|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:25:34, vasárnap
|
| |
| |
HUMAN RIGHTS VIOLATIONS IN HUNGARY
http://www.youtube.com/watch?v=T4fr666_9I0&feature=related
2006.október, 2009.március 15., 2009. július 04. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:22:21, vasárnap
|
| |
| |
A magyar sorsdráma
Az elmúlt évszázad tragikus történetét a magyar nemzet sorsdrámájaként is felfoghatjuk. Ez a sorsdráma a végéhez közeledik. A nemzet sírját már megásták, de nem gyászolók, hanem pénz és hataloméhes hódítók veszik körül. Szemükből nem gyász, hanem bosszúéhes győzelmi mámor, arrogancia és a bitorló rossz lelkiismerete sugárzik. Ez keveredik a mérhetetlen nyerészkedési vággyal és a zsákmány megtartása miatti páni félelemmel.
A dráma első felvonása 1920-ban ért véget, amikor a történelmi, etnikai és az önrendelkezési elv megszegésével, nemzetközi bűncselekménynek minősülő kettős mércét alkalmazva, feldarabolták Magyarországot.
A dráma második felvonásaként - 1945 után - megsemmisítették a magyar nemzet vezetőrétegét, amelynek még volt érzelmi és lelki kötödése az 1100 éves magyar államhoz és népéhez.
A sorsdráma harmadik felvonása 1956. A magyar nép nem kért az internacionalista kommunizmusból, de helyette nem a mostani kozmopolita globalizmust akarta, hanem a saját útját akarta járni, az önrendelkezését visszaszerezni. Teljesítményét ne vegyék el tőle se kommunista rendőrállami erőszakkal, se eladósítással, pénzügyi módszerekkel. A már akkor is együttműködő kommunista és globalista érdekcsoportok vereségre ítélték a magyar nemzet forradalmát. Hogy soha többé fel ne állhasson mintegy nyolc millió abortusszal kivéreztették a maradék Magyarország törzsmagyarságát. Ezt a veszteséget túl kell érni, de kiheverni nem lehet.
A negyedik felvonás 1989. A pénzimpérium felkészített ügynökei a hazai kollaboráns technokraták segítségével - pénzügyi technikákkal, eladósítással - elvették a magyar nemzet vagyonát. Magyarország többé nem a magyaroké. Országunk - hazánk - a Washingtoni Konszenzus végrehajtásával mások tulajdona lett.
Az ötödik felvonás 2004. Ekkor Magyarország elveszítette szuverenitását, egy nemzetek feletti birodalmi struktúra autonóm tartománya lett, független állam helyett. Ezt az állapotot betonozza be a ratifikálás alatt álló Lisszaboni Szerződés, amely ténylegesen létrehozza az Európai Egyesült Államokat. A szervezett magánhatalom által létrehozott Európai Unióba a viszonosságot megtagadó, igen hátrányos és igazságtalan feltételekkel, kényszerítették be Magyarországot. 2003-ig 8866 milliárd forint nettó veszteséget okozott a magyaroknak az EU-tagságra való felkészülés. 2004 óta pedig évi mintegy 4500 milliárd forintba kerül a tagsággal járó terhek viselése. Kezdettől nettó befizetők vagyunk. Az un. ,,támogatás" nem egyéb, mint a már átadott összegek egy részének a keserves vissza-pályázgatása.
A magyar költségvetési-hiány és külkereskedelmi deficit egyik legfőbb okozója tehát az, hogy az EU folyamatosan sarcolja Magyarországot, nem, pedig támogatja. Az EU a szervezett magánhatalom intézménye a szuperbankárok útjában álló nemzetállamok olcsó és önkéntes felszámolására. Az EU fölösleges és elbürokratizálódott vízfejjé vált. Ami jót hozott - emberek és árúk szabadabb mozgása, vámok csökkentése, szorosabb együttműködés Európa államai között - azt olcsóbban és hatékonyabban el lehetett volna érni nélküle. Nem kellett volna feladni nemzeti szuverenitásunkat, önrendelkezésünket, az önálló magyar jogrendszert. Az EU természetellenes, mert nem olyan közösség, mint a biológiai ás társadalmi reprodukcióhoz nélkülözhetetlen család és a nemzet. E két család az élet nélkülözhetetlen előfeltétele. Az EU viszont élősködő - funkciótlan - képződmény.
Napjainkban a magyar nép sorsdrámájának az utójátékát éljük. Folyamatban van a termőföld és a lakóingatlanok elvétele és átjátszása külföldiek tulajdonába. Már minden előkészület megtörtént.
2006 fordulópont
A rendszerváltás-rendszerének csődje 2006-ban nyílt ellenállásba torkollott. A magyar lakosság többsége ekkor értette meg, hogy nincs hová hátrálnia, ha komprádor és kozmopolita vezető rétegei - a pénzvilág zsarolásának engedve - beszüntetik a nemzeti kockázatra épülő, nagy szolidaritási-rendszerek közfinanszírozását. Az előző rendszer a rendkívül alacsony munkabéreket kiegészítette béren kívüli juttatásokkal. A közvagyont magának kisajátító, és külföldieknek játékpénzért átengedő kollaboráns érdekcsoportok arra hivatkozva akarnak most szabadulni a közfeladatok finanszírozásától, hogy az állami vagyon eltűnt, és nincs meg már a belőle korábban befolyt tőkejövedelem. De a lakosságnak sincs jövedelme, mivel a közvagyon nem az ő magánvagyona lett. A koalíciós kormányzat akkor hivatkozhatna joggal arra, hogy a magyarok most már egyénileg gondoskodjanak magukról, ha a közvagyont a privatizáló érdekcsoportok neki juttatták volna.
Ezt a tragikus helyzetet az ideiglenesnek szánt alkotmány is elősegítette. Tele van szankció nélküli, csonka szabállyal, amelyek nem kikényszeríthetőek. A választási törvény miatt az állampolgárok fele ki van rekesztve az Országgyűlésből az antidemokratikus - és mielőbb eltörlendő - 5%-os szabállyal. Mivel a tömegtájékoztatás is a pénz-és korporációs oligarchia tulajdonában és az ellenőrzése alatt van, ezért a lakosság ténylegesen nem tud élni a szólás-és a sajtószabadsággal. Egyedül a gyülekezési szabadság maradt volna az elégedetlenség kifejezésére, de a Pénzimpérium urai és magyarországi kiszolgálói rendőrállami módszerekkel fojtották el a tüntetéseket. Először kirekesztették a polgárokat a parlamentből, majd pedig álszent módon követelték az utcai politizálás beszüntetését. Ahhoz, hogy megmaradjon a magyar nemzet, vissza kell szerezni Magyarországot, vissza kell állítani a magyarok által létrehozott nemzeti vagyon magyar tulajdonát. Vagyoni alap nélkül, nincs sem egyéni, sem nemzeti önrendelkezés. A vagyon hatalom, és a hatalom vagyon.
Melyik birodalom tette gyarmatává Magyarországot?
Hazánk az egyetlen igazi szuperhatalom, a PÉNZIMPÉRIUM provinciája lett. A magyar közvagyon legértékesebb részét beolvasztották a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. A magyarok bérből- és fizetésből élő függőhelyzetű munkavállalókká váltak önállóan gazdálkodó szabad polgárok helyett - saját hazájukban. Munkájuk minden eredménye elhagyja hazájukat tőkejáradék, profit és kamat formájában. Ez a pénzfeudalizmus rendszere, amelyben a magyar munkavállalók évente három és fél hónapot robotolnak ingyen arctalan pénzviszonyokba elrejtőzött ismeretlen uraiknak.
Kik ezek az új oligarchák?
Ők a világ felett az uralmat megszerzett magánpénzmonopólium tulajdonosai. Erre a monopóliumra támaszkodva szerezték meg az emberiség termelő vagyona feletti ellenőrzést. A pénzimpérium egyben-tartott törzsvagyona a szupergazdag dinasztiák családi alapítványaiba, holdingjaiba, befektető alapjaiba, több ezer más alapítványba van gondosan elhelyezve, és magántulajdonban lévő kollektív vagyont alkot. Szakértők által felbecsült nagysága 300 trillió dollár. Ez az óriási vagyon pedig állandóan növekszik. A tokiói ENSZ Intézet kutatói állapították meg 2000-ben, hogy ha az emberiség létszámát 10 főre, a világ vagyonát pedig 100 dollárra redukálnánk, akkor egy emberé lenne 99 dollár, és 9 emberé egy. Ennek a vagyoncentralizációnak felel meg a hatalom szélsőséges koncentrációja egy szűk szupergazdag csoport kezében. Övéké a világot uraló pénzimpérium. Ennek lett Magyarország a tulajdona.
Új honfoglalás szükséges
Pénzügyi módszerekkel vették el hazánkat, hasonló módszerekkel kell visszaszerezni.
Megvannak erre a történelmileg helyesnek bizonyult technikák. Most csak a közpénzrendszer visszaállítására, a termelő és infrastruktúra fejlesztő állami programok beindítására utalok. A központi bankok a pénzimpérium intézményei, magánérdekek szolgálatában állnak. A közhatalom ellenőrzése alá visszahelyezve azonban hatékonyan tudnák elősegíteni az állam, a gazdaság és az állampolgárok adósságfüggésének a megszüntetését. Pénzuralmi korszakban pénzügyi technikákkal kell harcolni. Így kell most végrehajtani az új honfoglalást is, hogy nemzetünk fennmaradhasson.
Varga István kimutatta, hogy 1989-et követően a nemzeti vagyon átadása, eladása, privatizációja nyomán az államháztartás pénzeszközállománya, amely 1989-ben a nemzeti össztermék 162%-a volt, nem növekedett, hanem az 1989-es évi mennyiség egy negyedére csökkent. Egyidejűleg az államháztartás és a nemzetgazdaság kötelezettségállománya folyamatosan növekszik, ma meghaladja a 45 ezer milliárd forintot, dollárban kifejezve 256 milliárd dollárt. Ez 1989-ben 22 milliárd dollár volt. Folytatódik a magyar nemzetgazdaság eladósítása a nemzeti pénz külföldi pénzre történő lecserélésével. Ehhez a pénzcseréhez nagy mennyiségű devizára van szükség, hogy a devizaszámla - mint valutatartály - mindig tele legyen. Ezt a devizatartalékot azért növelik folyamatosan, hogy korlátlanul kivihető legyen a tőke hozama az országból.
Tisztázni kell, hogy jogilag kié a kizárólag magyar állami tulajdonban lévő Magyar Nemzeti Bank devizaszámlája, és kié az azon lévő 17 milliárd euró pénzvagyon. Tisztázni kell, hogy a Magyar Nemzeti Bank miért nem él emissziós jogával, és közvetve miért ruházta át pénzkibocsátási és pénzbevonási jogát a nemzetközi pénzvilág intézményei számára. Ma ha nő a forgalomban lévő forint mennyisége, bővül a forint likviditás. Ekkor azonban az MNB a pénzvilág kívánságára a bővülést a forgalomban lévő forint folyamatos kivonásával ellensúlyozza. A folyamatos pénzkivonás - a viszonzatlan átutalás összege - negyedévenként kétmilliárd euró, vagyis minden évben 7-8 milliárd euró hagyja el Magyarországot. 2006-ban ez az összeg meghaladta a 8 milliárd, 2007-ben pedig a 9 milliárd eurót. A folyamatos jövedelem el- és kivonást, jövedelemvesztést, szakadatlan hitelfelvétellel kell pótolni.
A pénzuralmi rend Magyarországon
Ezermilliárd forint derivativa áramlik ki és be naponta Magyarországon. Ez az összeg azért mozdul meg, hogy kellő jövedelemmel távozzon az országból. Az átutalási és elszámolási rendszerekben 900 ezer milliárd forint mozog évente. Ez a nemzeti össztermék, a GDP negyvenszerese. Ez az óriási átutalási volumen évi 205 millió pénzügyi tranzakciót jelent. Az MNB korlátlan mennyiségű pénzzel és ellenőrizetlenül tudja finanszírozni a napi spekulációs tranzakciókat. A pénzáramlásban 91% a spekuláció és 9% a reálgazdaság szükségleteit kielégítő pénzforgalom. Ez másként megfogalmazva azt jelenti, hogy a magyar pénzgazdaság és termelőgazdaság egésze egy országos méretű kaszinóvá vált.
Van-e a globalitásnak alternatívája?
Lehetséges-e egy más, egy jobb világ? A globalitással szemben a lokalitást kell fejleszteni. Eric Fritz Schumacher ,,Small is Beautifull" című könyvében foglaltak szellemében meg kell szervezni az egészséges gazdasági és pénzügyi önvédelmet, és az ehhez szükséges gazdasági protekcionizmust is vissza kell állítani a jogaiba. A kamattal, eladósítással működtetett hitelpénzrendszer globalizálása helyett az egyenlő esélyek és a vállalkozói-szabadság elveire épülő, szociális piacgazdaságot kell globalizálni, méghozzá mindezt alulról jövő kezdeményezésre, és alulról felfelé haladva megszervezve. A tudásalapú társadalom kiegészítendő a bölcsesség-alapú társadalommal.
Mit kell haladéktalanul elkészíteni?
Mindenek előtt Magyarország társadalmi-gazdasági tervét kell kidolgozni és törvénybe foglalni. Másodszor, el kell készíteni évente a teljes-körű államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetést, a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítás, és az elkülönített alapok számadását is. Harmadszor, le kell bontani a pénzuralmi struktúrák által épített vasfüggönyt, egyrészt az állam és demokratikus parlamentje és kormánya, másrészt az MNB között. Negyedszer, ne csak a bankok állítsák elő a gazdasági élet közvetítő közegét, a pénznek nevezett egyezményes jeleket, hanem a gazdasági élet más szereplői is. Ötödször, nemcsak a költségvetés ellenőrzésére, hanem a nemzetgazdaság egészét ellenőrző szervezetre van szükség.
Szükséges az állami hitel-és pénzkibocsátás, a termelő- és infrastruktúrafejlesztő programokra. Ez a fajta állami pénzkibocsátás nem okoz inflációt, mert a konkrét termelő és infrastruktúra projektek végén előálló kapacitásnövekedés, az új objektumok értéke, az előálló többlettermék és többletszolgáltatás értéke fedezi a kibocsátott hiteleket, és ily módon a termelőgazdaság és a pénzügyi-szektor egyensúlya nem borul fel. Ezen túlmenően kedvező multiplikátor hatás érvényesül, mert munkaképes felnőttek tíz-és százezrei segélyreszoruló eltartottakból adófizető munkavállalókká válnak. Ez jelentősen megnöveli az állam adóbevételeit, ami viszont csökkenti az állam működéséhez szükséges hitelek felvételét, ezáltal mérsékli az állam eladósodását, a kifizetendő kamatok összegét. Ezek olyan szilárd alapon nyugvó javaslatok, amelyeket a gyakorlatban többször - és mindig sikerrel! - már kipróbáltak. Így, például, 1933 és 1948 után Németországban, a New Dal idején az Egyesült Államokban, De Gaulle tábornok elnöksége alatt, pedig Franciaországban
Ma már nemcsak szükséges, de lehetséges is a regionális és elektronikus fizetőeszközök bevezetése - a bizalmon alapuló csereközösségek minél nagyobb számban történő létrehozása - Magyarországon.
Minél előbb törvényt kellene hozni arra, hogy a távozó multinacionális cégek mielőtt olcsóbb munkabérű országokban költöznének, előzőleg fizessék vissza azokat az állami támogatásokat, és adókedvezményeket, amelyeket azért kaptak, hogy Magyarországon működjenek, és itt munkahelyeket biztosítsanak.
Szükséges a nem-termelő spekulatív pénzügyi tranzakciók megadóztatása.
Ugyancsak felül kell vizsgálni, hogy a pénzügyi szektor szereplői, valamint a multinacionális cégek arányos mértékben vesznek-e részt a közteherviselésében.
Bogár László állapítja meg egy 2008. április 30-i interjújában, hogy a magyar gazdaság döntő többségét két tucat multinacionális cég ellenőrzi. A magyar munkavállalók 12%-át foglalkoztatják, és az összes bér 15%-át fizetik ki. Továbbá ők fizetik az összes adó mintegy. 38%-át, ugyanakkor az adózás utáni profit 92%-a az övék. Ez jelzi, hogy kik is azok, akik miatt bevétel-hiányos állapot alakult ki. A magyar költségvetési deficit a hazugság, mert a válság mélyebb oka az, hogy akik a magyar gazdaságot ellenőrzik 92%-os profit mellett, mindössze 38%-kal járulnak hozzá a bevételekhez. Vagyis: nem a magyar állam közcélra fordított kiadásai minősíthetők soknak, hanem az e célra fordítható bevételeket kell kevésnek minősítenünk.
A baloldali kormányok regnálása idején beindult államtalanítási folyamat következtében rázárult a magyar társadalomra egy harapófogó. Ennek az a lényege, hogy a munkaerő ára, vagyis a bér reálértéke, a 30-40 évvel ezelőtti szinten rögzült. A munkaerő újratermeléséhez szükséges javak és szolgáltatások ára viszont világpiaci szintre emelkedett a radikális államtalanítás, a teljes privatizálás és a nemzetközi nagyvállalatok szabad hozzáférése nyomán. Ausztriában ma egy napi átlagos bevásárlás 20%-kal kevesebbe kerül, mint Magyarországon, miközben ott több mint négyszer akkorák a bérek, mint hazánkban.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni: haladéktalanul igazságos közteherviselésre van szükség azért, hogy az államnak több forrás álljon rendelkezésre a rendszerváltás veszteseinek a támogatására. A lakosság vagyontalan, hátrányos helyzetű két harmada döntően önhibáján kívül képtelen az elemi szintű civilizációs javak, a közoktatás, az egészségügy és az emberséges szociális ellátás szolgáltatásaihoz hozzájutni.
A több mint hétezer milliárd forint jövedelmi adóból a lakosság fizet 6,1 milliárd forintot. Véget kell vetni annak, hogy a multinacionális cégek továbbra is állami támogatást, kedvezményt, szubvenciót követelhessenek ki maguknak csupán azért, mert érdekérvényesítő erejük túlságosan nagy, és ezzel az erővel következmények nélkül visszaélhetnek.
Új megállapodást kell kötni az Európai Unióval
Szükséges a termőföld és lakóingatlan védelmi jogszabályok soron kívüli elfogadása és megerősítése. Figyelembe véve az érvényes Európai Uniós szabályozást, valamint a most ratifikálás alatt álló Lisszaboni szerződés rendelkezéseit, a kölcsönös előnyök, a viszonosság, és az egyenlő-elbánás elvei szerint újra kell tárgyalni minden olyan feltételt, amelyben igazságosabb és előnyösebb megállapodás elérése lehetséges, és amelyek enyhítik az EU kötelezettségek rendkívül káros és hátrányos hatásait a magyar nemzetgazdaság egészére, illetve a magyar társadalom viszonyaira.
Az Európai Unió működését meghatározó alapvető nemzetközi megállapodások és jogszabályok nemzeti - vagyis tagállami - hatáskörben hagyták a tulajdonviszonyok szabályozását. Az Európai Unió Bizottsága azonban - szemforgató módon megtagadva a viszonosság és az egyenlő elbánás demokratikus elveit, a kelet-európai új tagállamok belépésekor úgynevezett ,,értelmezést" adott ki, amely szerint az új tagállamokban a termőföld is tőketulajdonnak tekintendő, és így a földtulajdonra is vonatkozik az új tagállamokban a tőke szabad áramlásának az alapelve. Másként megfogalmazva, az új tagállamokban kötelező szabad adásvétel tárgyává tenni azt a termőföldet, ami viszont nemcsak, hogy nem kötelező, de tiltva van az Európai Unió többi tagállamában. Ezt az antidemokratikus EU-bizottsági értelmezést minél előbb meg kell támadni az illetékes EU intézményeknél, és el kell érni az alapszerződésnek ellentmondó bizottsági értelmezés visszavonását, mert sérti a tagállamok egyenlőségének és a viszonosságnak az elvét.
Állami pénzkibocsátás az MNB devizatartaléka egy részének a fedezetével
Az MNB állami tulajdonban lévő devizatartaléka az MNB devizaszámláján meghaladja a 17 milliárd eurót. Ebből 8 milliárd eurót fedezetként használva az állam kibocsáthat legalább 2000 milliárd forint közhitelt a termelő és infrastruktúra fejlesztő programok finanszírozására. Ez lökést adhatna elsősorban a gazdaság azon szektorának, amelynek szereplői a magyar állampolgárok, valamint a magyar tulajdonban lévő kis és közepes vállalkozások. Ily módon a 17 milliárd euró devizatartalékból kilencmilliárd euró továbbra is kiszolgálhatja a külföldi tulajdonú bankokat és befektetőket, és azok ez után is zavartalanul átválthatják forintjaikat devizára, hogy kivihessék az országból. Nyolcmilliárd euró viszont az állami kibocsátású közhitel-forint fedezete lenne. A magyar nemzeti vagyont, vagyis az állam kezelésében tartott köztulajdon elidegenítéséből származó devizabevételt, meg kell tartani a köztulajdonban, és azt a közpénzkibocsátás fedezetéül kell tartalékolni. Ily módon a devizatartaléknak csak egy része állna rendelkezésre a spekulációs célból ideérkezett forró tőke átváltásához. Ha lenne akár időbeli, akár volumen korlát, akkor a forrótőke is tovább maradna az országban, és keresné a lehetőséget, hogy a magyar gazdaságba fektessen be, új munkahelyeket teremtve.
Az MNB teljes mértékben a magyar állam tulajdona. Az MNB működését szabályozó feles jogszabály lehetővé teszi, hogy az Országgyűlés és a Kormány visszavonja a saját hatáskörébe az MNB emissziós jogának a gyakorlását, valamint azt, hogy devizatartalékának és adóbevételének a fedezetére közpénzt bocsásson ki, hogy ily módon is munkahelyeket teremtsen a 1,2 millió alkalmazásban nem álló munkaképes felnőtt számára.
A monetáris felségjogokat az Országgyűlésnek és a Kormánynak kell gyakorolnia.
Nem elég a költségvetés, de még az államháztartási mérleg elkészítése sem. A pénzrendszer által vezérelt gazdaságot a monetáris folyamatok határozzák meg. Ezért Magyarországon a hatalom elsődleges gyakorlója a Központi Bank és a mögötte álló nemzetközi pénzügyi struktúrák, és azok frontintézményei. Ez a monetáris kormány az elsődleges. A másodlagos, fiskális hatáskör, az adórendszer irányítása és a költségvetés elkészítése, már függő változó, azaz alá van rendelve a független változónak tekinthető monetáris irányításnak. A látható, és kormánynak nevezett kormányzat ezért valójában már csak a másodlagos, alárendelt hatáskörű, fiskális kormány.
Magyarországon két meghatározó politikai ereje ténylegesen liberális pénz- és gazdaságpolitikát képvisel. Az ún. ,,baloldali" szocialista-liberális koalíció kozmopolita neo-liberális politikát folytat. A nemzeti, konzervatív oldal pedig nemzeti neo-liberális gazdaságpolitikát képvisel.
Az Európai Unió által képviselt négy szélsőségesen liberális alapelv - a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő szabad áramlása - a tőke teljhatalmát szavatolja.
Gazdag László javaslatai a válság leküzdésére
A Pécsi Egyetem közgazdász tanára elsőként a pénzstabilitás megteremtését javasolja. Ennek kell megelőznie minden más célt, így a gazdasági visszaesés, a recesszió valamint a munkanélküliség elleni harcot, de még az egyensúlytalanság felszámolását is. Magas infláció mellett még a gyors növekedés is rossz, mert elavult szerkezetben megy végbe. Nem előnyös ilyen esetben a munkanélküliség csökkenése sem, mert elavult munkahelyek menekülnek meg, vagy pedig ilyenek jönnek létre.
Másodikként kiemeli, hogy a pénzstabilitás automatikusan maga után vonja a kamatlábak csökkenését. Ennek a javító hatása nyomban érezhető a költségvetés egyenlegén. A magyar állam 4700 milliárd forint külföldi adósság és 10 000 milliárd forint belső (az MNB felé fennálló) adósság után fizeti a kamatot. (Ehhez annyit tehetünk hozzá, hogy 2008 augusztusára már összesen mintegy 17 000 milliárd forintnak az adósságszolgálati terheit viseli.) A kamatkiadás nagyobb összeg, mint az egészségügyre vagy az oktatásügyre illetve a kutatásra és a fejlesztésre fordított éves kiadás.
Harmadikként azt kell figyelembe venni, hogy a pénzstabilitás megindítja a gazdasági makro-szerkezet átalakulását. Ennek következetes végig vitele érdekében fel kell függeszteni a gazdasági szférának nyújtott állami támogatásokat. Ez alól az agrártermelők azonban - sajátos körülményeik miatt - kivételt képeznek. Mindezek nyomán beindulhat az Alois Schumpeter által 'teremtő pusztulásnak' nevezett folyamat, a tőke, a munka áramlani kezdenek az alacsonyhatékonyságú szektorból a magasabb hatékonyságú felé. Javulhat az exporthatékonyság, egyre versenyképesebbé válhat a gazdaság, és ezzel összhangban javulhatnak a különböző nemzetgazdasági mérlegek is. A problémák megoldódnak minden fajta költségvetési nadrágszíj összehúzó intézkedések nélkül. Mindez nem elméleti elgondolás, ez ténylegesen így ment végbe a fejlett nyugati világban.
Negyedikként azt hangsúlyozza Gazdag László, hogy ha 10-15 év alatt végbemegy a magyar gazdaság szerkezetváltása vagy korszakváltása, akkor el lehet kezdeni a nagy elosztórendszerek reformját.
Ez utóbbiból az is következik, hogy jelenleg idő előtt bonyolódott a kormányzat az olyan nagy elosztórendszerek, mint az oktatásügy, egészségügy, nyugdíjrendszer erőszakolt, voluntarista megváltoztatásába. Az az elképzelés, hogy ezzel erőforrások szabadulhatnak fel a gazdaság számára, nem igazolódott be Nyugaton. Azokban az országokban, ahol bevezették a nagy elosztórendszerek reformját, az nem pénzt hozott, hanem pénzt vitt el, mert igen sokba került, és a változtatások nyomán előálló újabb rendszer sem igényelt kevesebb pénzügyi ráfordítást. A tényleges helyzet szerint a megreformált rendszerek pénzigénye megnövekedett. Igaz viszont az, hogy a rendszerek hatékonysága minden országban megnőtt. Ez utóbbi körülmény miatt a magyar társadalomnak is meg kell majd tennie ezeket a változtatásokat, de a gazdaság rendbetétele után, és nem előtte.
Gazdag László szerint nem az elosztórendszerek rossz, pazaroló működése az egyensúlyi zavarok oka, hanem fordítva: a rosszul működő gazdaság eredményez eleve rossz, pazarló elosztórendszert. Ebből következik, hogy nem az elosztórendszerek reformálgatásával kell bíbelődnünk a gazdaság mély áramlatainak a rendbetétele helyett.
A megoldás kulcsa nem a jövedelempolitika, hanem a monetáris rendszer irányítása. Már szó volt róla, hogy Magyarországon (és másutt is a világon) jelenleg nincs bérinfláció. Hazánkban sem a túlfogyasztás, a lakosság felé kiáramló jövedelem a bajok oka. Ezért jövedelempolitikai intézkedésekkel nem lehet kezelni az alapbetegséget, hanem csakis szigorú monetáris politikával. A szigorú monetáris politika a gazdaság mély áramaira hat, nem pedig a fogyasztás és elosztás felszíni szféráira. Ebből következően a monetáris szigor nem eredményez életszínvonal romlást. A monetáris szigor - amely nem keverendő össze a költségvetési megszorításokkal - életszínvonal stabilitást eredményez, hiszen megőrzi a fizetésből élők és a nyugdíjasok jövedelmének a vásárlóértékét.
Magyar újjászületés csak új - pénzügyi és gazdasági eszközökkel végrehajtott -honfoglalással lehetséges. Le kell állítani a magyar nép erőforrásait élősködő módon elszívó pénzügyi szivattyúkat. Véget kell vetni Magyarország gátlástalan fosztogatásának. Mivel a vagyon hatalom, a nemzeti vagyonnal együtt visszaszerezhetők a nemzeti önrendelkezéshez és megmaradáshoz szükséges erőforrások is. A cselekvőképességét visszanyert nemzet leküzdheti demográfiai hanyatlását és megmaradhat a magyar élet.
Drábik János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:21:33, vasárnap
|
| |
| |
Magyarország folyamatos fosztogatása I.
Magyarország folyamatos fosztogatására az elmúlt két évszázadban az ismételten rákényszeritett háborúkkal és a nemzetközileg megszervezett eladósítással került sor. A bécsi Rothschild-ház adósságba kényszerítési kísérletének az elutasítása miatt tört ki a háború 1848 szeptemberében, és alakult át a békés forradalom véres háborúvá.
Már a reformkorban is az volt a magyar társadalom egyik legfontosabb problémája, hogy a magyar pénzügyeket monopóliumként egy bécsi magánbank intézte. Magyarországon nem volt bankhitel. A pénz amiatt áramlott ki az országból, hogy kiszolgálja ezt a bécsi bankot. De kiáramlott a pénz adók, regálék, kölcsönök, a kölcsönök kamatai, vámok, kincstári jegyek és a császári katonaság elszállásolási költségei formájában is.
Amikor 1848-ban Kossuth lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart bevezetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém-és ércpénzt külföldre. Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki. A Rothschild érdekeltségű ONB azonban azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett.
A szabadságharc bukását követően az ONB összes kívánsága teljesült. Magyarországon 1873-ban már 482 pénzintézet, 160 különböző biztosító intézet, de csak 164 nagyobb iparvállalat működött. Ezek szinte mind a Rothschild-ház által irányított pénzkartellhez kapcsolódtak valamilyen módon. Az informális pénzkartell működését irányító és végző bankárhatalom a személyi kapcsolatokon, és a gondosan kiépített összefonódásokon keresztül biztosította pénzügyi egyeduralmát. A szabadságharc után az ONB és a mögötte álló nemzetközi pénzkartell erőteljes nyomást gyakorolt a Habsburg uralkodóházra és a kormányzatra, hogy az keményen lépjen fel az önálló magyar pénzt követelő magyar kormánnyal szemben.
A kiegyezés után az osztrák-magyar pénzrendszer közösségét biztosították. Magyarország az ONB bankjegy kibocsátási monopóliumát ugyan formálisan nem ismerte el, a tényleges állapot azonban az volt, hogy az ONB által kibocsátott bankjegyek forgalomban voltak ugyanúgy, mint bármely más állam pénzei.
A magyar pénzügyi és gazdasági élet irányítói a XIX. század második felében az ismétlődő válságokat az ONB tudatos pénzügyi manipulációjának tulajdonították. A Magyarországon rendszeresen visszatérő válságok nem termelési anarchia következményei voltak. A rejtőzködő szuperkartell, vagyis a pénzügyeket a háttérből irányító érdekcsoport, idézte elő a válságokat, mégpedig úgy, hogy Magyarország nemzetgazdaságának egészét az ellenőrzése alá vonta, és átvette a többi alkartellnek tekinthető kisebb kartell irányítását is. A szuperkartell a bécsi Rothschild-érdekeltség irányítása alatt álló, bécsi központból szervezett és ellenőrzött termelési és pénzügyi viszonyokat hozott létre. A Monarchia részét képező Magyar Királyságban nem volt a Rothschild-érdekeltségtől független egyetlen jelentős vállalat sem. Magyarország nemzetgazdasága a Rothschild-ház hegemóniája alatt működött. Egyfajta korporációs uralomról beszélhetünk. Az egész ország ipari és kereskedelmi élete egyetlen pénzügyi szervezet láthatatlan, kellően álcázott, de erős akaratának volt alárendelve.
A magyarok sajnos nem tudták, hogy kivel állnak szemben, mert az elrejtőzött az arctalan pénzviszonyokban. A magyar társadalom a király ellen fordult, de az ellenség valójában egy rejtőzködő pénzcsoport volt. Az emberek nem voltak tudatában, hogy a nemzetközi pénzoligarchia létrejöttével a kamatozó hitelpénzrendszer vette át fokozatosan az irányítást. A pénzoligarchia azonban nemcsak kamatszedés formájában fosztogatta az országot, de úgy is, hogy titkos-kartellt hozott létre, és ezzel egész Magyarországot gazdasági függőségbe tudta taszítani. Ez pedig lehetővé tette az értékteremtő munka eredményének egyre növekvő kisajátítását hitelezési és kartellezési technikákkal.
A Rothschild-ház az általa irányított láthatatlan pénzkartell létezését minden lehetséges módon titkolta. Ebben volt a fő ereje. Így történhetett meg, hogy a Monarchián belül egész Magyarország egy zárt vadaskerthez vált hasonlóvá, bekerítve egyetlen pénzcsoport hatalmának láthatatlan, de annál inkább érezhető acélkerítésével. Ebben a körülkerített vadaskertben a kamatgyarmattá vált Magyarországon a vad nem volt más, mint a magyar nép, amely a kerítésig futhatott, de azon túlra már nem juthatott.
A Monarchián belül Magyarország csak a külső kényszerek hatására lépett be abba a világháborúba, amelyet - ma már bizonyíthatóan - a szupergazdag beruházó bankárokból álló nagyhatalmú nemzetközi pénzkartell készített elő és robbantott ki. A vonakodó, békeszerető Magyarországra rákényszerítették ezt a háborút, mégis a legsúlyosabb büntetéssel sújtották Trianonban. Magyarország elvesztette területének kétharmadát, lakosságának több mint 60 százalékát, és az ugyancsak a nemzetközi bankárok által irányított Népszövetségnek a Jóvátételi Bizottsága 200 millió aranykorona megfizetésére kötelezte a kivérzett, kifosztott Csonka-Magyarországot.
A trianoni békediktátum után újra kellett felépíteni mindazt, amit a világháború, a bolsevista proletárdiktatúra és a román hadsereg fosztogatása okozott. A magyar pénz teljes elértéktelenedése rettenetes csapást mért a gazdaságra. Először a középosztály ereje tört meg, amely a háború legfőbb terhét viselte, az infláció következtében pedig vagyonát és pénzét is elveszítette.
Ebben a helyzetben a Népszövetség magatartása meghatározó volt. Arra kényszerítette a magyar kormányt, hogy nevetségesen csekély összegű, 250 millió aranypengőnyi stabilizációs kölcsönt vegyen fel. A Népszövetség főmegbízottja útján gondoskodott arról, hogy a trianoni békediktátum rendelkezéseit könyörtelenül végrehajtsák. E békediktátum értelmében a magyar államra kivetett háborús jóvátétel megfizetéséig minden magyar állami bevételt zálogjog terhelt az Antant hatalmak javára. Ennek következtében a Magyar Állam a nemzetközi pénzpiacokon csakis a békeszerződések ellenőrző testületének, a Népszövetség Főtanácsának a hozzájárulásával kaphatott kölcsönt. Ebben a testületben a magyarokat gyűlölő Dr. Eduárd Benes-nek volt meghatározó szerepe.
A Népszövetségi Főmegbízott feltételei szerint a Magyar Állam kincstári jövedékének és vámbevételének - a kölcsön többszöröséig történő - zárolásán kívül jóvá kellett hagyni a Nemzeti Bank létesítéséről szóló törvényt, méghozzá az általuk megszabott feltételekkel. Ez az új intézmény, a szigorú banktitok szerint működő MNB, amelyet magánpénzemberek irányítottak, átvette az állam olyan monetáris felségjogait, mint a pénzkibocsátás, árfolyam-szabályozás, kamatszabályozás, hitelezés, vagyis a nemzetgazdaság irányításának legfontosabb jogosítványait. A külföldi pénzoligarchia, amely a MNB-törvény révén korlátlan ellenőrző hatalomhoz jutott, ezt követően szinte elárasztotta Magyarországot a kölcsöneivel, amiért aztán később, az 1929-es gazdasági válság idején, nagy árat kellett fizetnie.
Az MNB tulajdonosai nevüket elrejtve gyakorolhatták szavazati jogukat a Közgyűlésen. Így választották meg a Nemzeti Bank tizenkét-tagú főtanácsát, amely szabad megítélés alapján döntött a magyar kormányt megillető pénzügyi szuverenitás legfontosabb kérdéseiben. A nemzetközi pénzoligarchia azt csinált pénzügyileg Magyarországon, amit csak akart, miközben Amerikában egy százalék, Nagy-Britanniában két százalék volt az alap kamatláb, Magyarországon 15 százalék felett volt, és a magyar kormány nem avatkozhatott be, mert a Népszövetség olyan feltételeket csikart ki tőle, hogy az MNB független a kormánytól. A hasznot meghaladó kamatok lehetetlenné tették a termelést. A nemzetközi pénzoligarchia, és az irányítása alatt álló bankrendszer a kierőszakolt pénzszűkítéssel megbénította a magyar gazdaság működését. A következménye hatalmas méretű munkanélküliség lett, és 1936 végéig évi kétmilliárd munkaóra veszett el. Az eladósítással és kamatpénzzel működő monopóliumhoz a magyar kormány nem nyúlhatott. Ez bizonyult a magyar nemzeti jövedelem elvétele leghatékonyabb módszerének.
Az első világháború utáni - minden nemzetközi elvet felrúgó - békediktátumok arról is rendelkeztek, hogy kártérítésben ne csak a győztes államok részesüljenek, hanem a polgáraik is, ha vagyonuk a legyőzött országban valamilyen módon elveszett.
A második világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a vesztes országokat, köztük Magyarországot, jelentős összegű jóvátétel fizetésére kötelezte. Magyarországnak 300 millió dollárt kellett fizetnie, ebből 200 milliót a Szovjetuniónak, 50 milliót Jugoszláviának és 50 milliót Csehszlovákiának.
1945 után nemcsak a háborús pusztításokkal és az azt követően fizetett jóvátétellel lett szegényebb Magyarország, de a magyar nemzet a kommunista hatalomátvétel következtében elveszítette nemzeti tudattal rendelkező vezetőrétegét is, amely talán még az anyagi veszteségeknél is súlyosabb csapást mért rá.
1956-ban a magyar nép kinyilvánította, hogy nem kér a kommunista diktatúrából, és abból, hogy új urai rendőrállami erőszakkal vegyék el tőle munkája eredményét. A magyar nép azonban abból se kért, hogy már a két világháború közt megismert pénzuralmi technikákkal -megtervezett eladósítással - vegyék el munkájának az eredményét. A háttérben együttműködő Kelet és Nyugat legfelsőbb irányítói végülis a magyar forradalom elfojtásában állapodtak meg - hallgatólagosan. Ez anyagi javakban mérve 12 milliárd akkori forintban kifejezhető kárt okozott az országnak. A nagy vérveszteséget és kárt jelentett a mintegy kétszázezer magyar állampolgár külföldre menekülése. Ez forintban további 20 milliárd veszteség. A megszálló erők ellátási költsége, a számukra felépített járulékos objektumok összege 8260 milliárd forintba került. A legnagyobb veszteség azonban, amit pénzben már nem is lehet kifejezni az, hogy a szovjet megszállók által hatalomra segített Kádár-rendszer állami politika szintjére emelte az orvosi segédlettel végzett tömeges népirtást. Az átmosott agyú, nemzeti öntudatuktól megfosztott magyarok három évtized alatt mintegy hétmillió utódukat semmisítették meg abortusz formájában. Ez a hétmillió meg nem született magyar és utódai a magyar történelem legnagyobb vérveszteségét jelentik. Így valójában Magyarország nemcsak vagyonától, de népességének jelentős részétől is meg lett fosztva.
Az 1989-cel kezdődő rendszerváltás eredményeként a nyíltan berendezkedett nemzetközi pénzvilág megszerezte a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap által mintegy 140 milliárd dollárra becsült magyar nemzeti vagyonnak a túlnyomó részét, és azt beolvasztotta globális részvényvagyonába. A magyar lakosság kétharmada vagyontalanná vált, meg lett fosztva önrendelkezésének gazdasági alapjától, a nemzeti vagyonból származó tőkejövedelmétől, és elveszítette azt a hatalmat is, amelyet e vagyon birtoklása jelent. A magyar lakosság többsége az ország gazdájából az új tulajdonosok bérmunkásává vált, aki csak munkabérhez juthat, ha van munkája.
A nemzeti vagyon elvesztésével, leépítésével, az országból való kivitelével fokozatosan megszünt annak a lehetősége, hogy a magyar lakosság szellemi munkaerejét tudja értékesíteni nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékekben és szolgáltatásokban. A magyar gazdasági struktúra a szaktudást alig igénylő összeszerelő vagy még annál is primitívebb munkából áll, és ennek a munkának az ára a világpiacon rendkívül alacsony. Magyarországot tehát évente több mint ezermilliárd forinttal rövidíti meg a rossz gazdasági szerkezetből adódó cserearányromlás.
A nemzetközi pénzoligarchia nemcsak a termelő-vagyont szerezte meg, hanem az érte adott - az eredeti értékének mintegy 20 százalékát kitevő - 20 milliárd dollárnyi vételárat is. Ugyanis a kizárólag az ő irányítása alatt álló MNB a devizát magánál tartotta, és a költségvetésnek az eladott fizikai vagyonért általa kibocsátott játékpénzt - levegőből előállított forintot - adott. Ez a több ezermilliárd forint, pedig, megtéve körforgását a nemzetgazdaságban, adósságszolgálat, kamat, tőkejáradék és profit formájában külföldi tulajdonosokhoz került. Ezek a forintot beváltották devizára, és a deviza-vételárat kivitték az országból. Az MNB pedig a hozzá visszakerült forintot egyrészt kivonta a forgalomból, másrészt a mesterségesen gerjesztett infláció formájában semmisítette meg. A magyar nép tehát elveszítette fizikai termelővagyonát, de a nemzetgazdaság elveszítette bizonyos idő múlva az érte kapott deviza ellenértéket is.
2004-ben nemcsak az történt, hogy az ország egy nemzetek feletti birodalom, az Európai Unió, részévé válva megszűnt független állam lenni, hanem az EU-tagság nettó évi mintegy 4500 milliárd forint folyamatos veszteséget okoz az országnak, felgyorsítva eladósodását.
A nemzetközi pénzügyi közösség azért tartja magyarországi intézménye, az MNB segítségével rendkívül szűken a magyar monetáris bázist, hogy így kényszerítse a magyar államot a még meglévő közvagyon olcsó kiárusítására, továbbá a magyar termőföld és lakóingatlan-vagyon áron alul való eladására. Magyarország kifosztását jól jelzi az, hogy 2006-ban nettó nyolcmilliárd euró áramlott ki a külföldi tartozásállomány hozamaként az országból, 2007-ben pedig már kilencmilliárd euró.
Magyarország külföld felé irányuló tartozásállománya jelenleg negyvenötezermilliárd forint, mintegy 256 milliárd dollár, és ennek a hatalmas összegnek a hozamát kell kitermelnie. Ez a hozam profitból, tőkejáradékból, adósságszolgálatból és kamatfizetésből áll. Magyarország fosztogatása napjaink valósága. Következményeként nemcsak politikai, gazdasági és pénzügyi, de demográfiai válság is kialakult. A magyar nemzet évről évre felgyorsuló ütemben fogy, és a nemzet fennmaradása került veszélybe.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:12:13, vasárnap
|
| |
| |
NYÍLT LEVÉL DR. ORBÁN VIKTORNAK
Tisztelt Dr. Orbán Viktor!
2009. július 4-én délután Budapest utcáin olyan esetek tanúi voltak a magyar emberek, ami minden képzeletet felülmúlt.
Mint arról bizonyára Ön is értesült a történésekről, a Magyar Gárda Egyesület miatti perben hozott ítélet elleni tiltakozásul, valamint Budaházy György és számos más hazafi törvénytelen, politikai indíttatású fogvatartása ellen mentek az emberek az utcára. Békés, törvényes, keretek között meghirdetett tiltakozást akartak a szimpatizánsok.
Ezzel szemben a mi adónkból a szolgálatunkra érettünk el és kitartott rendőrök a legteljesebb brutalitással, önként és röhögve léptek fel mindenkivel - válogatás nélkül - aki az útjukba került. Hazugság, amiket a tévé kanálisok és egyéb hírközlők mutogatnak.
Tény, hogy egy törvényesen bejegyzett, törvényes kereteknek megfelelően működő politikai szervezet elnökét, nevezetesen Vona Gábort bilincsben elhurcolták, mintegy felsőbb utasítás szerint vadászva személyére. Tudom, mert láttam képet róla, hogy Ön is volt bilincsben. Hogy az régen volt? Nem. Az is most van, az elviselhetetlen önkényuralom végvonaglásában.
Tény, hogy egy megválasztott Európa Parlamenti képviselőt, jelesül Dr. Morvai Krisztinát, aki egyébként ebben a minőségében teljességgel érinthetetlen a magyar rendőrök számára, erős őrizet alá helyezve elhurcolták, noha immár nemzetközi diplomáciai védelem illeti.
Emberek százai szeme láttára közvetlen közelről alkalmaztak olyan gázt a rendőrök, hogy a saját szememmel láttam embereket, akiknek ingük gallérjáig megégett teljes fejbőre, mert a vegyszer olyan erősen maró szer volt.
Nem volnék meglepve, ha kiderülne, hogy ennek vegyszernek az összetétele és használata nincs rendszeresítve a magyar rendőrség állománya számára, amit egyébként külön törvényben kell szabályozni, és nem a rendőrség kénye-kedve szerint engedni alkalmazni. Mert ebből elég volt!
Mindezek után fel kell tennem Önnek egyetlen kérdést.
Ön hová hátrált az eltelt közel három esztendőben, hogy nem mondja ki azt az egyetlen tisztességes szót, hogy utánam. Ezt ígérte! És most lehet, hogy egyedül az országból, de számon kérem a politikai tisztességén! Vagy ismét betoppan a páncélozott állami autóba, hogy az út is porzik majd utána?
Arra kérem Dr. Orbán Viktor, mondassa ki a jelenlegi hatalmat gyakorlókkal az államcsődöt. Nem szűnő tömegtüntetések személyes vezetése által követeltesse ki a kampány nélküli azonnali előrehozott választást. Elmúlt a vita ideje és nincs helye a további mellébeszélésnek! Ha nem így cselekszik, elvész az ország! Ha még eddig a Fidesz tábor az egy a tábor egy a zászló erőltetett és enyhén szavai jegyében ezt nem vette észre!
Tény, hogy Vona Gábor felajánlotta személyesen Önnek, adott esetben a Jobbik teljes kapacitásával segítséget nyújt a választások esetén, természetesen a tisztességes kölcsönösség alapján. Mert az a jelenlegi politikai realitás, hogy a Fidesz váljék a mai Magyarország vezető erejévé. De nem egyedül! Ha így folytatják, veszít a nemzeti erő, és vele együtt minden maradékunk martalék lesz.
El kell mondanom Önnek, hogy úton útfélen az emberek arra a bizonyos egyetlen tisztességes és megígért szavára várnak, ami úgy kell, hogy hangozzék: Utánam!
Jelenleg az Ön kezében van Magyarország sorsa.
Nagyon rövid ideje van ezt a szót kimondani, mert a polgárháború szélére sodródott az ország. A mindenki mindenki ellen feleslegesen szított felfordulása következhet. Mindenki érzi, tudja, látja, hogy egyetlen szikra kell, és a tömeg dühöngése az egész parlamenti elitet el fogja söpörni. Ismétlem, rövid ideje van felvállalni végre az egyetlen lehetséges, tisztességes szót.
Lehet, csupán napok kérdése, nem tudni, de heteknél nem több. Nincs itt a szabadságolás ideje, mert nem érdemel szabadságot, aki a vész teljében pihenni tér. Az országból mindenhonnan a pattanásig feszült helyzetről érkeznek jelzések. Vak az a vezető, aki ezt nem látja, és nem érzékeli.
Azon a napon pedig az Erzsébet téren a feszültség izzásba váltott. Ártatlan embereket hurcoltak el állatok módjára állatként viselkedő rendőrnek látszó akárkik.
Lássa be végre, ez nem tartható fenn semeddig.
Mindenki egy szóra vár, és az egész ország talpra fog ugrani, felsorakozik követni. Ismétlem, napok kérdése lehet, hogy megelőzze a komolyabb bajt.
És még egy valamit szeretnék figyelmébe ajánlani. Nem tudom kinek az unszolására, lelki megtévesztésének hatására ígért a Magyar Gárdának két pofont, de ha egyszer is életében meggondolja mekkora tévedésről tett bizonyságot, akkor el fogja fogadni a segítségüket. Bizonnyal nem csalódik bennük.
Tisztelt Dr. Orbán Viktor!
1. Nincs több idő! Azonnal kell cselekedni, ha nem akar nagyobb bajt az országban.
2. Nincs több idő! Azonnal kell riadót fúvatnia.
3. Nincs több idő! Mert ebbe az ország belepusztul, ami akkor már az Ön mulasztása miatt a lelkén is fog száradni.
4. A történelem pedig nem felejt, legfeljebb megnyitja a süllyesztőt az alkalmatlan vezérek alatt.
Több levélben próbáltam már erre figyelmeztetni Önt, és tudom, hogy nem csak én voltam így ezzel. Teljességgel érthetetlen a bénult magatartás a Fidesz részéről, mert nincs értelme.
Az egy a tábor, egy a zászló taktikáját tovább lehetetlen erőltetni. Ha tetszik ez Önöknek, ha nem.
Ne felejtse el, ha a tömeg megindul, amire még ebben az évben minden esély adott, akkor nem kegyelmez, és még egyszer nem fog megismétlődni 2006 októbere, hanem akkor fordított lesz a helyzet. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogy most Önnek írom soraim. Az nem 1956-hoz lesz hasonló. A fékezhetetlen, dühöngő tömeg mindent el fog söpörni, amiről csak egy szó erejéig úgy gondolja, hogy hozzájárult Magyarország szétlopásához, telehazudásához, és véresre veretéséhez.
Mennyi szemet kell még kilövetnie a gazembereknek, hogy észhez térjen?
Megteljenek tán a börtönök ártatlanokkal? Nem lesz annyi jogász, aki ezt mind elsimítsa. Nem lesz annyi pénze a rendőrségnek, amiből a kirótt kártérítéseket fizesse.
Itt az idő! Nincs visszaút! Nincs válaszút! A hívó szó elhangzott, éppen az imént olvasta.
Elnök úr!
Feleljen meg a magyar nép elvárásainak!
Ez most már nem kérés, hanem alapvető erkölcsi kihívás.
Tegye meg, mondja ki: Utánam!
És győzünk a világrabló globalista gyarmatosítók meg a tolvaj helytartóik felett.
Ez is olyan biztos, mint ahogy ezeket a sorokat olvassa.
Ehhez adjon az Isten szebb jövőt!
Budapest, 2009. július 14.
Lengyel Károly |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:08:50, vasárnap
|
| |
| |
Kik a gyűlöletkeltők? Miért gyűlölködnek?
2009-07-18 11:03 barikád.hu
"A család eszménye, a nemzeti önérzet és öntudat és az istenhívő idealizmus a legfőbb hon és nemzetmegtartó értékek. Középső értékek, ősidőktől kezdve.
Nagy társadalmi válságunknak azt a fázisát éljük, hogy eme legfőbb középső értékek vallóit fasisztoid szélsőségességgel rágalmazza a balliberális oldal, holott, ami ettől legfőbb középértéktől elhajlik, az a szélsőségesség, s ha elhatalmasodik, az a veszedelmes szélsőség.
Szellemi elődeik egyértelműen a bolsevikok.
Írásom gondolatmagja lényegében ennyi, azonban némi fejtegetésre szorul.
Elviselhetetlennek tartom az elhatalmasodott gyűlöletbeszédet. Elviselhetetlenebb, mint a kései felpuhult Kádár-rendszer volt.
Kik terjesztik ma − manipulatív és kontramanipulatív eszközeikkel − a gyűlölködést? Természetesen a szélsőséges pártok.
Melyek ezek a veszedelmes pártok? Ezt az elmúlt húsz év eseményei, tényei definiálják: a posztkomcsik és a vadliberálisok. Az minősíti őket veszedelmesen szélsőségessé, amit ez idő alatt a hazával tettek, amit a nemzet ellen tettek. A tevékenységük kézzelfogható eredményei, hogy szegénységbe, gyarmati sorba döntötték hazánkat.
Az ,,az kiabál, akinek a háza ég"-effektus ez, amikor a nemzeti érzés megnyilvánulásaiban fasiszta veszélyt láttatnak, amikor a nemzeti gondolat határozott megjelenítőit kinevezik fasisztáknak. És teszik mindezt közel százéves - és ezért mára teljesen átlátszóvá vált - bolsevik módszerekkel.
Egy ország, egy nép számára mik a valódi értékek? Elsősorban a mindenkori túlélés (fejlődésről most ne is beszéljünk) tradicionális garanciái.
A balliberális szélsőségesek ezek ellen a nemzetmegtartó tradíciók ellen fenekednek a legintenzívebben. A család eszménye helyett az egomán szingliséget propagálják, a nemzeti érzés közösségi élménye és a közösségi felelősségtudat helyett az identitástudat nélküli kozmopolitizmust favorizálják, a spirituális valláserkölcs helyett, mert az ugye fundamentalizmus, a gátlástalan materialista mammonimádatot teszik meg legfőbb értéknek. Ha legalább az úttörő tizenkét pontjára emlékeznének még...
A kommunizmus húsz évvel ezelőtt ugyan véget ért, az exkommunistáktól sajnos nem szabadultunk meg. Bebetonozták magukat az államhatalomba, a gazdasági és pénzügyi hatalmuk is egyre csak hízik a szociopataságig gátlástalan mohókáimnak. Pont olyan nemzetvesztők ők, mint negyvennégyben-negyvenötben a nyilasok voltak, semmivel sem különbek. Csak nem egy világháború, hanem egy világválság közepette.
Mint úriember két társadalmi jelenséget és uralomtechnikát nem bocsátok meg soha: a fasizmust és bolsevizmust. A különbség köztük csak annyi, hogy a nyilasok megbűnhődtek nemzetvesztő tetteikért, a bolsevik hatalmi technikák szerelmesei pedig az örök büntetlenség tudatában bűnöznek a haza és a nemzet ellen.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a nemzet lakásvagyonára nyomulnak. Egyfelől a jelzáloghitelek, másfelől az ingatlanadó irányából. Földönfutóvá - úgymond mobilis munkaerővé - akarják tenni a magyarságot, ami nekik csak egy lecserélhető populáció. Kihalnak a magyarok, mert lakniuk és dolgozniuk sem lesz hol? Na és? Befogadó ország vagyunk, a magyarok helyére csakis kevésbé rebellis populáció érkezhet.
Ezer évig olyannyira befogadók voltunk, hogy hálából Trianont kaptuk, a 19-es bolsevik terrort, majd a megismételt Trianont megfejelve a Rákosi-terrorral, az oroszok ismételt bejövetelével, a Kádár-terrorral és a késő Kádár-korban beindult, máig folytatódó bolsevik hatalomátmentő folyamattal.
Tehát a befogadósdi, hosszú távon az eredeti haza elvesztéséhez vezetett. A maradék kishazát már nem adjuk, óvjuk. Nos, ezért vagyunk mi a bolsevik gondolkodásmód szerint a fasisztoid kirekesztők.
A magyarság, hála a Jóistennek, tanult a történelemből, immár fölfogtuk, hazánk és nemzetünk túlélése érdekében önvédelmet kell gyakorolnunk. Még egy vírus is hatalmas immunitással bír, a magyar embernek nem lehet immunitása? Ez a jogos önvédelem nem tetszik, mert már hozzászoktak a teljesen védtelen és kiszolgáltatott magyarság önfeladásához? El lehet menni. Az offshore cégeik után. Senkinek sem fognak hiányozni. Nekik úgyis fontosabb a nagyvilág, mint a kishaza, s ne a munkanélkülivé tett magyarokat - mobilissá tett populációt - küldözgessék el, üldözgessék el saját hazájából.
A "nagy Spiró" által is megprófétált, hőn áhított és egy ideje már provokált magyar−cigány polgárháborúban, amikor majd szükségállapot lesz, és soha választás, csak román, szerb, szlovák, ukrán, izraeli ENSZ-csapatok kijárási tilalma, s mondjuk még a kongói koponyafocistáké... Az lenne jó, mi? A múltunkat végleg eltörölni szándékozó elvtársaim! Ugye? De nem ez lesz. Hanem elszámoltatás, a csoportosan, vagyis szervezetten elkövetett, tehát el nem évülő, politikai alapú gazdasági bűncselekményeitekért.
Ettől az elszámoltatástól féltek, ezért gyűlölködtök, bolsevikok. Magam mindezt haragtól, gyűlölködéstől mentesen, bosszú- vagy megtorlásvágy nélkül, az elemi igazságosság szellemében mondom. Itt a nagy társadalmi válság huszonnegyedik órája, a társadalmi békét veszélyeztető bűnözőket ártalmatlanítani kell, legyenek azok akár magyar, akár cigány, avagy politikai-gazdasági bűnözők.
Ui.:
Az elmúlt napokban már fideszes politikus is (nem írom le a nevét, nem népszerűsítem) aggodalmaskodni kezdett az elszámoltatás miatt, kétélű fegyvernek nevezve. Az elszámoltatás lehet, hogy kétélű, de egyhegyű fegyver. Kizárólag a gazdasági bűnözőket sújtaná, pártállástól függetlenül. A Fidesz is benne volt a húszévnyi nemzetvagyon-elsíbolásban? Mégse akarnak majd elszámoltatást? Csakis propaganda célokkal ígértek elszámoltatást? Kifordítom, befordítom, mégis Fidesz a Fidesz? Ők is benne vannak a bolsevik szabadrablási paktumban?"
Krausz Tivadar kapu.cc - barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 22:00:36, vasárnap
|
| |
| |
Szomorú valóság. De már látszik, hogy lassan-lassan ébred a nemzet, ébred a magyar...
Add tovább minden magyarnak...
Tisztelt hazafiak!
Küldjék el a válaszomat a polgármesternek, aki ki merte mondani az igazságot.
Az én torkomat nem fogják átvágni, mint a minap az erdészét!
Egyetértek minden gondolatával, polgármester úr, mert nekem is sok vidéki rokonom van, akik feladták a háztáji gazdálkodásukat is, mert mindent elvittek a romák.
Én azt vallom, hogy alapvetően nem a roma kisebbség szaporodásával van a gond, hanem azzal, hogy többségük felnőve deviáns ember lesz, és magyargyűlölő, munkakerülő. Itt Debrecenben is szidják, és verik a magyarokat a buszon, az utcán is. Az öregeknek meg elveszik a nyílt utcán a pénztárcájukat a roma nők.
Látja a gyerek, hogy apa, meg a tesók seftelnek, meg kurvákat futtatnak, és nyugati autóval is járnak, látja az aranyat a nyakban. Ő ebben a légkörben nő fel. Látja a sok amerikai karatés, lövöldözős filmet.
Már a Kádár kor Alföld programja is célkitűzésbe vette, hogy a cigányságot integrálja, felemeli, de ez merő ábránd maradt, és ma is az, ha ők nem akarják - tisztelet a kivételnek!
Kósa Lajos, és Debrecen rendőrkapitánya sem tudta őket kiszorítani a város útjairól, hiába a tiltakozó levelek. Gyönyörű BMW-ből figyelik, ahogyan a lányok keresik a százezreket. Valószínű, hogy lefizetik a stricik a járőr zsarukat, és azok is használják a lányokat.
Amíg én 40 évesen és 3 szakmával, munka, és két gyerek mellett is tovább tanulok, ők, a sok gyermekesek, várják a postást az utcán, és a különféle segélyek címén akár 4-500 ezer forintot is felvesznek családi pótlékkal együtt!!!
Van amelyik beadja a gyerekét az állami gondozásba, majd kiveteti a távoli rokonával, és osztoznak az árvaellátáson, ami fejenként 80-90 ezer körül van!
Bolond lenne dolgozni járni havi 90 ezerért, mint én, és te, ha félmilliót is összeszed az államtól, meg lop, meg csal, meg futtat.
Én egyszer kértem segélyt, és elküldtek, mondván, menjek állást keresni!
Köszönöm Debreceni Önkormányzat!
Mi ez ha nem pozitív diszkrimináció?
Amíg nincs politikai akarat, és tett a magyar többség védelmére, és gazdasági megerősítésére, addig sajnos nem lesz javulás.
A FIDESZ 4 év alatt egyszer sem emelte a családi pótlékot, és a Széchenyi tervből is csak a párthoz közeli vállalkozók kaptak milliókat!
A FIDESZ-t minden magyar embernek el kell felejteni, nem a levegőbe beszélek, 4 éve kutatom a politikájukat!
A magyarságot csak egy valódi rendszer- és hatalomváltás mentheti meg attól, hogy kisebbségbe kerüljön a saját Hazájában. Trianon előtt, után, és ma is ez a célja az ellenségeinknek, mert a Világbank tavaly is itt járt a fővárosban, és kiadta az ukázt: 6 millió magyar kell, föléjük 2 millió ,,narrow minded", aki irányítja őket.
A Világbank élén, ma Dominik Strass Kahn áll, előtt Paul Wolfowitz volt, mindkettő bevallottan Izraelt szolgálja, és képviseli!
A FIDESZ is nagy Izrael barát, nem várhatunk tőlük nemzeti érzelmeket, csak szájkaratéznak. A mozgatórugó a gazdag föld, víz- és gázkincs, ami a romló földi környezetben ritkaság. Ezt akarja a Nyugat, és Izrael, és ennek útjában állunk: ki kell irtani bennünket, de nem lőfegyverrel, az csak Gázában megy, de nem eurokonform.
Ha nem ébredünk, és egységesülünk fegyverbe is, akkor könnyen a palesztinok sorsára jutunk!
Először ott is a földek felvásárlásával kezdték, mára a palesztinok egy 5600 m2-es gettóban várják a halálukat!
6 méteres betonfal zárja össze, több mint 200 000 embert, se kórház, víz és élelem alig-alig!
Ide egy újabb Horthy kellene, aki rendet vágna, és végre a magyar többséget képviselné, de az még a jövő zenéje, hogy a Parlamentbe kerülve Vona, és a Jobbik mit tud tenni egy eladott, és kifosztott nemzetért.
Az én torkomat nem fogják átvágni, mint a minap az erdészét!
Törvénybe kell iktatni a szabad lőfegyver tartást!
A magyar gazda hogyan védje meg magát a rablógyilkosoktól?
Aki ír nekem a dimeola@freemail.hu-ra, annak sok hasznos anyagot, filmet, és írást tudok küldeni óriáslevélben!
Nem terheli a fiókját, vagy letölti, vagy nem.
Honfitársi szeretettel:
Iványi Sándor két gyermekes családapa
leendő föld, és gépfegyver tulajdonos közíró
Debrecen
Szomorú valóság. De már látszik, hogy lassan-lassan ébred a nemzet, ébred a magyar! |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 21:55:41, vasárnap
|
| |
| |
Rendőrállam
2009-07-17 06:36:49
Azt nyilatkozta a Népszabadságnak Draskovics Tibor tüntetés-végrehajtási miniszter, hogy igen fontos volna a rendőrség reagáló képességének javítása. A Magyar Hírlap üdvözli Draskovics miniszter nagy ívű reformgondolatát, mi is felfigyeltünk már a jelenségre. Nemrégiben például egy hullarészeg olaszliszkai cigány lefegyverezte a vele farkasszemet néző józan rendőrt, akinek mindösszesen három társa nézelődött tátott szájjal, ahelyett, hogy célzott lövésekkel megfékezte volna a randalírozót. A csökkent reagáló képesség biztos jele továbbá, amikor belőtt állatok (vagy provokátorok) német szurkolókat agyalnak a Fradi-meccsen, a rendőrök pedig a stadionon kívül a lópatkolás, a kutyakiképzés és a legújabb IQ-tesztek rejtelmeiről diskurálnak, ahelyett, hogy megvédenék a vendégszurkolók testi épségét.
Olyan is előfordult már, hogy a putriba kiküldött egyenruhások ijedtükben magukra zárták az autót, ott kuksoltak, remegtek, lassú reagáló képességgel várták, hogy elmúljon a vész, és végre elpucolhassanak. Elemében van azonban a bátor magyar rendőrség, amikor nagymamákra és gyerekekre kell támadni lóhátról. Akkor nincsen remegés, nincsen tátott száj, olyankor csak elemi gyűlölet létezik azok iránt, akik nem akciófilmekből szerezték alapműveltségüket, s akiket rossz kommunista szemináriumi szöveggel nem lehet ráuszítani honfitársaikra.
Én a rendszerváltásig utáltam a rendőröket, mert a mindenható párt képében jártak-keltek, fontoskodtak, figyelték pontyszemekkel, hogyan csápolunk a P. Mobil-koncerten. Aztán jött a rendszerváltozás és vele az új érzés: 2006. október 23-ig kellemesen semleges érzéseket tápláltam a rendfenntartók iránt. Az Astoriánál levezényelt lovasroham és szemkilövés óta azonban ez a rendőrség nem az én rendőrségem, semmi közöm hozzájuk, nem várok és nem kérek tőlük védelmet. Megértettem és elfogadtam, hogy bármilyen baj ér, csak magamra és a barátaimra számíthatok. A magyar rendőrségnek nem pusztán folt esett a becsületén, de magát a becsületét vesztette el sorozatos brutalitásával, és a kormány kézi vezérléses utasításainak szolgai végrehajtásával.
Ha én rendőr volnék, valószínűleg leszerelnék, leadnám az egyenruhát és a fegyvert, mert nem lennék hajlandó békés magyarokat ütni-verni. Olyan magyarokat, akik mellesleg éppen úgy nyomorognak a fizetésükből, mint én, miközben a lovasrohamra milliárdos gazemberek adják ki a parancsot. Ha mégis a rendőrség kötelékében maradnék, akkor minden tőlem telhetőt megtennék, hogy az egyéni és közösségi szégyent lemossam. Akkor, ha másképp nem, a többi jóérzésű rendőrrel karöltve segíteném a nemzeti oldalt, hogy a Draskovics-rendőrséget közös erővel ismét a nemzet rendőrségévé alakítsuk.
Még egy apróságot jegyezzünk fel a Népszabadság-interjúról. Ehhez persze el kell képzelnünk Draskovics Tibor jezsuita mosolyát, amint a beszélgetést lezárva még jól megfenyegeti a magyar társadalmat, hogy tudniillik a gárdaügyre "a jogállam válasza példátlan lesz", valamint "az összes lehetséges eszköz és szankció következetes alkalmazásával ki fogja kényszeríteni a törvényes rend helyreállítását, fenntartását".
Dehogy kényszerítitek ki, Draskovics miniszter. Örüljetek, ha időben elhordhatjátok az irhátokat a teljes vagyonelkobzás és a börtönbüntetés elől. Egyre többen kívánják ebben az országban, hogy Draskovics miniszter és baráti köre a továbbiakban a rács túloldalán, esetleg örökös száműzetésben elmélkedjék a rendőrségi reformról. Tudja ezt Draskovics is, azért menekül előre, azért fenyegetőzik. A karaván azonban halad, és a dolgok rendje szerint senkinek nem száll inába a bátorsága egy kis miniszteri feddés miatt. Mi több: egyértelmű a helyzet. Vannak ők, és vagyunk mi. Akárcsak 1956-ban.
Ma is történelmi idő van.
Szentesi Zöldi László
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 21:54:47, vasárnap
|
| |
| |
Ifjú Hegedűs Loránt kiosztotta a magukat kereszténynek nevező két sarlatánt
Iványi és Majsai megkapták, amit megérdemeltek.
Piszkosfred, p, 2009/07/17 - 18:25
Ifjú Hegedűs LorántIfjú Hegedűs Loránt
"Iványi Gábor és Majsai Tamás, a mindenkori Szanhedrin jelen térben és időben kitenyésztett parazita főtörvénykezői az utóbbi fél évszázad egyháztörténelme leggyalázatosabb jelenetének nyilvánították, hogy.... felöltöttem a Gárda mellényét."
Kedves Magyar Testvéreim!
Iványi Gábor és Majsai Tamás, a mindenkori Szanhedrin jelen térben és időben kitenyésztett parazita főtörvénykezői az utóbbi fél évszázad egyháztörténelme leggyalázatosabb jelenetének nyilvánították, hogy az általam vezetett Budapest Szabadság téri Hazatérés Templomában 2009. július 11-én, múlt hét szombaton a magyar nemzeti önvédelemért tartott szolidaritási istentiszteletet követően a Jobbik Magyarországért Mozgalom nagygyűlésén magamra öltöttem a magyar gárdisták mellényét.
Ami az elmúlt fél évszázad egyháztörténelmi mélypontját illeti: sokan emlékeznek még nemzeti érzelmű honfitársaim közül arra, hogy miközben vezetésemmel a Hazatérés Temploma gyülekezete - mintegy három évvel ezelőtt - az izraeli hadsereg által kazettás bombákkal lemészárolt dél-libanoni maronita keresztyén és muszlim gyermekek százaira emlékezett, aközben Iványi az agresszor izraeli állam részéről nyaraltatott gyermekeket Magyarországon. Mindezt megismételve, akkor, amikor egy teljes Palesztin Nap keretében hívtuk fel templomunk székházépületében az ország közvéleményének figyelmét az elmúlt év végén és ez év elején Gáza ellen végrehajtott fehérfoszforos úgyszintén izraeli népirtó agresszióra, akkor Iványi számítógépek adományozásával segítette a nyilván közismerten súlyos informatikai-logisztikai hiányosságokkal küzdő, az amerikai költségvetési támogatás miatt garantáltan tőkeszegény izraeli hadigazdaságot.
Ugyanakkor Iványi idehaza hosszú évek óta fő támogatója annak a neoliberális gazdasági doktrínát és monetáris pénzügyi diktatúrát kiszolgáló, minden devianciának megágyazó, nemzet-, társadalom- és családellenes párt-különítménynek, mely népünk kifosztásával futószalagon termelte ki a hajléktalanokat "védőszentjük", Iványi számára, hogy az önzetlenség látszatát keltve, valójában ördögi, farizeusi cion-cinizmussal hasznot húzzon az általuk kisemmizett, Európa kifosztottjává tett magyar szenvedéséből. Jézus farizeusokról mondott kijelentése szerint: elviselhetetlen terheket róttak a népre, de ők maguk a kisujjukkal sem illették azt.
Sőt, amióta nélkülözhetetlennek vélt pénzügyi szakértelmük - azaz szabadrablásuk - gazdasági csődbe taszította az országot, Iványi a hatalmi önkény "Oszd meg és uralkodj!" történelmünkben többször bevált vészforgatókönyvének késztetése szerint uszítja hazánk legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbségének bűnözői életformát folytató tenyészrétegét az őshonos államalkotó nemzet legvédtelenebb tagjaira.
Majsai Tamás nála kevésbé szemforgató - értsd: militánsabb - módon szentként kezel, illetve szentnek nyilvánít mindent, ami zsidó, de ha történetesen Szent István jobbjáról van szó, akkor azt nemes egyszerűséggel, mosdatlan szájjal "tetemcafatnak" minősíti. Teológiainak hazudott súlyos tévtanításaiban következetes céltudatossággal rombolja az Istentől nyert döntő teremtettségi adottság, a nép-nemzeti hovatartozás egyháztörténeti, üdvrendbeli, üdvtörténeti, végső időkre szóló jelentőségét, kivéve persze, ha a zsidóságról van szó, melynek übermensch, mindenek felett, azaz minden más nép, sőt, Isten felett álló, bírálhatatlan voltát soha nem mulasztja el szóömlengéseiben deklarálni. "Auschwitz-Sínai" állandósult szókapcsolatával, s minden egyes cion-agytolulásával a zsidóság vészkorszakbeli szenvedését Krisztus egyetlen, egyszeri és tökéletes áldozata piedesztáljára igyekszik feltornázni.
Mindkettejük esetében tehát "a vad törzsi sovinizmus hamis kiválasztottság tudatának kizárólagosságra törő törzsi dölyfével" van dolgunk, melynek egyértelmű célja a pereszi országhódító szándéknak történő ideológiai megágyazás, a magyarság eddig is lebénított önvédelmi reflexének lelkünk legmélyén betonszarkofágba történő hermetikus rabul ejtése népünk megsemmisítése érdekében. Ők pontosan tudják azt, amit népünk milliói elől próbálnak elhazudni, hogy a Magyar Gárdában a halálos önfeladás útjára kényszerített magyarság ázsiai tér és idő feletti lelki alkatában fogant immunreakciójáról van szó, saját hazája sorsának Isten segedelmével történő jobbra fordítása érdekében.
Éppen ezért arcátlanodik odáig ez a két "meszelt sír, telerakva minden undoksággal és ragadománnyal", hogy már azt is megpróbálja előírni, mit vehet fel egy keresztyén pap és mit nem, mi illik a papi jellegéhez és mi nem.
Kedves Magyar Testvéreim!
Nem kellene tőlük legalább a történelmi keresztyén egyház papjainak megkérdezniük: "Mélyen tisztelt szanhedriniták, mi lesz a következő lépés? Uram Isten, csak nem a kipa kötelező viselete? Jézus, Mária, csak nem a kaftánra gondoltak inkább? Szent Habakuk, "jó liberális módjára" az alsóneműt is szabványosítani kívánják? Egyáltalán, meddig képesek még nagyvonalúságukban szemet hunyni az előbőr - mint keresztyén középkori csökevény - viselése felett?!"
A személyemet és gyülekezetemet harmadízben - lásd. az ún. David Irving-ügyet és a Petőfi üzenete Simon Peresznek-ügyet - rágalomhadjárattal mocskoló két erkölcsi meszelt tetemcafatnak üzenem: ha így folytatják tovább, nem marad más, mint hogy "átadassanak a Sátánnak, hogy a lélek megtartassék ama napon..."
Budapest, 2009. július 16.
ifj. Hegedűs Loránt
Előzmény :
Iványi és Majsai a Gárda újraalakulását követően kiadott nyilatkozatukban úgy fogalmaztak: "hosszú évek látszata erősíti azt a benyomást, mintha a Magyarországi Református Egyház tagjai, valamint a hazánkban magukat kereszténynek vallók nem tekintenék nagyos súlyos jelenségnek, hogy az ország egyik legjelentősebb református gyülekezete és annak lelkésze, ifjabb Hegedűs Lóránt neonáci és antiszemita szellemiségű gondolatok, akciók zászlóvivőjeként, és ilyen értékrendű csoportosulások hírhedt támogatójaként tevékenykedik".
A "teológusok" szerint a szombati demonstráció "legmegrendítőbb, egyszersmind az elmúlt fél évszázad magyarországi egyháztörténetének egyik leggyalázatosabb jelenete volt, amikor ifjabb Hegedűs Lóránt, miután templomában megtartotta a gárdaparádét felvezető úgynevezett szolidaritási istentiszteletet, a Krisztus evangéliumának képviseletét jelképező papi palástot neonáci gárdista maskarára cserélte".
"Tudjuk, hogy a náci pártnak is számos papi és egyházi szimpatizánsa volt a Harmadik Birodalom idején" - tették hozzá.
A magyargyűlölők továbbá azt követelték a Magyarországi Református Egyház és a magyarországi kereszténység tagjaitól, hogy tegyék nyilvánvalóvá: "neonáci eszméket képviselő közösségeket és személyeket nem tekinthetnek a Názáreti Jézus egyházához tartozóknak".
Iványi Gábor és Majsai Tamás közleményükben nyilatkozatuk támogatására kérték fel mindazokat "a jóakaratú polgártársaikat, akik akár egyháztagok, akár nem, de fontosnak tartják, hogy maguk is fellépjenek a magyar társadalomban, és fájdalom, immár az egyházaink körében is egyre riasztóbb méreteket öltő fasizálódó tendenciákkal szemben".
(MTI)
http://szentkoronaradio.com/publicisztika/2009_07_16_ifju-hegedus-lorant-kiosztot ta-a-magukat-keresztenynek-nevezo-ket-sarlatant |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 21:50:58, vasárnap
|
| |
| |
Magyar Bálint fejét akarom!
2009. július 19., vasárnap - 00:05
Hirtelen mindenki olyan rezignált lett. Olyan viszolyogtatóan rezignált. Mindenki, aki eddig a szadesz égbekiáltó bűneiről írt publicisztikát, vagy a szadesz megbocsáthatatlan ténykedéseiről beszélt a legkülönbözőbb tévéműsorokban, egyszerre lenyugodott, és elnéző mosollyal veszi tudomásul, hogy a szadesznek vége. Mindenki, aki húsz éven át az ázalagok nemzettudat-rohasztó igyekezetét tűzte a tolla hegyére, vagy a megszámlálhatatlan korrupciós ügyeikben oknyomozott, most csak annyit bír leírni, hogy milyen öröm: a szabadmadarakat a saját keselyűik tépik szét.
ENNYI, kedves nép-nemzeti értelmiség? ENNYI, kedves úgynevezett jobboldali tollforgatók?
Megbocsátóak és elnézőek lettetek hirtelen, merthogy a keselyű - álságos módon - saját magát marcangolta szét?
Demszky, Magyar, Kuncze, Horn, Pető, Fodor meg a többiek szépen kisasszéznak a magyar politikai életből, és akkor minden rendben lesz? Senki nem fogja megkérdezni tőlük, hogy ugyan mi is a helyzet a négyes metróval, a löszfalba fúrt autópályával, a digitális iskolai táblákkal, a tönkrevert egészségüggyel, a szétzüllesztett oktatással, a Medgyessy és Retkes által emlegetett korrupciós ügyekkel, meg a végeláthatatlan politikai gengszterizmussal?
Hogy van az, hogy jelenleg nincs egyetlen párt sem, amelyik számonkérést akar, tűzzel-vassal, csak a Jobbik? Hogy van az, hogy minden Fidesz-közeli médiacsatornán csak a vérkomolyan vett elemzést meg a pszichedelikus párt-nekrológot, legfeljebb a gúnyos röhögést halljuk, de szó sincs semmiféle számonkérésről? Hogy van az, hogy elszámoltatásról csak a legnagyobb parlamenten kívüli párt, a Jobbik beszél következetesen?
Ha ezek elsétálhatnak büntetlenül, az elmúlt húsz évvel a hátuk mögött, akkor megette a fene a mi elkövetkező húsz évünket is. Ha ezek eltartott kisujjal pezsgőzve elemezgethetik a magyarországi demokráciát, ahelyett, hogy a Csillagban járkálnának körbe, akkor ez itt örökre egy következmények nélküli ország marad. Ha ezek újjászervezhetik magukat egy sosemlátott párt berkein belül, akkor velünk tényleg bármit meg lehet csinálni.
Igenis Magyar Bálint fejét akarom! A fejét akarom látni, mindenféle személyiségi jogokra hivatkozva letakart részletek nélkül, amikor elítélik. Nekem ne pampogjon tantárgyak nélküli oktatásról meg bizonyítvány nélküli alsó tagozatról! Azt akarom, hogy amiként Ceausescu és kedves neje ült a prémes kabátjában húsz évvel ezelőtt egy osztályterem padja mögött, és a Bikini zenekar pár hét elteltével megköszönte Temesvár népének, hogy elűzte a gonoszt Európa földjéről, úgy Magyar Bálint is köszönje meg, hogy amit a magyar nemzet ellen elkövetett, azt csak letöltendő börtönbüntetéssel honorálja az újra független magyar bíróság.
Magyar Bálint fejét akarom akkor látni!
http://szebbjovo.jobbikdebrecen.hu/node/379 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-19 21:48:40, vasárnap
|
| |
| |
2009-07-19. 13:42
Kik vezetik hazánkat?
Kis túlzással csak vadakat terelő juhász nincs a 386 parlamenti képviselő között, igaz, azt megállapíthatjuk, hogy lehet jobb lenne ha csak juhászokból, vagy esetleg nyenyecföldi sámánokból állna a Parlament, ennél rosszabbul már ők sem dolgozhatnának.
A Vasárnapi Blikk - igazi bulvárújsághoz méltó módon - annak járt utána, hogy milyen különleges képesítésekkel rendelkeznek honatyáink, és mihez kezdenek, ha a választások után kiszorulnak a Házból. A kép elkeserítő, gyakorlatilag tanulatlanok kormányoznak minket, ám ebből világosan kitűnik, hogy miért ragaszkodnak foggal-körömmel - avagy könnygázzal és gumibottal - ennyire a hatalomhoz. Ha kikerülnének a Parlamentből, könnyen lehet, hogy éhező koldusokká válnának az általuk olyannyira feldicsőített magyarországi vadkapitalizmusban.
Alföldi Albert (MSZP) az önéletrajza szerint rendőr- és színjátszórendező-képzőt is végzett, pályafutása végén azonban várhatóan nyugdíjba vonul. Esélyünk lehetne, hogy majd őt is megdobáljuk, mikor rendőrként oszlatni készülne, ha kikerül az ülésterem fülledt világából. A színjátszórendező-képzői végzés magyarázat arra, hogy miért tudnak tudnak rezzenéstelen arccal hazudni a szocik. Ezt jól eljátsszák.
Deák Istvánné (MSZP) tehetségfejlesztő szakértői végzettséggel rendelkezik, amire talán a jövőben is szükség lenne a Kossuth téren. Ő párttársainak tarthatna kurzusokat, hisz a magyar történelem legtehetségtelenebb politikusi bandája veszi körbe őt.
Török Zsolt (MSZP) a számítástechnikai szakközépiskoláját hasznosíthatja, ha a választók nem juttatják be. Ezzel ma már továbbtanulni is nehéz, munkát találni pedig szinte lehetetlen. Ezért ő is a parlamenti semmittevéshez fog ragaszkodni.
Császár Antal (független) pedig vájárként vagy géplakatosként magyarázhatja meg a kétkezi melósoknak, hogy miért is kellett az elviselhetetlenségig lerontani az életszínvonalukat. Amíg egy jól irányzott pofonnal haza nem küldik.
Keleti György (MSZP) sem a híradástechnikában látja az előmenetelt. Marad politikus, esetleg nyugdíjazzák, de hadseregünk már nincs, ahol híradósként elhelyezkedhetne, a technika pedig már egy fél évszázada túlhaladta az ő tanulmányainak szintjét.
Donáth László (MSZP) okleveles lelkész a politika mellett is gyakorolta hivatását, Hárs Gábornak (MSZP) azonban erre nem volt módja. ,,Betűszedő már csak azért sem lehetek, mert ez a szakma megszűnt azóta, hogy 40 éve kitanultam. Okleveles középiskolai tanárként pedig soha nem dolgoztam" - mondta a képviselő, aki három évtizede van külügyi pályán, ezt tekinti a hivatásának. ,,Régen elértem a nyugdíjaskort" - mondta a terveiről. Magyarán: munkaévek nélkül számíthat egy akkora összegű nyugdíjra, amilyenről a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek csak álmodhatnak. Ahogy a betűszedő szakma kiment a divatból, úgy kéne már ők is a történelem szemétdombjára kerüljenek, ám valami miatt nem tudunk tőlük megszabadulni. Így aztán tovább fizetjük Hárs Gábornak és társainak a parlamenti semmittevésért felvett bérét, majd a nyugdíját.
Karsai József (MSZP) agrármérnök és növényvédelmi szakember, a párt önjáró megmondóembere nem retteg attól, hogy kiesik a nagypolitikából. ,,Most is a földeken vagyok a fiammal. Negyven éve a mezőgazdaságból élek, nem a pénzért politizálok, hanem azért, hogy segítsek. A gazdálkodás az én világom" - magyarázta Karsai. Tegyük hozzá: ha épp nem búzát éget, akkor még szimpatikus is lehet az odamondogatós öregúr.
Gusztos Péter (SZDSZ) érettségivel ült a padsorokban, ő azonban nem beszélt a terveiről. Nem csoda, egy drogpártoló, buzi zsidógyereket, akinek csak érettségije van, még a rabbi is kiutálja a zsinagógából
(Blikk, Barikád nyomán)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2009. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
270 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1313
- e Hét: 7045
- e Hónap: 18156
- e Év: 171652
|
|
|
Offline
