Belépés
furaila.blog.xfree.hu
"Nem az a fontos, hogy milyen iskolákat végeztél, hogy mit dolgozol, hanem hogy milyen EMBER vagy!" BMI ******
2005.10.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Jól vagyok tanítva?
  2009-03-05 09:43:56, csütörtök
 
  ,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"

Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe egy magyar népdal, annak is ez a két versszaka:

,,Ne sírasson engem senki,
Jól vagyok tanítva!
Sem léptében, de sem vágtában,
Sej le nem esek róla!

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej belegyökerezve!"

Hát ez az! ,,Jól vagyok tanítva!" Énekli önérzetes büszkeséggel a magyar huszár ebben a dalban. ,,Jól vagyok tanítva!" visszhangzik lelkemben folyamatosan ez az egy rövid mondat! És, összeszorul a torkom a hiányérzettől! Elmondhatjuk-e ezt ma magunkról?
Kik is? Hát, talán mindenki, aki az 1945 utáni években született és nőtt föl Magyarországon.

Mert, mit is mondhatna az a mai ,,huszár", aki úgy van tanítva, hogy semmit nem szégyell annyira, mint azt, hogy: magyar?
Hogyne szégyellné, amikor úgy nőtt föl, hogy mást sem hallott, hogy: ,,A magyar a történelme során milyen komisz, bűnös népség volt!" Hogy mennyire ,,megérdemeltük Trianont!" Mennyire ,,buta, bunkó, aki magyarkodik"! Stb...
Hogyne érezné szégyellnivalónak magyarságát az a diák például, aki ,,tanulmányi kirándulás" címén - valójában a tanári kar egy részének bevásárló turistáskodása ürügyén - kikerül Ausztriába, vagy Olaszországba és (kizárólag!) magyar nyelvű felirattal találkozik az üzletek bejáratánál, hogy: - ,,A csomagmegőrzés kötelező!"; vagy: - ,,Bemenni csak csomag nélkül!"!
És, miért csak a magyarokra vonatkozik ez a figyelmeztetés? Miért? Ágaskodik bennem a megbántottság, miközben keresem a lehetséges válaszokat. Azért, mert, talán csomag nélkül könnyebben tetten érhető a ,,tolvaj-szarka magyarja"?
És, mit tesznek a magukra hagyott gyerekek a nagy idegenben? Valóban lopnak!
Hazafelé az a ,,májer", aki több elcsent cuccot tud fölmutatni!
Mit mondanak erre a követendő modell szerepét betöltő tanár kísérők? Teszem föl a kérdést és meg is kapom rá a választ az egyik szülői értekezleten az osztályfőnöktől:
- ,,Nem kell ezeket a gyerekeket félteni a külföldi úttól, mert ügyesebbek, mint a felnőttek!"
Ügyesek???
Ennyit tud mondani az az ember, akinek hivatása kellene, hogy legyen a gyermek jóra való tanítása?!
Milyen irigyelni való a magyar huszár, mert büszkén énekelheti, hogy:
,,JÓL VAGYOK TANÍTVA!"
Összeszorul a szívem és a bűntudattól alig tudok megszólalni, amikor ezekről a dolgokról beszélgetek huszár-korú ,,gyerekekkel". Elvettük tőlük még a lehetőségét is annak, hogy büszkén mondhatnák magukról: ,,Jól vagyok tanítva!"
Elnézést kérek azon pedagógusoktól, akik a ,,jót,, tanítják és a ,,jóra" nevelik tanítványaikat! Sokszor vállalva a tantestület általi kiközösítést! És nem is lenne igazságos, ha általánosítanánk és a pedagógusokat kikiáltanánk bűnbaknak! Nem ez a célom, és igazán szeretném megvédeni a ,,mundér" becsületét!
Miközben a mentségeken töröm a fejem, újabb negatív tapasztalatot szerzek, a pedagógiai hivatást SZÜLŐKÉNT gyakorlók körében.
Köztudott, hogy az önkormányzatokat felügyelő új minisztérium, a jelenlegi oktatási minisztériummal egyetértve, egyetlen takarékossági tényezőként kitalálta, hogy - többek között - óvodákat, iskolákat ,,kell" bezárni.
Gyerekeinket, unokáinkat a megmaradásra ,,ítélt" iskolákba kell összeterelni, vagy egy távoli községbe irányítani.
A közelmúltban lakóhelyemet is utolérte az iskolabezárásos végzete. El is mentem a lakossági fórumra, ahol már a kész tényekről tájékoztatták az egybegyűlteket.
Még szerencse, hogy akadnak gyermekükért, jövőjükért felelősséget érző szülők, akik nem tudnak és nem is akarnak birka módjára beletörődni abba, hogy mindent eldöntsenek a fejük fölött és követelik a lehetetlent: ,,NE ZÁRJÁK BE AZ ISKOLÁKAT!"
Felállt egy fiatalember - bizonyára egyik kisdiák apukája - és kiállt szülőtársai elé.
Bizonyára végső kétségbeesésében elkezdte szavalni Reményik Sándor: TEMPLOM ÉS ISKOLA című versét. Amikor az első versszak, második sorában elért addig, hogy: ,,Isten a tanútok reá." Már gúnyos mosoly jelent meg a körülöttem álló, ülő fiatal anyukák arcán. Amikor, a ,,Ne hagyjátok a templomot," ,,A templomot s az iskolát" versrészlethez ért a fiatalember, - jó hangosan - megkérdezte az egyik szabadidőruhás anyuka, hogy: ,,Isten? Templom? Mit akar ez itt? Honnan szalajtották ezt a szerencsétlent?"

Kérdezem én ezek után: ki is igazán itt a ,,szerencsétlen"? A fiatalember, aki fölemelte szavát a szülők és gyermekeik érdekében - a költő által megfogalmazott gyönyörű-szép szavakkal - védve az iskolához, a hit házához: a templomhoz való emberi jogokat? Nem inkább az az igazán ,,szerencsétlen", aki képtelen saját és gyermeki érdekeit felmérni, de még az azt képviselő mellé sem képes odaállni??! Sőt, kigúnyolja azt!
Igen, jól gondolják! A GYEREKEK az igazán ,,szerencsétlenek"! Azok a magyar gyerekek, akiknek ilyen ,,fölnőttek" jutottak!
(Bóna Mária Ilona)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
...mit is ér egy ember élete?
  2009-03-05 01:35:16, csütörtök
 
  Szóval akkor: mit is ér egy ember élete?

(Tetszik, nem tetszik, saját példa okán... )


Miként a címben írtam, önző és aljas módon a saját példám kapcsán igyekszem körüljárni egy mai, átlagosnak mondható polgár helyzetét. Aki nem kiáltja ki magát népvezérnek, nem szervez jól hangzó néven "pártokat" vagy szervezeteket. Hogy azután valami ki nem derített raffinériával meg is hirdesse az adományok helyét a honlapján... Aki nem szervez koncerteket, hogy azok egészen jó bevételét még megfejelje "hirtelen felmerülő" problémákkal, arra is gyűjtve gyorsan egy sort... Vagy nem koldul "egy vacsora árát a mozgalom segítése céljából..." Akinek nincsen egy vagy több, százezreket érő jurtája, szintén százezreket érő díszmagyarja vagy ősmagyar jelmeze, hogy az oldalán fityegő tarsolylemezes cuccosba.... Akinek nincs autója, amellyel járhatja az országot, "hinteni az igét": mert a jól menő vállalkozása(i) mellett marad egy kis magyarkodásra való is, a bevétel meg majd idővel úgyis meglesz, megéri.... Ja, de nem is lép át a kirakat tövében fetrengő szerencsétlenen, hanem ha többet nem is, egy ötvenest odadob neki, bármynnyire kéne az saját célra is... Akinek nincs akár három árpádsávos zászlaja, egyet a nyakba klettőt a derékra, hejderutyutyu.... Csak egy avítt és szakadt, mástól lomtalanításkot kidobott, fertelmesen büdös és penészes nemzeti zászlója, amit kimosva, megszárítgatva azóta is őriz féltő módon mindentől... Igaz, a bűn, az bűn: nem is hordja magával tüntetésekre... igaz, három keze nincs, kettővel meg dolgozni is kéne ...

Nem... Mint írtam fenntebb, nem fityeg az oldalamon tarsoly. Ha kötelező lenne, akkor sem tudnám már régen megengedni magamnak. Himbálódzik helyette más. Úgy hívják, fotós-táska. Magamat agyament módon art-fotósnak rögeszmézve, ezt az eszközt azért általában másra is használom. Amire büszke lehetek: jó 6 évre visszatekintve, nemigen van olyan esemény, amin ne lettem volna ott. Amit nem örökítettem volna meg. Kamerával, fotógéppel. Lelkesedésből, és talán valahogy hit-ből is.... Hogy érdemes erre áldozni mindent, ha kell. A nemzeti érzés ellen fenekedő feleséget, a rap-zenébe és hasonló hulladékba menekülő kölköt...Mindent otthagyva, felszámolva, ha kell. Mert volt, (van?) sokkal fontosabb. Helyette a tüntetések kavargása, a könnygáz füstje, az ideg- és egészségörlúő feszültség, de mindig és mindenkor: a tenni akarás. Ha mással nem, azzal, hogy megmutatni mindenkinek, akinek csak lehet: mi folyik itt, mi történik... Ha a képsorok akár csak egy valakit is ráébresztettek a helyes értékelésre, már megérte csinálni... Másik rögeszme: a riporterkedés... Felkutatni, felfedni a visszásságokat, pellengérre vele, aki vagy ami megérdemli.... Valahol ez is hasznos ám néha.....

Persze, egy maximalista állat baromnak ez sem elég... Tenni, tenni, cselekedni, amit csak lehet. Hoyg hátha valamennyire előbbre jutunk. Együtt, külön-külön is. Weblap-készítés, grafikai munka, ami csak belefér... És talán nem nagyképűség, ha hozzá tehetem: a nemzetért, miértünk... Köszöneteket is kap az ember érte néha. Anélkül hogy ezt követelné, vagy hasonló, azt hozzá kell tenni: azért köszönetekért nem akarnak az istennek sem adni kenyeret a boltban ezek a kurva multik.... Most nem arról szól ez az egész, hogy felrójam, vagy felhányjam, de elgondolkodtam az este azon: hány olyan ismeretségem, munka-kapcsolatom is volt nemzeti téren akár, akik bizony sikerrel jártak a Nagy és Hatalmas Adomány, támogatás-gyűjtés terén...? Egészségükre... Egyrészt soha nem azért csináltam; amit pedig igen, másrészt... "Lúzernek " is lenni kell valakinek, nem?

A cipőt azért "fizetségül" jó páran belém is törölték néha... Amikor égető, és fontos eseményekről szóló tudósításokat ki nem mondva, de "tőled nem kell" eleganciájával passzolgatták a címzettek. Amikor egyszer nagyon elkapott a gépszíj, és kiterítve feküdtem az intenzív ágyán, mint Krisztus urunk a kereszten: akit a hozzám legközelebb állónak hittem, az tett keresztbe, egy rajtam segíteni akaró valaki kezdeményezése kapcsán... (Persze, hiszen akkor nekik, az ő honlapjukon lévő számlára kevesebb jutott volna per pillanat...) Leráztam magamról a dolgot, mint a vállamra pottyant verébszart... Ez van. Aztán az már rohadtabbul esett, amikor ennek az oldalnak a vissza-visszatérő látogatóitól kénytelen voltam segítséget kérni, egy egyszerre bedöglött fotógép és mellé a számítógép hirtelen hibája miatt... Egyetlen egy valaki volt, aki kapásból felvette a telefont, és megkeresett. De hát, ez van... Nem az a fajta vagyok, mint egyik ismert "nemzeti nyomorgónk", aki egyesek szerint a saját ajtaját is képes volt begyújtani, hogy utána a nagy szimpátia-gyüjtések kapcsán még egy autót is kapjon....Vidéken még egy kis tanyát is tudott belőle venni... Amit aztán vele együtt, volt eset, hogy azoknak kellett a cigányoktól megvédeni, akik soraiból az adományok is kikerültek... Ez van, lehetne sorolni, vagy bonyolítani a dolgot akármeddig... Vannak ügyes emberek, és vannak napszámosok. A nemzet napszámosai, vagy inkább: "társadalmi munkásai"... Mert az ügyeseknek viszont emezek jönnek ám jól, hiszen nem kerülnek semmibe, teszik a dolgukat lelkesedésből, mint a hülye....

*.*
Szóval, valahogy így van ez, amiért "záróra" lesz a "Riporter"-en. Pontosabban, hazudok. Nem csak ezért, hiszen a fentiek ellenére persze hogy csinálnám tovább.. Vagyok olyan marha. Legfeljebb letörölném a sáros cipő nyomát a ruhámról, jól nevelt mosollyal nem venném észre a kudarcokat, csalódásokat. Hiszen: "....elfáradni soha..." Nem? De, van itt, lett most más is. És az már nem tréfa. Kis pátosszal úgy is lehet mondani: az Ítéletet meghozták. És szó szerint.... Na, innentől kezdve ez már nem egyéni probléma, hanem ki tudja, hányan vannak még így e kis Hazában? Hogy aztán a vége hol van az útnak? A metró alatt? vagy valamelyik kirakat tövében a Rákóczi úton? Esetleg valamelyik aluljáróban? Hangsúlyozom: a most következő példázat csak azért személyes, mert mindenről kézzelfogható illusztrációval is rendelkezem.. Számtalan honfitársam van még, aki ugyanúgy csak a Végrehajtását várja az Ítéletnek... Mert nincs mit tennie. A sorsáról döntöttek....


Már nem szégyelli az ember, szemmel láthatóan is belevénül, úgyse rúg labdába a lányoknál, stb. stb.: Volt egy infarktusom közel két éve. Aztán az ugye nem múlik el, csak ismétlődik. Mindig újann és újabb izomcsomók döglenek meg a szívben, amíg aztán majd a végén már nincs minek elhalni, akkor jön a Fal... ami a másikat adja.

Mostanában rohadtabbá vált a helyzet, szuerencsémre(?) egy valaki a "mieink" közül orvos. És nem csak én, mások is nagyon sokat köszönhetünk neki... Elintézte, hogy kivizsgáljanak, minél egyszerűbb úton, és alaposabban, mint ahogy az Mengelica ideje óta megszokott... Így kerültem oda tegnap, ahonnan a címkép is származik. Akasztófahumorom mindig is volt, meg is örökítettem a kart, benne ezzel az ó-borzalommal..



Ez azért kellett, mert a csiklómon keresztül bevezettek valami katétert vagy mit, amivel jól belekotortak a ketyegőbe. Ki is derítették, hogy már megest szűkülget ott egy-két rohadék ér, úgyhogy ha nem szedek be rendesen mindenféle gusztustalan és keserű vackot, akkor jön a Nagy Redőnyhúzó, és a csajok seggének, mint fotótémának is annyi.... A hitelesség miatt (és naná, hogy bizonyíték gyanánt is, nehogy hazug legyek már...) ime a részlet a ma kézhezkapott zárójelentésből, a rendelt gyógyárúk vonatkozásában:




Na, a közügy innentől válik azzá.... Mert ugyebár nem csak én vagyok szívbajos ebben az országban, hanem mások is, ölég sokan. És ahhoz, hogy ezt valahogy megússzák még egy darabig, ahhoz jön a fekete leves: mert a fentebb javasolt gyógyszerek ára valahogy így néz ki, 28 napos terminusokra számítva:


Crestor: 952.-
MicardisPlus: 3.046.-
Nebilet: 1.527.-
Plavix: 2.850.-

Összesen: 8.389.-


Ha szeded, élsz egy darabig még.... Ha nem, akkor megdögölhecc... Ilyen egyszerű. Mint kiderült a mai napon, a jóval olcsóbb és gyógyító hatást szimuláló szerek szart sem érnek, ahhoz hogy egy neccesebb helyzetben lehessen az ügyön eredményesen dolgozni, hát annak ennyi az ára.. Vagy lenne....

Na, "tesztalanyunkat" nézve, mondhatni (én is azt tenném talán) "piha! na és akkor mi van? Ki kell spórolni, az élet ára megér annyit, slussz. Tessék menni nyavalyogni a kettes ablakhoz..."


Igenám, ha... Ha csak a gyógyszergyárak bizniszét néznénk... De valahol lakni is kell. Mondjuk... Jómagam is így vagyok ezzel. Mint már utaltam rá, asszonkámat némi ideológiai distancok miatt(is) jobb volt elhagyni.. Imádja a szádeszt egyedül, ha már ilyen a gusztusa... Egy garzon elég is a "magunkfajtának" (mondtam már, hogy imádom a nőt, aki így énekel a mikrofonba?) legalábbis így voltam vele annak idején. Az embör fia a magányában aztán nézheti a Dextert, szövetkezhet a renccer ellen, átkozhatja fletót nyugodtabban... Persze, ha az, akit átkoz (mármint a Fletó) nem lenne sokkal sík-ravaszabb, mint ahogy játssza a hülyét... Mert bizony mondom néktek, hogy ez a gazdasági nehézségnek kikiáltott tömeghülyítés meg vagyon alapozva... Úgy torkunkon lészen a bicsak, ahogy csak illik... Mindannyiunknak. Hacsak valamit ki nem találunk... Pontosabban, ha így megy tovább: ki nem találtok... Mert lesz, aki visszafordul vagy eldől az első kanyarban... Mert jó a főbérlő, és hozza az ilyen kis cetlicskét:




A szerény kis összegecske nem vicc, annyi, amennyinek látszik a képen...



Ha ezt egy kripli ki tudja termelni, gyógyszerestül, lakbérestül: az előtt le a kalappal, leveszem a sapkámat. Most valahogy a tükör előtt ez nem igazán működik nekem, akárhogy is akarnám. Sok, hozzám hasonló vénemberrel együtt, ugyebár munka nemigen akad... Legalábbis rendszeres, biztos havi jövedelem... "Majd értesítjük, stb. stb." Hányan halljuk ezt naponta akár, amikor megalázva-majd leforrázva munka után kilincselünk?

Ja, és még nem is ettünk, a szentségit nekije.... Most aztán lehet kisakkozni, melyik nem kéne annyira.... A lakbérrel, rezsivel neccesen ugyan, de halogatósat el lehet játszogatni egy darabig... A gyógyszerekkel is valamennyit lehet sakkozgatni, megnézegetve a Zinterneten, melyik mire van kiírva, hátha valamelyiket lehet passzolgatni kicsit... Aztán mejd véletlenül az is kiderül, hogy a SOTE-ra mégse az "öngyógyítókám" járt, és puff, lecsap a ménkű... Na, itt vagyunk aztán szarban, de rendesen.....


Hát szóval, valahogy így néz ki Horváth Ágnes és Kóka Jani Fletóval megfejelt szentháromságának országában egy porbafingó sorsa.... Hányan vagyunk ilyenek még?



*.*


A bevezető (jó hosszas) gondolatsor meg a kis helyzetjelentés biztosan valami olyat sugall a szemlélőnek: koldulni akar biztos ez a faszfej... Pedig tényleg nem. Nincs éppen lepukkanóban lévő autóm, vagy fekete terepjáróm aminek első ülésén éppen "nehéz helyzetben lévő" hazánkfiaként keseregnék: mikor vehetem meg már a másikat helyette?
Nem. csak ölég rohadtul esik az embernek ilyen depressziós hangulatában főleg, hogy a sok "csókos nemzettestvér" között egyetlen egy sem akadt a példa szeint, aki valami kiúthoz.... Igen. Nem igaz, hogy a nagy népnemzeti, de egyben jól menő vállalkozó ismerősök között legalább egy ne lett volna, ne lenne, aki pl. egy munka... vagy munkához hozzásegítés... Áhh, persze hogy nem. Minek? A végén maximum sajnálozni egy jót még lehet. Az meg ingyen van.... "Töltelék" a létszámhoz, a látványos nemzeti biznisz-hez ezrével akad, ha kell... A pálma meg ott van, adott, azt úgy sem nekik kell majd cipelni ...


*.*


Befejezem. Egy idézettel. Amit egyiküktől kaptam. Aki jól menő vállalkozó, elég rendesen el van eresztve, néha még nemzetieskedik is kicsit, megengedheti magának a fél kilós aranyláncával (kissé nehezen) egyensúlyozva:


"
Hi Oskar !



Köszi a választ.



Betegeskedsz ?



Ez nem okos dolog.



MINDEN JÓT !!!"





Az illetőt kb két éve ismerem. Azóta "próbál segíteni" a helyzetemen, vagy másokén. Valahogy ilyen hangfekvésben, ahogy idéztem.. Hasonlóan nem eléggé méltán dícsért S.M. barátnőnkhöz, aki ugyan eleinte a tőle bőven megengedhető arányban néha kalkuttai Teréz nénit játszik, de amikor valóban kéne, akkor inkább a végeredményt szemlélgetve az orgasztikus állapotokat várja, hiszen milyen gyönyörű is embereket reménnyel kecsegtetni, aztán jöhet a lucskos bugyi: most...most... kinyúlt már végre...



Jobb híján szerény rekvizitumaimat méltó helyre helyeztem, jó szemmagasságban. A fotót egy nem akármilyen karambolnál sikerült lelőnöm. Kocsik, egymás hegyén-hátán, egymásra csúszva.... A legelsőn ott a T-konszern szlogenje: "Együtt. Veled." Hogy hová? Hát a SEMMIbe... Nnnna.



Egy szó mint száz: nincs tovább "Riporter." Mi a francból lenne? G-portálék is kaszálnak néha...

Fáj érte a szív, de ez van. (Már megint ez a rohadék testrész, vinné el a franc. El is viszi, asszem.)


Élmény volt együtt, Hölgyeim, Uraim...


Hogy szokás mostanában elköszönni az új trend szerint?


Áldás.....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2009.02 2009. Március 2009.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 186 db bejegyzés
e év: 468 db bejegyzés
Összes: 7719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 215
  • e Hét: 557
  • e Hónap: 3683
  • e Év: 35413
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.