|
2009-01-21 20:39:49, szerda
|
| |
| |
Régebbi időkben a keresztényeknek bűnt kellett elkövetniük ahhoz, hogy pokoli, ördögi fogságba kerüljenek, hogy az ördög győzedelmeskedjen felettük. Ilyen Ágnes asszony története is, aki az ördögi fogságtól, melynek ára gyilkosság volt, megbolondult. Erről szól a Faust története is, a leányzónak gyilkossá kell válnia, hogy az ördögi beavatás folytán elvegyék szerelmétől, s a börtönbe,a gyilkosok karmájába kerüljön. Árat fizetett szerelme a hatalomért, melyet beavatása folyamán kapott az ördögtől. A mai ördögöknek már parancsolnak, mint a démonoknak,légióknak, ezért azt szállnak meg, akit akarnak, akár az embereket is. Felettébb gonosz az embereknek a sorsa, akit legyőznek a parákkal, elektromosságokkal, pusztítókkal, boszorkányokkal, elektromos maffiákkal, borsodi árnyékoskerti árnyékvilágokkal....Most az emberek lettek a pogányok, menhelyiek, cigányok a sziklákból, pusztai csűrhe parasztokkal, kanális népe dögökkel, alkoholisták, sánták, eldeformáltak elmebetegek helyett, mert nekik puffasztó gyógyszereket írtak fel, mely hormont tartalmazott. Ők a magyarországi honfoglalók, felettébb sokan vannak, borsodiak teljes egésze majdnem Piripócs város sötétkapus dögökkel együtt, füves, csontvázjeles cigarettázó cserépkori babiloni színhez létrehozott Krisztusokkal és népeikkel.
Az Ágnes asszony című balladát is átdolgozták ki tudja, hogyan. Mint ahogyan Ádám és Éva népét is rengeteg Ádámmal, mint kiválasztott két nevűvel is hajtották végre.
Ballada
Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
"Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol a férjed?
"Csillagom, hisz ottbenn alszik!
Ne menjünk be, mert fölébred."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Jön a hajdu: Ágnes asszony,
A tömlöcbe gyere mostan.
"Jaj, galambom, hogy' mehetnék,
Míg e foltot ki nem mostam!"
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mély a börtön: egy sugár-szál
Odaférni alig képes;
Egy sugár a börtön napja,
Éje pedig rémtül népes.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Szegény Ágnes naphosszanta
Néz e kis világgal szembe,
Néz merően, - a sugárka
Mind belefér egy fél szembe.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Mert, alighogy félre fordul,
Rémek tánca van körűle;
Ha ez a kis fény nem volna,
Úgy gondolja: megőrülne.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Ím azonban, időtelve,
Börtönének zárja nyílik:
Ágnes a törvény előtt
Megáll szépen, ahogy illik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Öltözetjét rendbe hozza,
Kendőjére fordít gondot,
Szöghaját is megsimítja
Nehogy azt higgyék: megbomlott.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Hogy belép, a zöld asztalnál
Tisztes őszek ülnek sorra;
Szánalommal néznek ő rá,
Egy se mérges, vagy mogorva.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Fiam, Ágnes, mit miveltél?
Szörnyü a bűn, terhes a vád;
Ki a tettet végrehajtá
Szeretőd ím maga vall rád."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Ő bitón fog veszni holnap,
Ő, ki férjedet megölte;
Holtig vizen és kenyéren
Raboskodva bünhödöl te."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Körültekint Ágnes asszony,
Meggyőződni ép eszérül;
Hallja a hangot, érti a szót,
S míg azt érti: "meg nem őrül."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
De amit férjéről mondtak
A szó oly visszásan tetszik;
Az világos csak, hogy őt
Haza többé nem eresztik.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Nosza sírni, kezd zokogni,
Sűrü záporkönnye folyván:
Liliomról pergő harmat,
Hulló vizgyöngy hattyu tollán.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Méltóságos nagy uraim!
Nézzen Istent kegyelmetek:
Sürgetős munkám van otthon,
Fogva én itt nem űlhetek."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Mocsok esett lepedőmön,
Ki kell a vérfoltot vennem!
Jaj, ha e szenny ott maradna,
Hová kéne akkor lennem!"
Oh! irgalom atyja ne hagyj el.
Összenéz a bölcs törvényszék
Hallatára ily panasznak.
Csendesség van. Hallgat a száj,
Csupán a szemek szavaznak.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
"Eredj haza, szegény asszony!
Mosd fehérre mocskos lepled;
Eredj haza, Isten adjon
Erőt ahhoz és kegyelmet."
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el
Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Virradattól késő estig
Áll a vízben, széke mellett:
Hab zilálja rezgő árnyát,
Haja fürtét kósza szellet.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Holdvilágos éjjelenkint,
Mikor a víz fodra csillog,
Maradozó csattanással,
Fehér sulyka messze villog.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
És ez így megy évrül-évre;
Télen-nyáron, szünet nélkül;
Harmat-arca hő napon ég,
Gyönge térde fagyban kékül.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
Őszbe fordul a zilált haj,
Már nem holló, nem is ében;
Torz-alakú ránc verődik
Szanaszét a síma képen.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
S Ágnes asszony a patakban
Régi rongyát mossa, mossa -
Fehér leple foszlányait
A szilaj hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.
(1853)
Három szerkezeti egységre bonthatjuk a mű szövegét. Az első négy versszak feltételezhetően egyszeri történést beszél el mérsékelt gyorsasággal. Ágnes asszony lepedőt mos, az emberek pedig kérdéseket tesznek föl neki. A következő tömb a szöveg leghosszabb része. A börtönben töltött rövid időt nagyon lassan beszéli el a költő, a bíróságon történteket hosszú párbeszéd formájában tudjuk meg. Míg 14 szakasz foglalkozik e pár órával, addig Ágnes asszony életének fennmaradó hosszú éveiről mindössze 7 versszak tudósít, s ez a végső elbeszélés gyakorító szemléletű: a korábbiakkal szemben a sokszor megtörténtet beszéli el egyszer. A zárlat a felütés variánsa, mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírt képet.
Az Ágnes asszony nem a bűnt, hanem a bűnhődést állítja középpontba; az utóbbi súlyát még jelentőségteljesebbé teszi, hogy a büntetés kikerül a földi igazságszolgáltatás kezéből. Ágnes asszony úgy érzi, nem felelős a tettéért, mert nem ő cselekedett, hanem vele történt meg valami. Mintegy akaratlan elszenvedője a bűnnek � és a bűnhődésnek is. Greguss Ágost helyesen állapítja meg: a vérfolt már régen nem a leplén van, hanem a lelkében, ezért Ágnes asszony ,,örök sziszifuszi és danaidai munkára van kárhoztatva". Míg a Zács Klárában a líraiság oly módon nyilvánul meg, hogy a külső történés kihagyásai a belső történésre irányítják a figyelmet, az Ágnes asszonyban a körkörösség a drámai monológ szerkezetéhez hasonlít, s a költő a lelkiismeret és az önvád jelképes kifejezésével voltaképp egyetlen lélekállapot tárgyiasítását adja � mint korábban A rab gólyában (1847) vagy később Az örök zsidóban (1860).
Szörényi László értelmezése szerint négyféle olvasata is lehet az Ágnes asszonynak. Az első: a lélektani, Ágnes elmeháborodásának folyamatrajza. A második: az erkölcsi, az isteni igazságszolgáltatás diadala a földi bíráskodás fölött. A harmadik: metafizikai (kálvinista), Isten irgalma a szerencsétlen asszony iránt. Ágnes ugyanis akkor őrül meg, amikor a szeretője rá vall. ,,A különben a versben föl nem lépő férfifigura ebben az egyetlen funkciójában mint vádló szerepel, azaz az ördög, a Sátán, a Diabolus (görögül annyi mint »vádoló«) szerepét játssza el. Bűnbe taszítja a gyönge embert, azután bevádolja Istennél, hogy így kárhozatra juttassa... Isten voltaképpen megmenti azzal Ágnes asszonyt, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal életében lehetőség nyílik a vezeklésre, és talán elkerüli az örök kárhozatot." S végül lehetséges egy kegyetlenebb, mitikus olvasat is, amely az antik görögség tragikum-felfogását veszi alapul (Arany Jánosra nyilván ez volt a legnagyobb hatással), s ,,magyar paraszti változatban vetíti elénk az örök értelmetlen alvilági munkára ítélt, szintén szerelmi gyilkosságukért bűnhődő Danaidákat. Ebben az értelmezésben nincs lehetőség a halál utáni szabadulás föltételezésére... Ágnes asszony örök bűnhődése maga a pokol".Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
