Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Belső száműzetésben
  2008-07-08 22:37:56, kedd
 
  Részlet az önéletrajzomból:


Hát, megtörtént az, amitől annyira tartottam: ,,eredménytelen lett a népszavazás"! Miért nem figyelt rám senki a ,,mieink" közül? Bezzeg, az ellenfelek nagyon is figyeltek!
Figyeltek és árgus szemekkel követték minden lépésemet! Majd, szorgalmasan jelentettek és - minden létező eszközt igénybe véve - intézkedtek!
Valószínű, hogy ilyen ,,intézkedés" következtében halt meg Csengey Dénes? Hiszen, nem is olyan régen, a Panoráma Világklub első, alakuló összejövetelén azt mondta nekem az egyik ismerősöm a Hagyományőrző Nyugdíjasok Egyesületétől (az MDF-en belül) hogy: - ,,Csak nehogy úgy járj, mint Csengey Dénes!".
Ezt, az után mondta, hogy visszaadta a Nemzet és anyanyelv c. írásom akkori első öt oldalát, miután elolvasta.

Nem sokkal később, amikor kiléptem az MDF-ből, a helyi alapszervezet akkori elnöknője közölte velem:
- ,,Ha nem hagyod abba a politizálást, meg az írást, akkor a Fidesz úgy el fog rabolni, hogy a családod soha az életben nem fog megtalálni! Volt már ilyen, nem te leszel az első!"


Itt következhetne azon ,,eltérítéses hadműveletek" sora is, amely arra irányult, hogy ne tudjak elhelyezkedni.
Itt, a telefoni beszélgetések lehallgatása alapján szerzett információkat arra használták, hogy ,,jóindulatúan" figyelmeztessék az illetőt, vagy az intézmény illetékesét arra a veszélyre, ami akkor érné őt és intézményét, ha engem alkalmazna.
Vagy, a megbeszélt időpontot valaki lemondta telefonban és áttette egy másik időpontra a cég nevében.
Majd, egy alkalommal elmentem az első időpontra is és akkor kiderült, hogy ők nem kértek meg arra senkit, hogy egy másik időpontra hívjanak be állásinterjúra...

A levélben megkeresett személyek, vagy intézmények sem jártak jobban, nehogy ,,nyilvánossághoz" juttathassanak!

Nyomdák és újságok függesztették fel tevékenységüket, majd amikor ,,elmúlt a veszély" - azzal, hogy beletörődőn sorsomba, visszavonultam - ismét kaptak (állami) anyagi támogatást a megjelenésükhöz és tevékenységükhöz! (Például: Gyermekünk, Színes Iránytű, Tisztesség, Magyar Napló, a Kráter Műhely ,,PoLiSz"-a...)
Nyomdák és kiadók tevékenységét bénította meg az, hogy feltörve és megbénítva számítógépes adatbázisukat, nem tudták határidőre kiadni a megjelenésre váró műveket. (Alterra, Antológia...)

Ha ez sem volt elég ahhoz, hogy elhatárolják magukat tőlem és írásaimtól, olyan ,,ellenőrzést" és felülvizsgálatot zúdítottak a nyakukba, hogy ideiglenesen (Lakitelek Alapítvány és Antológia Kiadó, stb...), vagy végleg fel kellett függeszteni tevékenységüket, mint például: a Magyar Újságírók Közössége által működtetett újságíró-iskolának. Így provokálták ki, hogy MÚK-tagságomat megszüntessem és a MÚK környékére se menjek...

A Demokrata újság V. ker. Sas utcai szerkesztősége is azt követően szűnt meg, amikor felkerestem őket a díjnyertes szociográfiámmal.
Az is ,,érdekes", hogy ebben az épületben kapott később helyet az a pécsi egyetem Budapestre ,,kihelyezett" konzultációs vizsgaközpontja, amelyikben továbbtanultam és a tanulmányaim befejezését igazoló okmányt, az indexemet ,,eltüntette", majd a diplomavédéshez nem adta ki az abszolutóriumot! (Agárdi Péter javaslatára.)

De, még a Friderikusz Produkció is felfüggesztette tevékenységét, amikor egy hosszú társadalombíráló írással jelentkeztem az 1997. február 23-án kelt ,,Túlterhelt anyák" c. tervezett műsorba!

Ilyen volt pl. még az Éjjeli Menedék c. műsor is, mert a megszüntetés sorsára jutott, amikor az egyik felhívásukra megküldtem egy szociográfia-részletemet. (Mit csináltam 1980-as években?) Ebben, leírtam azokat a negatív diszkriminációkat, amelyekkel a továbbtanulásomat megakadályozták.

Természetesen, nem hiszem azt, hogy kizárólag miattam érte ezen intézményeket a negatív diszkrimináció, hanem, mint elgondolkodtató egybeeséseket említem ezeket a történéseket


Voltak olyan személyek, akik meghaltak, miután kapcsolatba kerültek velem és írásaimmal! Ilyen személy O. Kovács Attila, aki a Napi Magyarország on-line kiadásának főszerkesztő helyettese volt, amikor autóbalesetben meghalt. Ő, ezt megelőzően a XX.-XXIII. kerületi PE-SO (Pesterzsébet-Soroksár) nevezetű, helyi- önkormányzati újságnak volt a főszerkesztője, míg a fideszes polgármester mellé MSZP-s kulturális alpolgármestert nem ,,ültetett" a megtévesztett népakarat.
Egy alkalommal elpanaszoltam S. P.-nek - aki, akkor a kerületi MDF-nek volt az elnöke és tagja az önkormányzati képviselő testületnek - hogy nem válaszolnak a megkeresésemre olyan újságíró szerkesztők, akiket megkerestem az írásaimmal. Ilyen volt szegény O. Kovács Attila is, aki még ahhoz is hozzájárult - igaz, nagyon közvetve, hogy megírjam (minden gáncsoskodás ellenére) és határidőre leadjam 1998. március 31-én a ,,Felnőttképzés (oktatás), művelődés Budapest XXIII. kerületében" című szakdolgozatomat.

Ugyanis, 1998-ig olyan hitelesen tudósított az O. Kovács Attila főszerkesztésével megjelent PE-SO=Pesterzsébet-Soroksár, majd (Soroksár különválását követően) Pesterzsébet c. folyóirat, hogy anyaggyűjtés céljára tökéletes információkkal szolgált a fenti téma megírásához! Így, még időm sem volt arra, hogy azon szomorkodjak: hogy volt kollégám (Nyír u. Általános Iskola, Soroksár-Újtelep) az újsütetű szoci. kulturális alpolgármestere megtagadta tőlem a segítséget, amikor felkerestem adatgyűjtés céljából!

Ugyanígy járt el a soroksári illetőségű oktatási bizottság vezetője is, miután telefoni beszélgetésünkkor megígérte a segítséget. Ezért, nem volt más választásom, mint elővenni a gondosan megőrzött újságokat és kiírni belőlük az információkat. Természetesen, mint lokálpatriótának és, mint az oktatásban dolgozónak, tapasztalati ismereteim is voltak az ,,adattáramban".


Amiért ez az elszigeteltség, mint diszkrimináció már az 1956-os forradalom leverését követően folyamatosan tart (mint most is) leírtam tapasztalataimat, gondolataimat.
1998-ban nem kellett mást tennem, mint elővenni ezeket az írásokat és újraszerkesztve beilleszteni a dolgozatba!

Lehet, hogy S. P. a Polgárőrség parancsnoka (Boross Péter bizalmasa) azt hitte, hogy O. Kovács Attila közvetlen segített nekem?

Lehet, hogy volt osztálytársam: F. M. (aki első szerelmemnek, Horváth Józsefnek, a székesfehérvári honvédségi alakulat alezredesének, valamint a nagy hajós Fa Nándornak is unokatestvére volt) azért halt meg, mert kitüntetett figyelmével és barátságával? Horváth József is még a rendszerváltozás nevezetű felfordulás elején meghalt. Talán, mert az apja népi ülnök volt azon a tárgyaláson, ahol halálra ítélték Mansfeld Pétert és életfogytiglanra Bóna Rezső (Rudit)?
Persze, még a feltételezések is abszurdak egy kívülálló számára, de Horváth Józsefnek örökké fájt a feje apja múltja miatt. Végül is agyi ödémában halt meg 1991-ben, a Honvéd Kórházban.
F. M. a ,,halálba itta magát", miközben azon a pszichiátrián kezelték, mint szenvedélybeteget, amelyiknek fiatal vezető orvosát a hűvösvölgyi erdőben találták meg, holtan! Ez az orvos kezelte epilepsziás rohamai miatt egyik rokonomat. (Ez, a Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórházban történt és lehet, hogy a mostani halott-eltüntetős botrányt azért pattantották ki, hogy a vizsgálódást elérve, hozzájussanak olyan információk dokumentumaihoz is, amelyekben a történések közötti összefüggésekre fény derülhetne!
A Csepeli Kórház - melyben ,,Anyuka" és ,,Apuka" titokzatos combnyak- illetve combcsonttörését operálták - dokumentációjában való kutakodást az is ellehetetlenítheti, hogy a kórház bezárása után beolvasztották" a Jahn Ferenc Kórházba!)


,,Anyuka" ,,barátja", Kovács László, aki 1957-től ,,kísérte figyelemmel" a Bóna-család sorsát, sokkal sikeresebben tudta megbízatását teljesíteni! Ő, évtizedekig ,,jelentett" rólunk, életünk legintimebb történéseiről.
Ez az ember, 1998-ban Anyuka halálát is arra használhatta, hogy egy ,,utolsót" alázzon rajtam!
Ugyanis, apának nem volt annyi pénze, hogy eltemettesse feleségét.
Nekem kellett ,,kölcsönért" kuncsorogni ennél a spionnál!
Kovács László az az ember, aki felötlött emlékezetemben 2004. október 23-án.
Ekkor végignéztem az MTV-1-en azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után. A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot. Azért nem tudtam kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra koncentráltam, vagyis arra, hogy kellő gyorsasággal el tudjam olvasni.
Ezt követően azonban, a HÍR Tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Pontosan meg tudtam figyelni, hogy amikor az aknába hajló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló. Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni. Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondoltam, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?
Nem tudom, hogy miért, azonnal megjelent lelki szemeim előtt egyik gyerekkori emlékképem. Kislánykoromat nagyszüleim tanyáján töltöttem és hirtelen a szecskavágó - amit kukorica-morzsolásra is át lehetett állítani - jutott eszembe.
Már akkor kezdtem érezni, hogy nagy bajban vagyok, amikor a rádió Vasárnapi Újság c. műsorában hallottam A HÚSDARÁLÓ c. színdarabról készült riportot!

Eszembe jutott a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényem III. fejezetében az epizód, amelyikben leírom 1994. év őszének azon történetét, amikor a Pesti Feketedoboz a pincebörtönökről készített filmsorozatát vetítették a TV-ben, az 1-esen.

Pontosabban, a Köztársaság téri pincében forgattak, amikor váratlanul felbukkant ,,Laci bácsi"(Kovács László) és kijelentette, hogy: ,,A szóban-forgó épület alatti pincerendszerben soha, semmiféle rabokat nem tartottak..."



És még mindig nincs vége ennek az egész borzalomnak!
Mintha egy ,,halálosztó" járna a nyomomban...

Például, megbeszéltük R. J.-fel, a SZÓZAT főszerkesztőjével, hogy megjelenteti az újságban Makkai Sándorról írt monográfiámat. Zokog a lelkem, mert azóta R. J. is meghalt autóbalesetben!

Nem különben nagyon rossz érzésem van (túl a gyászon, a közelmúltban, szintén autóbalesetet szenvedett) Bubik István miatt is. Hozzá csak annyi közöm volt, hogy itt lakott a kerületben és évekig telekszomszédja volt a XX. ker. Szent Imre herceg utcában Bóna Ferenc nagybátyámnak. A művész halála előtt, látva a Hír Tv-beni riportot, elhatároztam: személyesen megkeresem az írásaimmal. Ezt, sajnos elmondtam otthon, pedig gyanítottam, hogy lehallgatnak bennünket! Nagyon felkavart azon kijelentése, hogy ,,hallgatni kellene az írókra, költőkre, mert ők előre látják a jövőt"!

- Bizony, én is ilyen író-ember lennék!! Mondtam a családomnak sajnálkozva. Még nagybátyám - aki visszaköltözött ide a közelbe, az Ábrahám Géza utcába - megszakította a kapcsolatot velem, mert fél! Ezt a menyétől tudom.

- Bubik István ugyanúgy ,,bogaras" volt, mint a XX. kerületi MSZP-s polgármester. Talán, még az autószerelőjük is megegyezett.

- Sz. Á. polgármesterrel keresztezte sorsunk egymást háromszor is. Először, amikor egy iskolában dolgoztunk és az akkori napközis csoportom tanulóinak osztályfőnöknője - a vele való intim kapcsolatnak köszönhetően(?) - hatévi meddő házasság után áldott állapotba került és egy kislánynak adott életet. Én erről a kapcsolatról említést teszek a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényemben, de úgy, hogy még utalást sem teszek a kapcsolat intimitására. Csak példaként leírtam azt a karácsonyi történetet, amikor köszöntötték egymást és önfeledten táncoltak. Majd a ,,gyerekek átölelték őket és úgy táncoltak együtt, mint ahogy otthon: anya-apa és fürtökben a gyerekek". Akkor még nem is tudtam, hogy már babát vár a volt kolléganőm. (Emlékezzünk csak arra, ahogyan felháborodtak az MSZP-ek és hogyan gúnyolódtak D. Tamáson, amikor felvállalta házasságon kívül született gyermekét!!!


- Majd, másodszorra a szakdolgozatom kapcsán, és harmadszor, 2000-ben, a millenniumi országzászló átadáskor.

- Egyébként, Sz. Á.-sal akárhányszor találkoztam a pesterzsébeti rendezvényeken, mindig elfehéredett, mint akinek kimegy a vér a fejéből és még a köszönésemet sem fogadta! Éreztem, ,,szemtanú" vagyok a szemében. Egy másik életének a ,,szemtanúja", amit nagyon nem szeretne, ha kiderülne! De nekem eszem ágában sem volt ,,lebuktatni" őt, mert arra az ártatlan kicsi lányra gondoltam, aki lehet, hogy neki köszönheti az életét! De én erről soha nem fogom tudni meggyőzni őt, mert magából indul ki és rólam is csak azt feltételezi, amit önmagáról. Végül is ezzel teremt olyan helyzetet, amikor - mint most is - beszélek erről a kapcsolatáról.


*2005. november 27-én meghalt Szüle Zsolt újságíró, aki a 80-as évek elején - közvetlen azután, hogy az Allende parki KISZ-lakótelepről visszaköltöztettem a családomat Bp. XX. kerületébe - becsöngetett hozzánk, hogy szeretne fényképeket készíteni gyermekeimről.
Amiért átépítettük az öreg házat, nem volt pénzünk és szerettem volna lemondani.
De ő nem tágított és azt sem mondta meg, honnan vette az ötletet, hogy pont minket fényképezzen?
Aztán, mégis megbeszéltünk egy időpontot, és amiért családi fotózást szerettem volna, vártuk férjemet haza. Órákig ott ült nálunk és hiába mondtam neki, hogy menjen el, mert nem szeretném az idejét igénybe venni...
Az volt az érzésem, hogy ő ,,mindent" (még olyasmit is, amit én a mai napig nem(!) tud rólunk, de nagyon hallgatag volt. Csak mosolygott és fotózta a gyerekeket.

Amikor 2005. szeptemberében elkezdtem internetezni és feliratkoztam a polg.körös hírlevélre örömmel fedeztem föl a XVIII. Ker. polg körök valamelyik rendezvényén Szüle Zsolt nevét.

Készültem arra, hogy elmegyek a programra, amikor olvastam a Magyar Nemzetben a hírt hirtelen haláláról.

Nos, ekkor már ismertem hazánkból külföldre üldözött punk művészt, akivel napi kapcsolatban voltam az interneten. Amiért oly sok kellemetlenség ért (le akaraták szerelni az oszlopról a telefonvezetéket (ADSL-el netezek, naphosszat érdekes emberek üldögéltek a kerítésünk lábazatán... Eltűntek a leveleim, meghívóim. Tönkrementek a postafiókjaim, Elszálltak a barátomnak írott leveleim...Furcsa alakok követték minden lépésemet. A telefonjaimat bizonyíthatóan lehallgatták. -Soha nem voltam/vagyok egyedül a számítógépemen... Mindenkinek tönkrement a számítógépe, akivel csak fölvettem a kapcsolatot. Kitiltottak OV Vendégkönyvéből, mint komcsi spiclit...
Szóval, kétségbe esetten megkértem amerikai barátomat, hogy ne írjon többé! Ő megfogadta, sajnos a kérésemet... Azóta áttételesen ,,kapok" tőle üzeneteket. Érzem, hogy lélekben ,,fogja" a kezemet és vezeti léptemet... Ha ez valakinek hihetetlen, akkor csak kérdezze meg Balogh Bélát hogy mennyi, tenger baj érte, mióta beléptem az általa vezetett Magyar Nemzetért Mozgalomba!
Szeretném, ha ez a felsorolás véget érne!

Szeretném, ha lelepleződnének a gyilkos spionok! Szeretném, ha tanúvédelmet kapnék, mint az elmúlt évtizedek társadalmi bűneseteit elszenvedő történések ,,Szemtanúja"!

Szeretném, ha megszűnne az a fajta fenyegetettség, amiben felneveltem gyermekeimet, és amivel a mai napig együtt élek, élünk!!!

Bp. 2004. december 19. (Bóna Mária Ilona)

*Ezt a másolatot 2006.jun.12-én készítettem és Szüle Zsolt történetével kiegészítettem. BMI

*Ezt a másolatot 2008. július 6-án készítettem, író barátom és az MNM vezetőjének történetével kiegészítve. BMI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Buziság, gyilkos életjátszmák
  2008-07-08 20:29:13, kedd
 
  Buziparádé és az egészséges szexualitásúak ellentüntetése:

http://furaila.xfree.hu/118718


Buziparádéval gondolták, hogy divatot csinálnak a neveltetésükben teljességgel magukra hagyott, most felnövekvő ifjaknak.

Persze, az kell a magyar ifjúságnak: buzulni, meg 18 éves kortól sterilizáltatni!!!

Nem ám családi életre és boldog párkapcsolatra való nevelés - lehetőleg fiú a lánnyal, vagyis lány a fiúval... nő a férfival, vagy férfi a nővel!!!
NEM!
Ellenkezőleg!
Ugyanis, a nő a nővel vagy férfi a férfival való "PÁRKAPCSOLATBÓL" NEM SZÜLETIK UTÓD!!!

Ez kell ennek a mostani parlamenti diktatúrának: ne szülessenek gyerekek!

A magyar AZONOS NEMŰEK (és a velük kisebbségben élők) jobb, ha egymással buzulnak, mert akkor ők nem akarnak mindenáron LAKÁST, vagyis HÁZAT A HAZÁBAN!!!

Le lehet a szülészeteket a kórházakban építeni, be lehet zárni!!!

Ugyanígy a bölcsődéket, óvodákat és iskolákat!!!

Csakhogy, ez is NÉPIRTÁS ám a javából parlamentáris diktátor hölgyek és urak!

Persze, mint minden IGAZSÁG viszonyítás és viszonyítási alap kérdése.

Pontosabban OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS kérdése.

Mert a homoszexualitás az agy tudatmódosulása, vagyis a normálisnak tartott viselkedéstől eltérő magatartásra ösztönzi az ebben a "betegségben" szenvedő embert!!!

Merthogy, minden, ami orvosi szempontból eltér az emberi szerv és idegrendszer működésétől, BETEGSÉGNEK tekintendő.

Milyen egy BETEGES ÉLETFELFOGÁSRA vall, ha valki a betegségéből akar divatot csinálni?

Rettenetes!!!!!

Csakhogy, ennél van még rettenetesebb élethelyzet is kedves olvasó!
Méghozzá az, amikor a homoszexualitásban szenvedő beteg ember TITKOLNI KÉNYSZERÜL A MÁSSÁGÁT és belekényszerült abba az élethelyzetbe, hogy házasságot kössön - mondjuk a lakásvásárlás reményével - egy heteroszexuális (más nemű) emberrel.

http://www.hazipatika.com/topics/szexologia/articles/Ha_te_mas_vagy_mast_szeretsz ?aid=20060619093916

BELEGONDOLT-E MÁR VALAKI IS ABBA, HOGY MILYEN GYILKOS ÉLETJÁTSZMÁK ZAJLANAK EGY ILYEN "HÁZASSÁGBAN"???

Bele gondolt-e már valaki abba, hogy milyen boldogtalanságra kényszerül az ilyen "házasságból" született GYERMEK???

Mert, az ilyen "házasságból" született gyermek saját létjogosultságát érzi megkérdőjelezve folyamatosan!!!

Bele gondolt-e valaki abba, hogy egy ilyen "házasságban" a másnemű=ellenkező nemű(heteroszexuális) ember mennyi, tenger szenvedésre kényszerül???

Mert egy egészséges (heteroszexuális) nő nem érti, hogy miért nem kívánatos a férje számára, ha egyszer azt mondja neki örökké, hogy szereti...????
Csak azt tapasztalja, hogy valami miatt nem "működik" az egész, amitől házasság NORMÁLIS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT a házasság!!!

Amikor egy egészséges szexualitású nő gyermeket vár egy homoszexuális férfitól védelem és gondoskodás helyett csak kétségbeesett undorkodást kap a gyermeke apjától és örökös VÁDASKODÁST, merthogy minden egyes újabb "gyermekáldással" TÖNKRETESZI a homokos apa életét!!!

Az ilyen apa örökös menekülésre kényszerül az ELVÁRÁSOK ELÕL!!!
És mit tesz menekülés közben???
ÁTHÁRÍT és ELHÁRÍT MINDEN FELELÕSSÉGET a heteroszexuális SZÜLÕRE!!!
MONDVÁN: "te akartál gyereket!" "Te önként mondtál le karrierről, mindenről... mert férjhez akartál menni és CSALÁDOT SZERETTÉL VOLNA!!!"

Ez NORMÁLIS (heteroszexuális) házastársaknál nem ilyen betegesen működik!
Ott ugyanis, egyemberként küzdenek a közös gyermekért, az utódok sorsának sikeres alakulásáért.

El tudja valaki képzelni a MAGÁNYNAK AZT A MÉRHETETLEN VOLTÁT, mivel magára marad az egészséges szexualitású nő???


NEM! AZT ELKÉPZELNI NEM TUDJA SENKI A VILÁGON!!!

Éppen azért, amiért én átérzem ezt a RETTENETES ÉLETHELYZETET, követelem, hogy hozzanak olyan törvényt, amelyik nem különböztet meg (diszkriminál) negatívan sem homoszexuálist, sem heteroszexuálist!!!

Vagyis, aki buzulva akar párkapcsolatban élni tegye és tehesse anélkül, hogy megvetés tárgya lenne embertársai szemében!!!

De könyörgöm, tiltsuk meg az ezzel való kérkedést és ez vonatkozna a melegfelvonulásra is!!!

Ugyanakkor, a TÖRVÉNY EREJÉVEL KELL MEGTILTANI, HOGY HOMOSZEXUÁLISOK - elhallgatván és tagadván e betegségüket - HÁZASSÁGOT KÖSSENEK - bármilyen anyagi és társadalmi előny reményében, EGÉSZSÉGES SZEXUALITÁSÚ EMBERREL!!!!

Bóna Mária Ilona

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Belső száműzetésben
  2008-07-08 20:03:37, kedd
 
  Miért nem figyelt rám senki a ,,mieink" közül? Bezzeg, az ellenfelek nagyon is figyeltek!
Figyeltek és árgus szemekkel követték minden lépésemet! Majd, szorgalmasan jelentettek és - minden létező eszközt igénybe véve - intézkedtek!
Valószínű, hogy ilyen ,,intézkedés" következtében halt meg Csengey Dénes? Hiszen, nem is olyan régen, a Panoráma Világklub első, alakuló összejövetelén azt mondta nekem az egyik ismerősöm a Hagyományőrző Nyugdíjasok Egyesületétől (az MDF-en belül) hogy: - ,,Csak nehogy úgy járj, mint Csengey Dénes!".
Ezt, az után mondta, hogy visszaadta a Nemzet és anyanyelv c. írásom akkori első öt oldalát, miután elolvasta.

Nem sokkal később, amikor kiléptem az MDF-ből, a helyi alapszervezet akkori elnöknője közölte velem:
- ,,Ha nem hagyod abba a politizálást, meg az írást, akkor a Fidesz úgy el fog rabolni, hogy a családod soha az életben nem fog megtalálni! Volt már ilyen, nem te leszel az első!"


Itt következhetne azon ,,eltérítéses hadműveletek" sora is, amely arra irányult, hogy ne tudjak elhelyezkedni.
Itt, a telefoni beszélgetések lehallgatása alapján szerzett információkat arra használták, hogy ,,jóindulatúan" figyelmeztessék az illetőt, vagy az intézmény illetékesét arra a veszélyre, ami akkor érné őt és intézményét, ha engem alkalmazna.
Vagy, a megbeszélt időpontot valaki lemondta telefonban és áttette egy másik időpontra a cég nevében.
Majd, egy alkalommal elmentem az első időpontra is és akkor kiderült, hogy ők nem kértek meg arra senkit, hogy egy másik időpontra hívjanak be állásinterjúra...

A levélben megkeresett személyek, vagy intézmények sem jártak jobban, nehogy ,,nyilvánossághoz" juttathassanak!

Nyomdák és újságok függesztették fel tevékenységüket, majd amikor ,,elmúlt a veszély" - azzal, hogy beletörődőn sorsomba, visszavonultam - ismét kaptak (állami) anyagi támogatást a megjelenésükhöz és tevékenységükhöz! (Például: Gyermekünk, Színes Iránytű, Tisztesség, Magyar Napló, a Kráter Műhely ,,PoLiSz"-a...)
Nyomdák és kiadók tevékenységét bénította meg az, hogy feltörve és megbénítva számítógépes adatbázisukat, nem tudták határidőre kiadni a megjelenésre váró műveket. (Alterra, Antológia...)

Ha ez sem volt elég ahhoz, hogy elhatárolják magukat tőlem és írásaimtól, olyan ,,ellenőrzést" és felülvizsgálatot zúdítottak a nyakukba, hogy ideiglenesen (Lakitelek Alapítvány és Antológia Kiadó, stb...), vagy végleg fel kellett függeszteni tevékenységüket, mint például: a Magyar Újságírók Közössége által működtetett újságíró-iskolának. Így provokálták ki, hogy MÚK-tagságomat megszüntessem és a MÚK környékére se menjek...

A Demokrata újság V. ker. Sas utcai szerkesztősége is azt követően szűnt meg, amikor felkerestem őket a díjnyertes szociográfiámmal.
Az is ,,érdekes", hogy ebben az épületben kapott később helyet az a pécsi egyetem Budapestre ,,kihelyezett" konzultációs vizsgaközpontja, amelyikben továbbtanultam és a tanulmányaim befejezését igazoló okmányt, az indexemet ,,eltüntette", majd a diplomavédéshez nem adta ki az abszolutóriumot! (Agárdi Péter javaslatára.)

De, még a Friderikusz Produkció is felfüggesztette tevékenységét, amikor egy hosszú társadalombíráló írással jelentkeztem az 1997. február 23-án kelt ,,Túlterhelt anyák" c. tervezett műsorba!

Ilyen volt pl. még az Éjjeli Menedék c. műsor is, mert a megszüntetés sorsára jutott, amikor az egyik felhívásukra megküldtem egy szociográfia-részletemet. (Mit csináltam 1980-as években?) Ebben, leírtam azokat a negatív diszkriminációkat, amelyekkel a továbbtanulásomat megakadályozták.

Természetesen, nem hiszem azt, hogy kizárólag miattam érte ezen intézményeket a negatív diszkrimináció, hanem, mint elgondolkodtató egybeeséseket említem ezeket a történéseket


Voltak olyan személyek, akik meghaltak, miután kapcsolatba kerültek velem és írásaimmal! Ilyen személy O. Kovács Attila, aki a Napi Magyarország on-line kiadásának főszerkesztő helyettese volt, amikor autóbalesetben meghalt. Ő, ezt megelőzően a XX.-XXIII. kerületi PE-SO (Pesterzsébet-Soroksár) nevezetű, helyi- önkormányzati újságnak volt a főszerkesztője, míg a fideszes polgármester mellé MSZP-s kulturális alpolgármestert nem ,,ültetett" a megtévesztett népakarat.
Egy alkalommal elpanaszoltam Skribek Péternek - aki, akkor a kerületi MDF-nek volt az elnöke és tagja az önkormányzati képviselő testületnek - hogy nem válaszolnak a megkeresésemre olyan újságíró szerkesztők, akiket megkerestem az írásaimmal. Ilyen volt szegény O. Kovács Attila is, aki még ahhoz is hozzájárult - igaz, nagyon közvetve, hogy megírjam (minden gáncsoskodás ellenére) és határidőre leadjam 1998. március 31-én a ,,Felnőttképzés (oktatás), művelődés Budapest XXIII. kerületében" című szakdolgozatomat.

Ugyanis, 1998-ig olyan hitelesen tudósított az O. Kovács Attila főszerkesztésével megjelent PE-SO=Pesterzsébet-Soroksár, majd (Soroksár különválását követően) Pesterzsébet c. folyóirat, hogy anyaggyűjtés céljára tökéletes információkkal szolgált a fenti téma megírásához! Így, még időm sem volt arra, hogy azon szomorkodjak: hogy volt kollégám (Nyír u. Általános Iskola, Soroksár-Újtelep) az újsütetű szoci. kulturális alpolgármestere megtagadta tőlem a segítséget, amikor felkerestem adatgyűjtés céljából!

Ugyanígy járt el a soroksári illetőségű oktatási bizottság vezetője is, miután telefoni beszélgetésünkkor megígérte a segítséget. Ezért, nem volt más választásom, mint elővenni a gondosan megőrzött újságokat és kiírni belőlük az információkat. Természetesen, mint lokálpatriótának és, mint az oktatásban dolgozónak, tapasztalati ismereteim is voltak az ,,adattáramban".


Amiért ez az elszigeteltség, mint diszkrimináció már az 1956-os forradalom leverését követően - tíz éves koromtól tart - folyamatosan (mint most is) leírtam tapasztalataimat, gondolataimat.
1998-ban nem kellett mást tennem, mint elővenni ezeket az írásokat és újraszerkesztve beilleszteni a dolgozatba!

Lehet, hogy Skribek Péter a Polgárőrség parancsnoka (Boross Péter bizalmasa) azt hitte, hogy O. Kovács Attila közvetlen segített nekem?

Lehet, hogy volt osztálytársam: Fa (Faludi) Miklós (aki első szerelmemnek, Horváth Józsefnek, a székesfehérvári honvédségi alakulat alezredesének, valamint a nagy hajós Fa Nándornak is unokatestvére volt) azért halt meg, mert kitüntetett figyelmével és barátságával? Horváth József is még a rendszerváltozás nevezetű felfordulás elején meghalt. Talán, mert az apja népi ülnök volt azon a tárgyaláson, ahol halálra ítélték Mansfeld Pétert és életfogytiglanra Bóna Rezső (Rudit)?
Persze, még a feltételezések is abszurdak egy kívülálló számára, de Horváth Józsefnek örökké fájt a feje apja múltja miatt. Végül is agyi ödémában halt meg 1991-ben, a Honvéd Kórházban.
Faludi Miklós a ,,halálba itta magát", miközben azon a pszichiátrián kezelték, mint szenvedélybeteget, amelyiknek fiatal vezető orvosát a hűvösvölgyi erdőben találták meg, holtan! Ez az orvos kezelte epilepsziás rohamai miatt egyik rokonomat. (Ez, a Dél-Pesti Jahn Ferenc Kórházban történt és lehet, hogy a mostani halott-eltüntetős botrányt azért pattantották ki, hogy a vizsgálódást elérve, hozzájussanak olyan információk dokumentumaihoz is, amelyekben a történések közötti összefüggésekre fény derülhetne!
A Csepeli Kórház - melyben ,,Anyuka" és ,,Apuka" titokzatos combnyak- illetve combcsonttörését operálták - dokumentációjában való kutakodást az is ellehetetlenítheti, hogy a kórház bezárása után beolvasztották" a Jahn Ferenc Kórházba!)


,,Anyuka" ,,barátja", Kovács László, aki 1957-től ,,kísérte figyelemmel" a Bóna-család sorsát, sokkal sikeresebben tudta megbízatását teljesíteni! Ő, évtizedekig ,,jelentett" rólunk, életünk legintimebb történéseiről.
Ez az ember, 1998-ban Anyuka halálát is arra használhatta, hogy egy ,,utolsót" alázzon rajtam!
Ugyanis, apának nem volt annyi pénze, hogy eltemettesse feleségét.
Nekem kellett ,,kölcsönért" kuncsorogni ennél a spionnál!
Kovács László az az ember, aki felötlött emlékezetemben 2004. október 23-án.
Ekkor végignéztem az MTV-1-en azt a filmfelvételt, amit egy angol újságíró készített és vágatlanul kijuttatott az országból 1956 karácsonya után. A kommentátor angolul beszélt, miközben olvasni lehetett a magyar feliratot. Azért nem tudtam kellő pontossággal megfigyelni azt, amikor a Köztársaság téri kazamatáknál hallgatóznak a felkelő forradalmárok, mert a feliratra koncentráltam, vagyis arra, hogy kellő gyorsasággal el tudjam olvasni.
Ezt követően azonban, a HÍR Tv-n megismételték ugyanezt a filmriportot, magyarul kommentálva az eseményeket. Pontosan meg tudtam figyelni, hogy amikor az aknába hajló ember csendre inti a tömeget, akkor a mikrofonba behallatszó zaj, ami a föld alól jött, egy működő géphez, vagy darálóhoz volt hasonló. Ekkor a levegőbe lőtt valaki, aki látszatra a lenti raboknak akart jelezni. Ezt követően a zaj megszűnt és akkor arra gondoltam, hogy a lövés, akár a zajkeltőt is figyelmeztethette?
Nem tudom, hogy miért, azonnal felötlött bennem egyik gyerekkori emlékképem. Kislánykoromat nagyszüleim tanyáján töltöttem és hirtelen a szecskavágó - amit kukorica-morzsolásra is át lehetett állítani - jutott eszembe.
Már akkor kezdtem érezni, hogy nagy bajban vagyok, amikor a rádió Vasárnapi Újság c. műsorában hallottam A HÚSDARÁLÓ c. színdarabról készült riportot!

Eszembe jutott a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényem III. fejezetében az epizód, amelyikben leírom 1994. év őszének azon történetét, amikor a Pesti Feketedoboz a pincebörtönökről készített filmsorozatát vetítették a TV-ben, az 1-esen.

Pontosabban, a Köztársaság téri pincében forgattak, amikor váratlanul felbukkant ,,Laci bácsi"(Kovács László) és kijelentette, hogy: ,,A szóban-forgó épület alatti pincerendszerben soha, semmiféle rabokat nem tartottak..."



És még mindig nincs vége ennek az egész borzalomnak!
Mintha egy ,,halálosztó" járna a nyomomban...

Például, megbeszéltük Rakovszky Józseffel, a SZÓZAT főszerkesztőjével, hogy megjelenteti az újságban Makkai Sándorról írt monográfiámat. Zokog a lelkem, mert azóta Rakovszky József is meghalt autóbalesetben!

Nem különben nagyon rossz érzésem van (túl a gyászon, a közelmúltban, szintén autóbalesetet szenvedett) Bubik István miatt is. Hozzá csak annyi közöm volt, hogy itt lakott a kerületben és évekig telekszomszédja volt a XX. ker. Szent Imre herceg utcában Bóna Ferenc nagybátyámnak. A művész halála előtt, látva a Hír Tv-beni riportot, elhatároztam: személyesen megkeresem az írásaimmal. Ezt, sajnos elmondtam otthon, pedig gyanítottam, hogy lehallgatnak bennünket! Nagyon felkavart azon kijelentése, hogy ,,hallgatni kellene az írókra, költőkre, mert ők előre látják a jövőt"!

- Bizony, én is ilyen író-ember lennék!! Mondtam a családomnak sajnálkozva. Még nagybátyám - aki visszaköltözött ide a közelbe, az Ábrahám Géza utcába - megszakította a kapcsolatot velem, mert fél! Ezt a menyétől tudom.

- Bubik István ugyanúgy ,,bogaras" volt, mint a XX. kerületi MSZP-s polgármester. Talán, még az autószerelőjük is megegyezett.

- Szabados Ákos polgármesterrel keresztezte sorsunk egymást háromszor is. Először, amikor egy iskolában dolgoztunk és az akkori napközis csoportom tanulóinak osztályfőnöknője - a vele való intim kapcsolatnak köszönhetően(?) - hatévi meddő házasság után áldott állapotba került és egy kislánynak adott életet. Én erről a kapcsolatról említést teszek a TIBORCA (Adjátok vissza a gyökereimet!) c. regényemben, de úgy, hogy még utalást sem teszek a kapcsolat intimitására. Csak példaként leírtam azt a karácsonyi történetet, amikor köszöntötték egymást és önfeledten táncoltak. Majd a ,,gyerekek átölelték őket és úgy táncoltak együtt, mint ahogy otthon: anya-apa és fürtökben a gyerekek". Akkor még nem is tudtam, hogy már babát vár a volt kolléganőm. (Emlékezzünk csak arra, ahogyan felháborodtak az MSZP-ek és hogyan gúnyolódtak D. Tamáson, amikor felvállalta házasságon kívül született gyermekét!!!


- Majd, másodszorra a szakdolgozatom kapcsán, és harmadszor, 2000-ben, a millenniumi országzászló átadáskor.

- Egyébként, Sz. Ákossal akárhányszor találkoztam a pesterzsébeti rendezvényeken, mindig elfehéredett, mint akinek kimegy a vér a fejéből és még a köszönésemet sem fogadta! Éreztem, ,,szemtanú" vagyok a szemében. Egy másik életének a ,,szemtanúja", amit nagyon nem szeretne, ha kiderülne! De nekem eszem ágában sem volt ,,lebuktatni" őt, mert arra az ártatlan kicsi lányra gondoltam, aki lehet, hogy neki köszönheti az életét! De én erről soha nem fogom tudni meggyőzni őt, mert magából indul ki és rólam is csak azt feltételezi, amit önmagáról. Végül is ezzel teremt olyan helyzetet, amikor - mint most is - beszélek erről a kapcsolatáról.


*2005. november 27-én meghalt Szüle Zsolt újságíró, aki a 80-as évek elején - közvetlen azután, hogy az Allende parki KISZ-lakótelepről visszaköltöztettem a családomat Bp. XX. kerületébe - becsöngetett hozzánk, hogy szeretne fényképeket készíteni gyermekeimről.
Amiért átépítettük az öreg házat, nem volt pénzünk és szerettem volna lemondani.
De ő nem tágított és azt sem mondta meg, honnan vette az ötletet, hogy pont minket fényképezzen?
Aztán, mégis megbeszéltünk egy időpontot, és amiért családi fotózást szerettem volna, vártuk férjemet haza. Órákig ott ült nálunk és hiába mondtam neki, hogy menjen el, mert nem szeretném az idejét igénybe venni...
Az volt az érzésem, hogy ő ,,mindent" (még olyasmit is, amit én a mai napig nem(!) tud rólunk, de nagyon hallgatag volt. Csak mosolygott és fotózta a gyerekeket.

Amikor 2005. szeptemberében elkezdtem internetezni és feliratkoztam a polg.körös hírlevélre örömmel fedeztem föl a XVIII. Ker. polg körök valamelyik rendezvényén Szüle Zsolt nevét.

Készültem arra, hogy elmegyek a programra, amikor olvastam a Magyar Nemzetben a hírt hirtelen haláláról.



Szeretném, ha ez a felsorolás véget érne!

Szeretném, ha lelepleződnének a gyilkos spionok! Szeretném, ha tanúvédelmet kapnék, mint az elmúlt évtizedek társadalmi bűneseteit elszenvedő történések ,,Szemtanúja"!

Szeretném, ha megszűnne az a fajta fenyegetettség, amiben felneveltem gyermekeimet, és amivel a mai napig együtt élek, élünk!!!

Bp. 2004. december 19. (Bóna Mária Ilona)

*Ezt a másolatot 2006.jun.12-én készítettem és Szüle Zsolt történetével kiegészítettem. BMI
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Békességóhajtás
  2008-07-08 19:51:07, kedd
 
  LUKÁCS LÁSZLÓ: Békességóhajtás
vigilia@katolikus.hu
2007.01.19.

Több mint két évszázada írt verset ilyen címen Virág Benedek, s annak is már
csaknem fél százada, hogy szövegére Kodály Zoltán kórusművet komponált.
Az ENSZ huszonöt éve üli meg a béke világnapját.
VI. Pál pápa negyven éve határozta el, hogy január 1-jét a ,,béke napjának,,
nyilvánítja.
Azóta Róma püspöke minden év elején üzenettel fordul
,,minden jóakaratú emberhez,,, avval a kívánsággal, hogy a kezdődő esztendő
során próbálják megőrizni vagy megteremteni a békét - az élet minden
szintjén.

A nagyvilágot elborító erőszak naponta szedi áldozatait - erről azonban
csupán a napi hírek csomagolásában értesülünk.
Szinte mindnyájan áldozatul esünk viszont a személyes kapcsolataink
kisvilágát folytonosan károsító békétlenségnek.
,,Szeretünk és marakodunk,,, mondja versének címében egyik kortárs költőnk.
Mintha a magánéletben is csak váltogatnák egymást hadiállapotok és
fegyverszünetek
- a békesség csupán óhajtás marad.

Gyermekkorban ha a testvérek összevesznek a családban, az osztálytársak az
iskolában:
ott vannak a felnőttek - a szülők, a tanárok -, akik szétválasztják a
,,szembenálló feleket,,, igazságot tesznek, békességre, türelemre intenek.

A gyerekes torzsalkodások azonban felnőttkorban már ismétlődő és elmélyülő
konfliktusokká tudnak válni személyes életünkben is: vitákká, olykor
viszálykodásokká, netán tartós szembenállássá, lappangó vagy nyílt
ellenségeskedéssé fajulnak.

Divatos tanfolyamokon tanítják mostanság a ,,konfliktusok menedzselését,,.

Lenne-e jelentkező olyan tanfolyamokra, amelyeken egymás megértésére,
elfogadására,
megbecsülésére oktatnák a résztvevőket, netán türelemre és megbocsátásra is?

- Napi téma a klímaváltozás, a pusztító viharok, a természeti csapások.
Ki vigyázza indulatkitöréseinket, ki próbálja megelőzni az önös szenvedélyek
elszabadulását?

- Egymást érik a konferenciák a fenntartható fejlődésről, az
életszínvonalról, az élet minőségéről.
Akadnak-e olyanok, akik az életminőség javítását nemcsak gazdasági vagy akár
egészségügyi feladatnak tartják, hanem a békesség, a szeretet, az egymás
iránti szolidaritás növelésével kívánják elérni?

- Egyre többen kezeltetik magukat lelki panaszokkal.
Hányan fordulnak
Ahhoz, aki a szív békéjét kínálja követőinek?
Hányan fogják fel, hogy az ember természetes létmódja a szeretet?

Az egyház újévkor a békét ünnepli - az óhajtott, de alig-alig megvalósuló
békességet.
Teszi ezt Jézus születésének ünnepéhez kapcsolódva, aki Atyja békességét
ajándékozta övéinek, és a szeretet életére hívott meg mindnyájunkat.
Új életforma ez, amely ott él vágyainkban, még mindig csak megvalósulásra
várva.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Vissza a gyökereinkhez
  2008-07-08 01:11:58, kedd
 
  A nyugati civilizáción belül egyre nagyobb tömegek ábrándulnak ki a drága és
személytelen "hagyományos" orvosi ellátásból. Az Egészségügyi Világszervezet
(WHO) adatai szerint az iparilag fejlett országokban rohamosan nő a
természetes gyógyító eljárások alkalmazása a lakosság körében. Sajnos
keresésük gyakran a másik végletbe csap, saját népi gyógyászati hagyományuk
helyett kínai, indiai, japán gyógyító eljárásokkal próbálkoznak.
Az idők során minden népnek saját gyógyító hagyománya alakult ki, amely az
adott tájegység éghajlatához, növény- és állatvilágához, az ott élők lelki
beállítottságához legközelebb álló.

A Kárpát-medence mind fekvésénél, mind természeti adottságainál fogva
alkalmas arra, hogy Európa gyógyító központjává váljon. Itt található a
világ legnagyobb gyógyvíz készlete, valaha a környező országok
gyógyszerészei a Tisza árterein gyűjtötték gyógynövényeiket. Gyógyító
ásványaink iránt (alginit, zeolit stb. ) világszerte érdeklődnek. A magyar
gyógyítók már a középkorban is híresek voltak, pestist, sőt leprát is
gyógyítottak (Kassai Kódex). Gyógyítóink (orvosok, gyógytornászok,
természetgyógyászok) ma is az élvonalba tartoznak.

A térség viszonylagos "fejletlensége", és sok esetben a nyugati kultúrától
való elzártsága következtében sok máshol már kihalt gyógyító hagyomány
maradt fenn a Kárpát-medencében. Ezek egy része orvosi szemmel is
elképesztően hatékony (ólomöntés, szenes vízvetés stb.), így indokolt újra
felfedezésük a gyógyítás számára. A modern orvostudomány jelenleg ezen
gyógymódok legtöbbjét nem fogadja el, mert nem érti működését, így
feltétlenül szükséges hatásmechanizmusuk kutatása, eredményeinek
népszerűsítése.

Induljunk ki abból, amit a természetben élő népek vallanak: a Föld egy
hozzánk hasonló, gondolkodó élőlény, csak két számmal nagyobb kabátot hord.
A folyók az ő erei, a talajok a bőre, a kőolaj, kőszén a zsírja. Mi, emberek
ennek a lénynek vagyunk Egész-séges, vagy beteg sejtjei.

A globális felmelegedés azt mutatja, hogy ez élőlény beteg, lázas, megpróbál
küzdeni a kórokozókkal. Sajnos ezek a kórokozók mi vagyunk, a mai fogyasztói
társadalomba hajszolt emberiség. Harcunk a bolygónk ellen reménytelen és
értelmetlen. Vagy a Föld nyer, és mi pusztulunk el, vagy mi és a Föld
pusztul bele. Vagy van más megoldás?
Ma az emberiség jelentős része városokban "él", melyek rákos daganatok a
Föld testén. A városok valaha a vidék kiszolgálására jöttek létre, de mára
öncélúvá váltak, mint a rákos burjánzás. Autóutak nyúlnak a tájba, mint
csápok, a város mindent elszív, ami éltet: az élelmiszert, az energiát, a
nyersanyagokat, és csak a szemetet és mérget adja a vidéknek a test, a lélek
és a szellem szintjén.

A Föld azzal védekezik ellenünk, hogy egyre szélsőségesebbé teszi
létfeltételeinket. Eltűntek az átmeneti évszakok (ősz, tavasz), minden nap
megdől valamilyen évszázados rekord, hamarosan kimerülnek ivóvíz és energia
tartalékaink. A szerves társadalmat az önálló és önellátó sejtek
hierarchikus rendszere építi fel, amely túléli a szélsőségeket (hierarhikus:
szent rendnek megfelelően működő). A mai civilizáció túlbonyolítottsága
következtében rendkívül sérülékeny, és ez okozza majd vesztét.
Büntetlenül semmit sem követhetünk el a természet ellen, a Teremetés azonnal
válaszol. Amikor az ember a folyók szabályozásával megszüntette a Föld
érrendszerének rugalmasságát, a lakosságon megjelent az érelmeszesedés. A
duzzasztó gátak szaporodásával elszaporodtak a visszérbetegségek, a
nagyvárosok burjánzásával népbetegséggé vált a rák.

Régen az emberek nem a természet ellen éltek, hanem gondozói, jó pásztorai
voltak. Nem akarták leigázni, segítették a természetet, és a természet
visszasegítette őket. Megtisztították az erdőt a száraz fától, és az erdő
cserébe megtisztította őket, és meleget adott. Segítették a folyót, hogy
életet vigyen a tájba, és a folyó cserébe ellátta őket élettel: élelemmel,
építőanyaggal, ruhával.
Dr. Molnár Géza kutatásai szerint a Kárpát-medencében évszázadokon át
folytatott ártéri gazdálkodás több embert tartott el, mint a keleti teraszos
rizskultúrák. A különbség csak az volt, hogy a természettel való harmonikus
együttélés következményeként viszonylag kevés munkába került a megélhetés, a
kevés munka pedig lehetővé tette, hogy azzal foglalkozzon az ember, amiért a
Földre született. Gondoljuk végig egyszer egy napunkat, hogy ma mennyi idő
jut a barátainkra, gyermekeinkre, egymásra! Fejlődünk?
A Kárpát-medence rendkívüli tája a Teremtésnek, már zártsága, alakja és
védettsége is felhívja a figyelmet kitüntetett szerepére: anyaöl. Itt
találták meg Homo Sapiens első maradványát (32-36 000 éves), az emberiség
első írásos emlékét (Tatárlaka), az első nyílhegyet (Istállóskő), az első
hangszert (35 000 éves nyelvsíp), az első kerék leletet (Budakalász)..
Honnan jöttünk?
A Kárpát-medence olyan, mint a Noé bárkája, itt mindenből megvan az élet
továbbviteléhez szükséges minimum, a mag. Minden tájforma, minden ásvány,
minden kőzet megtalálható itt, ami a nagyvilágban. Éghajlati, növényzeti,
állatvilágbeli területek határán fekszik. Felmerül a kérdés, hogy
átmentette-e már valamikor az emberiséget a nehéz időkön? Viselkedett-e már
magként a múltban, vagyis van-e nyoma annak, hogy az emberiség innen
sugárzott szét a világba?

Akármilyen furcsa, de van. Nyilván Önök is tudják, hogy van Tokaj nevű hely
Japánban és Magyarországon is, van Bihar nevű hegység és tartomány Indiában
és Magyarországon is, de véletlen egybeesésnek gondolják. Külföldön élő
kutatók mára már több ezer olyan földrajzi nevet gyűjtöttek össze, melyek a
Kárpát-medencében is és a Föld más területein is megtalálhatók, ez a
gyűjtemény a Tamana. Ma az angolszász kultúra kirajzását tapasztaljuk a
világban. Viszik magukkal földrajzi neveiket: New England, New York, New .
Valamikor a Kárpát-medencéből szétsugárzó emberiség a saját névanyagát vitte
szét a világba, ennek a nyoma a Tamana.
Van-e olyan természeti adottság a Kárpát-medencében, amely az itt élők
feladatára utal? Igen, van. Ha elküldöm a gyerekem kapálni, kapát is adok
neki. A feladatunkhoz - az egyén és a nemzet szintjén is - minden szükséges
dolgot megkapunk a Teremtőtől. Gyanúsan sok gyógyvizünk, gyógyító ásványunk
és gyógynövényünk van. Régi fűszernövényeink a világ legerősebb
gyógynövényei közé tartoznak. Gyógyító ásványainkkal (zeolit, alginit.)
egyszer majd termővé varázsoljuk a sivatagokat.

Meséink - amelyekben népünk Ószövetsége örökítődött ránk - is erről szólnak:
elindul otthonról a három királyfi. A két nagyobb kap mindent, a
legkisebbnek semmi sem jut. De eljön a feladat, amelyhez nem fizikai erő
kell: nem a természetet kell leigázni, nem a Holdra kell szállni, nem
tornyokat kell építeni. Meg kell etetni az egeret! A két idősebb testvér
elbukik a feladaton, és kővé válik. Mára ez történt az emberiség nagy
részével. Az utolsó pillanatban érkezik a legkisebb királyfi, akinek semmije
sincs. Kisemmizték, privatizálták, megcsonkították, bemocskolták. 93 000
négyzetkilométere maradt, és még ezt is sajnálják tőle. De a lelke Istentől
származik, és nem mocskolódott be! Jólelkűen megeteti az egeret, ezért
felkínálják neki a főnyereményt: a királylányt és a fele királyságot. Ő
azonban nem a királyi utat válassza: nem megy haza addig, amíg a kővé vált
testvéreit haza nem viszi! Ez a magyarság vállalása, vallása.

Álmos és Árpád bárkába (anyaölbe) terelte, Szent István beágyazta a magerőt,
a magyart. A Kárpát-medencébe érve a kapuk bezárultak, és az anyaöl 1000
éven át óvta, érlelte, táplálta a magot Európának, Európa közepén. De eljött
a tavasz, és a mag megindult. Mert az élet él, és élni akar!
A többi rajtunk múlik."
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2008.06 2008. Július 2008.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 326 db bejegyzés
e év: 2154 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 192
  • e Hét: 815
  • e Hónap: 3941
  • e Év: 35671
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.