|
2008-06-12 03:21:04, csütörtök
|
| |
| |
Ó, Istenem, hogy mitől van ez a szorongás rajtunk magyarokon?
Mi az, hogy még énekelni sem tudunk?
Kodály Zoltán mondta, hogy az emberi torok, benne a hangszálak a legkézenfekvőbb emberi hangszer a világon! Mindig kéznél van és még pénzbe sem kerül!
Azt is mondta, hogy: "Ne csak külsőségekben legyen magyar a mi kis világunk, hanem a lelkek mélységéig, mert csak így lesz igazán a miénk. A lelkek mélye pedig különösképpen a zene országa."
Hát ez az ami kimaradt az 1945 után születettek neveléséből, a lelkiség! A mindenhatónak tartott, egyetlen igazságnak elfogadtatott materialista ateizmus még az emberi tudatból is kiirtotta a lélek, a lelkiség létezését! Itt a példa, hogy mire mentek vele! Mi lesz ezzel és az utánuk következő nemzedékkel? Lelketlen! Mondja a magyar ember, ha valakiről úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez. Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép."
Katalinnak ezek a gondolatok mardosták a lelkét még este is, amikor úgy látszott, hogy gondtalanul sörözget új barátaival. "1956 után már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rákényszerítették és még egy kicsit sem hagyták magyarítani azt a szörnyű ideológiát, "kultúrát" amitől olyan frusztált lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!
Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkossági ráta, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebből következő összes korai halálok...
Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!
Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nő a férfinak, férfi a nőnek, kétkezi munkás az értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, szülő gyermekének, gyerek szülőjének, oktató diákjának, diák tanárának... és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen adminisztráció az egész nemzetnek! Hatvan év össznépi lelketlenségben eltöltött idő elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát?
Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a műtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra, idegen "kultúrára" épült és épül!
Le kell bontani, mert előbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élőket!
Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt! Ebből az építkezésből nem hiányozhat az egyetlen kohézióerő: a lelkierő, amely garantáltan összetart, megtart, nemzetté kovácsol egy népet!"
Bp. 1996. aug. 31.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
