|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2009-06-24 15:50:43, szerda
|
| |
| |
"Tégy jót, és gondolj arra, hogy minden óra lehet az utolsó." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-24 15:38:20, szerda
|
| |
| |
Tünemény suhant át Erdély felett
Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához
Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada
Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor
Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban
"Az voltál-e, aki vagy?"
"Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.)
Művész volt...
Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell
"Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine
Csire Gabriella: Karola hétköznapjai
Így mondták el nekem kortársai
A "Brassói Lapok" szerkesztőségének első kis helyiségében tulajdonképpen egy előszobában dolgozott, ott csak az ő íróasztala volt. Mindig nagyon csendesen jött, sokszor csak azt láttuk, hogy már ott ül. Néha feltűnően szomorúan. Középnagyságú, barna aktatáskában vitte haza például Ifjúsági Rovatának postáját, - amikor azt szerkesztette - otthon is foglalkozhatott az érkezett levelekkel.
Nagyriportjait, társadalmi témájú, színes hírfejeit rendszerint bent írta.
Szerkesztőség után olykor lement, kollegáival, a közeli Korona-kávéházba, ott jól érezte magát, tréfálkozott, kedvesen kacagott.
Könnyed volt, máskor meg súlyosan levert.
Ruhái közül emlékszünk egy rövid, fekete csikóbundájára, azután utolsó telén kapott férjétől egy bordó szövet télikabátot, hosszút, azt nem szerette, nem is igen hordta. Akkoriban olyan testhez tapadó trikóruhákat viseltek. Volt neki fehér és drapp színű.
Néha elment egy-egy családos kollegához, vagy más ismerőshöz, mindig olyan szerényen ült le, holott már külső megjelenésével is ráirányult a figyelem. Sose volt hangos, nem hallották vitatkozni, bár látszott, hogy mindent megfigyel - nem szándékosan -, de maguktól beléivódtak a jelenségek.
A rendszeres szórakozás a mozi volt, akkoriban lett hangos. Lakása mellett, a Hosszú utca elején volt az Astra mozi, ott az erkélypápolysor elején ült. Néha előbb jött, néha késve - ahogy a munkája, családja engedte - ide is csendben. Huszan-harmincan ha voltak összesen a nézőtéren. szomszédos Hosszúfalun is volt mozi, de ott még nem hangos és mert a lakosság már hallott a hangosfilmekről, egy ideig ez volt a becsalogató: "Hangos film némába vetítve."
Előadás után mindig az "I-lo-na...! dalt gramofonozták, bánatosan kongott, minden olyan üres volt körülötte, gyengeöltözékű emberek, hiszen épp akkor volt az a nagy, gazdasági világválság.
A kolozsvári Magyar Színház, dr Janovics Jenő hírneves igazgató társulata vendégszerepelt nyaranta, a "Mosoly országát"-t is játszották, a fő férfiszerepet egy temesvári patikus, amatőr operaénekes énekelte, ezt az előadást azonban nem láthatta, otthon kellett maradnia - holott ez az előadás is az Astrában, a szomszédságában volt, mégsem jöhetett át.
Senki sem segítette írói megnyilatkozását. Annak idején egy gimnáziumi dolgozatáról - az "Ember tragédiája" Tower-jelenetéről - ezt jegyezte mellé piros ceruzával irodalomtanára, akit pedig nagyrabecsült, dr. Waszilkievits: "Kissé túlzottan egyéni, szubjektív, de azért színes, szép leírás. Jeles." - pedig nem történt semmi egyéb, mint amit Claude Lorraine vallott: "A művészet: az Élet, az egyéniségen keresztülszűrva." Épp hallucinációja lehetett a dolgozat fő értéke.
Később riportjaiban, hírfejeiben is mindig volt valami egyéni, mély, elgondolkoztató, ha csak a végén néhány sor is, amelyben feltárta világszemléletét, eredeti látásmódját. Ilyenek például: "Egy szánkó és egy gyermekélet" (1931. február 15, bár az újság az oldalakon az évszámot sosem jelezte, de ez az esztendő lehetett), azután a "Mikulás" (1930. december 6), továbbá "Kicsiny magyarok karácsonyi álma: kenyér!" (1920 karácsonyi szám), majd "Megfeledkeztek egy új békenapról" és "Advent". Leginkább egy új világháború lehetősége és a nyomor foglalkoztatta.
Valószínűleg nem is tudták róla (talán egyetlen beavatott kivételével), hogy író is, drámaíró.
Vidéki letargia feküdt mindenre. A Pest felé való gravitáció - ma már világosan látható - átok. Ha képes az ember rá, bárhol lehet írni, jót írni. Bizonyítja Nagy Karola.
Más volt a helyzet az olyan írókkal, akik a székelység lelkét szólaltatják meg és akik után politikai okokból is szívesen kaptak akkoriban a magyar fővárosban. Szerencse, hogy olyan író is született, iletve érvényesült így megérdemelten, mint Tamási Áron és a politika útvesztőiben később, sajnos, eltévedt Nyírő József.
Hányszor kérte a szerkesztőséget: "Rendezzetek nekem estélyt! - hogy szavalhassa kedvenc költőit, elsősorban Adt. De hog y Markovits Rodion, a "Szibériai Garnizon" akkori sztárírójának előadását "színesítse". Ott meg a Szerzői Jogvédő Hivatal megbizottja (kiderült, minden kis helyen is van ilyen) nem engedte szavalni, ma sem tudjuk, pénzt akart vagy valóban volt ilyen tilalom. talán politikai.
Forgács Sándor, az akkori kolozsvári színház nagytehetségű drámai művésze )a deportáló vagonban megőrült) meghallgatta: "Kiváló, nagy tehetség".
Haláláig élt is benne a kérdés: irodalom, vagy színészet?
Sokat, ceruzával és szétszórtan jegyzetelt. Néha füzetbe, máskor szerkesztőségi "kutyanyelv"-re, azokra az olykor majdnem térdigérő kéziratpapírokra. Még férje adóhivatali nyomtatványainak szélére is.
Magával a regénytrilógia-tervvel csak későn kezdett komolyabban foglalkozni (a színpad jobban érdekelte) és csupán néhány héttel halála előtt írta fel egy rózsaszínű dossziéra a megírandó regény címét: "Amíg egy asszony dolgozni kezd."
Hordozható kis kék Erika írógépéből - férjétől kapta ajándékba - kerültek ki kész munkái.
Egyszer meghívott magukhoz - a maga módján férje is művelt, talán irodalom-kedvelő is volt - egy fiatal román költőt, akit akkor még csak szűk körben ismertek: Eugen Jebeleanut. A magyar szerkesztőségből is többen hallgatták. Talán férje baráti köréhet tartozott, vagy csupán hallott tehetségéről.
Nagy Karola nagyon komolyan, gondosan dolgozott a lapnál, előbb a Brassói Lapoknál, majd a Népújságnál. Utóbbiból megmaradt olyan szám, az 1932 . március 18-i példány, amelyben tizennégy, egy másikban, az 1932. április 18-i számban öt cikke van, kisebb-nagyobb, de mind önálló című, egy és kéthasábos. Riportjai reálisak, sallangnélküliek voltak, aminőket vidéken ritkán olvashattunk akkoriban. Interjúiban már olvashattunk közvetlenhangú dialogizáló képessége.
Később lanyhult újságírói munkája ...írói alkotásaira összpontosított, de okozta ezt az elvágyakozás, a folytonos tervezgetés, az "álomkép: Pest" is. Miért is vágyik el az ember ifjúsága színhelyéről, amikor öregségére oly fájdalmasan visszavágyik oda!
Még néhány adat: Segesvárott a Bajor utca 113. számú házban, a "Zimmermann udvarban" született, később a Híd utca 5. alatt laktak, majd férjével Medgyesen a farkas utca 27 szám alatt.
(27: tragikus, mágikus szám - Carlo Lévy: "Az óra".) És 27-én halt meg.
A bukaresti padlásszoba címe, (ahol öngyilkosságot kísérelt meg) ismeretlen.
Dolgozott a Brassói Lapoknál egy ideig még egy újságírónő, Dénes Kató, a szatmári "Szamos" című napilap főszerkesztőjének és kiadójának, Dénes Sándornak a lánya, aki azután visszament Szatmárra. Nagy Karika váratlan halálhírére ezt a levelet írta onnan volt brassói szerkesztőségének:
"Minden fáj, ami az ő halálával végleg lezárult a mi életünkben. Megcsúfolása volt ez mindennek, ami nagy és szép az ember életében: minden tervezgetésnek, minden érzésnek, minden hitnek és várakozásnak. Forgács Sándor, aki a kolozsvári társulatnál most itt vendégszerepel néhány napig, rettentően odavolt. A kis Mihályi, égy másik színész, úgy sírt, mint egy gyerek. Anyám nem is ismerte, maga is elkezdett sírni. Jaj, azt mondtam, hogy csak pillanatnyilag olyan kedves nekünk ez az utca és néhány év múlva épp úgy kiesik az emlékezetünkből, mint akármelyik más város, vagy lakás. Sajnos azonban ez a hely örökre bevésődött - a lelkünkbe."
Még abban az évben, 1933 augusztusában meghalt Nagy Karola férje is, Bukarestben az Antoniu Szanatóriumban.
Meghalt a férje, meghalt Karola, meghalt a gyermekük, Bébyke.
Fiatalon.
Az egész, kis család... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Nagy Karola-rejtély |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-24 14:56:31, szerda
|
| |
| |
Tünemény suhant át Erdély felett
Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához
Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada
Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor
Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban
"Az voltál-e, aki vagy?"
"Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.)
Művész volt...
Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell
"Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine
Csáky Szonja (volt grófnő): Valamiképp sorstárs
Csáky Szonja, akinek édesapja a két világháború között Magyarország törökországi, amerikai képviseletének nagykövetségi tanácsosa volt és ő maga is élete egy részét ott töltötte, személyesen nem ismerte Nagy Karolát. De írói hagyatékának első kiadása ("Itt voltam", 1934) később már itthon, Pesten a kezébe került.
Különösen az ötvenes években, miután mi a grófi rangunkat elvesztettük és én szinte mindjárt köműveslánynak mentem, többször elolvastam Nagy Karola könyvét.
Nem volt nekem semmi okvetlenkedő panaszom, munkatársnőim, társaim igazán mondhatom, megszerettek, lelkiismeretesen hordtam a téglát, maltert, egyengettem, vakoltam, csupán a keresztnevem, Szonja, nem tetszett nekik. "Nézd, értsd meg, egy magyar munkáslányt nem hívhatnak így. Legyél te Kati." Már nyelvemen volt, hogy magyarázzam meg, ez orosz név most éppenhogy "aktuális" és Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés legszerencsétlenebb, ugyanilyen nevű nőalakjának az eléje térdeplő Raszkolnyikov diák így hódol: "Nem te előtted borulok le, hanem az egész világ szenvedése előtt"... nem tettem ellenvetést, elfogadtam a kívánságukat, maradtam köztük Kati.
Nos, Nagy Karola nem volt grófnő, csak amolyan erdélyi középnemes leszármazott, mindenesetre volt családi, koronás címere, melyet végképp nem használt, csak ilyan névjegyét látta valaki. De Naplójából, egy-egy jegyzetéből, sőt "Claire" című drámájának hősnőjéből is sorsomra ismertem.Vagyis arra: nem a származás, hanem csakis a lélek, a jellem, a tudás a fontos. Ahogy a darabban ezt a félig-meddig maga is arisztokrata hölgy megszégyeníti az öntelt báró kérőjét, amiért ez nem ért meg egy Szép Ernő verset..."Lelkedben érzel egy néma foglyot, Fel s alá járni fejér kulcsolt kézzel?" és pusztán ítélete nagyon-nagyon tetszik. Grófi rangomat rég elfeledtem, de szívembe zártam a szinte kérgeskezűen születetteket, barátnőimmé, barátaimmá váltak. Nagy Karola bárójának vizsgáztatása kötelező lehetne minden embernél? mi van legbelül, az agyban, a kebelben? .... mert csak ez a döntő"
(Csáky Szonja később férjhez ment a bankigazgató-fi dr. Székely Gábor matematikushoz, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársához (brassói eredete még közelebb hozta mindkettőjükhöz Nagy Karolát)...szomorú, hogy e rendkívül rokonszenes, új államrendszerünkbe oly őszintén beilleszkedő házaspár - előbb Szonja, majd Gábor - aránylag fiatalon távozott az élők sorából.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Nagy Karola-rejtély |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-24 07:39:41, szerda
|
| |
| |
Tünemény suhant át Erdély felett
Ecsetvonások a magyar Baskircsev Mária portréjához
Szerkesztette: Erdélyi Lili/Ada
Szerkesztésért felelős: Benamy Sándor
Készült a Szegedi Nyomdában 1988-ban
"Az voltál-e, aki vagy?"
"Nem voltam az, aki vagyok, de mindig az akartam lenni és nem tudtam (Ti, bírái előtt, Kr.e.2700-ban.)
Művész volt...
Nemzedékek sorsa nemzetfölötti értelemben tudatosodik benne. Benedek Marcell
"Mindenütt Golgota van, ahol valaki új gondolatot mond ki." Heinrich Heine
Dr. Czeizel Endre: Egy orvosgenetikus tisztelgése Nagy Karola emléke előtt
A biológia és ezen belül a genetik elsősorban két adottságcsoporttal magyarázza az ember kiemelkedését az élővilágból. Az egyik: tulajdonságaink sokszínűsége, amely képessé tett minket magasszintű társadalmi munkamegosztásra. A másik: közösségalkotó tehetségünk. E két emberré tevő sajátosságunk leginkább a férfi-nő kapcsolatán érhető tetten. A társadalmon belüli nemi feladatmegosztás csakúgy erre vezethető vissza, mint a legfontosabb emberi közösség, a család létrejötte. Mindezek sikeressége a két fél-ember: a férfi és nő önként vállalt társadalmai szövetségén nyugszik. (Az viszont már a nemi szerepek társadalmi alakulásának visszásságát jelzi, hogy ez az egymás adottságait kiegészítő kapcsolat már csak a női szerep: a "fele"-ség megjelölésében nyilvánul meg.) A férfi és nő viszonya az egyén boldogulása és a társadalom jövője szempontjából meghatározó. Hinnünk kell abban, hogy az emberré válásunk még nem fejeződött be. Ennek beteljesülése jórészt a legtermészetesebb emberi viszonytól, a férfi és nő egymásrautaltságától függ. Mindezt azért is érdemes hangsúlyoznunk, mivel a múlt hordalékai ezt a köteléket is gyakorta megrontják, de legalábbis elsekélyesítik. Vessünk egy pillantást gyökereinkre.
A kétneműség a természetes kiválogatás eredménye és egyben további forrása is. A biológiai lényből társadalmi személyiséggé emelkedő ember képessé vált a természet erőinek korlátozására, majd saját céljainak megfelelő alakítására. A kétneműség biológiai következményei némi egyszerűsítéssel arra utalnak, hogy a társadalmi munkamegosztás során a fajfenntartás: a reprodukció, tehát a gyermekvállalás feladata döntően a nőkre hárul, míg a fokozott testi erőt és a harciasságot igénylő létfenntartás, a produkció inkább a férfiak jussává vált. Ez a biológiai adottságon nyugvó természetes feladatmegosztás lett azután az osztálytársadalmakban a nők "eredendő átkává" és másságukból adódó alávetettségük okává. S ebben kell keresnünk a nagy női alkotók ritka előfordulásának magyarázatát is. Hiszen a múltban a nők csak ritkán és csupán speciális területen (színésznő, táncosnő, énekesnő, esetleg író, vagy költőnő) találhatták meg önmegvalósulási lehetőségeiket. Emiatt mind ez ideig az emberiség felének az értékei ilyen szempontból kihasználatlanok maradtak. S ezáltal nemcsak mennyiségben szenvedtünk hiányt, de minőségileg mástól estünk el.
A nők évezredes hátrányos helyzete ellen szervezett harc csak az elmúlt században kezdődött meg. S ahogy lenni szokott, az egyoldalúságra egyoldalúság volt a válasz. A nőmozgalom mindenáron a női nemnek a férfiakkal való egyenlőségét próbálta bizonyítani, összekeverve a biológiai különbozőség és a társadalmi egyenrangúság fogalomkörét.
Nem véletlen, hogy Nagy Karola megismerése éppen a két nem harmonikus társadalmi viszonyának fontosságára emlékeztet. Természetesen Nagy Karola rövid, csupán 27 évet megengedő élete az orvosgenetikusban más irányokban is gondolatáramlást keltett. Az egyik csapás: személyisége, családi környezete és betegsége, amelyek okozói lettek "egy lélek lángolásának és elhamvadásának". A másik: tehetségének eredete, tehát az öröklődés. Hiszen maga is felismerte saját küldetésén töprengve a művészi tehetség halmozódását családjukban: "Milyen furcsa, hogy szinte minden testvérem költői hajlamú. A tanítónő Ilonka, Magda, Piroska. Ki lát bele a lélekbe, a génekbe, hogy mi akadályozza és mi fejleszti ki". Mégis, engem most a harmadik gondolatkör, e század első harmadában élt művész-asszony útkeresése ragad meg leginkább. Hiszen a női küldetés két egyenrangú és egymást kiegészítő kihívását akkortájt még kevesen fogalmazták meg ilyen őszintén és egyértelműen. "Életem legfájdalmasabb csalódása volna, ha a szerelmem nem volna boldog, ha terveim nem sikerülnének. Akkor igazán nincs szabad akarat. Két dolgot akarok: Téged és a munkám eredményét." "Óh, nem, nem hiszem, hogy az élet oly kegyetlen legyen, hogy ne hagyja beteljesülni vágyamat. Hisz nem légvár - csak - én legalább így képzelem - vágy,óhaj, egy földi paradicsom után, mely tettel, s akarattal, kitartással, megelégedettséggel elérhető, s boldogató:" S később, amikor élete nem reményei szerint alakult, saját keserű tapasztalataierősítik meg. "Azért rossz a legtöbb házasság, mert a szerelemmel indul és csak arra alapoz. Akarni kell valamit. Valami közös, nemes célt." Éppen ezért mindig és mindennel szemben a hasznos társadalmi tevékenységhez menekült. "Dolgozni fogok. Semmi sem elégített ki soha. Hiányzott a plusz - a munka." ..."Ó, csak már dolgozni tudnék megint!... Nem lehet így. Változtatni kell. Narkotikum kell. Az élet ellen. A halál ellen és ez szomorú, mert nem tudom kiírni magamból, amit érzek."
Nem lehet meghatódás nélkül olvasni a női érzékenység, tisztaság és érzelmi mélység megnyilvánulásait írásaiban. Azt a nőiességből adódó pluszt, amely a férfi-nő egymásra találásának, egymás megismerésének és közös boldogságának egyik nélkülözhetetlen feltétele. "Hol kezdődik a szerelem? "Tartozni valakihez, boldogan." ..."ezen a nyáron nem néztem soha másra, az asszonyoknak azt a kis boldogságát nem szürcsöltem, hogy még, lám másoknak is tetszünk, - nem mosolyogtam senkire, nem akartam más égő tekintetével bepiszkoni magam."
"Szeretnék beleomlani egy kézfogásba." "Annyira szeretlek, hogy megint vallásos lettem." "A szemed hűs, zöld, nyugtalanító, mint az őszben itt késlekedő fák. A homlokod fehéren borul agyad tekervényeire, amelyek között bújkálva lihegek, annyi sok, volt és eljövendő asszony között." A szerelem totalitás igényéből táplálkozó féltékenység azonban kétoldalú:"Az idők legelejétől az enyém voltál. Bocsáss meg mindenért, ami volt". Már e század első évtizedeiben szembe mert nézni házassága zátonyra futásával:"fiatalon, túl fiatalon mentem férjhez és hamar elértem ahhoz a rettenetes fordulóhoz, ahonnan a fájdalmak útja nyílik..." "Pedig tudom, értékes ember, de nem egészítjük ki egymást, két bolygó, amely bár egymás körül forog, más-más centrumból kapja törvényeit, fényét. Szeretnék nagyon elválni..." S volt bátorsága leírni a női vágy érzékletes megnyilvánulásait: "Ha közel jössz hozzám, kezed megérinti a ruhám, kis ringó örömök vibrálnak végig az ölemből a térdemig, onnan megint fel a derekamig, a mellem kifeszül, a szám csöppet kinyílik, mintha az állkapocs megmerevedne..." "Minden asszony szent és ringyó. És minden ringyó szent. Annyi bennük a szép után vágyás, a teljes harmónia utáni nosztalgia, a monogámia, a csók egyférjé-levés és annak a férfinak az örök szerelme, szent őrülete, hogy ha ezt nem kapják meg, ezerben keresik ennek az egy érzésnek a teljességét. Vajon csak az idegenség, csak a nemismerés forralja az ember vérét? Forróbb csókot adhat-e egy idegen férfi egy idegen nőnek, egy idegen asszony egy idegen férfinak csak azért, mert nem ismeri?"
Az önmaga útját kereső művész azonban nem kerülhette el az asszonysors rontását, gyermekének korai elvesztése, munkalehetőségeinek mindenkori alárendeltsége férje pályaalakulásának, a menekülés kilátástalansága a sikertelenné váló házasságból, a kétszeri öngyilkossági kísérlet,a hatékony fogamzásgátlás akkori megoldatlansága, amelynek következményeire gyanakodhatunk korai halálában is. Mégis, Ő bizonyára egyetértett volna a nálánál egy évvel idősebb és a halálba őt négy évvel később követő József Attila hitvallásával: "...mi férfiak férfiak maradjunk és a nők a nők- szabadok, kedvesek, s mind ember."
Az 1984-ben kiadott posthumusz kötetnek címében ugyanazt kéri: "Ne nézz utánam", késői olvasónak mégis joga van és kötelessége megismerni, tisztelni és megszeretni Nagy Karolát, a művészt és az asszonyt. Mert olyat tud nekünk elmondani, amire -tehetségének, művészetének és nemének köszönhetően - csak Ő képes.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A Nagy Karola-rejtély |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-06-24 04:55:04, szerda
|
| |
| |
A mai napodat Motiváció hatja át
Nefelejcs - Nevében hordozza jelentését. Figyelmeztet arra, hogy ne felejts! Az emlékezet, akár az Emberiség egyetemes emlékezete, akár a mindennapokban való jó emlékezet megőrzése viszi előre a történelmet és az emberiséget. Szánj időt a nosztalgiára, és csodálatos felismerések jönnek. A visszaemlékezés üzenetét hozta el ez a kis kék virág. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi harmoniakártyáim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2009. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
204 db bejegyzés |
| e év: |
1940 db bejegyzés |
| Összes: |
7244 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1223)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 251
- e Hét: 2138
- e Hónap: 4497
- e Év: 56763
|
|
|
Offline
