|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 23:21:18, kedd
|
| |
| |
Klubból hoztam:
Jó éjt!
Ki nem mer az útra lépni, ne tegye,
Ha nincs hozzá hite, elég ereje.
Mert a csillag nagyon szomorún ragyog,
A bánattól, mint egy árva elhagyott.
Kövek, dombocskák, rögök,
Velejárója az útnak, s örök.
Azért kell a Csillag fénye,
Ragyogja be az utat végre.
De hinni kell a fénynek,
Ha nem jönnek a rémek.
Majd segít a Hold is hinni,
Nem kell a hit nélkül élni.
Az út amelyen jár az ember,
Lehet rögökkel kirakva kővel,
De a Nap megvilágítja időben
Az úton a porszemet is bőven.
Az életúton végig kell menni
Egy lépést sem lehet kihagyni.
Ember ne járj lehajtott fővel
Hidd el, a Nap boldogan jő fel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 23:19:47, kedd
|
| |
| |
Klubból hoztam:
Úgy szeretnék gazdag lenni,
Az egész világot megvenni.
Begyűjtenék minden könnyet
Eljuttatnám a tengerhez.
Megvenném a rongyos ruhát
Minden ember búját, baját,
Kicserélném azt mosolyra
Nem menne le a nap soha!
De én gazdag sosem leszek,
Nincsen másom, csak szeretet
Akinek kell, jöjjön érte, mert
Ez lett itt a versem vége!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 19:03:05, kedd
|
| |
| |
Zirkuli Péter válogatása: Katalin
Mohazöld bársonyborítású könyvecske
Helikon Kiadó 1986.
Egy hajdani költőnő írásai
(RÉSZLETEK)
SZÓZAT KATITZÁHOZ
A FÉRFIAK ÜGYIBEN
Kátai Kata
Menta illata,
Levendula harmata!
Halld kérésemet,
Hogy kedvesemet
Ki engem híven szeret,
Te ne izgassad,
Ne háborgassad
És kedvemre hagyhassad.
Keressed párod,
Meg is találod,
Ha szereted, imádod,
És ő is téged,
Tulipán szépet,
Rubintos ékességet.
Ha legény vólnék,
Reád omolnék,
Várj, szemedbe-karmolok.
Mádon, 1811. tavaszán
KATITZÁHOZ KESERŰSÉGEMBEN
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sirnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer-állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.
Erkölts tisztességed mit sem fogyatkoza,
A mélységes erdő esküvőd temploma,
Mennyekző chorusod kis madarak zaja,
Két gála ruhás őz nászodnak tanuja.
Esküdtető papos stolás harkály mester,
Sok fekete rockor prötsök a miniszter,
Organáló cantor a szarvas magister,
Szép hired nem kerül ngey dobra az eggyszer.
Kérlek, ne vádaskodgy ama jó fiura,
Ő hozzád igazi kis cavallier vala,
Ő téged tisztele, ujjal sem únszola,
Fontold míg nem késő, csak ezt kéri vala.
Én rám se gyűlölködgy, ki magára vessen,
Mert barátném s párom sétára engettem,
Féltő kellemetlen banya nem lehettem,
Ajándékos kedved ugyan nem sejtettem.
Bocsájts-meg, mint én is meg-bocsájtok néked,
Mostantúl fogva ha meg-tsókollak, érzed,
Tsókom ortzátskádon kétszeresen éget,
Fele ő felé száll, fele illet téged.
Mád, 0811. nyár-utó hava.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zirkuli Péter: Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 18:51:43, kedd
|
| |
| |
Zirkuli Péter válogatása: Katalin
Mohazöld bársonyborítású könyvecske
Helikon Kiadó 1986.
Katica néném, hogy babusgatott,
mihelyt megtudta, hogy bajban vagyok.
- Mi kell? Mi még? Legkedvérevalóbban
felkapott volna, mint pólyáskoromban. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zirkuli Péter: Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 18:48:45, kedd
|
| |
| |
Zirkuli Péter válogatása: Katalin
Mohazöld bársonyborítású könyvecske
Helikon Kiadó 1986.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene
(Részletek)
Kató
Nagy fejem volt, búsúltam, mint a ló -
hogy mást szeretett Dienes Kató,
azzal eleve számoltam, hiszen
menyasszony volt, mikor az életem
az övéhez kanyarodott. Komoly,
feketehajú, bubis nő, mikor
ötödikben, már rendes tanuló,
beült közénk a padba, ámuló
szemmel néztük, nem is őt, csak a lányt,
a modern lányt (én a szoknyás talányt),
aki fiúk közé merészkedik.
Szintén jeles diák volt, egy kicsit
már ez is összehozott, az esze,
s ha mulasztott, úgy rémlik, többnyire
engem kért, hogy referáljak neki.
Így náluk is jártam, a fasori
sarok-villában...Köbgyök! Ciceró!...
Lógott a fejem... búsult, mint a ló.
Vasárnapi meghívás
Sebekkel már tele voltam, de még
nem tudtam, kié fáj úgy. Voltaképp
mind jólesett: jajgatni lehetett
ezeket az édes-bús sebeket,
csodálni - mint verseken - rajtuk át,
mily izgalmas a jövő, a világ,
még akkor is, ha miként énnekem,
csak a csalódás, természetesen
csak az jut osztályrészemül: partra száll
a szív, vitorla s tündérszél megáll,
s mi lemondunk... Ekkortájt a szívem
legsűrűbben már mégis, azt hiszem,
a Dienes-lányról mondott le, a
diák-pajtásról... Ősz volt, még kora
délután, vasárnapi... S hirtelen
nyílt az ajtónk: Laci a küszöbön,
Béber. Megnézett. S: "Gyere", szólt, "de - végy
más nyakkendőt!" "HivaM" . "Dienesék."
Katóék háza
Ettől kezdve Katóék háza lett
a sugárzó központ. A képzelet
megtalálta misztikus otthonát,
s Debrecen elsüllyedt. Hat napon át
csak azt vártam, csak a hetediket,
hogy megint ott, megint nála legyek,
megint édes igézetében a
jövőnek, ott, ahol vers, muzsika,
modernség várt, összhang és ami csak
volt valaha szivárvány gondolat
s szépség, időtlen és nemzetközi.
Oly keveset tudtam még! ... És aki
vendégül látott: lehetett a lány,
aki szép volt, komoly és Pestre járt
(s ismerte Adyt s tegezte "Mihályt",
Babitsot), ő, ki fény volt s révület:
lehetett-e istennél kevesebb?
Dienes Kató visszaemlékezéseiből
Nálunk a Dienes-házban is kialakult valami kör-féle. Nem volt neve, de mégis kis szellemi központtá vált akkor Debrecenben. Alapját még idősebb bátyáim rakták le, utánuk pedig legkisebb bátyám, Barna osztálytársai folytatták, akik közül szintén az olyan fiúk jártak hozzánk, akik szellemi dolgokra törekedtek, írónak, tudósnak készültek, verseket, novellákat írtak, filozófáltak. Vasárnap délutánonként zongoraszó, ének, szavalás, Schumann, Grieg-dalok verték fel a Simonyi úti csendes házat. Ágnes énekelt. Lőrinccel eleinte csak az iskolában barátkoztunk, de már a háború utolsó éveiben Lőrinc és Béber László voltak a Dienes-ház legállandóbb vasárnapi vendégei, mivel az idősebb fiúk, mint Juhász Géza, Czellár Ferenc, Beczkóy József részben a harctéren voltak, részben a pesti egyetemről csak néha tudtak hazajönni Debrecenbe. A vasárnapi vendégből azután lassankint állandó pajtás lett, hetedik-nyolcadikos korunkban már nagyon sokat tanultunk, fordítottunk együtt, az iskolai feladatokon túlmenően is, főleg görögből és franciából. Ekkor már nemcsak vasárnap járt a Dienes-házba, hanem szinte naponta. Nagyon szerette azt is, ha zongoráztam neki. Beethovan Treuer marscha volt a kedvence, ezt mindig kérte többször egymás után. Igen, mert tele volt halálfélelemmel, nagyon sokszor ijesztgetett engem azzal, hogy ő nemsokára meg fog halni. Persze, általában nem hittem neki. Egymás után írta nekem a szerelmes verseket. Egyszer az egyik végére odaírta, hogy ő már nem bírja tovább, hogy én őt nem szeretem, meg fog halni. Ekkor egészen kétségbeestem, hogy én valakinek a halálát okozzam, pláne, aki ilyen "tehetséges fiú", ahogy a naplómba írtam. Másnap persze megjelent újra. Nem halt meg. Ekkor nagyon összeszidtam és megígértettem vele, hogy nem lesz többé szerelmes, hanem csak jóbarátok leszünk. Meg is fogadta s vagy két hétig olyan hidegen és tartózkodással viselkedett, hogy kezdtem azt hinni, hogy tényleg rendbe jött minden. De az után persze visszaesett újra. Ez a halálos hangulat szinte állandóan tartott nála, akkori verseiben is újra meg újra visszatért.
1917 szeptemberében ezt írtam a naplómba: "Lőrincnek felolvastam a naplómból, őrülten el volt ragadtatva. Ő is ideadta a naplóját, ami tulajdonképpen nem is napló, hanem Tagore-versek regénynek összeszedve. Érdekes, hogy Lőrinc fiú és mégis az ő naplója egész lírai, csak szerelem van benne és lányos alázat, én meg lány vagyok és több gondolkozás van a naplómban, mint érzelem."
Dienes Kató: Levelek Szabó Lőrincnek
1.
Budapest, 1918 szept. 19.
Bocsánatot kell tőled kérnem, kedves kis barátom. Bocsánatot azért, mivel nem hittem, hogy őszinte leszel. És ezt egészen a leveled utolsó oldaláig hittem. Aztán olyan jólesett, hogy megírtál mindent. Az őszinteség sohasem vész kárba, hidd el. Talán vége lett volna azzal a barátságunknak, ha ugyanazt akarod végigcsinálni, amibe már egyszer Czellár beleveszett. De így is jól van. Vagyis, dehogy van jól! Úgy lett volna jól, ha te csakugyan beleszeretsz Klárikába. Természetesen ez csak az én önző kívánságom, neked egyforma rossz lett volna az is. De hadd beszéljek világosan. Nekem Klárika leírt mindent, ami történt. Persze ő egész más világításból nézi a dolgokat, mint ahogy te nekem leírtad. És meg van ijedve, hoegy szegény gyerek. Kérlek rá, hogy írj meg neki mindent őszintén, hogy te nem vagy bele szerelmes és csak hirtelen fellángolás volt az és ő biztosan megbocsát neked és jó barátod lesz. Természetesen vigyázva írj,mert Klárika még azt se tudta, hogy te belém szerelmes voltál, semmit se tud a mi köztünk levő dolgokról. Most már azt megírtam neki, hogy belém voltál szerelmes, csak ennyit tud. - Kimondhatatlanul sajnállak téged, édes kis barátom. Mert szenvedni rossz és ez a rövid élet nem érdemli, hogy szenvedéssel töltsük. Mit tegyek érted? Szerelmes levelet nem írhatok, először, mert nem vagyok szerelmes, másodszor, mert ez inkább még kétségbeesetté tenne, minthogy megvigasztaljon. És látod, néha szinte irigyellek téged, hogy van valakid, akit szeretsz, akit kívánsz, akinek a képét nézegeted, aki betölti magános szobádat. Én olyan egyedül vagyok édes kicsi barátom. A kis asztali zöld lámpa felett benéz a hold és ő se mosolyog rám. Olyan rossz az este egyedül! És már hat órakor sötét van. Alig dolgozom valamit, folyton szaladgálok a városban. Olvasom az Iliászt, aztán angol meséket Chaucertől, mást alig is csinálok. Sokat vagyok Palival és Ferivel. Az egyetem még soká kezdődik, még be sem iratkoztam. Néha elfog a vágy, hogy otthon legyek. Ősszel olyan szép szokott lenni a Nagyerdő... Most eloltottam egy percre a lámpát, s egész fényével ragyogott be a hold. Szemben ülök vele éppen. Olyan, mint egy szép fényesre csiszolt ezüst forintos. Mennyien nézik most különböző helyekről, különböző érzésekkel, boldogan és boldogtalanul! Szegény öreg Barnus, annyiszor eszembe jut mostanában. Ő is bizonyára gyönyörködik a holdban, az éj ezüstös hajú ifjú hercegében. Szépek a verseid, Lőrincem. Milyen jó neked, hogy írni tudsz! Nekem semmi, semmi vigasztalásom sincs egyedüliségemben. Pesten csak az a jó, hogy az ember sok érdekes embert megismer és a legfőbb jó pedig a zene. Az Operában vagy hangversenyen elfelejt az ember minden rosszat. Tegnapelőtt voltam az Operában: Bánk bánt adták. Mit beszéljek róla? Élveztem. - Voltam Laciékkal kiállításon. Láttam Kassákot. Mondhatom neked, hogy gyönyörű volt. Ha írni nem is, de festeni tudnak ezek az ifjú, új emberek. - Különben Laciék nagyon érdeklődnek irántad és igen sajnálták, hogy mikor átutaztál, nem mentél fel hozzájuk. Írjál nekik, hidd el, ők fognak veled későbbiekben is törődni, szeretik a törekvő fiatalokat, különösen, ha valami újat ígérnek. A fordításaid közül most a harmadik tetszik a legjobban. ("Óh, mily tüzet..."), a versek nagyon szépek. Hisz ezt már írtam! Egy lapot már régen küldtem neked, nem kaptad meg?
Szervusz, édes kis barátom, ne légy szomorú, írj meg nekem mindig mindent, én úgy hallgatlak meg, mintha harmadik volnék. Hiszen tudom, hogy neked épp ez fáj, de mit tegyek?
2.
Budapest, 1918. november 3.
Drága kis barátom, épp most kaptam a leveledet, s annyira örültem neki, hogy bár tanulnom kellene, de ott hagyom és neked írok, olyan jólesik most beszélgetnem veled. Furcsa dolgok történtek a te kis barátoddal, ha tudnád! Nem, ezeket nem tudnám elmagyarázni, hogy miképp történhetett.Először is, félig igazad van, félig nincs. Ti. azt írod, hogy nincs szerelem. Mi az hát mégis, ami ahhoz a másikhoz húz, amiért jobban szeretem őt látni, mint másokat, amiért megremegtem, ha a szemedbe nézett (hogy miért van múlt idő, mindjárt megtudod), de mégse kívántam semmi többet. Most már vége mindennek - egy időre. Mindjárt leírom. Azt kérded, hogy milyen a fiú? Nos, hát: magas, karcsú, egyszerű, de hogy "úri fiú", de azért nem elegánsoskodó (nagyon szegény különben, mert elszakadt a családjától és maga tartja fenn magát tanítással). Az arca nagyon szép. Talán egy kicsit hasonlít Lojzihoz, ha még emlékszel rá, de finomabb arcú. A szeme zöldesbarna, meleg, nagy hosszú fekete pillákkal, a szeme a legszebb, a legvonzóbb. Nem tudom, jól tudok-e leírni, hogy látod-e eléggé. Hétfőn, 28-án együtt voltunk este a tüntetésen, együtt szaladtunk és akkor nagyon szerelmes voltam, mert akkor láttam valami lángot a szemében, az érdeklődés, a harag lángját, ami olyan széppé tesz egy férfit. Vagy az ördög tudja. S aztán másnap éj, ezt majd elmesélem neked, mi történt, nem írom le. Hogy menekültem ki abból a csávából, azt magam se tudom. Igazán hinnem kell az "isteni gondviselésben". Most már ötödik napja, hogy nem láttam, talán elutazott, vagy beteg, mert ennyire nem tudna kerülni. Te Lőrincke, ha én visszagondolok, hogy oly őreült buta voltam! Nem azért, mert szerettem, az ördög tudja, hiszen még aztán is szerettem, ha utáltam is (miket gondolhatsz te most, édes kis barátom! Mindenre gondolhatsz, de a "legrosszabb"-nál állj meg! Igen, az olyan furcsa volt, de most már csak azért szeretném látni, hogy miképp nézne rám. Most már nevetek az egészen, pedig ez a múlt hét igen keserves volt. És éppen az a baj, hogy a testem nem vágyik semmire. Elhiheted nekem, drága kis barátom, miért hazudnék? Vagy, hogy dehoegy is baj, nagyon jó. Igazán nem tudom, miféle szerelemre vágyom hát? A csókot nem tartom egyáltalán jónak, ami meg azután ön, éppen hogy utálom, ismeretlenül is. A testemnek jó egyedül, a lelkem fázik. Látod, most is csalódtam, óriásit csalódtam és mégis keresek tovább, keresek mást, hogy hátha szebb, igazabb lenne. És látod, hiába nevetnek ki, hogy a szerelem csak érzelem, s ahhoz nem kell, hogy valaki tanult, okos, vagy tehetséges legyen, nem igaz. Én mondhatom tapasztalatból. Ez a fiú egyik se volt a három közül. Legföljebb okos, de nem volt kihasználva az esze, se a szíve. Ezért tudtam előre, hogy nem fogom soká szeretni, még ha a jelleme olyan is lett volna, ahogy külsőleg látszott. Ha tehetséges lett volna, akármiben, vagy legalább tanult és tanulni vágyó és törekvő és lettek volna álmai, ha nem is hasonlóak az enyémhez, igen, akkor tudtam volna szeretni, még ha a jellemére nézve ennyire csalódtam is (mert csakis ebben csalódtam, mert a többit tudtam előre, hogy nincs neki). "Külső, belső szépség!" Mennyire megférhetetlen együtt ez a kettő! Miét? Pedig ez volna az ideál, amit az ember keres és ami felé törekszik.
Hát látod, édes kis barátom, így állnak az ügyek. Most majd megint elkezdek tanulni és vigyázok, hogy szerelmes ne legyek. Azért sokat tanultam ebből az ügyből. Kis barátom, jövőre egész biztosan együtt fogunk már tanulni, esetleg már a jövő félévben is. Hisz olvasol újságot, tudod, hogy állnak az ügyek. Barnus hazajön! Képzeld el azt az örömöt, ha hazajön! Csak ne lenne már soká! - Laci a könyvtárban akar neked állást szerezni, úgy, hogy emellett járhass az egyetemre. Ebből megélhetsz, igaz, hogy egy kicsit el fog foglalni, de azt majd kicsinálja Laci, hogy legyen szabad időd elég a dolgozásra. Hogy gondolhattál olyat, hogy én akárkinek, még Lacinak is elmondjak ebből valamit? Remélem, hallgatni fogsz, mint a sír! Czellárral elég jóban vagyunk, de semmi különösebb. - Légy üdvöz! Maradj, amilyen most vagy!
Éljen a köztársaság!
Kató |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zirkuli Péter: Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 17:28:14, kedd
|
| |
| |
Zirkuli Péter válogatása: Katalin
Mohazöld bársonyborítású könyvecske
Helikon Kiadó 1986.
Vörös hajában égszínkék gyöngyök ragyognak
s ha váratlan fölnevet előttem
egy elszökött ladikra gondolok s a fákra
amiknek fürtjei között madarak tanyáznak.
A mi nyomorult külvárosunk virága ő
vicénk kilencedik gyereke
ó te salakos föld sebesre kínzott házak
honnan e lángoló haj s méla nagy szemek?
Ma szeretjük egymást de ki int felé holnap
emlékezzetek rá sokat
ha unva már vén szülőit és rossz otthonát
összezárt fogakkal útrakél közülünk.
Lehet máris üzennek érte szebb világok
s akár egy csöppnyi táncosnő
szökken föl egyre följebb a fény fokain
vörös hajában égszínkén gyöngyök ragyognak. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zirkuli Péter: Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 17:23:25, kedd
|
| |
| |
Zirkuli Péter válogatása: Katalin
Mohazöld bársonyborítású könyvecske
Helikon Kiadó 1986.
Azt a férfit...
(Részlet az "Együtt a forradalomban című önéletírásból)
Károlyi Mihályt, azt a férfit, akit nekem rendelt a sors, Margit rakparti házunk kapujában láttam először. Alighanem a lóversenyről jött, mert cilinderben volt, egy nagyon félelmetes külsejű bulldogot vezetett pórázon. Én talán tizenkét éves lehettem. Éppen a mindennapi unalmas sétára indultam a rakparton nevelőnőm felügyelete alatt. Károlyi anyámhoz jött látogatóba. Később hallottam, hogy gratulált neki, milyen csinos vagyok. (...)
Körülbelül hat évvel az első találkozásunk után láttam megint, ezúttal a Parlamentben. (...) Valami rendkívüli romantikus glóriát láttam a feje körül lebegni és egészen lenyűgözött. Bámultam a beszédeit, a cikkeit, a cselekedeteit, a bátorságát. Újabban az általános választójog mellett foglalt állást, holott ez az elképzelhető legellenszenvesebb dolog volt baráti köre és Klubja szemében - a klub pedig nagyhatalom, mégpedig zsarnoki nagyhatalom volt abban az időben Magyarországon. Az ember kihívhatta maga ellen a császár és a király haragját, szembehelyezkedhetett a kormánnyal, a hadsereggel, az egyházzal - de olyan meggondolatlanságot senki sem követett el, hogy a klubja véleményét semmibe se vegye.
Justus Pál fordítása
Károlyi Mihály
Házasságom
(Részlet a "Hit, illúziók nélkül" című önéletírásból)
Több voltál feleségnél. Örömben,de
bánatban, harcban és munkában,
szenvedésben és reménykedésben
társam és igazi elvtársam voltál.
Néhány évvel a háború előtt súlyos autóbaleset ért. Akkoriban nálunk csak a szerencsés keveseknek volt autójuk, s nehéz volt ellenállni a kísértésnek, hogy az ember ne 60-80 kilométeres teljes sebességgel futtassa ezt az új játékszert.
Egy nyári délután belehajtottam az árokba. Mercedesem megfordult a levegőben és maga alá temetett. Néhány jólelkű sváb paraszt ki akart húzni a kocsi alól, de közben az autót ráejtették a mellkasomra. Három bordám eltörött. Elájultam. Amikor visszanyertem eszméletemet, a sváb parasztok házában találtam magam, s ágyam mellett mostohaanyám és nővéreim imádkoztak.
A lapok halálhíremet közölték. Andrássy Katalin, aki abban az időben még kislány volt, azt mondja anyjának: "Milyen kár, hogy Károlyi meghalt, ő lett volna a férjem!" Alig találkoztunk addig. Nagyon homályosan emlékszem rá. A budai Andrássy-palota előcsarnokában láttam a kislányt hátára hulló gesztenyebarna hajjal és nagy zöld szemekkel.
Életben maradtam és ez a lány a feleségem lett.
Az Andrássy és Károlyi család között régi és mély ellentét volt. Az Andrássyak liberálisoknak számítottak, mert szemben az ultraklerikális arisztokráciával, s így az én családommal is, ők helyeselték az egyház és az állam szétválását, a polgári házasság intézményének bevezetését. Feleségem olyan légkörben nőtt fel, amely teljesen át volt itatva politikával, s ő maga is gyermekkorától szenvedélyesen érdeklődött a politika iránt. Az Andrássyak nacionalisták voltak, de egyben a német kultúra tisztelői, antiklerálisok és nagy pártfogói a művészeteknek, különösen a festészetnek.
Apósom jól ismerte és gyűjtötte a olasz reneszánsz mesterműveit. A dunai rakpartra néző szalonja telve volt a quattrocento és cinquecento festményeivel és más korszakokból származó művekkel is: szobrokkal, fafaragású Madonnákkal, régi mesterek és francia impresszionisták képeivel, dombosműves bronzajtókkal. A falakat keleti szőnyegek borították, a palota múzeumhoz hasonlított. Gyűjteményében ott volt Rembrandt ifjúkori önarcképe, egy nagyméretű Sebastiano del Piombo, egy gyönyörű Miller, egy Coreot, egy Turnerféle naplemente, egy Daubigny, egy Lawrence és egy Canaletto.
Szeretett ott ülni a félhomályban, ahol csak a képek fölé helyezett rúdlámpák világítottak és hosszú, vékony lábait törökösen maga alá húzva megosztott figyelemmel hallgatta a körülötte folyó beszélgetést, s csendben szemlélte műkincseit. Néha körbesétált a teremben, közelről is elnézte kedvenc tárgyait, sőt gyengéden egy-egy szóval, mondattal helyreigazított valamilyen helytelen, pontatlan kijelentést, elnéző mosollyal fogadta családja nőtagjainak szenvedélyes kitöréseit. Az ő véleménye megfellebbezhetetlen volt, akár politikai, akár etikai vagy művészeti kérdésekről folyt a vita. A családból soha senkinek nem jutott eszébe, hogy ellentmondjon neki. Nem félelemből, mert szelíd és finom ember volt, hanem csodálatból és szeretetből. Ő képviselte és folytatta az idősebb Andrássy Gyula, a tévedhetetlen pátriárka hagyományait.
Az Andrássy család megszokta, hogy aki oda beházasodik, Andrássy lesz, s hogy a nők, akik más családba mennek férjhez, ott is Andrássyak maradnak.
Feleségem, Katus volt az első, aki szakított ezzel a hagyománnyal. Amint tevékenységeim és szokványos pártpolitikai rutin szintje fölé emelkedett és általános emberi tartalommal telítődött feleségem szenvedélyes érdeklődést tanúsított iránta.
Egyesek szerint feleségem erős befolyást gyakorolt rám. És ez annyiban igaz is, hogy emberek, akik együtt élnek és szeretik egymást, kölcsönös hatással vannak egymásra. Én tettem őt szocialistává, de ő volt az is, aki a aki a háború alatt figyelmemet a szegények szenvedései felé irányította, s aki meggyökereztette bennem azt az érzést, hogy nem lehet tovább tűrni az alsóbb osztályokkal szemben elkövetett igazságtalanságokat. Ő segített megtalálni egyéniségemet, hogy merjek önmagam lenni, ő éreztette meg velem legerősebben, hogy nem élhet egy ember két életet, az atavisztikus életörömökét és ugyanakkor a szocialista elvekét.
Az Andrássy családéval merőben ellentétes szellemet képviselt a Szentkirályi utcai kör, amelyben mostohaanyám, Geraldine is élt, s amely szoros szálakkal kapcsolódott a bécsi udvarhoz, államot alkotván az államban. E kör minden tagjának megvolt a maga kedvenc főhercege, főhercegnője és püspöke és - természetesen - a maga kedvenc antiszemita zsidója. Prohászka, a modern püspök, az ő szemükben szabadgondolkodónak számított.
Geraldine néni XVIII.századi, XVI.Lajos stíllű bútorokkal berendezett kék szalonjában franciául suttogtak a zsidó szövetség és az Orient Nagypáholy világot átszövő összeesküvéséről. Itt meg voltak győződve arról, hogy minden baj, minden háború és forradalom zsidók és szabadköművesek műve, ezek pedig nem egyebek, mint a világ fölötti uralomra törő "Sötét hatalom" elszánt ügynökei. Különféle módon ez a fantasztikus nézeteket valló kör igen művelt volt, tagjai járatosak voltak a szépirodalomban, kivált pedig a forradalom előtti idők francia memoárirodalmában. A parlamentáris rendszert és politikát gyanakvással vegyes mély megvetéssel kezelték. A képviselőházat kereskedők gyülekezetének, a tőzsdéhez hasonló alantas helynek tekintették, s ha valamelyik védencük parlamenti képviselőnek jelöltette magát, azt suttogták: "Nous sommes tombés si bas!". Fénykoruk a magyar "Kulturkampf" időszaka volt, amikor lelkes hadjáratot indítottak a vallásszabadság ellen és még sok évvel később is gyűlölettel emlegették és kezelték azokat, akik megszavazták a polgári házasságot vagy a zsidók ellen irányuló törvények eltörlését. Gyűlölték gróf Tiszát, mivel kálvinista volt, így hivatali méltósága szerintük sértette a római katolikus egyház tekintélyét. A háború megzavarta őket, felborította szimplifikáló logikájukat és szemléletüket. Féltek a győzelemtől, mert ez a protestáns Hohenzollernek tekintélyét és hatalmát növelte volna, de féltek a vereségtől is, mert ez meg a zsidók forradalmát és a dinasztia elleni lázadást segítette volna elő. Mostohatestvérem, Károlyi József, jellegzetes képviselője volt ennek a körnek. Anyjával és nővéreivel együtt ideje legnagyobb részét Párizsban s a francia Riviérán töltötte, s a család magatartás, szokások, sőt külső megjelenés tekintetében is inkább a XVIII. századi Franciaországhoz tartozott, mint Magyarországhoz.
Házasságunk ezt a két ellentétes szellemű kört kapcsolta össze. A magam részéről egyik hagyományt sem vállaltam. Feleségemmel együtt mindkettőtől függetlenítettük magunkat és új úton indultunk el. Családom meg volt botránkozva, de továbbra is ragaszkodott hozzám, s elfogadta "bolondériámat". Mivel közülük való voltam, egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy komolyan hiszem is azt, mit hirdetek. Katus egyszer azt mondta nekik: "Ti csak azért tudjátok szeretni Mihályt, mert azt hiszitek, hogy csalárd, kettős játékot játszik. Ha majd egyszer bebizonyítja, hogy becsületes és ennek megfelelően cselekszik is, akkor ellene fogtok fordulni." Később kiderült, mennyire igaza volt.
Esküvőnk napján különös, jövőnkbe mutató incidens történt velünk. a budai Mátyás-templomban lezajlott szertartás után parádi birtokomra hajtottunk. Akkoriban ez ötórás út volt. Át kellett mennünk a Mátrán, s éppen felértünk az út legmagasabb pontjára, amikor autónk hirtelen leállt. Elfolyt a benzinünk, mert lyukas volt a tartály. A sofőrt a kocsiban hagytuk a csomagokkal, mi pedig, Katus szobalányával és Tevrey nevű buldogommal együtt, eljutottunk az egyik erdészem kunyhójához (Az erdő már az én birtokomhoz tartozott.) Nem fedtük fel kilétünket, sőt a tornácon üldögélve, megkérdeztük, kié a birtok. "Károlyi grófé", felelte az erdész, miközben szivarját szívta és gyanakodva méregetett bennünket.
"Milyen ember a gróf" - érdeklődött Katus.
"Soha nem látjuk - válaszolta az kedvetlenül - de azt hallottuk, Pesten feleségül vett valami nagyon gazdag öreg nőt (Katus összerándult). Ritkán jár errefelé, jobban szereti az az idegen országokat."
Végül megérkezett az értünk küldött hintó, az erdész fejében világosság kezdett derengeni, s zavarában gyorsan eltűnt a konyhában. Éjfél lett, mire a kastély udvarába értünk, ahol a vihar már rég letépte a bennünket üdvözlő feliratokat, eloltotta a lámpákat, széttépte a girlandokat, megsemmisítette személyzetünk gondos munkáját. A cselédeket virrasztás közben elnyomta az álom, a komornyik már feladta a reményt, hogy valaha is megérkezünk. Közös életünknek ez az indulása nem volt valami jó előjel. És azóta is valami végzet üldöz minket, megakadályozza, hogy bárhol is letelepedjünk, országról országra hajszol, sehol sem tudunk tartós otthonra lelni.
Litván György fordítása |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Zirkuli Péter: Katalin |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 14:57:07, kedd
|
| |
| |
Szeretni kell az életet, hogy élj, s élni kell, hogy az életet szeresd." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-16 11:56:18, kedd
|
| |
| |
A mai napodat Csodálat hatja át
Bal kéz - A szívünkhöz közelebb eső, és a néphagyomány szerint az ügyetlen, a rosszabbik kezünk. Szimbolikája mindig a megragadás, megszerzés. A kártya üzenete, hogy figyelj ma a vagyonodra, pénz állhat a házhoz, gazdagodhatsz, de csak ha elég ügyes vagy! Érzelmi viszonyulás jellemez. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi harmoniakártyáim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2009. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
204 db bejegyzés |
| e év: |
1940 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 211
- e Hét: 579
- e Hónap: 6820
- e Év: 59086
|
|
|
Offline
