|
2009-04-29 13:35:32, szerda
|
| |
| |
Apró kavics lennék én a csobogó patak vizében. Sodródom az árral, s közben csiszolódom, változom. Aztán van, kinek megtetszem, értem nyúl. S van, aki meg is őriz örökre...
Szeretem a nyári napok fényeit.Az erdő csendjét,illatát, a madarak dalát,hűs patakok ízét.Szeretem a földet, amit őseim hagytak rám.Szeretek minden szívdobbanást, az életet, az igaz szavak erejét.S szeretem a kisgyermekek tisztaságát a boldog pillanatok nyugalmát.Imádom a technikát, az ismeretlen felfedezését!Gyakran magával ragad a szenvedély: A száguldás két keréken, vagy épp a hangszerek hangjai.Képzeletem szárnyaló.Álmaim vadak, merészek, miket sokan tapostak már, de erősek!! Újra születnek, s mindig egyre szebbek!
Azt hiszem nem kell itt nagy dolgoktól, feltétlen a sok sok pénztől remélni a boldogságot:
Apró örömökből születik az! Azok hozzák el igazán, akik szeretnek.
Az élethez négy dolog kell: Föld,Víz, Levegő, Napfény.
Minden más nélkülözhető....
Rossz ez a világ, amit csináltatok: ezért van nekem egy sajátom!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
