|
2009-04-28 10:00:42, kedd
|
| |
| |
"A te életedet zsákmányul adom neked minden helyen, ahova elmégy" (Jer 45,5).
Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked." Mi többet kívánhat az ember az életénél? Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki. Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően. Mindennek el kell múlnia; de van valami sokkal nagyobb, ami sohasem múlhat el: "a Krisztussal az Istenben elrejtett élet" (Kol 3,3).
Kész vagy-e megengedni, hogy Isten bevonjon téged a vele való egységbe, hogy ne törődj többé az úgynevezett "nagy dolgokkal". Kész vagy-e mindent elengedni és teljesen megadni magad? Az átadásnak az a próbája, hogy elutasítod az ilyen kérdéseket: "Igen, de minek ez?" Őrizkedj a vélekedésektől! Ha megengeded magadnak ezt a kérdést: "Minek ez?" - kiderül rólad, hogy nem adtad át magad és valójában nem bízol Istenben. Amint átadod magad, nem gondolkozol többé azon, hogy Isten mit szándékozik tenni. Az átadás azt jelenti: lemondasz a kérdezősködés fényűzéséről. Ha teljesen átadod magad Istennek, akkor Ő így szól: "A te életedet zsákmányul adom neked." Sok ember azért fárad bele az életbe, mert nem kapták zsákmányul az életüket. Ebből az állapotból csak úgy jutunk ki, ha teljesen Őrá hagyatkozunk. Amikor átadtad magad Istennek, a legcsodálkozóbb és legboldogabb ember leszel a földön: Isten egészen megnyert téged magának és az életedet neked adta. Ha még nem jutottál el idáig, annak két oka lehet: vagy engedetlen vagy, vagy pedig vonakodsz attól, hogy egészen egyszerű légy.
--------------------------------------------------------------------------------
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
Ch.E.Cowman: A LEGTÖBBET!
Egy misszionárius mondta el a következő esetet, amely egy istentisztelet alkalmával
történt:Az igehirdetés alatt fölemelkedett egy öreg indiánfőnök, előrement és tomahawkját
(csatabárdját) a misszionárius lába elé tette:- Indiánfőnök adni tomahawkját Jézus Krisztusnak - mondta, és ismét leült.
A misszionárius tovább prédikált Isten szeretetéről a Jézus Krisztusban, Fia
odaajándékozásáról, akit elküldött számunkra, és aki most szent igényt támaszt az
életünkre. Ismét fölkelt az öreg főnök és előrement. Levette a takarót a válláról és
a következő szavakkal tette le az igehirdető lábához:- Indiánfőnök adni takaróját Jézus Krisztusnak.
Megint visszament a helyére.
A prédikátor tovább beszélt Isten Jézusban kinyilatkoztatott szeretetéről: hogyan
fosztotta meg Isten az eget legdrágább ajándékától és hogyan küldte Jézust a
világba, hogy minket, elveszett embereket megváltson és hogy magát odaadja miértünk.
Ekkor az öreg főnök elhagyta a gyülekezeti helyiséget. Hamarosan visszatért a
lovával, amelyet a gyülekezeti sátor előtt megkötött. Ismét előrement a sátorban.
Rátekintett a misszionáriusra és azt mondta:- Indiánfőnök adni a lovát Jézus Krisztusnak.
Most már mindenét odaadta, amije csak volt.
Amikor most az igehirdető arról az Istenről beszélt, aki nem kímélte saját Fiát,
hanem odaadta Őt mindnyájunkért, sürgetőleg hallgatói szeme elé állította, hogy
Jézus egész életünket magának akarja. Ez az üzenet mélyen behatolt az indiánok
szívébe. Végül az öreg utoljára emelkedett föl. Reszkető térdekkel és bizonytalan
lépésekkel ment előre. Félő tisztelettel térdelt le a misszionárius előtt, miközben
könnye végigfolyt bronzszínű arcán. Remegő ajakkal szólt:- Indiánfőnök adni magát Jézus Krisztusnak...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
