|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:30:38, kedd
|
| |
| |
2008-05-04 17:10
Hazánkban egymillióan élnek napi ötszáz forintból
Magyarországon körülbelül három-három és fél millióan élnek a létminimum küszöbén, illetve a létminimum alatt. A létminimum összegét 2006 óta változatlanul 60 128 forintban tartják nyilván, és csak a közeli jövőben tervezik majd módosítani - áll a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztalának május 1. alkalmából közzétett kimutatásában.
A két aktív korú személyből és két gyermekből álló, tipikusnak mondható háztartás létminimumértéke havi 174 371 forint, tehát egy főre 43 593 forint jut. Az egytagú nyugdíjas háztartásra számított létminimum összege 54 115 forint, ennyiből több mint hatszázezren élnek. 28 500 forintos nyugdíjminimumból körülbelül húszezren élnek - derül ki a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztalának kimutatásából. Mélyszegénységben, napi 500-1000 forintból vagy annál is kevesebből körülbelül 1,2 millióan élnek.
A szegénység az összes háztartás 28 százalékát érinti, a gyermekes háztartások 41 százalékát, a három vagy több gyermekes családok 60 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a hivatalosan megállapított létminimum alatt élnek. A létminimum környékén élők fogyasztásában döntő részt képvisel az élelmiszer és a háztartási energia. Mindkettő ára 2006 óta gyorsabb ütemben növekszik, mint a fogyasztói árindex. Az élelmiszerárak tényleges emelkedését a mezőgazdasági termelői árak 35 százalékos növekedése jelzi a legjobban 2007 januárja és 2008 januárja között. A háztartási energiaforrásokon belül a földgáz ára gyakorlatilag megduplázódott az elmúlt két évben.
Azoknak, akiknek például a havi rokkantsági nyugdíjból, vagyis 58 350 forintból kell megélniük, bevételük jelentős részét, a Magyar Szociális Fórum Szociális Kerekasztal kimutatása szerint közel 48 ezer forintos rezsi emészti fel (lakbér: 25 000 forint, villanyszámla: 6 750 forint, gázszámla 6 000 forint, víz- és csatornadíj: 2580 forint, közös költség: 7 500 forint). Miután a BKV nyugdíjasbérletet (2800 forint) is megvásárolta, mindössze 7720 forintja marad élelemre, gyógyszerre, ruházkodásra, kultúrára. Megjegyzés: a maradék összeg kevesebb, mint a fele annak az élelmiszer-normának, amelyet 2006-ban hivatalosan 16 017 forintban állapítottak meg egy aktív korú felnőtt esetében.
(MNO)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:27:33, kedd
|
| |
| |
Deutsch-Für apósa visszavenné a Für nevet a liberális fideszestől
* spirk - spirk@mail.index..hu
| 2008. 05. 06., 17:11 | Frissítve: 5 órája
Für Lajos kokárdával színezett liberálisnak titulálta a zsidó származását vállaló vejét. Deutsch-Für Tamás azzal húzta ki a gyufát az egykori honvédelmi miniszternél, hogy két hete egy interjúban határolódott el a magyargárdázó apóstól. A radikáljobboldali honlapon megjelentett válaszlevelében Für azt fejtegette, hogy szerinte senkinek sem jó, hogy összemosódik az "amit a Deutsch-név, s az, amit a Für-név képvisel".
Für Lajos
Politikai háborúvá fajult a fideszes Deutsch-Für Tamás és a Magyar Gárda taggá avanzsált Für Lajos családi nézeteltérése.
Orbán Viktor kabinetfőnöke a Heti Válasz április végi számában megjelent interjújában beszélt a szélsőjobbos jelenségekről, és röviden kitért apósára is. Elárulta, nem ért egyet azzal, hogy Für Lajos szerepet vállal a Magyar Gárdában. Deutsch-Für, aki Für Lajos lányával kötött házassága után vette fel felesége nevét, annyit mondott: "tisztelem és szeretem az apósomat, de ebben a kérdésben egyáltalán nem értünk egyet, aminek hangot is adunk olykor. Meggyőzni valószínűleg nem fogjuk egymást."
Majd egy másik kérdésre reagálva Bauer Tamással példálózva próbálta bemutatni, miért lenne inkorrekt, ha valaki az ő politikai tevékenységére nézve vonna le következetéseket Für legújabb elfoglaltsága miatt. "Abban az országban, ahol a liberális értelmiség az Apák és fiúk című cikk után egy emberként horgadt fel, kijelentve, hogy a fiúk nem felelősek apáik tetteiért - nemhogy az apósuk cselekedeteiért -, nem valami píszí a felvetés. Akkor Bauer Tamás is jogosan támadható az Andrássy út 60.-ban vallató, ma ügyvédként praktizáló ÁVH-s kihallgató tiszt apja miatt." - jelentette ki Deutsch-Für.
Deutsch-Für Tamás
Az interjú a meglehetősen rövid utalás ellenére annyira felháborította Für Lajost, hogy a jobboldali lapoktól kapott állítólagos visszautasítás után egy radikáljobboldali szájton nyílt levélben válaszolt vejének. Az Antall-kormány egykori honvédelmi minisztere, aki magát csak öreg gárdistának aposztrofálta, lényegében kitagadta vejét a családból. Für szerint olyan személytől érkezett a támadás, aki csak "egy-két éve került a családi környezetbe" "Amióta családi nevünket használja Deutsch, okkal gondolták sokan, hogy ez neki politikailag sem egészen haszontalan. A gyalázatosan inkorrekt nyilatkozat azonban azt mutatja, hogy épp a "gárdás" kiállásom miatt a helyzet megfordult: ami előnyös volt, előnytelenné vált. Nem tesz jót tehát senkinek, ha a jövőben bárhol, bárki összemosná, amit a Deutsch-név s azt, amit a Für-név képvisel. Legyen ki-ki az, ami. A Deutsch maradjon, ami volt, s ami láthatóan ma is: kokárdával színezett liberális."
Für azt is felrótta, hogy veje a liberális értelmiséget emlegetve érvelt ellene, és még a Bauer-családot sem átallotta felhozni a saját védelmében. "Mintha kést vágtak volna belém. Visszafogva magamat, itt csak azt írom: kikérem magamnak, hogy bármiben és bármikor ezekhez a kommunista gengszterekhez, a szovjet-orosz birodalom alávaló kiszolgálóihoz hasonlítson akárki!"
A nyílt levél megjelenése után megkerestük Deutsch-Für Tamást, aki megismételte az interjúban megfogalmazottakat, kijelentette továbbra is szereti-tiszteli apósát, de nem ért egyet a szerepvállalásával.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:22:58, kedd
|
| |
| |
60 éves a terroristák által alapított fajgyűlölő Izrael - Gyurcsány Jeruzsálemben ünnepel
2008.05.06. 16:57
Gyurcsány Ferenc, a hazudozásairól és korrupciós ügyeiről ismert jelenlegi magyarországi miniszterelnök Ehud Olmert, a hazudozásairól és korrupciós ügyeiről ismert jelenlegi izraeli miniszterelnök meghívására a zsidó terroristák által alapított fajgyűlölő Izrael megalakulásának 60. évfordulós ünnepségeire a zsidó államba utazik.
A vérben és bűnben fogant ázsiai miniállam terrorban és fajgyűlöletben élte le az első 60 évét, és nem biztos, hogy a gyerekeink vagy az unokáink a 120. évfordulón is meg fogják találni a térképen.
A faji felsőbbrendűséget kikiáltása pillanatától napjainkig hirdető és gyakorló, önfenntartásra képtelen, az Egyesült Államok adófizetőinek pénzéből élő, szomszédait amerikai atomfegyverekkel fenyegető és sakkban tartó Izraelt hatvan évvel ezelőtt bosszúálló és véres kezű, elsősorban Kelet-Európából és a Szovjetunióból érkezett zsidó terroristák alapították az ENSZ határozata alapján.
A zsidók országuk megalakulása után háborúk sorozatát kezdték a földjükön évezredek óta élő arab őslakosság ellen, százezrével üldözték el őket a szülőföldjükről, máig tartó tömeges népírtásokat, gyilkosság-sorozatokat, terrorista akciókat követtek és követnek el ellenük.
A világon elterjedt "ethnic cleansing" (etnikai tisztogatás, a faji alapon történt gyilkosságok, lakóhelyről való elűzések és egyéb fajellenes indítékból elkövetett emberiség ellenes bűncselekmények gyűjtőneve) kifejezést az 1940-es években azok az angol újságírók használták először, akik az angol katonák elleni gyilkos zsidó terrorista akciókról, majd később Izrael megalakítását követő kegyetlen és véres arabüldözésekről tudósítottak.
Korunk erkölcsi állapotát mutatja, és egyben az apartheid, a fajgyűlölet, a terrorizmus és az álszentség fényes diadala lesz, amikor a világon legjobban elutasított és a világ békéjére legnagyobb veszélyt jelentő, az emberi jogokat semmibe vevő Izraelt a 60. évfordulón néhány politikus felállva fogja megtapsolni.
Köztük lesz a tevékenységében Péter Gáborra, külsejében Frankensteinre emlékeztető Gyurcsány Ferenc, a világ egyetlen ideggyenge miniszterelnöke, Battyhány Lajos székének legnagyobb szégyene, Izrael legalázatosabb európai kiszolgálója is, aki a magyar adófizetők pénzéből május 13.-a és 15.-e között látogatást tesz Jeruzsálemben, a háborúban megszállt és a világ egyetlen országa által el nem ismert zsidó "fővárosban."
(Jack Corn - Szent Korona Rádió)
http://elemer66.gportal.hu/gindex.php?pg=25471952&nid=4373941 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:19:05, kedd
|
| |
| |
Mikola: a gyógyszerészeket érte el Horváth Ágnes utolsó bosszúja
2008. május 06. 15:54 | Forrás: STOP
Mikola István
A Fidesz szerint az április 30-án leköszönt egészségügyi miniszter utolsó bosszújaként még belerúgott egyet a gyógyszerészekbe. Úgy látják ugyanis, a méltatlan történetért az Országos Egészségügyi Pénztárnak (OEP) kellene vállalni a felelősséget.
Mint ismeretes, az elmúlt napokban az OEP összesen 2,2 millió forint értékben bírságolt meg országszerte mintegy 400 gyógyszertárat. A hivatalos indoklás az volt, hogy a patikusok a pirulák eladásakor nem ellenőrizték a társadalombiztosítási jogosultságot. Mindez Mikola István, a legnagyobb ellenzéki párt szakpolitikusának szájából úgy hangzott, hogy "egy hét alatt lerohanták a hazai gyógyszertárakat". Hangsúlyozta: ez a művelet elsősorban azokat a vidéki egységeket érintette, amelyek egyébként is a létükért küzdenek. Bár sok esetben a büntetés mindössze néhány ezer forintot jelentett - teszi hozzá -, ám a közelmúlt forráselvonásai miatt így ez már valóban súlyos csapást jelent az érintettek számára.
A jobboldali képviselő elmondta, személyesen járt utána, valójában mi is van az ügy hátterében. Miután beszélt több gyógyszerésszel, valamint az illetékes kamara néhány vezetőjével, arra jutott, közel sem a patikusok a hibásak, sokkal inkább az OEP, illetve a kimutatáshoz szükséges szoftvert készítő rendszergazda. Amikor ugyanis a szakember megkezdi a számítógép segítségével az adatok betáplálását, a komputer azt a választ adja, hogy a gyógyszerész nem ellenőrizte a taj-jogosultságot. Azaz, a szoftver tökéletlenségéből adódóan mód sincs ellenőrizni, valaki jogosan kapja-e meg a kért készítményeket, vagy sem. Körútja során Mikola továbbá azt is megtudta, hogy nem futtatták végig kellően a tesztüzemet, vagyis nem validálták a szoftvert. Felhívta egyúttal a figyelmet: az ilyen lépések helyett a szaktárcának (bár arra július 1-jéig vállaltak határidőt) inkább ki kellene fizetnie a beígért 3 milliárd forintot azoknak a gyógyszertáraknak, amelyek sikeresek voltak a generikus készítmények forgalmazásában. Összefoglalóul hozzátette: minden józan kormányzat alapvető érdeke kellene, hogy legyen az ellátás biztonságának garantálása. Ellenkező esetben, a kis patikák tönkretételével csak tovább folytatódik a falurombolás, a vidék Magyarországának ellehetetlenítése.
Szerző: Vass János
STOP |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:05:34, kedd
|
| |
| |
Minthademokrácia - Széky János írása az ÉS-ben
hétfő, 2008. május 5.
A szerző - amint azt az alábbi részlet is mutatja - maga is elkötelezett neoliberális, hiszen a magyar rendszerváltást a normálistól eltérőnek látja. Érdekes módon hasonló végkövetkeztetést von le, mint a szélsőjobboldaliak, vagy a primitív nacionalisták - azok megfogalmazása persze más, szerintük "nem is volt rendszerváltás"...
Ennek ellenére érdekes végigolvasni a cikket, mert - bár semmilyen világrengető újdonságot nem mond - józanul próbálja felmérni, mi vezetett a mai hazai helyzethez és összegzi a fontos tények többségét.
Össze sem hasonlítható azzal a fél ÉS-oldalt betöltő fizetett (!) hirdetéssel, ahol Antal Lászlótól Mihályi Péterig a neoliberális közgazdász elit néhány orvossal és outsider humán értelmiségivel kiegészülve hozsannát zeng a magyar egészségügyi káoszt előidéző két miniszternek...
Érdemes elolvasni azoknak, akik odavannak az észt, szlovák, román, lengyel stb. produkcióktól - a szerző ugyanis rámutat a lényegükre. "Sikerük" receptje: Nacionalista, russzofób, antikommunista gyűlölködésen alapuló belső elnyomás, kegyetlen neoliberális diktátumokkal, a nép kizárása a döntésekből, konszenzusra törekvés nélkül. Ilyen Európát akarunk mintának ?
Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az utóbbi két évtized magyar történelmére büszkének kell lennünk. De nem azért, mert nem a lengyel (észt, szlovák, stb.) utat követtük...
"Ami nálunk nem volt
A szlovák, az észt (cseh, lengyel, román) "csoda" forgatókönyve - valószínűleg inkább a posztkommunista átalakulás normális menete - nagyjából mindenütt ugyanaz. (Sehol nem tartották öncélnak a német típusú kiegyensúlyozottságot és stabilitást.) A gyűlölt régi rendszer bukása, vagyis
a) forradalom után előbb vagy utóbb
b) egy liberális jobboldali vezetésű koalíciós kormány
c) biztos legitimációval felvértezve,
d) szakemberek kezébe adva a gazdaságpolitikát
e) neoliberális jellegű gazdasági reformokat hajtott végre, vagyis az államszocializmusból átlökte az országot a kapitalizmusba.
Nézzük sorra.
a) Magyarországon sokkal kevesebben gyűlölték úgy a rendszert, mint másutt. Nemcsak hogy itt voltak a legnépszerűbbek a szocialista értékek, hanem a diktatúra is itt volt a legenyhébb, és folyamatosan enyhült. A kettő között talán van némi kapcsolat. A központi antikommunista klisé szerint a Kádár-rendszer aprópénzen megvette a nép lelkét, a háromhatvanas kenyér, a Trabant és a háztáji elég volt, hogy az emberek elfeledjék a szabadságot. Ám ennél mélyebb dologról van szó. A létező szocializmus 1956 utáni szakasza tömegeknek hozott valódi fölemelkedést. Az emberek többsége a teljes egyenlőséget tartotta igazságosnak (e tekintetben az egyetlen regionális kivétel Észtország). A rezsim a vége felé már nem totalitárius klikk volt, mint a többi országban, hanem inkább tekintélyelvű hálózat. Viszonylagos nyitottságát a nyugat látványosan elismerte. A forradalom "kialkudott" volt és "jogállami", az elitek és az elvek forradalma. A nép többsége nem egészen értette, hogy mi olyan utálatos a rendszerben, amiért valami gyökeresen mással kell fölcserélni. Hogy az elit miképp helyettesítette be a leváltás rendszerszerű indokát egy erkölcsi érvvel, a forradalom utáni megtorlás ősbűnével, arról Ötvenhat csapdája címmel írtam (ÉS, 2007/35.).
b) A baloldali diktatúrák bukása után az inga természetesen jobbfelé lendül ki. A jobboldal ezekben az országokban tagolt, vannak markánsan nacionalista, ómódi világnézeti-keresztény meg agrárius pártjai. S vannak olyanok is, amelyek a gazdasági értelemben vett jobboldaliságot képviselik; ez föltételezi a liberális elvek tiszteletben tartását. A jobboldali liberális pártok legföljebb relatív többségben vannak a saját oldalukon, ezért koalícióban kell kormányozniuk, folytonosan számolva a parlamenten belüli válság és a korai bukás veszélyével. A széttöredezett és változékony pártrendszert Magyarországon kockázatosnak és rossznak tartják, holott az igazság az, hogy nálunk általában a stabil kormányoknak sem sikerült jól dolgozni (viszont nem is buktak bele). A koalíciós helyzet olyan politikusi képességeket erősít - az egyeztetési hajlandóságot, a meggyőzés technikáit, a saját szándék tisztázását, a több lépésben taktikázást, a problémamegoldó gondolkodást -, amelyek hosszabb távon hasznosabbak a nemzetnek, mint a polarizált kétpártrendszerben kifejlődő katonás vonások.
Nálunk jobboldali liberális párt sohasem volt kormányon. A konzervatív szabadelvű Antall a liberális pártot tartotta ellenfelének, és vele szemben saját pártjának antiliberális sokaságával szövetkezett. Az eleve nem jobboldali ösztönű SZDSZ elfogadta ezt a szereposztást, és 1994-re végleg elfoglalta helyét a baloldalon. A Fidesz az 1998-as választásokig megőrzött annyit kezdeti reputációjából, hogy begyűjthette az SZDSZ-ből kiábrándult liberálisok szavazatait, majd napokon belül gondoskodott arról, hogy soha többé ne tartsák liberális pártnak. Eddig ennyi. Mindenhol másutt több volt.
c) Az erős legitimációnak három alaptípusa van:
A forradalommal olyan ernyőszervezet kerül hatalomra, mely önmagában is antikommunista nagykoalíció, mint Lengyel- vagy Csehországban.
A visszanyert nemzeti szuverenitás, a nyugathoz való újbóli csatlakozás vágya és a gazdasági vészhelyzet roppant nacionalista erőtartalékokat mozgósít, mint Észtországban. (Nálunk antikommunista nagykoalíció éppúgy nem volt, mint nemzeti adrenalinlöket.)
Végül, e kettőnek ilyen-olyan fokozatával vagy változatával társulva, esetleg hiányukban: az egyszerű parlamenti többség általában tökéletesen elég ahhoz, hogy a kormány érvényesítse gazdaságpolitikáját. Ezt nálunk nem csupán a kétharmados törvények özöne akadályozza közvetve vagy - mint az önkormányzati törvény - közvetlenül, hanem például az Alkotmánybíróság némely tagjának törvényhozó és végrehajtó hatalmi becsvágya is, mint azt legutóbb a népszavazás ügyében is tapasztalhattuk. "[A]zzal sem értek egyet - ami a kormány álláspontja is volt -, hogy gazdasági ügyekben az Alkotmánybíróságnak nincs mondanivalója. Rengeteg mondanivalónk van, csak éppen itt a legnehezebb a kellő absztrakciós szintet megtalálni" - mondta már 1998-as Buksz-interjújában Sólyom László. Bizony, ha egyszer valaki eldönti, hogy alkotmánybíró létére "mondanivalója van" gazdasági ügyekben - joga lehet hozzá, kontroll, szabályozás nincs -, akkor valóban nagyon nehéz nem konkrétan politizálni, hanem megtalálni a "kellő absztrakciós szintet". És mi a garancia rá, hogy az illető megtalálja? Az égvilágon semmi. Láttuk a példát.
d) Az, hogy a gazdaságpolitika felügyeletét a nem szakember kormányfők gazdasági szakemberekre bízzák és politikai támogatást adnak nekik, a világ legegyszerűbb dolgának látszik. Magyarország megint csak kivétel. Hogy Antall miért idegenkedett - az SZDSZ-en és a sajtó szuverén rétegén kívül - a Kádár ellenzékéhez kötődő reformközgazdászoktól is, azt még apologétái se nagyon tudják megmagyarázni. Horn Gyula nem adott politikai támogatást Békesi Lászlónak, majd a körülmények egészen ritka együttállására volt szükség, hogy Bokros Lajost egy évig hagyja dolgozni. Orbán Viktor körülbelül két évig viselte el Chikán, Járai és Surányi gazdasági racionalitását. Gyurcsány Ferenc egyik legnagyobb ballépése az volt, hogy maga akart a saját Bokros Lajosa lenni. Ez nem megy, politikatechnikai képtelenség.
e) Végül: feltűnő a legfontosabb reformerek neoliberális vonzalma. Mart Laar - foglalkozására nézve történész - miniszterelnöksége előtt egyetlen közgazdaságtani könyvet olvasott, az pedig Milton Friedman Szabad választása volt. Majd megkapta a Friedman-díjat. Václav Klaus már Husak idején Friedman- és Hayek-rajongó. Az idén Leszek Balcerowicz a Friedman-díj egyik esélyese. Magyarországon viszont a "neoliberális" általános szitokszó lett. Többnyire azokat az intézkedéseket illetik vele, amelyekkel a vergődő, saját magukat korlátozó vagy lekötött kezű kormányok a tényleges, átfogó libertárius/neoliberális reform helyett próbálkoznak.
Ahol volt forradalom, ott jobboldali lendülete a gazdaságra is kiterjedt. Antall azonban, miközben kamikaze-kormányról beszélt, elmulasztotta a támadást. Elutasította a nagykoalíció gondolatát általában is meg antikommunista változatban is, mondván, hogy arra csak rendkívüli helyzetben van szükség - miközben tudta, hogy a helyzet mégiscsak rendkívüli. Mint a politikában, a gazdaságban is azt feltételezte, az 1990 előtti rendszerrel úgy lehet teljesen szakítani, hogy közben a jelen normális előtörténetének fogja föl. Az 1990-ig felhalmozódott pozitívumok (a nyugathoz fűződő kivételesen jó viszony, a jogi keretek, a vállalkozói kultúra kezdeményei, műszaki hagyományok, életrevalóság) elegendőek lesznek az 1990-ig felhalmozódott negatívumok (nyomasztó eladósodás, tőkehiány, technológiai lemaradás, a keleti piac összeomlása, rossz oktatási rendszer) átvészeléséhez, míg a jóléti rendszer érintetlenül marad, és megkezdődik a kárpótlásnak nevezett, társadalompolitikai célját nem teljesítő osztogatás. Antall tévedett. Így aztán sokk volt, terápia nem volt."
A teljes cikk:
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0818&article=2008-0504-2 141-51AUBV |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:03:37, kedd
|
| |
| |
2 esszé a szociális élet hármas tagozódásáról
kedd, 2008. május 6.
2 esszé a szociális organizmus hármas tagozódásáról (szellemi élet/jogrend/gazdaság). A huszas évekből, de lényegében még mindig aktuális.
A szociális organizmus helyes és helytelen hármas tagozódása
Rudolf Steiner (1921)
Közép- és Kelet-Európa gazdaságának zűrzavaros állapota a nyugati államok vezető körei számára kezd rémálomhoz hasonlóvá válni. Attól félnek, hogy az általános hanyatlás őket is eléri. Aki képes elfogulatlanul szemlélni ezt a félelmet, az látja benne a vezetők tanácstalanságát arra nézve, hogy a nyilvános ügyeket átlássák.
A tanácstalanság az akarat hiányában rejlik ahhoz, hogy a közélet folyamatainak felszíne alá pillantsanak. Mert sejtik, hogy olyan dolgokat látnának meg, amik nem kezelhetők az eddig megszokott eszközökkel. Kongresszusokat és konferenciákat rendeznek: egyelőre természetesnek vélik, hogy itt is e megszokott eszközökre gondoljanak.
De ezek minden esetben csődöt fognak mondani, mert nem jutnak el az erőkhöz, amik a nép életének mélyén tevékenyek. Ezekben a mélységekben formálódnak a kérdések, melyek ma a világot nyugtalanítják. Annak megértéséből kellene cselekedni, ami a mélységekben az életfelfogás és az életvitel megváltoztatása után kiált.
Az emberiség a világfolyamatok szemlélésekor kiszakította magát a való életből. Az élet leggyakorlatibb kérdéseiben olyan célokról álmodik, melyeknek a valóság folyamatában csődöt kell mondaniuk. Csak e valóság éber szemlélése vezethet javuláshoz.
Minden politikai és szellemi élet a szellemben gyökerezik. Az emberek aszerint cselekszenek, ahogy gondolkodnak. A cselekvésbe azonban csak akkor juthatnak egészséges erők, ha a szellemi élet egészséges táplálékkal rendelkezik. Ez a táplálék elvész, ha a szellem tagadja önmagát. Ha megnyilatkozásaiban nem önmagát, hanem a szellem nélküliséget nyilatkoztatja meg.
Ebbe az állapotba jutott az újabb idők emberisége. Hozzászoktak az emberek, hogy a szellem számára ne magából a szellemből merítsenek, hanem általa csak a szellem nélkülit, az élet fizikaiságát fejezzék ki. De aki az igazságot ezen az úton keresi, végül teljesen elveszíti. Mert az igazság akkor is azt kívánja, hogy a szellemből alakítsák, ha az élet anyagi folyamatait vonja hatókörébe.
Az igazságkeresés, mely nem képes magából a szellemből meríteni, belső szükségszerűségből a frázishoz jut. És a frázis ma a nyilvános élet ismertetőjele. A pártok alakítják a frázisokat, agitálnak a frázisokkal: hisznek a frázisokban.
A frázisnak hiányzik a szellem szív-melege. Ezért nem tudja áthatni az élet valóságát. De tompít. Az emberek a befolyása alá kerülnek. Ők úgy hiszik, hogy általa irányíthatják a közéletet. De nem jutunk előbb javuláshoz, csak ha elegendő ember felismerte a frázis terméketlenségét az élet számára. Addig a népek jelenlegi bajainak gyökereit meg se látják. Látni fogják, hogy a valóság a valutaválság felé tart, de az ,,állapotok javításáról" a pártok frázisaival fognak beszélni.
És ha a frázis válik a közélet urává, akkor nem engedi felszínre kerülni az igazságot, aminek a politikai-jogi életben kellene működnie. Az emberek egymással való viszonyát ekkor a jogalkotás nem teremtheti meg. Mert a jognak az érzésben kell gyökereznie. A frázis azonban eltorzítja az érzést. A jog konvencióvá válik. Ez a jogi-politikai életben kísérője a frázisnak, mely magát a szellemiben éli ki.
A konvenció halott szabályok és bürokratikus intézkedések által folytathatja életidegen létét: a valós élet szociális téren a lelkekben gyökerező jogot igényel, ahogy a szellemi életnek a szellemre van szüksége, és elsorvad a frázisok erőszakától. A gazdasági életben a frázis és a konvenció befolyása alatt valódi gyakorlat helyett rutin alakul ki. És ma ténylegesen a rutin uralja a lét gzadasági oldalát. A gazdasági élet nem úgy bontakozik ki, hogy összhangban lenne az ember életének egyéb igényeivel. Lassanként a lét olyan elemévé vált, amiben az ember részt vesz, mert meg kell élnie valamiből, azonban nem vonja be élete fejlődésének egészébe. Ha a valódi, igaz szellemi élet és jog formálja az érzületet, akkor jön létre gazdasági területen a valódi életpraxis. De ha a gazdasági életben puszta materiális-technikai tevékenység uralkodik, akkor vértelen, szívtelen rutin alakul ki. A gazdasági élet folyamatai automatikus mechanizmusként zajlanak a rutin hatalma alatt. Magát az emberi életet is ebbe a körforgásba vonják.
A gazdasági élet e rutinja alatt nyög a mai idők emberisége. Tönkreteszi a valós jog iránti érzést, létrejön általa a szellemi érdektelenség, és a hajlam a frázisok kedvelésére. Mert az életben az ok nem csak az okozatot hozza létre, de a hatás újra visszahat az okozóra. A frázis és a konvenció a rutinhoz vezetnek, a rutin engedi elterjedni a frázist, és az emberek melegszívű együttélését - termékeny jogi érzés szerint - szívtelen, az embert megbénító konvencióvá teszi.
A modern élet befolyása alatt a szociális élet olyan hármas tagozódása jött létre, mely a frázisban, a konvencióban és a rutinban éli ki magát. A ,,szociális organizmus hármas tagozódása" szeretne túljutni ezen a hármas tagozódáson. Felhozzák ellene, hogy a szociális élet egységét részekre szeretné darabolni. Igazából az ellenkezőjét szeretné. Azért, mert ennek ismerete szerint az egységre törekvés, amit szembehelyeznek vele, a szociális élet frázis, konvenció és rutin szerinti hármas tagozódását eredményezi. A frázist a szabad szellemi élet impulzusai által valóságidegennek, a konvenciót az egészséges jog-érzés által hideg jellegűnek, a rutint, ami mechanikussá teszi az életet, terméketlennek kell felismernünk. A lét csak akkor lesz élhető, ha a szellemben az igazság, az emberi kapcsolatokban a jog, a gazdasági életben a valódi praxis van jelen. Ahogy az egyes ember egész szervezete szenved, ha egyes tagját megfosztják legsajátabb életfeltételeitől, úgy a szociális organizmus sem fejlődhet, ha a szellemi élet elvész a frázisban, a jogi meghal a konvencióban, a gazdasági mechanikus lesz a rutin által. Ezt már a régi római mondás is kifejezi: az emberiség ma különösen szenved a vezetői vétkei miatt. Hiszen már ez is frázissá vált.
Állampolitika és az emberiség politikája
Rudolf Steiner (1920)
Aki ma politikai ítéletet kíván alkotni, annak búcsút kell vennie az eszméktől és programoktól, amik alapján a pártok alapultak és a nyilvános viták zajlottak. Ahol ilyen pártok működnek tovább, és ilyen párbeszéd folyik, ott messzire elmaradnak az események mögött.
A szociális mozgalmat, ami megrázta a modern civilizációt, nem lehet megmagyarázni azokkal a fogalmakkal, amikkel egy évtizede megközelítették. Ekkor úgy gondolták, állami politikával kezelni lehet. Különbözőképp képzelték el az állam politikáját, konzervatív, liberális vagy szocialista módon, de nem volt kétség afelől, hogy valami módon az állami politikának kellene a közügyekkel megbirkóznia. Azonban világosan látszik, hogy ezek nem kezelhetők állami politikával. És ha pontosabban megfigyeljük az események menetét, akkor megláthatjuk, hogy az államról vallott nézetek, amiket ma érvényesíteni próbálnak, sehol nem egyeznek az emberiség törekvésével. Európa keleti részén fanatikusok olyan államot próbálnak berendezni, ami gazdasági közösségként lebeg a szemük előtt. Noha biztosítanak róla, hogy végső céljuk minden állami intézmény felszámolása, ideiglenesen azonban katonai módon szervezett állami gazdaságot kívánnak létrehozni. Ez magában hordja a hanyatlás csíráját. Mert az emberiségben jelenleg olyan politikai-demokratikus késztetés működik, ami a katonai gazdaságú államban nem érvényesülhet. A proletariátus diktatúrája egy ideig megbéníthatja ezt a késztetést, de nem szüntetheti meg. A pusztán gazdasági irányultságú állam sem képes olyan szellemi életet teremteni, ami kielégítené az emberiség igényeit.
Utóbbit az idealista hajlamúak belátják. Ezért azon fáradoznak, hogy a vallásos és szellemi eszmék újból feltámadjanak. Katolikusokat, protestánsokat, és egyházon kívüli vallásosan érzőket látunk e cél irányában tevékenykedni. De erőteljes és jóindulatú törekvéseik tehetetlennek mutatkoznak. Nem jutnak el az emberi lélek olyan mélységeibe, ahol azok az erők működnek, melyek háborúról és békéről döntenek, vagy melyek fenntartható gazdasági állapotot eredményeznek. Svájcban a szellemi élet amerikai képviselői - saját nézőpontjukból - a népszövetség-eszmét szeretnék előmozdítani. Az elfogulatlan szemlélőnek arra a meggyőződésre kell jutnia, hogy hiába beszélnek. Mivel szavaik nem találnak utat azok szívéhez, akik ösztönei csak a gazdasági élet átalakítására törekszenek.
Angliában a bányászok sztrájkja borzolta fel a kedélyeket. Még ha a parlamentnek sikerült is pillanatnyilag úrrá lenni a helyzeten, ezt olyan intézkedésekkel tehették csak, amik mellett néhány év múlva nem lehet fenntartani a gazdaság menetét. Amit ebben az esetben tett a parlament, világosan megmutatja, hogy noha megtárgyalja a nyilvános ügyeket, és ezáltal ideiglenesen irányíthatja őket, azonban tehetetlen arra, hogy a gazdasági élettel megbirkózzon.
Európa felélegzett, mivel a bolsevizmus nem volt képes hatalomra jutni Lengyelországban. Sokan még elégedettebbek volnának, ha látnák valamelyik hatalom győzelmét a bolsevik Oroszország fölött. Akik így gondolkoznak, nem is sejtik, hogy ha a régi értelemben folytatják az ,,állami politikát", az elbukott bolsevizmusból hamarosan újabb torz eszme kel majd életre. Olyan, ami sokkal közelebb lesz hozzájuk, mint az orosz bolsevizmus.
Az állami politika, ami fennhatóságát a szellemi- és gazdasági életre is kiterjesztené, ami a nevelésről és a gazdasági életről is gondoskodna, eddig úgy nevelte az embereket, hogy a szellemi élet nem képes a szociáis élet alakítására. Olyan parlamentek és adminisztratív intézmények által él, amik a szellemi élet valóságos folyamatán kívül cselekszenek és beszélnek. Ez végül a széles néptömegeknél és vezetőiknél olyan állam-eszméhez vezet, ami diktatórikus, ezenkívül elégtelen gazdasági dilettantizmusban kíván megtestesülni.
Miért tehetlen a szellemi élet? Mert azzá kell lennie, ha államok írják elő a nevelés és oktatás normáit. Mivel a szellem csak akkor jut el az őt megillető hatalomhoz, ha teljesen szabadon követheti saját céljait. Az államtól független szellemi élet önigazgatása - egyik fontos területén, az oktatásügyben - nyithatja meg egyedül a szellemi impulzusok útját az emberek szíve felé. Az iskolákból, amik teljesen függetlenek az állami és gazdasági élettől, olyan tanulók kerülhetnek ki, akik szellemi erejük által alakítani képesek az államot és gazdaságot. Jön az ellenvetés, hogy ez a tudatlansághoz vezet vissza. Ahol nincs állami iskolakötelezettség, ott a legtöbb gyereket nem is küldik el iskolába. Inkább annak a kérdésnek a megválaszolásával kéne foglalkozni: hogyan vigyük a gyerekeket állami kényszer nélkül iskolába?
A gazdasági élet a szellemi élethez hasonlóan függetlenséget kíván az állami élettől, és önigazgatást. Az államnak csak azokba az ügyekbe lehet beleszólása, amikben minden nagykorú egymással szemben egyaránt ítélőképes. Életeleme a demokratkus parlamentalizmus. De ennek szerves kiegészítője az önmagát igazgató szellemi- és ugyanilyen gazdasági élet. Mindkettőben másféle erőknek kell működniük, mint amik a demokratikus parlamentben bontakozhatnak ki.
A régi állami képződmények, amik beépülnek a szellemi és gazdasági életbe, nem lehetnek az emberi közösség olyan intézményei, amik megoldhatnák a modern emberiség kérdéseit. A modern civilizáció nyugtalanságának eredete a szellemi- és gazdasági élet kifelé törekvése az állami intézményekből.
Keleten a káosz uralkodik. Nyugaton elegendő ítélőképes embernek a szellemi és gazdasági élet felszabadításával utat kellene keresnie a nyilvános élet szellemi erőinek egyre nagyobb bénultsága ellen. Míg nincs elég ember ahhoz, hogy ilyen nézetekkel sikerre jussanak, addig a modern civilizációban egymást követik a zavargások, és fennáll a fenyegetés, hogy a kelet káoszából világméretű káosz alakuljon ki.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 23:02:10, kedd
|
| |
| |
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken (Ír népszavazás európáról)
kedd, 2008. május 6.
Írország az egyetlen tagállam, ahol népszavazást tartanak a Lisszaboni Szerződésről. A június 12-re kiírt népszavazás kényszer, az ír alkotmány szerint minden alkotmány-módosítással járó nemzetközi szerződést meg kell népszavaztatni.
Az index cikke: Európa az írek és a szerbek urnáitól retteg
Érdekes megfontolni, a cikk címe kikre utal, amikor rettegő Európát említ. Tán a brüsszeli politikusok jelentik Európát?
Európa az írek és a szerbek urnáitól retteg
Mi van már a bécsi cukrászdámmal? IV.
* Magyari Péter - magyarip@mail.index..hu
| 2008. május 6., kedd 09:09
Áprilisban Európa riadtan kezdte figyelni Írországot, a közelgő Lisszaboni Szerződésről tartandó népszavazás miatt. Ausztria és Németország nem engedi továbbra sem a keletieket szabadon dolgozni, Szlovákia viszont bevezetheti az eurót. A melegek a hónap elején ünnepeltek, a végén pedig szomorkodtak. Tovább könyörög az EU a szerb választóknak. Lecserélik az olasz igazságügyi biztost. A Bizottság gyorsan nagy szociális törvénykezést ígért, világos lesz, hogy ki milyen orvosi ellátásért mehet külföldre.
Ír parasztoktól retteg Európa
Írország az egyetlen tagállam, ahol népszavazást tartanak a Lisszaboni Szerződésről. A június 12-re kiírt népszavazás kényszer, az ír alkotmány szerint minden alkotmány-módosítással járó nemzetközi szerződést meg kell népszavaztatni. A felmérések egyre ijesztőbbek: április közepén úgy állt a hangulat, hogy 35 százalék megszavazná, 31 százalék nem, és 34 százalék nem tudja hogyan voksoljon. Akik nem tudják, azok többsége inkább a nemre hajlik a helyi politológusok szerint.
A Lisszaboni Szerződést elvben január 1-ig kellene minden tagországnak ratifikálnia, a 27-ből 11 már meg is tette (elsőként Magyarország, még tavaly decemberben). A szerződés nélkül az EU megbénul. Az egész intézményrendszert szabályozó csomag egy 1996 óta toldozgatott-foldozgatott koncepció végső változata, amire már az összes EU intézmény (tanács, bizottság és parlament) is áldását adta. A francia és holland népszavazásokon 2005-ben elbukott alkotmány legfontosabb pontjai is benne vannak. A kibővített EU-t rugalmasabbá tenné, erősíteni a parlamentet, a közös kül- és védelmi politikát, elnököt adna az uniónak, nem lehetne egy-egy országnak vétóval zsarolnia a többieket, az egész rendszert racionalizálná, a részletes tervekről itt [1] olvashat.
Ha a szerződés bukik, akkor a több mint tíz év alatt kialkudott kompromisszum körüli harc újra kezdődik, és ismét nem arról lesz szó, hogy mit csináljon az EU, hanem arról, hogy hogyan működjön.
Az európai politikusok mindent megtesznek az ír választók meggyőzéséért. Angela Merkel német kancellár és Jose Manuel Barroso bizottsági elnök is kampányolt Írországban. A bizottság befagyasztotta az új agrártámogatási rendszerről szóló vitát, nehogy az ír parasztok megsértődjenek, és nemmel szavazzanak.
Közben egyre több ír szervezet zsarolja a kormányt, hogy engedjenek vagy a nem mellett kampányolnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy május 6-án lemond az igen kampány emblematikus figurája, Bertie Ahern, a korrupciós botrányba keveredett ír miniszterelnök. Írország az uniós tagság nagy nyertese lett, elképesztő fejlődést és gazdagságot hozott az országnak a csatlakozás, ám a mutatók éppen idén romlani kezdtek. Mindezek tovább növelhetik a nemmel szavazók egyre bővülő táborát.
A ratifikáció nagy veszélyben volt Szlovákiában is, de a magyar párt itt megmentette a kormányt és a szerződést. Úgy volt, hogy az ellenzék nem szavazza meg a szerződést, hogy így tiltakozzon az új médiatörvény ellen, és nagyon kínos helyzetbe hozzák a kormányt. Az MKP végül mégis megszavazta a szerződést, cserébe állítólag a magyar oktatási intézmények békén hagyását kérték, amit a szlovák kabinet ígérete ellenére nem teljesített. [2]
A ratifikációval baj lehet még Németországban és Csehországban is. Prágában a szenátus, Berlinben egy parlamenti képviselő fordult az alkotmánybírósághoz. Mindkét esetben azt fájlalják, hogy az unió közös intézményei túl sok döntési kört vonnának el az államtól, és ez az önálló Csehország és Németország autonómiáját fenyegeti.
A szerbeket ingyen-vízummal kecsegtetik
Áprilisban az EU aláírta Szerbiával a Stabilizációs és Együttműködési Megállapodást, ami lényegében azt jelenti, hogy a két ország között megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. Ráadásul egy héttel a szerbiai választások előtt ingyenes lesz az EU-vízum az szerbeknek, és ha minden jól megy, jövőre már vízum se kell. Az EU mindenképpen el akarja kerülni, hogy a radikális nacionalisták győzzenek a május közepi szerb választáson. Brüsszelben attól félnek, ugyanis, hogy egy újabb nagy balkáni válságot jelentene a radikálisok győzelme, akár egy újabb koszovói háború is jöhet. Az elnökválasztást sikeresen befolyásolták Brüsszelből az év elején, de az még az előtt volt, hogy a legtöbb EU-ország elismerte volna Koszovót.
Az EU engedékenységét legjobban a bosnyák elnök kifakadása jellemzi, aki szerint Brüsszel minden szokásos szigorú feltételt elengedett a megállapodás aláírásakor, míg nekik rengeteg törvényt kellett hozniuk és a hágai bírósággal is jobban együtt kellett működniük, ugyanezért a paktumért. Belgium és Hollandia márciusban még meg akarta vétózni az aláírást, de végül megelégedtek egy olyan kitétellel, hogy befagyaszthatják az együttműködést, ha a szerbek nem adják kézre háborús bűnöseiket. A bosnyákok azért is fanyalognak, mert az ő megállapodásuk aláírása egy hónapot késik. A szerbekkel ugyanazon a napon írták volna alá, de arra hivatkozva hogy nem készült el az unió összes nyelvén a szerződés fordítása, Brüsszel halasztást kért. A bosnyákok szerint a fordítás körüli kavarás csak arról szólt, hogy a szerbek örülhessenek, hogy ők előbb és nélkülük írhattak alá.
Miközben a legtöbb kelet-európai ország mindent megtett, hogy minél előbb beléphessenek az EU-ba, addig a szerb politikai elit komolyan vonakodik. Kostunica miniszterelnök például nem hajlandó aláírni a szerződést és azt mondta, hogy a választás után az egészet visszavonják, mert a szerb nép soha nem működhet együtt olyanokkal, akik elismerik Koszovót.
A horvát csatlakozás viszont sínen van, a tárgyalások 2009-es lezárása egyre biztosabbnak tűnik. A törökök is kaptak egy jó pontot, miután kicsit enyhítették a szólásszabadság korlátozásán. Ezentúl nem jár három év börtön annak, aki megsérti a "törökséget", hanem csak kettő év annak, aki megsérti a "török nemzetet". A különbség paragrafus-szinten nüansznyi, de a háttérben az van, hogy a török állam ezentúl várhatóan nem indít büntetőeljárást Nobel-díjas írója ellen, ha ki meri mondani, hogy az örmények népirtás áldozatai voltak 1915-ben. Olli Rehn bővítési biztos gyorsan be is jelentette, hogy Törökország már csak 10-15 évre van az EU-tagságtól. (Részletesen a török felkészülésről itt [3] olvashat.
A litvánok tovább makacskodnak
Az EU már lassan egy éve igyekszik szerződést kötni Oroszországgal, hogy legyen egy állandó egyeztetési fórum köztük. A lengyelek és a litvánok ezt eddig megvétózták. Előbbiek márciusban már engedtek, de a litvánok még júniusig gondolkoznak, mert szerintük az oroszok rendszeresen zsarolják őket az energiahordozókkal.
Az orosz-EU kapcsolatokon tovább rontott, hogy Oroszország bejelentette, kész csapatokat küldeni a Grúziából kivált Abháziába és Dél-Oszétiába. Az EU néhány órán belül élesen visszavágott, hogy ezt semmiképpen se tegyék.
Németország nem engedi be a keleti munkaerőt
A 2004-ben csatlakozott 8 volt kommunista országgal (így Magyarországgal) szemben a régiek megtehették, hogy kitiltották munkavállalóikat. A legtöbb régi élt a lehetőséggel, 2004-ben csak Nagy-Britannia, Svédország és Írország nem korlátozott. A derogációt 2011-ig lehet fenntartani, de néhány évente indokolni kell a bizottság felé, hogy miért. Mostanra csak 5 régi tartotta ezt meg, és idén nyáron kell kérvényezniük a hosszabbítást. Közülük a német kormány eldöntötte, hogy a magas (7,3 százalékos) munkanélküliség miatt 2011-ig biztosan nem engednek, legfeljebb néhány magasan képzett mérnök lehet kivétel. Ausztriában csak 4,1 százalékos a munkanélküliség, de valószínűleg Bécs is csak annyira kész, hogy egy kicsit bővítse a kivétel-listát. Dániában mindössze 3,1 százalékos a munkanélküliség, de még ők sem döntöttek, ám engedékenyebbnek látszanak az előzőeknél: lehet, hogy 2009-re feloldják a korlátozást. Franciaország eddig 40 foglalkozási körben engedett, és bár teljes nyitást Párizs sem akar, a listát még az idén bővítik.
Közben a brit kormány bejelentette, hogy a 2004 óta dolgozni érkezett egymillió kelet-európai fele már hazament, és egyre kevesebben jönnek. Elsősorban lengyelek szállták meg a csatlakozáskor a szigetországot, de sokan nem találták meg a szerencséjüket.
Szlovákia beléphet az euró-övezetbe
2009 január elsejétől Szlovákia lesz a 16. ország az unióban, ahol az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz. A bizottság hivatalosan még nem döntött a szlovák kérelemről, de a válasz informálisan már kiszivárgott, és egyértelműen pozitív jelzést ígér. A 2004-ben csatlakozottak közül eddig Szlovénia, Málta és Ciprus léphetett be az euró-övezetbe. Magyarország 2002-ben öt éven belüli csatlakozást jelentett be, de most már céldátum sincs, ennyire nem felel meg a kritériumoknak a magyar költségvetés.
Az unió pénzügyi biztosa áprilisban is megjegyezte, hogy a magyar államháztartási hiány áll a legtávolabb a kritériumoktól.
Ki lesz az elnök?
Megkezdődött a helyezkedés a 2009-es új politikai ciklusra. Jövőre EP-választások lesznek, lejár az biztosok mandátuma, és ha az írek nem fúrják meg, akkor elnöke és külügyminisztere is lesz az uniónak. Utóbbival kapcsolatosan Németország, Nagy-Britannia és Franciaország különalkut kötött: eszerint közös jelöltet állítanak majd. Ez ronthat a Tony Blair esélyén, akit Sarkozy francia elnök és Brown brit miniszterelnök is javasolt a posztra, azonban Merkel német kancellár nem volt oda érte. Állítólag a három nagy Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökben egyezett ki és Blair esetleg az EU külügyi megbízott tisztségével vigasztalódhat.
Eldőlt, hogy az EU elnöke (hivatalosan csak az Európai Tanács elnöke) évi 270 ezer euró fizetést, és egy 20 fős stábot kap majd munkája ellátásához.
Áprilisban több ponton is megváltozott az unió kormányának is nevezett bizottság összetétele. A korábban lemondott ciprusi egészségügyi biztos helyett a szigetország új embert jelölt, akit már be is iktattak. Bonyolultabb váltást jelentett, hogy Franco Frattini igazságügyi biztos is lemondott, hogy hazamenjen olasz külügyminiszternek. Frattini egyben Barroso bizottsági elnök helyettese is volt. Barroso úgy döntött, hogy az igazságügyet átadja a francia Jacques Barrotnak, aki eddig közlekedési biztos volt, és az ő helyére jelölhet valakit az új olasz kormány.
Barroso bizottsági elnök azt is bejelentette, hogy szeretne még egy ciklus idejére elnök maradni. Ez azonban csak akkor jöhet össze neki, ha jövő nyáron megmarad a jobboldali többség az Európai Parlamentben.
Külföldön műtenek
Éppen ezért sok brüsszeli tudósító úgy tartja, hogy Barroso helyezkedésével függ össze, hogy még ebben a ciklusban nagy szociális törvénykezést ígért. A legfontosabb ebből az volna, hogy az unió végre rendezze a külföldi orvosi kezelések ügyét. A tagállamok már decemberben megbuktattak egy szabályozási tervet, de Brüsszel az új ciprusi egészségügyi biztossal most nagyon fogadkozik.
A lényeg, hogy ha valaki a saját országban nem juthat hozzá bizonyos orvosi kezeléshez vagy sokat kell rá várnia és egy másik tagországban a beavatkozás könnyen és gyorsan megoldható, akkor el lehessen fáradni a legközelebbi helyre, a gyorsabb gyógyulás érdekében. A nagy kérdés, hogy ki és hogyan döntse el a külföldi kezelés jogosultságát, és ki és hogyan fizesse a beavatkozást. Az EB ígéri, hogy őszre ezt megoldja.
A bíróságra mutogatnak
Az utóbbi időben visszatérő panasz az EU-s törvényekre, hogy a kompromisszum kedvéért rosszul írták meg őket, minden állam úgy értelmezheti azokat, ahogy neki kényelmesebb. Ezért egyre többször fordul elő, hogy az EU luxemburgi bíróságának kell döntenie az értelmezésről. Ezzel lényegében a bírákra hárítják a konfliktusos törvények pontosítását. Ez nem túl demokratikus (hiszen az egyeztetési kényszerek tucatjaival telepakolt EU-s jogalkotási rend megkerülésével néhány jogász dönthet fontos ügyekben) viszont nagyon kényelmes megoldás.
Sírnak a kontinens szakszervezetei
Áprilisban két jelentős bírósági döntés is jól beleillett a sorba. Az egyik ilyen esetben a bíróság kimondta, hogy Alsó-Szászországban a német minimálbérnél kevesebbért is dolgozhatnak lengyel építőipari munkások, ha lengyel cég alkalmazza őket. Az ítélet egybevágott egy tavalyi döntéssel. Akkor egy luxemburgi székhelyű cégnek engedték meg, hogy svédországi gyárában kevesebbért dolgoztathassák embereiket, mint arról a szakszervezetek az iparág svéd munkaadóival országos szinten megállapodtak. A bíróság mindkét esetben a szolgáltatások szabad mozgásával érvelt, ami az EU alapszabadságainak egyike. A nagy európai szakszervezetek felháborodott nyilatkozatok sorát adták ki, és követelik, hogy az EU hozzon végre egyértelmű törvényt a tagországokon belül kialkudott szociális kedvezmények védelméről. A parlament és a bizottság is azt ígérték, hogy még az idén megkeresik a megoldást.
A melegek ünnepeltek majd elkedvetlenedtek
A másik bíróságra bízott eset arról szólt, hogy a diszkriminációt tiltó EU-s határozatok vonatkoznak-e a meleg párokra is. Egy német férfi még 2005-ben indított pert a német állam ellen, mert hiába élt regisztrált élettársi kapcsolatban férfi párjával, annak halála után nem kapott özvegyi nyugdíjat. Most a pert megnyerte, és ezzel a bíróság kinyilvánította, hogy ahol a melegek élettársi kapcsolatát elismeri az állam (az unió közel felében, Magyarországon is) ott minden jogosultságnak is egyformának kell lennie a hetero párokkal. A meleg- és emberjogi szervezetek nagy győzelemnek nevezték a döntést.
Néhány nap múlva jött a hidegzuhany: a bizottság ugyanis éppen azon dolgozik, hogy részletesebben szabályozza a diszkrimináció-ellenes harcot, ám bejelentették, hogy német és cseh nyomásra a melegeket kihagyják a jogszabályból, helyette csak általános szöveg lesz a másság védelméről. A bíróság ítélete után nyilvánvaló, hogy a melegeket is védi a diszkrimináció-ellenes törvény, de a politikai viták elkerülése érdekében ismét sikerült áthárítania a bizottságnak a felelősséget a luxemburgi jogászokra.
Munkajogban a FIFA volt még aktív Brüsszelben: a futball világszervezet ismét kampányt indított, hogy a munkaerő szabad áramlásából vegyék ki a focistákat, és a nemzeti bajnokságokban ismét főleg csak állampolgárok játszhassanak.
Budapest izgul
Áprilisban kellett beadni a pályázatot azoknak a városoknak, amelyek azt szeretnék, hogy náluk legyen jövő évtől a frissen alakuló Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelye. Az új EU-s szervezet egyetemeket, kutatóintézeteket és vállalkozásokat kapcsolna össze, hogy találmányok sokaságával legyen sikeres Európa. Négy pályázat érkezett, az egyik kandidáló Budapest. A magyar főváros mellett a lengyel Wroclaw, a Barcelona külvárosának számító Sant Cuget de Valles és közösen Bécs és Pozsony adott be pályázatot. A magyar esélyek nem rosszak, hiszen Lengyelországban és Bécsben is van már EU-intézmény (előbbiben a közös határvédelemért felelős, utóbbiban egy diszkrimináció-ellenes). A magyar pályázatban hangsúlyos elem, hogy ez a kis ország már 14 Nobel-díjas tudóst adott a világnak, Wroclaw sok egyetemével, Pozsony és Bécs az együttműködés szimbolikus erejével, Sant Cuget pedig Barcelona nagyszerűségével igyekszik győzni. A bizottság várhatóan még nyár előtt dönt.
Berlusconi visszatért
Áprilisban Olaszországban tartottak (előrehozott) parlamenti választásokat. Alig másfél évnyi baloldali kormányzás után visszatért [4] a Silvio Berlusconi vezette jobboldal a hatalomba. A durva kiszólásairól híres Berlusconi gyorsan kiborította az európai baloldalt, amikor azt mondta az új szocialista spanyol kormányról, hogy túl rózsaszín, annyi benne a nő, pláne hogy a hadügyminiszter még terhes is.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 22:59:41, kedd
|
| |
| |
Kolompár Tiltakozása (Miért nem ez ellen)
kedd, 2008. május 6.
Leköpték a cigány nők, mert nem engedte lopni őket
2008. május 05. 10:53 HunHír.Hu
Dulakodásig fajult a minap négy cigány asszony lopási kísérlete egy siófoki ruhaüzletben, ahol a társaság azzal próbálta elterelni az eladók figyelmét, hogy a polcokról a földre dobálták a boltban található árut.
Az eladók próbálták kizavarni az üzletből a hőzöngő nőket, akik diszkriminációra hivatkozva nem voltak hajlandóak távozni. - A garázdálkodók folyamatosan fenyegetőztek, az egyik eladó begipszelt kezét is megrángatták - mondta Beke Ibolya, a Siófoki Rendőrkapitányság szóvivője.
A csapat végül akkor adta fel a küzdelmet, amikor az eladók telefonon rendőrt hívtak, távozásuk előtt azonban még arcon köpték az egyik bolti alkalmazottat.
A kiérkező rendőrök még a városközpontban megtalálták a nőket, akinek az sem tetszett, hogy igazoltatták őket, ezért trágárul üvöltöztek a rendőrökkel.
A Siófoki Rendőrkapitányság csoportosan elkövetett garázdaság miatt kezdett nyomozni, és becsületsértés miatt is eljárás indult a bûnöző cigány hárpiák ellen.
Hamar megtanulták, diszkriminációról rikácsolni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 22:58:09, kedd
|
| |
| |
Katyn - Hazugság és igazság Közép-Európában
kedd, 2008. május 6.
Aki szeretné tudni , hogy mi folyik itt Közép-Európában, az nézze meg Andrej Wajda Katyn című filmjét.
A II.világháború idején Lengyelország a két szomszédos nagyhatalom martaléka. Az egyik felét a németek, a másikat az oroszok szállták meg.
A katyni mészárlás körülményei évtizedekig tisztázatlanok maradtak.
"Katyn magyarországi szálai
A katyni mészárlásnak még évekkel az események után, Magyarországon is voltak következményei. Mivel 1943-ban magyar törvényszéki orvos is részt vett aatynban - propagandisztikus céllal is - lefolytatott német vizsgálatokban, a szovjet elhárítás 1945-ben, Budapest eleste után igyekezett felkutatni és elvarrni a magyar szálakat. A nyomozás során hurcolták el Varga Béla kisgazda politikust, a Nemzet-gyűlés későbbi elnökét, továbbá több katonatisztet. Közülük volt, akit ki is végeztek, és volt, aki évek múlva hazajutot), valamint Raoul Wallenberget, aki már nem tért vissza a Szovjetunióból. "
Katyn a tények tükrében
Katynról nemcsak a szovjetek hazudtak folyamatosan, költséget és fáradságot nem kímélve, hanem a nyugati szövetségesek is. A németek 1943 április 13-án hozták nyilvánosságra, hogy az általuk megszállt területen megtalálták több mint 14 ezer lengyel tiszt tömegsírját. A moszkvai rádió már két nappal ezután közölte, a tömeggyilkosság a németek műve, s ettől kezdve elképesztő propagandaháború kezdődött. A Nyugatnak sem volt sokáig érdeke, hogy feltárja az igazságot. 1940 áprilisában és májusában csaknem 15000 lengyel állampolgárt, magas rangú tiszteket, értelmiségieket gyilkolt le a szovjet NKVD kommandója ezen a helyen.
http://www.dunatv.hu/cikkek/katyn_tortenet.html
"Mi volt a kivégzések pokoli kommunista logikája?
Az áldozatok nem csak a tisztikart, hanem a lengyel polgári középosztályt reprezentálták a társadalom ezen része a történelem során mindig szembe került a kommunista ideológiával Rákositól Pol Pot-ig.
Egy nemzet leigázásához ezt a társadalmi csoportot akarták mindig megsemmisíteni.
1990-ben a szétesőben lévő Szovjetunió elismerte a tömegmészárlást és az NKVD felelősségét. Ezt követően kaphatták meg a kivégzettek a hozzájuk méltó örök nyugalmat. Az áldozatok köztük Korompay Emánuel százados névsorát egy emlékfalon örökítették meg a Varsói Helyőrségi Templomban.
A lengyel országgyűlés 2007-ben április 13-át a Katyni Bűntény Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította."
Nagy András
barikád.hu
barikad.hu/node/13373
Lehet-e Wajda filmje lelkiismeret-ébresztő Oroszországban? Maga a rendező mesélte, hogy amikor találkozott a sztálinizmus áldozatainak gyerekeivel, az egyik orosz így szólt: "ti kiástatok itt mindent, az utolsó csontig, és eltemettétek őket embermódra. A mieinket senki se számolta, nem keresték se a gyilkosságok nyomait, se a gyilkosokat".
http://www.hetivalasz.hu/cikk/0710/16785 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2008-05-06 22:55:21, kedd
|
| |
| |
"Nyilvántartanak. Nyilván tartanak..." - 2
kedd, 2008. május 6.
Az alábbi cikk óvatlanul leleplezi, hogy hogyan is működik az állami megfigyelési gépezet Magyarországon, milyen az állampolgárok helyzete az úgynevezett joggállamban, a rendszerváltásnak csúfolt események után 18 évvel.
Mint alább egy rövidke hírből kiderül, a 2008-as budapesti Majálison játékpisztollyal hadonászó piros ruhás férfiről közel egy év múlva is visszakereshető adat fekszik valamelyik állambiztonsági számítógépben arról, hogy az amerikai nagykövetség előtt 2007 nyarán kiabált.
Megérkezett tegnap a Pesti Központi Kerületi Bíróságra a rendőrség feljelentése az ellen a férfi ellen, aki az MSZP városligeti majálisán játék pisztolyt fogott a miniszterelnökre. Információk szerint a rendőrök az angoltanárként dolgozó férfi csomagjában Marx Tőke című művét és egy kibontott üveg whiskyt találtak. A hvg.hu azt írta: a férfi közvetlenül az elfogása után azt nyilatkozta a tévéseknek: a szegényekért és hajléktalanokért cselekedte az egészet, de későbbi kihallgatásakor már az italra fogta tettét. A HavariaPress úgy tudja, a férfinak tavaly nyáron az Egyesült Államok követsége előtt már volt egy feltűnő akciója: július 4-én, a függetlenség napjának reggelén angolul kiabált a követségre, például olyanokat, hogy "ide lőjetek". (MTI)
Forrás: MTI - NOL, 2008. május 6.
http://www.nol.hu/cikk/490865/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 38
|
|
|
|
2008. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
831 db bejegyzés |
| e év: |
10632 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3364
- e Hét: 9096
- e Hónap: 20207
- e Év: 173703
|
|
|
Online
