|
2008-05-24 23:11:28, szombat
|
| |
| |
Ősök szólnak porból, fényből,
Napnyugatról, napkeletről,
Kárpátokban dobok szólnak,
Őrtüzek is ki nem húnynak.
Környest jönnek földből, égből,
mind egybe van messze fénylőn.
Szablyát, íjat ők ragadnak
oltalmára árva honnak.
Zengő hangjuk éjből ködből,
Mind kiáltja messzeségből:
Nem ezért volt annyi álmunk!
Országunkat nem hagyhatjuk!
Bérc karéját rázzák szelek,
Csillagösvény megremeghet.
Jönnek képek, regék, táncok
Emesének szép álmáról.
Atyák lelke költözni kél.
Érkezének forgószélként!
Bennünk laknak, úgy vigyáznak
Országára hű fiaknak.
Dicső kezük mozdít kezet,
Beszélni hí' lelkük lelket.
Keres szemük jó lovakat,
Kaszálókat jó hajrának.
Mind megállnak szép sorokban.
Szilaj szívük dobra dobban.
Minket hívva kurjongatnak,
Szabad hazát visszaví'nak.
Nagy időknek fejedelmi
Tesznek csodát, jel ha égi.
Ők tudják a Nap járását,
Égi ösvényt, lábak nyomát.
Rovás leszünk, ősök mondják.
Miénk marad ez az ország!
Fog majd kezünk íjat, szablyát,
Lerúgatjuk csillag porát!
Visszajövünk porból, fényből,
Napnyugatról, napkeletről.
Kárpátokban dob ha dobban,
Őrtüzeink újra gyúlnak.
Őseiknek hamvát, lángját
Hű fiaink megvigyázzák.
Hamvak, lángok mind vigyáznak,
Kárpáthazát megtartanak.
Hamvainkból, lángjainkból
Dobjainknak jó szavából,
Hű fiaink mind értenek,
Szívről szívre megőriznek.
róttam Pesten, Farkas évének Ígéret havában,
holdtelje után harmadik estvéletkor
Lengyel Károly
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
