Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Láng Csaba: Reggel
  2009-04-18 11:00:02, szombat
 
  Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés
Az egyházak feléledésének kezdete kb. 1962-ben, magyar kislány jelmezzel.


Reggel, mikor csak egyetlen
kislány hintázik a játszótéren
mint cseresznye a szélben.
Elég meglátnod őt, hogy
felépüljön a reggel kék temploma.
A mindenség napnégyzetén,
az érintetlen órán,
az ébredő játszótér fölött
ahol angyalszárnyú galambok súrolják
a fény hideg kapuit.

  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Utry Attila: Apám költészete
  2009-04-18 10:56:29, szombat
 
 

Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés

Költőné növekedne
bennem Apám,
ha a kor, melynek élt
nem vetélt
volna el, mint magányos
leány váratlan
gyermekével.

Hiába kerülöm, magyarázom
három betűbe:
H.I.T.
rejtetted el mindazt, ami
hiányom,
mert nem szólaltál
vagy szólalhattál(?) föl
ott, ahol a világ ellentmondott
keresztre szánt
fiadnak

Most már csak gondjaim
vihognak fel bennem

A szerepeket rendre eljátszottam,
mihez nem volt mindig kedvem,
Te jobbra, anyám balra ment
el, de mégis felnő köztetek
egy húszfőnyi gyermeksereg.		  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Kabai Zoltán: Meghalt a csend
  2009-04-18 10:52:33, szombat
 
 
Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés

/T.-nak/


Megtört üvegű
fekete bányában várlak
az óralapját
körbeüljük
a nyomorúságunban
egymás szemére hányjuk
a másodperceket

Gyarló vagyok.

Egy hamus köré csoportosult
félelem kergeti a számat
lovak patái alatt
hallgatózom
boldogság után.

Meghalt a csend.
- egy kristály pohár
csendült meg így.

S mi ijedtünben
nem kapkodunk bőrönd után
csak nézzük a távoli
madarak
pá!-csapásait.

  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Kondor Jenő: Ami megkötöz
  2009-04-18 10:48:58, szombat
 
 

Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés


Virágát veszti
sziszegő szélben
havazik a szilva

gyökerén - szavunkon
fejsze feketül

Csókos somfáimon
elfanyarul nem
mézesül a lopott idő

Vén diófák rügyei
kullognak nagyapám felé -
kopott kérgük megkötöz

Kisfiam mosolyába vénült
szegényült jövőn
kopácsol ráncainkban

Hátunkra görnyed a tegnap
szirom és gyümölcs nélkül
szégyenkeznek napjaink
Csak a holnap múlandó		  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Utassy József: Ellenedre is
  2009-04-18 10:44:39, szombat
 
 

Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés


Mondottam volt néked egykor:
ne várd meg,
amíg felnövök,
mert én megöllek,
meggyilkollak,
kiszögezlek a temető kapujára,
hadd csócsálják húsodat a hollók,
hiszen te hajcsár vagy,
hajcsárok hajcsára,
legszebb játékaimba belerontó,
gondolataim gengsztere lettél,
anyám!
te,
vagy valami ahhoz hasonló.

Ó, hogy utáltalak,
hogy megvetettelek,
isten a megmondhatója:
bőr focit akartam,
bőr focit,
rúgni a Holdba,
hadd rezegjen
a csillagok hálója,
de te mindig is alant jártál,
új permetezőgépre vágytál,
új kádakra
meg új hordókra.

No de álljunk meg egy szóra!

Ellenedre is felnőttem annak,
mivé az istenek akartak,
szellemem nagy lángra csavarták:
költő lettem,
vakmerő fiatal,
kit nagy ívben elkerült
az otromba dicsőség,
s a durva diadal.
De nem ácsingóztam rájuk,
szentigaz,
csak ültem versem tábortüzénél,
virrasztottam a hajnalt,
a vigaszt.		  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Pálinkás István: Délután
  2009-04-18 10:39:10, szombat
 
  Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés


Langyos, fényes szél fúj.
Apám kávéját hörpöli.
Vágóhidak illatától lompos
Pulóverét rossz délután köti.
Köti gonoszan: se vége, se hossza.
Gondos csomóit a bánat bogozza.
Megtörtség, mert anyám sem ér rá
kimosni minden szennyesét az ősznek...
A fák puhán a sárba dőlnek.		  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Pogány Balázs:Elégtétel V-nek
  2009-04-18 10:34:30, szombat
 
 
Időjelek Antológia 1992. Új Bekezdés


Aznap zaklatottan tért haza az iskolából, az úton többször is megindult
reszketés tört fel tüdejéből, melyekre nagyokat röhögött, hosszan,
annyira, hogy még szemei is belekönnyeztek a nagy nevetésbe, aztán
hirtelen össze kellett szednie magát, nehogy bőgjön. Vidám nótát fü-
työrészett a liftben, közben erőszakos mozdulattal a cella vasajtajába
öklözött, "a kurva életbe!" - kiáltotta, és elnevette magát.
Napirendje szerint asztalához ült, és tanulni kezdett. Aztán egyszerre
csak megunta a matematikáját, az ilyen tételt, olyan tételt;úgy döntött,
hogy most az elégtételt írja meg naplójába.
Bizony. Már nem tanult. Földre hajította könyveit, füzeteit, és fiókjába
nyúlt. Kissé már reszketett a keze, úgy vette be az erős nyugtatókat, meg
altatókat. Vigyororogva száguldott a hűtőszekrényhez, kivette onnan
apja söreit és megitta, pedig tudta jól, hogy ezért minimum agyonverés
jár. Szobájába érve aztán arca komooly, fegyelmezett lett, szemében
megjelent az eszelős fény. Elővette dobozba zárt katonáit, az ólomkato-
nahadsereget. Zárt oszlopba sorakoztatta a figurákat, akiket megle-
pett, hogy egyetlen hadseregbe osztják őket, hogy az ellenséggel együtt
mennek harcba. Eddig mindig egymás ellen hadakoztak. A szokásosnál
is nagyobb volt a rend, a csatarend. Pontosan sorakoztak az ágyuk, a
gyalogság fegyelmezett sorokba állt fel, kétoldalt a lovasság tettreké-
szen várta a bevetést, a rohamot. Megtöltötték az ágyukat, a hadvezérek
kivont karddal álltak a csapataik élére. A tiszt lepattant lováról, hapták-
ba vágta magát, és kijelentette, hogy a sereg csatára készen áll.
Ferike urrá lett fáradt zsibbadtságán, ha nehezen is, de összeszedte
mgát, elűzte az asztalon cikázó sárga és kék fényeket, az élet sarlatán-
fényeit. Felállt, és beszédett intézett katonáihoz.
- Többé nem csatáztok egymás ellen. Egyetlen harc vár még rán, a
döntő roham, aztán nem harcolunk tovább - majd a sereggel szemben
három pingponglabdafejű rongybabát állított fel, azokhoz is szólt
- Te vagy a tanárnő, tudod, hogy tanulok, és mégis mindig a rosszabb
jegyet adod , az osztály előtt közröhej tárgyává teszel. Te vagy a lány,
akit szívemből szeretek, de téged csak a nagy izmok, meg a drága ruhák
érdekelnek, hát fütyülsz rám. Te meg az apám vagy, aki állandóan ver,
rettegésben tartasz és gyűlölsz. Hát most itt vagytok mind a hárman .És
megdöglötök. - Ezzel serege felé fordult és "rohamra!" - ordította.
Megindult a hadsereg, az ágyuk szakadatlan szórták lövedékeiket, a
szuronyosok és éleskardú huszárok már elérték a három rongybabá.
Ferike mutatóujját, mint kardot lendítette magasba, úgy ugrándozott
a szobában, össze-vissza, tört és zúzott, "hajrá!" - ordította - "haj, haj,
hurrá!". A katonák szuronyai a rongybabákba döftek, vér csordult ki
azokból, majd a földre hanyatlottak. Ferike a csata mámoros rohamával
vágtatott ki a konyhába,- oldalát hevesen csapkodta, mintha ló lenne
alatta -, és gyufával kezében érkezett a csatamezőre. Meggyújtotta a
rongyokat, mintha csak ágyugolyó találta volna el őket, és táncolni
kezdett. Katonáit is körbe sorakoztatta, hogy ők is táncoljanak vele
együtt, s amelyek nem voltak hajlandóak, azokat eltaposta. "Ez csak
négyes?!", "Nem tudsz érdekelni?!". Meg is ölhetnélek, mert az apád
vagyok?! - kurjongatta Ferike könnyei közt, miközben hamuvá égtek
a figurák. Aztán hirtelen asztalára omlott, szája rándult egyet. Hatalmas
erőfeszítéssel tudta csak tekintetét a csatamezőre emelni, látta még a
pingponglabdafejek végső olvadását, s álmai gomolygó füstbe oszlot-
tak. "Elég volt!" - lihegte. Ekkor meglepetten vette észre, hogy egyik
katonája - aki nem volt hajlandó táncolni -, pontosan vele szemközt
állt, csőretöltött fegyvere a homlokára célzott. Ijedten ugrott volna
arrébb, az életösztön ordított volna még belőle, de ahhoz már túl sok
volt a nyugtató. A katona lőtt, éles tölténye homlokon találta. Verejté-
kes arca az asztalra borult, vére összetört szemüvegére csordult.
Úgy talált rá anyja, halálos sebbel homlokán, s a földön megpillantotta
apja szolgálati fegyverét.		  
 
0 komment , kategória:  Időjelek - Leplezés  
Mai harmoniakártyáim
  2009-04-18 06:10:41, szombat
 
  1./ A mai napodat Kincs hatja át

Út - Magad vagy az út és az utazó is. Életutad jelképe - bárhová is visz - fordulópontot jelöl. Nincs járt út, és nincs járatlan út. Minden út nyitva áll előtted, kérdés csak az, hogy a ritkábban járt, vagy a gyakrabban tapodott ösvényt választod magadnak. Ez a kártya azt jelzi, helyes cél felé tartasz, jó úton haladsz!


2./ A mai napodat Pozitívság hatja át

Kenyér. Az életerő jelképe. A kenyér a beavatottak isteni szimbóluma is. A magból kikelt napérlelte búza, ami átment minden megpróbáltatáson, kövek alatt töretett, találkozott tűzzel, vízzel és levegővel, hogy végül a táplálkozás alapja lehessen.		  
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2009.03 2009. április 2009.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 240 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 133
  • e Hét: 2455
  • e Hónap: 8696
  • e Év: 60962
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.