|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008-12-22 23:09:45, hétfő
|
|
|
Várlak...
Odakint fagyos és hófehér minden,
Csak néhány őzike ballag a vetésen.
Távol, nagyon távol van minden.
Közelebb nyulak fickándoznak a friss havon.
Csendes és nyugodt a kép, amerre nézek, bárhol.
Béke van kint és belül is,
Még akkor is, ha kicsit üres is.
Hátamat a meleg kályhának támasztom,
S az ablakom előtti fenyőn villódzó
Karácsonyi égőket bámulom.
Óraketyegés, tűzpattogás,
Messzebb fácánrikoltozás,
S néha egy- egy
Kutyaugatás, macskanyávogás…
Távoli motorberregés,
S hozzá egy kis enyhe szélzúgás,
De nem képes megzavarni már
Ezt a Szentélyt, ezt az Oltárt.
Csak Te hiányzol!
Bár azt sem tudom,
Vagy-e ezen a világon?
Arcod nem láthatom,
Neved le nem írhatom,
Hangod sem hallgatom.
Hisz vágyaimból szőtt névtelen,
Az is lehet, hogy képtelen
Fantom vagy csupán,
S maradsz is, talán?
De mégis várlak, nagyon!
Egyfolytában.
Télen és tavaszon.
S ha egyszer jönni fogsz majd
Egy álmatlan hajnalon,
Harsona zeng végig az utadon.
Lábad előtt virágszőnyeg,
S ha ideérsz,
Csak csendben ölelj meg!
Ne szólj!
Ne sírj!
Nem akarom!
Csak pihenj meg itt a vállamon,
S hogy boldog légy,
Ahhoz én
Önmagamat szívesen adom! / Szabó Irén / |
|
|
3 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
2008-12-22 19:37:35, hétfő
|
|
|
Neked...
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked.
Hiába, remegek ha mosolyog rám szemed.
Kabátom összehúzva próbálom rejteni szívem,
S teszek úgy, mintha nem lenne semmi sem.
Nem érti senki sem, nem értem én sem,
miért van, hogy reményeddel élem életem.
Nem tettél semmit, csak csendben rám néztél,
nem mondtam semmit, mert nem is kérdeztél.
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
mégis lehet, hogy a valót is ismered?
Üzen-e valamit szemem, mikor belenézel?
Tudsz-e valaha szárnyalni üzenetével?
Érezted-e már te is néhány pillanatra,
hogy a tétova álmok olykor elragadnak?
Miért érzem mégis, hogy simogat szemed melege?
Mikor nem beszélünk se te, se én... senki se!
Hazudom hát, hogy nem szeretlek...
Hazudom magamnak, és hazudom Neked,
de hazudni is fáj, ha az álmodat kergeted.
Legbelül, hol bánatból vers fakad,
a szívemben vállalom önmagam.
Hiába küzd ellene rideg józan ész,
győz a szív, de még mindig magányról zenél.
A zene mégis neked szól,
egyszer tán meghallod valahol.
Hazudjam hát hogy nem szeretlek?
Hazudjam magamnak, és neked?
Nem teszem többet, csak nyújtsad a kezed!
Hegyi Gabriella
|
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 2
|
|
|
|
2008. December
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
29 | 30 | 31 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
9 db bejegyzés |
e év: |
186 db bejegyzés |
Összes: |
835 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 80
- e Hét: 2423
- e Hónap: 2890
- e Év: 9546
|
|
|