Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Az Omega rock-vállalat
  2009-07-17 19:35:40, péntek
 
 


Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.


- Nem ciki, hogy fülbevalót kell hordanod?
- Nem kell, senki sem kényszerít rá - csattan a válasz Benkő Lászlótól, amolyan amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten-modorban. (Ha emlékeim nem csalnak, a Pszichografológiában láttam Ízisz jelként a fordítva hordott fülbevalót, vagy az adventista szombatista egyház szimbólumaként K.K.)
- Ha nem popzenész lennél, nem valószínű, hogy 38 éves korodban fülbevalót viselnél. Valahogy mégiscsak egy szereppel függ össze...
- Igen, de akkor egészen más életformát választottam volna, s valószínűleg másként látnám az egyes dolgokat.
- Nem valamiféle sztármítosz kiszolgálását jelenti ez az egész fülbevaló-dolog?
- Nem hiszem, hogy ilyesmit ki kell szolgálni. Az életformámmal és környezetemmel együttjárnak bizonyos külsőségek, amelyek között jól érzem magamat.
- Húsz év után sem unalmas, vagy fárasztó?
- Akkor nem csinálnám tovább.
- Miért, abba lehet hagyni?
- Ez nyitott kérdés, egészen addig, amíg be nem fejezi az ember. Lehet, hogy fárasztó ez a tevékenység, de sokkal nagyobb ingerözönhöz juthatok, mint más pályákon. Ez tükröződik a ruhánkon, a gondolkodásmódunkon, s mindenen, amit csinálunk.
- De ha az ember közelebbről ismer téged, az a benyomása, hogy egy megfontolt, racionális menedzserrel beszél...
- Ezt a magyar együttesek speciális helyzete hozta magával. Nem lehetett menedzser a zenekarok mellett, ezért a bandán belül kellett szétosztani a feladatokat. Ráadásul ezt a folyamatot később már nem is lehetett visszafordítani, az intézmények megszokták, s idegenkednek attól, hogy új figura tárgyaljon velük egy-egy zenekar nevében. Nálunk ezt a szerepet én vállaltam, de az Omega valamennyi tagja végez folyamatosan részfeladatokat.
- Volt valami sajátos célotok ezzel a zenével, amikor vagy húsz éve belevágtatok?
- Akkor arra vágytunk, hogy minél több klubban felléphessünk. Később a színpadra akartunk kerülni, ülő közönség elé. Következő lépcsőfokként az országos elismertség, majd a szocialista és nemzetközi hírnév utáni vágy jött.
- De mégis, mit gondoltatok, mit hozhat ez a zene?
- Kezdetben nem gondolkoztunk ezen. Kis túlzással, nem volt különbség a táncolók és a zenekartagok között. A minőségi változás akkor történt, amikor átkerültünk koncertet adni az Egyetemi Színpadra. Az addigi szórakozás ott már munka volt. Mindenkinek el kellett döntenie, hogy képzeli a jövőjét, mérlegeltük, hogy a tanult szakmánk, vagy a zenélés a fontosabb.
- A hazai beatmozgalom kezdetén főleg egyetemistákból kerültek ki a popzenészek, szemben a mai helyzettel. Mit gondolsz, miért?
- Ez a magyar popzene egy másik különleges vonása. Talán azért történt így, mert az egyetemistáknak szabadabb volt az időbeosztása. De feltehetőleg jobbak voltak a családi és lakáskörülmények, könnyebben hozzájutottak a megfelelő zeneanyaghoz. Az sem elhanyagolható, hogy ők beszéltek angolul, s a klubok jelentős része is az egyetemek köré szerveződött, ezért sokkal otthonosabban mozogtak ott.
- Ezeknek a körülményeknek jelentős része ma is változatlan, mégis alig kerül mostanában "diplomás" a zenekarokba. Úgy tűnik, ma jó szakmának nem az önkifejezési lehetőségek, ne adj' isten, művészetnek tekintik ezt a tevékenységet.
- Rgen a dolgoknak nem volt tétje, föl sem vetődött, hogy ez valakinek jól jövedelmező szakmája lesz. Mára azonban az egész profivá vált, elsősorban szakmaként kell néznie annak, aki bele akar fogni. Egy munkás- vagy parasztfiatal előtt talán egyetlen más szakma sem tűnik olyan színesnek, vagy jól jövedelmezőnek, mint ez. Ugyanakkor az értelmiség nem kísérletezik a bizonytalan egzisztenciával.
- Sőt, úgy tűnik, mintha el is távolodott volna ettől a műfajtól!
- Részben. Engem is érdekelne, hogy milyen a közönség összetétele egy-egy bulin.
- Ezzek kapcsolatban a legfontosabb kérdés talán az, hogy minek tekintik a popzenét. Te például minek tartod húsz év után?
- A tradicionális művészeti ágak esetében nem szabad arról vitatkozni, hogy egy-egy rosszabb produkció a művészethez tartozik-e? Szerintem a popzene egy része is művészet.
- Mondanál példát?
- A Pink Floyd utolsó előadásai. De ha a popzene nem lenne művészet, akkor nem tudott volna ötvöződni egyéb művészeti ágakkal. A jazzt megújította, megváltoztatta, a rock nélkül sok művészeti ág visszaesett volna. Nem igaz?
- Nekem azért úgy tűnik, egyre kevesebb az inspiráló hatása...
- A dolog másik oldala, hogy kereskedelmi ügyletet csináltak a popzenéből. Minden tömegtermék lett.
- S mintha a műfaj "üzenete" lassanként a háttérbe szorult volna a melléépült gépezettel szemben. Valaki, aki hivatásszerűen foglalkozik a popzenével, azt mondta, ennek az egésznek csak az az értéke, hogy sokan megveszik.
- Azért mégis meg kell húzni a értékes és az értéktelen közti határt. Kezdetben néhány zenekar ontotta magából az éveken át felgyülemlett ötleteit. Ma összehasonlíthatatlanul többen zenélnek, nehezebb jó ötlettel előállni, több idő kell a kidolgozásra.
- Akkoriban a popzene az előző nemzedékek gondolkodásmódjától markánsan elütő világszemlélettel állt elő, alapvetően újszerű formanyelven. De mintha bezárult volna a kezdeti körbe...
- Lehet, hogy ebben van valami, de nem hiszem, hogy az lenne a megoldás, hogy itt most elvágnánk a köldökzsinórt és elhatároznánk, mindent elkezdünk előlről.
- Ilyesmit nem is lehet mesterségesen végrehajtani...
- A továbblépésen gondolkodik mindenki. Csakhogy manapság nincs öt-hat éves gyűjtögetés, egy-két éven belül lemezt kell csinálni, mert a név kötelez.
- Egy-egy új lemez minőségének eldöntésében milyen jelentőséget tulajdonítasz a kritikának?
- A dicséret és szidás hullámszerűen változik. Mi általában három lemez után újítottunk. Első periódusunk a Trombitás Fréditől az Éjszakai Országútig tartott, majd jöttek a hard-rock Omega-lemezek és az Időrablótól a Grammapolisig. Általában a váltás első lemezt húzza le a kritika. El tudom képzelni, hogy a most következő munkákat is értetlenül fogadják majd.
- Ettől féltek, hogy hidegen hagy?
- Az túlzás, hogy félünk, de nem hagyjuk figyelmen kívül.
- Mit vártok a kritikától?
- Állandó közös óhaj, hogy legyen egy szakmai lapunk, ahol elemzőbb a kritikák is helyet kaphatnak. Mert ha az egész csak néhány soros letolás, abból csupán sértődés lesz.
- Sokszor film- és könyvkritikák sem kapnak nagyobb terjedelmet, mint egy-egy nagylemez. De olyan szaklapokban, mint például a Melody Maker, többségben vannak a "nyúlfarknyi" kritikák, csak az egészen kiemelkedőnek vélt lemezek kapnak mélyebb elemzést. Ez tehát nem egyszerűen terjedelmi kérdés.
- Azért az egyes művészeti ágaknak megvannak a szaklapjaik. De a Film, Színház, Muzsika című újságba még mindig nem tartozik bele a popzene. Ha komolyan beszélnek róla, akkor nem tartják művészetnek, sőt, arisztokratikus szemszögből gyakran még muzsikának sem. Csak akkor foglalkoznak a popzenével, ha alkalmazott műfajként kapcsolódik filmhez, színházhoz. Pedig feltűnő, hogy egyre többen élnek a trükkel: a rockkal csábítják a közönséget a produkciójukhoz.
- Mit gondolsz, miért nem tartják zenének a popzenét?
- Nem tudom, hogy lehet összehasonlítani a kettőt. Nincs művészeti ág, ahol ki lehetne centizni, hogy ez értékesebb, az meg kevésbé.
- Centizni nem is, de valamilyen viszonyban azért csak vannak egymással! Vegyük sorra a popzene ellen felhozott, sokszor ki sem mondott, csak éreztetett érveket. Például azt, hogy primitív...
- Lehet, hogy kevesebb akkord van egy popzenei számban, és azok sűrűbben térnek vissza, de ez is nagyon függ a műfajon belüli stílusoktól. Akad olyan kompozíció, amelyik sokkal összetettebb, mint a sokszor szándékosan bonyolult kortárs-darab.
- Azért mégis úgy tűnik, hogy inkább a kortárs zene hat Rick Wakemanara vagy Keith Emersonra, mint fordítva!
- Erről nem vagyok meggyőződve. A kortárs művészet avantgarde irányzatainak kölcsönhatásairól nem sokat tudunk. De a kortárs zenében és az élenjáró popzenében is jelentős mértékben felhasználják a modern elektronika hanghatásait. A profi rockzenésznél is kell feltételezni annyi tehetséget és képzettséget, hogy nem azért játszik két akkordot, mert nem tud nyolcat. A Vangelisből például állandóan kihallom a klasszikus zenei tanulmányokat. Mégis szándékosan választanak egy egyszerű, monoton zenei alapot, amit a legsokrétűbben tudnak feldúsítani klasszikus és szintetikus elemekkel. A műfajnak az egyik alapvető és nagyon jó tulajdonsága, hogy ha az alap betonbiztos, akkor a felépítményt olyan díszesre lehet kialakítani, amilyenre csak tetszik.
- Csakhogy minden, a művészet eszközeit felhasználó tevékenységnél döntő az érték megítélésében, hogy hoz-e a mű valami újat tartalmában és formájában. A rockzenének a formavilága borzasztóan lemerevedett panelekre. Mert hiába hozza egy dobos gyönyörűen a "kettő-négyet" , a százalék dalban már nem nyújt semmi olyan revelációt, ami egy műalkotástól elvárható.
- Hát igen. Időnként kijön egy-egy kitűnő lemez, vagy újszerű előadásmód, de nem mindenkinek van olyan szerencséje, hogy éppen ő indítson el valamit az emberekben. De más művészeti ágakban is viszonylag kevés a kiemelkedő alkotó.
- De a popzenének mintha sokkal szűkebb lenne a mozgástere. A története - az én felfogásomban - , hogy elindult egy új formanyelven, ami egyre bonyolódott, mondjuk egészen Wakemanig, Emersonig. Ők már egészen a klasszikus zene irányába haladtak, csakhogy későbbi darabjaikat klasszikus zenének nem fogadták el, popzenének meg már nem kellettek. Ennek feloldása az újabb szándékos primitívség volt. Vagyis, mintha a műfaj bejárt volna egy olyan kört, aminek újra az elejére került.
- Van ebben valami, a jelenség közel így játszódott le. De például Wakeman emellett a Yesben megteremtette a rockzene egyik furcsa ágát. A zenész belső kényszere, hogy jobbat csináljon, aminek egyik módja, ha bonyolultabb a játéka. Ezt az utat a jazz már bejárta egyszer, amikor olyan összetett lett, hogy öncélúnak tetszett és elszakadt tőle a közönség. A rockzenétől kapott azután serkentő vérátömlesztést és feléledt.
- Csakhogy a jazzt "külső hatás" érte, a popzene. A rockzene környékén azonban nem látszik semmi hasonló megváltó impulzus!
- A receptek nem használhatók egy az egyben. A popzenében a "vissza a gyökerekhez" hozott megújulást. Erre példa a Police, ami nem primitív, hanem a Who módszereinek leegyszerűsítése.
- Külföldön már megjelent az új nagylemezetek. Azonban, nem a korábbi kiadótoknál, a Bellaphone-nál. Miért váltatok el egymástól?
- 1973-ban kötöttünk szerződést és 78-ra az első számú zenekarukká nőttük ki magunkat. A továbbfejlődés érdekében társultunk három évre Peter Hauke producerrel. Ő kezdte "árulni" az együttest, a Teldec ígérte a legtöbbet, s megvett bennünket három évre Peter Haukéval. Májusban már készen állt a lemezünk a Teldec borítójával, amikor a WEA New York-i vezérképviseletétől valaki átutazott a Teldec-hez és szőröstől-bőröstül felvásárolt bennünket és a kész lemezeket, amik azután új borítókban jelentek meg.
- Mi lehetett ennek az oka?
- Hauke (aki egyébként a Supermax producere is) hároméves szerződésben áll a WEA-val. Nekik is felajánlott bennünket, de haboztak. Csak értesülhettek arról, hogy a Bellaphone minden áron meg akart tartani bennünket. Így szerződtünk öt évre a WEA-val.
- Peter Haukéval, vagy a WEA-val? Hiszen Haukénak csak három évre szól a szerződése a lemezcéggel. És mi történik, ha ő és a WEA megválnak egymástól?
- Érdekes kérdés, ezt nem is tudom ebben a pillanatban.
- Milyen volt a lemez fogadtatása?
- Csak a német lapokban voltak kritikák és nem is túl hosszúak, de kedvezően fogadták. De most még tart a hirdetési fázis, az igazi visszhang csak ezután várható.
- Hol terjesztik?
- Az egész világon.
- Angol, amerikai reagálásról tudtok?
- Még nem.
- Tartalmaz a szerződésetek promóciót?
- Igen, bár nem összegszerűen. De azért jó a producer, mert ő éppen úgy érdekelt az eladási példányszámban, mint mi.

Az Omega azonban hosszabb távra is tervez. S hogy nem is kisstílűen, arról a stúdiójukban tett látogatás bárkit meggyőzhet. Az épület Kóbor Jánosék kertjében áll, ha nem is befejezve, de működésképesen. Sőt, már el is készült három nagylemez: a Hungáriáé, Komár Lászlóé és a P. Mobilé.
És persze szárnyra keltek a pletykák is.
- Tudod, hogy "popkapitalistáknak" neveznek benneteket?
Kóbor János nevet: - Nem, nem hallottam még. Szerintem nem is igaz, de hogy gondolják?
- Nem kis összeget fektettetek a popiparba, amiből úgy hírlik, most majd dől a pénz...
- Előtted volt nálam egy nyugatnémet riporter, akinél ilyen kérdés egyáltalán nem szerepelt. Ott sokkal természetesebb, hogyha valaki csinál valamit, annak elsősorban az az oka, hogy szereti és reménykedik, hogy keres is vele. Az ötéves WEA-lemezszerződésünk miatt nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a távlat, de már gondolunk a "negyedik iksz" utáni időszakra. Építészmérnökként diplomáztam, soha nem tanultam zenélni. Mégis,kiderült, hogy nem szeretnék és nem is tudnék elhelyezkedni eredeti szakmámban. Ebben a zenében szeretnék tovább maradni, s kamatoztatni azt, amit húsz év alatt magunkra szedtünk. De jelenleg még anyagi áldozatokat követel a stúdió és nem is tűnik biztos befektetésnek.
.- Annak ellenére, hogy néhány itt rögzített lemez már meg is jelent?
- Az indulásnál egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a mostanában korszerűsített és világszínvonalú állami stúdiók mellett tudunk-e elfogadható produkciót létrehozni.
- Netalán konkurrálni velük?
- Azt lehetetlen, viszont jó pár órát eltöltöttünk már stúdiókban, s tudjuk, mik azok a dogok a pult mögött, amelyek talán fontosabbak a technikánál. De az egész ötlet onnan származott, hogy nekünk feltétlenül szükségünk volt egy házi stúdióra. A végleges ötleteink általában nem fejben születtek, hanem próbálkozások során. Így előfordult, hogy kifutottunk az időnkből és saját költségünkön kellett befejeznünk a lemezünket. Itthon ilyesmi nem történik meg, mert ki lehet járni a hosszabbítást. Kint nem ismerik ezt a tréfát.
- A ti stúdiótok melyik példát követi?
- A Hungária lemezét saját kérésükre ötször kevertük át, hogy azzal az érzéssel fejezhessük be a munkát, hogy jobb már nem lehet. Nemes László, a hangmérnökünk és én reggeltől hajnalig dolgoztunk rajta.
- Ti ezért "fizetést" kaptatok?
- A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat évente 4-5 lemez megcsináltatására kapott engedélyt a Művelődési Minisztériumtól. Ezekért 40 ezer forint bérleti díjat fizetnek. A lemezgyár egy stúdióórára körülbelül 3 ezer forint, egy nagylemez elkészítésére pedig körülbelül 100-200 óra. A mi bérleti díjunk tehát szinte jelképes ehhez képest.
- Talán rá is fizettek?
- A mostani nyilvánvalóan egy átmeneti időszak. A 40 ezer forint ugyanis nem fedezi a költségeket.
- Akkor miért csináljátok?
- A lemezgyárnak van egy elképzelése, ami egybeesik azzal az egész országban terjedő gyakorlattal, hogy sok dolgot célszerűbb "kézműves szinten" megoldani. Ennek a felvételnél különösen nagy jelentősége van. Egy fix munkaidős alkalmazottól nem lehet elvárni, hogy akkor legyen a stúdióban, amikor a zenész jó passzban van.
- Tőletek igen?
- Igen. Velünk is megtették ugyanezt a kinti stúdióban. Egyébként egyenlőre nem is tudnánk több lemezt vállalni, hiszen a lemezszerződésünk alatt legalább évi 200 napig el leszünk foglalva. A fennmaradó időbe épphogy belefér a bérmunka. Jelenleg éppen elég, ha a mi felvételi problémáinkat megoldja a stúdió, s a lemezfelvételek összegéből fizetni tudjuk a hangmérnökünket.
- Mennyibe került a stúdió?
- Mint látod, az építkezés nincs kész...
- Azért már áll és dolgoztok benne...
- Tudnod kell, hogy az egészből nem lett volna semmi, ha a lemezgyár rekonstrukciójakor nem selejtezték volna le a régi Telefunken magnókat. Mi sokszor találkoztunk velük a kinti stúdiókban, s úgy véltük, használhatók még, több munka ráfordítással ezek a gépek újra virágzó életet élhetnek. Mivel kiselejtezték őket, jelképesen alacsony összegért kaptuk meg.
- Ti jelentkeztetek érte egyedül?
- Nem tudom, de mi csak négyet vettünk meg, amennyire szükségünk volt.
- Akkor elég olcsón jöttetek ki....
- Ez csak a magnó! A keverőasztalt kintről kellett behozni. Persze nem komputeres, hanem olyan, amit ott a demo-stúdiók használnak. Mindent tud, de nincs rajta semmi konfort. Ezeken kívül szükség volt rengeteg effekt szerkezetre, mikrofonokra, egy nagyon jó zongorára...
- Körülbelüli összeget sem tudnál mondani?
- Az építkezéssel együtt két-két és fél millió forint. Most sokan vállalkozásokban gondolkodnak, ők biztos hülyének tartanak, hiszen ekkora befektetésnek többet kellene hoznia. Hogyha majd csak ezzel foglalkozom, akkor lehet, hogy ez is jövedelmezőbb lesz.
- Technikailag mit tud a stúdió?
- Egy rockzenekar felvételeihez szükséges dolgokat. 16 sávon rögzítünk, keverünk sok effektussal. A felvételi helyiség 50 négyzetméter, ilyen célra elég. A hangképe nagyon kellemes, kimondottan rockzenéhez készült.
- Szerencse, vagy csapás, ha ide küldenek egy zenekart felvételre?
- Egy rutinos, jól felkészült együttesnek, amelynek nem gond a felvétel, jobb a lemezgyári, vagy rádiós stúdió. De azoknak, akik kevésszer jutottak felvételhez, kifejezetten előnyös.
- Hogy dől el, hogy ki kerül a stúdióba?
- A lemezgyárral közösen döntjük el, az előbb elmondottak alapján.
- Te vagy itt a főnök az Omega stúdióban?
- A zenekaron belül én. De mindenki főnök egy-egy részterületen.
- A te jövőd tehát biztosítottnak látszik, de mihez kezdenek a többiek?
- Ők is ezzel a műfajjal akarnak kapcsolatban maradni. A stúdió csak része egy nagyobb vállalkozásnak.
- Ha jól értem, egy komplex rockzenei vállalkozássá akartok átalakulni?
- Igen, de mindennek öt év múlva jön el az ideje. Szabad időnk egy részét stúdióban töltjük el producerként. Egy másik tevékenységünket már sokszor a szemünkre vetették: ez a berendezés-kölcsönzés. Pedig elsősorban a segítségadás a célja. Ha nem koncertezünk, akkor is élniük kel a technkusainknak, ezért megbíztuk őket, annyi koncertet vállalhatnak a cuccainkkal, amennyit csak akarnak. Egyetlen kikötésünk volt, a saját bulikra mindig tökéletes állapotban kell lenniük. Annyit kell vele keresniük, hogy a szükséges javításokat fedezzék.
- A zenekari tagok ebből a bevételből nem is részesülnek?
- Nem. Ez elsősorban a technikusok vállalkozása, s ahhoz szükséges, hogy magunk mellett tarthassuk az állandó gárdát. És persze így nem jönnek ki a gyakorlatból.
- Mik a "rock-vállalat" további területei?
- A húsz év alatt hatalmas ismeretségi körre tettünk szert, külföldön is. Miért ne menedzselhetnénk tehát már együtteseket? Az Interkoncertnek az állami stúdiókhoz hasonlóan nem lehet az a feladata, hogy a kilincset egymásnak adó zenészeknek azt mondja, itt a spanyol, a portugál, a japán ajánlat. Ha reklámozni kell az együtteseket, azzal sem mennek sokra, mert ez bonyolultabb dolog. Hiába juttatsz ki egy lemezt a Bayerische Rundfunkhoz, az beesik a többi háromszáz közé, ha nem ismered azt az embert, akinek a kezébe kell nyomni. Mi ezt az utat végigjártuk húsz év alatt, tudjuk, kik tehetnek valamit a zenekarokért.
- Talán ki is próbáltátok már ezeket a kapcsolatokat?
- A MIDEM-en, ahol a hivatalos intézmények árulják a produkciónkat, gyakran koccintanak a jövendőbeli közös munkára, azután mégsem lesz belőle semmi. Ehhez állandóan utána kéne járni a dolgoknak, ami rengeteg munkát és embert igényel. Az intézményeket pedig már így is éppen eléggé lekötik az eddigi eredmények. Én is figyelem a hazai élmezőny munkáját és például megragadta a figyelmemet a V' Motorock Várj, míg felkel a Nap című dala. Megkérdeztem a szerzőket, kifogásolnák-e, ha megpróbálok végigkilincselni néhány helyet. Felvettük a számot angolul...
- Bocsánat a közbevágásért! Dr.Erdős Péter azt nyilatkozta, hogy: "...mit csináljunk azzal a V' Moto-Rockkal, amelynek második nagylemezébe beleszeretett ugyan egy külföldi menedzser, de amikor Rózsit megkértük, énekelje fel a stúdióban angolul, úgy jött be, hogy alig állt a lábán. (Demjén miskolci születésű, ezért tették be a Szerelem első vérig c. filmbe számát, arra a helyszínre, ahol "apa is fia" a biblia szerint egy asszonyhoz jár. K.K.) Fölvettük, de senkinek sem mutatjuk meg, mert csak blamálnánk magunkat."
- A lemezgyárnak nem lehet energiája arra, hogy mindenkit meggyőzzön. Én is elbeszélgettem Rózsiékkal, és elmondtam, mennyi energiát kell a munkába fektetni, és hogy sok lemondással jár. Júliusban elvittük őket egy nyugati koncertünkre, lássák, milyen erőbedobás van ott. Ezzel olyan lehetőséget adtunk nekik, amit a lemezgyár eleve nem adhat.
- Mégis, milyen áldozatokat kívánna tőlük a külföldi hírnév?
- Kint a nulláról kell indulniuk, s a rengeteg munka ellenére is vállalniuk kell a sikertelenség rizikóját.
- Szalagmunkát jelent a világpiacon való jelenlét?
- Inkább lemondást. A Hargittaytól megkérdezték, mit jelent neki az, hogy világbajnok. Azt válaszolta, nagyon sok munkát, s nem is tudja, megéri-e, mert annyi mindenről le kellett mondania.
- Ez a hasonlat csak azért sántít, mert ti állítólag ihletett művészek vagytok...
- Nem szeretem művészetnek nevezni azt, amit csinálunk, művésznek a Kocsist és a Ránkit tartom. És ők sem munka nélkül érték el a sikereiket. A rockzenét nem nevezném kimondottam művészetnek, és sportnak sem. Valahol a kettő között helyezkedik el.
- Végül is mi lett a V' Moto-Rockkal?
- Először a Bellaphone-nak próbáltam eladni, majd azt gondoltam, egy nagyobb cégnél is énekelhet. Amikor megmutattam, felderengett az illetőnek, hogy ezt ő már hallotta az MHV igazgatójától, csak akkor elkallódott. Másodszor hallva azonban biztos abban, hogy lehet valami a dologból. Attól kezdve hivatalosan folyik minden. Csináltunk egy 24 sávod demot. Itthon 16 sávra feljátszották az alapot, amihez session zenészek játszottak hozzá a Hot Line stúdióban, az NSZK-ban.
- Ki fizette őket és a stúdió-időt?
- A kinti producer.
- Ha ilyesmit az erre a célra létesített állami intézményektől nem lehet elvárni, akkor te miért csinálod?
- Tudtam, hogy jobbak a kapcsolataim a kinti producerekkel, mintha itthonról valaki telefonon beszél velük.
- De végül is menedzseltél. Mennyiért?
- Itt még nem voltam menedzser. A kész eredmény intézője az Interkoncert és az MHV lesz. Inkább a próbatétel izgatott, szívességből tettem. Az én hasznom, hogy a producer felajánlotta, szívesen meghallgat minden felvételt, amit én ajánlok neki. De a későbbiekben nyilvánvalóan nem valakinek a két szép szeméért fogok ingázni Budapest és Franfurk között.
- Van még más ágazata is a vállalkozásnak?
- Rengeteg. Például vannal kapcsolataink a stődióberendezések zenekari felszerelések, hangszerek piacán is Annyira sosem voltunk bőviben a pénznek, hogy bemenjünk a boltba és megvegyük a legújabb hangszert. Molnár Gyurei és Debreceni nem egyszer bementek egy-egy céghez, s el tudták érni, hogy kedvezményesen vásárolhassanak. Bementek a gyártóhoz és azt mondták, ez az új hangszer szenzációs, ha megéri önöknek, hogy az Omega együttes ezen játszik, szívesen kipróbálnám. Vagy elküldik a fenébe, vagy bejön. Ilyen egyszerűnek tűnik a dolog, de próbálja valaki végigcsinálni!
- Ezt hogy lehet mások számára kamatoztatni?
- Itt volt például a lemezgyár rekonstrukciója. Szóltam a műszaki osztálynak, hogy a Balatonnál nyaral egy ismerősünk, aki stúdiók berendezésével foglalkozik. Elutazása előtt elvittük, nézze meg a beruházási tervet. Néhány dologra azt mondta, olcsóbban is meg tudja szerezni, mint a beérkezett árajánlat. A lényeg, hogy mindenkinek megvan a területe ahhoz, hogy egy komplex rockzenei üzleti vállalkozást indíthassunk vele.

Mindez azonban csak öt év múlva várható, idén viszont átalakulásának 20. évfordulójához érkezik az Omega együttes.
- Készültök-e valami "nagy dobásra" az évfordulón? Egyáltalán, elő lehet-e állni valami új meglepetéssel a fantasztikusan költséges lézer után?
- Ez egy borzasztó verseny - válaszolja Benkő László. - Ráadásul eltört a lézer-csövünk, éppen amikor elkészült a lézer-keverőpultunk, amibe egy csomó új ötletet programoztunk be. De azért van konkrét tervünk. A Jancsó-Hernádi szerzőpárossal készülünk a következő évi show-ra. A lézerrel elértük azt a határt, ahova külső segítség nélkül el lehet jutni. Az egyedüli továbblépést a koncertek "megrendezésében" látjuk. Az évek során szimpátia alakult ki az együttes és Jancsó Miklós között.Keretjátéka lesz a koncertnek, alapvetően az öt Omega-figurára építve, de lesznek "külső" szereplők is. El tudom képzelni, hogy Jancsóék látásmódjával valami egészen különleges produkciót sikerül létrehozni. Nem a musicalek felé lépünk, a koncert nem lesz opera, és filmes, lézeres előadás sem, noha elemeikben mindegyiket felhasználjuk. Tudomásunk szerint nincs is olyan kísérlet a világon, amelyhez hasonlót létre szeretnénk hozni és amely egy új műfajt teremthet.

Mola György

  
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
Mrs.Schuster Yokó Onó Hiltonba
  2009-07-17 12:44:59, péntek
 
 

Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük az aranykort, vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle alkémiás zsidó rendjei, a Nyomorultak 1967. óta.


Mrs. Schuster néven vett ki szobát a Hilton szállóban. Pihenni jött néhány napra. Kerülni akarta a feltűnést, a szenzációra éhesek zaklatását. Azonban az inkognitó és a fekete napszemüveg ellenére is jó néhányan felismerték. Legfeljebb nem akartak hinni a szemüknek. Hogy kerülhetne éppen Budapestre, amikor eléggé köztudott róla, hogy egy évtizedig ki sem mozdult Amerikából. Miért pont ide jönne? A legjobban talán az East együttes tagjai lepődtek meg. Első nagylemezük zenei anyagát vették fel az MHV Robbenbiller utcai stúdiójában. Valami nehezebb résznél éppen elakadtak, s kinéztek a stúdió ablakán. A keverőpult mögöttott látták Yoko Onót, a hanglemezgyár vezetőinek társaságában. A lélegzetük is elállt az ijedtségtől. Yokónak nagyon tetszett az East zenéje, elkérte és magával vitte a nemrég megjelent kislemezüket.

Valóban pihenni jött csak, de a néhány nap alatt sem tudott elszakadni a zenétől. Az idő rövidsége miatt főként lemezek révén ismerkedett a magyar popzenével. S egy beszélgetés keretében ennek legjobb művelőivel. Elutazása előtti este családias hangú tereferére hívott meg néhányat popcsapatunk képviselői közül, valamint a hanglemezgyár vezetőjét és képviselőit. Mindössze egy kikötése volt: tilos fényképezni és magnót használni!

A Hilton elegáns Anjou-termében - a süppedős fotelok, whiskyvel, Martinivel megpakolt bárpult, hidegtálakkal túlzsúfolt asztal enyhén sokkoló hatása alatt - kissé félszegen várakozott hanyag elegeganciával öltözött csapatunk. Yoko azonban hamar megszabadított bennünket burjánzó gátlásainktól. Eegyszerű, s a fényképekről jólismert fekete selyem nadrágkosztümjében, magas sarkú fekete csizmában jelent meg. Hátul gumival összefogott hollófekete hajában világítottak az ősz szálak. "Én is gyűlölöm a koltélpartikat, elnézést! Tegyék kényelembe magukat!" - kezdte a beszélgetést. Bródy Jancsi azonnal megszabadult cipőjétől, s törökülésben elételepedett a szőnyegre. Bereményi Géza követte, majd a többiek is. Néhány perc múlva már barátságos indián törzsre hasonlítottunk, amely meghányja-veti a nap eseményeit este a tűz körül.

Természetesen arra voltunk leginkább kíváncsiak, hogyan jutott Budapest az eszébe? A rejtély egyik kulcsa jelen volt. Kísérője, titkára, menedzsere Sam Havadtay magyar származású. Yoko elmondta, hogy régi keletű a barátságuk, a John Lennonnal töltött szép korszak elejére nyúlik vissza. Más magyar barátai is vannak, s ők tanácsolták neki, hogy hozzánk látogasson. Igazán nem csalódott, hiszen jól érezte magát, tetszett neki a város, s megismerkedett a magyar popélet egy szeletkéjével. Már korábban is hallott a jelenlévők - Koncz Zsuzsa, Zorán, Kóbor az Omegából, Bródy és a többiek - tevékenységéről, s örül, hogy személyesen is találkozhatott velük. Csupán azt sajnálta, hogy a pályakezdők közül, adminisztrációs hiba folytán, senki sem volt jelen.

Nem kellően olajozott angolsággal és Klárika, a Hilton propagandistájának segítségével, a Lennon tragédiáját követő lelkiállapotról, érzéseiről faggattuk. S ő a túlélés szükségességéről, a zenébe és a szerelembe vetett hit megőrzéséről, továbbviteléről beszélt. Arról, hogy történhet a leggonoszabb dolog a világon - mint például az ő számára John értelmetlen halála - akkor sem szabad feladni a harcot. Utolsó közös lemezükön, a Double Fantasyn található dalokkal is a mai Amerikát uraló agresszivitás ellen énekeltek, a szerelembe és a muzsikába vetett hitüket igyekeztek másokba is átültetni. Fantasztikus véletlennek tartja, hogy az erőszak éppen rájuk ütött vissza. A decemberi tragédiát nem lehet meg nem történtté tenni, ezt követően is megmaradt azonban a hite, hogy a közösen kezdett úton kell továbbmenni.

Hitet téve az emberi érzelmek fontossága mellett, Antoine de Saint-Exupéry-is ihletettségű példával is próbálta igazolni ezt. Három virágot egyformán öntöz az ember, de az elsőt szeretettel, a másodikat gyűlölettek, a harmadikat érzések nélkül. Melyik növekszik jobban? - tette fel a kérdést. Biológiai ismeretünktől elrugaszkodva, mi egyhangúan az elsőre szavaztunk. Meglepett bennünket kiegészítésével: szerinte a második is éppúgy nő. Tudniillik az érzelmi kisugárzás a fontos elsősorban, nem pedig annak milyensége. Szerinte az érzelem az élet egyik legfontosabb tápanyaga. Az érzelmi törődés hiányzik az egyedül maradt emberek többségének. Ő is érezte ezt, amikor Lennon halálát hagyták gyászával és gondolataival. Most visszatekintve, úgy érzi, hogy szüksége is volt az egyedüllétre. Érzelmeiben és közös ügyük iránti hitében megerősödve hagyta maga után ezeket a napokat.

Ebben az időszakban születtek azok a dalai, amelyeket a Season of Glass című új nagylemezére énekelt. (Sikeresnek ígérkezik az első három hét alatt több mint 300 ezer darab fogyott belőle). John Lennon emlékének szentelte a lemezt. Akárcsak azt a speciális, lemezlovasoknak szánt, mindössze háromdalos LP-t, amelyen utolsó közös daluk, a Walking On Thin Ice is megjelent. Ezt a nótát - Vékony jégen sétálva - a gyilkosság előtti éjszakán rögzítették szalagra, s Lennon utolsó napjának reggelén még arról beszélt, hogy kislemezen szeretné megjelentetni.

Sammel, a menedzserrel megvitatjuk, hogy az angol popszaklapok kevés jót írtak Yoko új lemezéről. Koncz Zsuzsa kérdése is ehhez kapcsolódott:

- Yoko, nem bánt téged, hogy az újságok, újságírók néha kíméletlenek? Én nehezen viselem a kritikákat!

Yoko bölcsen válaszolt:

- Semmi sem lehet tökéletes, miért pont az újságcikkektől várjuk el ezt. Azt hiszem, meg kell elégednünk azzal, hogy jót és rosszat egyaránt írnak rólunk. A Rolling Stone magazin annak idején a Sometime in New York című albumunk megjelenésekor a világ legunalmasabb párjának nevezett bennünket. Csak most, évek múltán derült ki, hogy az emberek mennyire szeretik ezt a lemezünket is. Most sikeres igazán.

- Azt mondta, hogy a Season of Glass befejezése után nem tudja, mihez fog kezdeni. Nem gondolt arra, hogy érzéseinek és gondolatainak más művészi kifejező formát válasszon? Például ismét filmet? - kérdeztem.

- Nem tudom. Az is lehet, hogy újból készítek majd filmeket - válaszolta Yoko, a szemernyi sértődés sem látszott rajta, hogy a Lennon előtti korszakra teremtem a beszélgetést. Korábban ugyanis, gazdag tokiói család gyermekeként avatngarde filmek készítésével kereste sajátos útját a művészetben. Sam viszont tájékozatlanságot érzett a kérdés mögött, s elmondta, hogy Yoko a Johnnal való találkozás előtt is készített már lemezeket. Akkori dalait - főként zörejekre és hangeffektusokra épültek - az új utakat kereső zenészek közül többen is az amerikai új hullám ősének tekintik, így nyilatkozott többek között a Blondie és a B'52-es együttes! Akár úgy is lehet fogalmazni, hogy Yoko számára a Lennonnal való zenei társulás kompromisszumot, sőt visszalépést jelentett. Értsem ezalatt azt is, hogy Yokónak van olyan tőkéje, amiből a jövőben is futja majd új lemezekre. A mostani bizonytalanság csak átmeneti.

- Lehet, hogy nem olyan fontos lemez ez a Saeson of Glass, jobb lett volna, ha szültem volna egy gyereket. Magam sem tudom, hiszen mindez csak egy része a világomnak - folytatta a gondolatmenetet Yoko. - Nem élvezem minden pillanatát az életemnek. Néha unalmas, néha bántó napjaim vannak. Persze, nem panaszképpen mondom. Hiszen hasznosak is ezek, megtalálom bennük is a jót!

(Egyébként szült egy gyereket Johnnak: Sean már hétéves.) Arról faggatjuk Yokót, hogy mihez van tehetsége a kis Seannak, hiszen két ilyen ember szerelmének gyümölcse nem lehet híján a tehetségnek!

- Nem tudom, még nem derült ki - válaszolja. - Csak az biztos, hogy szépen rajzol. De bármihez is lesz majd kedve és tehetsége, hagyom, hogy azt csinálja, amit akar. Már iskola-előkészítőbe kellene járnia, de nincs kedve hozzá, így hát nem erőltetem. Őszintén szólva, azt sem bánnám, ha teherautósofőr lenne belőle, csak azt csinálja, amihez kedvet érez.

- S nem szándékoznak elhagyni a szomorú eseményre emlékeztető Dakota-házat? (Hazatérőben, 1980. december 8-án este az itt lévő otthonuk előtt ölte meg Lennont a gyilkosa.)

- Nem, nem tervezünk ilyet.

Kérdést kap: Érdekli-e őt az az ember, aki megölte Lennont?

- Persze, a Double Fantasy című nagylemezzel azt szerettük volna elérni, hogy a földön szűnjön némileg az erőszak. Johnnal úgy éreztük, hogy a szerelmünkben van annyi erő, amiből másoknak is átadhatunk ezekkel a dalokkal. Csak hát úgy látszik, későn csináltuk meg ezt a lemezt. Lennon gyilkosa csak a csúcsa a jéghegynek. Tette a társadalom jellegének felel meg. Ennek ellenére érzem és mondom: mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy így alakult. Én magam is. A legszomorúbb azonban azért vagyok, mert a lemezzel megkezdett folyamatot szinte lehetetlen tovább vinni!

Több helyről is kérdezték tőle: Komolyan hitték-e, hogy dalokkal, a muzsikával meg lehet változtatni a világot?

Igen volt a válasz.

- Amikor Johnnal énekeltünk, hittük, hogy ennek hatására is megváltozik a világ, sőt változások következnek be a mi életünkben.

A Double Fantasy-ból 15 milliót adtak el a világ változásának legcsekélyebb jele nélkül. A röpke vacsoraszünetben e mesés példányszám bevételeinek terhére csipegettünk a svédasztal ínyencségeiből. Miközben Yoko Koncz-cal beszélgetett, Zsuzsa úgy látszik kibökte a mindannyiunkban bujkáló sommás ítéletet, mert Yoko hozzánk fordulva válaszolt:

- Mások is mondták, hogy naiv vagyok! Azért is, mert bizakodóan ítélem meg a nyolcvanas éveket. A hatvanas évek a nagy hit és lelkesedés időszaka volt. A hetvenes években azonban mi zenészek is visszahúzódtunk és nem pazaroltuk feleslegesen az energiánkat. A nyolcvanas évek elején én ismét lelkes vagyok, bízom az emberekben és a kedvező változásban. Tudom persze, hogy mások ugyanakkor katasztrófát várnak. Nálunk például megjósolták, hogy San Franciscóban hatalmas földrengés pusztít majd. Emiatt sok fiatal gyűlt össze és napokig imádkozott, hogy ne következzen be. Nem tudjuk, hogy ez segített-e, mindenesetre nem történt meg a katasztrófa. Nos hát a pesszimizmus nem vezet sehova, zsákutca. Csak egyetlen dolgot választhatunk, azt, hogy optimisták leszünk!

Az esti beszélgetés során a földrengés után még egyszer előkerült. Most már mint hasonlat. Azt kérdeztem, milyen érzésekkel viseltetik a Beatles együttes többi tagja iránt? A kérdés mögött ott bújkált a szelíd vád, sokan ugyanis nálunk is úgy tudják, hogy végső soron Yoko miatt bomlott fel a legendás beat-csapat. Meglehetősen kurván válaszolt.

- Nagy család voltunk. Így hát jól ismertük egymást. Ma is szeretem őket, a magam módján!

- Elég gyakran felröppen a hír, hogy egy évtized után ismét összeáll a széthullott Beatles. Véleménye szerint, most Lennon halála után van-e ennek lehetősége?

- George, Paul és Ringo éppen a közelmúltban készítettek egy közös lemezt ismét...

- Arra gondoltam, hogy megjelennek-e még együtt a közönség előtt, vagyis adnak-e közös koncertet valaha?

- Miért ne lenne lehetséges? Éppúgy megtörténhet, mint például egy földrengés - válaszolta, s számolgattam magamban, hogy mekkora is egy földrengés valószínűsége?

A legélénkebb vitapartnernek az egész est során Bródy bizonyult. Szentségtörő kérdésekre is vállalkozott. A világmegváltás művészi módszerein való alapos elidőzés után meglepetésszerűen kérdezett rá Yokóra.

- Miért foglalkozik pénzzel?

- 1975-ig, amikor a fiam, Sean született, nem volt egy fillérem sem, addig nem foglalkoztam vele.

- De hiszen gazdag családból származik!

- Igen, de a szüleim pénze nem a saját pénzem volt. Használhattam az övékét és Johnét is, de tulajdonképpen nem kellett felelősséget vállalnom. Egyébként, akkor a kezdeti időben, John még egyáltalán nem volt gazdag. A Beatles fénykorában közösen szerzett pénz ráeső részét már jobbára elköltötte. Johnna kakkor is volt ereje pénzt csinálni, inkább lehetősége volt rá. Lefelé mentünk a hegyoldalon, mert akkor még nem tudtuk eladni a dalainkat. Talán azért, mert a dalokban olyan dolgokat mondtunk el az embereknek, amelyek igazak voltak, s akkor még nem akarták azt hallani. John mondta, hogy csődbe jutottunk, óvatosan kell bánnom a pénzzel. Bár művész vagyok, szembe kellett néznem azzal a gonddal, hogy ha pénzre van szükségem, megtanuljam előteremteni és beosztani. Azóta persze megváltozott a helyzet, szerencsém volt, és azt hiszem, sok pénzt sikerült összeszedni. Őszintén szólva, nem sokat ér a szememben a pénz, de tudom azt, hogy erőt jelent! S azzal is tisztában vagyok, hogy ésszel kell használni. Alapelvem, hogy energiáimat olyan dolgokba fektessem, amiket szeretek. Azonban, ha pénzre van szükségem, akkor ennek megszerzésére is hajlandó vagyok energiát áldozni.

Mindannyian elméláztunk egy kicsit, John Lennon múlt év őszén megjelent interjúján, amelyet a világ számos lapja leközölt. Ebben háztartásbelinek jelölte meg magát, s arról beszélt, hogy Yoko a családfő, ő dolgozik igazán, ő ért csak a pénzügyekhez.

- A megszerzett pénzt bizonyára nemes célokra fordítja - feszegette tovább a témát viccesen Bródy János. - Esetleg támogatná-e a magyar popzenészeket a nemrég alakult szakszervezetükön keresztül?

Yoko bármennyire is művész elsősorban, a pénzügyeihez is remekül ért, nem szórja a szélbe a művészetével szerzett dollárokat.

- Az én esetemben, azt hiszem, a nevem fontosabb. Épp ezéret elégedjenek meg azzal, hogy megáldom ezt a kezdeményezést és a szeretetemet is küldöm mindenkinek - vette a lapot és talpraesett választ adott.

A háromórás társalgás után nem bocsátott el bennünket üres kézzel. Az életről vallott véleménye mellé dedikált lemezt és posztert adott ajándékba. Kísérletet tettünk arra, hogy a helyszínen közösen meghallgassuk új lemezét. Ő is szorgalmazta ezt, de sajnos számára is vannak elérhetetlen dolgok. Az egész szállodában nem akadt egy használható lemezjátszó. Éjfél után hazaérve azonnal feltettem a sajátomat, az alig álomba szenderült szomszédok legnagyobb örömére. Az utolsó közös dalukat hallgattam, s közben a posztert is kihajtogattam. Vízzel félig telt pohár és egy törött szemüveg van rajta. A háttérben New Íork felhőkarcolóinak elmosódó körvonala. S a dedikáció: Szeretettel Yoko Onótól.


Czippán György		  
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
Joshi Bharat mai idézete
  2009-07-17 08:23:20, péntek
 
 

"Ha azt akarod, hogy gyerekeidnek nyugodt életük legyen, hagyd őket egy kicsit éhezni és fázni." 		 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Weöres Sándor: Ki minek gondol
  2009-07-17 08:11:08, péntek
 
 


Klubból hoztam:

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
nincs előzmény


  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Áprily Lajos Így kellett volna
  2009-07-17 08:09:55, péntek
 
 

Klubból hoztam:


Így kellett volna: meg-megállni,
virágaidat megcsodálni.

Kezed többször kezembe fogni,
mosolygásodra mosolyogni.

Súlytalan szívvel útrakelni,
erdőn madarakat figyelni.

Patakos réteken derülni,
sárkányok útját kikerülni.

A vadméhekkel kóborolni,
s dalolni, mindig csak dalolni...

Jaj, örömet ritkán fogantam,
ágyásaidon átrohantam.

Életednek vihara voltam,
íriszeidet eltiportam.

Játékaidat összetörtem,
dal-csecsemőimet megöltem.

Fekete gondok közt tanyáztam,
feltört kezemmel kútat ástam.

A sárkányokkal viaskodtam,
királylányig sosem jutottam.

Ha roskadoztam, vizet adtál,
szelídségeddel megitattál.

S ha te sem tudtál csendet adni,
a fényességes nagykapun
sötéten fogok átrohanni.
  
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mai harmoniakártyám
  2009-07-17 05:56:26, péntek
 
 
A mai napodat Magabiztosság hatja át


Borostyán - Gyógynövény és futónövény. Az ódon házak falán találod. Jelképezi a boldogulást, a szellemi felkapaszkodást, a lelki ellenállókészséget. A borostyán makacs növény, szorosan tapad a falhoz, büszkén ellenáll a viharoknak és a szélnek. Ez a makacs büszkeség segít most Téged ebben az élethelyzetben. 		 
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 172 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 150
  • e Hét: 1299
  • e Hónap: 7540
  • e Év: 59806
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.