|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2009-04-01 19:51:04, szerda
|
| |
| |
Kiss Benedek
Balassiáda
Csakazértis rózsák,
szekfűk és violák,
elémbe táruljatok,
az nagy jó Úristen
segítsen erőben,
s ti még ne hervadjatok,
legyek még vigalmas,
ellenségnek farkas,
szívemre hajoljatok!
Ha ki lép jácintra,
oly mintha jonhomra,
pediglen sokan vagynak,
nem szánnak Istent se,
tesznek az Ürdüngre,
hogy én megsavanyodjak,
élnem se lehet már,
ámbár halnom lesz kár,
békét sehogy sem hagynak.
Veszejtik népemet,
irtják nemzetemet,
ki vala népek köve,
lélek itt léleknek
csak mintha féregnek
lenne rágandó töve,
szegényt ők nem néznek,
bár az jó vitéznek
szakadjon is meg szíve.
Janicsár oskolák
tagadni tanítják,
aki vér a vérünkből.
Panasszal hová megy,
akit az egyszeregy
is kiforgat hitéből,
ki csak a koncra néz,
habár rég nem vitéz,
nyüvesedvén már régtől?
Munkának, kardnak itt
nincs becse, karmait
jól feni a bitangság!
Csuda, ha elbutul,
elapad, elvadul
ez a mennyei ország?
Mit mi nem becsültünk,
lészen majd nélkülünk
idegennek Mennyország!
De ti csak, violák,
akár a mákvirág,
tovább is viruljatok!
Nem veszünk mindnyájan,
csak kinek a nyájban
fő és kolomp adatott,
s akik még maradtok,
azoknak virágok
s rétek tavaszt hozzatok!
Ébredj meg, ébredj meg,
tégy hitet hírednek,
százszor legázolt hazám!
kit penge és golyó
meg nem tört, sunnyogó
folyondár veszt, nem oszmán?
Pogány itt, pogány ott,
csel itt és csel amott -
védekezz, agg oroszlán!
Csakazértis rózsák,
szekfűk és violák,
lábamhoz tolongjatok,
az nagy jó Úristen
segítsen erőben
mindőnket, ki nem halott,
eszünk is, szívünk is
nyíljék meg, miért is
fejet és térdet hajtok!
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-01 19:25:00, szerda
|
| |
| |
A hajléktalansághoz vezető életutak
A hajléktalan lélekkel való életvitel miatti otthontalanság
"Minden szülőnek feladata, hogy a gyermekével az első levegővételtől kezdődően együttműködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra.
Amíg a gyermek építi a testi, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülő." (Írja többek között OmMaat Ré.)
Ezek a gondolatok - a mindenkitől és mindentől elidegenedett, agyoncivilizált emberiség emberi utódait gondozó - a gyermekkel való legfontosabb szülői együttműködésről szólnak.
Az el-lelketlenedő- elembertelenedő világról és világhoz szólnak.
Csakhogy volt és van egy materialistának nevezett eszmerendszer a világnak ezen a közép-keleti féltekén, ahol ez a LELKETLENÍTÉS intézményesült az elmúlt évtizedekben.
Mert szó nem volt róla, hogy az ember nemcsak anyagi eredetű szerv- és idegrendszer, hanem lelki összetevőit (pszichikus struktúráját) tekintve is egyszeri- egyedi és megismételhetetlen élőlény. (Akinek az ÉLETE a fogantatással kezdődik és valóban, a csillagokban megvagyon írva a sorsa.)
Ha igaz, hogy Kertész Imrének, vagyis a Sorstalanság című, Nobel díjas regénye hősének egy év sorstalanság jutott osztályrészül, akkor az is igaz, hogy évtizedek óta, a materialista eszmék jegyében, intézményesen - sorstalanságra kárhoztatják a magyarságot és a velük kisebbségben élőket.
Sorstalanságra és lelketlenségre.
Kikre is mondja a magyar ember, hogy LELKETLEN?
LELKETLEN! Mondja a magyar ember, ha valakiről úgy gondolja, hogy ártó szándékkal tesz, vagy érez.
Ilyen lelketlen, önmagának és ezzel közvetlen környezetében élőknek is ártó szándékkal "éli", vagy inkább önpusztítja és pusztítja életét Európa szívében a magyarnak nevezett nép.
Meg is mutatkozik a halandósági arányszámunkban és a születések számának tragikus csökkenésében.
Miért?
Talán azért, mert 1956 után már megbizonyosodhatott arról, hogy nem fordulhat azok ellen, akik rákényszerítették azt a szörnyű ideológiát, "kultúrát", amitől olyan elkeseredett lett, hogy tehetetlen dühében önmaga ellen fordult és fordul folyamatosan!
Bizonyság erre: az elvetélt magzatok milliói, a magas öngyilkosságok száma, az alkoholizmus, mint népbetegség és az ebből következő összes korai halálok.
Ma már ott tartunk, hogy minden magyarnak egy másik magyar a legnagyobb ellensége!
Öreg a fiatalnak, fiatal az öregnek, nő a férfinak, férfi a nőnek, kétkezi munkás a szellemi munkát végző értelmiséginek, értelmiségi a kétkezi dolgozónak, szülő gyermekének, gyerek szülőjének, oktató diákjának, diák tanárának... és a lelketlen hatalom, az azt kiszolgáló lelketlen bürokrácia (adminisztráció) az egész nemzetnek!
Hatvan év, össznépi lelketlenségben eltöltött idő elég lehet egy nemzet életében ahhoz, hogy kipusztítsa önmagát?
Úgy látszik, hiába az anyagiak gyarapítása, a műtárgyak és az egész társadalmi építmény fáradságos, véres-verejtékes építgetése, ha rossz, lelketlen alapokra idegen "kultúrákra" (materialista és a kapitalista fogyasztói társadalom "kultúrái") épült és épül!
Le kell bontani, ezt az "építményt", mert előbb-utóbb összeomlik magától és maga alá temeti a benne élőket!
Föl kell, de új alapokon építeni az új társadalmi építményt!
Ebből az építkezésből nem hiányozhat az egyetlen kohézióerő: a LELKIERŐ, amely garantáltan összetart, megtart, NEMZETTÉ egyesít (kovácsol) egy népet!"
Magyarországon először 1997-ben szereztem tudomást arról, hogy orvos-csoportok kutatják az anya-gyermek kapcsolatot. Mert: ,,...milyensége lehet a feltétele a harmonikus személyiség kialakulásának, valamint a különböző pszichoszomatikus, pszichovegetatív zavaroknak is". (Dr. Lázár Imre)
A kutatás során felmerült, hogy a ,,technokrata szülés" - az, hogy a szülést követően elveszik az anyától újszülött gyermekét - mennyire ártalmas.
Lázár Imre japán példát említve beszámolt arról, hogy ott elterjedt az a szokás, hogy az újszülöttet a szülés után azonnal odaadják az anyának és ott lehet mellette végig, míg a kórházban vannak - miközben minden segítséget megkapnak az ápoláshoz. Szerinte van összefüggés a japán ember teljesítménye és a jó anya-gyermek kapcsolat között.
De, nemcsak Japánban, hanem általában a polgári társadalmakban azt sem tartják luxusnak, hogy diplomás nő, ha anya lesz, akkor ,,csak" gyermekei nevelésének éljen. Legalább is, míg a gyermekek kicsik és igénylik a jelenlétet. Mert a neveléshez elsősorban testi lelki ,,jelenlét" szükségeltetik.
Ezekben az országokban - főleg Japánban - azt is megfigyelték, hogy a pedagógus a társadalmi hierarchia csúcsán található, anyagi- és erkölcsi megbecsülésben; megelőzve az összes értelmiségit. Úgy látszik, hogy belátták azt az igazságot, amit egy görög bölcs mondott: ,,Ember nem alkothat nagyobbat, mint embert."
Persze, nem kell időben és térben ennyire visszalépni, legfeljebb ,,csak" 281 évet - ha erről a témáról egy magyar bölcselkedését szeretném idézni. Mikes Kelemen 1725-ben, fiktív levelinek egyikében (LXII) írta, hogy: ,,...jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonnyá változván, a fiát mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, és aztot tehát az ország szolgálatjára alkalmatossá tenni..."
Egyre gyakrabban hallani arról, hogy ,,ideológiai válságban van az emberiség ... már mindent kipróbált...". Ehhez azt tenném hozzá: igen, mindent kipróbált csak egy valamit nem. Mégpedig az utódokról való gondoskodás problemáját nem tudta megoldani. Pontosabban, azt hogy ki nevelje a gyereket?
Lehet, hogy ez lesz a veszte? Pedig, csak körül kellene egy kicsit nézni az élővilágban és akkor okulásul rájöhetnénk arra, hogy azok a fajok a legéletképesebbek, amelyek a legpraktikusabb módon oldották meg az utódokról való gondoskodást, vagyis: önmagunk minőségi reprodukcióját!
Az otthonhoz jutás lehetetlenségei
A személyi szuverénitás- az önrendelkezés és az önállóság felelősségének elvesztése (a plebs-szé válás folyamata)
Példaképpen kövessünk nyomon egy újszülött útját, attól kezdve, hogy megszületett a kórházban és már nem szakították el az anyjától... Majd, hazamegy a szülőnő kisbabájával! Hát ez az, ami óriási probléma Magyarországon! Van-e hova ,,haza"vinni azt a gyermeket?
Mert, az élővilágban többnyire úgy van, hogy előbb elkészítik a születendő utód/ok számára a ,,fészket". Nálunk ez évtizedek óta úgy van, hogy előbb meg kell szülni (v. ,,vállalni" előre) a gyermeket, majd a Hivatal, a Bank... elbírálja, hogy adható-e kölcsön az építkezéshez, otthonteremtésre. (Ez olyan, mintha a madarak előbb tojnák a tojásokat, majd fészket rakva, abba összegyűjtenék a közben ,,kihűlt", tönkrement tojásokat.)
Nem volt ez mindig így!
1945 előtt voltak bérlakások, amelyeket ki lehetett bérelni. Nem kényszerült bele mindenki az erején felüli építkezésbe, ,,öröklakás" -vásárlásba. Csakhogy, ezeket az bérlakásokat állami tulajdonba ,,vették" és kiutalták... Elfogyva a kiutalható lakások, panelépítkezésbe kezdtek... Átmenetileg még ez is jobb volt a semminél. Csakhogy ezeket a panellakásokat megvásárlásra kínálták föl az akkor szülőképes korba lépő új nemzedék számára.
Először is azt tartom, hogy a legnagyobb történelmi igazságtalanság az én nemzedékemet és utódainkat érte tömegesen!
Mert mi történt velünk valójában?
Miért neveznek bennünket kompetensék jobbról plebs-nek, balról, meg csőcseléknek?
Tisztességes ez akkor, amikor az 1990-es első szabadnak nevezett választásokkal törvényhozó helyzetbe került rendszerváltoztató pártok képviselői - ahelyett, hogy a népet lehetőségek sorával felemelkedésre biztatták volna - a saját, régi családi címeik, rangjuk visszaszerzésével és fizetéseik meghatározásával, későbbiekben felemelésével voltak elfoglalva?
Pedig, nemcsak a népet kellett volna felemelni, hanem a családokat és az azt alkotó egyes személyeket. Ehhez bizony legalább az első időszakban családterápiára lett volna szükség!
Arról nem is beszélve, hogy ez a réteg sem ismereti- sem kapcsolati- sem anyagi tőkével nem rendelkezett. És, bizony, az erkölcsi és anyagi kárpótlásból is kimaradt, mert fogalma nem volt arról, hogy az neki járt volna!!!
Ezért beszélhetünk napjainkban arról joggal: ez a kárpótlásnak nevezett valami bizony kimeríti a sikkasztás bűnelkövetés fogalmát. Mert ebből a kárpótlásból kimaradtak az 1945 után kisemmizettek és utódaik!!!
Ezért vettem és veszem védelmembe a plebs-et. Mert abban, hogy ilyen széles népréteg plebs-szé, vagyis "csőcselékké" vált a mindenkori értelmiségiek is felelősek.
Akik a plebs kifejezést gúnyolódás (pejorativ) értelemben használják Magyarország több, mint 2,5 milliónyi szavazópolgárára - akarva, akaratlanul hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek az emberek mostanra ilyen rettenetes tudati szinten tengődjenek közös hazánkban.
Mindenki figyelmébe ajánlom az emigráns magyarság megélhetés(egzisztencia)-teremtési készségét! Sok olyan amerikás magyart ismerek, aki kint a 0-ról, szó szerint a semmiből vagyonra tett szert az okos eszével, szorgalmával, vele-született kreativitásával, tehetségével, életrevalóságával.
Na, ők jöttek haza elsőkét a rendszerváltozásban és láss csodát: amibe itthon belevágtak, abba sorra belebuktak! Ismerek olyant, aki már másodszor jött vissza, mert nem tud beletörődni, hogy a hazájában csak tönkremenni lehet!!!
Azért ez is jelent ám valamit!!!
Száz szónak is egy a vége: ezek a magyar testvéreink azért sikeresek nyugaton, mert ott már eljutottak a közgondolkodásban odáig, hogy: "NEM AZ SZÁMÍT, HOGY MIT TANULTÁL, MIT DOLGOZOL, HANEM, HOGY MILYEN EMBER VAGY!"
(Lesz ez még így sem! c. amerikai film író-főhőse mondta ezt a filmbéli
boldogtalan szomszédjának, akinek bizonyítási kényszere volt...)
Ahhoz kellenek a társadalmi feltételek, hogy a magyar néphez tartozó egyének ismét méltók lehessenek régi jó hírükhöz!
Ehhez olyan iskolákra - a felnőttképzés keretén belül - van szükség, ahol a plebs-hez tartozók is megszerezhetik azon ismereti tőkéjüket, amit évtizedekig a hatalmat gyakorlók kisajátítottak maguknak!
Szükség lesz még olyan kisvállalkozás-barát programokra, melyek induló, anyagi tőkéhez juttatják az arra hajlandóságot mutató szakmunkásokat.!
Olyan közgondolkodásra is szükség lenne, amelyikben a példaképek élenjárnak emberséggel és az önállóság felelősségével megvalósított életükkel.
Akkor, ha ennek meglesznek a hatalom által megteremtett feltételei, és aki ennek ellenére sem képes felemelkedni, hanem ragaszkodik ahhoz, amit megszokott a szocializmusban: hogy ,,mert kicsi lenni" - nos arra majd lehet mondani, hogy ,,plebs". De bennük is tisztelni kell az Embert még akkor is, ha ez oly nagyon nehezére esik az úrhatnám polgárnak, vagy az újgazdag burzsujoknak! Pontosabban, tőlük járna csak igazán a tisztelet, hiszen az ő, vagyis a plebs áldozata árán gazdagodhattak meg!!!
Visszatérve az 1960-es évekre, amikorra felnőtté váltak az 1945 utáni első demográfiai csúcsban születettek, kiknek szülei addigra olymértékben elszegényedtek és ,,mertek kicsik lenni" (az erőszakos kollektivizálási és proletarizálási törekvéseknek engedve). Átengedte gyermekét a hatalomnak.
Például, mihez kezdhetett a budapesti szüleinél élő és ezért ,,állandó" budapesti lakcímmel rendelkező lány?
1./ Munkásszállón szállást nem kaphatott, mert az csak a vidékről toborzott munkáslányoknak járt.
2./ Albérlet után nézhetett, de mihelyt elmondta, hogy szülei Pesten élnek, csak képtelen velük egy fedél alatt lakni, azonnal egyértelmű elutasítás volt a válasz.
3./ Férjhezment.
4./ Kiállt a Rákóczi térre.
5./ Munkahelyi prostitúcióra adta a fejét (testét).
Ennek a textilapiri munkáslánynak a harmadik lehetőséget kínálta föl a sors egy TMK(26.)-lakatos személyében.
A szabolcsi alkoholista apától a fővárosba menekült fiatalember, az otthonteremtés lehetőségét remélve - a pesti lánnyal kötött házassággal - vélte élete jobbrafordulását.
Ugyanis, a főváros túlzsúfoltsága miatt hoztak egy olyan döntést - törvény, v. rendelet formájában, hogy csak legalább 5 éves állandó bejelentett lakcímmel rendelkező juthatott hozzá a kiutalandó lakáshoz.
Szeretném, ha megtudná a világ, hogy milyen egészségügyi ellátásban volt része egy két műszakban dolgozó munkásnőnek, amikor például munkahelyet változtatott.
Végig kellett csinálnia a kötelezően előírt, un "munka alkalmassági egészségügyi vizsgálatsort". Többek között a megalázó, diszkriminatív(27.) nőgyógyászati vizsgálatot is! Ott föltette a nőgyógyász a nagy kérdést, hogy: "Utolsó rendes menstruációja?"
A helyzet tragikusságára való tekintettel, egy héttel korábbi dátumot kellett mondania. Mert akkor minden menstruációs kimaradást - pláne a húsz év körüli nőknél(!) - kizárólag terhességgel magyaráztak.
Egy esetleges terhesség azonban az új munkahely elvesztését jelenthette volna. Így aztán nem csoda, ha ezekben az években szinte futószalagon végezték az un terhesség-megszakításokat a kórházakban!
A munkásnőknek nem sok segítséget adtak az egészségügyiek a védekezéshez. Végigrettegték ifjúságukat, legszebbnek mondott életszakaszukat.
A férfiak, fiúgyerekek sem törődtek azzal, hogy teherbe esik-e az aktussal a lány, vagy asszony. Az ugyanis - ezekben a körökben kiváltképpen - a "nő gondja-baja" volt. Házasságon belül is "az asszonynak született gyereke" és nem a házaspárnak. Mintha csakis a nő tehetett volna a dologról!
Erre válaszul elterjedt, főleg értelmiségi körökben, hogy a nők elkezdték kirekeszteni a férfiakat az apaságból, a szülői felelősségből, mert méltatlannak érezték a kényszerítés eszközét!
Hogy ez ne váljon népszokássá, a "lakáspolitikával" úgy manipulálták a fiatalokat, hogy a "gyermekvállalás" és a hivatalos házassági anyakönyvi kivonat volt a feltétele a lakáshoz jutásnak, annak, hogy egyáltalán a lakásvásárlás jogát megszerezhessék.
Ezek az "öröklakás" nevezetű börtöncellákra osztott, összkomfortos betonkalodák mégsem válhattak "igazi otthonná". Miért? Talán, mert az "igazi c s a l á d" hiányzott belőlük! Pedig a GYES (gyermekgondozási segély) intézménye is növelte a "szülési kedvet".
Miért nem alakulhatott ki mégsem egy újfajta családkultusz? Talán azért, mert az ember értéke kimerült a munkahelyén betöltött státuszának értékében; mert a gyermeket vállaló nők valóságos "száműzöttek, árulók" lettek, mint munkaerők a "gyesre menéssel". Ugyanakkor le voltak kötelezve a segéllyel az államnak és intézményeinek! Ezen állami intézmények dolgozói, mint az államhatalom képviselői "kezelték" a szülőket, a "dolgozó nő"-i státuszukat elvesztett, anyasenkivé degradálódott gyeses kismamákat. /Elismerés és tisztelet azon pedagógusoknak, akik megértő szeretettel és sokszor a szülők helyett is törődtek a rájuk bízott kisgyerekekkel!/
A segélyből, viszont nem lehetett megélni, pláne nem gyerekkel, gyerekekkel! Kiszolgáltatottakká váltak férjeik számára is. Ezzel szemben a férfiak nem voltak büszkék arra, hogy feleségük, gyermekeik, azaz családjuk van akiről képesek gondoskodni. Miért? Azért, mert valójában nekik sem volt a főállásukban annyi jövedelmük, amelyből lehetséges lett volna egy 2-3 gyerekes család megélhetése, a "betondobozok" törlesztő részletének fizetése... A vállalati GMK-k létrehozása, ahol másodállásban - a családtól elvett "szabadidőben"- hozzá lehetett jutni a feleség hiányzó jövedelmének pótlásához, de a fusizással keresett pénzek sem oldották meg a problémát. Sőt! Pénzkereső robottá degradálta őket. Nem csoda, ha - mint valami szenvedő ember-áldozatok élték meg életük egyik legnagyszerűbb lehetőségét: a gyermekáldást!
"Ember -ugyanis- nem alkothat nagyobbat, mint embert!"
Sajnos ez a nemzedék nem volt képes lélekben is fölnőni a feladathoz, inkább elvált és újra házasodott, meg megint elvált...Erről napjaink hajléktalanjai többet tudnának mesélni!)
Most kövessünk nyomon egy olyan együttlakásra ,,kényszerített" emberpárt, akik együtt maradtak, míg felnevelték gyermekeiket a 47 négyzetméteres lakótelepi lakásban. A gyermekek felnőtté válva, szintén otthont szerettek volna maguknak. Csakhogy, közbejött a rendszerváltozás nevezetű felfordulás és nemcsak a szüleik válhattak munkanélkülivé egyik napról a másikra, hanem ifjúvá váló gyermekeik is.
De tételezzük föl, hogy a szülőpár kifizette a 2003-ban lejáró 30 éves OTP-lakáshitelét rendesen és gyerekeiket is sikerült a lehető leggyorsabban valamilyen szakmában elhelyezni.
Sajnos, erről nem készültek statisztikai felmérések, ezért csak elképzelem, hogyan érinti őket az ingatlanadó, amikor a panelrekonstrukcióba sem tudtak beszállni korábban!!!
Mi a tanulság? Bérlakásokat kell építeni!
Ki kell találni olyan ösztönzőket, amivel érdekeltté lehetne tenni lakásépítő cégeket bérházak építésére! Itt fel kell tennem egy régóta bennem ágaskodó kérdést: az újgazdag milliárdosoknak miért nem jut, jutott még eszükbe bérházak építésébe fektetni a pénzüket? Így segítve a felnövekvő nemzedékeknek az otthonteremtésben!
Ugyanis, a gyermeknevelés legpraktikusabban úgy oldható meg, ha van egy gondoskodó közösség, a CSALÁD, és van egy HELY, ahol ,,otthon lehetünk benne..."!
Most kövessük nyomon egy olyan az újszülött útját, amikor is az édesanya HAZAmegy gyermekével. Vagyis, hazafuvarozza a párja - mert ideális körülmények között - ott van mellettük oltalmazó, gondoskodó szeretetével.
Ez azért is indokolt, mert nincs kiszolgáltatottabb élőlény az élővilágban, mint az emberi újszülött és az őt világra hozó nő! (Hiszen ahhoz, hogy egy csecsemő fel tudjon önállóan ülni, ahhoz kb. 9 hónapra van szüksége. Ahhoz, pedig, hogy felálljon 11 hónap és, hogy járni is tudjon önállóan, legkevesebb 1 évre.)
Nem véletlen, hogy a II. világháború előtti Magyarországon igazi kultusza volt a gyermekvárásnak! Az egész nagy-család várta ,,Isten ajándékát"! Még a legszegényebbek is megünnepelték az újszülött érkezését!!! Sógor- sógorasszony, koma- koma-asszony, mindenki egy-emberként segítkezett, hogy a lehető legkomfortosabb körülmények közé érkezzen az új családtag!
És: a legfontosabb, hogy az egyház is ott állt, készen a fogadásra a gyermek megkeresztelésével! Az egyház a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltött be. Erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentős mértékben befolyásolva.
Ki nevelje a gyermeket?
Azt hiszem kiderült az eddigiekből a válasz: mi, mindannyian, az egész magyar társadalom!
Mert, addig, míg:
- a születendő gyermek anyjának, apjának lehet, hogy nincs éppen állása, jövedelme;
- míg nem valósul meg a teljes foglalkoztatottság;
- pontosabban, míg nem valósul meg a társadalmi munkamegosztás azon formája, melyben mindenki a saját szakmájában, hivatásában annyi jövedelmet tudhat magáénak, amelyből meg tudja vásárolni a más szakmák 1.) szolgáltatásait, 2.) termékeit, 3.) eszközeit...így jutva a tisztességes haszonhoz;
- míg az igazán jól-képzett munkaerőnek nem lesz olyan ára, hogy: 1.) meg tud belőle élni, 2.) otthont tud belőle teremteni, 3.) családot tud alapítani, 4.) és vállalni tudja, hogy asszonyáról, gyermekei anyjáról is tud gondoskodni, amíg a gyerek/gyerekek igénylik a mindennapos gondoskodást, az anyai testi-lelki odafordulást,
az ÁLLAM nem vonulhat ki a gyermekgondozás (eü.), gyermeknevelés (intézményei), oktatás (intézményei) költségeinek átvállalásából! - A családi adózás bevezetésével egyidőben...
Tetten érhető a magát szoc.-liberálisnak hazudó HATALOM képviselőinek az a törekvése, hogy a magyar társadalom ne tudja reprodukálni önmagát.
Ezt a törekvését bizonyítja például
- a sterilizálás ,,lehetőségének" rendeletileg való felkínálása, már 18 éves kortól,
- a családi- és kisvállalkozások iszonyatos adóterhekkel való sujtása,
- mindezt megtetézi az ingatlanadóval, amikor
- a panelrekonstrukcióra sincs a panelek népének un. önrésze.
Teszi ezt akkor, amikor még alig telt le a 30 éves hiteltörlesztés.
Ilyen körülmények között ki kell jelenteni, hogy NEMZETVESZEJTŐ KRÍZISHELYZET VAN!
Ami ellen - már-csak önvédelemből is - minden létező eszközzel fel kell lépni!!!
(Bp. 2006. május 30.)
A továbbiakban megírtam tapasztalatomat a munkásszállókon szállást kapó vidéki szakmunkástanulók életének alakulásáról is. Most ide másolom, amit ezzel kapcsolatban lejegyeztem a továbbtanulás ,,lehetőségét" is érintve. Vagyis, azokról a gyári munkásokról írok, akik nem rendelkeztek a rendszerváltozás kezdetén azzal a bizonyos TUDÁSBÉLI tőkével sem.
A történet főhőse nem adta fel és egész életében, folyamatosan továbbtanult, többnyire önképzéssel. Kortársai valószínű nem voltak ennyire elszántak, ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1974/75-ös KISZ-oktatási évre, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által kiadott, Szabad hazában című ,,tankönyv"-ben, Ez itt a külváros címen megjelent riport szerzője: Molnár Géza így kesereg: "...F.L.-néval¨ beszélgetek...sehogy sem tudok ezzel a harminckét éves fiatalasszonnyal" (1990-ben még csak 48 éves volt), "aki tíz éve dolgozik itt a Habselyemben, törzsgárdatag, ... Mindig is Erzsébeten lakott, de szanálták a házukat, s ő szerencsétlenségére Zuglóban kapott lakást. Nagyon visszakívánkozik Erzsébetre, nem tud hozzászokni új környezetéhez. Akárcsak az előbb említett Cs.L.-né."
Ebben a "tankönyv"-nek nevezett kiadványban, ugyanebben a riportban a szerző egy mérnököt is megszólaltat. "...a beszélgetést L.K. mérnökkelÄ folytatom, a kelmetechnológiai osztály vezetőjével. Pesterzsébet? Nem ismeri a kerületet, nincs is erre ambíciója, semmi sem köti ide." De azt megígéri, hogy: "...Az ötéves terv végére a termelést megduplázzák a termelékenység fokozásával."
A falvakból, kistelepülésekről toborzott, és egy-egy nagyobb városban, vagy a fővárosban működő gyárak munkásszállóin elhelyezett - lányoknak, fiatalasszonyoknak még rosszabb volt a helyzetük, mint az előbbi riport munkásnőinek.
Beszélni kell arról is, hogy csak a fővárosban, az úgynevezett munkásszállókon elhelyezett (évfolyamonként 1200-1500 fő) építőipari- főleg fiú- szakmunkástanuló helyzete egyenesen tragikus volt, mert ők a három tanulóévük alatt csak a szálló-munkahely-képző-kocsma-szálló útvonalat ismerhették meg a fővárosból, a világ egyik legszebb városából! Miért volt ez annyira tragikus? Azért, mert a tizennégy éves gyerekek, a fővárosba kerülve úgy jártak, mint amikor egy növényt gyökér nélkül kitépünk "őshonos" helyéről és úgy akarjuk az idegen talajba átültetni. Ráadásul a fiúk a szakmunkásvizsga után - több, mint két évre - bevonultak katonának, így teljesítve sorköteles katonai szolgálatukat. Mire leszereltek, minden családi- otthoni kötődésüket elveszítették. Nem is ez az igazán elkeserítő, hanem az, hogy szinte semmit nem kaptak helyette! Az ifjúvá serdülés éveit ezeknek a fiataloknak is a túlélés jelentette - a töltekezés, a szellemi- testi- lelki "építkezés" helyett, a saját jövőjükre való felkészülés helyett! Így valósulhatott meg - a spártai katonaállam mintájára - az a politikai diktatúra, amit szovjet tankokkal, fegyverekkel, de magyar emberekkel lehetett fenntartatni. Mi köze ennek az anyanyelvhez? Talán, csak annyi, hogy köztudottan a fegyveres testületek nem azon helyek, ahol az anyanyelvnek, mint kommunikációs eszköznek jelentősége van! A katona parancsosztó és parancs végrehajtó személy, akinek ritkán van lehetősége a választékos anyanyelvi önkifejezésre! Mire házasulandó korba kerültek ezek a fiatalok, már elveszítették organikus (természetes, ősi, az ősöktől örökölt tudás, vagy az iránti készség) műveltségüket, minden kötődésüket az anyanyelvükhöz!
Fölmerül a kérdés, mennyire voltak képesek önmaguk minőségi reprodukciójára, akkor amikor már nem tellett tőlük több, mint szolgai lélekkel szolgálva - túlélni a mindennapokat!? A válasz nemzetfogyásunkban is visszatükröződik. Ez a tömeges lepusztultság - tarthatatlanná válásával - elérkezetté tette a változtatás szükségességét!
Mit hozott a történelmi váltás ezen széles néprétegnek?
Egy 1995-ös felnőttoktatási konferencián az egyik előadó A kettészakadó magyar társadalom című tanulmányában kifejtette: "... a kilencvenes évek kezdetétől ... az új helyzetbe került magyar társadalom elenyésző kisebbségének jelent reális kibontakozási lehetőséget. A többség számára a korábbi értékrendek felbomlása és a társadalmi kommunikáció új eszközeinek inadekvát léte"=(hiánya) ,,egyfajta funkcionális analfabétizmust eredményezett. Ha mindezekhez hozzáadjuk, hogy 1990-ben a 15 éves és ennél idősebb népesség 20,7 %-a nem rendelkezett befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel, és 1,2 %-uk iskolába sem járt, megállapíthatjuk, hogy Magyarország lakossága kettészakadt: a még mobilizálható tudással rendelkezőkre és a reménytelenül leszakadókra." És akkor még nem is beszéltünk az előbb idézett szociográfia szakmunkásairól. Ők a további 42,5 %-ban találhatók (a középfokú és felsőfokú szakképzettségűekkel együtt) - egy 1990-ben elvégzett statisztikai felmérés szerint.(KSH Statisztikai Évkönyv 1991.)
Vajon mire jutott a felnőttképzési konferencia előadója? "Ebben a helyzetben feltétlenül szükségesnek látszik kiterjedt felnőttoktatási intézményrendszerek létrehozása..." ... "Elsősorban azok helyzetének követése fontos, akiket alulképzettségük miatt ... nő az esélyük arra, hogy végleg "lecsúsznak", leszakadnak ..., teljesen perspektívátlanná válnak még utódaik sorsát tekintve is." ... "Képezhetetlenségükkel erős indítékot adnak az Andorka Rudolf által kétharmad-egyharmad§, esetleg az egyharmad-kétharmad típusúnak definiált társadalom§ kialakulásához, vagy (már) tartósításához."
A következő gondolattal fejezi be a konferencia előadója tanulmányát: "A képző intézmények szerepeinek újragondolása, a képzési tartalmak korszerűsítése, a leszakadók helyzetének javításához eszközök, módszerek és a folyamatos feltáró vizsgálat megszervezése, működtetése feltétlenül állami feladat, amely akkor valósítható meg hatékonyan, ha az kormányprogram szintjére emelkedik. E programnak a feladata a veszélyeztetett rétegek leszakadásának megelőzése, megakadályozása. A program szerves része kell legyen a felnőttoktatást is magába foglaló átfogó oktatási program." (Új Pedagógiai Szemle 1995/2.)
Örömmel számolhatok be arról, hogy 2001. decemberében (végre!) megjelent az új törvény a felnőttképzésről. Azért örülök, mert úgy érzem, hogy tizenegy év óta nem ,,ostromoltam" hiába a politikusokat és a közművelődési szakembereket írásaimmal, felszólalásaimmal, minden létező módon, helyen és időben!
Most már csak azokra a politikusokra kell szavazni, akik megteremtik annak lehetőségét (valódi kárpótlás, tudás, induló tőke), mellyel az egyén képes lehet saját sorsának jobbra fordítására! Ehhez olyan választási törvényre lenne szükség, amely lehetővé tenné a ,,jelöltállítást" azok számára is, akik ,,csak" szellemi- erkölcsi elhivatottsággal (tőkével) rendelkeznek és nincsenek mögöttük pénz-hierarchák!
Azzal kezdtem írásomat, hogy: "Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az ember gyerekkorában (elsőként) tanul meg, s amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél."
Befejezésül, ehhez még hozzátenném, hogy: minden nevelésben és oktatásban résztvevőnek (szülőnek, nagyszülőnek, óvodapedagógusnak, tanítónak, tanárnak, szak- és egyetemi oktatónak), valamint az anyanyelvi beszédet munkaeszközként használónak úgy kellene az anyanyelvünket "használni", azon megnyilatkozni, azt oktatni, hogy a felnövekvő nemzedékek olyan szintű anyanyelvi- és apanyelvi műveltséggel rendelkezzenek, hogy e műveltség által képesek legyenek az élethosszig tartó, folyamatos tanulásra, megvalósítva ezzel a Makkai Sándor-i gondolatot is a "nemzetnevelésünk" megszervezéséről: "A köznevelés sikerének titka éppen abban van, hogy nem kívülről és felülről erőszakolunk népünkre egy idegen kultúrát, hanem alulról és belülről építjük meg a sajátos népi kultúrörökségnek az európai kultúrkinccsel való egészséges összeforrasztásával a magyar műveltséget." (A részlet, Makkai Sándor 1944-ben írott, Szolgálatom című teológiai önéletrajzából való. Megjelentette: a Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapesten, 1990-ben.)
Kiegészítő megjegyzések:
ªAmikor az értelmező kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a rabszolga fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerő volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt valójában.
¨ Itt, ebben a szövegben is tetten érhető az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) ősi lakhelyükről a magyar nemzetiségű családokat és - lehetőleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették őket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvő új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen! Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "őshonos" lakhelyükről! A távolság miatt azután a nagyszülők nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnőtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülők gondozását nem vállalhatták! Stb.
Ä A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnőkkel, hogy az ő "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a ,,rendszer" működött volna és a ,,rendszerváltozás" is szükségtelen lett volna!) Erről azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!
§Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikről feltételezhető, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követően ellepték az utakat a ,,gondoskodó" gazda nélkül maradt rabszolgák. ,,Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszűnt a rabszolgaság, és vele az abból élő rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni." Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között. *Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják ,,Kádár-atyuska" ,,gondoskodó" államát, mint a ,,felszabadított" amerikai rabszolgák a róluk ,,gondoskodó" munkaadóikat! Miközben sajnálom őket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövőben megtörténjen az! Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új identitására! Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.
Budapest, 2001. szeptember 8.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-01 19:16:01, szerda
|
| |
| |
http://video.xfree.hu/?n=furaila|985e33f034a1f8574969792e8de62de2
Varázsolj a szívemmel
Szeress engem hogyha kérlek!
Hideg szél fúj nagyon fázom.
Szeress engem hogyha kérlek!
Szeress engem minden áron!
Kígyók között fekszem éjjel.
Kígyók között fekszem éjjel.
Nem álmodom a reménnyel.
Nem álmodom a reménnyel.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
Eltemették csillagomat,
Eltemették csillagomat.
Hogyha egyszer megtalállak,
megcsókolom szép arcodat.
Szeress engem hogyha kérlek!
Hideg szél fúj nagyon fázom.
Egyedül járom utamat
Ezen a kerek világon.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
-.-.-.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
Szeress engem hogyha kérlek!
Hideg szél fúj nagyon fázom
Szeress engem hogyha kérlek!
Szeress engem minden áron!
Kígyók között fekszem éjjel.
Kigyók között fekszem éjjel.
Nem álmodom a reménnyel.
Nem álmodom a reménnyel.
Eltemették csillagomat.
Eltemették csillagomat.
Hogyha egyszer megtalállak,
Megcsókolom szép arcodat.
Szeress engem hogyha kérlek!
Hideg szél fúj nagyon fázom.
Egyedül járom utamat
ezen a kerek világon.
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
Varázsolj a szívemmel!
Varázsolj innen el!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-01 14:58:00, szerda
|
| |
| |
Tüntetés az MSZP székháza elött - április 1.-én
Ma este folytatódik 18:30-tól, az MSZP székház elött (Jókai u. - Ó utca sarok)
a tüntetéssorozat a miniszterelnöki bohózat ellen, ahol az előrehozott választások érdekében demonstrálunk minden társszervezettel és szimpatizánssal együtt.
Harcter.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-04-01 00:55:33, szerda
|
| |
| |
Magyarok Szövetsége Nyílt levele Sólyom László Köztársasági Elnök Úrhoz (Sajtóközlemény)
admin, 2009, március 31 - 11:16 Hírek Tisztelt Sólyom László Elnök Úr!
A Magyarok Szövetségéhez csatlakozott közel 500 civil szervezet, a mozgalomban tevékenykedő több tízezer ember, valamint több százezer támogató nevében kérjük, hogy a küszöbön álló kormányváltással kapcsolatos álláspontunkat megismerni, és elfogadni szíveskedjen:
Mi, a politikai és gazdasági hatalmon kívüli, saját érdekeink és hangunk hallatására alkalmas eszközökkel nem rendelkező, a rendszerváltás veszteseiként pusztán fogyasztói, négyévenként választói, adófizetői célcsoportnak tekintett közemberek úgy gondoljuk, hogy magunk akarunk dönteni saját sorsunkról. Nem másoknak kell megfelelnünk, ez az ország legyen nekünk megfelelő.
Magyarország jelenlegi közigazgatási, pénzügyi, gazdasági, egészségügyi, szociális, nemzetbiztonsági, művelődési, környezetvédelmi, mezőgazdasági rendszerei nem szolgálják a magyar társadalom fenntartható fejlődését. A magyar nemzet történelmének egyik legnagyobb válságát éli meg napjainkban. Ma a lakosság 1%-át kitevő párttagság által formálisan elfogadtatott programok közül lehet csak választani. A nemzetet alkotó közösségeknek nincs lehetőségük érdekeik képviseletére. Továbbra is pártállamban élünk. A nemzet 99 %-a valós képviselet nélkül maradt. A pártok a jelenlegi jogi és pályázati szabályozással lebénítják a civil szerveződéseket, kettős szigetelő réteget vonva a társadalom és a hatalom közé. A pártok a holdudvarukba vont civil szervezeteket saját, rejtett pártfinanszírozásukra használják, kizárólagos hatalomgyakorlásuk melegágya a korrupciónak. A társadalmi megosztottság a családokat is szétveri. Az a vezetési gyakorlat, amelyik az elmúlt 20 évben irányította ezt az országot, megbukott. Vajon miért kell elhinnünk, hogy változatlan keretek között képesek a válság megoldására azok, akik előidézték azt? Azok a politikai csoportok, amelyek kedvező körülmények között sem teremtették meg a kapcsolatot a társadalommal, hogyan lennének képesek nehéz körülmények között a nemzeti egység megteremtésére? A romlást a jelenlegi rendszer keretein belül már nem lehet megállítani. Alapvető változásokra van szükség.
Egyetértünk Önnel abban, hogy a kormányfő által most alkalmazni kívánt kormányváltás - mint eszköz - mélyen antidemokratikus, az esetleg így létrejövő kormánynak - még a jelenlegihez képest is - tovább csökken a társadalmi támogatottsága. Határozottan állítjuk, hogy egy kormányváltás nem elegendő ahhoz, hogy rendeződjön nemzetünk helyzete.
Vajon értelmes dolog volt-e mindenünket kiárusítani, miközben csak nőtt az adósságunk, értelmes volt-e eladni belső piacunkat, úgy, hogy ma már csak a föld, a víz, a levegő legyen hátra? Vajon megengedhető, hogy családok százezrei süllyedjenek a mélyszegénységbe, kerüljenek az utcára a hitelválság kapcsán? Vajon tényleg luxuscikk a gyermek? Bizonyára Ön is egyetért abban, hogy az állam vezetésének, az Országgyűlésnek az lenne a feladata, hogy a közösség hosszú távú létezésének feltételeit biztosítsa.
Felmerül bennünk a kérdés: nem kellene-e valamit tenni annak érdekében, hogy a teljes politikai felelőtlenség megszűnjön?
Látható, hogy ez a kor minden téren új válaszokat igényel. Szembe kell néznünk azokkal a súlyos környezeti, népesedési, gazdasági problémákkal, amelyeket évtizedekig halogattunk. Egy előrehozott választás önmagában nem old meg semmit, ha a politikai küzdőtér változatlan marad. Amennyiben továbbra is a Nemzetközi Valutaalap mindenütt romboló ,,megoldásait" erőltető elképzelések a meghatározók, és ha az ország továbbra is a külföldi tanácsadók és az off-shore cégek paradicsoma marad, akkor nem történik alapvető változás. Az ország kizsákmányolását irányító külföldi hatalmak egyre súlyosabb megszorításokat kényszerítenek ránk. Hazánk képviseleti rendszere jelenlegi formájában alkalmatlan arra, hogy a társadalom összefogjon, és ez által felülkerekedjen a válságon. Bármelyik párt veszi is át a hatalmat, továbbra is figyelmen kívül hagyja a társadalom túlnyomó többségének akaratát. A monetáris tőkének túl gyenge kormányfőket egyre keményebb, diktatórikusabb végrehajtó váltja fel.
Tisztelt Elnök Úr!
Ön rendelkezik eszközökkel ahhoz, hogy hatást gyakoroljon az Országgyűlésre. Önnek történelmi feladata, hogy segítse ezt a nemzetet a válság leküzdésében, a fennmaradásban.
Kérjük Önt, hogy a - jelenlegi kormányválság megoldásával párhuzamosan - kezdje el a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, a teljes népesség képviseletére és védelmére alkalmas államrend kialakítását. Kérjük, hogy tegye meg a nemzet érdekeinek megfelelő kétkamarás parlament létrehozásához szükséges lépéseket!
A feladat jóval nagyobb, mint egy egyszerű választás: a demokratikusnak induló, de félrecsúszott rendszert kell újraformálni, olyanra, amely bennünket véd másokkal szemben, nem másokat velünk szemben.
A Magyarok Szövetsége függetlenül attól, hogy lesz-e kormányváltás, vagy előrehozott választás, a nemzet újraszervezésével el fogja érni, hogy megtörténjen a válságot előidéző teljes személyi és intézményi háttér lecserélése. A tét óriási: ha nem hozzuk olyan helyzetbe a jelenlegi huszonéves korosztályt, hogy a családalapításra és a gyermekvállalásra igent tudjon mondani, akkor a magyarság rövid időn belül elveszti a lehetőséget, hogy tovább éljen. A történelem Önre bízta az ország sorsát, és Önön fogja számon kérni mindezt.
Egészséget kívánva, tisztelettel:
Magyarok Szövetsége
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2009. április
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | |
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | |
| 27 | 28 | 29 | 30 | |
| |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
59 db bejegyzés |
| e év: |
468 db bejegyzés |
| Összes: |
7719 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 158
- e Hét: 995
- e Hónap: 9599
- e Év: 45540
|
|
|
Offline
