|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 23:53:50, hétfő
|
| |
| |
Magyar Hírlap: a makói földgázmező 100 évre biztosíthatja teljes fogyasztásunkat
2009-01-12. 23:41
Magyarország jelenleg csaknem nyolcvan százalékban orosz forrásokból fedezi földgázszükségleteit - e függőség negatív következményeit lassan mindannyian érezzük. A makói árokban lévő gáz hatásosan változtathatna az oroszoktól való függőségünkön. Jelenleg még mindig csak a próbafúrások zajlanak.
"A makói gázmezőn 2012-ben kezdőik a kitermelés és igenis valóság lehet, hogy az éves magyar szükséglet egy az egyben fedezhető innen" - mondta Szabó György, a TXM Kft. ügyvezető igazgatója tavaly május végén egy, az érintett kistérség tagjai számára szervezett találkozón. Úgy fogalmazott: gazdaságtörténeti lépés volt a "Makó-árok" nevű bányatelken a nemzetközi ipar legjelentősebb szereplőjével, a világelső ExxonMobillal és a MOL-lal kötött szerződés. Szabó György akkor kiemelte: ehhez mérhető kezdeményezés csak a magyarországi kőolajtermelés lehetőségeit megteremtő, csaknem hetven évvel ezelőtti amerikai befektetés volt, amelyre szerződést az Exxon jogelődje kötött a magyar állammal, 1935-ben. Ez volt a MAORT.
A nemzetközileg elfogadott számítások szerint a föld alatt csaknem másfél ezer milliárd köbméter nyersanyag lapul, azaz másfél billió köbméter. Ez az óriási készlet, amennyiben a jelenlegi felhasználást vesszük alapul, kevés híján száz évig fedezné hazánk szükségleteit. A kitermelés jogát annak idején megszerző Falcon 25 millió dollárért engedte át az Exxonnak a terület közel hetven százalékát és az amerikai partner ötvenmillió dollárt fektet be a feltárás első fázisában. Ha ez sikeres lesz, akkor újabb ötvenmillió dollár üti a Falcon markát és az Exxon további százmillió dollárt szán az itteni feltárásba. A második szakasz után a folytatásért újabb 75 millió dollárt kell letenniük az asztalra az amerikaiaknak. Korábbi hírek szerint szerint az Exxon tavaly nyáron hasonló megállapodást kötött a makói gázárok területén szintén érdekelt Mollal és most is fenntartotta magának a jogot arra, hogy részesedésének a felét átadja a magyar olajvállalatnak. A TXM eddig 250 millió dollárt, nyári árfolyamon számolva 39 milliárd forintot fektetett be a munkába.
A szakemberek egyébként legkevesebb három évtizede tudnak e kincsről, igaz, a kitermelésére szánt pénz és energia korábban rendre felesleges pénzkidobásnak bizonyult. A légnemű anyagot hagyományos módszerekkel ugyanis nem onnan veszik, ahol keletkezik, hanem azokból a csapdákból, ahova az felszivárgott. A makói árokban azonban azt a réteget kell(ene) megfúrni, ahol a gáz született. Az elmúlt két évben még nem sikerült olyan műszaki megoldást találni, amely biztosítaná a folyamatos kitermelést. A világ egyéb pontjain, ahol eredményesen próbálkoztak az anyakőzettel, nem volt ilyen magas a hőmérséklet és kevesebb volt a nyomás is, mint a makói árokban. A kitermelés így drága lesz - öröm az ürömben, hogy az ott kikísérletezett eljárások máshol is alkalmazhatóak lesznek, továbbá nem tudni, a földgáz mellett még milyen ásványi anyagokat találunk. Nem lenne igazán szerencsés például, ha erősen savas környezetben lenne a gázvagyon. A kockázat jelentős, de talán bátran mondható, egy egész ország reménykedik, hogy megtérül a befektetés.
(Magyar Hírlap)
http://kuruc.info/r/1/33334/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 23:50:22, hétfő
|
| |
| |
2009-01-12
Páratlan ötlet
Szóról szóra
"Nincs hatáskörük megbüntetni rendőröknek a szmogriadót megszegő autósokat." (A Magyar Hírlap mai számából)
Hiába van gázkorlátozás, teljes kapacitással üzemel a Magyar Hülyeséggyár, régi nevén az Erste Ungarische Snasszwerke. Legújabb produktuma, amelyet ezúttal Budapestre szabva állítottak elő: szmogriadó Demszky módra. A módszer olyan egyszerű, hogy szinte érthetetlen, miért nem követik a nyugati országokban a polgárhülyítés e pompás módját. Íme a recept: rendelj el egyik pillanatról a másikra szmogriadót, korlátozd páros és páratlan napokra az ugyanilyen rendszámú autók közlekedését, és tedd ezt anélkül, hogy szankcionálni lehessen - minthogy ehhez magasabb szintű jogszabály kellene.
A sztorinak garantált a PR-értéke, mindegy, hogy nevetségesen együgyű, fő, hogy beszéljenek a hivatalról, még ha cseppnyi anyázás is belekerül a diskurzusba. Az pedig, hogy alkotmányosan aggályos egy olyan rendelkezés kihirdetése, amelyet az embereknek nincs módjuk megismerni, annak betartására felkészülni - kit érdekel. Végül is elhangzott a felszólítás a tévében, rádióban, hangosbeszélőn, és a falvakban is kidobolták tán a kisbírók, hogy mindenki hagyja el járművét, akit rendszáma nem jogosít fel közlekedésre. Vagyis, uccu, szálljunk ki családostul az autópályák fővárosi bevezető szakaszán, hagyjuk kocsinkat az út mellett, és gyalog közelítsük meg csomagjainkkal otthonunkat. Már ha fegyelmezett állampolgárok vagyunk. Ha nem, akkor sincs baj, hisz a rendőr is legfeljebb csak összehúzhatja a szemöldökét, másra a hatásköréből nem futja. Persze az ilyen váratlan helyzetekre fel lehet készülni. Érdemes például egy családban két autót tartani, más-más végződésű rendszámmal - ez a kis költség igazán megéri a kényelmet -, de ha erre a koszos anyagiak miatt nincs módunk, helyezkedjünk el a fővárosi közigazgatásban. Mert a korlátozás alól az alapvető szolgáltatást és egészségügyi feladatot ellátó járműveken kívül a fővárosi polgármesteri hivatalok járművei is mentesítést kapnak...
Forró Péter, újságíró
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 23:47:11, hétfő
|
| |
| |
2009-01-12
Sarkosan fogalmazva
Valami egészen kiváló minőségű vírust kaphattam el, minden porcikám fájt, aludni nem tudtam, helyette elgondoltam, miről fogok írni, ha megérem a reggelt. Talán megártott a tévében látott sok szörnyűség Gázában, azért forgolódtam álmatlanul. Humanitárius katasztrófa - igen, ez a szó is amerikai szörnyszülemény, politikailag korrekt, minden népirtásnál használható. A pápa koncentrációs táborhoz hasonlította a körülzárt Gázát, emiatt ő sem kap fát a Jad Vasemben... A magyar antifasisztáknak volna most egy kis dolguk, tüntetni, aláírást gyűjteni Izrael ellen, de erre inkább ne számítsunk. Megjegyzem, a fasiszták tudtommal sohasem bombázták saját koncentrációs táboraikat, pedig ez már a korabeli technikával és propagandával is elérte volna az általuk kívánt eredményt - de itt már közel jutottam a gondolatbűnhöz, zárjuk le a kérdést, mielőtt egy humánus, környezet- és népbarát, lézerrel vezérelt rakéta be nem mér engem. Jelzem, hazánkban is humanitárius katasztrófa van, soha ennyi fagyhalál, miközben a drága jogvédők azon elmélkednek, megsérthetik-e egy ember méltóságát azzal, ha a fagyhalál előtt akarata ellenére összeszedik. A szabadság és demokrácia izraeli értelmezése ez, de a magyar kormány sem tétlenkedik: egy új rendeletben előírta, hogy a hamvak légi járműből való kiszórását engedélyeztetni kell, és előre jelezni a szétszórás módját is. Persze a hamvak szétszórásának van egy kollektív formája is, ezt megelőző légi csapásnak nevezik.
Szentmihályi Szabó Péter
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 23:44:23, hétfő
|
| |
| |
2009-01-11
Apáti Miklós:
Fagy a magyar
A szocialista párt ezúttal arra kéri fel az embereket, hogy mindenki figyeljen oda embertársaira, hogy senki ne fagyjon meg a gondoskodás hiánya miatt - mondta Török Zsolt, az MSZP országgyűlési képviselője vasárnapi sajtótájékoztatóján. A képviselő szerint a kormány intézkedésein túl az embereknek is tenniük kell egymásért. Az MSZP ezért arra kéri a civil- és a karitatív szervezeteket, lakóközösségeket, hogy figyeljenek oda a hátrányos helyzetben lévő emberekre, győződjenek meg róla, megfelelő körülmények között élnek-e.
Tényleg hideg van, meg szmog van, meg szegénység van. Úgy van minden, ahogy Vörösmarty versbe szedte: "Most tél van és csend és hó és halál." A tél ellen nincs mit tenni, az jön, így volt ez nálunk évszázadok óta. A csend ellen sokat tesz a miniszterelnök, beszél, szerepel, ágál, szónokol. Hó is van, miért ne lenne, megszoktuk, sózzuk rendületlenül - ez is Vörösmarty szava -; ami megszokhatatlan, az a halál. A télnek talán a közepén járunk, és máris majdnem száz ember halt meg, ki az utcán hűlt ki, ki pedig a kifűthetetlen lakásában.
A szocialista intelmek későn érkeztek tehát, ráadásul a karitatív szervezetek soha nem valamely párt hívó szavára, tették a dolguk, erejükhöz mérten. Járták-járják az erdőket, keresik azokat, akik vagy nem tudtak, vagy nem mertek bejutni a melegedőkbe, teát osztanak, pokrócokat terítenek rájuk.
Azért is álszent a szocialisták intelme, mert hat év kormányzás után fölemlegethetnék végre a saját felelősségüket is. És most ne jöjjenek a válsággal, se a pénzügyivel, se a gazdaságival. Merjék kimondani: alkalmatlanok arra, hogy békeidőben elkormányozzanak egy hosszan tűrő országot, merjék kimondani: nem tudják, merre van az előre, merre a hátra. Bolyongnak az országos szmogban, már-már szinte láthatatlanok, mégis hallatják a hangjukat, vasárnapi szentmisék idején tájékoztatják a sajtót arról, hogy ők ezt is milyen jól kigondolták: emberek, az istenért, figyeljünk már egy kicsit jobban egymásra.
Még néhány nap, jön a farsang. Mit mondanak akkor majd a szocialisták? Emberek, vigadjanak, múlik a hideg tél, jönnek a melegebb napok. Amik vagy jönnek, vagy nem jönnek. De vígságnak lennie kell, futja rá a Világbank pénzéből, kit érdekelnek a kamatok, azt fizessék a mai fiatalok és azok unokái, ha még lesznek hozzá elegen.
Mert nemcsak fagy, de fogy is a magyar. Amerikában már gyanítják, hogy a jelenlegi határokon belül kevesebb mint tízmillió magyar él. Merthogy sokan csak a lakásukat tartják fenn itt, amúgy tartósan máshol vannak. Népszámlálást kell majd tartani, hogy megtudjuk, mennyien maradtunk, ha eltakarodott ez a kormány.
Azok a halottak, akik élhetnének még, csöndben mentek el. Nem tiltakoztak, nem tüntettek, nem gyújtották fel a vízágyút, nem mentek ki az utcára, hiszen jórészt ott tartózkodtak, életvitelszerűen. Az ő hangjuk nem hallatszik el a parlamentig, amit ott mondanak, azt ők nem hallják meg. A halottakért már nem tehetünk semmit, az élőkért még mindent megtehetünk, a jámbor óhajokon túl is.
Apáti Miklós
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 23:34:33, hétfő
|
| |
| |
A doni mementó
,,A háborúk legnagyobb vesztesei az Édesanyák és a katonák"!
1943. január. 12. az úrívi áttörés évfordulója. A 2. Magyar hadsereg sorsa megpecsételődött azon a 66 évvel előtti napon. Magyar katona soha nem harcolt még olyan nehéz és mostoha körülmények között, mint a 2. magyar hadsereg a Don menti téli csatákban. Nyolcvan -kilencvenezer ember védte a kétszáz kilométeres arcvonalat, a többiek a hátsó, mögöttes körzetekben voltak, és a nem harcoló alakulatok állományába tartoztak.
E rövid cikknek nem célja, és lehetetlen is, az eseményeket minden oldalról, tárgyilagosan bemutatni. Ebben a rövidke írásban a magyar katona helytállásáról emlékezek meg. A Donnál voltak olyan egységek , melyek az ellenség nyomására rövid időn belül visszavonultak, de voltak olyanok is melyek több napon át föltartóztatták a szovjet támadásokat. Arra, hogy a hadsereg bármely csapatrésze harc nélkül, fej vesztve özönlött volna hátra, erre nem nagyon akadt példa.
A 2. magyar hadsereg kétszázezer katonája mínusz 25-30 fokos hidegben napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét, s több héten át, tartott gyötrelmes, súlyos utóvédharca is. Az alakulatok-amíg tehették-kitartottak állásaikban, megtették ami tőlük tellett, és sok esetben hősies magatartást tanúsítottak. Ugyan úgy, ahogy az Ő apáik helytálltak Doberdó, Piave, Przemysl poklában, a háború poklában, ezt tették a 2. magyar hadsereg katonái is
A hadsereg azon katonái és tisztjei, akik kitartottak még a reménytelen helyzetekben is, hogy biztosítsák a többiek visszavonulását-ezzel ezrek és ezrek életét mentve meg- hősök voltak.
A magyar csapatok becsületes harcban maradtak alul. A doni csatát nem a sokat szenvedett honvédek veszítették el! Ez a vesztes csata a keleti arcvonalon, nem elszigetelt jelenség volt. Hanem a korábbi, döntő jelentőségű német csatavesztések sorozatának következménye.
A hiányos adatok miatt az úgynevezett véres veszteségek- a hősi halottak, eltűntek, sebesültek számát-csak hozzávetőlegesen állapíthatjuk meg. Mintegy százhúszezer honvédről és munkaszolgálatosról lehet szó. A puszta számok mögött meghúzódó egyéni tragédiákról azonban nem készült még hozzávetőleges statisztika sem. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy a háborúk legnagyobb vesztesei: az Édesanyák, és a katonák!
Az édesanyák, azért mert igen gyakran hiába várják vissza fiaikat. A katonák, azért mert ők nemigen akarnak idegen földön, távol a hazától, az otthontól meghalni. A nagyapámat sem kérdezte senki, hogy akar-e a Donhoz menni, vitték! Egykoron erről a hadseregről még beszélni sem lehetett. Ma már nincsenek tabuk, fékek az egykori honvédeket senki sem kényszeríti arra, hogy elhallgassák helytállásukat, a bajtársaik hősi halálát, a véráldozatokat, a bajtársiasság megannyi megnyilvánulását. Nem kell már lenyelniük- és a Magyar Nemzetnek sem-, ha valaki lefasisztázza, utolsó csatlósozza őket!
Ezek a katonák soha nem voltak fasiszták, és csatlósok sem! Tették azt, amit kiszabott rájuk a politika, a hatalom, a sors és a jó Isten. Ez a hadsereg soha nem vesztette el a becsületét!
A magyar katona hősiességéről, kitartásáról sokan írtak már a magyar irodalomban. Számomra a legszebben Márai Sándor a Vidali módszerében foglalta ezt össze: ,,Igazi katonához, ahhoz a régi fajtához, akinek komolyságán és férfiasságán átéreztem a riadt szemérmet, a belső magatartásnak azt a gyermeteg áhítatát, amellyel örökké tudja, hogy aki támad, az mindig véd is valamit. Szeretem a katonákat-mondta bizalmasan-szeretem fegyelmüket, életmódjukat és lovagiasságukat; az igazi katona tudja, hogy haláláig harcol, nincs béke, csak békés átmenetek, a küzdelem nyers és kegyetlen, de be kell tartani közben-néha könyörtelenül be kell tartani- a játékszabályokat. A végső cél nem valamilyen olcsó diadal, harsonákkal, lobogó zászlókkal és hódoló parasztokkal, nem egy erőd megvívása, hanem maga a harc."
A 2. magyar hadsereg ebben a szellemben harcolt. Elesett tagjai ott messzi idegenben nyugodjanak békében. Annál is inkább mert a halott katona nem ellenség!
A 2. magyar hadsereg kötelékében harcolt a pécsi IV. hadtest. A hadtest állományában a 10.12. 16. könnyű hadosztályokkal. A hadtest parancsnoka Csatay Lajos altábornagy volt.
Birtokomban van egy 1942-ben Budapesten kiadott: Katolikus honvédek ima- énekes és oktató könyve. Egy bizonyos Sipos Istváné volt. Aki 1902-ben született. 1942-ben bevonult. Még az alábbi bejegyzések olvashatók: ezred 8/3 zászlóalj. A legmeghatóbb ,,Emlékül feleségemnek Kecskemét, 1943. 11. 3-án. Tehát Sípos István Istennek hála túlélte.
Szintén ebben az imakönyvben olvastam: ,,Adj Jézusom alázatos béketűrő szívet,-és ha úgy tetszik, védd meg életemet,-hogy a harcok után viszontláthassam szeretteimet!" Nagyon sok ajakról hangzott el ez az ima. Sokan soha nem látták viszont a szeretteiket! Sajnos én sem ismertem soha apai nagyapámat! Nagyapám nyugodjál békében!
(Ha valaki olvassa majd ezt a cikket, és tudd valamit a kecskeméti Sipos Istvánról szívesen, visszajuttatom az imakönyvet!)
Lőrincz Miklós |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 20:32:05, hétfő
|
| |
| |
Bűnrészesség-turizmus
2009-01-12 06:24:11
"Az izraeli hadsereg belső vizsgálata arra a megállapításra jutott, hogy egy célt tévesztett izraeli akna találta el az ENSZ által működtetett iskolát a múlt héten Gázában." (MTI)
Efraim Néző - mondjuk ez is lehetne a neve annak a bőszítően ostoba mosolyú embernek ott, a Gáza városa melletti dombtetőn. Ezt látniuk kell a gyerekeknek, tudniuk kell, mi is a háború. A háttérben fekete füst gomolyog Gáza fölött, helikopterek köröznek, itt, a dombon Efraim vigyorog a kamerába, egy kislány hintázik bele a képbe, hosszú copfja végén vérpiros selyemcsokor, izgatott férfiak és nők tolonganak a dombon, fényképeznek, filmeznek. Gáza szélén megjelentek a háborús turisták - magyarázza a tévébemondó.
És a magyar vagy akármilyen nációhoz tartozó nézőnek ekkor bele kell vágnia a képernyőbe a vázát, a kisasztalt, mindegy, mit, csak törjön össze az a tévék irányította világ, ahol valami Efraim röhöghet azon, hogy országa hadserege módszeresen, előre megfontoltan és kegyetlenül gyilkolja halomra a gázai gyerekek, szüleik és nagyszüleik százait. Ez nem háborús turizmus, ez bűnrészesség emberölésben. Beteges, pökhendi magamutogatás: mi mindent megtehetünk, amit másoknak tiltunk. Erősek vagyunk. Megmondjuk, ki a jó, ki a rossz. Aki ellentmond, bemaszatoljuk: az kirekesztő, rasszista, náci-fasiszta, idegengyűlölő.
Valóban? - kérdezi magától az ember megvakított tévékészüléke előtt. Azért hozott ki a sodromból Efraim, mert az izraeliek emberirtását ünnepli? Nem. A világ efraimjai a gonosz, a bűn emberei. Ők mosolyogtak, amint a magyar rendőrök véresre pofozták-rúgták 2006. október 23-án a forradalmunkra emlékező gyerekeket és öregasszonyokat, ők röhincsélték Szögi Lajos tanár úr meglincselését, a kiskunlacházai kislány meggyalázását és megölését.
A bűn emberei itt vannak köztünk.
Akinek ép maradt a lelke ebben az összezavarodott világban, most azt mondja: elég! Efraimok, le a dombról, takarodjatok!
Dippold Pál
magyarhirlap.hu
***************************
atyám te bocsás meg nekik,
tankkal, F16-sal,lézer bombával!
gyerekeket mészárolni ÁLMUKBAN
A világ csak áll,és döbenetében sokkot kapott,és felteszi a kérdést. EZEK EMBEREK?
és minden nemzet bele gondol,MA A PALESZTINOK,HOLNAP MI.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 20:28:12, hétfő
|
| |
| |
Vénasszony a trágyadombon
2009-01-12 06:26:31
Hideg van. Nagyon hideg van.
A vénasszony, több mint kilencven éves, végre elhatározza magát, s kimegy az udvarra. Valami gallyakat, forgácsokat kell a favágó tőke körül gyűjtenie, mert hideg a sparhelt. Főzni akar egy teát éjszakára. Tegnap, az esti harangszó idején - a faluban már csak ideje van a harangszónak - levest csinált: egy kanál zsír, két fej hagyma fölszelve, egy marok száraztészta, só; a paprikája elfogyott, majd nyugdíjkor elmegy a boltba.
Eszébe jut, hogy a bolt bezárt, fél éve rozsdásodik rajta a lakat. Azt mondják, a kocsmáros árul konyhára valókat is: cukrot, ecetet, olajat, gyufát, biztos lesz paprikája. Még nem járt nála.
Régen maguk szárították a paprikát, telente az ura maga darálta a kisujjnyi csöveket, elég volt egy évre. Dunsztosüvegben tartotta a kamrában, lezárva, hogy a jó szaga meg az ereje el ne vesszék. Az utolsó adag a temetés után majd egy évig kitartott. Azután a boltos Marikánál vette a zacskósat, a nagyobbik zacskósat, kettőt egyszerre; áttöltötte az üvegbe és betette a polcra. Onnan vesz ki egy-egy evőkanállal a csorba bögrébe, amit a sparheldnél tart. A piros pöttyösben van a paprika, a kékben a só. A fületlen kékben, aminek megvan a füle, abból a teát issza.
A cukor is elfogyott.
Az ura meghalt - mikor is? Még régi a rendszerben, utána kapja a nyugdíját a téesztől.
Meg a budiba is el kell menni.
Az ura után maradt bakancsot hordja, dagadt a lába, nem fér bele más cipőbe. Pedig az ura nem volt nagy ember, inkább amolyan kicsiféle, mint ő, de a keze-lába megtermett. Bírta a munkát, szívós volt a sovány teste. Keveset beszélt, de minek is sokat, a teheneinek meg a lovaknak azonban mindig sutyorgott, ha körülöttük tett-vett. Bejött a téesz és az állatokat kivezették, az ember a majorba került, úgy bírta ki, nem szakad el a tehénszagtól. Az istálló ma is rendben van, a ház mögé épült, téglából. A ház tömés, az apja csinálta, huszonkettőben osztottak házhelyet, akkor; ritkán cseréltek rajta valamit, csak ha nagyon kellett. Az ura meg a sógor lecementezték a konyhát meg körül az ereszalját. Ez a legnagyobb változás. Már nyugdíjba voltak, amikor a Tóth-gyerek, a nagyobbik, bejött, hogy megvenné és lebontaná az üres istállót mert építkezik, kell a tégla. Az urát olyan mérgesnek sose látta -, kergette, kiabált. Az meg vissza mindenféle rondaságot a kövesútról.
Neki is odaszóltak egyszer; már elözvegyült és gyakran állt ki a kapuba elfogni valakit egy-egy szóra. A városi forma suttyó fiút jól megnézte, ritkán járt arra idegen, furcsa volt a haja meg az öltözéke. ,,Mit bámulsz vén ribanc? Bekapnád?" Gyorsan beszaporázott a konyhába és estig sírogatott. Többet nem nagyon állt ki - minek is? Régtől, mikortól megszűnt a tanács, kedden és pénteken ügyeletbe jövet arra biciklizett a szomszéd faluból a tanácsi Marika - nem a boltos -, ha meglátott valakit, megállt és megkérdezte, hogy van. Beszélgettek egy kicsit, mindent tudott. Ma kéthetente jön egy asszony, autóval, a nevét se tudja. Azt mondják, messzibbről jár, mert már a szomszédban sincs hivatal.
Föltápászkodott a sparheltnél álló dikóról, fölvette a vastag szvettert és kinyitotta az ajtót. ,,Ki kell mosni a függönyt" - gondolta. ,,Nemsokára jön a postás." Évek óta csak a postás jár a házába, mindig hellyel kínálja, ám az sosem ül le. Igaz, nem is sietteti, amíg az asztalnál aláírja a papírt. A postás is kevésbeszédű. Mit is mondhatna? Azért nem szeretné, ha elvinné a hírt a faluba, hogy neki milyen mocskos a függönye az ajtóüvegen. Kap borravalót.
Kimegy a télbe. A vékony hó világít. Hamar besötétedett. Befűt, teát főz, megissza, lefekszik - gondolja végig a hátralevőket. Viszi magával a füles kosarat a gallynak, csípi a hideg, sietne.
A gallyat októberben adta be a Vári unoka, megállt a ház előtt az autójával és bekiabált: ,,Fája van-e?" -, ő mondta: fogyóban, hát letett két nagy köteg gallyat meg ágat. ,,Az árteret tisztítjuk" - magyarázta. Két éve ő vágta ki a motorfűrészével az elszáradt eperfát, föl is aprította felesbe, a hasábok a mostani őszig kitartottak. A karókat is ő verte le. A budi és kiskert felé visz a karósor, kétlépésenként meg tud kapaszkodni, ha kell, a kiszolgált szőlőkarókban. Szőlő nincs már. Néhány éve lezárta a hátsó kertet, drótot tett a kisajtóra, már tyúkja sincs, pedig azért nem ment el az otthonba lakni. ,,Mi lenne az állatokkal?" - kérdezet a rosszképű szemüvegestől, aki kapacitálta. Négy pár tyúkja kárált hátul. Évekkel ezelőtt. ,,Pedig jó hely az a szegény asszonyoknak" - mondta. Na hát azon nagyon megbántódott. ,,Van házam, van kertem, postás hozza a pénzt. Nem vagyok szegény." Olyan indulatos volt, mint az ura a Tóth-gyerekkel, a nagyobbikkal.
Miután a kertkaput bedrótozta, mert már nem bírta megművelni az egészet, a trágyadomb helyén vetett. A jó zsíros földbe. Babot, hagymát, répát, egy-két bokor krumplit. Paprikát. Ami terem, elég neki. Paradicsom. Nagyon szereti a paradicsomot, a bokrokon figyeli a szemek növését, s ha éppen jók, a legjobbak ízűek, ha már vörös a bőrük, duzzadtak és még nem szottyadtak, repedtek, leszedi, és ott állva megeszi a sorosat. És nagyon szégyelli magát a falánkság bűnéért. De olyan jó, ahogyan a napmeleg édes íz lecsorog a torkán!
Az ura rendben tartotta a trágyát: külön kupacolta a lovak meg a tehenek alól kikerültet. A disznóganaj meg a libák savas, mérgező zöld fosa a szemétdombra került. A trágyadomb nem szemétdomb. A trágyadomb értékes, munka van vele. Lám, mióta nincsen semmi jószág és még milyen jó a helye! A szemétdomb alig gyarapszik, sosem gyarapodott gyorsan, rá pusztán az kerül, ami káros vagy amivel végkép nem lehet semmit sem kezdeni.
A nyáron az egyik karó kitört a kiskert mellett, a vénasszony megszédült a júliusi napon, letottyant a paradicsomok mellé. Az ülepén valahogyan elevickélt a legközelebbi karóig és fölsegítette magát - de ahogy fölegyenesedett előrebillent, és a karó szétreccsent, ám ő állva tudott maradni. Azóta óvatosan és lábát kissé jobban emelve igyekszik a következőig, el a négylépésnyire nőtt rés mellett. Ki kellene pótolni a hiányt. Hogyan? Nincs férfi a háznál.
A sietős részen a hó alá bújt karócsonkba elakad a lába, elesik, be a kiskertbe. Vergődik egy kicsit, majd belesüllyed a feketeségbe.
A hátán fekve ébred. Kiabáljon? Az alsó szomszéd tizenhét éve ment el. A fölsőt eltakarja a ház. Sötét télen senki sem jár az utcán.
Elmegy egy autó. Ő jajgat egy kicsit. ,,Imádkozni kell. Elmondom az esti imát - gondolja, de nem jut az eszébe. Elmondja, ami a szájára jön:
- Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!
Megnyugszik. Lecsukja a szemét. Megfagy.
Hideg van. Nagyon hideg van.
Szabó Béla István
gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 20:25:32, hétfő
|
| |
| |
A zsidó főrabbi szerint, ha kell, egymillió palesztint kell megölni - Lehet kezdeni az elhatárolódást!
2009-01-12 11:35 barikád.hu
Arcáról sugárzik a szeretet...
http://www.barikad.hu/sites/barikad.hu/files/images/mordechai.thumbnail.jpg
Lovas István szokásos külföldi lapszemléjében megdöbbentő beszámolót közölt a Jerusalem Post egyik írása alapján.
Mordeháj Elijahu volt izraeli főrabbi Ehud Olmert izraeli miniszterelnöknek írt levelét ismerteti az angol nyelven megjelenő izraeli, jobboldali, konzervatív napilap. Ebben Elijahu azt a döntését közölte, hogy ,,semmiféle erkölcsi akadálya nincs polgárok válogatás nélküli megölésének" Izrael gázai akciója során. A levelet az ország összes zsinagógájába eljuttatták és az ószövetségi idézetekkel támasztja alá a rabbi döntését.
,,A zsidó háborús etika szerint, az egész város kollektíven felelős az egyének erkölcstelen magatartásáért. Gázában az egész lakosság felelős, mivel nem tesznek semmit, hogy a Kasszam rakéták kilövését megakadályozzák." A rabbi fia a lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy apja azt tartaná kívánatosnak, hogy az izraeli katonák helyszíni benyomulása helyett szőnyegbombázással támadják a rakétakilövő helyeket függetlenül attól, hogy az hány palesztin életébe kerül.
,,Ha nem állnak meg, miután százat megölünk, akkor ezret kell megölni. És ha nem állnak meg ezer után, akkor tízezret. Ha még mindig nem állnak meg, akkor százezret, sőt egy milliót." Elijahu fia ezután a Zsoltárokból idézte azt, hogy ,,üldözni fogom ellenségeimet és... addig nem hagyok fel vele, ameddig nem el nem tüntetem őket a föld színéről."
magyarnemzet - barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 20:24:12, hétfő
|
| |
| |
Na ha ezekben bíznak,várhatnak még egy darabig
************************
2009-01-12 11:48
,,A többség a Fideszben bízik, és változást akar"
A ferencvárosi időközi országgyűlési képviselő-választás visszaigazolta a hazai közvélemény-kutatásokat: az emberek többsége a Fideszben bízik, és változást akar - közölte Bácskai János, a Fidesz-KDNP jelöltje hétfői sajtótájékoztatóján.
Először is szeretném megköszönni a részvételt - kezdte sajtótájékoztatóját Bácskai. Véleménye szerint a választási eredmény visszaigazolta a közvélemény-kutatások előrejelzéseit, azt, hogy az emberek a változással a Fideszt akarják megbízni - tette hozzá. Úgy látja, a ferencvárosiak nemet mondtak a válságkezelés megszorításos politikájára - olvasható a Fidesz hivatalos honlapján.
Bácskai szerint a választókerület lakói vasárnap azt a véleményüket fejezték ki, hogy a kormány képtelen megoldani a problémákat, és a megszorításokra is nemet mondanak.
Hideg volt és szmogriadó
Bácskai János hangsúlyozta, a rendkívüli hideg és a szmogriadó miatt alacsony részvételre számítottak, de nem gondolták volna, hogy ennyire kevesen jönnek majd el. A fideszes képviselő minden érintettet arra buzdított, hogy éljen alkotmányos jogával, és menjen el szavazni január 25-én.
Minden negyedik választó voksolt
Vasárnap este hét óráig a szavazásra jogosultak 25,9 százaléka vett részt a ferencvárosi időközi országgyűlési képviselő-választáson, így azt érvénytelennek nyilvánították. Az időközi országgyűlési választás első fordulója ugyanis csak akkor érvényes, ha a választásra jogosultak több mint 50 százaléka részt vesz a voksoláson, eredményes pedig akkor, ha az egyik jelölt megkapja a szavazatok több mint felét. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, két hét múlva második fordulót kell tartani. Ez január 25-én lesz.
A voksoláson Gegesy Ferenc polgármester utódjáról kell dönteni. Gegesy szeptember közepén jelentette be, hogy kilép az SZDSZ-ből, és lemond országgyűlési képviselői mandátumáról.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-01-12 19:56:23, hétfő
|
| |
| |
Újabb megszorítást vár, vagy felmondja a szerződést az IMF
Baksa Roland - roland.baksa@mail.index..hu
| 2009. 01. 12., 18:45 | Frissítve: 16 perce
Alig kezdődött el a 2009-es év, máris megérkezett az első rossz hír a költségvetési folyamatokról. 200 milliárd forint bevétel elmaradása várható, ezt nem tudja ellensúlyozni a büdzsé tartalékából a kormány, és ezt az IMF rossz szemmel nézi. Újabb megszorítás az ára, hogy ne dőljön be a forint és az ország - pedig csak arról van szó, hogy a Valutaalap rá akarja szorítani a kormányt ígéretének betartására.
Bajban van a költségvetés, már most látszik, hogy 200 milliárd forint bevétel hiányozhat a tervezetthez képest, részben a felülkalkulált infláció, részben amiatt, hogy a kormány kompenzálta a 13. havi fizetésüktől megfosztott állami dolgozókat. Utóbbi miatt lehet különösen igaz, hogy az IMF elégedetlen velünk. És ez áll annak a hátterében a lapunknak nevük elhallgatását kérve nyilatkozó elemzők egybehangzó véleménye szerint, hogy miért látogat kedden Magyarországra az IMF vezére. Dominique Strauss-Kahn Gyurcsány Ferenc kormányfővel, Veres János pénzügyminiszterrel, Simor András jegybankelnökkel, Orbán Viktor Fidesz-elnökkel és parlamenti képviselőkkel tárgyal, közölte [1] az IMF.
Meg van kötve a kezünk
A költségvetési törvényben előirányzotthoz képest elmaradó bevételek miatt az a veszély fenyeget, hogy a hiány nemhogy nem csökkenne a 2008-as, egyelőre még nem ismert adathoz képest, hanem vállalásunkkal szemben még emelkedhet is. Látja ezt a Nemzetközi Valutaalap, és azért jön hazánkba a nemzetközi szervezet első embere, hogy megossza kételyeit a magyar kormánnyal, a vezető gazdaságpolitikusokkal, a legnagyobb ellenzéki párt vezérével. A helyzet komolyságát jelzi, hogy az IMF negyedévente monitorozza a fiskális folyamatokat, és az esedékes vizsgálat februárban lesz, de az intézmény vezérigazgatója már most Magyarországra jön.
Mivel a Valutaalap veszélyben látja a hazánknak nyújtott pénzügyi segítség feltételeinek teljesítését, ezért a lapunk által megkérdezett elemzők szerint a holnapi konzultáción Strauss-Kahn válaszút elé állítja a kabinetet. A kormány vagy pótlólagos intézkedésekkel semlegesíti a 200 milliárdos bevételkiesést, és ragaszkodik az ígért, a GDP 2,6 százalékára csökkenő deficithez, vagy az IMF felmondja a pénzügyi mentőövet jelentő szerződést, és nem férünk hozzá a hitelkeret fennmaradt, tízmilliárd dolláros részéhez.
A cikk a hirdetés után folytatódik h i r d e t é s
Kormányzati körökből származó információinkkal megegyezően az elemzők is úgy gondolják, hogy a kormány is tudatában van a komoly bevételelmaradás és hiányelfutás veszélyének. Az elemzők szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a kabinet nem tehet mást, engedelmeskedik az IMF-nek, és egyelőre nem ismert intézkedéseket vet be a bevételelmaradás ellensúlyozására. Az IMF-pénz nélkül nem tudjuk törleszteni az államadósság esedékes részleteit, enélkül a forrás nélkül bedőlnénk, ezért meg van kötve a kormány keze, amit a Valutaalap felé vállalt, azt tartania kell, indokolt az egyik elemző. Az intézkedésekkel kapcsolatban felmerülő egyik lehetőség a fogyasztási adók, az áfa vagy a jövedéki adó emelése, az ebből származó pluszbevétel (a megemelt szint fenttartása esetén) később a munkát terhelő adók és járulékok csökkentésére is módot adhatna.
Emlékeztetőül: október végén született meg a megállapodás [2] az IMF-fel, az EU-val és a Világbankkal, 25 milliárd dollárt kapunk tőlük, 2010 márciusáig hívhatjuk le a részleteket, az IMF ebből 15 milliárd dollárnyi hitelkeretet biztosít Magyarországnak, amiből 6,7 milliárd dollárt már le is hívtunk. A Valutaalap az államháztartási deficit és így a finanszírozási igény mérséklését kérte, a folyamatokat negyedévente vizsgálják.
Az a frányainfláció, meg gazdasági visszaesés
Az inflációs vita
A 4,5 százalékos tervezett inflációt már októberben-novemberben is erősen túlzónak tartották az elemzők. Számítások szerint még a 300 forint/euró árfolyamnál sem érte volna el a fogyasztói árindex ezt a szintet.
Információink szerint a Pénzügyminisztérium a jegybankra mutogat a most már láthatóan jelentősen túlbecsült infláció miatt, mondván, az MNB szakértői is ott voltak azokon az egyeztetéseken az IMF-fel és a kormánnyal, amelyeken szóba került ez a szám, de nem jelezték, hogy alaptalanul magas lenne az inflációs előrejelzés.
Két tényezőre vezethető vissza a tekintélyes, 200 milliárdosra taksált bevételelmaradás. Az infláció érdemben kisebb lehet a költségvetési tervezéskor kalkulált 4,5 százalékos árindexnél, a mostani prognózisok szerint 2-3 százalék közötti drágulás következhet be idén. Ez a tervezettnél alacsonyabb áfabevételekben csapódik le. A gazdasági visszaesés viszont erőteljesebb lehet a költségvetés készítésekor gondoltnál, az akkor várt 1 százalékkal szemben a piac most már 2-3 százalékos GDP-csökkenésre számít. Ez a társasági adótól kezdve az áfán keresztül a különadóig számos nagy adónemben is bevételkiesést eredményez.
Elemzők azt valószínűsítik, hogy az IMF nem is elsősorban a jelentős bevételkiesés miatt aggódik, azt még lehetne kezelni pótlólagos intézkedésekkel, ha lenne elegendő nagyságú tartalék a büdzsében. Az IMF főként azért dorgálhat meg minket, mert hiába terveztek nem elhanyagolható nagyságú, közel 250 milliárd forintos tartalékot a költségvetésbe, azt még a 2009-es költségvetés elfogadása előtt lényegében lefelezte a kormány.
Szemtelen volt a kormány
Év végi nagy pénzköltés
A takarékoskodás, a külső sebezhetőség jelszavával szöges ellentétben [3] a kormány az év végén több intézkedést is hozott. A közszféra elvett 13. havi bérének részleges visszaadásán túl két kormánydöntéssel felszabadított 80 milliárd forintnyi 2008-as tartalékot, így azt a minisztériumok decemberben nyugodt szívvel elkölthették. Emellett a MÁV Cargo eladásából származó 102,5 milliárd forintos bevételt a MÁV-nál hagyták, illetve ezzel párhuzamosan egy 47 milliárdos apanázst juttattak a vállalatnak, ami szintén megdobta a 2008-as hiányt.
Ezeket azért lépte meg a kabinet tavaly, hogy az idei költségvetést tehermentesítse, és a mozgásterébe belefértek: kalkulációk szerint a deficit belül maradhatott [4] a legutóbbi, többször levitt célon, a GDP 3,4 százalékán. Igaz, a pluszköltések nélkül elemzői számítások szerint szinte biztosan cspnt nélkül a maastrichti hiánykritérium, 3 százalék alá kúszott volna tavaly a deficit.
A kabinet még az IMF-fel való megállapodás aláírásakor hangsúlyozta, hogy az egyik fő takarékossági lépés a közszféra 13. havi bérének elvétele. A szerződés megkötése után pár héttel - amikor a közszféra sztrájkkal fenyegetőzött - azonban már azt jelentették be kormányzati tisztviselők, hogy ugyan 13. havi bér a közszférában nem lesz 2009-ben, de az elvett pénz döntő részét más formában megkapják a közszolgák, így lényegében mégis pluszpénzhez jutnak a közalkalmazottak, köztisztviselők, ügyészek. "Ez arcátlan lépés volt a kormánytól, és vélhetően nem tetszik az IMF-nek, hogy így járt el" - fogalmazott az egyik elemző. Az ilyen megkerülő lépésekkel gyakorlatilag fájdalmas intézkedések, a korábbi gazdaságpolitikai gyakorlat új pályára állítása nélkül jutottunk több milliárd dollárhoz az IMF-től, és ez példátlan a nemzetközi szervezet múltbeli mentőakcióit nézve, mutatott rá kollégája.
A 13. havi bér elvétele - munkáltatói járulékokat is beleértve - 210-220 milliárd forintnyi kiadáscsökkentést jelentett volna, de azzal, hogy részben kompenzálják a 720 ezer közszolgát, már csak 70-80 milliárd forintnyi kiadást takarít meg az államháztartás. (A költségvetési egyenlegben sokkal kisebb a hatás, hiszen a plusz havi fizetésből személyi jövedelemadót és járulékokat kell fizetni; az első intézkedés durván 70 milliárddal faragta volna a hiányt, a részleges kompenzációval ez 20 milliárdra olvad.) A közszolgák 140 milliárd forintos kiengesztelését pedig a vészhelyzetre eltett 250 milliárdos tartalékból biztosítja a kormány. Így mindössze 110 milliárd forint marad a pufferben, ami nem elegendő a 200 milliárdos bevételkiesés ellensúlyozására.
A forintgyengülés vagy begyorsul, vagy stabilizálódik az árfolyam
A pénzpiacon már a múlt héten terjedt a pletyka, hogy gond lehet velünk, és az IMF nem fogja ezt szó nélkül hagyni. Az elemzők szerint ez szerepet játszhatott abban, hogy a forint néhány nap alatt 15 egységnyit gyengült az euróval szemben. Ma a forint késő délután már majdnem megcsípte a 282-es szintet, ami két és fél hónapos mélypont, és alig négy egységnyire van az október végi negatív rekordtól.
Abban azonban megoszlik az elemzők véleménye, hogy milyen hatást vált ki, ha holnap hivatalosan is megerősíti az IMF, hogy elégedetlen a magyar teljesítménnyel, és többet vár a kormánytól a pénzügyi segítségért cserébe vállaltak teljesítésében. Van, aki a mostani helyzetet az októberi-novemberihez hasonlítja: a forint gyengülése lassan indul, aztán akár napok, hetek latt begyorsulhat, és hazánk nincs jobb állapotban, mint tavaly ősszel volt. Egy másik elemző szerint az a bejelentés, hogy az IMF további intézkedéseket lát szükségesnek, hogy tovább folytatódjon a hitel folyósítása, még jól is jöhet a forintnak: ugyan az azonnali reakciók hatására gyengülhet, de végeredményként megállhat a leértékelődés. A piacon hivatalos közlés híján bizonytalanság uralkodik, ami táplálja a gyengülésre játszó várakozásokat, de mivel a kormánynak lényegében nincs más választása, minthogy érdemi ellenintézkedéseket hozzon, ez megnyugtatja a befektetőket.
http://index.hu/gazdasag/magyar/dorg090112/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2009. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1115 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1026
- e Hét: 2513
- e Hónap: 13624
- e Év: 167120
|
|
|
Online
