|
2008-10-20 12:45:30, hétfő
|
| |
| |
1945-46. Nürnbergi per : 22 végrehajtott halálbüntetés.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásáért hány embert álítottak bíróság elé ?
S ne feledkezzünk el Kádár vérbíróságáról sem ! Mely nem háborús bűnösöket, hanem ártatlanokat,szabadságharcosokat állított bíróság elé ! : 300 nál több halálos ítéletet hajtottak végre . Kik hajtották végre ? A neveket ismerjük !, ill. megállapíthatók.
Mire várunk ?
Érvénytelenné akarjuk nyílvánítani a nürnbergi ítéleteket ?
...... .............. - ...... ..............
Wilhelm Röpke , de már G.K.Chesterton olyan ideális világért lelkesedett, s olyan társadalmak érdekében érvelt, ahol nagyjából egyforma méretű tulajdonnal rendekeznek az emberek.
Ez igen jól hangzik. Szerintem mégsem ilyen célt kell kitűznünk magunk elé !
Hanem igazságos, az eddiginél igazságosabb társadalmat ! Olyan igazságos társadalmat, ahol nem a tulajdon, ill.a tulajdon nagysága határozza meg a társadalom hatalmi struktúráját, a társadalmi hierarchiát. Hiszen az emberi méltóság tekintetében mindenki egyenlő. A képességeknek kell eldönteniök, ki kapjon felhatalmazást arra, hogy az emberi, társadalmi együttműködés során rangja, utasítási joga, tehát hatalma legyen.
Ilyen hatalom szükséges, elkerülhetetlen, mert a munkát ma már közösségek végzik, s azt mindig irányítani kell. A társadalmi együttműködés igénye, szükségessége pedig csak egyre növekszik a népszaporulattal.
Tehát ki rendelkezzék hatalommal ? Nyilván a legalkalmasabb !
A nehézség akkor jelentkezik, ha a képességek mérésére, megállapítására kerül sor.
Erre , sajnos, nincs tudományos eszközünk. Nyilván nem is lesz. Így tehát felvetődik a kérdés: a vagyonnal rendelkezők állapítsák-e azt meg, mint ma, vagy az érdekelt közösségek.?
Ki tudja azt jobban megállapítani ? - Szerintem azok, akik nap-mint nap ott vannak, ott dolgoznak a közösségekben, s akik a döntés kövekezményeit egzisztenciájuk kockáztatsával viselik. Tehát nyilvánvalóan a munkaközösség tagjai . Ha tévedtek, viselik hibás döntésük kövekezményeit. Viseljék is ! Hiszen akkor nem kereshetnek bűnbakot !
Az igazságosság is azt kívánja, hogy ne azok döntsék el, kit kell felruházni hatalommal, akik a termelési tényezőkhöz tőkével járulnak hozzá, hanem azok, akik munkával. S ez nemcsak igazságos, hanem ésszerű is, hiszen ők jobban is értenek hozzá.
Ha ilyen munkaközösségekből épül majd fel a társadalom, nem kell azt követelni, hogy mindenki nagyjából egyforma méretű tulajdonnal rendelkezzék, mert az másodlagos jelentőségűvé lesz , s eme igazságosabb struktúra következtében magától kialakul, megvalósul. Senkit sem rövidítenek meg, senkit sem zsákmányolnak ki, s az egész társadalom alapjában véve igazságosabb lesz !
A többség vajon akarja-e ?
Rázós kérdés ? Én csak azt tudom mondani, hogy így lenne igazságos. És ésszerű !
A hatalommal rendelkező, a jelenlegi, nyílván azt állítja majd, hogy nem. Nyílván,mert úgy érzi a csacsi,hogy ez az érdeke.
Gondos, tudományos felmérés közelebb vinne az ,,igazsághoz". Az mindenesetre kiderülne, hogy kiknek lenne érdeke az, hogy maradjon minden úgy, ahogy volt.
Kiknek ? Személyekre gondolok, akik főnökeim voltak . Az egyik, a legműveltebb, ráadásul pap is volt, tévesen állapította meg kötelező heti óraszámomat.Szégyellte bevallani tévedését a minisztérium előtt. Inkább vállalta azt, hogy nekem kevesebb legyen a nyugdíjam. Becsületére válljon, hogy aztán kérésemre mégiscsak korrigálta tévedését.
Tegyük fel tehát a kérdést: kinek nyomná a lelkiismeretét beosztottjaival szemben gyakorolt magatartása ?
Ki szégyellené magát szolgákra emlékeztető megalkuvására gondolva? Amikor ki kellett volna állnia meggyőződése mellett ! Igaz, védekezhet azzal : másra nem volt lehetőségem, adjanak türelmi időt, de szakmailag tényleg én vagyok alkalmas.
- Közbevetőleg jegyzem meg : írásomnak épp ez a célja, gondolkodási időt adni. -
- S gondoljanak arra is, hány marhától szabadulna meg közösségük, ha választanának.
- Meg arra is, hogy munkájuk során nem kényszerülnének kegyetlenségekre !
- S lelkiismeretük sem háborogna.
A választás révén hatalommal felruházott személy tagja marad a közösségnek.
Jogkörébe tartozik a munkaközösség tevékenységét, tehát ott a horizontális strukturát megszervezni, kiépíteni, s ennek megfelelően határozatokat hozni, utasításokat adni. Az utasítások teljesítését megkövetelni !
De már erkölcsi ítéletet nem hozhat ! Csak azt, hogy követelése teljesült-e vagy nem, hogy teljesítették utasítását vagy sem, vagy csak részben.
Szakmai megítélés : Igen !
Erkölcsi megítélés : Nem !
Erkölcsi ítéletre csak a közösség jogosult. Az a munkaközösség, melynek a megválasztott, hatalommal felruházott vezetője csak egyik tagja.
A közösség, ebben az esetben a munkaközösség, döntsön afelől is, ki legyen tagja a közösségnek s ki nem ! Ők veszik fel a munkatársat s adott esetben ők mondanak fel neki. ( Ha közösség többsége mond fel neki, nincs az a bíróság, mely visszahelyezhetné. Lásd, ASSZOCIÁCIÓK / Megálmodtuk a Jövőt ?/című könyvem.)
Apropó :többség !
A közvéleménynek a többség fogalmáról nincs egyöntetű véleménye.S többek közt ezért is manipulálható.
Sokan például azt gondolják, hogy a többség elnyomja a kisebbséget. S ha elnyomja, következésképpen ,,harcolnia" kell jogaiért !
Szabadsága érdekében tehát szembe fordulhat a többséggel még jogi keretek áthágása révén is.?...
Igen kevesen , még filozófusok sem tudják, hogy Rousseau, hogyan magyarázta azt, hogy közösségben a többségnek van joga dönteni.
Ez valóban joga és ez ésszerű ! Aki ezzel nem ért egyet, az erkölcsi értelemben nem tagja a közösségnek !
,,Miért éppen a többség dönt ? Hiszen lehet, hogy éppen a kisebbségnek van igaza !"... - ...halljuk igen sokszor és éppen gerinces, önállóan gondolkodó emberektől.
Töprengjünk hát, ki döntsön ?
Jó megoldás lenne vajon az, hogy téves döntés esetén a kisebbség vagy egy kisebbség döntene ?
Mi az, hogy téves döntés ? - És ki állapítja azt meg ?
A döntés, a tekintetben, hogy mi igazságos, s mi nem az, amúgyis a többség kezében van.
(Az, aki most okvetetlenkedik, legalábbis szerintem, az rendszerint nem a helyeset keresi, vagy az eddiginél helyesebbet , hanem azt, hogy szerepelhessen.
Szerepelhessen, hogy az ,, illetékesek"felfigyeljenek rá ... és kinevezzék ! )
Én azt a társadalmat nevezem igazságosnak, s tartom egyben a legeredményesebbnek, amelyben minden ember szabad, méltóságban s jogokban egyenrangú.
No, de ilyen nincsen ! - mondják.
Igaz !. A mai atomizált társadalomban nincsen együttműködés, ember embernek farkasává válik, az ököljog világa alakul ki, állatok leszünk valamennyien.
Mennyire szebb, eredményesebb akkor már a méhek, a hangyák társadalma, ahol mindenki egy nagy célnak, törekvésnek van alávetve ! Persze talán a hangyáknak és méheknek nincsen szabad akaratuk.
Ezeket az állatokat vették mintának a diktátorok. De így gondolkodnak az elméleteket gyártók, a tárgyilagosságukban vakon hívő szociológusok,pszichológusok és politikusok. Vagy éppen a nagykapitalista Soros elvtárs :
Hozzunk létre világállamot, világbíróságot s akkor nem kell pepecselni soviniszta kisállamok követelődzéseivel. , Világrendőrség és világhadsereg gondoskodik a rendről és a szabadkereskedelem korlátlan biztosításáról
Elég tehát, ha a legokosabbak kezébe helyezzük el a világ sorsát! S mi, a tőkések állapítjuk meg, ki az okos és ki a legokosabb. Úgy, mint ma.
Hát ez lenne aztán a legszörnyűbb diktatúra. És ráadásul a legsikertelenebb társadalmi rend !
Úgy tűnik, a globalizált világ mégis ebben az irányban halad.
Elméletileg valóban tökéletes táradalomnak tűnik :
a legalkalmasabbak irányítanak, a szervezettség a legoptimálisabb, nincs üresjárat, nincsenek felesleges vitatkozások. Az így megtakarított emberi energiákat természettudományos kísérletekre, termelésre, kultúrális, szociális szolgáltatások fejlesztésére lehetne fordítani. Szép, képzeletbeli világ !
Középiskolás koromban, de egyetemi tanulmányaim idején is, én is ilyen társadalmi
Konstrukcióról és modern szellemi arisztokráciáról álmodoztam.
S látom, érett fejjel, hogy ma is sokan.
Amikor a magyar forradalom csodálatos korszakáról, heteiről, hónapjairól lelkendezem, azt is figyelem közben , mit gondolnak erről, az én lelkesedésemről, az emberek.
Engem is eme álmodózók közé sorolnak ?
Gondolkozzunk ! Létezik-e, hogy a közerkölcsök egy csapásra, máról holnapra, 180 százakékos szögben megváltozzanak ?
Mi történt az emberekkel 1956-ban ?
Minden magyar egyszerre nemes gondolkodású hazafi lett ? Önzetlen, áldozatkész állampolgárrá vált ?
S hová tűntek a tolvajok, a csalók, a hizelgők, a megvesztegetők ?
Egyszóval, a szemét emberek ?
Nem tűntek el. Féltek! A rendőröktől ? Nem ! A közösségektől, a hirtelen kialakult kis közösségektől.
A forradalom elemzői abban feltétlen megegyeznek, hogy nem volt központi irányítás.
Tehát spontán lett volna ? Nem. Nem volt spontán.
Nem lelkesültségünk teremtett csodát. Ez hamis, romantikus elképzelés . Ez annyi lenne, mint vakon hinni a sorsban, a csodában.
Hát akkor ? Történelmi véletlen ! --- A szükség követelt. Tudtuk, együttműködés nélkül elveszünk. De egy csapásra eltűnt a tekintély, köddé vált a hatalom. A hatalmi struktúra elpárolgott.
S a veszélyben a legtöbb ember józanabbul, ésszerűbben viselkedik, mint általában. S az embereknek a veszély és a fenyegető körülmények kövekeztében rendkivül gyorsan kellett cselekedniök.
Csak egy példát említek. Míg 1945-ben az ostrom idején,( ami Budán több,mint másfél hónapig tartott ) Budapest lakosságának a háborús évek ellenére volt annyi élelme, hogy folyamatos élelmiszerszállítás nélkül kibírta az otromot. A hatéves Rákosi -korszak alatt a lakosság nem tudott élelmiszert tárolni, s a háztartásokban egy-két napra volt csak elegendő élelem. A kommunista diktatúra jogtalanul behatolt a lakások éléskamráiba, s akinek 5 kiló lisztje volt, vagy túl nagy bödön zsírja, azt elkobozta. Élelmiszerüzletek kirakatába elrettentésképpen kitétette a megszégyenített családok nevét és címét az elkobzott zsírosbödön és kis liszteszsák elé : ,,Áruhalmozók !."
1956 októberében a lakosságot éhinség fenyegette. (Többek között ezért is küldött a magyar falu élelmiszerekkel megrakott teherautókat :,, Ajándékként a harcoló Budapestnek".) De maga a budapesti lakosság sem maradt tétlenül. Abban a házban, ahol laktam a közösséggé formálódott lakósok az utcában lévő állami élelmiszerüzletet, a KÖZÉRT-et felnyították, hogy az üzletből és a raktáron lévőből mindenki igényei szerint vehessen. A megbízott szervezők mindent gondosan könyveltek. Aláírásukkal pedig vállalta mindenki az áru majdani kifizetését. - Ez is példa a gyors szervezésre.
Hirtelen mindenütt közösségek szerveződtek.
Legfőképpen a munkahelyeken, mert tudták, hogy munkájukra, szolgáltatásaikra a lakosságnak szüksége van. Meg aztán nem akart senki tétlenül maradni. Sztrájkra akkor senki sem gondolt.
Mindenütt vezetőket választottak, s rendszerint titkosan. Lehet, hogy később kiderült, nem a legalkalmasabbat, De ez nem is fontos. Közösségek jöttek létre. Autonóm közösségek. S ez a fontos. Az a fontos, hogy szabad közösségek százai, ezrei születtek, órákon, napokon belül. Budapesten s az egész ország területén. S ezekben csoportokban, közösségekben a többség lett az úr. A kinevezett ,,elvtársak" meg sem mertek mukkanni.Sokan be sem merészkedtek. Vagy ott voltak továbbra is, de hallgattak, féltek. Egyszerre nyilvánvalóvá vált, hogy kisebbségben vannak. Miként általában a szemét emberek.*
S többség megkövetelte azt is, hogyan kell viselkedni. S, mivel átekinthető kis közösségek voltak, elvárhatták azt is, hiszen ellenőrizni tudták, hogy közösségük tagjai, a forradalomhoz méltó módon, becsületesen viselkedjenek. Még az utcán is kötelező lett ez a magatartás. Így született meg 1956 híres szállóigéje :
,, Őrízzük meg a forradalom tisztaságát !"
Volt középiskolai osztálytársam mesélte, hogy meggondoltlanul benyúlt egy betört kirakatú trafik ablakán s kivett onnan egy doboz cigarettát. A járókelők észrevették. Utána eredtek. .
,,Az életemért futottam" - mesélte később, még mindig riadtan, mintha akkor történt volna.
* / S a ,, szemét " mindig ,,kisebbségben" van, az emberek körében is !/
*******
SPIEGEL a német folyóirat írja , 2006.október 30-án.
162.oldal:
.Ungarn
,,A hősökre való emlékezés hete lehetett volna ez, hiszen bátor emberek és nők játszották a döntő szerepet az ötven évvel ezelőtt, október 23-án kirobbant magyar forradalomban ! /Ungarnaufstand/
Ez a nap Magyarország nagy napja lehetett volna !"
-írja Európa legnagyobb, egyik legjelentősebb heti folyóirata.
S hogy vártam én az ötvenedik évfordulót ! Erre gondoltam mindig, amikor Kastlban a 20.a 25. 30. évfordulót ünnepeltük, ünnepeltem. S nem tétlenül. Kitűntetett kiadványaink bizonyítják !
1991. már az egész ország szabadon ünnepelt. (Lásd Hitel folyóirat eme évfolyamát.) Azt reméltük, hogy az évfordulóra emlékezve talpra áll az ország !
Vásároltam magamnak olyan órát, mely az 50.évforduló napját harangzúgással jelzi majd.
Nem hallottam a harangzúgást. Nem hallotta senki , amikor megszólalt. Megszólalt-e egyáltalán?
A forradalmat elárulók és leverők utódpártja akarta az évfoduló dicsőségét a maga számára megkaparintani.
Így hát nem ünnepeltünk. A világ sem. Nem került sor arra sem, hogy a nagyvilág kérésére elengedjék annak a tetemes adósságnak visszafizetését, melyet a Kádár rezsim a forradalom leverésére, s a magyar nép fékentartására vett fel a szabad világ bankjaitól. Ma is nyögjük törlesztését.
Nem vártunk volna mást a kormánytól, hogy európai, keresztény hagyományoknak megfelelően megkövessék a magyar népet. Nem tették. Miért nem tették ? Az eddigi legnagyobbat hazudták, és így kénytelenek voltak kizárni az ünneplésből a dicsőséget megérdemlő magyar népet.
Mindenki rosszul járt ! Ők is. Mert szégyelhetik magukat az egész világ előtt.
Elrabolták világhirnevünket, melyet 1956-ban e történelmi dimenziójú eseménnyel megalapoztunk , csorbították az irántunk érzett tiszteletet és homályba borították rangunkat is, hogy mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk.
...... ...... - ...... ........
A magyar forradalom...,,....talán nem kisebb jelentőségű, mint a Nagy Francia Forradalom ! - írja Milovan Djilas 1959-ben. Valamint ezt :,, A magyar nép forradalmával új fejezet kezdődött az emberiség történelmében.."
******
Mi volt 1956-ban az új ?
Robespiere : Nem azért vettük el az arisztokratáktól a privilégiumokat, hogy azokat most másoknak adjuk, olyanoknak , akik még kevésbé érdemlik meg azokat.(A gazdagoknak)
Az újdonság az, hogy ezt mi : a privilégiumok nélküli társadalmat, a gyakorlatba is bevezettük, a gyakorlatban kipróbáltuk. És működött !!
Nem a tulajdonos joga, ( Magyarországon akkor az államé ill. a Párté,) így tehát a tőkének sem joga, hogy a munkahelyeken kinevezzen, hatalommal ruházzon fel embereket , mert ilyen privilégium nem létezhet olyan társadalomban, ahol az alapvető jog szerint :
minden ember szabadnak, méltóságban és jogokban egyenlőnek születik.
Az alapvető emberi jogok alapján azok válasszák meg vezetőiket, akik azoknak majd engedelmeskedni kötelesek.
Ez demokratikus jogállamokban magától értetődő lehetne. Mert hatalommal felruházni valakit csak választás révén lehet.
/ Itt kell megemlítenem, hogy a közvéleményben a választás fogalma a kinevezés fogalmával gyakran összekeveredik. Nyilvánvaló, hogy a büntetőbírót,noha bizonyos értelemben hatalma van, akinek hatalma van, nem a bűnözők választják. Az állam nevezi ki őket a nép nevében. Mert a bíró mindig, az állam, a nép nevében ítél.
Hogy hogyan történik a kinevezés ? Az Bíbó István szerint ,,technikai" kérdés.A demokrácia technikáját,mindig az illetékes intézmény, a minisztérium, az országgyűlés hivatott kidolgozni.
. Ehhez hasonló ügy a tanítók, tanárok kinevezése is. Ők bizonyítványt adnak az állam nevében. S ezért őket is kinevezik.
Az iskolaigazgatók poziciója viszont már nem állami kinevezés révén kell, hogy létrejöjjön, mert az ő feladatuk személyek együttműködéséről, a tantestület munkájának irányításáról gondoskodni.S az ilyen hatalmi funkciót, azonban már az alárendelteknek joga megválasztani.
Ezekből a példákból is látszik, hogy a választás ill.kinevezés fogalmával új, az emberi jogok közzétételével már tudatosabb korszakunk kezdetén gondosan kell eljárni, mert ezek a fogalmak a múltban a fogalmak tartalmának definiciója híján manipulációra voltak alkalmasak. /
Nem árt még egyszer a szóban forgó ,, választás " fogalmát definiálni:
Emberek közösségében, csoportjaiban, akár primér vagy szekundér csoportról legyen szó, a vezető kijelölésére, egyedül azok a személyek illetékesek, akiknek majd e személynek utasításait követniök kell. S ebbe a választásba felettes szervnek nincs beleszólása, mert kívülálló !
A meghatalmazás kizárólag az együttműködésre szorítkozik, s nem erkölcsi döntéshozatalra, mert az továbbra is a közösség autonóm joga, aminek a megválaszott vezető is csak egy, persze ugyancsak egyenrangú tagja.
Embercsoportok felett működő hatalmat választani erkölcsi kötelesség !
Ezt abból vezettem le, hogy amikor az emberek feletti hatalom kijelölése felülről történik, tehát kinevezéssel, a beoszottak félelmükben, munkahelyük megóvása érdekében aljasságokra, embertelen magatartásokra, tulajdonképpen bűnökre kényszerülnek. Így tehát már a kinevezés aktusa is halálos bűn, mert bűnök sorozatának forrása lehet. Halálos bűn! A katolikus vallás definiciója szerint azért is, mert az elmondottak után már tudva és akarva követik azt el.
Tekintettel arra, hogy jogrendünk a kereszténység értékrendjéből eredeztethető , s ez aztán az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában nyert megfogalmazást és világszerte elismerést, nyilvánvaló, hogy a fent említett kinevezési gyakorlat : bűncselekmény.
Ez a következtetés és annak levezetése : Minden kinevezés bűncselekmény ! címmel meg is jelent Bulányi György piarista atya Érted Vagyok című folyóiratban. Előtte ugyan az Élet és Irodalom olvasó szerkesztője már olvasta, gratulált és közlésre szánta, de a közismert hetilap főszerkesztője még ,,idejében" megtiltotta azt.
Nyílván, hiszen ő is kinevezés révén lett főszerkesztő.
Ez a forradalmi, mondhatnám 1956-os ,,Gondolat" egy kérdő mondattal lett igazán közismert :
Ha köztársasági elnököt vagy miniszterelnököt választhatok, miért nem választhatom meg közvetlen főnökömet ?
A felvetett kérdés minden demokratikus államban annyira jogosult, hogy komoly ellenvetés soha nem is volt, nem történt, nem is érkezett.
Ehelyett elhallgatják ! Neuralgikus pont. Mintha nem is hallották volna a kérdést. Mintha nem lett volna 1956-ban magyar forradalom és szabadságharc !
1957 -ben látott napvilágot a legnagyobb méretű felmérés és leghitelesebb dokumentum az 1956-os magyar forradalomról. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé terjesztett ENSZ különbizottságának jelentéséből idézek :
IX.fejezet.
,,A.485.
A magyar felkelésnek nem volt még vetülete, mely világosabban juttatta volna kifejezésre demokratikus irányzatát, ....... ,mint a forradalmi tanácsok létesülése a falvakban,városokban és országos szinten,valamint a munkástanácsoké a gyárakban. Ezek a testületek néhány nap leforgása alatt jöttek létre mindenfelé Magyarországon...."
B.561.
,,.......ez volt a magyar nép néhány napig tartó szabadságának egyik legjelentősebb vívmánya."
/A téma higgadt, tárgyilagos megvitatása érdekében gyakran kérdő formában vetem fel gondolataimat. /
Van még egy kérdésem :
Melyik nemzetben gondolkodó politikai párt veszi fel pártrogramjába a még mindig befejezetlen magyar forradalom eme eszmei mondnivalóját, s üzenetét ?
Munkahelyeinken, munkaközösségünkben alapvető emberi jogunk, hogy mi válasszuk meg vezetőségünket !!!
Rőczey J.János
Még mindig Genf,2008..szeptember 24-én
http://www.umbruch-gondolat.de/40038.tml
Kontakt:Johannes.Roeczey@gmx.de
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
