|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 20:13:36, szombat
|
| |
| |
Klubból hoztam:
Nincs szebb tartalma életünknek,
Mint megszépíteni
azok életét,
Akiket szeretünk
Kellemes hétvégét mindenkinek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 20:11:39, szombat
|
| |
| |
Klubból hoztam:
Tatiosz: Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk
Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 17:21:35, szombat
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat.)
Ellenkultúra 3. A hagyományos család ellen
Az iskola hatéves korában veszi kezelésbe az amerikai fiatalkorú tudatát. A keresztény-monogám-polgári család ketrecébe az amerikai fiatalkorú születése pillanatában bekerül.
A keresztény-monogám-polgári család - mozdíthatatlan elvi intézmény és önmagát fondorlatosan fenntartó-biztosító gyakorlati alakzat - a hippi világkép undorának és elutasításának egyik középponti jelensége.
Jack Weinstein korábban a Columbia Egyetem végbizonyítványt nem szerzette szociológia szakos hallgatója volt, most guru, ami hinduból hippire, hippiből magyarra fordítva körülbelül tanítómestert, "filozófust" jelent. 1970-ben egyebek között ezeket mondja Berry Nicholson szociológusnak:
"A nagycsalád az új társadalom kulcsa. Mai formájában a család végérvényesen csődbe jutott. Talán elsősorban azért, mert a család a földművelő társadalmak intézménye és a városi civilizációnak nem felel meg. A mai városi-polgári család egy nagy hálószobából áll, ahol többnyire a feleség és a gyerekek tartózkodnak. Olykor, estelente megjelenik a férj is, aki egyébként a hivatalban, vagy a gyárban valami titokzatos tevékenységgel van elfoglalva, amihez sem a feleségnek, sem a gyerekeknek semmi köze sincs és semmi részük nincs benne. Ebből a tevékenységből viszont a férj egy pénz nevű absztrakciót hoz haza, amit a feleség és a gyerekek létfontosságú konkrétumként kezelnek és hasznosítanak. Ily módon a családnak semmiféle kapcsolata sincs azzal, amit a férj csinál, sőt, jelenleg a hagyományos amerikai családban az a legszörnyűbb, hogy a férjnek és a feleségnek állandó bűntudata van, mert nem nevelik rendesen a gyermekeket, ezért aztán megpróbálnak gyermekeikért, a gyermekeiknek élni. Ez sem megy, ebből is csak egy újabb adag hazugság keletkezik. Mégis ezt teszik, ahelyett, hogy élnék a saját harmonikus életét, végeznék a maguk értékes munkáját, pedig ez iránt a gyermekekben is önkéntelenül érdeklődés támadna....
Mindent megteszünk, mondják a szülők. A mi kis drágáinkért élünk, dolgozunk, nekik keresünk, keressük a sok pénzt és csak úgy zúdul a sok drága holmi azokra a kis drágaságokra, nem is tudják, mit kezdjenek vele... A családnak nincs valósága. Ma az amerikai család legfontosabb intézménye a pótmama. Valaki, aki leveszi a szülők lelkiismeretét a gyerekek gondját, miközben a szülők a maguk életét élik, mindegy, hogy együtt, vagy külön-külön...
Az izolált család helyett a nagycsalád, a párházasság helyett a csoportházasság csirázik már a jelenben is, hogy meghódítsa a jövőt. Határozzuk meg viszonylag pontosan, mit értünk csoportházasságon. A csoportházasság körülbelül az, amikor egy csomó ember mindegy, hogy hányan, kijelentik, hogy lemondanak párházasságuk intézményes bejelentéséről, mert a párkapcsolat nem egyéb, mint a társadalmi kötelezettség kötelező kinyilvánítása. Ugyanakkor kijelentik, hogy egyénenként és csoportosan felelősséget vállalnak egymásért és születendő, közös gyermekeikért. Más szóval ez azt jelenti, hogy a csoport minden férfitagja elvben szexuális kapcsolatot létesíthet a csoport minden nőtagjával, természetesen minden egyes esetben szabad választás alapján. A csoporton kívül viszont senkivel sem létesít szexuális kapcsolatot, de ezt semmilyen előírás, szabály nem irányítja, ez ösztönösen, a csoporttagok szabad elhatározásából jön létre, így...
A hűtlenség a mai keresztény vagy álkeresztény párcsaládban azt jelenti, hogy férj, vagy a feleség kiváncsiságból vagy unalomból mással közösül és közben hazudik házastársának. Ha viszont valakit elkötelezettsége egy csoportcsaládhoz fűz, akkor a hűség azt jelenti, hogy a csoportházasságon belül hűséges. A hűtlenség pedig azt jelenti, hogy kilép a csoportházasságból, azaz megtagadja elkötelezetteségét." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 17:02:00, szombat
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat.)
Ellenkultúra 2. A hagyományos iskola ellen
A műfajok, a leírt, kinyomtatott szövegek csak felhámja az ellenkultúrának. Többet mondanak a gyakorlati életvitel változatai: az életmód kimunkált szabályai, amelyek lehetővé teszik, hogy egy jelentős létszámú fiatal nemzedék érvénytelennek tekintse a felnőtttársadalom parancsait.
A hippi ellenkultúra megtagadta, illetve másra cserélte a társadalomban élés hagyományos, normaként kötelező létformáját és eszközeit. Az individuális polgári otthont és háztartást a - többnyire nagyvárostól távoli - kommunacsoporttal cserélte fel. A tanulás-munka-nyugdíj hármas fokozatára épült állampolgári létezést a rendszernek végzendő termelőmunkát (s vele a munkamegosztás összes ártalmait) elutasító, belülről irányított tevékenységgé alakította át. A fajfenntartásra és az utódok gondozására a monogám házasságnál és a családszerkezetnél eredményesebbnek ítélte a csoport, a kis közösség életformáját.
Hol bizonyult igaznak és mit ért el a hippimozgalom kísérlete?
Elemi erővel érzékeltette, hogy az emberiség felgyűlt ismereteinek szervezett átadása, vagyis a hagyományos iskolai oktatás elégtelen, nem felel meg a hivatásának. A hatvanas évek amerikai ifjúsága leginkább az iskolában élte át, hogy a fehér-angolszász-protestáns értékformák betartott-megszegett világában nem tud - mert nem érdemes - élni. Az a néhány év, amelyet a családi otthon és a felnőttkor között, az iskolai tanuló átmeneti státusában tölt el a fiatalkorú, csak arra alkalmas, hogy kiábránduljon. Az oktatási intézményéből, tartalmából, módszertanából is, az oktatással elérhető felnőttlétből is.
A már említett Alan Watts A nagy oktatás-gazdaságtan bírálata című tanulmányában fejtette ki alanyian túláltalánosított, de összetevő elemeiben fontos és jellemző véleményét:
"Oktatási rendszerünk, ha az egészet szemléljük, nem fejleszt ki bennünk semmiféle gyakorlati késztetést. Nem tanulunk meg főzni, ruhát varrni, házat építeni, szeretkezni, semmit az élet legalapvetőbb dolgai közül. Az a nevelés, amit a gyerekeink az iskolában kapnak, teljesen elvont. Arra jó, hogy biztosítási ügynök, hivatali aktakukac, vagy másfajta íróasztaltöltelék, egyszóval a rendszer készséges csavarja legyen belőlük...Ne vegyünk részt az oktatás alaki szertartásában mint tanulók, náluk szamarabb tanároknak ne adjunk számot arról, amit megtanulni egyikünknek sincs kedve és ideje, mint tanárok, nálunk fiatalabbaknak ne közvetítsünk életkorunk és pecsétes oklevelünk fedezékéből elfogadni köteles tételeket....Fiamat, ha megtehetem, nem akarom elemi, középfokú, felsőfokú iskolába járatni, másra, jobbra hivatott tudatába a kelleténél több idő alatt ne sulykoljon a kelleténél kevesebb értelmes adatot, ne törje a fejét azon, hogy megszerzett végbizonyítványa miért porosodik az íróasztal középső fiókjában, a benne szereplő vizsgajegyekre miért nem kiváncsi soha senki..."
Mélyebbre lát és átgondoltabban fogalmaz Ivan Illich, akinek nevezetes könyve, A társadalom iskolátlanítása alapvetően határozta meg az amerikai ellenkultúra pedagógiai elképzeléseit:
"Sok tanuló sejti, különösen a szegényebbje, mivé alakítja őt az iskola. Úgy okítják ott, hogy tévessze össze a célt a hozzá vezető úttal. Ha aztán ezek összemosódtak, máris újfajta logika áll elő, mely szerint minél több a procedúra, annál nagyobb az eredmény, avagy: az offenzíva meghozza a sikert. A tanulót tehát arra "iskolázzák" hogy tévessze össze a tanítást a tanulással, a tanulmányi előmenetelt a műveltséggel, a diplomát a hozzáértéssel, a könnyed stílust az önálló gondolkodással. "Megiskolázzák" a fantáziáját, hogy érték helyett fogadja el a szolgáltatást. Így aztán a tanuló az orvosi ellátást összetéveszti a gyógyítással, a szociális gondozást az életkörülmények javításával, a rendőri felügyeletet a közrenddel, a katonai erőegyensúlyt a nemzetbiztonsággal, a munka túlhajtását a termelékenységgel. Az egészség, a tudás, az emberi méltóság, a szabadság és az alkotó munka fogalmain ma Amerikában alig értenek valamivel többet, mint a megfelelő intézmények működését, amelyek, úgymond, ezen célokat szolgálják, s amelyek fejlesztése abból áll, hogy növelik a kórházak, iskolák, s egyéb hasonló szervek rendelkezésére bocsátott pénzügyi kereteket...
Nemhogy az oktatást, de magát az egész társadalmi valóságot is eliskolásították már. Valamely adott lakókörzetben a gazdagok és szegények iskoláztatása nagyjából ugyanannyiba kerül. Az egy tanulóra eső évi költségek húsz USA-város bármelyikének nyomornegyedeiben és villanegyedeiben azonos nagyságrendűek, sőt néha eltolódnak a szegények javára. Gazdag és szegény egyaránt rá van utalva az iskolára, ezek irányítják az életüket, alakítják világképüket, s előírják számukra, mi a helyénvaló, s mi nem. 1965 és 1968 között több mint hárommilliárd dollárt fordítottak az USA iskoláiban arra, hogy ellensúlyozzák mintegy hatmillió gyerek hátrányos helyzetét. Ez a legköltségesebb kompenzációs kísérlet, amit bárhol valaha is bevezettek oktatásban, mégsem mutatható ki semmiféle jelentékeny javulás ezen "hátrányos helyzetű" gyermekek tanulmányaiban. Közepes jövedelmű családokból származó osztálytársaikkal összevetve inkább még jobban lemaradtak.... Be kellene látnunk, hogy még ha azonos minőségűek lennének is az iskolák, a szegények gyermekek aligha tudnának lépést tartani a gazdagokkal. Még ha azonos életkorban kezdve, ugyanabba az iskolába járnak is, a szegény gyermekeknek nincsenek meg a tanulási feltételeik, amelyek a középosztálybelieknek magától értetődően adottak. A társalgási alkalmaktól az otthoni könyveken át a szünidei utazásokig és a kialakult öntudatig terjednek ezek az előnyök, s aki hozzájuk jut, hasznukat veszi az iskola világában és azon túl is. A szegényebb gyermek tehát mindig visszamarad, ha csak annyit fejlődik, tanul, amennyit az iskola nyújt neki. A szegényeknek támogatás kell, hogy tanulhassanak, ne csak bizonyítványt kapjanak az egyoldalúságaikat és hátrányaikat kiegyenlítő kezelés ürügyén...
A kiterjesztett oktatásnak az USA-ban kialakult formája kétféle, egymást kiegészítő veszélyt rejteget. Az észak-amerikai szegényeket ugyanaz a tizenkét éves oktatás nyomorítja meg, amelynek hiánya miatt például a dél-amerikai szegénység reménytelenül elmaradottnak minősül. A szegények sem Észak-Amerikában, sem Dél-Amerikában nem élveznek egyenlőséget a kötelező oktatásban. De nem veszik át az irányítást saját művelődésük ügyében, mert az iskola itt is, ott is már puszta létével elriasztja, megfosztja őket ettől a lehetőségtől. Az iskola kisajátít minden oktatásra szánt pénzt, emberi erőt és jóakaratot, s emellett kiszorít minden más intézményt az oktatói tevékenységből. A munka, a szabad idő, a politika, a részételhez is szükséges tudást, szokásokat csakis az iskolában lehet elsajátítani, ahelyett, hogy maguk e szférák lennének a tanulás igazi közegei. Az iskolák és a tőlük függő társadalmi intézmények egymás miatt váltak alkalmatlanná feladatuk betöltésére... Az iskola jogfosztása csak akkor lehet hatékony, ha törvény tiltja meg, hogy egy oktatási intézményben akár a tanárok, akár a diákok felvételénél diszkrimináció érvényesülhessen valamilyen kötött tanrend szerinti előzetes végzettségre hivatkozva. Az iskoláztatás ma nem segíti elő sem a tudást, sem az igazságot, mert az oktatók mindenáron egybe akarják kapcsolni a tanítást a bizonyítványosztással. Az iskolában egybefolyik az oktatás és a társadalmi szerepek kiosztása.
Pedig a tanulás arra való, hogy új szakmára, vagy hozzáértésre tegyünk szert, míg a társadalmai felemelkedés mások véleményének függvénye. A tudás általában valamilyen képzés eredményeként jelentkezik, a munkahelyi szerepek és munkakörök viszont már csupán az iskolában töltött idő hosszától függnek. A képzés lényege ma az, hogy kiválogatják a tanulást előmozdító elképzelt feltételeket. A szerepek kiosztása úgy történik, hogy tantervi formában követelményeket állítanak fel, s csak az juthat bizonyos végzettséghez, aki ezeknek megfelel. Ezeket a szerepeket az iskola az oktatásban való részvételhez - és nem a tudáshoz - köti.
Az iskola nemcsak az új világvallás. A világ leggyorsabban növekvő munkaerőpiaca is. Az elmúlt évtized folyamán a közvetlenül az iskolarendszerrel kapcsolatos tőkebefektetések még a fegyverkezési kiadásoknál is gyorsabban növekedtek. A leszerelés csak gyorsítaná azt a folyamatot, hogy az iskolaipar a nemzetgazdaság központi helyére kerüljön. Ha a főállásban oktatók számához hozzáadjuk a "főállásban" tanulókét, rádöbbenünk, hogy ez az úgynevezett felépítmény máris a társadalom fő munkaadója lett. Az Egyesült Államokban hatvankétmillió embert foglalkoztat az iskola és nyolcvankétmillió dolgozik máshol...
A hagyományos rendszerű elidegenedés közvetlen következménye volt a munka bérmunkává válásának, ami megfosztotta az embert az alkotás és önmaga újraalkotásának lehetőségétől. Ma a fiatalokat előre elidegenítik az őket elszigetelő iskolák, miközben úgy tesznek, mintha saját tudásuknak mind termelői, mind fogyasztói is ők maguk lennének, s ez a tudás árunak tekintve kerül piacra az iskolában. Az iskola beszivattyúzza az elidegenedést az életre való felkészülés folyamatába, s ezzel megfosztja az oktatást a valóságtól, s a munkát az alkotástól. Az iskola arra tanít, hogy legyen igény a tanításra, s ezzel felkészít az élet elidegenítő intézményességére. Ha az emberek egyszer megtanulták ezt a leckét, elveszítik igényüket az önálló fejlődésre. Nem akarnak többé kapcsolatokat maguk köré, s elzártságukban ki lesznek szolgáltatva a meglepetéseknek, amelyek az élet intézményileg előre meg nem határozott szféráiban adódnak. És ez az iskola a népesség igen nagy részének közvetve vagy közvetlenül a munkaadója. Vagy egész életükre fogva tartja őket, vagy gondja van rá, hogy beilleszkedjenek valamilyen intézménybe. Az új világegyház az iskolaipar lett, ópiumszállítója és munkahelye az emberek élete egyre növekvő részében." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 15:35:46, szombat
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat.)
Ellenkultúra 1. Fogalom és műfajok
A hippimozgalom az életmód két új szabályát állította szembe a megtagadott társadalom normáival. Elsőnek és alapvetően a szegénységet. Nem erkölcsi elvként, hanem gyakorlati létformaként, az anyagi javakkal való ellátottság az anyagi javakkal mérhető rang- és hatalomkülönbség annyit jelent, mint szabadnak lenni a birtoktárgyak megszerzésének, tárolásának, boldog használatának és gőgös öntudatának érzésétől meg az ezzel járó státusharctól. Szegény az, aki olyan, mint a többi, akinek tápláléka, ágya, nadrágja, testápoltsági foka, szórakozás igénye és eszköze nem különbözik a másikétól, felcserélhető a többiekével. Aki a többiekkel együtt, a többiekhez hasonlóan annyit kíván és teremt meg magának, amennyi elemi létfenntartásához szükséges, és ezt az elemi szintet természetesnek, egyedül kívánatosnak tartja.
Másodjára: a hippimozgalom merőben másként képzeli el az ember és az ember közti kapcsolatokat, mint ahogy a hagyományos társadalom szabályozza őket. Kiiktatja az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, csak egyenrangú, egymás mellé rendelt kapcsolatokat ismer el. Nemcsak vezető és vezetettek szerepét és az előrejutás hierarchikus létrafokait tagadja meg az eddigi társadalmak mintáiból, de az intézményes meggyőzés, az államigazgatási, teológiai, pedagógiai ráhatás lehetőségiben sem bízik. Minden alaposabb hippitanulmány idézi a többiektől származó, alapvető tételt miként törekedhetnék másvalaki meggyőzésére, mielőtt magamat nem tettem rendbe? És önmaguk rendbetétele folyamatos, beláthatatlan feladat.
"Amerikai pillanatnak" mondja a hippitüneményt a már idézett Stuart Hall, az általunk ismert legokosabb, legmesszebbre mutató hippitanulmány szerzője. Elnevezése az amerikai társadalom és a belőle, ellene kivált mozgalom ütközésének szükségszerű időpontjára utal. A történelmi pillanatra, amikor az amerikai társadalomszerkezet az amerikai ifjúság hatalmas részének sem az elégedett belülállás, sem az eredményes szembenállás lehetőségét nem adta meg, amikor tehát az amerikai ifjúság a passzív kiválás és kívülállás gyakorlatára kényszerült. Az adott rendszer társadalmi, gazdasági, oktatási, egyszóval hétköznapi kereteiben önmaguk feladása nélkül nem tudtak beilleszkedni, a rendszer sikeresen hárította el - letartóztatással, gumibottal, könnygázbombával, katonai behívóval, beépített rendőrspiclikkel, gazdag technikájú, manipulatív bomlasztással - az ellene erőszakosan lázadókat. E rendszerben tehát sem élni, sem barikádon győzni, vagy meghalni nem lehetett, példát kellett keresni, találni, hogy a társadalom falain túl ellentársadalmat, ellenkultúrát építsenek.
Az ellenkultúra fogalmát Theodoree Roszak híres könyve terjesztette el: The Making of a Vointer Culture. Magyarra - nem egészen pontosan - így fordítható: Ellenkultúra teremtése, vagy: Ellenkultúra születik. Roszak összegezte először, hogy a lázadó amerikai ifjúság különböző rétegeit a hatvanas években a technokrácia elleni gyűlölet egyesíti. "Technokrácián azt a társadalmi formát értem - így Roszak -, amelyben az ipari társadalom önmaga szervezeti integrációjának csúcsát éri el. A technokrácia az élet minden területét hatékonyan és szakszerűen igyekszik megszervezni.Ezt az óriási szervezetet csak a szakemberek tudják áttekinteni. De a szakemberek kiválasztott serege a megosztott, mindegyik a maga többé-kevésbé szűk területén tevékenykedik. Ilyen körülmények között az átlagember véleménynyilvánítása nem több,mint hogy a szakember javaslatait elfogadja, hiszen a szakember nyilvánvalóan "jobban tudja". A rendszer irányítói technikai szakemberekre hivatkozva igazolják magukat, a szakemberek viszont a korszerű tudományos ismeretekre hivatkoznak. A tudományos ismeretek kétségbevonhatatlan mércéje pedig a tudomány szent objektivítása:"
Theodore Roszak alapvetően nem hisz a tudomány e szent objektivításában. Könyve siker lett, sokan olvasták, szuggesztiv jelenségleírása tízezrekkel gyűlöltette meg a technokráciát. Hogy Roszak elemzése a technokráciáról hol és mennyiben vitatható, részleteiben nem ide tartozik. E helyt fontosabb, hogy Roszak és követői gondolatmenetében a kultúra nem művészeti, hanem tágas társadalmi-szociológiai fogalom, elsősorban nem egyén és közösség intellektuális teljesítménye, hanem az életmód és az életmód meghatározóinak összesített jelensége. Az ellenkultúra egyik első, nagy eredménye éppen Haight-Ashbury volt, a legszebb napjain hamar túljutott hippi mintatelep. Amit a hippimozgalm alkotott, amit eredményként és csődként bizonyított: a gyakorlati ellenkultúra első fejezete.
Említettük már, hogy a mozgalom - önmaga törvényei okából - sem irodalmat, sem más művészetet nem teremtett. A hippilét, sok egyéb mellett, épp a hagyományos-hivatalos-hivatásos művészet tagadása. Ginsbergtől a filrendező Andy Warholon át a popfestőkig a hippimozgalomban, az ellenkultúrában otthonos művészek furcsa és kényes peremhelyzetbe kerültek. Tehetségük és teljesítményük kiemelte őket a "földalattiság" világából, alanyi szándékuktól függetlenül hivatásos írók, festők, rendezők, könyveiket, képeiket, filmjeiket az a világ vásárolja meg, élvezi, bírálja, fogyasztja, amelyből szabadulni szeretnének. Művészi státusuk okából nem lehetnek törzstagjai, csak kívülről ható társutasai az ellenkultúrának.
Az ellenkultúráról ezért nem a szépirodalom, hanem a szociológiai tanulmány és a nyersdokumentum tudósít.
Az ameriai hippikönyveket túlnyomó többségben kívülállók írták. Sok köztük a gyenge, felületes zsurnaliszta: átszalad, körülpillant a hippivilágon, futó benyomásait átgondolás és elemzés nélkül, a szembeötlő külsőségek rikító seregszemléjével közli, harsányan és hitetlenül magasztalja vagy dorongolja le a látottakat.
A jobb szerzők főként szociológusok a már ismerős Lewis Yablonsky és Leonard Wolf, aztán Anne Lombard, A hippimozgalom az Egyesült Államokban (Le mouvement hippie aux États-Unis 1972.), David William, a Hippikről (About Hippies 1970) szerzője. Módszerük egyhangú, de eredményes. Három hónapra, fél évre, egy évre otthagyják egyetemi, vagy szerkesztői munkahelyüket és felfedezésre indulnak. Szakállt növesztenek, hippiegyenruhát öltenek, valamelyik hippiközösség gócába települnek, átmenetileg felvállalják az életformát - a családos szociológus feleségét és gyermekeit is magával viszi. Nem kedvelik, nem is tagadják új közösségüket: figyelik. Magatartásuk a tengerimalaccal dolgozó kutatóorvoséra emlékeztet. Most a hippi a kísérleti állatocska: mozgása, viselkedése, beszéde arra való, hogy magnótekercsre kerüljön, majd visszahallgatás, javítás után legépelt szövegben, később lehetőleg könyv alakban társadalmi adalékként általános okulásra szolgáljon. Nagy paradoxon: a kísérleteivel elkészült, tanulmányutazását bevégző, szakállát lenyíró, polgári otthonába visszaköltöző szociológus jövedelmét gyarapítja, státusrangját fokozza a hippikről szóló legújabb könyv megjelentetésével. A hippi tehát az általa tagadott világ közvetítési csatornáin ad hírt magáról: lejegyzett monológban, interjúban. Ezen túl a hippi ellenkultúra főként az underground sajtó műfajaiban, a csooporttagoknak készült írásos kommunikáció keretei között fogalmazódik meg: önéletrajzban, pamfleteszében, kiáltványban, kerekasztalvita jegyzőkönyvében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 11:20:56, szombat
|
| |
| |
"Az életben gyakrabban aratunk tetszést hibáinkkal, mint jó tulajdonságainkkal." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-04 06:24:22, szombat
|
| |
| |
A mai napodat Barátság hatja át
Ház, vagy épület életed szerkezetének szimbóluma. Családi szokásaid, világnézeted, jellemed, reményeid, gondjaid megtestesítője. A ház homlokzata azt szimbolizálja, amilyennek mutatod magad a többi ember előtt, a hogyan látnak téged. Jelenti a biztonságot, a megingathatatlanságot (ingatlan) vagy házzal, lakással kapcsolatos jellemző változást. (költözés, felújítás, átrendezés.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi harmoniakártyáim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2009. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
172 db bejegyzés |
| e év: |
1940 db bejegyzés |
| Összes: |
7244 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1223)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 443
- e Hét: 1572
- e Hónap: 3931
- e Év: 56197
|
|
|
Offline
