehetsz, és nagyon szeretnéd tökéletesen véghez vinni, akkor gondolsz-e másra? Tudsz-e elvonatkoztatni egy feladattól, amely életed végéig kell, hogy tartson, és az emberekért kell élj? Ma a papság többnyire egy jó állás csupán és nem hivatás. Nincs tudatában egyetlen ma végzett pap sem annak,hogy mit vállalt, és azt hogyan kellene végigcsinálnia. Nem játék az emberek lelke, hite, boldogulása és üdvözülése. Ha ennek él valaki, abba nem fér bele a család, az asszony, a roráté előtt egész éjjel tartó gyereksírás. Csakhogy ma roráté sincs meg asszony sincs.. ha érted mire gondolok. Tehát sok papnak nem azon jár az esze, hogy hajnalosan megtartsa a rorátét, hanem azon, hogy meg kellene nősülni. Ma sokat panaszkodnak a paphiányra, de szerintem nem a papokból van kevés, hanem a jó papok hiányoznak. A saját lakhelyemen is ezt tapasztalom. Két faluja van a papnak, a temetések már állami temetések jobbára, esküvőt nem tartott már kilenc éve, s keresztelő is csak egy volt ennyi idő alatt, de azt is vendég-pap végezte. Szentségimádás nincs, a templom állandóan zárva, a tetőt ellopták a cigányok egy éve, és még mindig úgy van. (De itt már a magyarországi viszonyokról beszélek!) Hol vannak azok a régi papok, akik felültek a biciklire és járták a falut, látogatták a betegeket, a kórházakat, este litániát tartottak, szervezték a közösséget és folytathatnám. Nekik nem egy forró ölelésen járt az eszük, hogy finom legyek.
Emődi Béla: És a magyarság kérdése az egyházban?
Stoffán György: Nézd! Mindszenty óta Magyarországon kimondatlan "elv", hogy csak zsidó származású esztergomi érsek lehet. (Lung-Lékai, Paskai, Erdő-?) De a szerzetesrendek is csak amolyan kirakati szervezetek a jezsuitákon kívül. Egy ferences gimnázium néhai tanára, fr. Teodóz azt tanította a gyerekeknek, hogy Máriához nekünk sincsen több közünk, mint más nemzeteknek, úgyhogy hagyjanak fel ezzel a butasággal, hogy Magyarok Nagyasszonya, meg Égi Patrónánk etc. Röviden ennyi. Augusztus 15-én nem hallasz a magyar Mária-ünnepről egyetlen szószékről sem. Persze vannak kivételek, mint mindenütt a Kárpát-medencében, de összességében a magyarságnak már nem megtartóereje a Katolikus Egyház, és ezen belül a szerzetesrendek. Nagyok a bajok, hiszen még a húsvéti szertartás szövegéből is kiemelték - a római rabbinátus követelésére - a hagyományos szövegrészeket, amelyekben a Krisztust megfeszítő zsidókért imádkoztak. A cionista, szabadkőműves polip beférkőzött az egyházba, és bomlaszt, nem kis eredménnyel. Erről már sok főpap is beszélt, de XXIII. János pápa sem tagadta a tényt. Sőt, VI. Pál is szomorúan beszélt erről.
Emődi Béla: Van-e megoldás erre a szerinted drámai helyzetre?
Stoffán György: Úgy gondolom, hogy volna. Azon kevés papokban bízom, akik minden nyomás ellenére megmaradnak Krisztus egyháza szolgálatában. Sok magyar katolikus papunk van, akiknek a szellemisége soha nem lesz más. Egyre fogy a katolikusság a világban, olyannyira, hogy ma már Magyarország is missziós területnek számít, az elmúlt(nak hazudott) diktatúra miatt, a kollaboráns püspökök és a spicli, lusta és pénzéhes papok működése okán. Magam tapasztaltam, hogy még a keresztelés is pofára megy, azaz a nagyvállakozó gyerekét megkereszteli a pap, az egyszerű polgárét nem, mert az nem tudja befizetni az elmaradt egyházadót. De így van ez olykora temetésekkel is. És nem tudom elfelejteni azt az ügyet, amikor egy pap, hasonló dolog miatt nem temette el a halottat, s amikor a riporter megkérdezte a püspököt, akkor az úgy válaszolt, -hogy nem kötelező az egyházi adó befizetése, de a pap sem köteles temetni"...És akkor jönnek a szekták, és "térítenek", aki pedig csalódott, az odamegy, mert ott szeretettel fogadják. Vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a pápa is számos hibát belát, és igyekszik a helyzeten változtatni. Példaként hadd hozzam fel a II. Vatikáni Zsinat ostoba és züllesztő cionista tanainak részbeni visszavonását. Azonban a "demokrácia" az egyházban is rombol. Sokszor a püspöki konferenciának nagyobb szava van, mint a pápának, vagy a Szent Officiumnak. A magyar ügyekben viszont továbbra sincsen megoldás. A magyarság tüske az Egyház szemében, mert lassan kiderül az az igazság, amelyet egy évezredig sikerült eltitkolni. A megoldás tehát a töretlen hit, és az Istenhez való ragaszkodás, a Hozzá történő visszatérés.
Emődi Béla: Végül hadd kérdezzelek az ökumenéről?
Stoffán György: Úgy ostobaság, ahogy van! Minden vallás tartsa meg a sajátját! Ne közeledjenek egymáshoz úgy, hogy saját dogmáikat, hitük alapkérdéseit feladják. Ez nem megoldás, hiszen egy konferencián ki lehet mondani, hogy ez vagy az nem így lesz, hanem úgy... de ezt magyarázd el a híveknek. Kérdések, csömör, kételyek tömege és hitehagyás lesz a végeredmény. Ebből az esztelen eszméből él és táplálkozik sok szekta. Ökumené nélkül is meg tudom becsülni a másik ember vallását, és lehet vitázni vagy egyetérteni, de azt nem adom fel és oda, ami az enyém, amiből a lelkem táplálkozik. Az elveket és a hit alaptételeit viszont nem szabad feladni. Ez is egy balga kezdeményezés, amelyet jól kiszámítottak ahhoz, hogy hígítsa a történelmi vallásokat. Akkor lesz értelme az ökumenének, ha a zsidók elismerik Krisztust, és bocsánatot kérnek a keresztre feszítésért.
Emődi Béla: Mi volt tehát a tanúsága számodra a 2008-as csíksomlyói búcsúnak?
Stoffán György: Az, hogy kevesebben voltunk - és ez intő jel! -, hogy beette magát a politika ide is, hogy az egyház jobban kéne támogassa a nemzetet, s hogy ma már nem a bizalom és a hit hozta el a tömegek jórészét, hanem valami más... amolyan nemzeti buli volt főpapi részvétellel. Legyen ez a búcsú a ferenceseké, végezzék ők a szertartást, beszéljenek ők a nemzethez. Hiszen ők nem lila övvel, felfuvalkodva járnak a nép között, hanem derekukon kötéllel. Szent Ferenc csuhájában, a nép bajait ismerve és velük, velünk közösséget vállalva, akárcsak háborúinkban és forradalmainkban, vagy a török alatt... Fogyunk barátom, és ezt a fogyást az abortuszokon kívül a hit egyre nagyobb gyengülése, azaz a papok és püspökök lanyhasága és hitetlensége, a Szentszék cionizmusa okozza. Ám, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Talán rájönnek ezek a hivatásukat nem is ismerő, "túldolgozott" és nagyképű reverendás egyházellenesek, hogy mindenkinek el kell számolnia egyszer... nekik is!
Emődi Béla - Európai Idő, megjelenés előtt
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 20:03:05, kedd
|
| |
| |
A környezetvédelem nem egyik vagy másik ország belügye
Tőkés László felszólalása az EP-ülésen
Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája által kiadott 2008. május 19-i, strasbourgi közleményben olvasható: - Az Európai Parlament 2008. május 19-i ülésének a napirendjén szerepelt Hartmut Nassauer néppárti képviselő jelentése a környezet büntetőjogi védelméről. Ehhez kapcsolódott Tőkés László képviselő környezetvédelmi tárgyú felszólalása, mely egyben a Zöldek-Európai Szabad Szövetség (Green-EFA) EP-frakcióbeli tagságával is kapcsolatban áll. Az erdélyi képviselő feltett szándéka, hogy az EFA által megjelenített autonómia-törekvések mellett a Zöldek Pártja által képviselt környezetvédelemmel is hangsúlyos módon foglalkozzon.
E nap délutánján Tőkés László ismerkedő látogatást tett Cohn Bandit EP-képviselőnél, a Zöldek-EFA frakció vezetőjénél, akinek neve az 1968-as párizsi diák megmozdulásokban betöltött szerepe kapcsán vált ismertté. Az egykori diákvezér egyebek mellett a romániai helyzetről érdeklődött. Környezetvédelmi téren a frakció keretén belüli együttműködésben állapodtak meg egymással.
Parlamenti felszólalásában Tőkés László kiemelten szólt a kommunista diktatúra környezetrombolásban - is - megmutatkozó káros örökségéről.
Külön kitért az évek során nemzetközi botránnyá dagadt verespataki (Roşia Montana) aranybánya-tervre, mely ellen 2002 októberében az erdélyi magyar egyházak közös nyilatkozatban tiltakoztak. A maga rendjén ugyanezt tette a román ortodox egyház. A ciántechnológián alapuló bányaberuházás ellen a Greenpeace szervezet és a Zöld Pártok Európai Szövetsége is felemelték szavukat.
Tőkés László ugyancsak felhívta a figyelmet a romániai, illetve székelyföldi illegális erdőkivágásokra, mely tárgyban egyébként 2008 áprilisában Csibi Magor, Olajos Péter és képviselőtársaik indítottak útjára ún. írásbeli nyilatkozatot.
Mellékelten közöljük Tőkés László európai parlamenti felszólalását.
F e l s z ó l a l á s
a környezet büntetőjogi védelme tárgyában
A kelet-közép-európai térségben a kommunizmus káros örökségével a környezetvédelem terén is szembe kell néznünk. Országainkat ez az ügy a rendszerváltozáskor teljesen felkészületlenül érte. A környezetvédelmet nem egyik vagy másik ország belügyének, hanem valamennyi tagország közös ügyének kell tekintenünk.
Ennek értelmében a ciántechnológia alkalmazásán alapuló verespataki (Roşia Montana) bányaberuházás leállítása európai összefogást igényel. A Székelyföldön és más romániai vidékeken zajló erdőpusztítás környezeti katasztrófával fenyeget, hogyha azt nem tartóztatjuk fel. Az Erdélyben épülő autópálya a nem megfelelő tervezés és kivitelezés következményeképpen szintén súlyos környezeti károkat okozhat.
Térségünk másik országában, Ukrajnában tovább tart a Bistroe-csatorna építése. Minekutána az Unió a Kozlodui-i erőmű bezárásra kötelezte az országot, Bulgáriában újabb atomerőmű van épülőben.
Mindezeket figyelembe véve, szívből támogatom Hartmut Nassauer képviselőnek a környezet büntetőjogi védelméről szóló Jelentését. Szorgalmazom, hogy az uniós jogszabályok szigorítása és betartatása által, a környezeti károk okozói, a természeti környezet rombolói komoly büntetőjogi felelősséget viseljenek.
Továbbította:
Frigyesy Ágnes
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 19:58:06, kedd
|
| |
| |
Meghívó
a 2008. május 27-én 19 és 21 óra között Írország Magyarországi
Nagykövetsége előtt rendezett, (Budapest, V. kerület, Szabadság tér
7-9.) a Lisszaboni Szerződés ratifikálása elleni tüntetésre.
A rendezvény része az EU Parlament Függetlenség/Demokrácia frakciója
által kezdeményezett tüntetés-sorozatnak.
Részletes: http://62.112.194.95/hirlevel/080514.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 19:54:14, kedd
|
| |
| |
Meghívó
Tisztelettel meghívjuk Önt, és Kedves Ismerőseit a Hazugság Napja
Kép itt látható: http://furaila.xfree.hu/55774
alkalmából rendezendő autós demonstrációnkra, amely Budapest - Balatonöszöd között a 6-os, és a 7-es úton vonul végig, majd a helyszínen álló demonstrációval folytatódik!
Találkozás 2008. május 26. 10.30-11.00 Bp.,XXII. Campona parkoló (RTL székház előtt)
Rendszerváltó Fórum szervezés
Rendszerváltó Fórum
Web: refor.extra.hu
E-mail: refor@mailbox.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 19:27:24, kedd
|
| |
| |
Egységes szövetségben Magyarország
Magyar Nemzet 2008. május 17.
A lengyel baloldal példájához hasonlóan kis párttá válhat a milliárdosok által irányított, neoliberális politikát folytató MSZP is, amennyiben nem ismerik fel az előre hozott választás számukra is létező hasznát - nyilatkozta lapunknak adott interjújában Kubatov Gábor. A Fidesz pártigazgatója beszélt még a népszavazási kampány kiértékeléséről, a kínai olimpia bojkottjáról, valamint az állítólagos szélsőjobboldali veszélyről.
- Országjáráson értékelte a népszavazási kampány tapasztalatait, amelyet a Fidesz elnöksége összegzett. Milyen előrelépések vagy negatívumok voltak a korábbi kampányokhoz képest? Működött a választók mozgósítása?
- A Fidesz történetének talán a legrészletesebb felmérését készítettük el a népszavazási, választási időszakról. Munkatársaimmal ellátogattunk az ország összes megyeszékhelyére, ahol a regionális igazgatóink, országgyűlési képviselőink, polgármestereink, közgyűlési elnökeink segítségével összegeztük tapasztalatainkat. Sok értékes tanácsot gyűjtöttünk össze, és számvetést készítettünk, amelyből azt látom, hogy a Fidesz készen áll arra, hogy bármikor megméresse magát egy előre hozott választáson. Kialakult egy olyan egységes szövetség Magyarországon, amely erősebb és szervezettebb, mint eddig valaha. A népszavazás győzelme óta elvégeztük azokat az elemzéseket, amelyek kijelölik számunkra a fejlődés további útját. Többek közt egyértelművé vált, hogy a Fidesz nem maradhat alul a harmadik évezred kihívásaival szemben sem. Ezért olyan informatikai rendszert fejlesztünk ki, amely lényegesen hatékonyabbá teszi a munkánkat.
- Vajon, ha nem a vizitdíjról, a kórházi napidíjról vagy a tandíjról szólt volna a népszavazás, hanem egy olyan nemzeti sorskérdésről, amelyet kevésbé éreztek volna az emberek a "hasukon", akkor is ilyen szép sikert értek volna el?
- Nem nemzeti sorskérdésekről szólt? Dehogynem! A vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörlése igenis nemzeti sorskérdés volt, mert fennmaradásuk hosszú távon határozta volna meg hazánk sorsát. De nemzeti sorskérdés volt az is, hogy vissza tudjuk-e adni az emberek demokráciába vetett hitét. A polgári oldal megtalálta azt a legitim eszközt, amellyel a választók véleményt mondhattak a kormányzat eddigi teljesítményéről, ami nyilvánvalóan a nulla felé konvergál. Hiába próbálják ezt felnagyítani milliárdos kommunikációs költségekkel, az emberek csak egyre nagyobb és nagyobb nullát látnak.
- Hány új szavazó voksolt igennel a népszavazáson, s közülük mennyit tudott hoszszabb távon is megtartani a Fidesz?
- Körülbelül 700 ezer - 1 millió olyan szavazó volt, akik nem tartoznak szorosan a Fidesz táborához. Számtalanszor halljuk, hogy politikai értelemben két részre szakadt országban élünk, véleményem szerint a népszavazással bebizonyítottuk, hogy az emberek ugyanazt tartják fontosnak. Kimondták, hogy kudarc volt az elmúlt hat év. Jól látható, hogy a mögöttünk hagyott időszak szocialista-szabad demokrata kapkodása után, a reményük már csak bennünk van. A napnál is világosabb, hogy a balliberálisok választásról választásra becsapják a szavazóikat, nem tudják, sőt ma már talán nem is akarják megvédeni őket, és eszük ágában sincs képviselni az érdekeiket.
- A MSZP-ből kiábrándult új szavazók megtartása nem készteti arra a Fideszt, hogy erősen populista politikát folytasson, s esetleg tompuljon a nemzeti elkötelezettsége?
- A nemzeti kérdések, a hazánkért érzett hangsúlyos felelősség mindig is része volt a Fidesz húszéves történetének. Ez most sincs másként. Az ország legfontosabb problémáival azonban foglalkoznunk kell. A munkahelyteremtésre, az elszabadult kamatok viszszafogására, az életkörülmények javítására a szocialisták láthatóan képtelenek megoldást találni immár 60 éve, így a válaszokat a Fidesznek kell megkeresnie. Ma Magyarországon sajnos nincs ezeknél fontosabb kérdés. A szociális problémák megválaszolása kapcsán a pártok könnyen megvádolhatók populizmussal. A nehéz sorsú emberek érdekeinek képviselete egy olyan néppártnak, mint a Fidesz, kiemelkedő feladata. Nem gondolom, hogy ez populista lenne .
- Hogy látja, mi lehet a koalíciós válságnak a tényleges vége? Újra összenő, ami összetartozik, vagy az ellentétek ennél mélyebben gyökereznek?
- Az MSZP és az SZDSZ válságának végkifejlete még nem rajzolódott ki teljesen, de ez a bábszínházi komédia a júniusi szabad demokrata elnökválasztásig biztosan nem ér véget. Ha a liberális párt úgy dönt, hogy követelései ellenére ősszel visszatér a koalícióba anélkül, hogy Gyurcsány Ferencet leváltanák, a következő választásokon már nyugodtan írhatják a plakátjaikra: "Bármit mondunk, ne hidd el!" Ha azonban úgy kötnek koalíciós szerződést, hogy a miniszterelnök távozásra kényszerül, akkor a szocialisták joggal hihetik ismét, hogy a bolha irányítja az elefántot, és ez az MSZP-sek számára több mint idegesítő lehet. A harmadik lehetőség, hogy az SZDSZ valódi ellenzékként fog viselkedni - így végérvényesen megszűnik a kormánytöbbség -, de akkor könnyes búcsút kell venniük a zsíros pozícióktól, ami rájuk, ugye, nem igazán jellemző. Az ellentétek és a feszültség kézzelfogható, érezhető. Az SZDSZ az erejét fitogtatva bármikor leszavazhatja a kormány javaslatait. Ilyen volt Gyenesei doktor bizottsági buktája is.
- Elemzők azt mondják, hogy a kormányalakítás során Gyurcsány Ferenc stabilizálni próbálta saját pozícióit. Az MSZP-n belül minden fontos csoportot pozícióhoz juttatott, plusz Gyenesei Istvánt, akit alkalmatlannak talált az önkormányzati bizottság, s öt rendőrségi eljárás keretében vizsgálják korábbi tevékenységét.
- Az egész kormányalakítás olyan, mint egy rossz randi, az elején és a végén mosolyognak a résztvevők, de istenigazából mindenki a végkielégítésre hajt. A miniszteri poszt egyszerű árucikké vált. Gyenesei doktor leigazolása pedig az egész kormányzás paródiája. Az elvtársiasság teljes eszköztárával rendelkezik, s ennek a stigmáit a függetlenség látszatával próbálja kozmetikázni. Akár a Guinness-rekordok könyvébe is bekerülhetne, mert anynyi kétes ügy lengi körül a Somogy megyei pályafutását. Teljesen komolytalan ember, aki kampányrendezvényen vetkőzik, meg a vagyonnyilatkozatával tudatosan viccelődik. Képviselőnek is alkalmatlan, nemhogy miniszternek. Persze, Gyurcsánnyal a közös múlt összeköti őket. Mindketten a KISZ üdvöskéi, és hithű szolgálói voltak a 80-as évek végén. Ilyen kormánytagokkal nem lehet sok ideig húzni, gondolom őt is lecserélik néhány hónap múlva, mint ahogy ez a szocialistáknál divat.
- Az előre hozott választás megoldás lehetne, ám ez sem az MSZP-nek, sem a mostani SZDSZ-nek nem érdeke, ráadásul alkotmányos úton csak úgy lehet elérni, ha a parlament többsége megszavazza az Országgyűlés feloszlatását.
- Amennyiben Gyurcsány Ferenc továbbra is ilyen görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, pontosan úgy járhat, mint ahogy a lengyel baloldali párt 2001 és 2005 között. Ők ugyanis nem tartották be a választási ígéreteiket, szocialistaként kerültek be a parlamentbe, és kormányzó erőként már vegytiszta liberálisként viselkedtek, a választásokon pedig szinte teljesen megsemmisültek. Pártigazgatóként nyugat-európai példákon látom, hogy mikor van egy szervezet a szétesés állapotában. A szocialistáknál is egy ilyen folyamatot érzékelek. Zavar, káosz, széthulláshoz közeli helyzet. Ha nem változtatnak, ez be is fog következni. Ha így folytatják, a 2010-es önkormányzati választásokon nem lesz esélyük a mostani pozícióik megtartására sem. Ha az MSZP hosszú távon gondolkodna, akkor lehet, hogy előnyösebb lenne számára még most elengedni a kormányrudat.
- Ami az országnak kínszenvedés és gyötrelem, az a Fidesznek politikai értelemben csak hozhat a konyhára, hiszen erősödik. Sokan úgy látják, addig jó a legnagyobb ellenzéki pártnak, amíg Gyurcsány Ferenc az MSZP, Kóka János pedig az SZDSZ élén áll, hiszen "elintézik ők saját magukat és pártjaikat".
- Hiszek a felelős ellenzéki magatartásban. A kormányzásuk minden további napja, órája, perce, újabb és újabb károkat okoz az országnak. Engem ez zavar elsősorban, minden egyéb csak másodlagos. Zavar, hogy csakis azért van kormányülés, hogy legyen. Érdemes azonban felidézni, hogy hogyan jutottunk idáig, mennyi megmagyarázhatatlan dolog történt az elmúlt hat évben. Gondoljon csak bele, közel 60 minisztert és 98 államtitkárt használtak el eddig. S ekkor még nem is beszéltünk a botrányokról, amiből minden hétre jutott néhány. Szükség volt-e milliárdokért luxusautókra, sok esetben helyesírási és szakmai hibáktól hemzsegő milliárdos tanácsadói és kommunikációs anyagokra? Százmilliók mentek el utazásokra, hadrendbe állítottak tízmilliós fagylaltgépet, sok millióért vettek napozóágyakat. Zuschlagosítják a közpénzeket, privatizálnak mindenféle ráció nélkül, majd adókat emelnek. Mindeközben több száz embernek szűnik meg naponta munkahelye, több tízezer család nem tudja fizetni a megemelt villanyszámláját, a miniszterelnök cége viszont kedvezményes áron kapja az áramot. Nem kell csodálkozni az érzéketlenségükön! Olyanok akartak és akarnak megszorító intézkedéseket bevezetni, akiknek fogalmuk nincs a hétköznapi emberek életkörülményeiről, csak azon munkálkodnak, hogy több pénz legyen bespájzolva a széfjükbe. Gyurcsánynak, Bajnainak, Kókának és Kapolyinak a magánvagyona egyenként nagyobb, mint egy magyarországi nagyváros éves költségvetése. Gyurcsány Ferenc 2006-ban naponta 230 ezer forintot költött el, beleértve a vasárnapokat és ünnepnapokat is, és mindezt úgy kommentálta, hogy nagypolgári életet élt. Dehogy élt nagypolgári életet. A milliomosok életét élte és éli!
- Magyarország nevet viselő alapprogramját. Miért nem készítik el ennek alapján a választási programot is?
- A Fidesznek konkrét elképzelései vannak a kormányzásról. A főbb irányelvek, a kitűzött célok nyilvánvalók és kiolvashatók az Erős Magyarország alapprogramból. Mi az adócsökkentés, a munkahelyteremtés, gazdasági fejlődés, kormánya leszünk. Meg kell teremteni egy új lakáshoz jutási programot, amely az átlagemberek számára is lehetőségeket kínál, és amely biztonságos, tartós növekedési pályára segítheti a gazdaságot, egyúttal hosszú távra új munkahelyeket hoz létre. Rendbe tesszük az egészségügyet, oktatást, mert jobban tudunk és jobban fogunk kormányozni. A Fidesz már egyszer bebizonyította, hogy képes a haladó kormányzásra, mert 1998 és 2002 között minden gazdasági mutatónk javult. Emellett meg kell nézni néhány fideszes vezetésű várost - Debrecent, Kaposvárt, Hódmezővásárhelyet, Zalaegerszeget vagy Karcagot -, ahol régóta kimagasló és mérhető teljesítmény van a polgármestereink mögött. Mindezen túl a pénzügyi, gazdasági szakértőink számára még ma is a legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem ismerhetjük meg az ország valódi gazdasági helyzetét.
- Árnyékkormány felállításán nem gondolkodnak?
- A Fideszen belül működnek olyan munkacsoportok, amelyek szakmai választ tudnak adni a mindennapi ügymenetben felmerülő kérdések megoldására. Ennek megfelelően egy esetleges árnyékkormány felállítása, megítélésem szerint nem szükséges.
- Az utóbbi hetekben derült ki, hogy a harmadik Gyurcsány-rezsim titkosszolgálati eszközökkel akarja megfigyelni az önkormányzatokat. A diktatúrát idéző kormányhatározatot nem vonták vissza, ráadásul robbant a másik botrány: Orbán Viktort, Simicska Lajost és Kalmár Istvánt az egykori közpénzügyi államtitkár törvénytelen módszerekkel akarta levadászni, s terhelő adatokat gyűjteni róluk. Miért nem tesznek jogi vagy politikai lépéseket?
- A nagy testvér figyel minket. Ez is egy sajátos etűd az MSZP-SZDSZ demokráciafelfogásából. Az önkormányzatokra vonatkozó határozat végrehajtását a kormány lényegében visszavonta, hiszen a helyhatóságok beleegyezésétől tette függővé a megfigyelést. Legnagyobb sajnálatomra úgy látszik, hogy azok számára, akik a pártállami diktatúrában a hatalmi elithez tartoztak, ezek a megoldások továbbra sem idegenek. Náluk megállt az idő. Azt gondolták, hogy mindent meg lehet oldani erőből. Műveleti területté lehet nyilvánítani hónapokon át az Országház előtti teret, össze lehet verni békés megemlékezések résztvevőit, tetszés szerint lehet csorbítani a gyülekezési jogot. Számomra elfogadhatatlan, hogy egy demokráciában ki lehet nevezni az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága elutasítása dacára, a Nyugat fejcsóválása ellenére egy olyan embert - Laborc Sándort - a Nemzetbiztonsági Hivatal élére, akit a szovjet KGB képzett ki. A Kapolyihoz és Kellerhez köthető másik megfigyelési ügyben a megmagyarázhatatlant próbálják szánalmasan megmagyarázni az érintettek, holott bebizonyosodott, pénzt adtak Orbán Viktor, Simicska Lajos és Kalmár István levadászására egy törvénytelen módszereket alkalmazó magánnyomozó cégnek. Nem feledkezhetünk meg Keller László "áldásos" tevékenységéről sem. Több tucat feljelentést gyártott futószalagon, ám bűncselekmény vagy bizonyíték hiányában mindegyik esetben megszüntették az eljárást. Mindent elmond a magyarországi viszonyokról, hogy mindezek ellenére Keller László a kormány tagja... Tömeges emberi jogsértések történtek az elmúlt években, mégis a közélet egyes szereplői kizárólag az állítólagos szélsőjobboldali veszélytől rettegnek. A Fidesznek miért kell részt vennie a ki tud hangosabban elhatárolódni a fasisztáktól című vetélkedőben? - Nézze, ma Magyarországon senkinek sem kell félnie attól, hogy faji vagy vallási alapon sérelem érheti őt. Ha ilyen lenne, mi emelnénk fel legelőször a hangunkat. Csak a kormány érdeke, hogy ez a téma bekerüljön a napirendbe, s hogy ehhez van néhány ember, aki erre alapot ad, az nem jó.
- Szégyenszemre egy olyan ország rendezheti az olimpiai játékokat, amely semmibe veszi a kisebbségi és emberi jogokat. Ha a játékok bojkottja nem is várható el, a protokolláris eseményeké, mint például a megnyitóünnepségé, igen. Támogatnák ezt a kezdeményezést, s konzultáltak erről Schmitt Pállal, a MOB elnökével?
- Sokan mondják, hogy Kína túl korán nyerte el az olimpia rendezésének jogát, egy fontos érv azonban szól a döntés mellett: a sportesemény nélkül soha nem kaphattak volna ekkora figyelmet az ottani jogsértések. A világméretű tiltakozások, lassan ugyan, elindíthatják az országot a demokratizálódás útján. Az internet, a televízió nyilvánossága rákényszerítheti a kínai vezetést az emberi szabadságjogok tiszteletben tartására. Azt azonban nem tartanám szerencsésnek, ha az olimpiai bizottság döntéseibe bárki beavatkozna.
- Ön fiatalként a Ferencvárosban futballozott. Mit a gondol a klub helyzetéről, a feljutás reménytelenségéről?
- Sajnos a visszajutás kérdése már eldőlt, de egy igazi fradista soha nem adja fel. Már régóta tudjuk, hogy a csapatot, a Ferencvárosi Torna Clubot az egyesület emblémájában szereplő legendássá vált 3 E tartotta egyben és segítheti ki minden esetben a válságból: erkölcs, erő, egyetértés.
Polgári Hírszemle
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-20 18:21:56, kedd
|
| |
| |
"Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom."
p, 2008-05-16 09:16 Demokrata
Mennyit keres ön? Akármennyit keres, lehet állandó jövedelme, lehet kisnyugdíjas vagy jövedelem nélküli iskolás, óvodás, csecsemő, lehet gyesen lévő kismama vagy reménytelen munkanélküli, mindenki kivétel nélkül adjon hozzá a jövedelméhez havi 90 ezer forintot. Ön is és önnek minden hozzátartozója is. Egy négytagú családnak ez havi 360 ezer forint. Ez a pénz az önöké. Nem hiányzik? Mert ennyit visz el az adósságszolgálat. És van még egy rosszabb hír is. Az ön jövedelme nem biztos, hogy emelkedik, az adósságra fizetendő összeg azonban nő.
Mindazon szellemi és anyagi javak összességét értem az ország életerején, amelyeket országunkon belül fejlesztésre fordítunk. A szellemi javakkal jelen írásomban nem foglalkozom. Az alábbiakban néhány számadatot kívánok szerepeltetni, melyek ezermilliárd forintos nagyságrendűek.
Ezermilliárd egybillióval egyenlő. Célszerű ezért billió forintokkal (B Ft) dolgozni a kisebb számok és a megjegyezhetőség végett. Egybillió az egy egyes és utána tizenkét nulla. Egy billió forintból minden magyar állampolgárnak éppen százezer forintot lehetne adni, önnek is. Ez tehát nagyon-nagyon sok pénz.
Mostani katasztrofális helyzetünkben a legnagyobb baj nem a hatalmas államadósság, ez csak az egyik tényező. A legnagyobb baj az, hogy az ország életerejének legnagyobb része kimegy az országból. Amikor a privatizáció elkezdődött, senki sem gondolt arra, hogy a bagóért külföldnek eladott vállalkozásaink haszna, nyeresége ezentúl nem az ország fejlődését fogja szolgálni, hanem távozik az országból. A nyereséget számos eladott vállalatnál államilag garantáltan minimum 8 százalékban határozták meg, ezt azonban nyugodtan 10 százalékra tehetjük, mert nincsen verseny, a monopolhelyzetbe került cégek annyi nyereséget kalkulálnak, amennyit éppen nem szégyellnek. És ezt a hasznot nem az után az összeg után számolják, amivel ezen vállalatokat megvásárolták, hanem ők ezeket felértékelték a valódi nyugat-európai szintre, s ez új értékek után számolják ki a hasznukat, és ezt viszik ki az országból. A legutóbbi privatizációs törvény szerint a még privatizálható állami termelő és szolgáltató vagyon értéke 10 B Ft, és ez az összes ilyen vagyonállománynak 10 százalékát teszi ki.
Ebből következik, hogy az eddig már privatizált ilyen vagyon összértéke 90 B Ft. Ennek mintegy 75 százaléka került külföldi kézbe, azaz 70 B Ft. Ez a vagyon évente 10 százalék, azaz 7 B Ft hasznot termel, ami egy az egyben megy ki az országból! És itt van a döbbenetes helyzet: az államadósság évi kamata 1,2 B Ft, ugyanakkor a külföldi kézben lévő vállalatok éves haszna, nyeresége 7,0 B Ft! És mindkét összeg minden évben ismétlődően kimegy az országból!
Ne tévesszen meg senkit az, hogy a statisztika messze nem mutat ki ilyen mértékű nyereségtranszfert. Ezek a cégek a nyersanyag, a félkész és a kész termékek beárazásánál úgy manipulálnak, ahogy akarnak, és így rejtik el a kivitt nyereségük valódi összegét. Gondoljuk csak meg, idejönne-e a külföldi tőke, ha itt nem érhetné el a maga minimum 10 százalékos hasznát. Eléri és ki is viszi. És ez még nem minden...
A magyar lakosság életszínvonala olyan alacsonyra süllyedt, hogy megtakarítás, életerő nem keletkezik. Sőt a megtakarítások állománya már egyre csökken, az emberek felélik megtakarított vagyonkájukat, így az életerő-tartalékunk is egyre fogy. A külföldi tulajdonban álló cégek nyereségüket kiviszik, belföldi életerő itt bent már nem keletkezik. A magyar tulajdonba került vállalatok nyereségét az állam adóban elviszi, és ennek nagy része - adósságszolgálat címén - szintén kimegy az országból. A maradék a fenntartásra sem elegendő.
A vállalatoknak (akár magyar, akár külföldi) szükségük van működési és forgótőkére is, ezt a bankokból veszik fel rövid lejáratú hitelek formájában. Mivel belföldi megtakarítás nincsen, a bankok külföldről hoznak be pénzt erre a célra, és ennek kamata - bár az értékét a magyar dolgozók termelik meg - ismét csak kimegy az országból. Számszerűsítve: a fent jelzett 90 B Ft privatizált tőkeállományhoz mintegy 20 százalék, azaz 18 B Ft forgótőke szükségeltetik, aminek éves kamata 1,8 B Ft.
Az önkormányzatokat a kormány kifosztotta, életerő itt sem születik. A lakosság és az önkormányzatok szférája szükségszerűen eladósodik. Kénytelenek hitelt igénybe venni, aminek fedezetére a bankok ismét csak külföldről hoznak be pénzt. Az eladósodás ebben a szférában már elérte a 10 B Ft-ot, ennek évi kamata 1 B Ft, ami szintén kimegy az országból. Így az országból évente kimenő életerő: 1,2 + 7,0 + 1,8 + 1,0 = 11 B Ft!
Ez egy lakosra leosztva évi 1,1 millió forint, egy hónapra leosztva pedig mintegy 90 ezer forint. Négytagú családra ez 360 ezer forint havonta. Itt van az a hatalmas életszínvonal-lépcső lefelé, amit Hegyeshalomnál az országba belépő egyértelműen tapasztal.
Óhatatlanul felmerül az a kérdés, mi történik ezzel az évente kiáramló irdatlan mennyiségű, mintegy 11 B Ft-tal? Nos, a külföldi kedvezményezettek nyilvánvalóan nem tudják megenni a forintot, ezt a hatalmas összeget csakis Magyarországon tudják levásárolni. És itt jön be a képbe a "dübörgő magyar gazdaság". Erre a célra hozták létre a magyarországi zöldmezős nagyberuházásokat, illetve e célra használják a bagóért megvásárolt volt állami vállalatokat. Nem a gazdaság dübörög, hanem ezek az országra rátelepedett életerő-szivattyúk "dübörögnek".
Ezek a szivattyúüzemek kizárólag exportra dolgoznak, a magyar munkások kizsákmányolásával. Termékeiket jóformán adómentesen állítják elő, nehogy már a magyar nép valamit is visszakapjon ezen pénzmosási machinációik során. És viszik ki az országból, hogy ott kint busás haszonnal értékesítsék, de immár kemény külföldi pénzért. Ugyanígy jár a magyar mezőgazdaság is: vasútállomásainkon végeláthatatlan sorokban sorakoznak a gabonaszállító tehervagonok. Itt forintért, igen nyomott áron felvásárolják a termést, kint busás haszonnal világpiaci áron eladják, kemény nyugati valutáért. Ez az irdatlan mennyiségű forint a valóságban ki sem megy az országból, hanem különböző bankok közötti tranzakciók után a külföldi kedvezményezettek ezekből a forintokból fizetik ki az így részükre itt vérrel és verejtékkel megtermelt magyar javakat. Ez ám az igazi nagy pénzmosás! Így alakul át az országból kizsarolt forint odakint kemény euróvá, dollárrá, jenné. És az ország életereje folyik, folyik megállíthatatlanul kifelé.
Szót kell itt ejtenem - ahogy ezt minden alkalommal megteszem - a kamatos kamatról, és az adósságcsapdáról. Ismert, ha valaki Krisztus urunk idejében betett volna a bankba kamatos kamatra egy drachmát, az a mai napig akkora aranytömbbé szaporodott volna, mint a Föld. Ez mutatja a kamatos kamat rendszer abszurditását, igazságtalanságát, embertelenségét. Az emberi életkor rövid, ezért egy-egy ember életében nem mutatkozik meg a kamatos kamat rendszer abszurditása. Ez egy-egy embert tönkretesz ugyan, de a világ erre nem figyel föl. Amikor ugyanis az ember meghal, a bank a kölcsönt veszteségként leírja, és nincs tovább. Ellenben ha egy ország adósodik el és belesodródik az adósságcsapdába, akkor az menthetetlen. A csapda ott kezdődik, amikor újabb és újabb kölcsönöket kell felvenni azért, hogy azokból legalább a kamatok egy részét fizetni lehessen. Hangsúlyozom, a kamatokat, és akkor kölcsön-viszszafizetésről még szó sincs. Most itt tart Magyarország. De visszatérve az iménti drachma példára: az egyes emberek adósságállománya nem növekedhet a végtelenségig, mert a halál közbeszól. Egy ország esetében azonban a kérdés nyitott: az adósságnövekedés az idők végtelenségéig tarthat, és csak a kölcsönt adó hitelező gazdaságossági optimalizáló számítása szabja meg, hogy milyen mértékben él az így megszerzett hatalmával. Az optimumpontot pedig számára az határozza meg, hogy mikor, milyen feltételek mellett tudja évente a legnagyobb hasznot, az életerőt kiszivattyúzni az adós országból az idők végtelenségéig.
Az adósságcsapdából csak nemzetközi szabályozás jelenthet kiutat. Nemzetközi megállapodásban kellene meghatározni, hogy ha egy adós (ország vagy egyén) kamatokban és törlesztéssel az eredeti kölcsön összegének valahányszorosát már visszafizette, akkor a kölcsön megfizetetté válik. Tarthatatlan, felháborító és erkölcstelen állapot az, hogy az eredetileg felvett kölcsön 20-30-szorosát is visszafizettük már kamatokban és törlesztésben, továbbá iparunk és szolgáltató szektorunk 70 százalékának átadásával erre a célra, és ennek ellenére az országból kiszivattyúzott életerő mennyisége évről évre továbbra is ijesztő mértékben növekszik. Teljesen félrevezető az a szóbeszéd, hogy ezt a terhet még unokáink is nyögni fogják. Nem fogják, mert nem lesznek unokáink, mert ez a teher már minket és gyermekeinket is agyon fog nyomni. Ezt a teherhegyet egyszerűen nem lehet visszafizetni. A 110 B Ft visszafizetéséhez több mint öt évi teljes nemzeti jövedelmünkre volna szükség. (Ha a 10 százalék 11 B Ft, akkor a 100 százalék 110 B Ft. Ennyi kellene az összes adósságunk visszafizetéséhez, és az ipari és szolgáltatási szektorunk visszavásárlásához, illetve az elpusztítottak újbóli felépítéséhez.) Öt évig sem enni, sem inni, sem lakni, sem vásárolni és semmi egyebet nem volna szabad csinálnunk. Ez mutatja helyzetünk tarthatatlanságát. Ha nincsen nemzetközi rendezés, akkor be kell jelentenünk a csődöt.
Van egy ismert közmondás: "Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom". Ne kerülgessük a forró kását, tudomásul kell venni ezt a helyzetet, és ebből kiindulva kell dönteni a teendőkről. A gazdasági életben a csődeljárás bevett, legális lépés. Időben meg kell lépni. Aki nem lépi meg, és megvárja a teljes összeomlást, az szalonképtelenné válik, és kirekeszti magát a gazdasági életből. Természetesen a diplomácia nyelvén nem szabad "államcsődről" beszélni. A szóhasználat itt "moratórium", "átütemezés", nyereségtranszfer letiltása és hasonlók. Egy ilyen sorsdöntő lépés megtételéhez teljes nemzeti egyetértés szükséges, itt a pártoknak össze kell fogni (de csak ebben a kérdésben).
Ezt a Fidesz sem teheti meg egyedül. A lépés erkölcsi alapja az előző bekezdés első mondata. Argentína néhány évvel ezelőtt megtette, azóta mindig az első tíz leggyorsabban fejlődő ország közt van.
Dr. Gallai István
a szerző okleveles közgazda
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
178 db bejegyzés |
| e év: |
2154 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1818
- e Hét: 3528
- e Hónap: 12132
- e Év: 48073
|
|
|
Offline
