|
2009-05-08 21:32:28, péntek
|
| |
| |
Horváth Tamás: Gondolatok a sötét éjszakában... /zsokanitától/
A fejemben százezer gondolat,
Mi lesz holnap és mi volt tegnap,
Egy és még egy, csak múlik az idő,
Ágyam üres, hideg, akár a kő.
Fejemben tündököl szépséges alakja,
A szívemet a kezében tartja,
Erősen fogd, kérlek, ne engedd el,
Melletted akarok maradni egész testemmel.
Fejemben százezer gondolat,
És belül a vágy könyörtelenül hasogat,
Tested illata bódítja az eszem,
A szerelem édes mártásából egyre többet eszem.
Bárcsak fognám most a kezét,
És érezném édes szája ízét,
De ő távol van és alszik,
A szívem zakatol, s egyre jobban erősödik.
Fejemben százezer gondolat,
Ha alszik, mit is álmodhat,
Ha ébren van, mit is gondolhat,
A szívemben könnyedén lapozhat,
Melyet csöpp mosollyal teleírhat,
És keserű sírásával kiszabhat.
Így lapjaim elfogynak szépen sorba,
És az utolsó lap lesz a szöveg a koporsómra.
Elvérzik szívem, nem lesz, ki többé meggyógyítja,
Nekem nem kell más, csak szíve kapujának kulcsa.
Több százezer gondolat kavarog fejemben,
Úgy érzem, meghülyültem.
Szerelmes vagyok, akár több millió ember,
De az én szerelmemmel egyik sem ér fel.
A fejem zúg, a szívem lüktet,
A szemem az álmosság ellen tüntet,
Nincs mellettem, így minden perc üres,
Nincs mellettem, így élni sem érdemes.
De holnap ismét látom
Testemet elhagyom,
Felrepülök az álom országába,
Hol mindig ott vagyok a karjában."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
