|
2008-08-04 23:24:26, hétfő
|
| |
| |
Ébredj…
Látod-e az arcom,
Mikor belül vívom harcom?
Mikor egy könnycsepp legördül rajta,
s a bánatot ajkam hiába titkolja?
Hallod-e a hangomon,
mikor gombócba akad torkomon?
Érzed-e a kezem érintésén
simogatásának remegését?
Látod-e a gyermeked mosolyát?
Hallod-e első önfeledt sikolyát?
Kedvesednek hívó szavát?
Érzed-e anyád kezének ráncát?
Érzed-e még a kéz és a szív melegét?
Hallod-e vihar előtt a madarak csendjét?
Ismered-e a mosatlan gyümölcs ízét?
Meghallod-e még a szépnek is hírét?
És télvégén a Nyitnikék sürgető énekét?
Meglátod-e a kelő nap tompa sugarát?
Vagy a lenyugvónak csodás színpalettáját?
A hold fényes tányérja körül a szivárvány karikát?
S ahogy a csírázó mag lerúgja földtakaróját?
S aztán tavasszal a sasnak kitárt, hatalmas szárnyát?
A nyulat, az őzet, a fecskét, s a fácánt?
A pipacstengert és a villanykarón a gólyát?
Az új világot, mit a te kezed pólyált?
Látod-e a rejtélyes nyári égboltot?
A csillagképek rajzolta sziporkázó albumot?
Hallod-e a fenyőn a szél susogását?
Érzed-e az erdőn a vadorgona illatát?
Látod-e, ahogy az őszi alma begyűjti pirosát?
S a nap magára húzza bolyhos bárányfelhő paplanát?
Észre veszed-e a falevelet,
Melyen a „nagy egész” üzen neked?
Látod-e az őszi fényben a pillangók táncát?
A harmatcseppet az ökörnyálon és a fű szálán?
Hallod-e a tábortűz pattogását,
Ahogy az égre küldi szikracsillagát?
Érzed-e a nedves, meleg föld illatát?
Ahogy bátorítón, védelmezőn ölel át?
Érzed-e, ahogy a hűs víz simogat?
Mikor a patakban alázattal mossa a lábadat?
Vagy hópehelyként, nyári záporként borogat,
S kisimítja homlokodon a ráncokat.
Érzed-e a fenyő illatát, ha jön a Karácsony?
Látod-e a lobogó tűz fényét a kihűlő parázson?
Beengeded-e a napfényt légzáró ablakodon?
Hagyod-e, hogy életed barázdát húzzon arcodon?
Látod-e, mikor a természet felölti hófehér, szűzi ruháját?
Mikor tél úrfi eljön, hogy megkérje párját?
Hallod-e mikor jégcsap orgonáján a szél elhúzza nótáját?
S látod-e, ahogy a nap sugaraival bearanyozza zúzmara oltárát?
Vagy becsukod ajtód és ablakod,
Legfeljebb a tv-t vagy a számítógépedet bekapcsolod.
Nem látod, nem hallod a körülötted lévő világot,
S benne nem hallod meg saját sikolyod,
De kicsalogatni magad nem hagyod,
Bent nyomorúságod tovább álmodod.
2007. január. / Niké / |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
