2009-05-07 12:31:16, csütörtök
|
|
|
Miről beszélünk hát, amikor azt mondjuk szerelmesek vagyunk?
Az emberek legnagyobb részének a szerelem egy érzés, érzelem, amely egymáshoz vonz egy férfit és egy nőt. Pontosabb akkor vonzalomról beszélni. Igen, de vonzó lehet számunkra (különösen pszichológiai értelemben) bárki más is, akibe mégsem vagyunk szerelmesek. Ráadásul többen is lehetnek vonzóak számunkra, lelki, szellemi, vagy spirituális dimenziókban. A vonzalom tehát még nem jelent szerelmet, csak egy igen fontos eleme annak. Ez a legfontosabb pont, amit a fiatalok nevelésében hangsúlyozni kellene. - véli Thalmann. A fizikai vonzalom - egymás közelségének vágya - még nem elegendő ahhoz, hogy egy egész életet éljenek együtt.
Valami más is kell még tehát, hogy szerelemről beszélhessünk.
Az egyik ilyen elem - Thalmann szerint - a másikról való gondoskodás vágya. Más szóval: a jót akarni a másiknak, kivirágzást, boldogságot kívánni és szerezni neki. Ez egy önzetlen és tiszteletteljes szemléletet jelent. Lehet tisztelni egy másik embert, anélkül, hogy szerelmesek lennénk bele, de nem lehet azt mondani, hogy szerelmesek vagyunk, ha nem tiszteljük a másikat (Ez sok válás oka.) A szerelem: feltétel nélküli tisztelet. A tisztelet nem más, mint elfogadni a másikat minden erényével, hibájával, erősségével és gyengeségével. Olyannak szeretni, amilyen, anélkül, hogy meg akarnánk változtatni őt. A feltétel nélküli szerelemben többet szerepel az "adni", mint a "kapni" szó, illetve tett.
A valóságban egyetlen szócskán múlik a szerelem: Ha azt mondja a másik: Szeretlek, DE... - máris feltételt szab. Az igazi szerelmes viszont azt mondja: Szeretlek, akkor is, ha......
Szeretlek, akkor is, ha... - az ilyen szerelem valóban ritka, ismeri el Thalmann. Valóban nem adatik meg mindenkinek. De mindenki elérheti, ha nem birtokolni akarja a másikat, vagy hatalmába keríteni. Ha meghagyja neki egyénisége szabadságát.
|
|
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|