|
2009-07-15 14:19:24, szerda
|
| |
| |
,, A szerelem csak egy szó!"- írja Simmel.
Igaza van! Az igazi érzés, a mély és tiszta, melyet nagy várakozás előz meg, az nem azonos a szerelem lobogó tüzével. A szeretet hangtalan jár. Vigyázza az alvók álmát. Elrejtőzik a kicsi dolgok mélyén. Egy otthagyott ujjlenyomatban. Őszinte érintésben. Tiszta szavakban. Vigaszban. Nem idill és nem láng, nem vágy. Valóságos és mély. Hallgatag és harsogástól mentes. Nem kiabálja túl önmagát.
,, Mit tud az ember, hogy úgy tud szeretni, hogy nem szól, nem háborog, nem kér, nem átkozódik, s nem bánt -- csak szeret!" Nem kérdezi Istent, szabad-e? Ki tiltja és ki engedi? Mi születik belőle? Ha fáj - viseli! Ha öröm -- élvezi! És szeret! Az ember igazi énje nem ott mutatkozik meg, amikor kezdődik, hanem amikor végetér. Amikor el kell engedni. Le kell zárni! Úgy tenni, hogy évek múlva, ha hátra nézek, elmondhassam: Életem gyönyörű része volt. Fájt, szenvedtem tőle, de boldog voltam! Bátran tettem azt, amit a lelkem diktált. Azzal az arcával az ,,ezerarcúnak" ami nem sebez, nem bánt, még csak nem is karcol. Csak van! Tiszta csermelyként csordogál lassan lefelé a tisztáson. Csupán a szépet és a jót viszi magával. Virágok színét, illatát. Napfényt és az ég kékjét, s magában fürdeti a másikat. Nem zuhog, mint az őrült víztömeg, mi sodor magával szennyet, hazug sártömeget, bántó tetteket, és önző szó-kavicsokat, melyben megfullad a másik.
Az én szeretetem neked ilyen legyen. Ami csak végigsimul a tájon. Hegyen, völgyön, majd egy sima tükrű, szelíd tóba ér. Benne egy csepp vagyok, egy piciny rész, mint az életedben. Mégis egy egész tó öleli azt a cseppet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
