|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 18:46:25, hétfő
|
| |
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.
A rock egyik alapfunkciója az extázis - a viszonylag könnyen elérhető extázis - megteremtése, a gátlások feloldása, személyiség "pillanatnyi felszabadítása". Ebben az állapotban nincsenek határok, hirtelen minden nagyon egyszerűvé, érthetővé és elérhetővé válik. A rock extázistteremtő funkciója akkor kerül leginkább előtérbe, amikor a világ túlságosan is bonyolultnak, embertelennek és megismerhetetlennek tűnik.
A rock másik funkciója a figyelemfelkeltés. A zene óriási hangerővel hívja fel a környezet figyelmét a fiatal generáció sajátos világértelmezési elképzeléseire. Ez viszonylag agresszív módon történik, hiszen a rock erőszakos kemény zene. Nem való mellé habos kakaó és zsúr.
A rock eredeti eleme továbbá a deviancia. A rocktörténet során mindig az első sorokban találjuk - Magyarországon is - azokat a fiatalokat, akinek a társadalomba való beilleszkedése valamilyen okból rendkívül nehézzé, szinte lehetetlenné vált, azaz képtelenek, vagy nem is akarnak megfelelni környezetük elvárásainak. Ehhez kapcsolódik a lázadás, amely mindig a konkrét társadalmi környezet ellen irányul és a rock fontos mozgatóeleme. Ahogy az 1969-ben megjelent Beat című antológia világosan megfogalmazta: "ez a lázadás, ez a fajta ellenzékiség sohasem politikai, mindig csak a bevett magatartásformák ellen ágál. S ez természetes is. ...Az ifjúság mindig elsősorban az érzésein keresztül szűri meg a külvilág hatásait, az ismeretanyagot, s kontrollja is bizonyos korhatárig és érettségi fokig elsődlegesen érzelmi. Általánosságban "világméretű" összefüggésekben gondolkodik, intenzív érzelmi töltéssel reagál az őt érdeklő eseményekre. Feltétlenül romantikus, bár ez koronként más és más módon jelenik meg."
A rock romantikája a nyálas-operettes, szentimentális sláger-romantika kritikájaként jött létre. A kritizálás is a rock lényeges eleme. Ez a fajta szemléletmód azonban nem téveszthető össze a kritikátlan elutasítással, mert míg a protestálás, az irónia, az orrbafricskázás minden pozitív zenei áramlat szerves része, a kritikálatlan elutasítást általában kritikátlan elfogadás követi (lásd a Piramis-jelenség után a Hungária-jelenséget.)
A lázadás, a romantika és a kritika a rockban szorosan összefüggő fogalmak. A hatvanas évek nagy ifjúsági mozgalmai is ezekkel jellemezhetők leginkább. Ma Magyarországon azonban a rock sok esetben mást jelent, mint az előbb leírtak. A zenét sok mindenre használjuk, de leginkább általános hiánypótló szerként funkcionál. Ma nagy szerepet kapnak azok az álfunkciók, amelyek a rockból nem következnek, de amelyeket saját jobb körérzetünk érdekében mindenáron beleálmodunk. Példaképpen: a rock elméletileg - nyitottságából, demokratikus jellegéből, népzenei örökségéből adódóan - a tömeges aktivítás hordozója, nálunk valójában a passzivítás megismerésének és a beilleszkedésnek az aktív folyamatát a mai magyar rock még befolyásolni is csak igen kevéssé képes, rajongóiban viszont azt a hamis érzést kelti hogy aktivak, jobb körérzetük érdekében ténylegesen "tesznek" valamit. A rock ma nem alkalmas példaképek gyártására, az emberi értékek felerősítésére, a következetes művészi utak bemutatására sem. Pedig ezek a rockkal szembeni elvárásrendszer főbb elemei, kiegészülve a szórakoztatás és extázis-teremtés igényével.
Extatikus élményt azonban a mai magyar rock művelői a legritkább esetben nyújtanak . Többnyire megfelelő mennyiségű alkohol elfogyasztására és önszuggesztióra van szükség az extázis eléréséhez. A koncerteken jól látható a közönségnek az a része, amely "mindenáron" extázisba akar esni, de a kapott zenei élmény ehhez nem elegendő, így más eszközökkel jut el a kellemes és könnyed állapotba.
Az érzelmi és szellemi kielégítetlenség egyik következménye, hogy eltűnt a felszabadult euforikus kedélyállapot, amely a műfajt létre hozta és ugyancsak hiányzik a csipkelődő, ironikus hang is, amely a hetvenes évek végére végleg eltűnt a pódiumokról. A magyar beatkorszak ifjúsági mozgalma sokszínű, progresszív, radikális hangú ifjúsági zenét teremtett. Rendelkezett ugyanis egy olyan inspiráló kulturális háttérrel, amely lehetővé tette, hogy a zene egyszerre l egyen alkalmas intellektuális és szórakoztató igények kielégítésére. A társadalom, néptáncmozgalmak, a klubokban folyó pezsgő élet, az alulról induló kezdeményezések rajtahagyták nyomaikat a beatkultúrán, míg a hetvenes években az ifjúsági zene mögül eltűnt az a szemléletmód, amely a hatvanas évek "kultúrlevegőjét" áthatotta. Ma messzehangzó, de halálosan komolyan véve saját magát. A közönség jelentős részénél pedig a siker egyedüli feltétele a produkció (vélt) hitelessége, azaz a rossz közérzet "rockosítása". A zeneiség, a mondanivaló nem is nagyon számít, nem tárgya a hallgatók vizsgálódásának.
A már idézetet Beat című antológia írta: "ez a zene nemcsak arra alkalmas, hogy pozitív magatartásigényeket fejlesszen ki és tápláljon, de arra is, hogy álkielégülést nyújtva a valódi igényeket levezesse., sőt félrevezesse." Konrád György szerint ... a beat, ha az élet tartamassá tételélének eszközéből céllá, azaz egyedül tartalommá válik (azaz vált a fiatalság jelentős rétegei számára), akkor fölszabadító, élénkítő, társító, élményből korlátozó, tompító, elmagányosodó narkózissá válik." Ez az 1969-ben felismert negatívumként jelzett eshetőség a hetvenes évek második felében tendenciává erősödött és ma az előadók, együttesek nagy többségének produkcióját hallgatva mindinkább a rockot szolgáltatásként, narkotikumként fogyasztó közönség lehet elégedett. Mindezt a tények is alátámasztják: közönség "pillanatonként" változó bálványai: a rockslágerek gyors "erkölcsi kopása", a koncertviselkedési szabályok hirtelen uniformizálódása stb. Sajnos a fent leírtak a magyar rockra általában is igazak. Más kérdés, hogy a rock sem független a zene és az ízlés általános hazai helyzetétől.
S bár a fentebb vázolt színvonalcsökkenés évek óta világjelenség, a rock népszerűsége mégis változatlan. Magyarországon pedig 1976 óta ismét fantasztikus sikereket mondhat magáénak a műfaj. Ugyanakkor ebben az időszakban a közönség is megváltozott igényei, elvárásai fokozatosan leszálltak a produkciók színvonalára. A koncert magától értedődően választott szükségszerű időtöltés, ahol azonban nem folyamatos zenei gondolatcsere folyik, hanem a pillanatnyi megkönnyebbülés megszervezése. A közönség igénye érthető: ma, amikor egyre kevesebb a megbízható kapaszkodó, a világban való eligazodás, s a személyiség egyensúlyának megőrzése bonyolult és nehéz, egyszerű, hihető dolgokat akar hallani. Valamiféle sematikusan felfogott eszmeiséget akar látni a zenekar tagjaiban és ennek megtestesüléséhez kíván asszisztálni. A szavak és mondatok mögött meghúzódó jelentést viszont csak kevesen és ritkán kutatják. Komoly baj a háttérben jelenlévő szellemi lustaság és kényelem, amely máris jelzi a megszokáson és változtatni akaráson alapuló konzervativizmust az ízlésben, életmódban, és az emberi kapcsolatokban. Néha úgy tűnik: a tettek elhárítása folyik a magyar rockéletben.
Végül a rockzenével való azonosulás nem jelent választást nem követel cselekvést, sem kiáltást, egyáltalán semmiféle aktivítást.
A következmény nyilvánvaló: a szentimentalizmusig romantikussá vált mind a magyar rock, mint a közönség egy része. A romantikus világszemlélet pedig akkor kerül előtérbe, amikor nincs, vagy nem látszik lehetőség a tényleges cselekvésre. Amikor nem akarunk, vagy nem tehetünk semmit, akkor az álmokba menekülünk. Elvész az erő, az emberi tartalék, kiüresedett, jelentésüket vesztett fogalmak között téblábolunk.
Ezért persze nem a magyar rock a felelős, hiszen a koncert a társadalmi nyilvánosság olyan színpada csupán, ahol a nyitottságból következően egy sor társadalmi jelenség a lehető legkiélezetebben látszik. 1979 óta a koncert rock muzsika színvonala látványosan csökkent. Ugyanolyan koncertekre járunk, ugyanazokat az arcokat látjuk....
Ennek ellenére a fiatalok számára semmilyen más, a rock fogyasztásával és élvezetével egyenrangú alternatíva nem mutatkozik. Az ifjúság kulturális "hiánygazdálkodás" nem kényszeríti a rock művelőit folyamatos megújulásra. Az utolsó két év hullámzó színvonala ellenére a magyar rock továbbra is önálló értékekkel bíró ifjúsági kultúra, s néhány nagy eredményt is elért. Mindenekelőtt olyan sajátosan magyar zenei és tematikai elemekkel egészült ki, melyek a hetvenes évek elején eltűntek a dalokból. Az 1976-től induló és mostanra kissé elfáradt "kőkemény rock" újraélesztett néhány fontos gondolatot. Így például a magyar történelem egyes eseményeire való utalásokat a közép-kelet-európaiság lényegének keresését, s ez az irányzat adott lehetőséget a hetvenes évek közepén felnövő tinédzser generációnak, hogy egyáltalán mint nemzedék társadalmi szinten megnyilvánulhasson. Egyértelmű ugyanis, hogy a jelen passzivizált és passzivizálódott állapotában körülbelül ennyit érhetett el. Az ún. őszinte, kőkemény rock és a korosztály kézfogásából született egy értékes mozgalom-kezdemény (a csövesség), amely első időszakában önfeledt, utópikus kísérlet volt új emberibb magatartásformák és kapcsolatok meghonosítására.
E zene nélkül az új hullám sem jöhetett volna létre, amely felfrissíheti, mozgásba hozhatja a "langyos tó" állóvizét, hiszen nem kis részben azt támadja, az ellen tiltakozik, amivé a rock vált. Az elüzleteisedett, intézményesült kifulladt konjuktúra-lovag rock-iparral illetve kiszolgálóival szemben lép fel erőteljesen, a rock korai időszakára emlékeztetve. De hogy sikerül-e az új zenekarok áttörése, az a nyolcvanas évek titka.
Sebők János - Miklós Katalin
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 18:39:30, hétfő
|
| |
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.
Magyarországon tovább nehezíti a fogalmak tisztázását, hogy a rock és a pop meghatározáson kívül gyakran (sőt, talán a leggyakrabban) használják a beat, a beatzene megjelölést is. (A Rádió műsoraiban olyan torzszülött címek tükrözik ezt, mint "A progresszív beat előadói: Rick Wakeman".) Ez a fogalomhasználat nyilvánvaló tévedés, hiszen ahogy a rock and roll, az underground, vagy a punk, a beat is egy korszakot jelöl csupán a rock történetében. Ráadásul ez a kifejezés 1961 és 67 között csak Angliában és a nyugat-európai országokban volt ismeretes, de ott sem használták olyan jelleggel, mint nálunk. Ugyancsak tévedés és megint csak magyar sajátosság, hogy a hetvenes évek második felétől kezdve a hard, vagey heavy metal rock fogalmát azonosítják a rockzenével, holott köztudott, hogy ez a stílusirányzat csak a hatvanas évek végén született meg és csupán egy nyelvjárásnak tekinthető azon a zenei nyelvcsaládon belül, amit a rock jelöl.
Akkor mégis mi az oka, hogy Magyarországon ezt a két kifejezést gyakrabban használjuk, mint a rock-, vagy popzene fogalmát?
A magyarázat a műfaj hazai, meglehetősen ellentmondásos történetében, fejlődésében keresendő.
Mint ismeretes, Magyarországra a műfaj a hatvanas elején, a Beatles indulása, a beatkorszak kezdete idején gyűrűzött be, s angol mintára ezt az új tipusú zenét, zenélési módot a kezdettől fogva a hagyományos, olaszos, operettes, érzelgős táncczenétől való megküönböztetésül beatzenének nevezték. A műfaj tehát beat néven honosodott meg a köztudatban és a hatvanas évek végéig minden rockzenével kapcsolatos jelenséget beat néven emlegettek.
A kifejezés eredetileg nálunk is mindenekelőtt egy új zenei nyelvet, új hangzást, új közösségi együttléteket, a hangszerelés újdonságait jelentette, olyan gitármuzsikát, amelyet elektromos úton erősítették fel. Később, néhány zenekarnak és köréjük szerveződő közönségnek köszönhetően, a beat fogalomköre kibővült. Új tudatformát, öltözködést, politikai, kultúrális, zenei törekvéseket takart. Sajátos beatnikség alakult ki a fiatalok körében és a hatvanas évek második felében már egyértelműen ez a zene lett az a kommunikációs forma, amellyel a fiatalok- beszéd után - leginkább ki tudták fejezni magukat, gondolataikat, érzéseiket, vágyaikat, álmaikat. Ez a korszak, amikor az ifjúság jelentős tömeggel nálunk is önálló szerepet kérnek a kor társadalmi-szellemi-kultúrális életében, szabadabb mozgásteret, több beleszólást követelnek dolgaik irányításába, s ebben a hamisnak, avultnak ítélt ízlés-, norma- és értékrendszer elleni tiltakozásban, lázadásban az egyik leghatásosabb, sokszor kizárólag megnyilvánulási eszközük a zene (a beatzene) volt, amely nyitott és demoratikus jellege miatt nálunk is úgy tűnt egyesek szemében, hogy mozgalommá, tömegkultúrává, olykor ellenkultúrává vált. Ezzel párhuzamosan a műfaj nálunk is kapcsolatot talált a társművészetekkel (film, színház) és a zene öntörvényű fejlődése eredményeként az eddig egységes zenei irányzatokra, új zenélési formákra bomlott (jazz-rock, soul, folk-rock, rhythm, and blues stb.) és kísérletek történtek - Illésék, Tolcsvayék révén - a magyar népzene a műfajba történő integrálására is.
Magyarországon azonban a műfaj nem fejlődhetett olyan szabadon, mint például az angolszász országokban. A beatzenét és képviselőit a radikális hangvétel, a szokatlan megjelenési és magatartási formák miatt a kezdetektől fogva komoly támadások érték, amelyek a hetvenes évek elején a megváltozott társadalmi-gazdasági, kultúrális háttér hatására felerősödtek. A beatzene nemzedéki ellentétek, véleménykülönbségek, politikai és kulturális viták ütközőpontja lett, a műfaj tovább fejlődését az ekkor született döntések döntő mértékben meghatározták.
S hogy ez a helyzet kialakulhatott, abban fontos szerepet játszott az is, hogy Magyarországon a beatzenének - többféle okból is - olyan szerepet, jelentéstartalmakat, funkciókat kellett felvállalnia, amelyeknek máshol kellett volna igazi fórumra találniuk. Ugyanakkor ezt a műfajt belemagyarázott indokokkal a kezdetektől fogva szabályozták, irányították, olyan rendeleteket hoztak, amelyek ezt a zenét társadalmilag értéktelennek, divatjelenségnek nyilvánították.
A műfaj helyzetét a hetvenes évek elején tovább nehezítette, hogy a megerősődő szórakoztatóipar, a popzenével foglalkozó, monopolhelyzetben lévő intézmények is "szabályozni" kezdték a beat fejlődését és a "vadhajtásokat" fokozatosan lenyesegetve, a zenét a szórakoztatás csatornáiba terelték.
A beatet felváltó pop kifejezés is ekkor jött divatba, amely nálunk is egyértelműen a manipulatív, profittermelő jellegére utal.
Az így kialakult és hullámzásoktól mentes "langyos tóba" robbant be a hetvenes években a Piramis-jelenség, amely egy stílusirányzat, a hard-rock és a vele párhuzamosan jelentkező ifjúsági szubkultúra, a csövesség minden más egyebet elsöprő diadalát hozta. Sokan e változásokat örömmel fogadták, mondván, végre ismét visszakanyarodhatunk a gyökerekhez, újjáélednek a régi jelentéstartalmak, a rockzene Magyarországon a változások lényegét, tegyünk egy kis kitérőt! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 16:00:02, hétfő
|
| |
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.
A rock esetében olyan tömegeket érintő és érdeklő ifjúsági műfajról van szó, amely iránt szinte senki sem közömbös. Van, aki szereti, van, aki szidja, van, aki ideológiának tekinti, van, aki csak táncol rá, van, akinek "minden" és van, akinek "semmi", van, aki a zenéért és van, aki a szövegért választja.
A rock kicsit olyan Magyarországon, mint a futball: ún. nemzeti ügy. Sokan beszélnek róla, mindenkinek van véleménye - az igazi szakértő azonban kevés. Ennek szükségszerű következménye az a sok félreértés, terminológiai tisztázatlanság és szélsőséges véleménynyilvánítás, mely szorosan kíséri az egész jelenséget.
Lássuk tehát, miből jött létre, mire képes, miért lett fontossá e százezrek szeretetével és elutasításával átitadódott műfaj.
Mi a rock?
A rocklexikonok idevonatkozó szócikkei szerint a rock magában foglalja az összes olyan afro-amerikai zenei stílust, amely a rhytm and blues és a country and western hagyományaiból táplálkozik, s a legkülönbözőbb zenélési módokat elegyíti, a jazztól a ritmus erőteljességét és az improvizációs technikát, a countrytól a sokszínű hangszerhasználatot, s a népzenei elemeket, a skiffle-től a közvetlen, laza előadásmódot, a sokszori ismétlést és a viszonylagos monotóniát kölcsönözve. Ungvári Tamás szerint viszont a rock "az ifjúság mozgalmai köré épülő kultúra összetett jelenségcsoportjának elnevezése". Charlez Reich, az ellenkultúra egyik nagy ideológusa a rockot az "ifjúsági öntudat csirájának" nevezte. Nik Cohn, az egyik legismertebb angol rockszakíró pedig "a felnőtté válás háttérzenéjéről" írt, mondván: "a rock a háború után felnőtt új generációk sajátos kifejezési formája, olyan generációké, amelyek ízlésben, gondolkodásban minden konvenciót megtagadtak."
Mi tehát a rock? Új zenei nyelv, mozgalom, üzlet, újművészet, ellenkultúra, tudatipar? Is-is.
A rock ugyanis gyűjtőfogalom, amely nemcsak az új tipusú zenét jelöli, de társadalmi-gazdasági-kultúrális jelenségeket, élet- és magatartásformákat, valamint hatás- és karriertörténeteket is. Vizsgálható még sok más szempontból is és sokan inkább többszáz oldalas könyvet írnak, semmint megkíséreljék a fenti kérdésre a válaszadást.
A kérdésre ugyanis - mint az idézett példákból is kiderült - pontos, rövid, egyértelmű, mindenkit kielégítő válasz nincs. A rock negyedszázados történelme során hihetetlenül bonyolult, szövevényes jelenséggé fejlődött a XX. század modern kultúrában, s így aki csupán a zene felől próbálja megközelíteni, az legfeljebb szakszerű, de egyoldalú véleményt mondhat egy olyan jelenségcsoportról, amelynek a zene csak egyik, a leghangosabb megnyilvánulási formája.
A rock születése idején, az ötvenes évek közepén még elsősorban és mindenekelőtt egy új zenei nyelv volt, amely az Egyesült Államokban, egy társadalmi méretű nemzeti nyugtalanság indulatában született. Ezekben az években a fiatalok a legkülönbözőbb frontokon kerültek szembe a jóléti társadalommal, annak intézményeivel, hatóságaival, értékrendszerével és a rock, az új zene, amely a kisebbségi zenéket gyúrta egybe, nagyon alkalmas volt arra, hogy közvetítse, kifejezze a fiatalok életérzését, gondolatait, izgatottságát. Ez a zene éppen olyan volt, mint maga az ifjúság. Hangos, öntudatos, szókimondó, zabolátlan. Egy magára találó, öntudatára ébredő, követeléseit, szabadságigényét megfogalmazó új nemzedék hangja. S mivel a társadalom egésze, az idősebb generációk idegenkedve és ellenérzéssel fogadták, a rock-zene idővel az erősődő ifjúsági öntudatnak is döntő fontosságú részévé vált.
S hogy miért éppen ez a zene? A rockban, vagy ahogy akkoriban nevezték, a rock and rollban tulajdonképpen semmi új nincs, ami a kisebbségi zenékben ne lett volna meg, eredményében, hatásában viszont forradalmi változásokat hozott a szórakoztató zenében. A rock a hagyományos szórakoztató zenékkel ellentétben úgy született meg, mint a kisebbségi zenék egykoron, a tömeg áhitatából, izgatottságából, extázisából, közösségkereső céljaiból. A rock nyitott volt és demokratikus, vele új tipusú zenész-közönség kapcsolat alakult ki, amelyben a szerepek felcserélhetők voltak, s amely alapvetően megváltoztatta az előadó és befogadó közötti egyoldalú viszonyt. Az elektromos hangszerek alkalamazása révén pedig megszületett az extázisba kergető sokkoló hangzás: új előadásmódok, színpadi viselkedésformák, rituális együttlétek, koncertek alakultak ki, s mivel ez a zene a maga módján a leggyorsabban, naprakészen és a legkönnyebben elégítette ki az ifjúság gondolati és érzelmi szabadságigényének egyre sürgetőbb vágyát, a rock hamarosan százezreket, milliókat csalt vonzáskörébe és megindult azon az úton, hogy egy kisebbség (a fiatalok) zenéje tömegkultúrává váljék.
A kezdeti időszakban a rock and rollban a szöveg jelentése úgyszólván teljesen mellékes volt. Az emberek úgy énekelték, táncolták, őrjöngték ki magukból érzéseiket, hogy egyelőre még nem voltak képesek megfogalmazni gondolataikat. Az új tipusú koncertek rítusának, a ritmusnak volt elsődleges szerepe és a közönség számára a rock ekkor még csak "cél nélküli csillapító ösztön", a mágikus felszabadulás, az érzések, energiák kioldója volt.
A későbbiekben aztán ez az új zenei nyelv - éppen nyitottsága és demokratikus volta miatt - feltűnő képességeket mutatott a zenei és művészi továbbfejlődésre. Egyrészt mind nagyobb mértékben használta fel forrásként a kisebbségi eredetű zenéket (blues, soul, folksong, raga, jazz, reggae), másrészt a dalok szövegei fokozatosan eltávolodtak a hagyományos szórakoztatózene témáitól és a hatvanas évek elején olyan előadó, mint Bob Dylan, dalaiban lehetőséget teremtett arra, hogy a rock már ne csak ritmusával, hangerejével, hangszerelésével, az előadásmóddal, hanem megszólalásában, a szövegekben is kifejezze az ifjúság hangulatát, érzés- és gondolatvilágát.
A hatvanas évek elején már nyilvánvaló volt, hogy a rock nem csupán egy korszak, divatjelenség a szórakoztató zene történetében, hanem az ijfúság önfelszabadító kísérletének egyik leghatásosabb kifejezőeszköze. 1963-64-re a rock már nemcsak az amerikai, hanem az angol és európai ifjúsági kultúra arculatát is végérvényesen megváltoztatta, s a zene térhódításának széles körű politikai, társadalmi, ideológiai és kultúrális következményei is voltak. Mindenekőtt ez az az időszak, amikor a rockzene egy sor más jelenséggel - öltözködés, hajviselet, szexuális magatartás stb. - összekapcsolódott és az egész világon az ifjúság körében terjedő új tudatállapot legfőbb terjesztője lett. Angliában mindez a beatmozgalomban és a rock and roll előadókat felváltó beategyüttesek - Beatles, Rolling Stones stb. - zenéjében jutott kifejezésre. Amerikában a hippimozgalom, a fesztiválok, az új tipusú közösségek, a kommunák voltak az ekkor már tömegkultúrává szélesedő rock legjellegzetesebb megnyilvánulási formái.
A hatvanas évek közepére maga a zene is mélyreható változásokon ment keresztül. A földrajzi terjeszkedéssel egyidőben állandóan kisebbségi zenék (pl. a magyar népzene is) frissítették fel a különböző zenei formákat és a rock öntörvényű fejlődése és technikai újítások eredményeként az eddig viszonylag egységes zenei nyelv "nyelvjárásokra" , sajátos stílusjegyeket felvonultató stílusirányzatokra bomlott (country, rock. latin-rock, jazz-rock, elektronikus-rock stb.), ám a differenciálódás ellenére a rock közösségi jellege továbbra is megmaradt. Ahogy Charles Reich is írta az új tipusú zenész-közösségek munkáját figyelemmel kísérve, "az új zene olyan fokon valósította meg a művészetnek a mindennapi életbe való integrációját, amely a modern társadalmakban egyedülálló, és a középkorba, vagy az ősember világába kellene visszatekinteni ahhoz, hogy bármi hasonlót lássunk. Amivé az új zene lett, az nem más, mint az első igazi példája a mai kultúrának, amelyet a nép hozott létre, nem pedig egy elit, vaegy a mammutvállalatok producereinek hamistudat-gépezete.
Charles Reich szavai ma már kissé naivul hangzanak, de a hatvanas években valóban úgy tűnt, hogy a rockzene szervezőerővé válhat az ifjúsági mozgalomban. A koncertek gyakran olyan fórumokká váltak, ahol a fiatalok sajátos formában és sokan életükben először kerültek közel a társadalmi és politikai problémákhoz. A "lélektől lélekig" szóló zene, a közös együttlétek segítettek az alternatív életformák keresésében és volt idő, amikor az ifjúság politikai mozgalmai legfőbb kifejezési eszközükre valóban a rockban találhattak. Így fogadta magába a rock a vele párhuzamosan fejlődő, a kisebbségek jogaiért küzdő szabadságmozgalmat, így léphettek a rockénekesek politikai színpadokra, s tulajdonképpen így született meg a rockkultúra elnevezése is. A rock átfogó koherens jellegét erősítette az is, hogy a hatvanas évek közepén a zene áthatolt a hagyományos zenei kategóriákon, kölcsönhatásba, kapcsolatba lépett egy sor művészeti ággal - film, színház, irodalom, képzőművészet stb -, és a fejlődő elektronika segítségével sajátos új művészeti formákat is létrehozott.
S itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol részletesebben is kell szólni a rock tömegkultúra jellegéből, illetve a műfaj kettős arculatából fakadó ellentmondásokról.
A rock az ötvenes évek közepén a kisebbségi zeneként, kisebbségi kultúraként született és napjainkra, két és fél évtizetedes fejlődése során tömegkultúra, a XX. század egyik legjelentősebb, és mindenképpen leghatárosabb művészeti ága lett. A rock születése pillanatától egy avultnak tartott társadalmi intézmény -, ízlés - és normarendszert támadott, de paradox módon léte eleve ettől az intézmény- és normarendszertől függ. A rock, a tinédzserlázadás zenei-társadalmi kifejezője úgy alkot többséget, úgy válik, válhat tömegkultúrává, ha az adott intézményrendszert és annak fórumait, eszközeit (rádió, televízió, hanglemez stb.) igénybe veszi. A rock fogalma tehát elválaszthatatlan a zenei és az ipari technikrácia közötti ironikus, de elkerülhetetlen árukapcsolástól, s így a progresszivítás jegyében születő lázadás eleve kommercializálódik. A rock történetében voltak pillanatok, korszakok, amikor ez a kommercializálódási folyamat lelassult, és az alulról induló mozgalmak, követelések, igények erősebbnek bizonyultak a kereskedelmi érdeknél, az üzlet nyomásánál. A hatvanas évek végétől kezdve azonban, amikor a társadalmi-politikai, gazdasági, kultúrális változások következményeként a rockzene mögül eltűnt a társadalmi feszítőerő, a zenei források elapadtak, maerginalizálódtak, a válság hatással volt a rock további fejlődésére is.
A zenei források elapadádának eredményeként a zenéből elveszett az invenzió, a megújító erő, a zenészekből a szenvedély, kifejezőerő, a rock szükségletzenéből profitzenévé alakult át. Megváltozott a hangvétel, a zene az utcáról stúdiókba, stadionokba költözött és a hetvenes években már a rockzenével foglalkozó intézmények kereskedelmi profitszempontjai határozták meg elsősorban a műfaj további fejlődésé, s ezekben az években már érthetően a műfaj szórakoztató funkciója érvényesült elsődlegesen. A lázadás maga is áru lett. Ezt a jelenséget azonban sok esetben eltakarja az a tény, hogy showbusiness a kereskedelem, a műfaj háttéripara a fogyasztói igények állandó mesterséges felkeltésével maga is sokkal inkább rákényszerül a megújhodásra, mint a piaci manipuláció mögül időnként felszínre bukkanó lázadás (ahogy pééldául a punk esetében is történt). Mindebből egyenesen következik, hogy az a sokrétű progresszív jelentéstartalom, ami a hatvanas években a rock kifejezéséhez kapcsolódott, napjainkban már a múlté. Ma a rock kifejezés behatárolt, olyan zenét, illetve előadókart jelöl, akik tudatosan építik be zenéjükbe az afro-amerikai gyökereket és a rockban eredetileg benne rejlő tiltakozástartalmat, s az erőteljesen kommercializálódó, elüzletiesedő, depolitizálódó előadókkal (Chubby Chekker, Deep Purple, Bee Gees stb.) szemben vállalják a rock eredetét "felforgató" kisebbségi hagyományait (Rolling Stones, Who, John Mayall, Gratelul Dead, The Clash stb.)
A rock kifejezés helyett ma már sokkal gyakrabban a pop megjelölést használják, ami a rockhoz képest kétségtelenül pejoratív kicsengésű - inkább a könnyűzenével, a tánczenével, a szórakozatózenével, a slágerzenével rokon kifejezés -, s nyilvánvalóan utal a zene kommercializálódására, a műfaj elüzletiesedésére. A popzene esetében a műelőadó-befogadó viszony már többnyire egyoldallú, előre megtervezett folyamat, amelynek keretében a zene egy kiszámított üzleti stratégia keretében születik. A dalok inkább kalkulációk, mint kompozíciók, s a cél (a popularitás, a közönség megnyerése, az üzleti siker biztosítása) fölébe került az önkifejezési vágynak, a lázadó indulatoknak, az üzenetnek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 15:52:19, hétfő
|
| |
| |
Rock Évkönyv 1981. január-december
Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János
A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.
Magyarországon a popzene sokáig mostohagyereknek számított a művészetek testvériségében. Múló divatnak, kakifonikus üvöltözésnek, a nyugati világ "begyűrűző" válságtermékének tartották, amelynek csak átmeneti, rövid élete lehet a szocialista kultúra keretei között. A popzene fölött azonban hiába kongatták meg újra és újra a vészharangot, az új műfaj -"korunk népzenéje" - a XX. század egyik leghatásosabb, de mindenképpen legnagyobb tömegbefolyású művészeti ága" - köszöni szépen jól van, él és virul, törzsfája hihetetlen gazdagsággal hozza újabb és újabb hajtásait, s ma már inkább azoknak van igazuk, akik a hazai pop helyzetét elemezve popdzsungelről beszélnek.
A műfaj elmúlt két évtized fejlődésével ugyanis - éppen a popzenét támadó, lenéző állásfoglalások miatt - nálunk nem alakult ki az a gazdasági, kultúrális háttér, ami segítené a műfaj fejlődését, máig hiányoznak azok a fórumok, amelyek a műfajt jelentőségéhez mérten politikai, kultúrális, vagy művészeti szempontok alapján értékelnék. Nemcsak a szűkebben vett szakma, hanem a közönség is hiányolja, s talán nem túlzás az állítás: kultúrális, művészeti életünkből is hiányzik egy olyan újság, folyóirat, amely a magyar és külföldi popzene történetével, előadóival, problémáival, jelenségeivel, üzleti vonatkozásaival, esztétikájával, különböző megjelenési formáival - lemezek, koncertek, könyvek, filmek, színházi előadások, multimédia stb. - foglalkozna.
A Zeneműkiadó új kezdeményezésére tehát tulajdonképpen úttörő vállalkozás nemcsak a hazai könyvkiadás, de a magyar popzene történetében is. A Rock évkönyv ugyanis azzal a céllal készült, hogy olvasóinak segítsen eligazodni a popdzsungelben. Az itt közölt írások szerzői választ kerestek arra a kérdésre: mi is a rock, hol a helye, milyen jelentősége van a mai magyar kultúrális életben? Elemző írások, tanulmányok ismertetik az 1981-es év legfontosabb eseményeit, kifakult vagy ünnepelt sztárok karriertörténetét mutatják be, interjúkat közölnek népszerű előadókkal, filmrendezőkkel, bepillantást engednek a rocküzlet titkaiba, a sztárgyártás mechanizmusába, a közönség előtt többnyire ismeretlen kulisszatitkokra derítenek fényt, ugyanakkor összeállítások, válogatások, sajtószemlék számolnak be az elmúlt év legfontosabb lemezeiről, koncertjeiről, a kiugró és elmarasztalható teljesítményekről. Két fejezet részletesen több oldalról zenei, szociológiai, politikai, kultúrális szempontból megközelítve is foglalkozik az 1981-es év két legjellemzőbb jelenségével: a nosztalgiával és az új hullámmal. Mindezt teszik oldott. olvasmányos stílusban, gazdag képanyaggal illusztrálva....
1981. december 30.
Sebők János
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Rock Évkönyv 1981. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 11:51:20, hétfő
|
| |
| |
Klubból hoztam:
Mottó:
"Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy
tudjunk táncolni az esőben."
Egy gyakori kérdés a Google-ban: "Mi a szerelem?"... nos, a legszebb magyarázatot pár évvel ezelőtt hallottam egy asszisztens barátnőmtől.
Ezeken az esős napokon visszaemlékeztem a történetre, és szeretném ma veletek megosztani.
"Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötözött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9:00 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még fél óra, míg megérkezik az orvos. Figyeltem, milyen türelmetlenül néz percenként az órájára.
Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötését, és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak... az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszélgetésbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost a seb kezelésére. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonába kell menjen, ahogyan évek óta mindig teszi, hogy reggelizzen a feleségével.
Udvariasan, a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség, egy tiszta pillanatában esetleg felizgatná magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de
az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve nem ismeri fel..
. Akkor csodálkozva megkérdeztem: "És Ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?" Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta:
"Az igaz, hogy Ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki Ő".
Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a siető léptekkel távolodó öreget... Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam: "Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjába véve, ilyen az igazi szerelem?!... nem feltétlenül fizikai, és nem is ideálisan romantikus.
Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, ami volt, ami van, ami lesz, és azt, ami még nem történt meg.
Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amijük van".
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben !!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 11:09:34, hétfő
|
| |
| |
"Csak akkor tudjuk meg, hogy a fenyő és a ciprus örökzöld, amikor eljön a hideg évszak." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 09:59:51, hétfő
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat. Az Időjelek fekete keresztes egyházait jelentik pártfogóik. Betegségük: skizophrenia.)
"Rosszkedvünk tele." Punk 3. Értelmezési kísérlet
Volt egyszer egy hatvanas évek. Aki Nyugat-Európában és az USA-ban akkor volt húszéves, annak számára a hatvanas évek - főként a második fele - egy új korszak ígéretét hordozta, közeli nyitányát jövendölte. Említsük a legfontosabb címszavakat: a vietnami háború véget ért, sor került Nixon és Brezsnyev, Ford és Brezsnyev csúcstalálkozójára, aláírták a SALT-I-et, a detente, az erőegyensúly korszaka, ha nem is Kant és Babits Mihály örök békéjét ígérte, de legalább tartós enyhülést jövendölt. Emlékezzünk: ez volt a diáklázadások kora, a hippijelenség kora, az új baloldal kora. A remény, hogy a lázadó ifjúság képes megtörni az atyák örökségét, változtatni tud a neokapitalista társadalom szerkezetén.
Akkor, a hatvanas években az illúziók kora, az akkori, mára megkorosodott huszonévesek szemszögéből nézve. Ma a nosztalgia kora a legújabb huszonévesek nézőpontjából. A hetvenes évek politikai és gazdasági eseménytörténete szétfoszlatta a romantikus ifjúsági álmokat. És a romantikus álom - nem először az újkori történelemben - rózsaszínből szurokfeketévé változott.
A punkjelenség kivirágzásának ez a történelmi háttere.
A hetvenes évek második fele az új konzervativizmus, az új baloldal uralmát hozta a filozófiai, társadalomtudományi, politikai gondolkodásban. Ugyanezek évek ifjúsági szubkultúrájában a hippik helyét a punkok foglalták el.
A hatvanas évek, a hetvenes évek persze nem évre pontos időrendi egységek, hanem jelképes fogalmak: megnevezésükkel két ellentétes világnézeti tartalmú évtized között teszünk különbséget. A különbség akkor is nyilvánvaló, ha szembesítjük egymással a hippijelenség és a punkjelenség legfontosabb címszavait.
Hippi Punk
béke háború
szeretet gyűlölet
szánalom undor
a másik megértése értetlenség a másikkal szemben
kábítószerezés az együttlétre narkózis a különlétre
ösztönös ideológia ideológiátlanság
tudatos közösség esetleges közösség
baloldali példaképek jobboldali példaképek
ösztönös vágy valamilyen szocializmusra ösztönös vágy valamilyen fasizmusra
A punk jelensége nem képzelhető el az új jobboldal intézményesült politikai rendszere nélkül. Reagen elnöksége Amerikában, Mrs Thatcher miniszterelnöksége Angliában. A szociáldemokrata kormány halmozódó nehézségei, majd (a legutóbbi időben) bukása az NSZK-ban. A fokozódó fegyverkezés, a SALT-II ratifikálásának füstbemenése, az enyhülés korszaka eredményeinek kétségbevonása, az új hidegháború közvetlen fenyegetése. Az amerikai-szovjet kapcsolatok ma - 1983 tavaszán - olyan mélyponton vesztegelnek, mint a kubai rakétaválság óta sohasem.
Tágítsuk a nézőpontot. A punk évei -a hetvenes évek második felétől máig - az új konzervativizmus ideológiájának évei is. A Sex Pistols, a Sranglers, a Clash együtteseinek szövegei és dalai egyidőben hangzanak fel Milton Fredman közgazdaságtani nézeteivel, Daniel Bell szociológiájával, Glucksmann és Lévy filozófiiájával.
Túl nagyvonalúvá tágítottuk a nézőpontot? Mi köti, mi kötheti össze a munkakerülő, csőlakó, majdnem írástudatlan bennszülött punkot vagy akár a főiskolai végzettségű díszpunkot az új konzervativizmus idős akadémikusaival és ifjú egyetemi oktatóival?
Minden látszat ellenére sok szál fűzi egybe ezeket az egymástól távoli tereken, a gondolkodás különböző tartományaiban megszülető ideológiai jelenségeket. Egy adott történelmi helyzetben, egy adott társadalmi erőtérben nincs, nem létezik elszigetelt ideológiai jel, eszmetörténeti tényező, akkor sem, ha a közvetlen jelenkor nem figyel fel a kapcsolódásukra. Ma már kiváló könyvek olvashatók például arról, hogy a harmincas évek USA-jában a gazdasági világválság után miért jelent meg az eszmetörténeti színen együtt és egyszerre Keynes közgazdaságtani elmélete, Roosevelt gyakorlati New Dealje és külpolitikája, az Érik a gyümölcs mintájú realista regény és dokumentumfilm, meg a szocifotó klasszikus amerikai változata.
A példák - Amerikából is, máshonnan is - hosszan sorolhatók és napjainkig, a punkjelenségig érnek.
Alain de Benoist francia filozófus és publicista így fogalmaz Jobboldalról nézve című könyvében: "Jobboldalinak nevezem azt a magatartást,amely a világ különbözőségét s következésképpen a relatív egyenlőtlenséget jónak tartja. Ellenben rossznak tartja a világ fokozatos homogenizálódását, amelyet az ezeréves egalitárius ideológia hirdet és valósít meg..." Ezt az ezoterikus szöveget a bennszülött punk nem megérteni, de elolvasni is képtelen. Alain de Bennoist tétele jelenik meg, hogy a világ rohadt volt tegnap is, ma is az, nyilván rohadt lesz holnap is. E nyilvánvaló tény ellen legfeljebb annyit tehetünk, hogy kővel, vagy üres sörösüveggel betörjük a villanyrendőr üvegburkáját, esetleg valamilyen okból ellenszenvesnek érzett embertársunk fejét.
"Ha körültekintek a villágban, leginkább talán az államvezető személyiségét és tevékenységét hiányolom - mondja korábban idézett tnulmányában Arthur L. Gowancz. - A félreértések elkerüléséért nyomban leszögezem, hogy nem Hitler, vagy Sztálin egyeduralmát kívánnám vissza, bár az ő tevékenységük végső mérlegét sem vonta még meg a történelem...De liberális választási rendszerünk lehetetlenné teszi, hogy korunkban jelentékeny, hosszú távra dolgozó államalakító lépjen a színre, egy új Napóleon, egy új Mao, aki persze a mindenkori csúcs után a mindenkori szakadékba kerül, de addigra már magasabb szintre emelte az országát..."
Tehát a jól ismert karizmatikus eszme, a vezéreszme. Hiányzik a vezéreszmény, a karizmatikus pater patriae, a haza atyja, akinek domború keblén két karja ölelésében az adott ország minden - arra érdemes - állampolgára elfér.
Nem kívánjuk Arthur L. Gowancz gondolatfumát fasizoidnak mondani. Amiként attól is óvakodunk, hogy némely kirívó külső jegyek alapján a punkjelenséget, a punkmozgalmat fasiozidnak bélyegezzük. A túlontúl ismert, nemzetközi punkjegyek, az Imádom Hitlert feliratú trikók, a csuklóra, karra tetovált horogkeresztek látványa fenyegetőbb, mint a kifejezni akart tartalom. A bennszülött punkok jelentékeny része nagy zavarban lenne, ha kezdetleges nyelvén választ kellene adnia a kérdésre: ki volt a horogkeresztes Hitler, s mit cselekedetet.
Nem kell a tegnapelőtti fasizmust bizonyítani a punkjelenség ideológiájában és hétköznapi gyakorlatában ahhoz, hogy a nemzetközi punkmozgalmat egy lehetséges, nemzetközi, jobboldali veszély előretolt, ideiglenes hirnökének tekintsük.
York napsütése rosszkedvünk telét
Tündöklő nyárra változtatta át..
Shakespeare III. Richard, Vas István fordítása.
Rosszkedvünk tele, mindenütt körülöttünk - mondta volt a korszakról, amelyből távozni kényszerült, Jean-Paul Sartre, a halála .előtti utolsó, tudatos órák egyikében. Rosszkedvünk telét érezzük magunk körül, ha a punkjelenség dokumentumait olvassuk, a punkjelenség tapasztalati arcába nézünk.
Minden korszaknak olyan az ifjúsága, amilyet megérdemel, mondja egy punk szövegfoszlány. Minden korszak kitermeli és alakítja a maga ifjúságát, tanítja a racionális történetfilozófia. Majd elválik, mikor és mi változtatja át rosszkedvünk telét tündöklő nyárra.
Utóirat
Egységes hippijelenség, hippimozgalom nem volt Magyarországon. Amit olykor annak mondtak, többnyire az amerikai minta félreértett, hamisan megvalósított másolatának bizonyult.
Punkjelenség volt és van Magyarországon, igen ok társadalmi okból. A jelenségről és az okokról ma már jelentékeny kortársi szépirodalom, számos szociográfiai esszé és szociológiai szaktanulmány tudósít.
A magyar punk átgondolása és összegezése egy másik könyv feladata.
(1983) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 09:14:25, hétfő
|
| |
| |
S. Miklósnak és S. Gergelynek
Kozmosz Könyvek
Egyetemi Nyomda 1985.
Felelős vezető: Sümeghy Zoltán
(Ezt a könyvet 1995-ben kezdték ismételni, mely folyamatosan történt az ötvenes évektől tisztuló beat-hippi-punkrációsoknál, az egészségügy és szociális hálózat változtatásával. A borítón a Beat szó kékkel írva két kottasor mögé, mintha láthatatlan világbeliek lennének, mint ahogyan vallják is, hogy reinkarnálódtak, újjászületnek a zsidók minden időben, a Hippi zölddel már belegabalyodva a két kottasorba, a Punk vörössel szétszaggatta a zenei vonalakat. Az Időjelek fekete keresztes egyházait jelentik pártfogóik. Betegségük: skizophrenia.)
"Gyűlölöm a világot, mert gyűlöletre méltó."
Punk 2. Filozófiai közelítés
A hippimozgalom szétszórt kiscsoportokból állt, de a csoportok és az egyedek világképe egységesnek volt mondható. Ha punkról beszélünk, a továbbiakban két eltérő tipusra kell gondolnunk. Egyfelől adva van a punkfalka, életvitelének olyan körülményei között, amelyeket fentebb részleteztünk. Másfelől minden ország punkmozgalma létrehozta az értelmiségi társutasokat, a punkfilozófia mozgatóit.
Az amerikai szociológia bennszülött punknak mondja az első, intellektuel punknak, vagy díszpunknak a második tipust. A díszpunk általában valamivel idősebb, mint a bennszülött punk. Legalább középiskolát, de többnyire főiskolát végzett, vagy végez, igaz, általában megszakítással, vagy megszakításokkal. A díszpunk nem a napi gönceiben hál pincében, padláson, parkpadon, vagy külön szobája van a szülői házban, vagy önálló bérleménye, vetett ágyban alszik, rendszeresen táplálkozik, naponta használja a fürdőszobát. Életmódjának egyik fele a hagyományos polgári keretek között zajlik, életvitele meglehetősen szillárd anyagi alapra épül, részint szülői támogatásban részesül, részint eltartja önmagát. A díszpunkok nem kis hányada az intézményessé lett punkzene műhelyeiben keresi meg pénzét, szövegíróként, zeneszerzőként, intellektuális tanácsadóként, menedzserként.
Mi volt előbb? A bennszülött punkok társadalmon kívüli létállapota, falkasokasága, vagy a punkideológia, punkfilozófia? Melyik határozta meg a másikat?
Ennek az alapvető kérdésnek a megválaszolásához jelen pillanatban, 1983-ban még túl keveset tudunkk a punkmozgalomról. Ezt az alapvető kérdést függőben kell hagynunk.
Bizonyos ellenben, hogy a díszpunk - akár dalszöveget, akár újságcikket, vagy folyóirattanulmányt ír, akár csupán rokonszenvező társutasként terjeszti a punk világképet - képes megfogalmazni azt, ami a bennszülött punk csupán tőmondatokat kilökő, összetett mondatok alakítására képtelen szájából elképzelhetetlen.
Részletek Arthur L. Gowancz átfogó igényű tanulmányából - 1980-ban - a tanulmányát fogalmazta. Arthur L. Gowancz huszonyolc éves volt. Státusa szerint felerészt a Columbia Egyetem szociológia- pszichológia szakos hallgatója, felerészt gyakorló díszpunk.
"Társadalmi mozgalom nincs társadalmi eszme nélkül, ugyanígy semmilyen eszme nem remélhet részsiekrt sem, ha nincs mögötte, körülötte valamilyen reális hatalmú társadalmi réteg. Az utóbbi évtizedek ifjúsági mozgalmai azért nem értek el reális eredményt, s azért tűntek el az időben, mert ezt az alapvető szempontot figyelmen kívül hagyták. Ma már csak savanyúan mosolygunk a hippik jámbor birkanyáján, a kisebbség önpéldamutatását bégette, hogy majd abból tanulni fog a világ. A világnak esze ágában sem volt tanulnia, a világ megölte, vagy megbolondította, vagy árulásra késztette a hippiket, a legjobb esetben az Óperenciás-tenger szélére kergette őket, vagy egészen egyszerűen: öreg kispolgárt fabrikált belőlük...
Körülnézek a világban, a hátam mögé nézek, arra az időre, amit tapasztalatilag megéltem, ezért általánosítani képes vagyok, s mindaz, amit látok: megvetésre méltó és gyűlöletes. Ennek a világnak a technikai alkatrészei egyre tökéletesebbek, de mi változott Krisztus urunk születése óta, mi változott a kőbaltás őseink óta? A lényegét illetően mondhatni semmi. Megváltozott az ember alapvető hajlama arra, hogy több és jobb fegyverrel megölje, vagy leigázza embertársait? Hunyjuk le a szemünket, bökjünk találomra a világtérképre, s akárhová ér el az ujjunk, Afganisztántól Salvadorig, Kambodzsától Libanonig, azt kell mondanunk: természetesen nem! A Bibliában - hogy a legnyilvánvalóbb irodalmi forrásra hivatkozzam - az olvasható, hogy Isten előtt minden ember egyenlő. Lehet, hogy a Biblia apokrif szerzői helyesen tolmácsolták Isten nézetét, ámde az emberi egyenlőséget illetően ma elegendő, ha öt percet sétálunk a mai világ bármely pontján, s szemügyre vesszük embertársainkat...
Visszagondolva ifjúkorom nemes és felzaklató olvasmányaira, csupáncsak viszolygást érzek. Émelygő szánakozást talán, ha újra lapozom a nagyszívű Rousseau eszmefuttatását az emberek közti egyenlőtlenség okairól, s ezek eltüntetési lehetőségeiről. Undorodom az ártatlan fiatalságom mestereitől, a fonnyadt Marcusétól, azelborult Sartre-tól. Becsaptak, fogatlan oroszlánok voltak már akkor is, amikor rabul ejtettek a végeérhetetlen fecsegésükkel és nem vettük észre, hogy csak bőgni tudnak, harapni nem. A marginális csoportok mint az új hatalom gócpontjai? A kínai vörösgárdisták mint a világ minden bajának és igazságtalanságának véget vető társadalmi rohamosztagosok! Ezek az öregurak, odahaza a könyveik között, félig már vakok, járni is alig tudtak a visszeres lábukon, de igazsághirdetőnek képzelték magukat. Nehezemre esik, de egyre inkább megértem Hitler szándékát, amikor utasítást adott a mételyező könyvek elégetésére.
Van-e tehát reménye az emberiségnek? Nem kis töprengés után azt kell mondanom: nem, nincs. Gondolkodási hiba lenne azt állítani - ahogy ezt annyian és annyiszor mondták a hatvanas évek illuzionistái közül-, hogy a világ javítható, megváltoztatható, csak össze kell fognunk és a jobbik eszünkre kell hallgatnunk. Úgy gondolom, Nietzshének volt igaza, aki azt mondta: "a magányos és csoportos emberi ész önmagában kevés, az emberi értelem mit sem ér tényleges hatalom nélkül..."
Nem véletlenül választottuk Arthur L. Govancz tanulmányainak részleteit. Rangosabb szöveget ismerünk, de jellegzetesebb fogalmazványt nem az úgynevezett punkfilozófia tárgyköréből. Úgynevezett filozófiát kell mondanunk, hiszen a bennszüött punk primitív gondolatvilága sosem jelenik meg tételes megfogalmazásban. Arthur L. Gowancz a nevesebb díszpunkok sorában is kivételesen messzire megy az általánosításban. Hogy azonban mennyire közös eszmék alakítják a punk különféle rétegeinek egységes ideológiáját, bizonyítja a botrányosságig nevezetes Clash együttes találomra kiválasztott dalszövegrészlete:
Erőszakos leszek, ha átvágnak,
csendes leszek, ha elkábítom magam.
Ne alkalmazkodj a törvényekhez.
A törvényeket nem neked, hanem a hülyéknek írták.
Te is hülye vagy, ha ezt nem tudod,
te inkább csalj, ha élni akarsz.
Két szövegrész. Arthur L. Gowancz emelkedett filozófiai gondolatmenete. És a Clash szövegírójának - a műfaj szükségleteihez alkalmazkodó - primitív dalszövege. De a kétféle közlés nem idegen egymástól. Mindkettő azt hirdeti, hogy a világ idegen és ellenséges. Ezért a világot - ahol és amennyiben csak lehet - elutasítani, gyűlölni, becsapni, rombolni és pusztítani kell. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Beat, Hippi, Punk, Rock |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-06 04:36:11, hétfő
|
| |
| |
A mai napodat Gyorsaság hatja át
Tégla - Földből és vízből, tűz által kiégetve, magasra építve az egekig tör a téglafal. Biztonságunkat, melegünket, házunkat alkotja. Testünk és lelkünk épülését szimbolizálja. Vigyázat, a fal néha nem védelem, hanem akadály is lehet. Ha akadály, akkor le lehet bontani, ám ha védelemre van szükségünk, akkor ez a kártya azt jelzi, hogy biztonságban vagyunk, a téglafal védelmében, vagyis a jelenlegi környezetünkkel egységben vagyunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi harmoniakártyáim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2009. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
172 db bejegyzés |
| e év: |
1940 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 56
- e Hét: 424
- e Hónap: 6665
- e Év: 58931
|
|
|
Offline
