Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Minden, ami szeretet
  2009-06-20 18:39:34, szombat
 
 


Klubból hoztam:

Jól tudom: a fényt a szemem itta,
a dalt a fülem fogta,
a simogatást a kezem érezte,
szép utakon a lábam vitt
és a gondolatok a fejemben születtek,
mint az ég távoli villódzása,
de mindezt a szívem gyűjtötte össze
és belőle lett minden, ami Szeretet."
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Idézet Kahlik Gibrantól
  2009-06-20 18:37:33, szombat
 
 


Klubból hoztam:


"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának
fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan."
 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Antiszemitizmus hazánkban
  2009-06-20 09:13:50, szombat
 
 

Hogy ne legyen hazánkban antiszemitizmus


Kun József: Hozzátok szólok, magyarok!

Borítón: Rajzolt kisfiú arc, két rajzolt kalapos alakzat, a ferde kiskeresztes címer, holt tengeri tekercses szakállas, szemüveges fekete kalapos rajzolt alakzat nagy kövek előtt


(Utasítás írásom tanulmányozásához: Előbb olvasd el végig figyelmesen, csak azután átkozz! Utána elmehetsz a barátaidhoz és ismerőseidhez, hogy megbeszéljétek, hogyan lehetne elpusztítani engem. "Eredj, ha tudsz!").

Nagy fába vágom a fejszét, tudom. Olyan kérdés tárgyalásához fogok, amelyhez senki se mert hozzáfogni. Csipkedték már ezt a témát, innen is, onnan is, magyar és zsidó részről egyaránt, az őszinte becsületességgel, teljes nyíltsággal, a kockázat maradéktalan vállalásával még senki sem nyúlt hozzá. Pedig az antiszemitizmus elterjedésének csak így lehet gátat vetni. Ha teljesen nyíltak, őszinték vagyunk és óvakodunk a valóság elkendőzésétől.

Ha felvetődött akárhol is, akármilyen formában a magyar-zsidó viszony, az mindig a sértés, vagy a sértődöttség kinyilatkozása volt és a takargatás nyíltabb vagy visszafoghatóbb formájában jelentkezett, de rendkívüli tudatosság húzódott meg a hátterében, s egy érdek is.

A magyar ember tudja, hogy ehhez a kérdéshez nem szabad, nem lehet teljes nyíltsággal hozzányúlni, mert a részigazságok megközelítése is kiszámíthatatlan veszélyekkel jár, a zsidóság makulátlanságát is tudatossá jegeccsedett az a tévhit, hogy olyan néppel - és nem népréteggel - áll szemben, amely több százezer ártatlan zsidó meghurcolásáért és elpusztításáért megbocsáthatatlanul felelős és figyelmen kívül hagyta, hogy egy ugyanolyan szerencsétlen nép a maga tehetetlenségében és kiszolgáltatottságában a krisztusi ártatlanság mellé önmagát is - lehet, hogy latorként, lehet, hogy zsiványként - szintén keresztre feszítette.

Ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet. De mi történt azóta az emberi lelkekben? Az az érzésem, hogy mi magyarok még nem törtünk pálcát magunk felett, nem fogadtuk el kollektív bűnként azt, amit véreink a zsidóság ellen elkövettek. Nem tettük azt, amit Kölcsey a HImnuszban, mikor papírra vetette ezeket a sorokat:

"Haj, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben:"

Kölcsey nem volt bűnös, mert ő nem azonosítható a "kígyókkal, kányákkal, férgekkel", az összeférhetetlen, az egymást marcangoló magyarokkal, de úgy gondolom, hogy hamarabb kiengeszteli Istent, ha kollektív bűnként kéri a bocsánatot.

A behelyettesítést elvégezve tehát így festene az aktuális mondanivalóm: egész népünk bűnbánatát gyakorolva kellene bocsánatot kérniük a zsidóságtól. Nem azért, mert mi mindannyian bűnösök vagyunk, hanem azért, mert ez jólesne nekik és nagyobb biztosítékot nyújtana arra, hogy hasonló vétség ne ismétlődjön meg.

Hiába is tusakodnék önmagammal, képtelen volnék szívszorongás és meghatódottság nélkül idézni azokat a Radnóti-sorokat, amelyekben Kölcseyhez hasonlóan alázza meg magát a legnagyobb magyar-zsidó költő, mikor magára vállalja bűntelenül - ő aztán igazi krisztusi ártatlansággal - a mgyar kollektív bűnt.

"Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp"

Ma már senki sem vonhatja kétségbe, hogy Radnóti költészete világszinten képviseli modern magyar líránkat, de ha csak egy verset ír, a "Nem tudhatom" címűt, azzal is nagy hazafias költőink közé emelkedik, mert lehetetlenség szebben összefonódva a szülőfölddel, a magyar tájjal, az egész magyar hazával, mint ahogyan ő teszi:

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt a lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyermekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága,
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábaimhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom..."

Azegész verset idézhetném, oly csodálatosan szép, s mindvégig azonosulás mindennel, ami magyar: Vörösmartyval, a temetőben sírdogáló anyókával, a bakterrel, a gyermekeinkkel, a magyar komondorral, a balsorstól szenvedő egész magyar néppel, ahogy ő mondja:

"a házfalaról csorgó vöröslő fájdalom"-mal.

Kölcsey és Radnóti! Egyrészt a legszentebb imáinkat kifejező, másrészt (ne takargassuk most már)a legnagyobb disznóságunkat engesztelő költői név egymásmelletisége, legyen a biztosítéka annak, s egyben a bátorítás is hozzá, hogy egyszer majd szemet hunyunk, hogy egyszer majd megbocsátunk kölcsönösen. Minél hamarabb tesszük ezt, annál jobb lesz. Mindkettőnk számára.

Szándékom őszinteségét és komolyságát úgy pecsétlem meg, hogy visszatérek ahhoz a bibliai történethez, ami számomra a legtöbbetmondóbb, a legszentebb: Krisztus megfeszítéséhez. Csak akkor juthatunk el kölcsönös és teljes megbocsátáshoz, kedves zsidó testvérem, ha mi magyarok úgy nézünk fel rd, mint a gogotai keresztre, ami tulajdonképpen a te megdicsőülésed szimbóluma is (a mi hitünk szerint) és nekünk kijáró lator szavával, de szó szerinti bibliai idézettel kérünk bocsánatot tőled: "emlékezzél meg rólam, mikor eljössz a te királyságodba" és te is szó szerint idézed nekünk biztatásként azt, akit megfeszítettél velünk együtt, s aki nekünk a legdrágább: "Bizony mondom neked, ma velem leszel paradicsomban."

Keresztyén létemre én ennél nagyobb bűnbánatot a magam és a népem nevében nem tehetek. Számunkra ez a maximum. Mi jól tudjuk, hogy a krisztusi szavak kijátszása mit jelentene nekünk: az üdvösségünk feladását.

Bevallom neked őszintén: nagyon tökéletlen embernek érzem magam. Évtizedek óta töröm a fejemet, hogy rájöjjek végre: tulajdonképpen mit kellett volna tennem, mikor a pribékjeink téged elvittek? Hogyan segíthettem volna rajtad? Ha lelövöm azt, aki téged elragadott szeretteid köréből? De akkor engem is lelőnek, vagy melléd dognak a marhaszállító vagonba. Esetleg egy embert megmentek. De mi lesz a többivel? Igen, ezt kellett volna tennem. S a példámat követnie kellett volna 600 ezer magyarnak. De akkor esetleg elpusztul a 600 ezer magyar meg 600 ezer zsidó. És akkor a fasiszta magyarok és nem magyarok együtt röhögtek volna.

A kérdés logikai továbbfejtése újabb kérdés felszínre hozását feltételezi: fordított esetben te képes lettél volna rá, hogy meghozd ugyanezt az áldozatot?

Látod, mennyire bonyolult ez a kérdés?

Nehogy azt feltételezd, az Istenért, hogy én játszom a szavakkal, netalántán gúnyolódom, vagy félre akarlak vezetni téged. Ismerve az emberi gyöngeségeket és gyarlóságokat, én el tudok képzelni egy ilyen magatartásformát mindkét oldalról. De úgy segéljen engem az Isten: őszinte vagyok, becsületes a szándékom. Én nem akarom fehérre mosni magam, mert biztosan hiszem: ebben a disznóságnak nevezett ügyben bűnös vagyok. Csak azt nem tudom, hogy pontosan mégis miben és mekkora mértékben vagyok az. Adja az Isten, hogy egyszer megvilágosodjék az elmém, hogy lássam is azt, aminek a feloldására nem tartom eléggé méltónak magam. Mert biztos vagyok benne, hogy van ilyen dolog:cselekvés, mulasztás - nem is sejtem, hogy mi lehet, de van és van. Olyasmi amit irántad és egész néped ellen követtem el.

A magam oldaláról nem is feszegetem tovább a kérdést. Ez már végérvényesen így van, lezárt lelkiismereti ügy.

Ne haragudj, ha a te oldaladról is mérlegelek most már, éspedig úgy, hogy szintén népem szájából teszem fel a kérdéseket. Mindegy, hogy igaz, vagy nem igaz kérdések ezek, vagy csak részben igazak. De kérdések, meret nagyon sok magyart foglalkoztatnak.

Megkérdeztem száz fajtámbelit, megfigyeltem titokban talán ezret is, ők hogyan vélekednek rólatok. A véleményem sok kérdésben eltér az övékétől, de vannak esetek, hogy megegyezik. Most érkeztem el oda, hogy mi az, ami a magyarságnak fáj, amiben sérelmezettnek véli magát. Veled szemben. Akárhányszor meggyőződhetsz róla, hogy ezek a problémái, ezek a helyes vagy helytelen meglátásai. Hogy könnyebben tárgyalhatók legyenek, pontokba szedem őket.

Íme, amiket mondanak:

1. Zsidókérdéstnem ismerem Magyarországon, mert a zsidók átlagkeresete sokkal jobb, mint a magyaroké, különb lakásokban laknak és van pénzük arra, hogy beutazzák a világot.

2. Nem lehet bírálni őket, mert azonnal nacionalizmussal, sovinizmussal, antiszemitizmussal vádolnak mindenkit.

3.Gyűlölnek bennünket a vélt antiszemitizmusunk miatt, de nem törődnek azzal, hogy mi történt és történik például Romániában, mert ott a II. világháború idején a zsidóságot megmenekítették.

4. Kun Béláék nemzetközisége és forradalma sokat ártott népünknek, a nyugati nagyhatalmak kegyetlenül megtorolták a magyar kommunizmust. Kun Béláék nélkül kisebb területi veszteséggel is megúsztuk volna Trianont.

5. Rákosi Mátyásékat sohasem választotta meg a magyar nép, erőszakkal, külső támogatással ragadták magukhoz a hatalmat, aztán ávósaik bosszút forraltak a magyarság ellen.

6. A kommunizmus propagálásával a zsidók más országokban is vezető pozíciókba jutottak, a legnagyobb kommunistáknak vallották magukat, sok embert megkínoztak, bebörtönöztek, elhurcoltak, kényszermunkára fogtak be, meggyilkoltak, aztán hátat fordítva a kommunizmusnak, a kapitalista országokba távoztak.

7. Ma ugyanazt csinálják a megszállt arab területeken, amit velünk csináltak annak idején.

8. Kezükben tartják a tömegkommunikációs eszközöket: a televíziót, rádiót és a sajtót, sok tekintetben kulturáilis életünk irányítását. Fordított numerus clausust hoztak létre - a maguk javára.

9. Lazább életvitelükkel, szabadabb felfogásukkal negatív hatással vannak a hagyományos magyar erkölcsiségre.

10. Sok fajtestvéremtől hallottam: szeretném látni az első zsidó traktorost, kohászt, bányászt, aztán újabbakat.

Megismétlem, amit korábban mondtam: a felvetett kérdések létezéséről (sőt gyakoriságáról) akárki meggyőződhet. A helyességükről, vagy a rosszhiszeműségükről alkosson ki-ki egyéni véleményt, ma joga van hozzá minden állampolgárunknak, mindenki úgy politizál, ahogy akar. Én is elmondom az egyéni véleményemet - ezzek párhuzamosan és a későbbiekben a saját fajtámról alkotott véleményemet is.

1. Osztom azt az elképzelést, hogy zsidókérdés tulajdonképpen nincs Magyarországon - a mai napig. Mert ez azt jelentené, hogy a zsidóságot jelentősen háttérbe szorítják, állampolgári jogaitól megfosztják, lehetetlenné teszik anyagi, szellemi, kulturális érvényesülését. Ilyesmiről szó sem lehet, mert akkor a hazai zsidóságnak pontosan olyan körülmények között kellene élnie minden vonatkozásban, ahogy a romániai magyarság élt és él - természetesen a többi kisebbségi is. A napnál is világosabb, hogy a kétféle életmód között felmérhetetlen különbség van.

Nem tagadhatjuk azonban felbukkanását bizonyos fokú antiszemitizmusnak,ami ellen határozottan és sokoldalúan azonnal fel kell lépnünk: magyaroknak és zsidóknak egyaránt, mégpedig összefogva és nem külön.

Ami az utazásokat illeti:

A zsidóság - számarányát tekintve - sokkal többet utazik távolabbi országokba is és ez mindenképpen jobb anyagi szituáltságát tükrözi. De el kell ismerni, hogy nagyobb a kulturális igénye (mivelhogy műveltebb), szívesebben áldoz utazásokra. És magyarázatként kell elfogadnunk azt is, hogy nem issza el a pénzét. Ők nem olimpikinok töményital-fogyasztásban, mi pedig igen. (Az ilyen pénzekből rengetegeget lehetne utazni.) Lehet, hogy kevesebbet dohányoznak.

2. A zsidóság nagy hiába esett, mikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem engedi bírálni magát, mert figyelmen kívül hagy egy igen fontos lélektani kérdést: az elfojtott vélemény nem csendesedik el, hanem az intenzitása napról napra nő, kamatozza magát és idővel szükségképpen robban, mégpedig kiszámíthatatlanul, beláthatatlan következményekkel. Ha hagyják, hogy még gyengébb formáiban a felszínre kerüljön, akkor kiszámítható, kezelhető, leszerelhető. Politikai szempontból ez igen fontos taktikai kérdés.

A hibákat nem védeni kell,hanem mindenekelőtt el kell kerülni. A feketére nem szabad azt mondani, hogy fehér. Eltakarni sem szabad a hibát, mert mindig akadnak olyanok, akik a takarókat felemelik. Úgy is mondhatnám: ez a takarók sorsa.

Hogy a zsidóság hibáit bírálókat milyen könnyen nacionalistáknak és fajgyűlölőknek bélyegzik, azt sem én találtam ki, a Magyar Írók Szövetsége 1986. november 29-én és 30-n tartott közgyűlésén igen jelentős író ajkáról hangzott el ez a megjegyzés. Minden bizonnyal ő is napi megfigyelései alapján nyilatkozott így.

Furcsának tartom: a zsidóság nem hagyja bírálni magát, de ugyanakkor bennünket akárhányszor bírál.

3. Nem állítom, hogy túlságosan így van, de ha felüti a fejét az antiszemitizmus, ott szemitizmus is van, érdemes a helyzet kivizsgálásával, mérlegelésével foglalkozni. Nem hiszem azonban, hogy Ceausescu Romáiájában komolyabb hibát követett volna el az ott élő zsidóság - a korábbi tapasztalatokból is okulva -, mégis nagy elnyomásnak és megaláztatásnak volt kitéve a diktátor halála pillanatáig. Ceausescu nemcsak a magyarokat és a németeket gyűlölte, hanem valamennyi nemzetiségét és hírhedt antiszemita volt, amiről Ion Mihai Pacepa "Vörös horizontok" könyve hitelesen tudósít. Amikor New York polgármestere, a zsidó Edward Koch meglátogtta Ceausescut embereivel a szállásán, a Waldorf Astoria szállodájában távozásuk után így kiáltott fel a diktátor: "Alkoholt!... Olyan bűz van itt, mint egy disznóolban. Egy zsidó disznó, egy New York-i zsaru és egy koszos néger." (I.m II. 353.)

Az első kötet 159. lapján szó szerint ez olvasható: "Nem Király az, aki aggaszt engem. Eltaposhatom,mint egy poloskát, amikor csak akarom. Hanem Kádár. Tudom, hogy a zsidó disznó van a dolog mögött. A nyakamon érzem a lihegését. Vissza akarja csatolni Erdélyt Magyarországhoz. De akkor háború lesz. Az első és a második világháborúban a románok elfoglalták Budapestet, el fogjuk foglalni újra.

A kötetből megismerhető Ceausesecu hírhedt "emberkereskedelme" is, a Jesahanu-Marcu által létrehozott úgynevezett "úriemberi egyezmény", melynek értelmében Ceausescu minden egyes kivándorolt zsidóért jelentős pénzösszeget kapott. Ez az összeg függött a kortól, az iskolázottságtól, a szakmától, az alkalmazástól, a családi állapottól és fejenként 2000 és 50 000 dollár között mozgott. Néhány kivételes esetben Jesahanutól 250 000 dollárt kértek. Így látott hozzá Ceausescu a közel 1 millió német kiárusításához is.

Ceausescuné is megrögzött antiszemita volt. Azért haragudott Gheorghe Pana munkaügyi miniszterre, az Általános Szakszervezet vezetőjére, mert zsidó felesége volt.

Pecapa megjegyzi, hogy már Gheorghe Gheorghiu-Dej is szédületes összegeket keresette a zsidók kivándorlásánakengedélyezésével.

Meglepőnek tartom, hogy a magyarországi zsidóság hosszú évekenát semmit sem foglalkozott a romániai zsidóság helyzetével és most, Ceausescu halála után sem foglalkozik kelőképpen.

Köztudomású, hogy Auschwitz egyik túlélője, dr. Nyiszli Miklós nagyváradi orvos (a lányát, Zsizsit tanítottam) a "Mengele boncolóorvosa voltam" című könyv szerzője tervezte a romániai zsidóság tragédiájának megírását is, de erről a hatóságok tudomást szereztek és az öngyilkosságba kergették. Meglepő, hogy akadtak zsidó emberek, akik mindent elkövettek, hogy írásaikkal a romániai progromok minden nyomát eltüntessék. Oliver Lustig például az "Excepcie? Da, a fost o exceptie!" ("Kivétel? Igen, kivétel!") című írásában azt bizonygatta, hogy a magyarok csökkenteni akarták a románok számát Észak-Erdélyben, azért írtották ki a zsidókat, akik Romániában úgy éltek, mint a Paradicsomban. Hasonló szellemben írt Buarst is, azt állítva, hogy Románia az egyetlen kelet-európai ország, amely nem engedte eldeportálni a zsidókat, hanem ellenkezőleg: megvédte őket.

Amikor a Zsidó Világszövetség felszólította a zsidóközösségeket, hogy kutatások és egyéni megpróbáltatások, szenvedések alapján írjanak meg minden zsidóüldözést, M. Carp egy háromkötetes könyvben dolgozta fel a romániai zsidóság szenvedéseit és pusztulását. Címe: Cartea neagrá depre suferintele evvreiler din Románia. (Fekete könyv a romániai zsidóság szenvedéseiről.) Munkájához felhasználtl minden rendőrségi végzést és belügyminiszteri rendeletet, másolatokat készített róluk. Carp 450 ezer zsidó szenvedéséről számol be, akik közül 350 ezret meggyilkoltak, nem is német kényszerre, hanem a belső antiszemitizmus kegyetlensége folytán. Megemlíti, hogy már jóval a Vasgárda megalakulása előtt is voltak súlyos atrocitások Romániában és Curtio Malaparte "Kaput" című dokumentum-regényére hivatkozva közli azt is, hogy iasi-i tömegmészárlásban igen nagy mértékben vettek részt civilek is.

A román hatóságok az egész világra kiható akciót indítottak, hogy minden könyvtárból tűnjenek el Carp könyvei és ez az akció olyannyira eredményes volt, hogy a világhírű Harvard, Sorbonne és a jeruzsálemi egyetemen sem található meg a könyv mindhárom kötete. Figyelemre méltó, hogy a zsidóság egy kelet-európai államból sem menekült annyira, mint Romániából. A harmincas években majdnem egymillió zsidó élt Romániában, de ma már húszezren sem merik zsidónak vallani magukat a sokáig makulátlannak minősített hazában."

A zsidóellenes uszítással hazánkban is találkoztunk már a II. világháború előtt is, például ilyen őrültségeket olvashatunk: "A műveletlen parasztság nálunk kezdettől fogva gyanúval nézte a hatóságok víztisztító működését, s főként Kassa körül terjedt el köztük a hit, hogy az urak és a zsidók mérgezik a kutakat és céljuk a parasztság kiírtása." (Trócsányi Zoltán: Kirándulás a magyar múltba 1937. 235. l.)

A tiszaeszlári vérvádat említem még meg.

Szóval a II. világháború előtt sem volt tiszta a lelkiismeretünk.

Hogy a zsidóság gyűlölne bennünket feltételezett antiszemitizmusunk miatt? Ebben én nem hiszek. Akkor legkiválóbb fiai -mondjuk világhírű karmesterei és tudósai - nem nyilatkoznának úgy rólunk, ahogy teszik. Nem terjesztenék a magyar kultrát az egész világon. Hogy példát is mondjak: Doráti Antal jóságos arcában én sohasem tudtam volna kételkedni. Teller Ede sem mond rólunk semmi rosszat. Úgy érzem, szeret minket, vagyis megbocsátott.

4. Ahhoz, hogy teljes mértékben átérezzük a zsidó nép tragédiáját (merem állítani: sokan és sokszor átérezzük), szükségesnek tartom,, hogy zsidó testvéreim is gondolják át a mi történelmünket és így próbáljanak néha-néha megközelíteni bennünket. Nagy bátorítást adna ez nekünk újabb lépéseink megtételéhez. Felvetek egy kérdést: gondolkoztak-e már azon, hogy a mohácsi vész óta hány évig kormányozták Magyarországot szabadon a magyar emberek? Vegyük csak sorra:

150 évig törökök uralkodtak fölöttünk, utána pedig a Habsburgok, az 1848-as forradalomig. A szabadságharc idején a magyar nép kísérletet tett a Habsburg-iga lerázására, de ez nem sikerült és a 67-es kiegyezés sem hozott radiikális változást, merte az osztrák uralkodó továbbra is magyar király maradt, a közös hadügy, külügy és pénzügy pedig csak papíron volt közös, mert Ferenc József továbbra is úgy uralkodott, ahogy akart, mindig meg tudta találni a módját annak, hogy az osztrákok felé billentse ki közös mérlegünket. Gazdaságilag sem vállhattunk teljesen függetlenné 1867 után.

Eljutottunk tehát az első világháborúig anélkül, hogy évszázadokon át kezünkbe vehettük volna saját hazánk irányítását. Ahogy Kölcsey írta népünkről a Himnuszban:

"Szerte nézett, s nem lelé
honját e hazában!"

Egy nép tragédiája akkor válik igazán teljessé, ha szabadságát elvesztve ki sem nyithatja a száját, vagy ha igen, akkor azt kell hazudnia, hogy szabad. Németország belekényszerített bennünket az első világháborúba.. Milliónyi halottunk volt, megszámlálhatatlan bénánk, betegünk és kivándorlónk. Nem volt elég tehát a századforduló táján kivándorolt másfél-kétmillió szegényparasztunk elvesztése, egy olyan érvágás, amit sohasem pihenhetünk ki.

Nem volt szabad beszélni róla mindmáig, hogy milyen következményekkel járt hazánkban Kun Béla kommunizmusa. Ma már világosabb a napnál is: ha nincs ez a kommunizmus, akkor Magyarország 282 ezer négyzetkilométernyi területéből nem 93 ezer négyzetkilométernyi marad, 18 millió lakosunkból pedig nem 7,6 millió, hanem lényegesen kisebb veszteséggel úsztuk volna meg Trianont, hiszen Wilson amerikai elnök állandóan Magyarországgal és megvan ez a felismerés az angol politikusokban is. Trianoni katasztrófánkat az utódállamok politikusai által lepénzelt francia tábornokok idézték elő és legbiztosabb ütőkártyájuk a már említett bolsevizmusra történő hivatkozás volt, - Kun (Kohn) Béla kommunizmusára. Keressünk csak rá néhány meggyőző bizonyítékot:

- A francia kormány 1919. januárjától, attól az időponttól tehát, amikor újból elejtette a katonai fellépés gondolatát Közép-Európában, s közelebbről Magyarországon, láthatóan szerette volna elérni, hogy stabilizálódjék a rendezetlen körülmények között fokozatosan kialakult új rend (Ormos Mária: Pádovátóll Trianonig, Kossuth Könyvkiadó 1983. 160. l.).

  
 
0 komment , kategória:  Hozzátok szólok, magyarok!  
Joshi Bharat mai idézete
  2009-06-20 06:38:46, szombat
 
 

Álmodozz, mintha örökké élnél; élj, mintha ma meghalnál." 		 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Mai harmoniakáryám
  2009-06-20 06:31:47, szombat
 
 

A mai napodat Egyéniség hatja át


3 - Három - A család, a magasabb szintű gondviselés, a szentháromság száma. Rendet, stabilitást, biztonságot teremt az életünkben. Feloldódnak benne az ellentétek, a kezdet és a vég közé a dolgok kimenetele, a múlt és a jövő közé a jelen is beékelődik. A Magyarság száma, a Jupiter bolygó uralja. A teremtés három lépcsője a fizikai, lelki és szellemi sík.		  
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 457
  • e Hét: 825
  • e Hónap: 7066
  • e Év: 59332
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.