|
2008-06-24 17:33:23, kedd
|
| |
| |
"... csak azt tudom hajtogatni, igaz, néha józan érvek nélkül, hogy az emberiség nem menthetetlen, amíg egy ember a másiknak megmentője lehet."
"... nagyon óvatos vagyok annak megfogalmazásában, hogy egy ember jó-e vagy rossz?
Mert láttam, hogy minden a helyzeten múlik, ami belőlünk a jót vagy a rosszat kiugrasztja."
"... ami ,,tömegnek" látszik, az sorsokat rejt magában, a legszürkébb, legszűkszavúbb ember is emlékeket, vágyakat, indulatokat, szenvedélyeket hordoz."
"Az ember élősdi lény; szimbiózisban él a sült krumplival, a pirított borjúmájjal meg a hónapos retekkel. Az ember sajnos olyan, mint a fagyöngy: életének mindig egy idegen élet az ára..."
"Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg."
"... ami szenved, az nem lehet szép."
"Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba."
"... aki javítani akar az emberiség sorsán, annak vállalnia kell némi kockázatot."
"Hiába sikerül egy vitás kérdést tisztázni, máris ott a következő talány."
"Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik."
"A gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál a mégrosszabbat."
"Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember? Most már tudom: az utolsó pillanatig."
Örkény István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
