|
2009-01-01 01:33:52, csütörtök
|
| |
| |
 És mindnyájan evének, és megelégedének;
és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral. Mát 14,20. Link
És Ő látván a néptömeget,
őket megsajnálta,
szívükre beszélt, azt magyarázta,
hogy Isten maga a szeretet.
Amikor aztán este lett,
tanítványai szóltak:
- Mester, küldd el az embereket,
mindjárt itt a holnap,
későre jár, és nincsen idejük!
- Adjatok neki ti - mondta Ő, -
a ti időtökből adjatok időt!
- Mi magunknak sincs, - volt a válasz -
és amink van, mi lenne az
ennyi ember előtt?
De mégis volt közöttük egy, aki
öt határidőt tett szabaddá,
többet nem, csak még - szorultságból -
két negyedórát hozzá.
És Jézus mosollyal vette kézbe
mindezt, és fölnézett az égre,
míg hálát mondott, áldva a Dicsőt,
s osztani kezdte a drága időt
tanítványai által az embereknek,
és íme: jutott mindeneknek,
sőt a végén még tizenkét napot
töltöttek el a megmaradt
időből.
Az is megíratott,
hogy csodálkoztak nagyon: mit tehet
Ő azzal, ami "lehetetlen",
Őnála az is meglehet!
Lukátsi Vilma (Lothar Zenetti után németből)
Vártam egy ajándékot Link Újforrás Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek*Idézetek |
|
|
|
|
|
Offline
