|
2008-06-30 08:39:02, hétfő
|
| |
| |
Elégedetlenség
Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vízét.
Nyár volt,de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam;
a rügyfakadást,a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni;
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni,
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam, meg amit akartam.
Nagyon megdöbbentem, hiszen ilyen élményeim magammal kapcsolatban nekem is vannak. Mindig másra vágyni, mint amink van, bizony könnyen előfordul az emberrel. Én erről azt gondoltam, hogy csak egy kis álmodozás ez, de nem ez már esztelenség. És mit is olvashatunk erről az Efézus 5,15-ben " Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen" Na egy újabb valami, amit tanulhatok! Az élet iskolája nagyon nehéz, de tanulni érdemes!
soroya blogjából
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Tanulságos |
|
|
|
|
|
Offline
