Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Dan Millman a békéről
  2009-07-09 19:46:32, csütörtök
 
 


Klubból hoztam:

“A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége."



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Victor Hugo az életfájdalomról
  2009-07-09 19:45:30, csütörtök
 
 


Klubból hoztam:

“Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt."



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Rossz érzések ellenszere
  2009-07-09 19:43:39, csütörtök
 
 

Klubból hoztam:

Marcus Aurelius - Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta."





 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Buddha a boldogságról
  2009-07-09 19:42:23, csütörtök
 
 


Klubból hoztam:

Buddha
Tanitása a boldogságról

— Így érvel az ostoba: ez a föld az enyém, ezek itt az én gyermekeim. Ime minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom — mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkerdezték:
— Miért ostoba az efféle gondolkodás?
— Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha a tenyeredbe zárod, összenyomod; ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon és örökre a tied marad. Ez az igazi boldogság!



 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Zöld érdes fűsikló
  2009-07-09 17:53:59, csütörtök
 
 
Mire használhatsz otthon egy zöld érdes fűsiklót?

Az Amerikai Egyesült Államok nagy részén előforduló érdes fűsikló (Opheodrys aestivus) békés, nyugodt természete miatt egyre kedveltebb terráriumi állat. Kecses, karcsú teste vonzza a tekintet, órákig lehet benne gyönyörködni. Teste zöld színezetű, hasa fehér. Feje jól elkülönül a körülbelül ujjnyi vastag testétől. A testét fedő, apró sokszögalakú pikkelyek érdes tapintásúak.



Hogyan tartsuk?

Egy pár részére legalább 80x40x80 cm méretű esőerdő-terráriumot (növényekkel és elágazó fákkal sűrűn berendezett) alakítsunk ki. A broméliák szinte minden faja kiválóan alkalmas az esőerdő-terráriumba. Terebélyes, mutatós növények, amelyeket a háttérbe vagy egy faágra is rögzíthetünk. Ha jól gondozzuk őket, még virágozhatnak is.

A terrárium növényei:

- Zöldike (Chlorophytum comosum) kedveli a sok vizet, viszont nem szereti a túl erős fényt. Nagyon sűrű, jó búvóhelyül szolgál a kisebb gyíkoknak, kígyóknak
- Nyílgyökér (Maranta leuconeura) a sok fény mellett kedveli a közepes mennyiségű vizet.
- Csüngőágú fikusz (Ficus benjamina) sűrű, faszerű növény, amely ha nem vágjuk vissza, rendszeresen, gyorsan kinövi a terráriumot.
- Kúszó filodendron (Philodendron scandens) nagy felületet képes sűrűn behálózni a terrárium falán.

Aljzatként tőzeggel kevert virágföldet, fakéregzúzalékot, vagy a kereskedésekben beszerezhető trópusi talajkeveréket terítsünk el 5-8 centiméter vastagságban. A terráriumban a nappali hőmérséklet 24-25 °C legyen, mely a lámpa alatti területen megemelkedhet 29-30 °C-ra, éjszaka lehűlhet 22-24 °C-ra is. A levegő relatív nedvességtartalma 70-80% között ingadozzon, melyet az aljzat nedvesen tartásával, illetve rendszeres langyos vízzel történő permetezéssel biztosíthatjuk. A megfelelő csontképződés érdekében elengedhetetlen a rendszeres UV spektrumú megvilágítás.

Mit eszik?

Rovarevő, kínálhatjuk a sikló méretének megfelelő nagyságú tücsökkel, léggyel, sáskával, pókkal és viaszmollyal. És ne feledkezzünk meg a kiegészítő vitaminok és ásványi anyagok pótlásáról sem, melyet a zsákmányállatok beszórásával oldhatunk meg. Legalább kétnaponta etessük, ugyanis a hosszabb ideig tartó koplalást nem viseli el.



Nyugalomban szaporodik

Az eredményes szaporításhoz 2-4 hónapos nyugalmi időszak szükséges. Ekkor 10-15 °C-on pihentessük az állatokat. A párzás ideje általában március, április hónapra esik. A nőstények a tojásokat nedves tőzegbe rakják le a párzást követő 50-55 nappal. A tojások 28-30 °C hőmérsékleten és 80-90% páratartalom mellett 55-75 nap alatt kelnek ki.

Jancsó István
 
 
0 komment , kategória:  Állaatokról  
Depresszió és elhízás
  2009-07-09 16:23:26, csütörtök
 
 

Depresszió és elhízás: a tyúk vagy a tojás?

A felesleges kilók, amelyeket - ha tetszik, ha nem - mindenhova magunkkal cipelünk, nem csak szervezetünket terhelik meg rendkívüli módon, hanem - ahogy az számos tanulmányból is kiderül - a depresszió kialakulásának a kockázatát is jelentősen fokozzák.

A túlsúlyosak esetében jóval nagyobb a depresszió előfordulási esélye, ugyanakkor ez visszafelé is igaz: a depresszióval küzdők között jóval nagyobb az elhízás veszélye. Az oda-vissza összefüggést pedig az utóbbi évek statisztikái is alátámasztják, tehát a kérdés megválaszolása - hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, elhízás vagy depresszió. A New Jersey-i egyetem kutatói - Sarah Markowitz vezetésével - az összefüggés testi-lelki okainak vizsgálatakor számos hosszútávú kísérletet végeztek el és elemeztek több szempont alapján. A kutatócsoport megállapította, hogy azon egyetemi hallgatók körében, akik felsőoktatási tanulmányaikat túlsúlyosan - de depressziómentesen - kezdték meg, öt évvel később kétszer akkora volt a lelki betegség gyakorisága, mint normál testsúlyú társaik esetében. Más tanulmányok emellett arról tanúskodnak, hogy azok a túlsúlyos hallgatók, akik később megszabadultak felesleges kilóiktól, ritkábban produkáltak depressziós tüneteket. Ez utóbbi esetben azonban nincs közvetlen összefüggés a két jelenség között - hívják fel a figyelmet a szakemberek -, sokkal inkább arról van szó, hogy a megfigyeltek súlyfelesleg nélkül más mentalitással élték mindennapjaikat.

Testi és lelki problémákat is okoz

A felesleges kilókkal szinte egyenesen arányosan növekednek a kockázati tényezők. Hosszabb távon testi tünetek is feltűnhetnek (magas vérnyomás, érrendszeri megbetegedések) és a megfigyelések arra is bizonyítékot szolgáltattak, hogy a túlsúlyos egyén saját magát is betegnek érezte, és tudat alatt rövidebb élettartammal is számolt. Ez utóbbit a témával egyre gyakrabban foglalkozó média is erősítheti - hangsúlyozzák a szakemberek. A túlsúlyosak depresszióra való hajlamát még egy további tényező "segíti": a megbélyegzés. Számos tanulmány értekezik arról, hogy az elhízottak gyakran részesülnek negatív diszkriminációban, amely önértékelésük további leépüléséhez vezethet. A depresszióban szenvedők és egyidejűleg túlsúlyosak körében jelentősen nagyobb a nők aránya. A szakemberek itt is a média és szépségipar által sulykolt ideális nő képét jelöli meg első számú okozóként: a mai nőknek szinte irreális elvárásokkal kell számoljanak, ha ennek az ideálnak meg akarnak felelni. A nyomás a képzettséggel és a társadalmi pozícióval egyenesen arányosan nő.

Az éhségérzet csak fokozza a rossz hangulatot

A túlsúlyosak negatív önképe és a saját testükkel való elégedetlensége is csak az öntudatot gyengítik és minél több kudarcba fulladt fogyókúra van mögöttük, annál erősebb az érzés: "csak egy kövér lúzer vagyok" - igazolják a kísérletek. Ehhez társul az is, hogy a pusztán éhezzéssel fogyni vágyók hangulatát az éhségérzet csak tovább rontja. Ez különösen azoknál veszélyes, akik az étkezéseket önjutalmazásra és hangulatjavításra használják fel. A fogyni vágyók sok esetben így szednek fel további kilókat: az éhezés következtében hangulatilag teljesen padlóra kerülnek, amelyet féktelen falánksággal kívánnak orvosolni, s így ténylegesen több kalóriát vesznek magukhoz, mint a "normál" mindennapokon.

Egyszerre figyelni a depresszióra és a fogyásra

A túlsúly és a depresszió közötti összefüggés az alkalmazott terápia módján is meg kell látszódjon - tanácsolják a pszichológusok. Az eddigi esetek többségében a stressz-menedzsment és a kognitív magatartási tréning bizonyultak hatásosnak. Az egészséges életmódhoz nélkülözhetetlen mindennapos testmozgás és kifejezetten a nagy kitartásra építő tréningfajták pedig nem csak a fogyásban segíthetnek, hanem hangulatfokozóként is hatásosan alkalmazhatók.

Forrás: Krisztina egypercese
 
 
0 komment , kategória:  Egészség, betegség  
Kormorán: Egy csepp emberség
  2009-07-09 10:13:43, csütörtök
 
 


Klubból hoztam:


Ahol egy kisleány fut át a szivárvány alatt.
Ahol az ifjak alkonyatkor szerelmet vallanak.
Ahol az erdőben két öreg tölgy egymásnak bólogat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol a szobrászvéső márványon magától szalad.
Ahol felhők fölött a repülők egymásnak kacsintanak.
Ahol a konyhában a kisgyereké a legjobb falat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a Királyok mindig igazat mondanak.
Ahol gazdagok szegénynek kenyeret osztanak.
Ahol az utolsó ölelésben őszinte a vigasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol megszűnik a világon a gyűlölet, s harag.
Ahol egy akkord nyomán a falak végleg leomlanak.
Ahol reggel a Rádiótól jókedvű lesz a nap.
Ott még: egy csepp emberség maradt.
Ahol érezni, a kimondott szó nem röpke pillanat.
Ahol az élet érték, s mögötte ezernyi áldozat.
Ahol az orvos, a fizikus, a tanár szava, nem csupán panasz.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a publikum, s a színész együtt várja a tavaszt.
Ahol a költő tudja, a kő marad, s a víz szalad.
Ahol utolsó esélyünk a kimondott gondolat.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a kereskedő ajándékként könyveket ad.
Ahol van még marék föld - s lesz, ki majd arat.
Ahol nyelved, neved értik, ahol lehetsz önmagad.
Ott még: egy csepp emberség maradt.

Ahol a szeretet hídja hozzád vezet, soha le nem szakad.
Ahol szavak szállnak az Égbe. Ahol a lélek szabad.
Ahol mécsesek égnek a szellemért, ahol őszinték a szavak.
Ott lesz a mi temetőnk, hol egy csepp emberség marad.
 
 
0 komment , kategória:  Dalok  
Egy Kex koncertről,ami nincs..
  2009-07-09 09:40:52, csütörtök
 
 


Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.


Leírás egy Kex koncertről, ami nincs többé


Hol jár ez a szalag, te jó ég!

Hol tekergett, k inek forgott tizenkét évig, míg hozzám eljutott? Kinek volt fontos? Ki őrizgette? Ki tudja még azt, amit néhányszázan tudtunk? Tényleg, kinek fontos ez ma már?

Szól a szalag, játszik a banda, kopott a felvétel, hamis az ének, idejétmúlt frazeológiák. És m égis, mégis - csodálatos. De hiszen most...most tudom: ott voltam. Amikor ezt a szalagot felvették, én is ott ültem. A földön. A kerítésen belógók között. A fanatikusok meg a bémászkodók között. Én voltam - no nézd csak, hallom is a hangom? - aki felröhögött az első poénokon, én voltam, aki a számok végén tapsolt. És hogyan!Én voltam az, aki inkább kihúzta a kezét a tőle jobbra ülő lány - Csöpinek hívták - blúzából, csakhogy tapsolhasson, csakhogy jelezhesse itt van, egyetért, hát persze. És én voltam, aki a zongoránál ült, aki a szaxofont fújta, és én voltam, aki piros nadrágban, fehér trikóban és tornacipőben ugrált a színpadon, aki játszottam magamnak és aki tojtam magamra, vállig érő szalmahajjal, szőke nyegle bajuszkával. Ezren voltam. Volt?

Párizs-kert, a Fő utcában, tizenkét éve. Koszos bérházak koszos tűzfalai között. A színpad mögött egy kis levegő, az utca túloldalán Matyi bácsi bérteniszpályája, pattog most is a labda, mások odaát, mások itt. A kert kapuját már bezárták, a kintrekedtek káromkodnak, jó sokan. Néhányan ismerik a járást. A szomszéd eszpresszóba kell menni, be a vécébe, onnan át lehet jutni. Hamar híre megy, ettől kezdve farmereseket nem engednek a presszóba. Káromkodás, állampolgári jogok emlegetése újfent.

A kert közepén betonkör, hajdanán ezren ropták a szaxofon hangjaitól bebugyolált tűsarkok és sötét öltönyök. Most dudva dugja ki fejét a törés-réseken. Előre imbolygunk a beton széléig Leülünk. Csöpit nem érdekli különösebben a dolog, legföljebb annyira, amennyire gyér érdeklődését felkelthették az antizenekarról, a botránybandáról meg arról a hülye szőke bohócról Budapestet, sőt országot bejáró kósza hírek. Mondom neki, "verekedés is lesz", hadd rettegjen, várakozzon izgalommal, de tudom: nem lesz, még sosem volt. Miért is lenne. Ez a buli nem az, amit mostanság majd' minden más muzsikus rendezni akar, nincs ingletépés, sikítozás, zokogó görcsökbe fúl Zorán (Levi, Meki stb.) te édes-sóhajok, nem veri szájba az "omegás" a "metróst", az "illésék" a "Sakk-mattost"."

Ez itt a protestánsok gyülekezete, az Illés-Omega-Metró szentháromság a kapun kívül rekedt néhány órára, igen most rebelliskedhetünk, aztán visszatérünk sokan omegázni. Itt van mindenki, vagy itt vagy a szemközti Bem rakpart 6-ban. Ugyanaz Mindenki, aki x-szel írja a Kex-et. Itt van Horváth Aettila, még nem neves szerző, még nincs fülbevalója, csak egy sokraérdemes és nemsokára megszűnő zenekar basszusgitárosa, itt van a Bara Zolcsi, aki ekkor még barazolcsi és nem Dr. Bara Zoltán tanársegéd, szintén gitáros, mint mindenki, itt van Bucsek Tibor, akitől tizenkét év múlva fogom megtudni, hogy valószínűleg it volt Ódor Emilia is. De ide vonzotta a hír a sznobokat, meg a kiváncsiskodókat is, akik elhatározták: ha törik, ha szakad, érteni fogják, ami itt ma történik - hogy aztán lelkendezve, vagy csalódva, mérgelődve elmenjenek a fenébe. Ám Dali is itt van, szélben szálló hajót fest majd meg Tzara, József Attila is, őt egyelőre még nem látni, de később majd szerepel.

Csendes várakozás. A színpad is kész. Ma Selmer erősítőnél nincs jobb, de itt híre-hamva sincs. Ez a fusierősítők jieram erre a falatnyi pódiumra azokból is kevés jutott. Baloldalt nagy, nyitott zongora. Nyüzsgünk, kedhetnénk már. (Fontos ez?) Odaát a teniszpályán Székely Jutka szaladgál, nem tudja, nem is törődik vele, mi zajlik ideát, majd jó tíz év múlva mesélek neki, kiváncsi rá, de legföljebb csak miattam, azt hiszem, persze mit is tudnék mondani? Talán Faulkner, igen, ő tudná elbeszélni, vagy Mann bácsi, de ők nincsenek itt. Esetleg ez a magnószalag, ez segít. Talán.

Kezdődik.

A zongorista jön, vigyorogva a billentyűkbe csap. A Basszusgitáros hozzá fuvoláját, szaxofonját, azokhoz is ért, a sztárzenekart hagyta nemrégen ott, de tíz év múlva ismét az ország első csoportjában dolgozik. Csak az másik már. Ő sem ugyanaz. A zene, az főleg nem. Na most, na most. Bejön az Énekes. A show-man, a paprikajancsi, papja a mai szertartásnak is. Derékból meghajol, aztán pukkedlizik, jobbra-balra csókokat küld. Odamegy a mikrofonhoz és fapofával beszélni kezd. Monoton hangon, egyetlen poénon sem mosolyodik el. A legjobban sikerült viccein sem. Ez is vicc.

- Liebe publikum. A szórakoztató esztrádműsor ma sajnos elmarad. Mert a zenekar nem jött el. Sajnos nem jöttünk el. Dolgunk akadt valahol. Nem baj, helyettünk majd mi adjuk elő magunkat. (Ez azt jelenti, hogy önmaguk helyett. De hát mindig mást adnak az előzőleg megszokott önmaguk helyett. Jön is az első "más".) Ajánlom szíves figyelmükbe. A szokottól eltérően mára az első számmal kezdünk. Az első szám - mint mondom eltér a megszokottól - arról sól, hogy milyen finom a büdös sajt....

Játszanak. Nem sok idő kell, a közönség máris az övék. Mindenki tudja, mi jön. Nem a dalokról van szó - azokat csak másodsorban várjuk! - a műsorról. Az a "más" most kezdődik. Az énekes a versszak felénél hirtelen abbahagyja A zene kifut még egy kicsit, aztán a zenészek kényszeredetten leálllnak. Igaz, nem túlságosan vonakodva. Tudják, hogy kifizetődő nem játszani, ha a Jancsi úgy akarja, a soha ugyanúgy meg nem ismétlődő produkciók számukra is újak, maguk is szórakoznak.

- Bocsánatot kérek a kedves közönségtől, de most látom, hogy megérkezette a haverom és nem akarják beengedni. Amíg odaleszek a zenakar természetesen tovább játszik.

És megy. Leugrik az alacsony pódiumról, végigbotladozik a nézők között, míg a többiek imporovizációba kezdenek. A zongora vezeti az első futamot, a másodiknál belépnek a többiek. Nincs sok holtidő, az Énekes már itt is van. Azonnal visszaállnak az előző számra, ő pedig ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. A versszak felénél, amondat közepén. Nem sokáig. Két sor után újra lecsapja a mikrofonállványt, megint leugrik, előrerohan a betonplacc közepén. Ordít, a szemközti ház hatodik emeletének.

- Most ugye nézzük a műsort! Ugye Este meg beírunk a tanácsba, hogy hangos!

Ablakok csukódnak. A nyápic Don Quijote most nyert. Ellenség elzavarva, a műsor folytatódik. Persze továbbra sem hétköznapian. Az összegyűlt fiatalok avantgarde celebrációra jöttek. Na, kapnak avatntgardot...nagyon tanulságos dalt fogunk most előadni" - és szól, hogy "lehet, hogy szép nem vagyok és mégis hódítok, hogy miért, az többé nem titok."


Így kell ezt kérem. Bájosan, szelíden, ésszel. Ez a csoport úgy adja át a fals értékeit a múltnak, hogy nincs izzadtságszag, nincsenek kilowattok, semmi hőbörgés, semmi hard-rock, semmi heavy-metal, korrektül eljátssza nekünk, ami egyébként egyikünknek sem kell, mot mégis mindenki élvezi. Miéret lehetett ezt így akkor?

A szürrealista (1981-ben már klasszikus lesz - és egyetlen) dal jön:

"Elszállt egy hajó a szélben
Házuktól nem messze megállt.
Kiszólt egy hang, hogy én menjek,
Sietnek, nem várnak tovább.
Óriási házakat láttam,
Hallottam vonatok zaját,
Felhők közt madarak szálltak,
Utánuk repülök tovább.
Mondd meg, ki vagyok, mondd meg mi vagyok,
Mondd meg, ki vagyok én?
Nem hitte el, hogy szeretem."

Hosszú zenekari rész zárja, felszabadultan, szinte egymásnak muzsikálnak. De a show nem áll meg.

- A következő szám egy reklám. A számot 1932-ben játszották először a rossz-rendszerben. A számot felújítva, teljesen más eszmei tartalmat adva neki újra eljátsszuk.

Ismerjük. Tudjuk, mi lesz. Az Énekes egyik magánszáma ez, az egyik, amit sosem lehet megunni, tulajdonképpen rögtönzés. Beszél, beszél, az egyes szakaszok végén valamilyen márkát említ. Reklámkarikatúra. Nem is az ő műsorán nevetünk, hanem a bárgyú reklámokon. Vég nélkül... Egy másodperce sincs, hogy elment mellettem valaki és a ruhája hozzásodródott az én karomhoz. Rögtön megéreztem rajta, hogy ez VOR. Egy nagyon jó márka" Aztán sorra kerül a cipőreklám, az Alibaba, az Omnia és a többi. A vége viszont szinte megdöbbentő: kényszerít bennünket. És mi szolgaian váltunk. A magyar könnyűzenészek közül őneki tettük szívesen, az ő parancsára sikerült az utoljára.

- Abban a pillanatban megpillantotta Hermelint - mondja és ennek a gondolatsornak természetesen semmi köze az előzőhöz - és arra gondolt, hogy előadja neki azt a rendkívül progresszív számot (itt még mosolygunk, felkészítjük magunkat az újabb poénra), ezt a rendkívül progresszív számot előadja neki. A címe. Tiszta szívvel. (Itt már átállunk. De ő még hagy egy kis időt.) Ezt a számot énekeljük el neki. Ez a szám már megjelent az Esti Hírlapban is. Hű, de jó kis szám ez.

Aztán belevág. Egyedül énekli, egyedül az egész verset. Egy oktávval magasabban, mint ahogy fekszik neki, csúszik is le-föl, bizonytalan a hangja, hamis. Támasz nélkül marad. De az, hogy "nincsen apám, se anyám" , így pontos! Mindenki tudja: szólóban is lehet tisztán énekelni, de nem érdekel ez most senkit. Végetér a vers, újra kezdi. Most már más, mint az előbb volt, a tömeg lazaságának nyoma sincs. Ő is érzi ezt. Minden bohóckodás nélkül bejelenti a következőt: A hetedik, te magad légy... Hosszasan, tudással, érzéssel hajlanak át valami keserű bluesba, hol az orgona, hol a gitár viszi a szólót, tíz perc, majd lezárják.
Várjuk már a váltást nagyon: azonos hangulatban negyedóránál tovább még sosem hagytak bennünket. Most sem, persze.

- A következő szám egy nagyon gyors produkció. Imre, Attila fog nekem a nyyílt szinen egy hatalmas fülest adni, majd én utána fenékberúgom az illetőt.

Attilát váratlanul éri a bejelentés, de belemegy a játékba. Mindenki mulat.

Újabb blues, majd újabb bohóckodás.

- A következő szám ismét egy nemes összecsapás. Dolevécznyi Miklós és Kisfaludy András összecsapása. Először Doleviczényi Miklós ad Kisfaludy Andrásnak egy hatalmas fülest, Kisfaludy András merően ránéz Miklósra. Utána Miklós megfordul, azt hiszi távozhat, de András jól fenékbe rúgja őt.

Ez a jelenetsor egyszer már lejátszódott, most ismét végignézeti velünk, új szereplőkkel. A szólítottak vigyorogva jönnek elő, ők is eljátsszák a rájuk kirótt szokatlan szerepet.

A két zenész kényszerű attrakciója után újabb bejelentés:

- A következő szám: én orrbaverem magamat .... Előtte jól leszidom magamat... Te piszok ...(szenved a mikrofon előtt, a magnószalg megőrizte ezt is, meg az előlülők hangos röhögését)... Nem tudom rendesen orrbaverni magamat, inkább adok én is egy taslit magamnak.

- Eztán egy gúlát fog látni a kedves közönség. Ez a klasszikus gúla, két dór oszlopra épült, mellette az Ión oszlopok összetörve, kimenve a divatból (ez bibliai rész, ez is az apokalipszis részét képezte, mint az orrbaverés. Érdekes módon a kisebbik lányomnak háromszor volt magasvérnyomásos hisztije, ilyenkor a nagyobbik lányom orrát püfölte értetlenül két-három évesen, mert olyan volt, mint az apjáé.)

(Térdelj le - Súgja az egyik zenésznek.) Ilyen kultúra még nem volt a világon, ami ennyire egységes...

Hosszú előadás következik az ókori Görögországról. Néhányan a nézőtéren, akik csak a zenéért jöttek, most már teljesen zavarodottan ülnek. Hallgatjuk a görög kultúra elterjedéséről szóló magyarázatot, majd a bejelentést: "Mükéné ráugrik a gúlára."

Azonnal folytatódik.

- Ezután a szám után a népszerű kis unalmas számot fogjuk előadni, ami itt már mindenkinek a könyökén jön ki, címe: Marina, Marina. Egy kislányról szól, aki nem akart időben hazamenni. Ez persze nem derül ki a szám szövegéből Egyébként rossz tanuló is volt. Ez sem derül ki a szövegéből, a szövegéből az derül ki, hogy a jobbszélről az első volt a sorban.

És eljátsszák a dalt, a karcsú, szöszke, csalfa balereináról, a dalt, amit nem is olyan régen naphosszt harsogott a rádió. Úgy van: cikivel kell tönkretenni a cikit. Most már mi is tudjuk. Sa ha már itt tartunk, jön a "Reszket a holt a tó vizén", meg a "Rózsák illatozzatok" szövegimpromizációval.

Most free-jazzba kezdenek. Az énekes kimegy. Behoz egy nagy, fehére ládát. Kureblivas lóg ki belőle. Tekerni kezdi a zene ütemére. Fülelünk: vajon mi az, milyen hangja lehet? A zenakar egyre csendesebb, az énekes rendületlenül teker. A végén teljes csönd. Semmit sem hallunk, bár feszülten figyelünk. Egy percig csinálja még némaságban, aztán unottan megfordítja a ládát. Nincs hátoldala, látszik: teljesen res. Időnk se marad ocsúdni lóvátettségünkből: harci tánc következik, történet a parasztról, aki békésen dolgozik és a katonáról, aki feldúlja faluját. És megint váratlan a váltás: a csapat legsikerültebb darabja hangzik fel: "Zöld-sárga, zöld-sárga". Dúdoljuk. (Tíz év múlva legföljebb, ha száz agy tudja majd összerakni a sorait.)

"Zöld-sárga, zöld-sárga,
Hangyák lejárata,
Tollasgyík szemében
Áll egy kis leányka.

Darazsak harcolnak
Fogaik csattognak
Halálos sebeket
Ejtenek eleget

...... ........... .......

Katonák szájában
Ereim vérei
Úgy szívják véremet
Csak ebbe ne haljak meg."

És itt hirtelen véget ér a szalag. A fenébe, rövid volt. Tíz év múlva van megint. Mi történhetett akkor? Rejtély. Talán elhangzott a sláger, a "Család", meg, hogy "Csillagok, ne ragyogjatok", aztán vége. Csöpi valószínűleg unatkozott, de nyilván azt mondta- ismerve engem-: Jó volt. Mentünk kifelé. Esteledett, néhány sarokkal odébb már hangoltak a rock-zenészek. A Párizs-kert előtt még álltunk egy kicsit. Nem sokat. Elmentünk erre-arra. Talán felmentünk a Vár aljába, hogy az Ifiparkból kiráamló rockból is kapjunk egy keveset. Néhány év múlva már úgy is csak ezt lehet szeretnünk...


Kapuvári Gábor


 
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
Mai harmoniakáryám
  2009-07-09 06:12:49, csütörtök
 
 

A mai napodat Megadás hatja át


Híd - A kapcsolatteremtés szimbóluma. Áttétel a múlt és jövő, e világ és túlvilág között. Jelzi, hogy valahonnan valahová tart egy kapcsolat. Segít a nehézségben. A hídon való áthaladás megoldásokat hoz. Kapcsolatot mutat két ember között, mely nem feltétlenül szerelmi, lehet akár spirituális, vagy baráti kapcsolódás is.
 
 
0 komment , kategória:  Napi harmoniakártyáim  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 172 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 339
  • e Hét: 1101
  • e Hónap: 12806
  • e Év: 51807
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.