|
2008-11-13 09:31:41, csütörtök
|
| |
| |
Nem kapjátok meg azért, mert nem kéritek." Jakab 4,2
Ilyen igevers érdekes kérdést vet föl: ha nem kaptunk meg valamit azért,
mert nem kértük, melyek azok a nagy dolgok, amelyek hiányoznak az
életünkből csak azért, mert nem kértük azokat?
Ehhez hasonló kérdés merül fel akkor, ha elolvassuk a Jakab 5,16-ot:
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
Ha ez az igaz nem könyörög buzgón, akkor nem az következik belőle,
hogy csak nagyon kevés hatása van?
Legtöbbünknél a nehézség az, hogy nem eleget imádkozunk, vagy amikor
imádkozunk, keveset kérünk. Úgy vagyunk ezzel, ahogyan C. T. Studd mondta
egyszer: Csak a lehetségeseket rágcsáljuk, ahelyett, hogy két kézzel
nyúlnánk a lehetetlen után." Imádságaink szerények és fantáziátlanok éppen
akkor, amikor merészeknek és vakmerőknek kellene lenniük.
Tiszteljük Istent azzal, hogy nagy dolgokat kérünk. John Newton mondotta:
Jöjj a nagy, szent Király elébe! Szíved kérése, óhaja, sosem túl sok, hisz
kegyelmének és hatalmának nincs határa!
Ha ezt tesszük, ezzel nemcsak Istennek adunk dicsőséget; hanem magunkat is
gazdaggá tesszük szellemileg. Ő megnyitja előttünk a menny kincseskamráját,
és ezt az imádságainkra adott válaszként teszi meg.
Úgy tűnik előttem, hogy ez a vers egy másik kérdésre is választ ad: valóban
arra indítja Istent az imádság, hogy olyan dolgokat tegyen meg, amiket
különben nem tenne, vagy pedig csupán összhangba hoz minket azzal, amit így
is, úgy is megtenne? A válasz világosnak látszik: imádságainkra feleletül
Isten olyasmit is megtesz, amit különben nem tenne.
Ha ennek a ténynek következményeit mérlegeljük, elképzelésünk két irányban
is elindulhat. Először is végiggondolhatjuk azokat a hatalmas eseményeket,
amelyek az imádság nyomán történtek. A Zsidók 11,33-34 szavaival
emlékezhetünk azokra, akik hit által országokat győztek le,
igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték
be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek
fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg".
De azon is elgondolkodhatunk, hogy mi mindent érhettünk volna már el mi
magunk, ha imádkoztunk volna érte. Gondoljunk csak Istennek azokra a
nagyszerű és drága ígéreteire, amelyeket még idáig nem vettünk igénybe.
Gyöngék voltunk, pedig erősek lehettünk volna. Mindössze néhány emberrel
ismertettük meg Istent, holott ez idő alatt sokakat érhettünk volna el.
Szellemi éhezők maradtunk, holott dúsgazdagok lehettünk volna.
Nem kaptunk,mert nem kértük.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
