Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
Az Országos Levéltár nem járul
  2008-05-28 23:50:06, szerda
 
  Visszaemlékezés: MEGJEGYZÉSEK A NAGY IMRE-CSOPORT DOKUMENTUMAIHOZ
Dátum: 2008. május 28. szerda, 07:38
Szerző:
Szemenyei-Kiss Tamás

Igen érdekes és értékes híranyagot ismertetett olvasóival a magyarorszag.ma elektronikus orgánum ma, amikor közzétette, hogy a Magyar Országos Levéltár nem járul hozzá a Nagy Imre-csoport büntetőperéről készített hangdokumentumok nyílvánosságra hozatalához.

Mint egykori politikai elítélt, olyan személy, aki ismeretekkel rendelkezem a Nagy Imre és társai ügyében készített hang- és filmfelvétel létezéséről - az említett dokumentumot a néhai Pongrátz Gergely budapesti lakásán tanulmányozhattam - tiltakozom az ellen, hogy a Magyar Országos Levéltár nem teszi lehetővé a nyílvánosság számára a történelmi dokumentumok megismerését.

Az illetékes levéltárak, közöttük a Történeti Hivatal, a Magyar Országos Levéltár és a Belügyminisztérium Irattári Osztálya munkatársai számtalan - Nagy Imre és társai peréhez hasonló - ,,Szigorúan titkos!" minősítésű iratot adtak ki kutatók, valamint kutatóknak nevezett bel- és külföldi személyek számára, melyekből ezek a történészek és a velük kapcsolatban állt könyvkiadók komoly üzleti haszonra tettek szert.

2001 szeptemberében fejezte be a Történeti Hivataltól, a Magyar Országos Levéltártól és a Belügyminisztérium Irattári Osztályától átvett dokumentumok alapján készített könyvét Kiszely Gábor, német állampolgár, a Terror Háza Múzeum szakmai igazgatója - egy olyan személy, aki az úgynevezett C-tipusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen is kockázati tényező-minősítést kapott (tehát nem felelt meg), ennek ellenére mégis hozzájuthatott azokhoz a dokumentumokhoz, melyekből a magyarországi Korona Kiadó segítségével kiadhatta az Állambiztonság 1956-1990 című könyvét.

Mivel a Nagy Imre és társai perében kivégzettek a magyar nemzet mártírjai, életüket a magyar szabadságért áldozták, történelmi dokumentumaik a nemzet tulajdonát képezik, a kommunizmus üldözötteinek, az áldozatok hozzátartozóinak joga van megismerni a mártírok utolsó napjairól, a történelmi perről készített kép- és hangfelvételeket - még akkor is, ha ezeknek a dokumentumoknak a nyílvánosságra hozatala néhány politikus szerint sérti az önkényuralommal együttműködők, a halálbírók és az elnyomás gépezete kiszolgálóinak a személyiségi jogait.

Szemenyei-Kiss Tamás
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Írjad poéta
  2008-05-28 15:37:00, szerda
 
  Reményik Sándor:

Írjad poéta


Írjad poéta!
Ha csügged a lelked,
Nehezül a szárnyad,
Ha rajtad a kétely
Zsibbasztón elárad:
Írjad csakazértis!
Ne kérdezd; mi célból?
Ne kérdezd: mi végre?
Nem tudod te, hol vár,
Épen terád hol vár,
Egy lélek ínsége.
Egy lélek éhsége,
Egy szív szomjúsága:
Megenyhül a lelked
Egy rebbenésére,
Egy színes szavára.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
Nem tudod te, mit tesz
A szavad hatalma,
Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,
Ismeretlen ajtók
Nyílanak meg néki,
Hova nem is szántad,
Oda fog betérni.
Nő a jelentése,
Mint a folyam, árad,
Távol szerelmeket
Himbál, hajókáztat,
Ismeretlen partok
Intenek feléje,
Szélvészként belekap
Vitorlák vásznába
Lobogók selymébe.
Szertezúg, szétárad
Világ minden táján,
Míg te nem is sejted
Magányod szomorú,
Szép Szent-Ilonáján.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Írásaim keringenek a neten
  2008-05-28 11:15:32, szerda
 
  Mellékelten küldöm egyik írásom, amely e-mail levelező partneri körben terjedt!? Részben válasz kapok néhány kérdésemre, de a Nemzet felébresztéséért folytatott küzdelemnek még nincs vége. Írásaim keringenek a neten.

Üdvözlettel a Vadász.

Levél a Köznek!

Szeptemberben lenne két éve, hogy a nemzet pojácája (Gyurcsány Ferenc) híres beszédének nyilvánosságra kerülése nagy felháborodást keltett széles e hazában. Az okos emberek, az értelmiségi elit, a politikusok, a szakértők jobbról-balról, nyilatkoztak. Mindenki kifejtette véleményét és nem történt, azóta sem érdemi változás. Ez a pojáca és kis létszámú politikai támogatói, azóta is vidáman hozzák újabb- és újabb csoda reformjaikat és a Nép, az Istenadta Nép háborog, az ellenzék tiltakozik, a Köztársasági Elnök szózatokat intéz a Néphez, de változások nem történnek, mert az ellenzéki demokraták nem tudnak eredményt elérni ezzel az arcátlan hazudozó kormánytöbbséggel (egyébként már gyér létszámú, de látszólag erős hatalommal) szemben. Korlátok mögé bújva ünneplik nemzeti ünnepeinket és a Népet kirekesztik az Őt megillető területekről! Mondják, hogy az alkotmány nem ad lehetőséget a demokratikus módszerekkel történő változtatásokra. A köztársasági elnöki hatáskör nem biztosít lehetőséget, a Magyar emberek többsége csak különböző TV telefonálós műsorokban, időnként, hogy hallja a saját hangját, megszólal és ezen kívül nincs más eredmény?

Közel hatvan éve etetik ezt a Népet különböző demagóg szöveggel. Az "értelmiségi elit" falazott, nem mert véleményt nyilvánítani (tisztelet a bátrabb keveseknek, akik ma ezért távol vannak a húsos fazéktól) nem tett semmit csak sütögette a saját kis pecsenyéjét. A mai ellenzék demokratikusan várja, hogy kikaparják neki a többségi szavazatokkal a parlamenti hatalmat. A Köztársasági Elnök Úr, aki évtizedek óta a Magyar jogásztársadalom megbecsült tagja, ma törvényességre hivatkozik, amikor az idióta reformokat le kellene állítani. Hol voltak ezek a jogászok, amikor a ma hatályos törvények születtek. Arra hivatkoznak, hogy a törvények jók, csak nem tartják be. Miért teheti ez a szoc-liberális kormányon lévő hazug, tolvaj banda azt, amit tesz?

Kik állnak velük szemben? Civil szerveződések, a hatalom által csőcseléknek nevezett utcai tüntetők, az utakon tiltakozók, közterületeken tüntetők, levelekben megnyilvánuló szakértelmiségiek, és mit érnek el? Semmit! Az élet megy tovább, mintha mi sem történne. A Nemzet pojácája elmondja újabb évértékelő beszédét, az ellenzék nincs jelen a Parlamentben és akkor mi van? Ha ott vannak, kiröhögik őket ezek a semmirekellők.

Én is kint voltam a Kossuth téren, több alkalommal szóltam az ott összegyűlt emberekhez. Megkérdeztem: milyen országban élünk. Elmondtam, milyen országban élünk. Bíztattam őket, egy jobb jövőért küzdeni. Útelzárásokban részt vettem, tüntetéseken ott voltam. Nem voltam és vagyok híve a vandalizmusnak. Láttam, ahogy a "rend őrei" brutálisan megvertek, megnyomorítottak embereket, indokolatlanul. Ezekről a tapasztalataimról levelet írtam a Köztársasági Elnöknek, véleményt nyilvánítottam jobb-baloldali politikusoknak. Javaslatokat tettem, víziókban vázoltam lehetőségeket, melyek változásokat hozhatnak. Nem történik semmi!!!!!?

Miért?

Hol van az erő, az elhatározás, amely ezt a Népet kimozdíthatja a közönyből, a félelemből a tájékozatlan butaságból, a beletörődésből, ami a Nemzet pusztulásához vezet.

Milyen Nép ez a Magyar?

Századokkal ezelőtti elődeik után ez egy semmilyen nép. Nem mernek kimenni az utcára milliónyian és határozottan kiállni igazukért. Nem ezer, tízezer ember, hanem több millió, ember kell, hogy egyszerre véleményt nyilvánítson, hogy érezze ez a kisebbségi politikai csőcselék, hogy az erő a Népben van, aki őket nem tűri a hatalomban.

Mitől félnek?

Nincs már semmijük. Alamizsnáért dolgoznak, eladósodtak, az egészségük megóvása üzletté vált, a tanulásukat a hatalom szabályozza, nincs jövőjük, még a múltjukat is igyekeznek eltagadni. Az értelmiségi réteg amely, eltűnőben van a Magyar társadalomban, ébredjen és tájékoztassa az embereket, hogy ébresztő, mert utódaink élete, jövője van veszélyben. Nem érti, és érzi a közemberek többsége, milyen veszélyben van a Nemzet, ezért az értelmiség feladata, hogy összefogjon és tájékoztassa őket a tennivalóról.

A parlamenti politikai ellenzék alkalmatlan a változások kivívásához. A kormánytöbbség korrupt, hazug hiteltelen "politikusok" gyülekezete. A Nép az Istenadta Nép ereje tudja csak megváltoztatni a jövőjét. Eszmei forradalomra van szükség! Alapvető gondolkodás módszertani és gazdasági változásokon alapuló konszenzus segítségével létrejövő megállapodások (nem pártpolitikai szakértői) hozhatnak eredményeket egy új demokratikus jogállam megalakulásához.

Hol van a pártoktól független, a Nemzetnek elkötelezett értelmiség, amelyik tanítja, vezeti a Népet egy jobb jövő felé? Hol van az emberek tömege, amelyik támogatja azt az értelmiséget, amelyik tudásával elkötelezettségével segíti a megfelelő megoldások kialakításában a Nemzetet? Hol vannak azok az emberek, akik alkalmasak és a Nemzetnek elkötelezetten, vállalják e feladatokat és a Nép elé állnak programjukkal, hogy kivezessék Őket a mai rossz gazdasági és morális helyzetből?

Választás előtt állunk ismét. Ez talán az utolsó lehetősége a Magyar embereknek, hogy döntsenek a saját jövőjük alakulásában. Az elmúlt években több alkalom volt az életünk alakítására. Minden alkalommal a rossz megoldást választotta az emberek többsége, hiszen ezért vagyunk ebben a helyzetben.

Tisztelt Magyar Honfitársaim, most éltek-e a lehetőséggel, az utolsó alkalommal, amely megváltoztathatja a jövőtöket és jól fogtok dönteni?

Mint korábban most is a Vadász teszi fel a kérdést! Voltak, akik azt mondták: könnyű névtelenül, álnéven okoskodni. A publikus nevem mögött évtizedek óta a hazájáért dolgozó, honfitársait vallástól, pártállástól, etnikumtól függetlenül tiszteletben tartó ember van, akit sokan ismernek kollégái, harcostársai közül és tudják milyen ember.

Isten segítse a Nemzetet egy jobb jövő megéléséhez!

2008. február 19.



Von: Jager Lajos [mailto:lvadasz@citromail.hu]
Gesendet: hétfő, 2008. május 26. 17:25
An: Kutasi József
Betreff: Levél a Köznek!

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Elismerte a brutalitást ...
  2008-05-28 10:59:41, szerda
 
  Kedves Honfitársunk!

Ön most a Magyar Nemzetért Mozgalom hírlevelét olvassa. Ránk mindig számíthat!


Elismerte a brutalitást egy rebiszes



Tagadta bűnösségét, de szégyellte a 2006. október 23-ai tüntetéseken történteket egy rebiszes rendőr. Káosz volt, a rendőrök saját belátásuk szerint lőtték a gumilövedékeket, egy helyen pedig feleslegesen, ok nélkül bántalmaztak civileket. A sértettek szerint durván meg is alázták őket.

A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással vádolt rendőr vallomásában többször megismételte, hogy nem kíván válaszolni arra a kérdésre, kik bántalmazták a civileket. "Szégyellem mások nevében magamat" - vallotta V. Csaba a Fővárosi Bíróság katonai tanácsának keddi tárgyalásán. A vádlottat és társait 2006. október 23-án napközben a Parlamentnél, majd az Astoriánál tartott Fidesz-nagygyűlést követően a Bajcsy-Zsilinszky útnál vetették be, estefelé pedig a kőrúton és a Blaha Lujza térnél a Rákóczi úton.

Megalázták a civileket?

V. Csaba vallomása szerint puskából gumilövedékekkel lőtt a parancsnokai által kijelölt rendbontókra, akik követ és Molotov-koktélt dobtak a rendőrökre, csúzliból pedig acélcsapágyakat lőttek rájuk. Később viszont "káosz lett, saját belátásunk szerint használtuk a fegyvert, (...) rögtönzések voltak" - vallotta a rendőr. A Blaha Lujza téren lévő Blaha sörözőnél a vádlott vallomása szerint a rendőrök részéről "felesleges", "egyoldalú" bántalmazás történt, melyre a civilek nem adtak okot.

Több tanú a söröző panorámaablakán át látta, ahogy vonul a tömegoszlatást végző rendőrsorfal az utcán. Aztán egyszer csak féltucatnyi rendőr berontott a helyiségbe, durva káromkodások közepette kivezették az ott lévő körülbelül húsz vendéget az utcára, ahol szabályos "vesszőfutást" kellett elszenvedniük. Az egyik sértett elmondta, a sörözőben elővette a személyi igazolványát, de a rendőrök meg sem próbálták igazoltatni őket.

Több súlyos sérült

A rendőrök egy csoportja kettős sorban állt fel, a civileknek köztük kellett kúszva-mászva elhaladniuk, és eközben záporoztak rájuk az ütések, rúgások, gumibotcsapások. A sértettek csak rendőrcsizmákat láthattak, képtelenek voltak azonosítani az elkövetőket. Az egyik tanú vallomása szerint mintha azt hallotta volna egy rendőrtől, talán tiszttől: "Nem ütni, ne bántsd!" De a "vesszőfutás" csak folytatódott, sok rendőr pedig nézte a történteket.

Több sértett kórházba került. Egyiküket, miközben a szemüvegét kereste a földön, annyira megütötték az arcán, hogy 30 százalékos maradandó látáskárosodást szenvedett, egy másik sértettből gumilövedékeket kellett kioperálni. A bíróság ismertette több rendőr tanú vallomását is, ám azokban nem volt utalás arra, hogy bármi említésre méltó történt volna a Blaha sörözőnél. Az október 23-i tüntetések kapcsán hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazással vádolt rendőr büntetőpere tanúk meghallgatásával folytatódik a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa előtt.

FigyelőNet, MTI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kedves Honfitársunk!
  2008-05-28 10:57:58, szerda
 
  Ön most a Magyar Nemzetért Mozgalom hírlevelét olvassa. Ránk mindig számíthat!


Már 14 tagállam jóváhagyta a Lisszaboni Szerződést



A Bundestag után a német törvényhozás felsőháza, a Bundesrat is jóváhagyta pénteken a Lisszaboni Szerződést, ám a ratifikációt hátráltatja egy, az alkotmánybírósághoz benyújtott beadvány, amely a szerződésnek a német alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét firtatja.

Máskülönben a tagállamok több mint a fele már ráütötte a pecsétet a dokumentumra.

José Manuel Barroso bizottsági elnök pénteken nyilatkozatban gratulált Németországnak a Lisszaboni Szerződés parlamenti jóváhagyásához azt követően, hogy a törvényhozás felső háza, a Bundesrat is áldását adta a dokumentumra. A Bundestag április 24-én erősítette meg a szerződés, amit tavaly december 13-án írtak alá a tagországok vezetői.

"A Lisszaboni Szerződés nem lett volna lehetséges Merkel kancellárasszony és a német elnökség elkötelezettsége és vezető szerepe nélkül" - hangsúlyozta Barroso, hozzátéve, hogy ezzel a tagállamoknak már több mint a fele jóváhagyta a szerződést, amit reményei szerint a többiek is gyorsan követni fognak. A törvényhozási jóváhagyással azonban még nem ért véget a ratifikációs folyamat Németországban. Egy német keresztényszocialista képviselő ugyanis a karlsruhei központú alkotmánybírósághoz fordult annak megállapítása végett, hogy a szerződés összeegyeztethető-e a német alkotmánnyal. A verdiktig Horst Köhler német államelnök sem írhatja alá a ratifikációs okmányt.

Németország mellett 13 másik uniós tagállam már hivatalosan rábólintott a szerződésre, amit azonban kivétel nélkül minden EU-tagnak ratifikálnia kell ahhoz, hogy hatályba is léphessen. A ratifikálók: Magyarország, Szlovénia, Málta, Románia, Franciaország, Bulgária, Lengyelország, Ausztria, Szlovákia, Portugália, Dánia, Lettország és Litvánia.

Bár a ratifikáció eddig zökkenőmentesen haladt, miként arra az Europolitics című kiadvány összeállításában rámutat, azért még venni kell néhány nehéz akadályt az úton. Ezek közül a leglényegesebb az ír népszavazás, amit június 12-én tartanak. Az EU-t a 2005-ös francia és holland referendum negatív eredménye arra tanította, hogy tartson a népszavazásoktól, ráadásul az írek 2001-ben egy ízben már nemet mondtak a Nizzai Szerződésre.

Elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a nemzetközi hitelválság is sokkal jobban sújtotta Írországot az átlagnál, miként Bertie Ahern eddigi miniszterelnök korrupciós botrány miatti lemondása sem kifejezetten segített az ügyön. Az ír agrártermelők kedélyeit pedig különösen borzolják azok a hírek, melyek szerint Peter Mandelson kereskedelmi biztos úgymond a mezőgazdasági ágazat számára kedvezőtlen, egyoldalú alkut készülne kötni a WTO-tárgyalások dohai fordulójában, amit Brüsszelben természetesen cáfolnak. A mérleg másik serpenyőjébe tartozik, hogy az ír kormány most indította el kampányát a szerződés mellett, amitől a támogatók számának emelkedésére számít.

Csehországban is az alkotmánybíróság előtt van már egy beadvány, ami a nemzeti alkotmánynak a Lisszaboni Szerződéssel való összeegyeztethetőségét firtatja. Ez és a csehek elnökségi tervei (Prága 2009. januárjától veszi át a soros elnökséget) potenciálisan késleltethetik a szerződés életbe lépését - mutatnak rá Brüsszelben. Ami nem szükségszerűen rossz hír mindenki számára, hiszen az Európai Parlamentben ülő egyes képviselők, mint a francia néppárti Alain Lamassoure úgy vélik, hogy ebben az esetben egy csomagban lehetne dönteni jövőre a júniusi EP-választásokat követően az uniós csúcsposztokról: a Bizottság elnökéről, az Európai Tanács állandó elnökéről, az EU kvázi külügyminiszteréről és az EP-elnökéről.

Belgiumban a képviselőház és a szenátus már túl van a ratifikáción, de az öt regionális és közösségi parlamentnek még jóvá kell hagynia a dokumentumot, ami talán még a nyáron megtörténhet. Cipruson az elnökválasztás késleltette a folyamatot, ami az Europolitics értesülése szerint az év vége feléig is elhúzódhat, bár várhatóan nem ütközik akadályba. Spanyolországban a márciusi általános választások léptek fel halasztó tényezőként és várakozások szerint októberben érhet véget a hivatalos jóváhagyás. Észtországban már január végén benyújtották a parlamentnek a ratifikációról szóló törvény tervezetét, amiről valószínűleg még májusban szavazni fog a törvényhozás. Finnországban júliusban várható a megerősítés. Görögországban pedig - ahol lényegében csak a kommunisták és az ortodoxok ellenzik a dokumentumot - júniusra ígérik a szerződés elfogadását.

Olaszországban - ahol előrehozott választásokat tartottak - még nem tudni, mikor kerítenek sort a ratifikációra, a voksoláson megerősödött Északi Ligáról ugyanakkor tudni lehet, hogy nem támogatja a szerződést. Luxemburg várhatóan júniusban, az alkotmányos szerződést korábban leszavazó Hollandia ősszel, Svédország pedig novemberben ratifikál.

Nagy-Britanniában az alsóház március 11-én adta áldását a szövegre, amely éppen a napokban kerül a Lordok Háza elé. Ha ott is megkapja a zöld jelzést, akkor a további formalitások elvégzését követően valamikor július közepén kaphatná meg a királynői jóváhagyást a Lisszaboni Szerződés.

(kitekinto.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ön most a MNM Hírlevelét olvas
  2008-05-28 10:56:28, szerda
 
  Ön most a Magyar Nemzetért Mozgalom hírlevelét olvassa. Ránk mindig számíthat!


Mától nem oszlat tovább: döntött az Alkotmánybíróság


Alkotmányellenesnek nyilvánította a gyülekezési jogot korlátozó, illetve gyakorlását lehetetlenné tévő törvényt keddi határozatában az Alkotmánybíróság. A döntés értelmében a rendőrség többé nem oszlathat fel egy gyűlés pusztán formai okokra hivatkozva.

Az Alkotmánybíróság a határozat kihirdetésének napjával alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a gyülekezési jogról szóló törvény bekezdésének "bejelentés nélkül, a pontjában foglaltaktól eltérően vagy" szövegrészét - mely szerint a rendőrség mérlegelés nélkül köteles feloszlatni a bejelentéshez kötött rendezvényt, ha bejelentés nélkül vagy a bejelentett időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól, illetve napirendtől eltérően tartják meg.

A határozat indokolásában az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a békés gyülekezés szabadsága a vélemények, álláspontok együttes megjelenítését szolgálja. Ugyanakkor továbbra sem minősül gyülekezésnek a közterület korlátlan idejű igénybevétele, illetve a nem közös véleménynyilvánításra irányuló rendezvény. Az Alkotmánybíróság határozata meghozatalakor tekintetbe vette a gyülekezési joggal kapcsolatos visszaélések veszélyeit - a hatóságok esetleges visszaéléseivel szemben a törvény ezért több jogorvoslati lehetőséget is biztosít.

A rendőrség jogal­kalmazó tevékenységét a bíróság jogosult felülvizsgálni, döntése pedig irányadó a rendőrség számára. A joggyakorlat egységesítése csökkenti a jogbizony­talanság veszélyét- olvasható az AB határozatában .

OrientPress
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nemzeti erők választási összef
  2008-05-28 10:36:24, szerda
 
 
Nemzeti erők választási összefogása !


Takács András előadása a 2008. május 3-i ,,Összefogás Magyarországért -
,,Rendszerváltás" után, elitváltás előtt" című konferencián.
Szerkesztett változat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném felhívni figyelmüket Kállai Eszter bölcs mondataira. Amit ő megfogalmazott, azt én is leírtam, vagyis egy rugóra jár az agyunk. Mert mi kell ahhoz, hogy egyáltalán az összefogásról beszéljünk? Először is kell helyzetértékelés, és utána az alábbi kérdésekre kéne választ adnunk: Mit akarunk, hogyan akarjuk, mikor akarjuk, kivel akarjuk és miből akarjuk?


Kezdjük a helyzetértékeléssel!

Legyünk őszinték magunkhoz. A magyar társadalom nem akar forradalmi úton változást. 2006-ban lehetett volna, de akkor a politika, a hivatalos politika, mind a két oldalról ellene volt. Nem volt egy újabb Nagy Imrénk. A társadalom alapvetően békés, tartózkodik a militáns megnyilvánulásoktól.
A magyar társadalom nem rasszista, nem antiszemita, nem cigánygyűlölő, és ezt mind a hatalom gerjeszti. Ki merem jelenteni, hogy ma intézményesített gyűlöletpolitika folyik Magyarországon.
A társadalom alapvetően dezinformált. A választóképes lakosság 50%-a apolitikus. Nézzük meg a legutóbbi népszavazást: 50% ment el. Tehát ha mi nemzeti összefogásról beszélünk, akkor ebben az 50 %-ban kell gondolkodnunk. Az megint más kérdés, hogy a politikai elit épp abban érdekelt, hogy az országgyűlési választásokon a választó polgároknak csak a 35, 40, 45%-a menjen el, mert a szavazóbázisuk ekkor éri el a legoptimálisabb értéket. Azt is lássuk át, hogy ennek az 50%-nak egy jelentős része labilis. Ha azt vesszük, ennek az ötven százaléknak a 15-25%-ára számíthat a nemzeti oldal, amennyiben egy erős választási szervezetté áll össze. Másrészt azt is lehet látni, hogy mind a társadalom, mind a politikailag aktivizált társadalmi réteg (beleértve magunkat is) egyfajta csodavárásban élünk.
A másik, hogy a társadalmi szervezetek többsége alapvetően arra vannak késztetve, hogy depolitikusak legyenek. Mivel a ,,politika" szót már maga a politikai ,,elit", a hatalom sajátítja ki, pedig a politika a legnemesebb társadalmi cselekedet, amennyiben a köz javát szolgálja. Nem tévesztendő össze a pártpolitika a politikával. A politika nem önmagától mocskos, hanem az ember teszi azzá. Amikor arról beszélünk, hogy a magyar köznyelvben, a politikai közbeszédben tudatosan meghamisítják a szavakat, akkor nagyon is igazat kell adnunk Kállai Eszternek. Ez a félremagyarázás, értelemhamisítás tipikus bolsevikszokás.
De nézzük a politikát. A jelenlegi helyzetért a parlamenti pártok egyetemlegesen felelnek. Nincs különbség! Mértékben van, de felelősségben alig van különbség! Tehát amikor ennek a rendezvénynek azt a címet adtuk, hogy ,,Rendszerváltás után és elitváltás előtt", akkor ebben benne volt az is, hogyha rendet akarunk ebben az országban, akkor elitváltásban kell gondolkodnunk.
Az megint más kérdés - Beke Kata szavaival élve - hogy ,,Jaj Istenem győztünk", akkor mi lesz - hol van az a nemzeti elit, aki alkalmas volna az ország a vezetésére? De egy valamiben bízhatunk. Az állami apparátusban lévő emberek közszolgák. A közszolgák mindenkor kiszolgálják a hatalmat. Emlékszem '94-95-ben Pokol Béla politológus azt javasolta, hogy meg kellene határozni azt a szintet, ahol a politikai elit a kormányváltásnál még nyirbálhat és tovább nem. Mindegyik parlamenti párt ezt elvetette, mert politikai koncnak tekintik az államigazgatást, az állami vállalatok vezetőposztjait, a felügyelő bizottsági helyeket. Az is biztos, hogy a jelenlegi parlamenti pártok egyetemlegesen, a jelenlegi status quo fenntartásában érdekeltek.
Emlékszem arra, amikor Lendvai Ildikó a parlamentben a Fideszre mutatva kimondta az igazságot; ,,De hát uraim! Egy csónakban evezünk!" És milyen igaz! Ha megnézzük mindazokat a sorskérdéseket, amelyek Magyarország hosszú távú, több évtizedes jövőjét meghatározta, abban mindig és mindenkor egyet értettek. Nézzük meg a legutóbbi Lisszaboni Szerződést! Én, mint egyszerű állampolgár, vakon nem írok alá egyetlen egy szerződést sem. De ők megtették. Ez hazaárulás! Fideszestől, KDNP-től, MDF-estől, emszpéstől, eszdszestől, mindenestül.
Ezért a mi összefogásunknak van egy minimuma, amit el kell fogadni: a jelenlegi parlamenti pártokkal semmilyen választási szövetségre nem lépünk. Ez a minimum. Mert amennyiben kompromittálódunk velük, azért hogy egy-két képviselő bekerüljön a parlamentbe, a nemzeti oldal hitelét vesztené, mindaz amiért harcoltunk a Kossuth téren, az útlezárásokkal, a vidéki tüntetésekkel értelmét vesztené.
A másik, amit tisztán kell látnunk, hogy a magyar parlamenti politizálás (beleértve a médiát is) nem más, mint pankrátor politika. Nagyokat ütnek a levegőbe, de valódi csata nem folyik. Ez egy cirkusz.
Emlékszem arra, amikor a NATO ellen Síklaky Istvánnal Éliás Ádámmal, Bányai Péterrel és velem együtt jártuk az országot. Az egyik alkalommal nem jött el a hivatalos NATO-tagságot támogató személy. Akkor mi, Bányai Péter és én felosztottuk a szerepet és olyan éles vitát produkáltunk, hogy amikor vége volt a fórumnak és együtt készültünk elmenni, akkor az egyik hallgató odajött hozzánk és megkérdezte: Maguk még szóba állnak egymással? Nos ilyen a politika!

Nézzük a nemzeti oldal gazdasági alapjait. Ma Magyarországon ahol pénz van, azok a nagy cégek, a multik, akik nyilvánvalóan a globalizmusnak a szolgái, tehát őtőlük vajmi kevés támogatásra számíthatunk. A nagyobb magyar vállalkozók, amelyek állami megrendelésre vannak szakosodva, azok épp azért nem fogják támogatni a valódi nemzeti oldalt, mert egyből elvesztenék az állami megrendeléseket, meg eleve nem is a mi köreinkből valók. Tehát számíthatnánk a kis- és középvállalkozások szponzorálására, de azok is csak úgy adnának, ha titokban tartjuk őket, és értelmét is látják. Ritka az a kis- és középvállalkozó, aki nyíltan meri vállalni nemzeti érzelmű szervezet támogatását.
Általánossá vált az a gyakorlat, hogy az a személy, aki valamilyen mozgalmat vagy civil szervezetet elindít, az befogja magát a szekér elé, önmagát eteti és ő húzza a szekeret. Amennyi teherbíró képessége és anyagi lehetősége van, olyan iramban halad a szekér. A másik része, hogy azok a pénzzel rendelkező szervezeteknél pedig eleve kérdéses a forrás, hogy milyen célból is kapják.
Mi lehet a megoldás? Összefogás minden téren.
Gyors sikerre senki sem számíthat, de össze kell állítani egy rövid-, közép-, és hosszú távú célt- és programtervet, stratégiát, mert másként nem megy.
Kezdeném a hosszú távúval, mert az a legegyszerűbb. Az én ismereteim szerint hosszú távú magyar jövőképpel rendelkező program kettő van. Az egyik a Siklaky-féle program, amiről Drábik János beszélt a ,,Létbiztonság és Harmónia" - a másik Halász Józsefé a ,,Gondoskodó Magyarország" program. Többet nem ismerek. Vannak olyanok, hogy 'de jó lenne...' , de hogy merre az előre azt csak ez a két program mutatja meg. Ha valamerre mennünk kell, akkor ezt a két gyertyát kell irányfénynek tekintenünk. Ez a két hosszú távú program nem ellentétes egymással.
De tudnunk kell, hogy a dolgok alakulása és megvalósulása mindig az adott körülmények szerint változik. Halász József és Siklaky István a részleteken vitatkoztak, azokon vesztek össze, de a lényegben mindig egyetértettek. És miben értettek egyet? Abban, hogy a történelmi alkotmányt jogfolytonossága az a fundamentum, amely mind a két programot összeköti. Megjegyzem, hogy a jogfolytonosság kimondása nem csodaszer, nem sokat ér, ha történelmi alkotmányunk természetjogi evidenciái nem érvényesülnek a politikában, az államvezetésben, a gazdaságban, az oktatásban, a kultúrában és a szociális ügyekben.
Mi a lényeg? Elitváltásra van szükség, mert ezzel az elittel nem lehet ezt az országot megmenteni.


Középtávú célok!


A középtávú cél nagyon egyszerű: nemzeti kormány kell, hogy ebből a két programból valami lényeges megvalósulhasson. Másképp nem megy.

Rövid távú cél: hogy a nemzeti oldal - és most tisztázzuk mit értünk nemzeti oldal alatt - mert a Fidesz is azt képzeli, és azt hirdeti magáról, hogy ő nemzeti elkötelezettségű párt. De egy valamit elfelejt: elfelejti azt, hogy ő már a nevében sem használja a nemzeti szót, hanem polgári párt. Tessék definiálni a szavak értelmét, mi a polgár? A polgár egzisztenciális biztonsággal bíró tudatos (magyar) állampolgár. Mi az első? Egzisztenciális biztonság. Magyarországon ma ki van egzisztenciális biztonságban? Csak a felső tízezer. A nép és a társadalom 99%-a nincs egzisztenciális biztonságban. Ettől kezdve egy százalékot képvisel valójában a Fidesz. A többi parlamenti pártról nem is beszélve. Igaz, hogy a médián keresztül megszólítja az egész társadalmat, de ez nem az, amit mi szeretnénk, ez még nem nemzetpolitika amit a Fidesz képvisel. Miért emelem ki a Fideszt? Azért, mert minden bizonnyal a következő kormányt ő fogja adni, és látom annak a lehetőségét, hogy a nem zeti oldala felül kerekedjen a liberálison. De ehhez az kell, hogy a következő parlamentben ott legyen egy vídia kemény nemzeti erő. Be kell kerülnie a nemzeti oldalnak a parlamentbe! Ez azt jelenti, hogy az 5%-os küszöböt át kell tudni lépni.
Amikor nemzeti oldalról beszélek, akkor én azokról a politikai erőkről beszélek, amelyek kedvezményeti köre elsősorban a magyar nép, a magyar munkás, a magyar vállalkozó, a magyar kultúra és nem a multik, nem az idegen kultúra. Nemzeti protekcionizmusra van szükség! Azt a politikai erőt nem tekintem nemzetinek - bár magyar legyen az anyanyelve - amelyik reform címén csak rombolni tud.


A magyar választási törvény bizonyos dolgokat kizár!


Országgyűlési választáson, Európa Uniós választáson csak pártok indulhatnak teljes joggal. Tessék figyelembe venni ezt a tényt! Utálhatjuk a pártokat, de ha elfogadjuk azt a logikát, hogy a magyar társadalom forradalmi úton nem akar változást, akkor a jelenlegi játékszabályok szerint kell nekünk szervezkednünk és gondolkodnunk. Tehát ha azt mondjuk, hogy csak pártok, akkor tessék pártokban gondolkodni és rávenni arra, hogy fogjanak össze. És itt jönnek a képbe a civil szervezetek!
Véleményem szerint minden civil szervezetnek kutya kötelessége politizálni. Az megint más kérdés, hogy a civil társadalom, a civil szervezetek többsége egyrészt szatellitszervezet, mert a hatalom valamelyik ága hozta létre. Az alapítványok nem tekinthetők klasszikus értelemben társadalmi szervezetnek, mert pénzszerzésre szakosodtak, nagyon kevés az az alapítvány, amelyik érdekképviselettel foglalkozik. Kevés az civil szervezet, amelyek érdekcentrumok mentén szerveződtek volna össze és szakpolitikusi tevékenységre is alkalmas lenne.
Ha mi Szent Koronában gondolkodunk, egy merőben más típusú államformában, államrendszerben, akkor itt jön a képbe az érdekcentrumokban szerveződött civil szervezeteknek a beemelése a döntés előkészítésbe, és a döntéshozásba. Ennek több megoldása van: lehet két kamarás parlamentről beszélni, lehet arról, hogy miniszteriális szinten nem csak bokrétának használjuk a civil szervezeteket, hanem valóban az életből fakadó tapasztalataikat felhasználva hozzuk meg a törvényeket. Ha ezt elfogadjuk, akkor nézzük meg, mi a legnagyobb probléma a nemzeti erők összefogásával kapcsolatosan.
Az összefogás lényege, hogy kivel akarunk összefogni. Ahogy Bakos Batu mondta, meg kell határozni azt a minimumot, amiben igenis egyetértünk. Kit tekintünk a nemzeti oldalhoz tartozónak? Ezt a nemzeti minimum alapvetően meghatározza. Másik fontos kérdés: elfogadjuk e a jobb és bal oldali terminológiát?
Véleményem szerint felosztani a politikai palettát jobb és baloldalra eleve hamis és kirekesztő. Én nem merném kijelenteni, hogy ne lenne a baloldalon nemzeti elkötelezettségű szervezet vagy választópolgár.
Van egy nagyon lényeges dolog, ami a széthúzást eredményezi, az, ami bekövetkezett 2006-ban a Jobbik és a MIÉP között: a pénz. Itt van az a pont, amit érdemes végiggondolni. 176 egyéni képviselőjelöltet kell felállítani, ami nem egyszerű feladat. Legszerényebb számítások szerint is egy országgyűlési jelöltállításhoz, ami 750 elfogadott hiteles ajánlószelvényt jelent, legalább ezret kell gyűjteni. Ahhoz, hogy ez sikerüljön a jelenlegi körülmények között (szórólapok, plakátok), körülbelül egy millió forint és kb. 15-25 aktivista kell és legalább egy éves előkészítő munka. Megítélésem szerint a nemzeti oldalon lévő politikai erők közül egyetlen egy sem volna képes most 176 egyéni jelöltet megállítani, de összefogással már lehetséges, ami garancia lenne az 5%-os küszöb átlépésére. Nem beszélve arról, hogy a közvélemény az összefogást várja tőlünk.

Az már világossá vált, az nem fog menni, hogy egy meglévő párt zászlaja alá beállnak a nemzeti radikális szervezetek, tehát valami közöset kell létrehozni. Akkor nyilvánvaló, hogy kialakul egy közös kampánybizottság és annak kell majd eldöntenie, hogy melyik jelölt alkalmas arra, hogy a választáson induljon. Ez közös megegyezés kérdése. A másik része a dolognak: a civil szervezetek, akik vállalják, hogy ebben a küzdelemben részt vesznek, óhatatlanul valamelyik párton keresztül tudnak jelöltet állítani, mivel ők nem indulhatnak saját jogon, de támogathatnak másokat, amennyiben nem nonprofit szervezetek. Amennyiben nonprofit szervezet, akkor még a nevét sem adhatja, mert elveszti a nonprofit jellegét.

Tételezzük fel, hogy 5-6 párt összeáll. És ennek az 5-6 pártnak 176 jelöltet kell állítania. Tételezzük fel, hogy az egyik párt bevállal 50 jelöltet és fel is tudja állítani, és a többi így tovább, de ez csak úgy működik, hogy a többi is besegít az adott választókerületben. Akkor azt mondjuk, hogy az a párt amelyik 50 képviselőt megtudott állítani az 50/176-od részben részesül állami apanázsból, amit elnyertek, és a többi is az arányosság elve alapján. Remélem érthető ez a dolog, tehát amelyik csak egy képviselőt tud állítani, az 1/176-od részben részesül. Innentől kezdve nincs az a vita, ami a MIÉP és a Jobbik között volt.

Ezek azok a dolgok, és még sok mást végig kell gondolni, ahhoz, hogy a nemzeti összefogásról egyáltalán beszélhessünk. Nem beszéltem egy ernyőszervezet felépítésének az összetettségéről, jogi részéről.
Mivel többször jelezték, hogy túlléptem a megadott időkeretet, ezért most befejezem. Pontosabban abbahagyom.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

Takács András
Magyarországért Párt
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Reformátusokhoz!
  2008-05-28 10:33:58, szerda
 
  Ön most a Magyar Nemzetért Mozgalom hírlevelét olvassa. Ránk mindig számíthat!


A Reformátusokhoz!


Az embernek egy szíve, egy lelke, egy hazája, egy Istene és egy becsülete van. Mindezt azért tartom fontosnak előre leszögezni, mert keresztény emberként soha nem tudtam a hitemet és a közéleti tevékenységemet különválasztani. Ha valaki külön tudja választani az Isten szolgálatát a társadalom iránti szolgálattól, akkor az nem érti, vagy nem akarja érteni az Evangélium lényegét, Jézus Krisztus földi küldetésének fontosságát.

Keresztény hitünknek van egy fontos eleme, amit elhívásnak nevezünk, amely minden ember számara megadatott, és Jézus által vált személyre szólóvá. Ennek az isteni elhívásnak vagy megpróbálunk eleget tenni, vagy figyelembe se vesszük. Ez az a szabadság, ami szuverén emberré tesz minket mind a hitéletünkben, mind a köznapi életünkben, beleértem ebbe a munkát és a közéletet is.

De mi van akkor, ha egy lelkész elhívása nem csak az ige, az evangélium hirdetésében teljesül be, hanem a közélet irányában is méghozzá az evangéliumi szeretetparancs szellemében a haza iránt és az emberek köznapi életével kapcsolatosan?

Meggyőződésem, hogy idősebb és ifjabb Hegedűs Lóránt esetében éppen ez a kettős elhívás az, ami bőszíti a hatalmat. Azzal, hogy a hazai Református Egyház Zsinata ismét elővette az ifjabb Hegedűs Lóránt elleni vádakat, nem jelent mást, mint egy koncepciós per kezdetét, ami nem csak lelkészi hitelét vonja kétségbe, hanem emberi tisztességét is. De továbbmegyek, ez a támadás azt is jelenti, hogy az egyház vezetése a balliberális hatalom kiszolgálójává vált, és történelmi hagyományait megtagadva elhatárolódik nemzeti érzelmű lelkészeitől, egyháztagjaitól.

Aki ismeri ifjabb Hegedűst, vagy csak egyszer is hallotta beszélni, az meggyőződhetett róla, hogy istenfélő, igaz hazafi. És a hatalmat éppen az ő hazafisága irritálja. Hogy mi késztette a Református Egyházat e méltatlan lépésre, azt csak sejteni lehet, de a politikai zsarolás sem zárható ki. Márpedig politikai indíttatású ez az újabb perbefogás, ez nyilvánvaló.

A kérdés az, hogy az egyház vezetése kinek akar megfelelni; a neoliberális, kozmopolita, a mammont imádó elitnek, a holokauszttal üzletelőknek vagy Isten igéjének, az igazságnak?

Takács András
Magyarországért Párt
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Netkampány
  2008-05-28 10:22:20, szerda
 
  A "Drogkérdés" kampányba új küzdőtéri bejegyzés került!

A drogokról őszintén, fiatalosan

Be kell valljam, minden ebbéli szándékom dacára nem vagyok elég modern, mert
nem füveztem sohasem.
Nem mintha drága szüleim azt mondták volna, hogy letörik a kezem,
hiszen engem olyan szellemben neveltek,
hogy bármit megtehetek, ami nincs a másik ember kárára,
de viselnem kell tetteim és tetteim elmaradásának következményeit.

http://mkdsz.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=10037&Itemi d=44

Kérünk, hogy lehetőség szerint fejtsd ki a "Drogkérdés" kampánycéljában
megfogalmazott álláspontunkat ezen a címen.

Üdvözöl: a netkampany.hu csapata


Ui.: Látogasd meg mihamarabb honlapunkat, ahol a következő kampányokhoz
csatlakozhatsz:

A homoszexualitás társadalmi megítélése,
Drogkérdés, Netkampany.hu,
Civil szervezetek,
Turul szobor a XII. kerületben,
Egyház és társadalom, archívum
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Korlátlanul
  2008-05-28 10:18:19, szerda
 
  Webdoki 2008. május 28. 05:15, szerda - Krasznai Éva

Az egészségügyben dolgozókon is sok múlhat a szükséges reformok jó irányba
terelésén.
Meggyőződésem, hogy számos, mindannyiunk által vállalható közös célunk van,
amit érdemes lenne végiggondolni, és konszenzus esetén képviseletét kérni, a
törvényhozók részéről is.

Ezek közül vitaindítónak az "orvosperek" problémáját emelném ki.

Hazánkban ezek a perek egyre emelkedő mértékű pénzbüntetésekkel is járnak.
Nem ritka a 30-50 millió megítélése sem.

Tekintsük át ennek hátterét:

A perek többsége kórházak ellen indul, holott a bennük dolgozó egyének
hibáznak -
(tételezzük fel, hogy valóban, de ez is vita tárgya lehet).
Kevesebbszer indul per a felelősségét kényszerűen korlátlanul vállalni
köteles önálló dolgozók ellen.

Magam, lehet hogy tájékozatlan vagyok, de nem tudok még egy csoportot a
társadalmon belül,
aki korlátlan felelősséggel tartozna a munkájáért.

Tervezik az elmarasztalások széleskörű hozzáférhetőségének megteremtését,
azaz a kórházak peres eseteinek nyilvános kiteregetését is.

Hangsúlyozom, hogy az erkölcsileg, szakmailag vétkes egyéneket nem szabad
védenünk, magam sem teszem,
DE: a vétkes egyén bűne miért kell, hogy egy egész kórházat sározzon
méltatlanul?

Létezik ugyan orvosi felelősségbiztosítás, de hogyan?

A biztosítók jellemzően 5 milliós kárértékig fizetnek.
Igaz, azt hirdetik, hogy akár évi 5-10 esetben.
Gondoljuk végig, egy vesztes per is mivel jár?
Hogy gondolja bárki komolyan a biztosítók 5-10-szer történő fizetési
kockázatát?
Ez az ígéret csak a biztosítás összegének méltánytalan megemelésére jó.

Ennek a ténynek egyenes következménye az, hogy az efeletti összegek a
kórházak költségvetését terhelik.
Miután a kórházak egyre csökkenő bevételekhez jutnak a finanszírozás
csökkenései miatt, kiadásaik egyre magasabbak.
A megítélt több tízmilliós kifizetések a továbbiakban előbb a dolgozók
bér-létszám, és juttatás megszorításait,
ennek révén (is) a betegellátás színvonalának további romlását, újabb perek
lehetőségét, kórházcsődöket eredményeznek.

A per hasznot hoz a károsultnak, az ügyvédjének, miközben tönkretesz egy
egész kórházat, végül az egészségügyet is.

Lehetősége van ugyan a kórháznak a felelősség mértékéig az összeg
áthárítására a vétkes dolgozóra,
de ez csak újabb per megnyerése esetén történhet, legfeljebb évek múlva,
addig pedig a kórház tönkremegy.
Ezt még elősegíti jó hírnevének elvesztése a "kipellengérezés" révén.

Nézzük a kérdést a kórház többi dolgozója szemszögéből is:
Tételezzük fel az ártatlanságukat, és mégis bűnhődnek.
Ez jogszerű?

Vizsgáljuk meg a kérdést a valódi "bűnös" szemszögéből.

A betegellátás szakmai protokolljai úgy készülnek, hogy a finanszírozás
garanciája nincs melléjük rendelve.

Ennek egyenes következménye, hogy az előírások csak részlegesen tarthatók
be.

Ennek kockázata az, hogy az ügyvédek által szinte jobban ismert protokoll
számonkérésével bárki elmarasztalható lenne.

A protokollok megalkotói általában a szakmák kiválóságai, akik a "gazdag
nyugati" mintákat lefordítják ugyan,
de nem veszik tudomásul a mai honi lehetőségeket.
Így munkájuk valamennyiünk munkájának vádalapjai is egyben.

És elfogadom, hibásak vagyunk valamennyien, akik ennek ellenére legjobb
tudásunk szerint igyekszúnk betegeinket ellátni,
és elhitetni velük, hogy a legjobbat kaphatják, miközben tisztán látjuk,
hogy nincs elég nővér, csökken a gyógyszerkeret, stb.

El lehet hagyni ezt az országot -amint azt már megkaptuk lehetőségképpen,
de az ellátás attól nem lesz jobb.

De jobb lehet, ha megkeressük a módját.

És nézzünk még egy aspektust:

Hogy köszön vissza a 30-50 milliós kártérítés összege a kommunisták és
fasiszták áldozatainak életéért megítélt 250 ezer forintosnak?

Akkor arra hivatkoztak, hogy az ország gazdasági helyzete ennél többet nem
bír el, és a belátásunkat kérték.

Jelen helyzetben is a társadalomtól veszik el a milliókat, veszélyeztetve az
egészségügyet, és a holnapi betegek ellátását.
Ráadásul lerontják egész kórházak hitelét, a benne dolgozókat egyetemlegesen
büntetve,
társadalmi hangulatot keltve az egészségügyi dolgozókkal szemben.

Ráadásul nagyobb gonosztevőnek láttatnak minket mint Mengelét, vagy Rákosít?

Mi lehet a megoldás?

Azt gondolom, hogy a személyes hibák személyes felelősségrevonása kell, hogy
megtörténjen.
Aki jogilag elmarasztalható, annak viselje személyesen a következményét.
Legyen az akár szabadságvesztés, a diploma elvesztése, stb., jog szerint.
De nem gondolom, hogy a kártérítésre az egyént, vagy a kórházat, ezen
keresztül az egész társadalmat kell kötelezni.

Az ember, ha elutazik, módjában áll gondoskodni saját balesete, betegsége,
halála esetére biztosításról.
Ha baj éri (esélye van arra, hogy ) a biztosító állja a költségeket.

Az ember azért kerül kapcsolatba az egészségüggyel, mert megbetegszik, vagy
baleset éri, tehát az egészségét elveszíti.
Ez már egy kockázat, és nem vagyunk istenek.
Legjobb tudásunk ellenére is elveszíthetjük betegünket.
Ez azonban nem szándék.

A károsult, vagy családja jelenleg az egészségügytől vár kártérítést.

Lehetőséget látok abban, hogy ezt a biztosítók kínálják.
Az esetleg elszenvedett egészségkárosodás, halál esetén a biztosítottak
kártérítést a biztosítótól kapjanak.

Ehhez persze előzetesen kell gondoskodni megfelelő biztosítás kötéséről.
Például az életbiztosításokat át lehetne dolgoztatni erre a célra
megfelelően.

Azt tapasztalom, hogy a biztosítók nagy hatalommal bírnak.
Egyesek az orvosi felelősségbiztosítással nem is foglalkoznak, mert nem éri
meg.
Tudom azonban, hogy a törvényhozás erősebb lehet, mert kimondhatja,
hogy aki Á-biztosítást (ami esetleg nem túl nyereséges) nem köt,
annak a B (óriási haszon) sem megengedett.

Fenti gondolataimat azzal a meggyőződéssel osztom meg,
hogy vita, majd kellő módosítás után lehetőséget teremthet jó irányba
forduláshoz az egészségügyben.

Meggyőződésem, hogy ehhez csak összefogás kell.
De tudunk mi még összefogni?

Dr. Mészáros Sándor
aneszteziológus
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 12 
2008.04 2008. Május 2008.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 178 db bejegyzés
e év: 2154 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 192
  • e Hét: 815
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 35671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.