Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
A Jupiter-lány kalandjai
  2008-11-04 22:54:12, kedd
 
 








A Jupiter-lány kalandjai (részletek)



A hold felett


Elálmosodott, amikor feltűnt a láthatáron a Hold. Álmában megjelent egy fehér szakállú öregember a Hold felett és rámutatott a keresztre vörös rózsával, amit Róbert atyától kapott a Neptunuszon. Elmondta, hogy fontos küldetést bízott rá.
- Tedd el, - mondta -, majd megtudod, mit jelent!


A föld


Szeme előtt új bolygó tűnt fel. Ezt már ismerte, tanulta az égitestek tudományából. Egy füstös város végére ereszkedett le a repülő. Kiszállt, körülnézett. Pár lépésre patak csordogált, de olyan bűzös volt a vize, hogy nem lehetett lélegezni fölötte. Szürke emeletes házak sorakoztak egymás mellett.
- Hát itt jól felborították a természet harmóniáját! - gondolta, s bement a legközelebbi presszóba.
Mást nem hallott, csak káromkodást, részegek eltorzult kiáltásait, a lányok visítozását, ahogy ráncigálták őket a mocskos kezek.
Az utcákon az öregek félősen sietnek, mert a kapuk alól eléjük ugrottak kifosztani, megverni őket. De nem riadtak vissza az emberöléstől sem egy kis nyereség reményében. Az emberek nyomorogtak, éheztek, mert az állam a fél évszázados adósságait rajtuk akarta behajtani adók kivetésével. Amiért megdolgoztak - a felét az állam tette zsebre, a maradékból fizették az adóval terhelt energia árakat, élelmiszereket.
Sokan munkanélküliek. Ők már olyanok, mint a koldusok. Ha meglátnak egy szelet kenyeret, remegnek és csorog a nyáluk, összeszűkült gyomrukkal alig tudnak emészteni. Inkább, hogy elfedjék az éhség fájdalmát, italra fordítják a könyöradományt, amit néha kézhez kapnak.

Nagy bűn egyetlen ember, vagy jószág éheztetése is, , nemhogy egy egész országé!
Itt rosszabb a helyzet, mint az Uránuszon, ott más bolygók népétől tartottak, ezek pedig egymást bántják, egymást alázzák, testvér a testvért, fiú az anyját, apa a lányát. A gazdagok önfeledten tivornyáznak, ahogyan a Petőfi nevű költőjük megírta, de az már mikor volt?
Azóta fejlettebbnek kellene lenniük az összes bolygónál, mert ide eljut a Szaturnusz bölcsessége, a Vénusz szeretete, az Uránusz újítása, a Neptun hite, a Hold fantáziája, a Nap fénye, s ezeket mind semmibe véve egyedül a Mars erejét engedik szabadon garázdálkodni.

Töprengett Jupiter-lány, mit tegyen. Végül arra gondolt, alapít egy iskolát. Hozzá is látott a szervezéshez, segítőket is talált. A régiek mellett új tantárgyakkal egészítette ki a tanrendet: asztronómiával, egészségtannal, gasztronómiával, csillagászattal, az időjárás tudományával, építészettel, a természeti erők kezelésével, filozófiával, a belső erők tudományával. A harmonikus zenére nagy hangsúlyt fektetve tisztogatta a gyermekek lelkét.
S mikor a hét év eltelt, csodálatos tehetségek kerültek ki kezei alól. Ők már az új kor képviselői, tudományukat átadják a következő nemzedéknek. Mivel már minden tanár méltóan állta meg a
helyét, a Jupiter-lány úgy érezte, itt az ideje visszatérni igazi otthonába.

A gyerekek könny nélkül, fegyelmezetten búcsúztatták, de a szemük annál többet elárult.
Tudták, egyszer mindennek eljön az ideje, s a búcsú nem örökké szól. A lelki barát a távolból is segít, ha valaki bajba kerül.
Beszállt a rég kinőtt piciny repülőbe, ami annyi vihart átvészelt már, de az üzemanyaga,a napenergia változatlanul működésbe tudta lendíteni, s repült végre hazafelé.


Már mindenhol otthon


Már hetven éves. Nem érezte a kort, mert ereje inkább nőtt, mintsem csökkent. Izgalommal gondolt vissza szeretteire, de akárhogy is kivánta az érzést felidézni, amivel annak idején szülei iránt érzett, mindannyiszor elébe villan a másik, az igazi: a testvériség. Mindenkit egyformán szeretett, a rosszat és a jót, az ellenséget és barátot, egyforma, odaadó, sugárzó szeretettel.
Akadálytalanul repült a gép, s nemsokára feltűnt az ismerős repülőtér.

Alaposan megváltozott minden. Mondták, a vihar hatalmas tisztogatást végzett, de akik életben maradtak, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a bolygó újjáépítésébe..
És aki a lelket tartotta bennük és felemelte sorsukat, nem más volt, mint a Jupiter-lány édesanyja.
Oly' hosszú idő óta anya és leánya megfogták egymás kezét. Az idő nyomot hagyott testükön és mégis mindketten újjászületve állottak és gyönyörködtek a lélek-nemesség másik képviselőjében.

Közösen láttak munkához ezután, s mert ereikben megtisztulva áramlott a vér, akár a vörös rózsában a tiszta nedv, hosszú-hosszú évek alatt úgy felvirágoztatták a Jupiter bolygót, hogy hétszeres erősséggel árasztotta a világba:

Minden ember jó,
Csak nem tudja magáról.
Még a legrútabbon is van
Csodálni való.
Ügyeljetek a rendre!


Megjelent az 1. része A Jupiteren, 1993-ban az egri ZIZI Magazinban
  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Joós Judit: Icipici kis mese
  2008-11-04 22:47:40, kedd
 
  Link









Egyszer volt, hol nem volt
egy icipici házikó,
icipici házikóban
icipici ágyikó.

Ottan élt éldegélt,
egy icipici Lencsi-lány
icipici anyukával
túl az Üperencián.

Icipici Lencsi-lányka
Lencsi babát ringatott,
anyuka is ezt csinálta
boldogságban éltek ott.

Amikor este lett
az icipici lányka félt,
icipici anyukája
mondott egy mesét.

Ha meg nem haltak ma is élnek
ma sincs vége a mesének
ma sincs vége sosincs vége
fuss el véle!!





  
 
0 komment , kategória:  Gyermekeknek  
Mondd, gondolsz-e rám?
  2008-11-04 21:39:09, kedd
 
  Link







Sinkó Tamás : Mondd gondolsz e rám?

Mikor egy este, otthon egyedül találod
Az ablakon kinézel, de semmit sem látsz.
Mondd, gondolsz-e rám?

Mikor a napok léggömbjéből, az idő elszivárog,
És elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza,
Mondd, gondolsz e-rám?

Megteszel mindent, úgy csinálsz mintha élnél,
Órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne szád,
Mondd, gondolsz e-rám?

Mit elvettél magadtól, nem kapod ajándékba vissza,
Imád az égbe, hallgatásod földre száll.
Mondd, gondolsz e-rám?

S mikor tavasszal nyílnak az erdei világok,
Magadata tükörben oly öregnek látod,
Mondd, gondolsz e -ám?

Tested áru ként a holnapnak kínálod,
és napról napra árulod el titkaid másnak.
Mondd, gondolsz e-rám?

Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben,
Te egyedül gömbölyödsz fészkedbe,
Mondd, gondolsz e-rám?

Pedig várod, hogy az élet újra rád találjon,
de legbelsőbb titkaid nem értik új barátod,
Mondd, gondolsz e-rám?

Egyszer majd tudod szép lesz újra minden,
Nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben.
Igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
s a madarak messzi délről, lassan haza térnek.

S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el.
Fáradt éjszakában, tudod álmatlan a csend.
De hajnalban a derengés, új reményt üzen,
éhes madár, a reggel, az emlék megpihen.
Akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el.

szövegíró : Sinkó Tamás, Gombár Bence
zeneszerző : Gombár Bence, Mestra Zoltán
  
 
0 komment , kategória:  Érzelmek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2008.10 2008. November 2008.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 77 db bejegyzés
e év: 142 db bejegyzés
Összes: 7244 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 137
  • e Hét: 1266
  • e Hónap: 3625
  • e Év: 55891
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.