|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 22:09:09, hétfő
|
| |
| |
Halomban a fegyverek: konfliktusra készen
Háborúra készül a világ? A kérdés elsőre talán megalapozatlannak tűnhet, hiszen a hidegháború befejeztével azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb ország felhagyott egy világméretű konfliktusra való felkészüléssel. A statisztikák azonban mást sugallnak. 1985-ben, a hidegháború utolsó szakaszában 1200 milliárd dollárt költött a világ fegyverkezésre. Igaz, a kilencvenes évek végére ez az összeg 809 milliárdra csökkent, viszont 2008-ban már elérte az 1473 milliárd dollárt. A gazdasági válság közepén jogos a kérdés: mire fel ez a nagy költekezés?
Egyesült Államok - a globális hegemónia ára
Az amerikai védelmi büdzsé csaknem megegyezik a világ összes többi országának összesített katonai célú kiadásaival. Összehasonlításképpen : a Pentagon által potenciális ellenfeleknek tekintett államok, avagy Kuba, Irán, Líbia, Szudán, Észak-Korea és Szíria, valamint a két nagy, Oroszország és Kína kiadásai összesen alig 29%-át teszik ki az amerikai katonai költségvetésnek.
Az Egyesült Államok védelmi kiadásai a 2000-ben elköltött 387 milliárd dollárról 2008-ra 709 milliárdra növekedettek, és ebből ,,csupán" 194 milliárd ment el az afganisztáni és az iraki háborúkra. Igaz, az iraki kivonulás miatt ez az összeg folyamatosan csökken, azonban a háborúktól elvont pénz jelentős részét átcsoportosítják az alapvető védelmi kiadásokhoz (az amerikai védelmi költségvetés három elemből áll : nemzeti védelmi kiadások, háborús kiadások, illetve a nukleáris arzenál fenntartása). Így az amerikai polgárok adójának 45%-át költi az állam fegyverkezésre, miközben 19,7% jut az egészségügy javítására és mindössze 2,2% az oktatásra.
Mi készteti arra Amerikát, hogy az alapvetően robusztus hadi költekezését tovább növelje, miközben az államadósság meghaladja a 10 000 milliárd dollárt? A munkahelyteremtés aligha kielégítő válasz, hiszen a tervezett 92 ezer fős létszámnövelés évi 10 milliárd dollár pluszköltséggel jár. Ráadásul az összeg oroszlánrésze nem a gerilla-ellenes háború támogatását, hanem a konvencionális konfrontációkra való felkészülést szolgálják. Márpedig az Egyesült Államokra a legnagyobb fenyegetést jelenleg nem egy hagyományos háború, hanem a terrorizmus jelenti.
Az indok egyszerű : a gigantikus hadi kiadások biztosítják az Egyesült Államoknak a globális hegemóniát. Amerika lehengerlő katonai fölényével igyekszik megőrizni a gazdasági és politikai stabilitást a világ számára. Ennek az igyekezetnek a természetes velejárója az a szélsőséges Amerika-ellenesség, amely ellen az Egyesült Államok küzd. Viszont a hadsereg fenntartása egy sokkal kézzelfoghatóbb problémára is gyógyírt jelenthet.
Egyre több szakértő ért egyet abban, hogy belátható időn belül (egyesek szerint már 2008-ban megtörtént) tetőzni fog a világ olajkitermelése. Ez azt jelenti, hogy az egyre növekvő kereslettel az olajexportáló országok egyre csökkenő kitermelése, avagy a kínálati oldal hiánya párosul. Ez az olaj árának drasztikus emelkedéséhez vezet, azonban az 1973-as olajválsággal ellentétben az OPEC nem lesz képes egyszerűen újraindítani a kivitelt, hogy helyre álljanak az olajárak és a világgazdaság. Egyes elemzők a legpesszimistább forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartják, amely szerint a legerősebb majd elveszi magának a maradék fekete aranyat. A robusztus amerikai hadsereg pedig ekkor a túlélést biztosíthatja a legnagyobb fogyasztó nemzet számára.
Kína - ébredő óriás
Kínában nem csupán a gazdaság képes kétszámjegyű növekedésre. 2000-óta a hivatalos adatok szerint Peking védelmi kiadásainak emelkedése csaknem minden évben meghaladta a 10%-ot, így 14,6 milliárd dollárról 2007-re elérte az 58 milliárdot. Ráadásul a kínai kormány által szolgáltatott adatok valószínűleg a kiadások egy jelentős részéről véletlenül elfeledkeznek. Mindenesetre a világ gyanakodva figyelt idén márciusban, mikor Peking bejelentette, hogy ,,csekély" 14.9 százalékkal növeli katonai költségvetését. Persze figyelembe véve, hogy a kínai büdzsé alig 13%-a az amerikainak, talán még nagyobb növelést is indokoltnak tekinthetne, de még így is a második a hadi kiadások tekintetében.
Kína nagyhatalmi pozícióját tehát a gazdasági teljesítménye mellett igyekszik hadserege modernizálásával is megszilárdítani. A felfegyverkezésnek azonban van egy másik mozgatórugója is. Egyre növekszik ugyanis a kínai középosztály, aki megengedheti magának, hogy kevesebbet spóroljon és többet fogyasszon. Ezáltal az elkövetkezendő években rohamosan meg fog emelkedni az 1,3 milliárd fős ország energiaigénye. Az International Energy Agency szerint az ázsiai ország olajbehozatala a 2006-os 3,5 millió hordóról, 2030-ig napi 13,1 millió hordóra növekszik.
Nem véletlen tehát, hogy Peking oly nagylelkű, amikor az afrikai olajexportáló országokról van szó. Kína ugyan képtelen maximalizálni befolyását a hagyományosan nyugati olajcégekkel együttműködő két legnagyobb kitermelő Nigériában, illetve Angolában, viszont a kínai segély-ajánlatokat ezek az országok sem tudják elutasítani. Az ázsiai országot sok kritika is érte azért, hogy fáért, szénért és olajért hajlandó átsiklani olyan kellemetlenségeken, mint a dárfúri mészárlás Szudánban. A legnagyobb területű afrikai ország olajexportjának 60%-át ugyanis Kínával bonyolítja.
Peking afrikai terjeszkedése, valamint a kontinensen feltételezett feltáratlan olajkincs felkeltette az Egyesült Államok figyelmét is. 2007-ben a védelmi minisztérium megalapította az AFRICOM-ot, amely hivatalosan a kontinens békéjéért és fejlődéséért dolgozik. A szervezet megalapítása azonban kísértetiesen emlékezet az Arab-Félszigetet is lefedő CENTCOM megalapítására, melyet az iráni forradalom, így a második olajválság hívott életre.
Az amerikai és a kínai érdekszféra tehát Afrikában ütközik, így elkerülhetetlen a gazdasági és politikai konfrontáció. Ez még egy indok arra, hogy Kína gazdasági ereje mellett katonai hatalmát fitogtassa. A katonai összetűzés viszont egyelőre valószínűtlen, hiszen ne feledjük el, hogy a két ország gazdasága szimbiózisban van, Kína az Amerikába irányuló exporttól, Amerika pedig az államadósság nagy részét finanszírozó Kínától függ.
Oroszország - paranoia vagy stratégia?
Dimitrij Medvegyev nemrég jelentette be, hogy az elkövetkezendő években jelentős mértékben modernizálni kívánja országa hadseregét, valamint nukleáris arzenálját. Az orosz elnök szerint erre azért van szükség, mert Oroszországot egyre inkább fenyegeti a NATO lehetséges keleti bővítése. Az orosz védelmi költségvetése Putyin elnöksége alatt megötszöröződött, tehát a jelenlegi elnök csupán a hagyományt folytatja.
A felfegyverkezésnek több oka is van. Egyrészt a gyengülő orosz gazdasági helyzetben egyre csökken Vlagyimir Putyin, illetve Dimitrij Medvegyev eddig töretlen népszerűsége, így az erőfitogtatás valószínűleg elsősorban a hazai lakosságnak szól. Ezt az is alátámasztja, hogy az orosz elnök a minap neves amerikai diplomatákkal a az Egyesült-Államok és Oroszország kapcsolatának javításáról tárgyalt. A kétarcú orosz diplomáciát jellemzi, hogy a megbeszélés után Dimitrij Medvegyev és Henry Kissinger is optimista nyilatkozatokat tett. Az egykori amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy nem lát különösebb akadályt a nézeteltérések leküzdése előtt.
Másrészt viszont a fenyegetés valós, hiszen Medvegyev számára még nem világos, hogy Barack Obama nyitott lesz-e a kompromisszumra a közép-európai rakétavédelmi rendszer, illetve a keleti NATO bővítéssel kapcsolatban. Ráadásul Amerika az utóbbi időben egyre nagyobb érdeklődést mutat a hagyományosan orosz érdekszférának tekintett közép-ázsiai térség iránt, ami az afganisztáni csapatellátás, valamint Irán ellenőrzése szempontjából érthető is. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Türkmenisztánnak, Kazahsztánnak, valamint Üzbegisztánnak jelentősek az olajtartalékaik. Annak fényében, hogy az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei ( a NATO, Dél-Korea, Ausztrália és Japán) együtt összesen a világ katonai költekezésének 72%-át teszik ki, nem meglepő, hogy Oroszország sarokba szorítva érzi magát.
Kitekintő - Bámer Bence
http://www.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=39734
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 22:03:48, hétfő
|
| |
| |
Sólyomnak az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnia
InfoRádió, MTI 2009. március 30. 13:06 gondola
Lánczi András politológus az InfoRádiónak azt mondta, hogy Sólyom László köztársasági elnök is nyújthatna be a parlament feloszlatását kezdeményező határozati javaslatot, Pokol Béla szerint az Alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a kormányfő lemondás helyett konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen maga ellen.
Elméletileg Sólyom László köztársasági elnök is nyújthatna be a parlament feloszlatását kezdeményező határozati javaslatot - mondta az InfoRádiónak Lánczi András egyetemi tanár.
A politológus kifejtette: ami egy hét alatt lezajlott a kormány környékén és a szocialista pártban, azt mutatja, hogy a hatalom szétesett, és nem tudják kontrollálni a folyamatokat. Ilyen helyzetben senki nem tudja, nem látja át, hogy mi zajlik, ezért a legváratlanabb dolgok is előfordulhatnak, még akár az is, hogy egy 85 százalékos pillanatnyi többséget (amely megszavazta múlt szombaton Gyurcsány Ferencet pártelnöknek) fölvált egy ledorongoló, a hatalomból eltávolítani akaró véleményözön - ilyesmi játszódhatott le a szocialistákon belül - mondta az InfoRádiónak Hozzátette: más valószínűleg senki nem tudta a szocialistáknál, mi a cél.
Lánczi András a hétvégén úgy vélekedett: az SZDSZ nem tudta eldönteni, nekik mi a jó, ezért született nehezen döntés.
Gyurcsány Ferenc valószínűleg taktikai megfontolásokból mondott le a pártelnöki tisztségről is, miután a múlt szombati MSZP-kongresszuson bejelentette, hogy konstruktív bizalmatlansági indítványt kér maga ellen, és így távozik a miniszterelnöki székből. Azonban ami tegnap stratégia lehetett, az ma már tűnhet taktikának, aztán pedig még annak sem - jegyezte meg Lánczi András - az InfoRádióban.
Pokol Béla egyetemi tanár, alkotmányjogász a Magyar Nemzetben úgy nyilatkozott: szerinte az Alkotmány nem teszi lehetővé, hogy a kormáynfő lemondás helyett konstruktív bizalmatlansági indítványt kezdeményezzen maga ellen. Szerinte ezért ha azt megszavazza a parlament, akkor Sólyom László köztársasági elnöknek az Alkotmánybíróságtól kellene kérnie az alaptörvény értelmezését, mivel Gyurcsány Ferenc múlt szombaton azzal, hogy nem lemondott, hanem konstruktív bizalmatlansági indítványt maga ellen, elvonta az államfő jogkörét a kormányfő kiválasztásával kapcsolatban.
Kukorelli István alkotmányjogász a pénteki Magyar Nemzetben úgy nyilatkozott: szerinte Gyurcsány Ferenc múlt szombati bejelentését lemondásnak kellene ítélni, mivel a jogban a tartalom számít, nem a forma, azaz hiába kérte maga ellen konstruktív bizalmatlansági indítványt, lépése lemondásként értelmezhető. Ebben az esetben pedig megnőne a köztársasági elnök szerepe.
Orbán Viktor is úgy nyilatkozott a hévégén: a Fidesz egyet tehet, újra és újra kezdeményezi a parlament önfeloszlatását.
A Szonda Ipsos legfrissebb, a Szólás szabadsága című műsor felkérésére készített közvélemény-kutatása szerint, amely még az MSZP és az SZDSZ megegyezése előtt készült, a megkérdezettek 52 százaléka előrehozott választásokat szeretne, és csak 36 százalék akart csupán új miniszterelnököt.
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 22:01:09, hétfő
|
| |
| |
A népnyúzók vezetőjéhez!
Szándékosan nem nevezem miniszterelnöknek, mert ebben az esetben még ezt a szót is "megsérteném", mivel csak nemes államférfit illet meg. 2009. 03. 23.-án az ország Házában kivetkőzve önmagából, (vagy inkább beöltözve önmagába) nyíltan ki merte mondani a népnyúzók vezetője, hogy küzdenie kell az ellen a szemlélet ellen, amit az ellenzék képvisel. A népnyúzók vezetője már annyira nem képes uralkodni indulatain, érzésein, hogy nyíltan is felvállalja gyűlöletét a nép iránt. Ismét szándékosan nem használom a "népe" kifejezést, mert mi nem vagyunk a tulajdona. Magyarország népe szívrepesve várja azt a pillanatot, hogy eltűnjön csatlósaival együtt a politika színteréről.
Ő ugyan a FIDESZ-T nevezte meg ebben az emlékezetes beszédében, de ez nekünk, állampolgároknak volt címezve. Különösen azoknak az állampolgároknak, akik a FIDESZ-KDNP által képviselt értékek mögé sorakoztak fel szavazataikkal. Ezzel mindent felülmúlt, még az Öszödi beszédét is, hiszen ország-világ előtt kifejtette ellenszenvét, kimutatta undorát a nép iránt, és azon emberi értékek iránt, amelyek még megakadályozzák a totális diktatúra befejezésében, ezért, mint olyanok elpusztítandók, likvidálandók vagyunk. Nem bírja elviselni, hogy nem kér az ország belőle, nem képes önfegyelemre, amikor kritikát is kell hallania, nem csak az ajnározást, az ész nélküli hajbókolást, amiben azok részesítik, akiket busásan megfizet, hogy társai legyenek Magyarország elpusztításában. Egyszerre volt félelmetes és szánalmas.
Aki emberként nem tud viselkedni, attól hogy várhatná el egy nép, hogy lelkiismeretvizsgálatot tart pár száz társával együtt, és szembe néznek azzal a múlttal, ahol, és ahogyan a vagyonukhoz jutottak. Ezt belátva, azt mondanák, hogy most, amikor már meg van alapozva a jövőjük, visszaadják az elsíbolt pénzeket. Meggyőződésem, hogy ez olyan nagyságú pénzmennyiség, amellyel kihúzhatnák az országot az eladósodottságból. Arcátlanul úgy tesznek, mintha már senki nem emlékezne a vagyonszerzésük módjára, mintha már nem tudnánk, hogy ki, mikor volt jó időben jó helyen.
Üzenem népnyúzóinknak, hogy ne kergessenek illúziókat, még sokan vannak, akik emlékeznek, és szintén sokan vannak azok, akik mindent megtesznek, hogy az igazi rendszerváltozás megtörténjen. Minden fantáziájuk kevés ahhoz, hogy elképzelhessék azoknak a számát, akik nagyon várják az elszámoltatásukat, a felelősségre vonásukat. Kívánom, hogy a gyáva, szolgalelkű horda és vezérük magába szálljon, és önként tegyen emberséges gesztusokat a magyar nép felé.
Pataki Józsefné, Nyíregyháza
*** www.nemzetihirhalo.hu *******
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:51:05, hétfő
|
| |
| |
Topolánszky Ákos nyílt levele Gyurcsány Ferencnek
2009. március 29. 13:55 | Utolsó módosítás:2009. március 29. 15:30
Topolányszky Ákost Gyurcsány Ferernc 2003 októberében menesztette a Gyermek-, Ifjúsági-, és Sportminisztérium helyettes államtitkári posztjáról. A legújabb fejlemények fényében született meg az alábbi nyílt levél.
1|2
Kedves Feri!
Ne haragudj, hogy még közjogilag létező miniszterelnökként tegező formában írok, de rövid közös munkálkodásunk, és akkori beszélgetetéseink során erre Te Magad hatalmaztál fel. Olvasva és fogyasztva most a híreket, a Veled való személyes emlékek idéződnek fel. Viszonylag kevés embernek adatik meg az, hogy egy későbbi miniszterelnök mentse fel tisztségéből. E sorok írójával, tudod, ez történt 2003 októberében, amikor - persze ennek felelősségét nem vállalva - menesztettél a kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkár posztjából.
Ma már ennek nincs igazán jelentősége, a sok többi politikai túlterjeszkedés egyikeként szürkül bele az egyre színesebb politikai botránysorozatba, még akkor sem, ha Te Magad emelted köznyilvánossági szintre, amikor Debreczeni József híres-hírhedt könyvében oldalakon keresztül sajnálkozol a közigazgatási államtitkárodnak tulajdonított érthetetlen személyi döntés felett, mintha ahhoz semmi közöd nem lenne.
Topolánszky Ákos
Talán azt is elmondhatom, hogy az egyetlen - de legalábbis a kevesek között - lehettem, akinek felmentésekor a döntésért felelősek fogadást adtak a felmentettnek. Furcsa, kicsit aberrált játék ez. Igazán olyan ember fejében fogannak meg az ilyen játszmák, akik döntéseikért nem akarnak felelősséget vállalni, azt valamiféle balesetként próbálják átfesteni.
A fogadás alkalmával (szokásos felvágós, gazdag büféasztalos kínálat, a minisztériumi felsővezetés kötelező jelenlétében) valójában két beszéd hangzott el. Egyik a Tied, még gyermek, ifjúsági és sportminiszterként, amikor számos házasságodat (sic!) felemlegetve képes beszédben, metafórikus képiséggel méltattad elválásunkat, hiszen ,,egy házasságot is a válás tisztessége minősít.", Úgy láttad, a miénk ilyen.
A másik beszédet én tartottam, és egyrészt abbéli örömömnek adtam hangot, hogy ha ezt házasságnak nevezzük, milyen jó, hogy azt nem háltuk el. Az érdemi mondanivaló azonban az a gondolat volt, mi szerint kettőnk, illetve a minisztérium teljes vezérkara és köztem nem sok hasonlóság adatik, hiszen nagyon eltér szocializációnk, de értékeink és a céljaink is. Egy hasonlóság azonban biztosan van. Az ugyanis, hogy a demokrácia szükségszerűségei szerint egyszer mindannyiunkat felmentenek. Engem most, Titeket majd egy másik időpontban. Kívánom Nektek, - jeleztem -, hogy esetleges felmentésetekkor szolidaritásban, és a döntéssel szembeni tiltakozásban lehessen részetek, mint történt ez az én esetemben. Mert ha így történik, tudhatjátok, és csak akkor tudhatjátok, hogy az országot, s - ha ez nem túl konzervatív megfogalmazás - a nemzetet hűségesen, eskütökhöz méltóan szolgáltátok. Válasz akkor nem érkezett. Talán csak most, áttételesen.
Két szempontból ugyanis ma is jelentőséggel bír az akkori beszélgetés. Azóta eltelt több mint öt év, és megannyi politikai kataklizma, sunyi játszma, katasztrofális döntéssorozat, mélyrepülés, kontrollvesztett, szenvedélybeteg hatalomgyakorlás. Ennek végeredménye (vagy csak állomása?) a szombati nap, a megyei vezetők által felkötött útilapu. Az erodálódott, már Medgyessy alkalmával megfigyelhetett lavinaszerű támogatásfogyás, kihátrálás, a lelepleződött hatalomgyakorlási visszaélések sora, a politika ,,hűtlen kezelése", ami egyébként egy demokrácia legnagyobb bűne. És maradt egy-két idős asszony, imádó, rajongó, egy-két támogató blogbejegyzés, és Dessewffy Tibor.
Vagy már ők sem.
A szolgálat ethosza
Lehet, hogy az öt évvel ezelőtti mondatok és beszédek nem véletlenül idéződnek most fel. Mert ha akkor helyesen beszéltél, ez a ,,házasság" most ismét válással végződött, ezúttal azonban nem egy harmadik feleségtől, és nem is egy munkatárstól, hanem a magyar nemzettől, a magyar demokratikus államberendezkedéstől, a politikacsinálás demokratikusan elfogadható kereteitől, mégpedig nem méltó, hanem ellenkezően, részben szánalmas, részben botrányos módon. Ez a kohabitáció olyan váláshoz vezetett, amely nem közös döntéssel jött létre, viszont - érdekes módon - az elkövetett károkért sem a károkozónak kell fizetnie a tartásdíjat. Viszont nem jár utána díszes fogadás sem, és nem lehet hallani tapsot, az ünneplők menetelését és a diadalívet javasolók zsinatolását sem. Még a saját oldaladról, még a saját hinterlandodból sem. Talán egy-két dogmatikus hívő, néhány szürkehályogos értelmiségi, és néhány kapaszkodó inda-ember még biztosít támogatásáról, és politikai teljesítményed nagyságát dicséri (még nem jártak le szerződéseik és megbízásaik), de nincs visszatapsolás, nincs szolidarítási nyilatkozat, nem látni a belülről vezérelt felháborodás tiltakozó akcióit. Elengedtek. Sajnos, a kisebb kár, és nem a nagyobb érdek mentén.
Két okból történhet most ez. Az egyik, hogy a ,,házasságot" nem a nemzettel, nem a közösség egészével, hanem velük, egy hatalmi- és érdekcsoporttal kötötted, akik most ugyanilyen minőségükben raknak ki miniszterelnöki dolgozóból és pártszékházból egyaránt. Következtetés annyi lehet, hogy államférfi - bármely támogatásból érkezve is - csak a nemzet egészével szerződést kötő, külső és belső elhívást egyaránt teljesítő, nem voluntarista politikát folytató, hanem - s most itt nincs tovább, mert bár patriótát kellene mondani, de ezt a szót is sikerült inflálnod.
A társas kapcsolatok kríziséért köztudottan mindkét fél felelős. Most még a válási krízisesemények zajlanak viharos módon, ahol - mint oly sokszor - a gyermekek, az érintettek, a kiszolgáltatottak járnak legrosszabbul. A demokrácia intézményrendszere, valamint a történelem ítéletalkotása végezetül dönteni fog ebben a krízisben is, az azonban már látszik, a demokrácia szakmai közvéleménye, a nép nem tapsban, szolidaritásban tört ki, nem visszáz, hanem csendes szomorúságban szemléli az önmagadnak tulajdonított szerep szétesését, a homokra épített szerkezet összedőlését. És azzal van elfoglalva, hogy túlélje az egyetlen megvalósított eredményeteket, a válságot.
Sajnálom! Nem így kellett volna lennie! Annyiban azonban mindenképpen a történelemkönyvekbe illik majd a példád, hogy világossá tegye: a szolgálók vezetőjének, a miniszterek elnökének emelkedett, de egyben elvehetetlen feladata magának, a szolgálat ethoszának kötelezettsége. Persze felelősséget kell hordoznia mindenkinek, szavazónak (már teszi pénztárcájával, közügyek iránti depressziójával), értelmiségi holdudvarnak (vajon teszik-e majd?), és pártpolitikusnak (első helyen) egyaránt az országos statikum, stabilitás összerogyásáért. Tudod, Feri, hosszú időn keresztül a hídépítő mesterek ősibb korokban a terhelési próba alkalmával aláálltak az általuk tervezett szerkezetnek, életesen (vagy halálosan) vállalva a felelősség rájuk eső, nem kis részét.
De talán arra is jó most ez a történet, ez a dráma, hogy felmutassa: nem a szimbolikus, hanem csak a tény alapú politikai hatalomgyakorlás igazolható egy demokráciában. Persze, a tények nehezen desifrírozható dolgok, mégis, az eredmények együttállása és halmozódása egy idő után magától (és Magadtól is) értetődő eredményekre és következtetésekre kell, hogy vezessenek. Ez a Te esetedben (mely a mi esetünk is, sajnos), a szakpolitikai értékelések fényében meglehetősen egyértelműnek nevezhető. Hiszen mindenhol, az államrezon minden területén egyaránt az összeesés, az eredménytelenség, a szervezeti és igazgatási lehangoltság, az indokolatlan és drámai forrásmegvonás mutatkozik. A rendszerproblémák rendszerszerű következményekkel járnak. Bár lenne a tények sokaságából legalább ötven, vagy ha annyi nem, legalább harminc, vagy húsz, vagy tíz, mely bármely döntésedet indokolhatná, s menthetné, mint Szodoma alatt egykor, a menthetetlent. Azokon a szakterületeken, amelyekre nekem rálátásom lehet, ilyet nemigen találunk.
Bár én magam ezt a ,,házasságot" nem választottam, a tanulság most mindannyiunkké: az országvezetést, különösen is válságos időszakban, csak a szolgálat ethoszával felruházott politikus vállalhatja. Aki alááll, ha kell, a szerkezetnek, amelyet épít. És nem ellép alóla, az építőkre mutogatva a konstrukciós hibák megjelenésekor. És aki ugyanakkor nagyon komolyan veszi a tényeket, és nem hamisítja azokat. Olvassa és érti, és, ha kell, azonnal hajlandó változtatni. Akár azzal is, hogy méltóképpen, tehát ruháit megtépve, port szórva fejére, bocsánatot képes kérni, és alkalmatlanságát belátva feláll, ha erre van szükség. Békével, mint aki bölcs döntése által megnyugvást nyer.
Akkor, öt évvel ezelőtt egy mondatunk kölcsönös lehetett, és most Téged is megillet: minden jót!
Topolánszky Ákos
http://hvg.hu/velemeny/20090329_topolanszky_gyurcsany.aspx
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:40:58, hétfő
|
| |
| |
Hatvan éve kezdődött a tömeges deportálás a balti országokban
A szovjet haláltáborokba hurcoltakra emlékeztek a litvánok, a lettek és az észtek tömegei.
flagellumdei, v, 2009/03/29 - 17:25
A Keresztek hegye Litvániában
A Keresztek hegye Litvániában Így emlékeznek az áldozatokra
Lettek, litvánok és észtek ezrei emlékeztek meg szerdán és csütörtökön, a hatvan évvel ezelőtt szovjet kényszermunkatáborokba hurcolt hazafiakról. 1949. március 25-én kezdődtek a tömeges deportálások, melynek emlékei mélyen bevésődtek a balti népek emlékezetébe.
Észtek, lettek és litvánok tízezreit hurcolták el a szovjet hatóságok Szibériába az 1949-es etnikai tisztogatások során. A Vörös Hadsereg 1940 júniusában elözönlötte a három kis országot és már akkor elkezdődött a terror. A szovjet szörny elleni, 1941-es német támadás során a balti államokat kiszabadították a vörösök fogságából. Az itt élő emberek úgy hálálták meg a felszabadítást, hogy fiaik tömegesen álltak be a Wehrmacht és a Waffen-SS - itt a baltiakat 12 Lovagkereszttel tüntették ki - alakulataiba. Három évig állomásoztak német csapatok az országokban, de a front nyugatra húzódásával ismét visszatért a bolsevik csürhe és az NKVD. Azonban nem adták könnyen magukat a kommunista megszállóknak, mert a volt Waffen-SS harcosainak vezetésével újra felvették a harcot a bolsevikokkal szemben a hazafiak. Egészen a hatvanas évek elejéig tartanak a kisebb-nagyobb tűzpárbajok - a hadműveleti szintű harcok az ötvenes évek közepén befejeződtek - a területen és a vörösök óriási veszteségeket szenvednek. A megszállók megtorló akciók sorozatát hajtották végre a civil lakosságon, amely szinte minden családot érintett.
Erről beszélni, írni vagy akár gondolni szigorúan tilos volt a szovjet időkben. Moszkva sohasem ismerte el hivatalosan, hogy bűnöket követett el a Szovjetunióba bekényszerített Lettországban, Észtországban és Litvániában. Szerdán, a rigai szabadságemlékmű körül összegyűlt tömeg az emlékezés virágainak ezreit helyezte el a Szibériába deportált közel hatvanezer lett férfi, nő és gyermek emlékére. Valdis Zatlers Lettország elnöke megemlékező beszédet tartott a főváros központjában emelt, 42 méter magas emlékmű előtt. Tallinn központjában a szovjet munkatáborok túlélőinek ezrei gyűltek össze, az észt fővárosban felállított, a kommunizmus áldozatainak szentelt emlékmű előtt. Ott is az államfő, Toomas Hendrik Ilves mondott beszédet.A litván fővárosban, Vilniusban, csütörtökön emlékkonferenciát tartottak, ahol egy dokumentumfilmet is bemutatnak a drámai eseményekről.
(MTI nyomán Szent Korona Rádió)
http://szentkoronaradio.com/kulfold/2009_03_29_hatvan-eve-kezdodott-a-tomeges-dep ortalas-a-balti-orszagokban
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:35:44, hétfő
|
| |
| |
Séta a belvárosi gettóban...
http://www.l88.hu/about3621.html |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:19:42, hétfő
|
| |
| |
Kormányváltás helyett azzal foglalkozik a Zsidesz, melyik szoci hova dugja az ujját
Fidesz szerint az MSZP-s Schiffer János a szintén szocialista Puch László helyett szavazott hétfőn az Országgyűlésben, ezért lemondásra szólították fel.
Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese elmondta, hogy 14.21 perckor, az általa elmondott interpellációt követő szavazáson nyomta meg a gombot Schiffer János Puch László helyett. Répássy Róbert szerint a parlamenti ülésről készült felvételen egyértelműen látszik az eset.
A fideszes politikus hangsúlyozta: a parlamenti szokások és a parlamenti etika íratlan szabályai szerint a más helyett szavazó képviselőnek azonnal távoznia kell, ahogyan erre korábban is volt példa.
Emlékeztetett arra, hogy minden ilyen esetet eddig lemondás követett, és hangsúlyozta azt is, hogy a parlamenti szavazásra vonatkozó törvények szerint egyértelmű, hogy csak személyesen lehet szavazni.
Répássy Róbert arra szólította fel az MSZP-frakcióját, hogy vonja vissza Schiffer János megbízását.
(MTI)
http://kuruc.info/r/6/37936/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:14:38, hétfő
|
| |
| |
A gyurcsányi örökség: rablóprivatizátor köztolvaj lesz az új kormányfő
Magyarország többet érdemel - hirdették néhány évvel ezelőtti választási kampányukban a szocialisták. Való igaz, ezeknél az elvtársaknál mindenképpen: sokkal többet. Komoly megfontolás tárgyát képezi, vajon egy libatelep vezetését jó lelkiismerettel rá lehetne-e bízni erre az enyves kezű, pénzimádó, magyargyűlölő lumpenkompániára.
Sok honfitársunk őszintén hitte: Fletó után már nem lehet újabb politikai mélységi rekordot megdönteni. De igen, lehet. Íme, itt van a ,,rendszerváltoztatás" kezdetén a zavarosból krőzusi vagyont összehalászgató, a Hajdú-Bét libatenyésztő beszállítóit tönkretevő, sokukat öngyilkosságba kergető Gordonka. Az egykori KISZ-es, újgazdag selyemfiú még el sem foglalta a miniszterelnöki széket, s máris hadat üzent az egész magyar társadalomnak: jaj lesz itt minden családnak, az állami harácsolás és sarcolás majd csak ezután fog igazából csúcsra járatva működni.
Kapcsolódó videó: - Bajnai, Kövér, Gyurcsány, Stumpf egy szervezetben
No persze csak abban az esetben, ha olyan szerencsétlen, tehetetlen populáció (nem pedig öntudatos nemzet) vagyunk, amellyel ezt forradalmi következmények nélkül meg lehet cselekedni. Történelmünk során Deák Ferenc útmutatása alapján a magyar nemesség már folytatta az idegen zsarnokság ellenében a passzív ellenállás politikáját Világos után. Nemzetünknek végre, a huszonnegyedik óra utolsó perceiben dicső eleink nyomdokaiba kell lépnie, némi - a jelenkor kihívásaihoz igazított - módosítással: az idegen gyarmatosítókkal szemben aktív ellenállási politikát kell elkezdeni azonnal, haladék nélkül, mielőtt az újabb IMF-zsoldos elfoglalhatná Batthyány Lajos, Tisza István, Teleki Pál és Bárdossy László székét. Itt már nincsen, mire várnunk, és nincsen, hová hátrálnunk. Amennyiben nem cselekszünk, és nemzetként nem védjük meg magunkat az elpusztításunkra fölesküdött janicsár bandától, akkor Vörösmarty látomása valóra válik: abban a bizonyos sírban egy egész nemzet fog elsüllyedni.
Gordon! Nem elég, hogy cimboráiddal szétraboltátok a nemzeti vagyont, majd, a politikai hatalmat is bitorolva hozzá, csődbe vittetek egy - még amputáltan is - istenadta, kedvező természetföldrajzi adottságokkal rendelkező országot, bizonyítván, hogy impotens, közgazdasági és alkotmányjogi analfabéták gyülekezete vagytok, most még azzal fenyegetőztök, illetve fenyegetőzöl személyesen, hogy kapaszkodjunk meg, mert most jön a sokkoló élmény az ördöghurkokkal teli Bajnai-féle szellemvasúton. Az általatok népünk megkérdezése nélkül felvett dollár- és eurómilliárdokat pedig fizessétek vissza a magánvagyonotokból - ha ugyan annak van olyan hányada, amelyet nem tőlünk loptatok -, vagy ahonnan tudjátok, mert mi nem fogjuk, mivel semmi közünk nincs hozzá, mint ahogy hozzátok sem! Jegyezd meg, minden tisztességes, családja és nemzete javára munkálkodó magyarnak a mai naptól kezdve halálos ellensége lettél.
Magam katolikus hívő vagyok, de keresztény honfitársaim nevében is vallom, hogy bár valamennyien Isten bárányai vagyunk, de azért birkák soha nem leszünk! És végszóként még annyit, hogy számotokra nincs többé kegyelem!
Lipusz Zsolt
Kapcsolódó:
- Akiknek nem fog fájni: Gordonéknak is van mit a tejbe aprítani
- Gordonka már a kezdetek kezdetén is együtt muzsikált ElQróval és a Fidesz-alapítókkal
- Orbán főtanácsadója több mint egymilliárdot kapott Bajnaitól
- Friss bibsi-komcsi koalíció: megvan Tel-Aviv új helytartója; Bajnai: mindenkinek fájni fog
http://kuruc.info/r/7/37923/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:11:46, hétfő
|
| |
| |
Lemondott és előrehozott választást követel egy megyei SZDSZ-elnök
2009.03.30. 19:25
Lemondott az SZDSZ Békés megyei elnöke, és azt fontolgatja, hogy a pártból
is kilép, ha nem lesz előre hozott választás - olvasható a Békés Megyei
Online (BEOL) hírportálon hétfőn.
Nagy Béla, aki a rendszerváltás óta Medgyesegyháza polgármestere is,
elmondta, hogy már korábban bejelentette távozását a megyei szervezet
éléről, mert nem értett egyet azzal, hogy tavaly az SZDSZ "elfogadta az
ország gyalázatos költségvetését".
Hozzátette: a békési liberálisok véleményét tolmácsolta az országos
vezetésnek, ám - mint mondta - "gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták egy
megye véleményét". Nagy Béla ezt követően vállalta, hogy addig marad, amíg
helyére nem választanak új elnököt, ám "ez eddig valamilyen okból elmaradt".
A megyei tisztújításra ezen a héten szerdán kerül sor, s a megyei pártelnök
azt is fontolóra vette, hogy kilép a pártból. Ez attól függ, hogy szombaton
az országos tanács a Békés megyei SZDSZ által támogatott előre hozott
választás mellett teszi-e le a voksát, vagy pedig "belemegy a további
komédiázásba" - mondta a BEOL-nak Nagy Béla.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-03-30 20:06:15, hétfő
|
| |
| |
"Térdre, imához!" - A piac ítélete Bajnairól.
2009.03.30. 16:45
- "Elszámoltatnám őket, mindet. Kik ülnek ott, sok rohadt tolvaj"
A piac jelöltsége első pillanataitól szigorú Bajnai Gordonnal, aki a Kolosy téri piac közönsége szerint "ugyanolyan, csak durvább", mint a távozó miniszterelnök, de a piac keresleti oldalának egyik szereplője hajlandó imádkozni érte, hogy ne csináljon akkora bajt, mint Gyurcsány.
Hétfő délben visszafogott kereskedelmi élet zajlott a Kolosy téren, mintha a belpolitikai bizonytalanságban Bajnai programjának leendő elszenvedői, különösen a nyugdíjasok és a kismamák még kívárnának.
De aki a bizonytalan belpolitikai helyzet ellenére kimerészkedett vásárolni, annak köszöntünk, és feltettük neki kérdésünket:
"Jó napot! Mit tetszik tudni Bajnai Gordonról és a programjáról?"
Hát ez nem demokrácia
"Én még nem hallottam ilyen keresztnévről, hogy Gordon" - válaszolja egy hetven körüli, halk hangú, tétova bácsika, rettentő piszkos kabátban.
"Hát ott van például Gordon Brown, brit miniszterelnök."
"Az anyja angol, vagy mi?"
"Nem, nem, Bajnai magyar származású, csak azt mondjuk, van már a világban Gordon keresztnevű miniszterelnök. Szóval, mit teszik szólni a fejleményekhez?" - próbálunk témát váltani.
"A legfőbb ideje, hogy a Gyurcsány elment. Alkalmatlan volt. Ő csak arra gondolt, hogy ha hiány van, akkor mástól el kell venni. Holott, ha spórolt volna, akkor marad pénz."
"Bajnai is el fog venni."
"Én nem ismerem ilyen szempontból."
"Nem ismeri a programját?"
"Nem. És akkor most csak egy jelölt lesz?" - kérdez vissza a bácsi.
"Igen."
"Akkor hogyan választunk?"
"Mi nem választunk, majd a parlamentben lesz bizalmatlansági indítvány."
"Ők választanak. Hát ez nem demokrácia."
"És mit szól ahhoz a gondolathoz, hogy a költségvetési egyensúly érdekében el kell venni a nyugdíjasoktól. A jövő érdekében vagy az unokái érdekében elfogadná, hogy csökkenjen a nyugdíja?"
"Semmiképpen. Az eddig is kevés volt. És akkor most még csökkenteni? Ezekből a gazemberekből, mert én már csak ezt tudom rájuk mondani, háromszázat ki lehetne rúgni. Menjenek dolgozni."
A néni, aki imádkozik Bajnaiért
"Semmit nem tudok róla. Honnan jött?" - feleli egy nyolcvan fölötti nénike, aki hajlott háttal, bevásárlókocsiját maga után húzva biceg be a piacra.
"Ő most az egyik miniszter, Gyurcsány régi jó barátja" - mondjuk neki.
"Tudja, én szoktam imádkozni. És azon az állásponton vagyok, hogy azért kell imádkozni, aki oda kerül, mert csinálhatja nagyon jól is, de nagy bajt is csinálhat. Gyurcsánynak az utóbbi sikerült."
"Most szigor jön."
"Figyeljenek ide! Akárki jön, mi a nyavalyát csinálhat? Varázsolni nem tud, pedig itt varázsolni kellene, mert nagyon elrontották. A béka feneke alá kerültünk a Gyurcsánnyal."
"Mit tetszik gondolni arról, hogy a nyugdíjasoktól is vesznek el pénzt?"
"Nézze, szerintem ezt meg kellene nézni. Nyugdíjas van olyan is, aki nem tudja kiváltani a gyógyszerét. Egy határt kellene húzni a közepes nyugdíj fölső sávja alatt, akikre nem vonatkozik a megszorítás. A gyógyszerek árát emelik. Haljon meg, ne legyen az állam terhére! Ez is egy álláspont. A gyedet megkurtítják. Hát kevesebb gyerek szülessen, jó az nekünk?"
"A gázárámogatást elvonják."
"Nem szabadna, már így is az égben van. Úgyhogy térdre, imára!" - mondja búcsúzóul a néni.
Én nem megyek a Mekibe
"Semmit nem tudok róla. A nevét ismerem. 86 éves vagyok, mit törődök én a politikával!" - válaszolja egy másik idős nő.
"Pedig nagyon kemény lesz a nyugdíjasélet" - próbáljuk kizökkenteni közömbösségéből.
"Nem baj."
"Miért nem?"
"Hát tudok én változtatni? Mondok én maguknak valamit. A Horthy alatt is éltem, ott egyáltalán nem volt nyugdíj."
"És ha folyamatosan csökken a nyugdíja, abból ki tud jönni?"
"Én ki tudok. Akkor nem veszek egy kiló mandarint, hanem csak felet. Be tudjuk osztani. Nekünk már nagyon kevés elég. Főzök egy kis paprikás krumplit, és két napig azt eszem. Nem megyek a Mekibe ebédelni."
Ugyanez, csak keményebben
"Olyan, mint a Gyurcsány" - feleli kérdésünkre egy 50 körüli, szűkszavú férfi.
"Tud valamit a programjáról?"
"A rádióban hallottam, hogy ugyanez, csak durvábban. Amilyen állapotban van az ország, az kevés, ami eddig volt."
"Akkor egyetért vele?"
"Ebből a szempontból igen. De rossz irányba vitték a dolgokat, eladósították az országot. Ha lebontjuk a családra, aki minden hónapban kölcsönből él, az hova jut? Előbb-utóbb vissza kell adni. Előbb meg kell húzni a nadrágszíjat, és amikor egyenesbe jövök, akkor költekezem. Ennyit tudok röviden mondani."
Húzzák a hurkot
Hogy az olvasó ne vádoljon bennünket egyoldalúsággal, megkérdeztük a kínálati oldal pár szereplőjét is. Jöjjön tehát a piaci árusok reakciója a hétvége fejleményeire.
"Nem szeretem őt. Nekem a Surányi volt szimpatikus" - válaszolja egyikük.
"A programjáról hallott?"
"Hallom, megint megszorítások, egyebek. Húzzák még a hurkot. Álljon ide egy kicsit dolgozni! Utálom az egészet. Én kiüríteném a börtönöket, és beküldeném őket. Főleg ezt a bagázst, akik most vannak. De a másikért sem vagyok oda."
"Ha lehetne választani, hogy kiktől vegyenek el pénzt?"
"Elszámoltatnám őket, mindet. Kik ülnek ott, sok rohadt tolvaj. Esze annyi van, mint nekem, vagy kevesebb. Kész. Miről beszélünk? A Dávid Ibolya itt szokott vásárolni, a gúnár nyakával, ekkora magas sarkú cipőben. Mellette megy a pali. Azt se tudja, mit vegyen. Hát így lehet vásárolni! Majd átadnám neki az én csomagomat. Mellettem nem jön egy nagy bika pasi."
"És mit lehet tenni ebben a helyzetben?"
"Ezeket elzavarnám, aztán jöjjenek mások. Csak az a baj, hogy akinek esze van, az rég kint van külföldön. Hát ezek kik? Ezek senkik! Utálom őket."
"Igen, észrevettük."
Ezen a szaron már ő se tud változtatni
"Azt se tudjuk, ki az. Lutri. Lehet eső, lehet hó" - feleli egy másik árus.
"Ő se tud változtatni ezen a szaron most már" - teszi hozzá az alkalmazottja.
"Ember legyen a talpán, aki ezt elvállalja. Emberfeletti megszorítás kell, hogy ez az ország rendbe jöjjön - veszi vissza a szót a főnökasszony, és gyakorlatilag meg sem lehet szakítani a szóáradatát. - Rendben van. De kérdezem én, ki fogja ezt kibírni. A 70 éves? A férfiak 60 fölött úgy hullanak, mint a legyek. És már meg se szabad halni, mert olyan drága a temetés. A fölsők, a főnökök elcseszik a pénzt, és ki fizet? A szegény, a proli, a kis csóró, a középosztály."
És így tovább, és így tovább.
Hírszerző
Polgári Hírszemle Hírlevelek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 37
|
|
|
|
2009. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
1147 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 576
- e Hét: 4340
- e Hónap: 8085
- e Év: 161581
|
|
|
Offline
