|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:19:08, hétfő
|
| |
| |
A népirtás nem lehet államcél!
Dátum: 2009. August 06. Thursday, 14:26
Közlemények
Amennyiben a népirtó hatású döntések, intézkedések és hasonló cselekmények gerjesztése nem államcél, elvárható, hogy a szándék bizonyíthatóságának hiányában is soha el nem évülő népirtásnak minősüljenek, és ehhez mérten büntetendők legyenek mindazon tettek és intézkedések, amelyek az emberek bármilyen csoportjának tagjai számára a népirtást büntetni rendelő hatályos jogszabályokban felsorolt következményeket okozzák.
Naponta hallunk újabb híreket arról, hogy miként csökken szinte folyamatosan az emberek egészségügyi ellátáshoz fűződő alkotmányos alapjogára fordított állami kiadás. Egyre többen fogalmazzák meg véleményüket: ez már tulajdonképpen népirtás.
A hatályos jogszabályok szerint a népirtó hatású cselekmények (ellentétben a mindig büntetendő emberöléssel) kizárólag a népirtó szándék bizonyíthatósága esetén büntethetőek.
A jogállamiság minőségét kritikusan vizsgáló és értékelő állampolgár e különbségtétel alapján akár arra a következtetésre is juthat, hogy az emberölés csak kicsiben tilos, azonban nagyban, nem egyértelműen átlátható eszközökkel, de üzemszerűen végezve akár elfogadható államcél(?) is lehet.
Mivel a szándékot megalapozó gondolat csak gondolat-rendőrségi, azaz nem jogállami eszközökkel valószínűsíthető, és nemigen bizonyítható, a szándék bizonyíthatóságának hiányában is indokolt a népirtó hatású cselekmények megfelelő, azaz népirtásként büntetése.
Minthogy a felvetett körülmények orvoslása, illetőleg megszüntetése az egész társadalom érdekét, és azon belül, a fokozódó esélyegyenlőtlenség kapcsán mások mellett különösen érintett krónikus betegekét is szolgálja, az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke az OVB-hez fordulva, országos népszavazást kezdeményezett.
Seres Máriának a képviselők költségtérítése ügyében kezdeményezett, és csaknem 600.000 állampolgár által támogatott népszavazási indítványa sorsára figyelemmel, az ABOSZ elnöke a népszavazási kezdeményezéssel egyidejűleg az ügyben az Országgyűlés elnökéhez, és az elnök asszony várható lemondása okán valamennyi alelnökéhez is közérdekű bejelentéssel és javaslattal fordult.
A 2004. évi XXIX. törvény 141-143. szakaszai szerinti közérdekű bejelentés és javaslat célja, hogy az Országgyűlés ne várja meg az akár évekig húzódó népszavazási eljárás eredményét, hanem (remélhetőleg egyetértve az ügy fontosságával) saját döntése és törvényalkotó akarata szerint szabályozza a kérdést.
A Magyar Köztársaságban, legalábbis az alaptörvény szerint, minden hatalom birtokosa a nép.
Petőfi Sándor megfogalmazása a népfelség elvéről (Habár felül a gálya és alul a víznek árja, azért a víz az úr!) ugyan nem elsősorban a hétköznapi hatalomgyakorlásról szól, de a képviseleti demokrácia akkor ér valamit, ha nincs, vagy csak kivételes esetben van szükség a népszavazástól a forradalomig sorolható végső biztosítékok igénybevételére.
Bővebb háttér: http://www.abosz.hu/idoszerukerdesek.html#nepirto
Budapest, 2009-08-06
Pós Péter, az ABOSZ elnöke
http://www.szmm.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=3461 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:16:47, hétfő
|
| |
| |
Hárommillió munkavállalót vernek át
Dátum: 2009. August 08. Saturday, 12:25
Folyamatosan száz- és kétszázmilliárd forint közötti magánnyugdíj-pénztári tagdíjunk hozama kerülhet más zsebébe
Csaknem hárommillió nyugdíjpénztári tag számára bizonytalan és ellenőrizhetetlen, hogy a tagdíjként befizetett megtakarításának egy része valóban az egyéni számláján kamatozik, esetleg az APEH, az államkincstár és a magánnyugdíjpénztárak háromszögében termeli a hasznot - valaki másnak. Miközben a híradások többsége még mindig a 2008-as horribilis nyugdíjpénztári veszteségek fölött kesereg, több százezer tag nem is sejti, hogy még ennél is jóval nagyobb lehet a baj. A Magyar Nemzet megtudta, több hónap vagy akár egy év is eltelhet, míg az egyéni számlánkon megjelenik az általunk jóval korábban befizetett tagdíj, miközben az adóhatóság és a pénztárak egymásra mutogatnak, a PSZÁF pedig nem tesz semmit a lassan három éve fennálló probléma megoldása érdekében.
Öngondoskodás. Hívó szó, amely az 1997-es nyugdíjreform eredményeként születendő magánnyugdíj-pénztári rendszer bevezetése után szinte beleégett mindennapjainkba. Az eltelt évtizedben egy átlagos jövőbeli nyugdíjas nem nagyon foglalkozott megtakarításaival, nem is volt rá szüksége, hiszen az általa választott (illetve a fiatalabb generációnak már inkább kirótt) nyugdíjpénztár az esetek többségében, ha nem is kiemelkedő, de átlag körüli hozamot biztosított neki.
Döntő fordulatot hozott 2008: a pénzpiaci válságra hivatkozva világszerte, így Magyarországon is nagyobbnál nagyobb - általuk virtuálisnak nevezett - veszteségeket szenvedtek el a nyugdíjpénztárak. A hazai 19 aktív magánnyugdíjpénztár csaknem 422 milliárd forintos veszteséget produkált 2008-as befektetési tevékenysége során, ez pedig - a 357 milliárdos tagdíjbevétel mellett is - azt eredményezte, hogy a 2,949 millió tag összesen 110 milliárd forintos vagyonvesztést könyvelhetett el. ,,A pénztári megtakarításokon elszenvedett veszteségek következtében jelentősen nőtt a nyugdíjkorhatár közelében lévő magánnyugdíj-pénztári tagok hátránya a kizárólag az állami nyugdíjrendszerbe fizetőkkel szemben" - ismeri el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2009. májusi jelentésében. Érdemes megjegyezni, hogy az előzőekben említett hátrány kiküszöbölése miatt az alig néhány hete elfogadott és kihirdetett 2010-es adócsomag tartalmaz egy olyan lehetőséget, hogy - bizonyos feltételeknek megfelelő - magánnyugdíj-pénztári tagok visszaléphetnek az állami nyugdíjrendszerbe. A maradásra kárhoztatott többség azonban kénytelen elfogadni azt a tényt, hogy nyugdíjpénztári befektetéseit úgy kezelték - következmények nélkül - 2008-ban, hogy a portfóliók összesített mérete 5,5 százalékkal csökkent. Ezen belül is a nyugdíjpénztári tagok többségét kitevő, növekedési portfóliót (önként vagy kötelezően) választók sokkal rosszabbul jártak, hiszen ők átlagosan harmincszázalékos negatív hozamot szenvedtek el.
Joggal tehetnénk fel ezzel kapcsolatban azt a kérdést is: a Gyurcsány-kormány miért csak 2008 októberében oldotta fel az úgynevezett negyvenszázalékos részvénytartási hányadra vonatkozó nyugdíjpénztári előírást, miközben már az első fél évről szóló PSZÁF-jelentésből kiderült, hogy hónapok óta óriási veszteségeket produkáltak azok a magánnyugdíjpénztárak, amelyek befektetéseik nagy részét a kockázatosabbnak tekinthető részvényekben tartották.
A hivatalok egymásra mutogatnak
A kormányzati felelősségen túl van még valami, amiről jóval kevesebb szó esett az elmúlt évekről szóló jelentésekben, és főként az erről készült híradásokban: a munkáltató által minden hónapban levont, és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal által az államkincstárnál vezetett számlára befizetett tagdíjak egy részét jelentős, több hónapos vagy akár egy éven túli csúszással írják jóvá a tagok egyéni számláin. Erre a jelenségre lapunk több mint egy éve figyelt fel, és megpróbáltunk utánajárni annak, mi okozza a pénz hónapokon át tartó parkoltatását egy állami vagy nyugdíjpénztári számlán, miközben például a devizahitelesek ezreinek feje fölül árverezik el otthonaikat, ha azok akár egy-két havi törlesztőrészlettel is elmaradnak.
2007. január elsejétől lépett életbe az a központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer, amely alapján a munkáltató már nem közvetlenül a magánnyugdíjpénztár számlájára utalja a tagdíjat, hanem az APEH által az államkincstárnál vezetett pénztári számlákra. Az adóhatóság a tagi beazonosítást követően utalja tovább a nyugdíjpénztárak felé a tagdíjakat, ahol egy újbóli azonosítást követően kerül egyéni számlánkra a befizetett tagdíjunk. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény szerint erre összesen 52 napot biztosít a rendszerben részt vevő szervezetek számára. Ehhez képest azt tapasztaltuk, hogy egy adott számlát vizsgálva a legrövidebb átfutási idő is kilenc hónap volt, de előfordult olyan eset is, amikor a tagdíj tényleges lekönyvelésére több mint egy évet kellett várni. Szintén a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény rendelkezik arról, amenynyiben a beérkezett tagdíj azonosítása nem sikerül az APEH és a pénztárak rendszereiben, úgy ezen tagdíjat - amely egy úgynevezett függőszámlára kerül - a magánnyugdíjpénztár befekteti, majd a kötelezettség tényleges megjelenítése után a tagdíjat hozammal növelten írja jóvá a nyugdíjpénztári tag egyéni számláján: ,,A pénztártagot ezzel kapcsolatban semmilyen hátrány nem éri" - olvasható a pénztárak, az APEH és a PSZÁF különböző internetes oldalain és tájékoztatóiban a megnyugtatásnak szánt mondat. Kevésbé nyugodtan, de a kétség legapróbb szikrájának eloltása iránti szándékkal próbáltunk utánajárni annak, miért nem sikerül beazonosítani egy tagot, akit az elmúlt évtizedben már gond nélkül regisztrált a rendszer.
Lapunk szerette volna azt is megtudni, mennyi az a hozam, amely azon a bizonyos függőszámlán keletkezik, ezért első lépésben az egyik érintett magánnyugdíjpénztárhoz (pénztár) fordultunk. A zsigeri reakcióként érkező válasz szerint kizárólag a munkáltató vagy az illetékes APEH-igazgatóság hibázhatott, ezért hozzájuk irányítottak kérdéseinkkel. Természetesen a munkáltatói bevallások ellenőrzésén ekkor már rég túl voltunk, és az is nagy biztonsággal állítható, hogy a magyar munkáltatók eleget tesznek a tárgyhót követő hónap 12. napjáig szóló bevallási kötelezettségüknek, hiába hivatkoznak a bevallási rendszerben érintett szervezetek arra, hogy az esetek többségében a hibás munkáltatói bevallások okozzák a beazonosítási problémákat. Ezt követően megkerestük az adóhatóság központi ügyfélszolgálatát, a bevallási és folyószámla-kezelési, valamint ellenőrzési főosztályait, de valójában egyik szervezeti egység sem értette - vagy legalábbis úgy tett, mint aki nem érti - magát a problémát. Végül kitartó érdeklődésünk után az APEH jogi és koordinációs főosztálya indított vizsgálatot az ügyben, bár időközben a bevallási főosztály is reagált: a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényt idézve arra hivatkoztak, hogy a magánnyugdíjpénztárnak kell egyeztetést kezdeményeznie az állami adóhatósággal, ha a bevallás és a befizetés adatai között eltérést állapít meg.
Az államháztartást finanszírozzák?
Ugyanakkor már elismerték az általuk korábban megkérdőjelezett tényt, miszerint a munkáltató elutalta a bevallott tagdíjat. Gyakorlatilag egyik szervezet sem érezte fontosnak az egyéni megtakarítások védelmét, ellenben folytatták az egymásra mutogatást, és hangsúlyozták, a bevezetést követően a bevallási folyamat még nem működik optimálisan - tették mindezt egy két és fél éve élesben működő rendszerrel kapcsolatban. Ezek után lapunk újra a pénztárat kereste meg, kértük, hogy kezdeményezze azt az egyeztetést, amely egyébként nemcsak joga, hanem jóval korábban már kötelessége is lett volna. Időközben a jogi főosztály is megpróbálta lezárni az általa indított vizsgálatot, amelynek eredményét természetesen nem fogadtuk el, hiszen konkrét eredményt (jóváírt tagdíjat) nem, csak a bevallási főosztály megállapításaira vonatkozó utalásokat tartalmazott.
A Canossa-járás közepette érdekes módon a tagdíj egy részét időközben mégis jóváírták az egyéni számlán, erre ,,mindössze" kilenc hónapot kellett várni. Végül az első megkeresést követően csaknem egy év után sikerült előkerítenünk a teljes befizetett tagdíj összegét. Ehhez azonban a pénztár - bizonyítható módon - védve önmagát, módosította az egyéni számla formátumát: a 2008-ban bevallott, de jóvá nem írt tagdíjak egy részét már önálló táblázatban tüntette fel, mintha ezeket az összegeket 2009. január 31-ig fizették volna be. Vajon minden pénztártag olyan ,,szerencsés", hogy legalább másfél évi küzdelem után előkerül a saját pénze az állam és a nyugdíjpénztárak közötti káoszból? Esetleg aki nem tud róla, hogy harcolnia kell az egyszer már megdolgozott pénzének hozamáért, az búcsút is inthet ennek az összegnek? Vajon az APEH vagy a nyugdíjpénztárak számláin akad el hónapokig a befizetett tagdíjunk?
Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre kereste a választ a Lánchíd Rádió múlt hét pénteki műsorában, hiszen a magánszemélyeken túl főképp az APEH és a nyugdíjpénztárak érdeke, hogy tisztázzák az esetleges félreértéseket és anomáliákat. Meglepetésre a Stabilitás Pénztárszövetség - amely a Magyarországon működő pénztárak által létrehozott legjelentősebb érdek-képviseleti szervezet, és egyik deklarált célja, hogy elősegítse a tagi vagyon és az egyéni megtakarítások védelmét - ingerülten utasította el a riporter kérdését, míg az APEH egy munkaértekezletre hivatkozva nem kívánt élni a hozzászólás lehetőségével. Az egyetlen szakmai szervezet, amely vállalta a beszélgetést, az a Nyugdíjas Kerekasztal volt, amelynek képviseletében Németh György szociológus-közgazdász később lapunknak is kifejtette: ismerik a problémát, amely jelentős veszélyeket rejt magában. Szerinte az eredeti elképzelés, amely arra irányult, hogy az APEH beiktatásával levegye a terhek jelentős részét a nyugdíjpénztárakról, jó volt, de a megvalósításba óriási hiba csúszott. Nemhogy féléves vagy éves csúszással, de már néhány napos átutalási késéssel is jelentős mértékben finanszírozható az államháztartás, az adóhatóság valójában nem érdekelt abban, hogy a minél gyorsabb beazonosítás megtörténjen.
Lapunk megtudta, maguknak a pénztáraknak sem érdekük, hogy a tagdíj a lehető leggyorsabban az egyéni számlára kerüljön, hiszen ahogy egy PSZÁF által kiadott irányelv is rögzíti, a pénztárak a be nem azonosított tagdíjak esetében is jogosultak a saját hasznuk, azaz a pénztáraknál maradó működési és likviditási tartalék jóváírására.
A PSZÁF semmit sem tesz
Ráadásul meg nem erősített információink alapján az is elképzelhető, amennyiben a beazonosítás miatti csúszás a pénztárnál következik be, a függőszámlán lévő hozam is helyben érezteti jótékony hatását. Figyelembe véve, hogy hazánkban nem egy úgynevezett vak rendszer működik - amelyben nincs nevesítve, hogy a pénztárak kinek a pénzét fektetik be - elviekben azt sem lehet kizárni, hogy a névhez köthető hozamokban jókora eltérést lehet realizálni a befektetési tevékenység során. Emlékezhetünk arra, valami hasonló történt a Kulcsár-ügyben, ahol az elhíresült bróker kiemelt ügyfeleinek biztosított extra hozamot gyakorlatilag a ,,mezei" befektetők pénzét felhasználva, azok kárára.
Ellentétben az Equities-ügyfelekkel a magánnyugdíj-pénzári tagoknak 2009. január elsejétől elvileg lehetőségük van összehasonlítani a pénztárak teljesítményét, akár napi szinten követni az árfolyamok alakulását. A lehetőség azért csak elvi, mert ezek az adatok sokszor csak nehezen vagy éppen nem naprakész módon érhetők el, mintha a pénztárak többsége igyekezne jó alaposan elrejteni ezeket az információkat. Az olvasóban joggal merülhet fel az a kérdés, hogy talán a PSZÁF az, aminek nagy részben feladata lehet az egyéni megtakarítások védelme, de ahogy a szociológus-közgazdász említette, ,,nem véletlenül került elnökcserére sor az elmúlt időszakban a PSZÁF élén".
Németh György beszélt arról is: jelentős problémát lát abban, hogy az adóhatóság és a képviselői nem voltak hajlandók megszólalni a témában. Ez a hallgatás is azt erősíti, hogy a magánember érdekén kívül nincs más mozgatórugó a rendszerben, amely az esetleges szabálytalanságok feltárását elősegítené. Természetesen cikkünk megírása előtt újfent kértük az APEH és a pénztárszövetség állásfoglalását, de megkeresésünkre egyik szervezet sem reagált a megadott időpontig. A PSZÁF tájékoztatása szerint ,,A két-három hónapos csúszás nem a folyamat szereplőinek lassúsága vagy késlekedése miatt jelentkezik, hanem a rendszer működésébe van kódolva." A tagi létszám (2,95 millió fő), a bruttó átlagkereset (200 ezer forint/hó), és a nyugdíjjárulék mértéke (8 százalék) alapján megpróbáltuk kiszámolni, hogy mekkora lehet az az összeg, amely - hangsúlyozzuk - elvileg rendelkezésére állhat a rendszer szereplőinek havonta: 47,2 milliárd forint a végeredmény. A közgazdász kérdésünkre válaszolva elmondta, éves szinten százmilliárdos összegű, be nem azonosított tagdíjat görgethet maga előtt a rendszer, szerinte a Magyar Nemzet számításai túlzóak.
Utánanéztünk annak, hogy a PSZÁF adatai alátámasztják-e sejtelmeinket: ,,2008. június végén a pénztárak függő számláin kezelt azonosítatlan, bevallási adatokhoz nem rendelhető tagdíjak összege már közel 168 milliárd forintot tett ki" - olvasható a felügyelet 2008 októberében közzétett jelentésében. Egy adott időpontban tehát 168 milliárd forint állt rendelkezésére a rendszer valamelyik szereplőjének (azaz nem a tagoknak) akkor, amikor az összes befizetett tagdíj 176,1 milliárd forint volt. A be nem azonosított tételek aránya ebben az időpontban 95 százalékos volt, tehát az általunk korábban felvetett elvi 100 százalékos arányhoz igen közel álló tényadatról beszélhetünk. A már korábban idézett 2009 első negyedévi jelentés már arról számol be, hogy ,,a pénztárak függő számláin kezelt azonosítatlan tagdíjak állománya is számottevően csökkent, az év végéig 90 milliárd forintra". Fontos megjegyezni, hogy a 168 milliárdról 90 milliárdra történő csökkenés a látszat ellenére inkább aggodalomra ad okot, hiszen az idei év első negyedévében a függő tételek nagysága még a 2008-as év azonos időszakához köthető összeget is meghaladta, ez pedig arra enged következtetni, hogy 2009-ben tovább növekszik ezen tételek állománya.
A fenti adatok is azt bizonyítják, a magánnyugdíj-pénztári rendszer jelentős, száz- (akár több száz) milliárd körüli nagyságrendű összeget használ folyamatosan, amely a magyar munkavállalóktól levont összegekből képződik. Az azonban nem ellenőrizhető, hogy az ebből elért hozam valóban az ő zsebükbe kerül. Összegzésként a PSZÁF erőtlen hangját hívjuk segítségül: ,,Mára már látható, hogy a központosított tagdíjbevallási és befizetési rendszer működésének egyik legkockázatosabb eleme, hogy az adóhatóság nem folyamatosan, nem az előírt rendszerességgel adja át a tagdíjbevallási adatokat a magánnyugdíjpénztáraknak."
(Szilágyi Richárd)
Magyar Nemzet |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:14:35, hétfő
|
| |
| |
Bayer Zsolt: József Attilának
2009. 08. 04.
Tizenötezer kilakoltatás. Egy kisebb város.
Itt tartunk most. S a jelek szerint nincsen semmi, ami megállítaná ezt a folyamatot. Egy kisebb város került ki otthonából.
Nem tudjuk, hányan az utcára, s mennyien rokonokhoz, ismerősökhöz. Kicsike hátsó szobákba, udvarok végébe, sufnikba, megtűrtnek, befogadottnak.
Megalázva, kisemmizve, megnyomorítva.
Megalázottak és megszomorítottak.
A tőkés világgazdaság igazi áldozatai.
A londoni szín és a falanszter egyszeriben megelevenedő szereplői. A "minden eladó" és a legfertelmesebb embertelenség névtelen "hősei".
S most mindenki rájuk mutogat persze. Hogy felelőtlenek, hogy analfabéták, hogy fogalmuk sincs a pénzügyi folyamatokról. S szóba kerülnek még a banki reklámok mint felelősök.
Más felelős nem merül fel.
Mintha soha nem lett volna itt "pannon puma". Mintha nem lett volna "bennünket irigyel Spanyolország, Németország" - és mindenki.
Mintha soha nem hangzott volna el, hogy "a költségvetés, köszöni szépen,
jól van".
Mintha nem azt mondták volna, hogy itt minden a legnagyobb rendben.
Mintha nem ígérték volna meg nekünk az eurót.
Mintha nem mondták volna, hogy a világválsággal való fenyegetés aljas trükk. Aztán, amikor a világválság már tagadhatatlan volt, nem mondták volna, hogy az bennünket elkerül.
Akik ezeket mondták, ígérték, hazudták, ők az igazi felelősök. Az igazi gazemberek.
S most egy kisebb városnyi ember feje fölül elárverezték a hajlékot.
Ezek tényleg felépítették nekünk azt a kapitalizmust, amelytől negyven esztendeig "óvtak" minket.
Felépítették a legocsmányabb kapitalizmust. A londoni színt és a falansztert.
S tizenötezren már a senki földjén.
Nem is tudjuk, hány közöttük a gyermek. Vagy az öreg. Mennyien kezdik és fejezik be úgy az életüket, hogy egyetlen társuk a reménytelenség és a kiszolgáltatottság.
Rosszabb, mintha megölték volna őket.
Illetve: megölték őket. A "pannon pumások", a hatalomért hazudozók, a gazemberek. Megölték tizenötezer honfitársunkat. A lelküket.
Mert a reménytelenségben, a kiszolgáltatottságban meghal a lélek. Csak idő kérdése.
És a lélekgyilkos gazemberek mind-mind jól vannak.
Egyszerre feltámadt József Attila világa...
Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.
S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jogokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva -
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kín -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.
Igen, 1937 van megint. S az ős patkány neve: tőkés világgazdaság. Globalizáció. Aki néven nevezi: kiröhögik, kitagadják. Megtagadják. S már hely sincs, ahová kitántoroghatna másfél millió emberünk.
Mert azt sem tudjuk, hányszor tizenötezerre vár ez a sors.
Csak azt tudjuk, hogy a felelősök itt vannak, s jól vannak, s miránk mutogatnak.
S valami rettenetes vége lesz az egésznek.
Hát, tényleg nem így képzeltük a Rendet...
Bayer Zsolt , magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:10:42, hétfő
|
| |
| |
Megkezdődött a zsidó hisztéria a Rudolf Hess emlékmenet miatt
Rudolf Hess nemzetiszocialista vezető halálának évfordulója alkalmából augusztus 15.-én emlékmenetet szervez Budapesten a több szervezetet is összefogó NS Front nemzetiszocialista tömörülés több külföldi nemzetiszocialista szervezet részvételével. A felvonulás és az utána következő koncert helyszínét a már szokványosnak számító módon, biztonsági okokból 2 nappal az esemény előtt kívánják nyilvánosságra hozni. A rendőrség álláspontjáról még nem lehet biztosat tudni, későbbre ígértek tájékoztatást. Cionista hazai és külföldi zsidó szerveződések ugyanerre a napra tiltakozó demonstrációt hirdettek a Városháza parkba.
A zsidó hangulatkeltés alaphangját a Népszabadság adta meg, beszámolva a tervezett eseményről a zsidó sajtótól elvárható stílusban.
Rövid időn belül - mintha tervezett, egyeztetett módon történne - a magyarországi miniszterelnök, is reagált a hírre, mely szerint Budapest és Magyarország nem lehet az 'újfasiszták' paradicsoma, meg kell akadályozni a tervezett 'neonáci' tüntetést.
Azt kérte a kézi vezérelt politikai rendészeti szervektől, a magyar jog adta lehetőségek maximumát kihasználva akadályozzák meg, hogy Magyarországon ,,újfasiszták, neonácik grasszáljanak", hogy Magyarországot tekintsék vonzó terepnek azok, akik a "maguk ordas eszméit" teríteni szeretnék. Abban bízik, hogy a tüntetés nem jön létre, ezt "így, vagy úgy" meg fogja akadályozni, a jog kereteit betartva, a magyar közrendvédelem - fogalmazott Bajnai Gordon.
Nyitrai Frigyes - Jövőnk.info
RUDOLF HESS, A BÉKE APOSTOLA ÉS MEGGYILKOLÁSA
Rudolf Hess, Adolf Hitler helyettese, a második világháború alatt szerepet játszó politikusok közül az egyik legkülönösebb és legérdekesebb egyéniség. Rudolf Hess *Alexandriában (Egyiptomban) született 1894. április 26-án, +Berlin Spandau 1987. augusztus 17.
Békevágy
Különösen szívügye volt - Hitlerhez hasonlóan -, hogy tartós megértés jöjjön létre a német és angol nép között. A háború kitörése mélységesen megrázta. Hitler jóváhagyásával a Portugáliában és Svédországban működő tisztviselőkön keresztül titkos erőfeszítésekbe kezdett, hogy béketárgyalás kezdődjék Németország és Anglia között. Ám Churchill nem fogadta el Hitler többszörös békeajánlatát, amelyet utoljára 1940 júniusában, Franciaország legyőzése után tett, pedig Hitler 1940 májusában azért állította le a páncélos előrenyomulást Dunkerque-nél, és nem mért légicsapást a távozni készülő angol expedíciós hadseregre, hogy elősegítse Angliával a kompromisszumos békét.
Ugyanakkor tény, hogy Churchill kormányának több tagja egyezkedni akart Hitlerrel. A megrémült Roosevelt kanadai segítséget kért, hogy megállítsa az angolok titkos megegyezési kísérletét. Churchill pedig kíméletlen machiavellista intrikákhoz folyamodott, hogy megakadályozza az R.A. Butler által előkészített megbékélést.
Angol csapda
Két nappal azután, hogy Churchill kijelentette: ,,sosem fogjuk megadni magunkat", Lord Halifax Svédországon keresztül jelezte Berlinnek, hogy Anglia rövidesen békeajánlatot tesz. Kennedy követ titkos kapcsolatban állt Hitler megbízottaival. A windsori herceg is bátorította a német békereményeket.
Az Intelligence Service észlelte Hess békekezdeményezését, majd megtévesztő tevékenységet folytatott, hogy Hesst Hamilton hercegen, valamint a svájci és spanyol követen keresztül csapdába csalják.
Hess 1941. május 10-én egy Messerschmitt 110-en Skóciába repült, és miután ejtőernyővel földet ért, és néhány héten keresztül - immár őrizetben - tárgyalásokat folytatott vezető angol politikusokkal, Churchill utasítására, mint ,,háborús bűnöst" börtönbe vetették.
Békejavaslatok
Egy feljegyzés, amelyet 1941. június 3-án Ralph Murray, egy szupertitkos kormányzati szerv tisztviselője készített a Foreign Office titkosszolgálati osztálya számára, tartalmazza Hess békejavaslatait:
1. Németország és Anglia a status quo alapján megegyezhet.
2. Németország feladja egykori gyarmataira vonatkozó igényeit; Anglia elismeri, hogy a kontinentális Európa német érdekszféra.
3. Németország kivonul Franciaországból, Norvégiából, Romániából, Bulgáriából és Görögországból.
4. Ausztria és a Cseh-Morva protektorátus a Német Birodalmon belül marad; Lengyelország, Dánia, Hollandia, Belgium, Szerbia német ellenőrzés alatt áll.
5. Etiópia és a Vörös-tenger brit befolyási övezet.
Elszigetelés
1941 után Hesst teljesen elszigetelték. 1942. június 25-én a Dél-Wales-ben lévő Abergavenny-be szállították, majd 1945. október 8-án Nürnbergbe vitték, ahol a ,,Nemzetközi Katonai Törvényszék" elé állították. Még ennek a bíróságnak is fel kellett mentenie a ,,háborús és emberiség elleni bűncselekmények" vádja alól, de a felháborító ítélet azt állapította meg, hogy ő ,,a béke ellen" követett el ,,bűncselekményeket" - éppen ő, aki életét kockáztatta a béke megteremtéséért! Ilyen címen ítélték el életfogytiglani börtönre.
Elítélés
Hesst hat vádlott-társával együtt 1947. július 18-án átszállították a spandaui börtönbe. Csak 1952-ben engedélyeztek havi 30 perces beszélgetést a hozzátartozójukkal, és hetente egy levelet. A többi fogoly szabadulása után 1966-tól Hess egyedül volt a spandaui börtön foglya.
Kérvények kiszabadítására
Az 1970-es évek elejétől engedélyezték, hogy a havi beszélő 1 órás legyen. 1986 decemberében a fia, Wolf Rüdiger Hess a Szovjetunióhoz fordult édesapja szabadon engedése ügyében. Személyesen beszélt Grinin bonni szovjet követségi tanácsossal, akinek szavaiból arra következtetett, hogy Gorbacsov Hess szabadon bocsátását készíti elő.
Ezt az értékelést megerősítette a Der Spiegel 1987. április 13-i száma, amely ,,Gorbacsov szabadon akarja engedni Hesst?" című cikkében azt írta, hogy Gorbacsov arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess elengedését ,, világszerte humanitárius gesztusként fogadnák".
Ezért az angol hatalmasságoknak más eszközt kellett találniuk, hogy az 1941-es német-angol békekötésről oly sokat tudó Hess szabadon bocsátását megakadályozzák.
Halála (vagy meggyilkolása)
1987. augusztus 17-én Rüdiger Hesst hivatalosan értesítették, hogy édesapja meghalt. A hivatalos változat szerint a nyaka köré tekert kábellel felakasztotta magát. De a gyenge, 93 éves Hessnek, aki alig bírta magát cellájából a kertbe vonszolni, nem volt erő a karjában. Hogyan lehet feltételezni róla ily módon elkövetett öngyilkosságot?
A későbbi, szeptember 17-i hivatalos nyilatkozat hivatkozott egy Hess zsebében talált állítólagos búcsúlevélre és a boncolás eredményére, amely egyenes vonalú nyomot állapított meg a dróttal összekötött nyak baloldalán.
A holttesten a müncheni Törvényszéki Orvostani Intézetben a család kérésére Dr. Wolfgang Spann professzor második boncolást végzett el, akinek 1988. december 21-i jelentése szerint ,,az, hogy a torkon lévő nyom ... nem a gége felett helyezkedik el, inkább fojtogatásra utal, mint akasztásra ... Az arcon talált véredények, amiket vértolulás okozott, szintén összeférhetetlenek ... az akasztással."
Hess halála idején egy bizonyos Melaouhi, a spandaui börtön polgári alkalmazottja volt egészségügyi szolgálatban. Beszámolója szerint, Hess halála napján a kerti nyári kunyhóban birkózás nyomait tapasztalta.
Egy dél-afrikai ügyvéd 1988. február 22-én eskü alatt ezt vallotta: ,,Rudolf Hesst az Angol Belügyminisztérium utasítására a Special Air Services két tagja gyilkolta meg. A gyilkosságot az MI-5 tervelte ki és irányította... A gyilkosság azért vált szükségessé, mert a Szovjetunió kormánya 1987 júliusában Weizsacker ... moszkvai látogatása kapcsán megegyezett a német elnökkel, ... hogy Hesst 1987 novemberében szabadon bocsátják...
Hess délutáni sétája idején a két SAS-ember a nyári kunyhóban várt a fogolyra. Egy 4 és fél láb hosszú kábellel akarták megfojtani... De mivel Hess ellenállt és segítségért kiáltott, a gyilkossági kísérletet megszakították és a foglyot katonai kórházba szállították... A fenti információt az Izraeli Titkosszolgálat egyik tisztjétől szereztem személyesen, szóbelileg 1987. augusztus 18-án."
A ,,búcsúlevél" nem tükrözte Hess 1987-es gondolkodását, hanem a 20 évvel korábbi gondolatokra utalt. Azt a következtetést lehet levonni, hogy Hess 20 évvel korábban betegsége miatt a halálra várva írt egy búcsúlevelet, amelyet akkor nem adtak át a családjának, és ezt használták fel 1987-ben hamisítvány készítésére.
Zárszavai a tárgyaláson
Rudolf Hess jellemét, elvhűségét, emberi nagyságát legjobban az utolsó szó jogán, 1946. augusztus 31-én elmondott szavai tárják elénk:
Nem védekezem olyan vádlók vádjai ellen, akiknek véleményem szerint nincs joguk ellenem és nemzettársaim ellen vádat emelni. Nem foglalkozom olyan vádpontokkal, melyek német belső ügyekkel foglalkoznak, és melyekhez külföldieknek semmi közük sincs. Nem foglalkozom becsületsértő vádakkal sem. Ezek szememben tisztelet jelei, ha ellenfelektől jönnek.
Abban a kiváltságban részesültem, hogy életem számos évén át dolgozhattam nemzetem ezer éves történelme során született legnagyobb fiának helyetteseként. Még ha tudnám sem akarnám kitörölni ezt az időszakot életemből.
Boldog vagyok abban a tudatban, hogy teljesíthettem a kötelességemet nemzetem iránt, mint német, mint nemzetiszocialista, mint Vezérem hűséges híve. Nem bánok semmit sem! Ha újra kezdenék, ugyanúgy cselekednék, ahogy cselekedtem, még akkor is, ha tudnám, hogy végül máglyára kerülök.
Nem számít, hogy emberek mit tesznek velem. Egy napon az Örökkévaló ítélőszéke előtt fogok állni. Neki fogok számot adni tetteimről, és tudom, hogy ő felment engem.
Zárszavai németül
Ich verteidige mich nicht gegen Ankläger, denen ich das Recht abspreche, gegen mich und meine Volksgenossen Anklage zu erheben. Ich setze mich nicht mit Vorwürfen auseinander, die sich mit Dingen befassen, die innerdeutsche Angelegenheiten sind und daher Ausländer nichts angehen. Ich erhebe keinen Einspruch gegen Äußerungen, die darauf abzielen, mich oder das ganze deutsche Volk in der Ehre zu treffen. Ich betrachte solche Anwürfe von Gegnern als Ehrenerweisung.
Es war mir vergönnt, viele Jahre meines Lebens unter dem größten Sohne zu wirken, den mein Volk in seiner tausendjährigen Geschichte hervorgebracht hat. Selbst wenn ich es könnte, wollte ich diese Zeit nicht auslöschen aus meinem Dasein.
Ich bin glücklich zu wissen, daß ich meine Pflicht getan habe meinem Volk gegenüber, meine Pflicht als Deutscher, als Nationalsozialist, als treuer Gefolgsmann meines Führers. Ich bereue nichts. Stünde ich wieder am Anfang, würde ich wieder handeln wie ich handelte, auch wenn ich wüßte, daß am Ende ein Scheiterhaufen für meinen Flammentod brennt.
Gleichgültig was Menschen tun, dereinst stehe ich vor dem Richterstuhl des Ewigen. Ihm werde ich mich verantworten, und ich weiß, er spricht mich frei.
Meggyőződésünk
Meggyőződésünk, hogy a történelem és az igazság is felmenti majd Rudolf Hesst, aki ily nagy áldozatot hozott a békéért. Bátorsága, amellyel életét kockáztatta, 47 évig tartó börtöne, amelyet elviselni kényszerült, és vértanúsága nem merül feledésbe. Igazságot szolgáltatnak majd neki, és a Nürnbergi Perben mondott végső szavai: nem bánok semmit sem, mindörökre fennmaradnak.
(Forrás: Metapédia)
2009, augusztus 10 - 12:14
http://jovonk.info/2009/08/10/megkezdodott-zsido-hiszteria-rudolf-hess-emlekmenet -miatt |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:08:27, hétfő
|
| |
| |
Vérlázító: a BKV három év alatt 3,3 milliárdot költött végkielégítésre
A BKV kimutatásai szerint a cégnél 2007 óta mintegy 3,3 milliárd forintot költöttek végkielégítések kifizetésére; Kocsis István vezérigazgató a volt humánpolitikai igazgató ügye miatt feljelentést tett a rendőrségen - közölte a BKV hétfőn az MTI-vel.
Tavalyelőtt 2,6 milliárd, 2008-ban 600 millió forintot fizettek ki "munkaviszony-megszüntetések" miatt, Kocsis István 2008 őszi munkába állása után a mai napig pedig 168 millió forintot - derül ki a BKV közleményéből. Hangsúlyozták: azoknál a munkavállalóknál, akikkel Kocsis István elődei kötöttek munkaszerződést, de már ő kezdeményezte a munkaviszonyuk megszüntetését, sok esetben sikerült elérni, hogy csak a szerződés szerint járó végkielégítés felét fizesse ki a BKV.
A Kocsis István által kinevezett tanácsadók pedig a távozásukkor - bár munkaszerződésük szerint jogilag járt volna - közös megegyezéssel, végkielégítés nélkül távoztak.
Közölték azt is: lezárult a Szalainé Szilágyi Eleonóra volt humánpolitikai igazgató végkielégítését és továbbfoglalkoztatását vizsgáló belső ellenőrzés, amely után Kocsis István ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon a bűntető törvénykönyv több paragrafusába ütköző bűncselekmény gyanúja miatt.
(MTI nyomán)
http://jovonk.info/2009/08/10/verlazito-bkv-harom-ev-alatt-3-3-milliardot-koltott -vegkielegitesre |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:05:10, hétfő
|
| |
| |
Magyar vállalkozások ezrei tönkremenőben
2009.08.10.-0:48:40
Csődhullámtól tart a kereskedelemben az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Vámos György szerint az áfaemelés okozta két számjegyű forgalomcsökkenés tönkreteszi a kereskedőket, vállalkozókat.
Az egyik 3500 üzletből álló bolthálózat 10 százalékos visszaesést mért az előző év hasonló időszakához képest a nagyobb területű áruházaiban július elseje óta. A kormány ekkor emelte az addig 20 százalékos áfakörbe tartozó termékek áfáját 5 százalékkal, miközben az alapélelmiszerek egy részénél a forgalmi adó 18 százalékra csökkent. A kisebb boltokban még szembetűnőbb a visszaesés.
A vevők vásárlási szokása is megváltozott, sokan az olcsóbb, éppen leárazott termékekre tértek át. Az üzlethálózat szóvivője szerint egyre gyakrabban fordul elő, hogy az emberek akciós újsággal a kezükben érkeznek a boltokba.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára, Vámos György attól tart, hogy a fogyasztás visszaesése miatt sorra becsődölnek a kiskereskedők.
Sok vállalkozásnál két számjegyű volt a forgalom visszaesése. Ez azt is jelenti egyidejűleg, aminek lehet látni a jeleit is, bár statisztikai adatok még nincsenek, hogy sok üzlet bezár, sok kereskedő kénytelen feladni - mondta el Vámos György.
A csökkenő fogyasztás miatt általános forgalmi adóból idén az első félévben közel 930 milliárd bevétele volt a költségvetésnek, ez 8 százalékkal, azaz több mint 80 milliárddal marad el az egy évvel korábbitól.
(hírTV) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:03:11, hétfő
|
| |
| |
Egy cionista telepes töprengései
2009.08.10.-0:34:39
"Mivel az imperializmus klasszikus elmélete már kevéssé alkalmazható a gyakorlatban, ezért mi, modern imperialisták, arra kényszerülünk, hogy új stratégiát, új módszereket dolgozzunk ki hatalmunk fenntartása, és a további hódítás lehetőségeinek a biztosítása érdekében."
Így például Izraelben kialakítottunk egy minden szempontból törvényesnek látszó jogrendszert, amelynek alapján a világ bármely tájáról érkező zsidókat előnyben részesítjük az ország őshonos lakóihoz képest. A hazatérésről szóló törvény kimondja, hogy a földgolyó akármelyik szegletében élő zsidó ember - csakis azért, mert zsidó - Izraelben letelepedhet, míg a palesztinoktól elvesszük földjeiket és házaikat. Tesszük ezt kizárólag faji alapon, de erről persze nem beszélünk, sőt ország-világ előtt a rasszizmus legfőbb ellenfeleinek tüntetjük föl magunkat. Így kell ezt csinálni, így van ez jól.
Aztán van nekünk egy 1950-ben született törvényünk, melynek alapján az úgynevezett elhagyott földeket illetve üzleteket, házakat az állam saját tulajdonának tekinti. Hogy az ingatlanokat azért hagyták maguk mögött a palesztinok, mert mi erővel kényszerítettük őket erre? Az nem számít. Csakis a végeredmény számít. Az igazság az, hogy Izraelben a faji hovatartozásnak döntő jelentősége van: az izraeliek az uralkodó népcsoport, míg az arabok másodrendű állampolgárok. És így van ez rendjén, máskülönben miképpen tudnánk uralkodni felettük?
A faji alapú törvénykezés mellett roppant fontos még az alávetett nép fékentartása és megfélemlítése. Mi katonailag megszálltunk olyan arab területeket is, amelyek a zsidó állam létrehozását kimondó 1947-es ENSZ-határozatok értelmében semmiképpen sem tartoznak Izraelhez. El is ítélt minket számos alkalommal a világszervezet, mi azonban fütyülünk a "nemzetközi közösség" állásfoglalásaira, mert célunkat elértük: szigorú ellenőrzés alatt tartjuk a bennszülötteket, akik az első adandó alkalommal fellázadnának ellenünk, hiszen megfosztottuk őket a hazájuktól, elűztük őket az otthonaikból. Pofázhat az ENSZ, amit akar, és a nemzetközi joggal se jöjjön senki, mert ha egy hódító nép ragaszkodik a humanizmushoz és a nemzetközi joghoz, megnézheti magát, mivel akkor nem lehetséges gyarmatosítani és mások földjeit elfoglalni. Pofonegyszerű ez, olyan, mint az egyszeregy.
Ha a humanizmus elveit, meg az úgynevezett nemzetközi jogot tekintenénk irányadónak, akkor a legtöbb nép sem lakhatna ott, ahol lakik, mert hiszen mindenki vándorolt valahonnan valahova. Mi pedig most vándorolunk, és mindenki tehet nekünk egy szívességet. Egész egyszerűen meg kell érteni, hogy a hozzánk hasonló modern imperialisták sem lehetnek meg egy olyan erős haderő nélkül, amely biztosítja az idegen földeket elfoglaló telepeseink biztonságát. A mi seregünk az egyik legerősebb és legjobban felszerelt katonaság a világon - ugyanis a mindenütt befolyásos cionista lobbik eredményesen sajtolják ki a katonai és egyéb segélyeket a holovallás révén sarokba szorított amerikaiaktól és európaiaktól. Mármost, ha nem lenne ez a kiválóan felszerelt fegyveres erő, akkor nem lettünk volna képesek leverni a palesztinok újabb és újabb lázadásait. Itt nem segít semmi, csakis a nyers erő. Ki a fenét érdekel, hogy ezt a hatalmas katonai erőt fegyveres felkelők, netán polgári személyek, esetleg nők, öregek és gyerekek ellen vetjük be? Csakis az számít, hogy lássa az uralmunk alatt élő meghódított nép: semmiféle esélyük nincsen arra, hogy megszabaduljanak tőlünk, és kivívják a szabadságukat. A palesztinoknak meg kell érteniük, hogy ha egyáltalán életben akarnak maradni, meg kell hajolniuk az akaratunk előtt, és azt kell tenniük, amit mi parancsolunk nekik!
Napjaink imperialistái számára nélkülözhetetlen eszköz továbbá a média. Legalább olyan fontos, mint a hadsereg. A tömegtájékoztatási eszközök révén ugyanis háborúkat lehet megnyerni illetve elveszíteni. A világ legbefolyásosabb médiumai hála Istennek a kezünkben vannak, így azután sikerrel tudjuk elhitetni az emberiség jelentős részével, hogy nekünk, a gyarmatosítóknak milyen borzalmas veszteségeink vannak, míg a leigázott bennszülöttek sokkal több áldozatáról természetesen hallgatunk. Úgy tüntetjük föl magunkat a sajtóorgánumok, valamint a filmek, könyvek révén, mint akik civilizált, tisztességes, becsületes, békés emberek, ellenfeleinket ezzel szemben barbároknak, vadaknak, terroristáknak, bűnözőknek állítjuk be. Mi, a gyarmatosítók, akik elűztük az itt élő népet az otthonaiból, mi vagyunk az angyalok, ők pedig, akiket megfosztottunk a hazájuktól, valóságos ördögök. Megmondom őszintén, én magam is csodálom, hogy a világ közvéleményének nagyobbik része hisz nekünk. De ez legyen az ő bajuk. Döbbenetes, de még azt is sikerül elérnünk, hogy sokan ellenségeinket, a palesztinokat hibáztatják azért is, mert mi legyilkoljuk az ő gyerekeiket.
Az se semmi, amikor elhiszik, hogy a mi katonáink mind hősök, az ő katonáik pedig mind bűnözők. Ilyenkor jót röhögünk magunkban, látva az elképesztő emberi butaságot és hiszékenységet. De ha egyszer a mi javunkra válik az amerikaiak és európaiak hülyesége, akkor mit csináljunk? Aki erősebb, okosabb, az orránál fogva vezeti és saját érdekei szerint irányítja a gyengébb és butább embereket. Ez az élet törvénye ősidők óta, még akkor is, ha hasonló gondolatokat Adolf Hitler is papírra vetett a Mein Kampfban. De őt most hagyjuk. (Ha ő nem lett volna, most nem volnánk ilyen jó helyzetben, de erről inkább nem mondanék többet.)
Megölni az ellenséget, kínozni azokat, akik fogságba esnek közülük, megszállni a hazájukat, elvenni földjeiket, házaikat és ingóságaikat, a világ előtt békésnek, angyalnak mutatkozni, a leigázottakat pedig a legrosszabb színekben lefesteni - mindez nélkülözhetetlen, ha az uralmunkat fenn akarjuk tartani fölöttük. Másvalamire is szükség van azonban mindezeken kívül. Éspedig arra, hogy megalázzuk a fennhatóságunk alatt élőket. Hogyan? Hát például úgy, hogy aki ellenállni merészel, azt a családja szeme láttára végezzük ki, és még a holtestét is elvisszük, hogy soha ne temethessék el. Ez lényegesen többet ér, mintha csak szimplán megölnénk.
Nem elég megverni egy ellenálló palesztint, de célszerű előtte meztelenre vetkőztetni, és szexuálisan is megalázni, mert akkor megtörik a lelke, és kívánni fogja a halált. Vagy ha a megkínzott szeme láttára megbecstelenítik a katonák a feleségét vagy a lányát, egészen biztosan össze fog omlani. Az amerikaiak Irakban nem véletlenül tanulták el tőlünk ezt a fajta gerinctörő, lélekgyilkos stratégiát. Ami egészen biztosan eredményes. Egyébként meg tudnunk kell nagylelkűnek is lenni. Mert ha például egy alattvalónk engedelmeskedik nekünk, akkor részleges szabadságot biztosítunk a számára, és még valamilyen rosszul fizetett munkához is juthat. De aki ellenáll, annak nincsen kegyelem.
A leigázott népnek meg kell értenie: helyzete reménytelen, semmiféle lázadás nem vezethet eredményre. De ha mondjuk mégis a kétségbeesésbe taszított benszülöttek végső elkeseredésükben felkelnek ellenünk, akkor szó sem lehet engedményekről. Kegyetlenül visszavágunk. Persze, hogy kollektív büntetést alkalmazunk. Bezárjuk iskoláikat, felégetjük földjeiket, lezárjuk a településeiket, leromboljuk házaikat, vezetőiket börtönbe csukjuk, rendkívüli állapotot vezetünk be, megfosztjuk őket a tiszta víztől, kiirtjuk erdőiket, megfosztjuk őket az elektromos energiától, és gondoskodunk arról, hogy az alapvető árucikkekhez se jussanak hozzá. És ha szükséges, akkor a legpusztítóbb fegyvereket is bevetjük ellenük: F15-ös, F16-os harci gépeinket, Apache helikoptereinket, félelmetes, távirányítású rakétáinkat, foszforbombáinkat és a többi borzalmas harci eszközeinket.
Ha egy nép fölött uralkodni akarunk, akkor meg kell törni lelki tartását, ehhez pedig át kell írni a múltját, vallásos és nemzeti szimbólumait gúny tárgyává kell tenni, és üldözni kell. Izraelben igen sok mecsetet romboltunk le, de egyébként elárulom, hogy számos keresztény templomot is a földdel tettünk egyenlővé. A bennszülötteknek meg kell érteniük: az Isten sem fog a segítségükre sietni! De még olyan apróságok is számítanak, hogy például a megszállt területeken élő palesztinok részére kiadott személyi igazolványokban a nemzetisége rovatban a "meghatározhatatlan" kifejezés áll. De elégetjük a zászlóikat, ledöntjük műemlékeiket, eltüntetjük temetőiket, betiltjuk azokat a könyveiket, amelyek a nemzeti öntudatot erősítenék, és igyekszünk meghamisítani a történelmet, amit gyermekeik az iskolában tanulnak. Vallási elöljáróikat "fanatikusoknak", értelmiségi vezetőiket "militánsaknak" nevezzük.
Azt kell érezniük életük minden egyes percében, hogy csapdába estek, és nincsen hová menekülniük! Igenis, érezzék magukat úgy, mint a sarokba szorított patkány, vagy mint a vadász hálójából szabadulni képtelen vadállat! Terrorizálni kell őket! Ultimátumokkal kell bombázni őket! Előbb-utóbb bele fognak törődni a sorsukba, mert élni akarnak, akármilyen nyomorult, rabszolgalétet is biztosítunk nekik. És alapvető még, amit a régi rómaiak is olyan jól tudtak: egymás ellen kell kijátszani azokat, akik felett uralkodni akarunk! Mindig lesznek a leigázott nép soraiban gyenge, pénzen megvásárolható emberek, (minél gyengébb a nemzeti tudat, illetve a vallás befolyása a soraikban, annál több a jellemtelen, gerinctelen bennszülött, illetve olyanok, akik buták, és ezért könnyen befolyásolhatók.)
Tény azonban, hogy az iszlám erőt ad nekik: a kereszténység már nem gond a számunkra, de bevallom, Mohamed hitével meggyűlt a bajunk. Ezekből az emberekből hozzuk létre a nekünk dolgozó, és parancsainknak feltétlenül engedelmeskedő politikai-gazdasági "elitet", amelynek tagjai - a mi kegyünknek köszönhetően - magas életszínvonalon élhetnek. Találunk olyan erkölcstelen, aljas alakokat is, akiket rá tudunk venni arra, hogy honfitársaik ellen kémkedjenek a javunkra. Ezeket az árulókat aztán hadd fedjék fel, csukják be ők maguk, sőt az se baj, ha kivégzik őket, mert akkor a világ látni fogja, micsoda alávaló, szemét népség is ez! Akkor nem fognak könnyet hullajtani értük sohasem. Íme tehát a győztes hódító stratégia: nyers erővel megfélemlíteni, lélekben megtörni, a végső kétségbeesésbe és reménytelenségbe hajszolni a benszülött népet, miközben a világot a média segítségével meg kell győzni arról, hogy mi, a gyarmatosítók vagyunk az ártatlan áldozatok, akiket pedig leigáztunk, vad, barbár, bűnöző népség, amely nem érdemel könyörületet.
Lejegyezte: Perge Ottó
(Kuruc.info)
http://www.kormanyvalto.hu/index.asp?inc=blognezet&id=12743 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 22:01:21, hétfő
|
| |
| |
Komoly veszélyben a TB-alapok
2009-08-10 14:33 barikád.hu
Komoly veszélybe kerülhetnek a TB-alapok, miután a hiány máris a tervezett többszörösére nőtt - állítja a LIGA Szakszervezetek az Országos Érdekegyeztető Tanács.
Az elfogadott költségvetési törvényben 8,9 milliárd forintos éves hiány szerepel a TB-alapoknál, ez az összeg azonban a kormányzati előrejelzésekben már 157,1 milliárd forintra emelkedett.
"A lejtőnek azonban még közel sem vagyunk az alján, hiszen a most életbe lépő járulékcsökkentések nyomán a helyzet tovább súlyosbodhat" - fogalmaz a LIGA Szakszervezetek közleménye.
A társadalombiztosítási alapok 134 milliárd forintos deficitet halmoztak fel augusztus elejére, a tervezett 5,2 milliárdos deficittel szemben - értesült a Világgazdaság.
Az elfogadott költségvetési törvényben 8,9 milliárd forintos éves hiány szerepel a tb-alapoknál, ez az összeg azonban a kormányzati előrejelzésekben már 157,1 milliárd forintra emelkedett. Ugyanakkor a két alapnál már július végére 134 milliárdos hiány halmozódott fel a bevételek visszaesése és a kiadások növekedése miatt.
napigazdasag.hu - barikád.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 21:58:40, hétfő
|
| |
| |
2009. 08. 10. hétfő,
Gyurcsány visszatér
2009-08-10 06:47:43
A Magyar Hírlap kiderítette, mivel töltötte Gyurcsány Ferenc a hétvégét. Szombaton reggel házi pszichológusa befejezte a szokásos napi vizsgálatot, felírta a nyugtatókat, és halk léptekkel távozott a Szemlőhegy utcai villából.
- Nyugodj meg, Ferenc - fordult hozzá Klára asszony, és megfordította Gyurcsány homlokán a borogatást -, a párttagok és az egyszerű állampolgárok visszavárnak. Tudom, mert olvastam a hangulatjelentésben.
- Nem, még mindig nem szeretnek eléggé - pattant fel ágyából a bukott kormányfő -, pedig Tony Blair lehettem volna ebben a kurva országban. Vajon emlékeznek még rám?
- Anya hallotta reggel a tejcsarnokban, amikor a reformpolitikád került szóba. Egy tajt részeg melós dicsérgetett, igaz, amikor a társai aludttejet borítottak rá, futva távozott. De van még remény Plovdiv egén, ahogyan az ősi bolgár mondás tartja.
- A reményt Ficsor Ádámnak hívják - sóhajtott nagyot Gyurcsány. - Már csak benne bízhatunk. Most nősült meg, komoly ember. Igaz, valamelyik tévében azt mondták róla, hogy a feje egy tapíréhoz hasonlatos, de mit tegyünk, így kell elfogadnunk.
- És nemcsak elfogadnunk, de segítenünk is mindenáron - tette hozzá a gondoskodó Klára, és egy gyors mozdulattal újabb injekciót adott be kedélybeteg férjének. - Lendvai már rábólintott, Kiss Petinek sincs baja vele. Szekeres azt kérdezi, miért nem inkább egy kaktuszt jelölünk miniszterelnöknek, de anya megmondta, hogy először próbáljuk ki Ficsort, aztán jöhetnek az egzotikus növények.
- Bárcsak egy feje volna a magyar népnek, hogy egyetlen csapással levághatnánk! - tüzelte magát Ferenc. - Sajnos a KISZ-ben nem képeztek ki bukás ellen. Hogy a fészkes fenébe térhetnénk vissza? Figyelj, tudom a megoldást. Bajnainak annyi, meg egy Bambi, ez világos. Ficsort bevezetjük, megpróbálom felhívni az IMF-et, igaz, egy ideje nem veszik fel a telefont. Próbáltam számkijelzés nélkül, de csak a portással beszéltem. Mindegy, Ficsort kiokosítjuk, aztán megkezdjük a hadműveletet.
- Pontosan milyen hadműveletet, drágám? - csicsergett Klára asszony, és megigazította Ferenc kényszerzubbonyát.
- Roppant egyszerű. A párt a lábaink előtt hever, a pénzt én osztom szét. Mindenképpen az lesz a miniszterelnök-jelölt, akit mi akarunk. Laborcot már kinyírtuk, Mesterházyék hallgatnak, mint a csuka, mit akarsz még? Néhány hónap, és visszajövünk. Már egyeztettem a régiekkel. Horváth Ági vállalja, azt mondja, van még néhány értékes orvosi műszer a placcon, kár volna veszni hagyni. Draskovicsot kinevezem miniszternek, majd megnézzük, melyik tárcát nem vezette még. Kóka Janit is aktiválom, de nem a kormányba, hanem a Fővárosi Állat- és Növénykert élére. Ott pannon pumázhat kedvére, ha már ennyire elkúrta az életét. Most figyelj, lassan mondom, hogy te is megértsd: a titkos fegyver, Kolompár Orbán is szívesen feladatot vállal második kormányomban.
- Ferenc, az ő tisztességén nem akad egy-két apró pötty? - aggodalmaskodott Klára, miközben kisöpörte a gumiszobát.
- Tisztesség... beszélsz zöldeket. Szóval, Kolompárt megteszem kormányszóvivőnek, így kézben tartjuk Ficsort.
- Mi lesz Szollár Domokossal? Olyan helyes az a fiú...
- Ő lesz az Országos Cigány Önkormányzat elnöke. Nem érted? Helycserés támadás. Ebben éppen ez a csodálatos.
Klára asszony nagyon sóhajtott, és fejcsóválva kiment a konyhába a mamájához.
- A Feri teljesen készen van. Add ide a KISZ-es listát, hadd hívjak fel valakit a régiek közül. Elvégre nekem is jogom van a boldogsághoz.
Szentesi Zöldi László
magyarhirlap.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-08-10 21:53:01, hétfő
|
| |
| |
Kormányközeli köröknek játsszák ki a magyar termőföldet
2009.08.10.-0:28:40
Új, húsz évre szóló bérleti szerződések megkötését teszi lehetővé a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. azon mezőgazdasági társaságok számára, amelyek jelenleg is állami földterületet használnak. Magyarul: átjásszák a haveri köröknek.
Ha a bérlő az erre vonatkozó igényét jelzi, akkor a bérelt területre új pályázatot írnak ki, és ennek feltételeként egyszeri, a haszonbérleti jog megszerzéséért fizetendő, a későbbi éves bérlet két-háromszorosának megfelelő külön díjat is kér a vagyonkezelő. A Magosz klientúraépítésnek tartja a programot - ismerteti a szombati Népszabadság.
A lehetőség elsősorban azoknak a gazdasági társaságoknak jön jól, amelyek a rendszerváltozás után leprivatizált mintegy száz volt állami gazdaság területén működnek, az államtól hosszabb-rövidebb időre bérelt földeken.
A napilap úgy tudja, az eljárásról a napokban ismét tárgyal a vagyonkezelő vezetése, és az év második felében - az érintett agrárcégek bevételeinek megérkeztével (az aratás lezárultával értékesített termények utáni pénzekről van szó) - a folyamat felgyorsulására lehet számítani. Az új változat egyébként gyakorlatilag nem érinti a 2002-ben, az Orbán-kormány utolsó évében privatizált agrártársaságokat, mert azok kontraktusai még ennél is kedvezőbbek: ötven évre szólnak.
Budai Gyula, a Magosz szövetségi igazgatója szerint "a haszonbérleti pályázatok célja az, hogy az állami termőföldeket az új választások előtt átjátsszák bizonyos kormányközeli körök kezébe".
A Néphazugság információi szerint éppen a földvásárlási szabályok várható változása volt az egyik érv, amely miatt a vagyonkezelő a lehetőséget meghirdette. Egy nem hivatalos elemzés szerint a moratórium lejárta után három-öt éven belül olyan tőkeerős európai agrárbefektetők megjelenésére lehet számítani, amelyek a magyar földpiacon is hamar meghatározó helyzetbe kerülhetnek. Velük szemben a hazai vállalkozásoknak akkor marad esélyük, ha addig legalább középtávra biztosítják a működésükhöz szükséges földterületet. (Értsd: a kisgazdáknak már most befellegzett, a kormánynak esze ágában sincs támogatni őket, éljenek inkább a haveri körök).
(MTI, VG, Kuruc.info)
http://www.kormanyvalto.hu/index.asp?inc=blognezet&id=12742 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 29
|
|
|
|
2009. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
345 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 568
- e Hét: 907
- e Hónap: 4652
- e Év: 158148
|
|
|
Offline
