|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 22:40:52, szombat
|
| |
| |
Meg is volt, meg nem is az új többség
2009.10.19. 14:25
A rend kedvéért mi is közöljük a pécsi időközi képviselő-választás eredményét. Tagadhatatlan fölénnyel nyert a Fidesz, viszont nagyon kevesen mentek el egyáltalán:
Egyre csökken a pécsi választók szavazókedve, vasárnap már csak 11 százaléknyian szavaztak az időközi parlamenti választáson a Baranya megyei 3-as körzetben. Pécsen idén hatodszor választottak, Toller László helyét negyedszerre sem sikerült betölteni.
Negyedszer tartottak választást vasárnap a cselekvőképtelennek nyilvánított Toller László képviselői helyére a Baranya megyei 3-as, pécsi választókörzetben. Az előző három választáshoz hasonlóan ez is érvénytelenül zárult, mivel a szükséges 25 százalék helyett a választók alig több mint tíz százaléka szavazott.
A szavazást amúgy a Fidesz jelöltje, Kővári János nyerte 88,3 százalékkal, a szocialista Tóth Bertalan 9,9, a kisgazda Walter György 1,8 százalékot kapott az amúgy hagyományosan baloldali körzetben.
A legtöbben az első, az európai parlamentivel egy időben tartott választáson vettek részt, akkor 31,37 százalék volt a részvétel, de az első szavazáson ötven százalékos részvételi küszöb van. A második szavazáson már csak 25 százalék, de azóta a legmagasabb részvételi arány 17,96 százalék volt.
Pécsen idén ez a hatodik választás volt az EP-választással együtt. A június 7-i választás előtt Tasnádi Péter polgármester halála miatt időközi polgármester-választást is tartottak, ahol Páva Zsolt nagy fölénnyel nyert Szili Katalinnal szemben, aki akkor mág házelnök volt.
index.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 22:33:55, szombat
|
| |
| |
Nagypapa nosztalgiája a TV előtt
http://www.youtube.com/watch?v=9UvlaA0dwv4&feature=player_embedded
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 22:30:21, szombat
|
| |
| |
Minden ötödik helyen romákat indítana a választáson az új liberális párt
Hírszerző információ
2009-10-24 09:19
http://www.hirszerzo.hu
/cikk.minden_otodik_helyen_romakat_inditana_a_valasztason_az_uj_liberalis_part.12 7701.html
Cikk továbbküldése e-mailben:
Mint arról beszámoltunk, Szabad Emberek Magyarországért néven újabb, poszt-SZDSZ-es párt hajtott rá a (nagyon régen) szebb napokat látott SZDSZ egykori szavazótáborának - ezúttal a baloldalára. A többek között Ungár Klára és Sértő-Radics István nevével fémjelzett alakulat "a társadalmi, gazdasági és szociális kérdésekre érzékeny" párt szeretne lenni.
A Hírszerző ezzel kapcsolatos cikkét követően a www.szema.hu oldalon a nyilvánoság elé léptek az új párt alapítói, akik szerint "Magyarországon a gazdasági válság és a politikai elit elhiteltelenedése felszínre hozta (...) az irigységet, az acsarkodást, a gyűlölködést, az erőszakot", "megszokottá vált, hogy bárki egy vállrándítással átlépje a törvényeket, hogy betiltott egyenruhások masírozzanak, hogy naponta verjenek meg valakit a bőrszíne vagy a vallása miatt".
Az alapítók úgy látták: "nincs egyetlen olyan társadalmi, politikai, intézményi szereplő sem, amely hiteles fellépésével, következetes politizálással képes lenne gátat szabni az immár szó szerint életveszélyes folyamatoknak".
Az új szervezet következetes jogalkalmazást vár el a hatóságoktól, mivel az alapítók szerint "az számít kivételesnek, ha a közintézmények valóban mérséklik az egyenlőtlenségeket, ha az esélyegyenlőségért dolgozó civil szervezetek végezhetik munkájukat". Eközben viszont "zavartalanul tevékenykednek a gyűlöletre alapozó szervezetek, hirdetve az önbíráskodás 'jogát', mert vagy a jogszabályok nem szankcionálják kellő erővel ezt a magatartást, vagy azért, mert a jogalkalmazók nem lépnek fel hatékonyan ellenük".
Balról előznének
A legeslegújabb liberálisok elhatárolják magukat mind a "neoliberális dogmáktól", mind a nagypártok "populista retorikájától", erős fogyasztóvédelemmel kordában tartott piacgazdaságot akarnak és Bibó István, Solt Ottilia és Martin Luther King örököseiként határozzák meg saját magukat.
A Hírszerző nemrég készült gyorsfelmérése szerint az egykori SZDSZ egykori szavazóira rástartoló pártok között színre lépésük sorrendjében az ötödik helyet elfoglaló SZEMA alapszabályának különlegessége, hogy az új párt választott testületeit és a választáson indított jelöltjeit úgy állítja össze, hogy minden 5. tisztségviselő és jelölt roma emberjogi aktivista legyen. A másik SZDSZ-utódhoz, az SZPE-hez köthető nőikvóta-ötlet után ez a második eset, amikor egy liberális párt pozitív megkülönböztetéssel operál. Ám míg az SZPE-közeli Nők a pályán egyesület minden párt számára kötelezővé tenné, hogy listás indulóinak fele nő legyen, a SZEMA csak magára vonatkoztatja a pozitív diszkrimináció elvét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:24:10, szombat
|
| |
| |
Elfeledett történelem: Csontok útja - Sztálin egyik leggyilkosabb agyszüleménye
2009-10-24 12:57 barikád.hu
http://barikad.hu/node/39096
Amikor Joszif Sztálin 1953-ban meghalt, sírt a hatalmas Szovjetunió lakossága. Ezek az emberek nem tudták a nagy vezető és talpnyalóinak a titkát, hogy miket tesznek a vélt ellenségeikkel a messzi Szibériában. Ezen a távol eső tájon levő Csontok Útja megszemélyesíti mind azt a gonoszságot, ami Sztálin és a kommunizmus volt.
Amikor erről a tájról beszélünk, mindenki a hidegre gondol: nem ritka, hogy télen a -72 Celsiust is eléri a levegő hőmérséklete. Ilyen körülmények között épült meg a történelem leggyilkosabb “sztrádája", a Csontok Útja.
A Yakutsk-ból Madaganba tartó út 2000 km hosszán az odacipelt rabok milliói adták az életüket egy őrült ember ötletéért. Az út építése közben minimum 2 millió rab halt meg. Vannak történészek, akik ezt a számot megduplázzák...
Szibériában hatalmas aranymezők voltak/vannak, melyek Sztálin hatalmas gazdagság utáni vágyát voltak hivatottak kielégíteni. Viszont akadt egy probléma: az aranyat nem tudták könnyen szállítani a nagyvárosokba az akkori kor közlekedési eszközeivel, ugyanis még utak sem vezettek oda. Így jött létre a sztráda gondolata. Az első szakaszt 1932-ben kezdték el. A 2000 km-es borzalmat 1953-ban fejezték be, Sztálin halálakor.
Az utat télen és nyáron is építették. Télen a -72 fokos hideg akadályozta a rabok munkáját, tavasszal és nyáron pedig az olvadások teremtettek egész embert elnyelő mocsarakat az építési területeken. Sztálin folyamatosan küldte a Gulágra az elborult elméje által “rendszeridegennek" tekintett orvosokat, tisztségviselőket, tanárokat, vallásos embereket (keresztényeket, ortodoxokat, zsidókat stb.) és mindenkit, aki az üldözési mániás vezető által halottnak ítéltetett. Sztálin, a II. világháborúban német hadifogságba esett orosz katonákat sem kímélte: a békekötés után elengedett szovjet katonákat szinte ugyanazon transzporttal már küldte is ki Szibériába! A telepekre csak úgy özönlöttek a kiközösített orosz polgárok. Hajóval, vonattal, esetleg teherautóval szállították őket. Nagy részük már az út közben meghalt. Ezeket az embereket csak egyszerűen ledobták a szállító járműről.
Azokra a - hívhatjuk így - szerencsét-lenekre, akik túlélték az utazást, még nagyobb borzalmak vártak. Mindennap 12 órát kellett dolgozniuk, az időjárás másodlagos volt csakúgy, mint az emberi élet. Az út építése közben folyamatosan építették a kiszolgáló egységeket. Ahogy haladtak a munkával, úgy emelkedtek ki a földből az újabb barakkok. Ezek az épületek mai napig állnak. A rabok szállítását gyorsan megépített és talán egyszer használt vasúti útpályával oldották meg. Ma már ezek az ideiglenes épületek, sínpárok elhanyagoltan állnak a nagy pusztaságban. Talán egy vonat ment rajtuk.
A Csontok Útjának mindennapjai borzalmasak voltak és semmiben nem tértek el Szibéria többi telepétől. A táborparancsnokok mindennap bementek az épületekbe, és elkérték azok céduláját, akik aznap nem végezték rendesen a munkájukat. Ezeknek az embereknek megpecsételődött a sorsuk: még éjszaka a parancsnok kihívta az épületből őket, levetették velük a ruhájukat, majd kivégezték mindet. Viszonyítás végett álljon itt a következő rémisztő adat: egy “szimpla" telepen a rabok átlagos életkora 6 hónap volt. Ez az átlagos életkor a Csontok Útja mentén nem volt 1 hónap!
A kegyetlenség a nap minden percében folytatódott. Volt olyan eset, hogy az út melletti egyik táborban 169 embert egy általuk ásott sírba állították, majd fejtetőn lőtték mindegyiküket. 1998-ban az a folyó, amelyik keresztezi a tábort és a Csontok Útját is kiáradt, és kimosta a még mindig fagyott és konzerválódott holttesteket, a teljesen ép téli ruhájukban.
Azoknak a raboknak is meg volt pecsételve a sorsa, akik nagyobb erejük miatt tovább tudták építeni az utat, mint társaik: a könyörtelen hidegben folyamatos mozgásban kellett lenniük. Az a rab, aki kicsit is pihent, vagy azonnal lelőtték, vagy kínzásképp elvették tőle a szerszámokat és félreállították vigyázállásba. Nem kellett sok idő hozzá, hogy szerencsétlen ember kőre fagyottan dőljön el. Őket, kik ott haltak meg, és megfagyott a testük, az őrök feldaraboltatták a rabokkal, és a kőkemény testmaradványokat bedobták a kiásott útra. Innen ered a Csontok Útja név, hisz a felső réteg alatt az emberi testek adták az alapot.
A Csontok Útja manapság is használható, de csak télen, amikor már nincsenek a tavaszihoz hasonló hatalmas áradások, melyek keresztezik az autók útját.
A Csontok Útja legyen örök mementó: a kommunizmus sokkal nagyobb áldozatot követelt az emberiségtől (és így tőlünk, magyaroktól is), mint a sokak által legsúlyosabb emberi borzalomnak tekintett holokauszt. Ne feledjük el soha a kommunizmus rémtetteit, még akkor sem, ha el akarják velünk azt feledtetni! Ük-, déd-, nagyapáinkat és apáinkat ölték meg egy eltorzult eszmerendszer miatt. Emberek tízmillióit végezték ki, emberek százmillióinak az életét és jövőjét tették tönkre.
Tartsuk emlékezetünkben, csakúgy mint a többi kommunista rémtettet: mondd el fiaidnak! - hangzik a holokauszt túlélőinek mondata. Igen, mondjuk el mi is, mit tett családunkkal, velünk a kommunizmus. Szibériában az ott lakó emberek úgy tartják, hogy az út mentén levő farönkök egy-egy emberéletet jelképeznek: egy rönk, egy élet - tartja a mondás. Amint egy fákkal övezett úton haladunk - legyen az Szibériában, Magyarországon vagy bármely más országban - gondoljunk a Csontok Útja építőire és az összes kommunisták által kivégzett, tönkretett, megbecstelenített emberek millióira. Mert ők többen vannak...
Egy rönk. Egy élet.
Bíró Barna
(Megjelent a Baráti Jobb második számában. Kiadja a Jobbik Magyarországért Mozgalom II. kerületi szervezete.) |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:17:20, szombat
|
| |
| |
Erőss Zoltán: 125 éve áldozták fel rituálisan Solymosi Esztert
* Archívum
125 éve áldozták fel rituálisan Solymosi Esztert
A VILÁGHÍRŰ TISZAESZLÁRI GYILKOSSÁG ÉS BŰNPER (1882-1883)
(Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. művéből, -1915)
Más eseteket mellőzve lássuk most a damaszkuszi vérgyilkossági bűnpernek méltó párját, a 32 évvel ezelőtt lefolyt s világhírűvé vált tiszaeszlárit, amelynek tárgyát egy 14 éves szegény református parasztleánynak, Solymosi Eszternek meggyilkolása képezte. Idősebb olvasóink velünk együtt még visszaemlékeznek arra a lázas izgalomra, forrongásra és nagyfokú ingerültségre, amely a vizsgálat és per folyama alatt, nemcsak Tiszaeszlár vidékén, hanem az egész országban uralkodott s arra az élénk érdeklődésre, amellyel egész Európa kísérte az ügynek fejleményeit.
Az ifjabb nemzedék azonban aligha hallott e botrányba fúlt perről, amelyet bátran nevezhetünk Magyarország egyik legnagyobbszabású botrányperének a XIX. században, mert jóllehet minden a vádlottak bűnösségére vallott, mégis valamennyit fölmentették.
E bűntény és bűnper főbb részleteit a tanúkihallgatások, bizonyítékok s vallomások alapján a következőkben ismertetjük.
Tiszaeszláron, a túlnyomólag reformátusok lakta Szabolcs megye e kis községében 1882. április 1-jén, szombati napon, három nappal a zsidó húsvét ünnepe előtt, déli 1 óra körül végzett áldozatával a babonás fanatizmus. Az időpont tehát a legjobban volt megválasztva. Köztudomású ugyanis, hogy ilyenkor a falvak üresek, elhagyatottak, mintegy kihaltak, mert a falu népének legnagyobb része mezei munkán, messze künn el van foglalva. E napon a tiszaeszlári Újfaluban lakó Huri Andrásné a nála szolgálatban álló 14 éves Solymosi Esztert elküldte a község másik részét képező Ófaluba, a keresztény Kohlmayer József boltjába festékért és koromért, a lakóháznak a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából leendő kifestésére. Eszter, miután még két szomszédasszonytól is megbízást kapott ugyanama kereskedésben egyes bolti cikkek bevásárlására, hazulról elment s délelőtt 11 óra tájban megérkezett az Ófaluba, hol a bolt felé haladtában találkozott nővérével, Zsófival, aki éppen akkor gazdájával, Rosenberg Hermannal bort vitt Taub Emmanuel móhel (körülmetélő) lakására s akinek kérdésére akkor csak annyit mondott, hogy a boltba megy. De találkozott ez útjában még Jakab Jánossal, Szabó Juliannával és Tanyi Gáborral is.
Miután Kohlmayer kereskedésében vörös és kék festéket vásárolt, néhány percnyi időzés után eltávozott. Útközben Rozenberg Hermann lakása előtt haladván el, a ház kapujában nővérével, Zsófival megint találkozott, beszédbe ereszkedett, majd annak kijelentésével, hogy sietnie kell, mert otthon várni fogják a festéket, nővérétől elvált és sebes léptekkel folytatta útját hazafelé. Nővére az Ófalu végén levő Pap József-féle malmon túl követte tekintetével. Ugyanezen malom mellett elhaladni látta öreg Tanyi Gábor, majd Hajdú József, kissé tovább Tapasztó Miklós, ismét tovább Kaposi József. Tapasztó Miklós azt is látta, midőn a leány a zsinagóga előtti téren elvonuló töltésen vissza áthaladt, midőn az idő már déli 12 órához közelgetett.
A zsinagóga a felügyelő lakásával együtt az Ófalu és Újfalu közötti téres helyen fekszik, előtte a töltésről leforduló ösvény vezet el. Solymosi Esztert ezen az ösvényen, a zsinagóga közelében déltájban látták utoljára, azóta nyoma veszett.
Minthogy Eszter délutáni 2 óráig sem tért haza, Huri Andrásné jó cselédjének felkeresésére indult az Ófaluba. Itt Solymosi Zsófiától azt az értesítést nyerte, hogy Eszter volt a boltban és még déli 12 óra előtt hazafelé indult. Ezért Huri Andrásné visszatért lakására azon gondolatban, hogy Esztert talán már otthon fogja találni. Azonban a cselédet most sem találta otthon. Azért értesítette erről cselédje anyját, özvegy Solymosi Jánosnét, hogy nem tudja a leány késedelmezésének okát elképzelni.
Eszter anyja hallván leánya eltűnését, aggódva szintén keresésére indult, de bár az egész falut bejárta, nem akadt leánya nyomára.
Midőn leánya eredménytelen keresése után estefelé özv. Solymosi Gáborné társaságában sírva hazatért azon az ösvényen, amelyen Eszter utoljára haladt, a zsidó Scharf József zsinagógafelügyelő nejével, Müller Lénivel a zsinagóga közvetlen közelében levő lakásukról kijött eléje az útra és kétségbeesése felől tudakozódott. Midőn a kesergő asszony elmondotta, hogy leánykáját keresi, akit idáig láttak jönni, Scharf azzal vigasztalta: "Sose búsuljon, megkerül az élve vagy halva: Nánáson is történt ily eltűnés, a zsidókra fogták, hogy megölték s később a leányt egy nádasban halva megtalálták".
Scharfék úgy látszik, már várták ezen ügyetlenül kieszelt fogással a leányát kereső anyát, akinek aggodalmát s kínos sejtelmét Scharf kihívó és szívtelen cinizmusa borzasztó gyanúvá fokozta. S mivel a következő napon egyesek emlegették, hogy leányát a zsidók emésztették el, amely hír április 3-án már az egész falut bejárta, özv. Solymosiné április 4-én elment Vencsellőre a járási szolgabíróhoz, akinek leánya eltűnését bejelentve, gyanújának kifejezése mellett kérte, hogy a zsinagógát vizsgálja meg.
A szolgabíró azonban ez alkalommal a gyanút hihetetlennek találván, Solymosi Eszternek csupán országos köröztetése iránt intézkedett.
Midőn később Scharf József zsinagógafelügyelő hat éves fia, Samu a zsinagóga melletti libalegelőn játék közben keresztény gyermekpajtásai előtt kora naivságával kikottyantotta, hogyan gyilkolták meg a sakter bácsik a keresztény leányt s idősebb testvérére, a 16 éves Móricra hivatkozott, hogy az a gyilkosságot a kulcslyukon nézte s ő is tőle hallotta, ez elbeszélés a faluban elterjedvén s nagy izgatottságot keltvén, özv. Solymosi Jánosnéban a gyanú újabb megerősítést nyert, amiért május 4-én ismét fölkereste a szolgabírót, előadván, hogy a zsidók elleni gyanúját most már egyes községi lakosok vallomásai is támogatják.
A járási szolgabíró csak ezután intézkedett - tehát az eltűnés után csak hetek múlva -, hogy Eszter eltűnése ügyében a rendőri nyomozás megindíttassék. Tulajdonképpen ez képezte a vizsgálat első kiindulási pontját.
Tiszaeszlár községének elöljárósága tehát végre május 6-án kihallgatott több tanút, kik előadták, amit az eltűnt Eszternek a zsinagógában történt meggyilkolására vonatkozólag hallottak. Eközben a különös eltűnési eset az egész vidéket befutotta. Az eszlári zsidóság élve a gyanúperrel, jónak látta felülkerekedni: Solymosinét s a hírt terjesztő keresztény lakosokat vizsgálattal s rágalmazási perrel fenyegette. Ez azonban csak fenyegetés maradt; tanácsosnak látták a zsidók sem vizsgálatot, sem rágalmazási pert nem indítani. Tény azonban, hogy ha a faluba idegenek, többek közt egy ízben terepfelvevő katonatisztek jöttek, azonnal összerezzentek, sugdostak, ijedten-sápadtan a községházához futottak, ahol élénk kíváncsisággal tudakozódtak az idegen urak érkezésének okai felől. E gyanús viselkedésüket községbeliek látván, a zsidók bűnössége felőli hitükben megerősbültek, s lépéseiket mindinkább szemmel tartották. Az előnyomozás eredménye alapján végre elrendelték a törvényszéki vizsgálatot. A nyomozások foganatosításával a komoly és jellemszilárd Bary József, törvényszéki jegyző, mint vizsgálóbíró lett megbízva. És valamint ő, úgy általában az egész nyíregyházi törvényszék, különösen annak derék elnöke, az ércjellemű és kitűnő jogász, Kornis Ferenc az egész per folyama alatt elfogulatlan, pártatlan és igazságos viseletüknek adták jeleit, dacára a zsidók cselszövényeinek s névtelen levelekben küldött fenyegetéseinek. Ezt a dicséretet, fájdalom, a nyíregyházi törvényszéken kívül álló felsőbb körökről s más magas állású hivatalos urakról nem lehet elmondani.
A vizsgálat folyamán a zsinagóga felügyelő 16 éves fia, Scharf Móric, a koronatanú kezdetben vonakodott beismerni öccse által a libalegelőn elbeszéltek valóságát. De nemsokára mégis részletes vallomást tett. Minthogy a tiszaeszlári községháznál (börtön hiányában) a tanácsszobát és fáskamrát a befogott gyanús zsidók elszállásolására vették igénybe, Móricot a járás derék csendbiztosa, ifj. Récsky András lakására, a szomszédos Nagyfaluba szállították éjjeli szállásra, ahová elment a törvényszéki bírósági írnok is.
Móric itt már az első éjjelen anélkül, hogy ellene a csendbiztos vagy bárki más is fenyegetést vagy más meg nem engedett eszközt csak legkevésbé is alkalmazott volna, csakis lelkiismereti furdalásaitól ösztönöztetve önként ajánlkozott, hogy vallani akar. Récsky András erről azonnal értesítette a vizsgálóbírót, Bary Józsefet, aki nyomban meg is jelent. Móric vallomásaiban, amelyeket 1882. május 20-ának éjjelén és május 21-én a csendbiztos házában megjelent bíróság előtt, továbbá folytatólagosan május 22-én a tiszaeszlári községházán, május 23-án, május 26-án és május 27-én a nyíregyházi törvényszék előtt tett, határozottan és körülményesen a következő főbb dolgokat beszélte el.
Előadja, hogy 1882. április 1-jén, amikor több más községbeli zsidó és idegen sakter is időzött Tiszaeszláron, az isteni tisztelet végeztével, délelőtt 11 óra tájban a zsidóság kijövén a zsinagógából, ő be akarta zárni annak ajtaját, Schwarz Salamon tiszaeszlári sakter, Buxbaum Ábrahám ibrányi tanító, Braun Lipót udvardi sakter, valamint Wollner Hermann a koldus zsidó, akik nyugtalan tanácskozásba voltak elmélyedve, a zsinagóga előtt megállapodva, arra szólították föl, hogy hagyja nyitva a zsinagóga ajtaját, mert még imádkozni akarnak. Ő tehát anélkül, hogy a zsinagógát bezárta volna, bement szüleinek lakására.
Kis idő múlva atyja, Scharf József, aki az ablakon kinézett, kiküldte, hogy hívja be azt a magyar leányt, Solymosi Esztert, aki éppen Ófalu felől jön, hogy az vegye le az asztalról a rajta maradt szombati gyertyatartókat, amelyeken törvényük szerint ma nem szabad nekik maguknak onnan eltávolítani. Móric atyjának e meghagyására elébe ment az általa jól ismert Eszternek s behívta lakásukba. Eszter e kis szolgálat megtételére be is lépett, levette a gyertyatartókat az asztalról és székre állva a szekrény tetejére rakta, s azután néhány pillanatig társalgott Scharf József feleségével.
Eközben bejött Wollner Hermann, aki Schwarz Salamonnal és ennek két társával a zsinagógában visszamaradt és aki a zsinagóga előpitvarából kifelé nézett akkor, midőn Móric Esztert lakásukra behívta. Wollner, az idegen koldus zsidó azt mondta Eszternek, menjen be vele a zsinagógába, onnan valamit kihozni. Eszter némi vonakodás után bement, Wollner kezén fogva bevezette.
Móric, kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte.
Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották.
Móric ezek láttára megrémülve bement szülei lakására, ott a történteket szüleinek elbeszélte: mire anyja azt mondotta, hogy hallgasson s megtiltotta, hogy erről senkinek se szóljon.
Körülbelül egy óra elteltével Wollner Hermann bejött a lakásukra és felszólította őt, hogy most már zárja be a zsinagóga ajtaját. Erre bement a zsinagóga előpitvarába, ahol azonban már sem a leány holttestét nem találta, sem vérnyomokat nem látott. Minden el volt már tüntetve. A kulcsot a pitvar ablakában találván, a zsinagóga ajtaját bezárta és ugyanakkor látta, hogy Schwarz Salamon, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót, Lusztig Sámuel, Braun Ábrahám, Weiszstein Lázár és Junger Adolf hazafelé távoztak.
Megjegyzendő, hogy Móricot tanítója - aki zsidó létére nehezen hazudott javára - igazmondónak jellemzi, aki képzelő tehetséggel nem bír, mesét mondani képtelen.
Scharf Móricnak terhelő előadását támogatta özv. Lengyel Istvánné, aki azt vallotta, hogy 1882. április 1-jén kora délután, 12 óra elmúltával, a háza tőszomszédságában levő zsinagóga irányából háromszori kiáltást hallott: továbbá özv. Fekete Jánosné ama vallomása, hogy 1882. április 1-jén délelőtt a zsidó templom felől sírást hallott, valamint Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, hogy ugyanaz napon déli 12 óra felé a zsinagóga mellett haladván el, onnan megmagyarázhatatlan sírást hallottak s látták, hogy a zsinagóga ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állott az út felé nézegetve.
De támogatják Móric vallomásának erejét azon jelenségek is, hogy ama éjjel a zsinagógában szokatlan gyülekezést tartottak, csoportosultak s fel-alá kóboroltak a zsidók az utcákon, a zsinagóga körül s Groszberg Leó házánál, aki kezeit tördelve jajgatott: "Istenem, mit cselekedtünk", majd ásó, kapa után kiáltoztak.
A vádlott zsidók, miként azt más hasonló eseteknél is rendesen tapasztaltuk, tagadták ugyan, mivel azonban nem voltak képesek igazolni, hogy a terhükre rótt bűncselekmény ideje alatt a zsinagógában nem voltak, a vizsgálat terhelő adatai alapján a vád jogos alapon nyugvónak találtatott, amiért is Taub Emmanuel móhellel (körülmetélő) együtt, mint akiről kiderült, hogy ugyanazon időben szintén a zsinagógában kellett lennie, Solymosi Eszter meggyilkolása s illetőleg a gyilkosságban való részesség miatt vád alá helyeztettek.
Schwarz Salamon, aki Móric vallomása szerint Eszter nyakát átmetszette, a törvényszéki elnök előtt ezeket vallotta: Eszter ama napon elmenvén a zsinagóga mellett, kigúnyolta őt, amiért csapást mért a leány fejére, aki erre holtan összerogyott. Estig elrejtette, aztán a Tiszába dobta a holttestet. A nyilvános végtárgyalás alkalmával Schwarz visszavonta ezt a vallomást.
Noha a bűntény csaknem lesújtóan nyilvánvaló volt is, mégis valahányszor már-már befejezettnek gondolta az ember a vizsgálatot, a zsidók cselszövényeikkel újból összebonyolították s addig elnyújtották a pert, míg csak olyan megoldást nem nyert, amely teljesen megfelelt kívánságuknak. Üzelmeikkel fölforgatták s fenyegetéseikkel meg akarták félemlíteni nemcsak a bíróságot, hanem egész Magyarországot. Egész kötetre rúgna mindannak leírása, amit a vádlottak megmentése érdekében cselszövényeikkel, pénzükkel, hamis tanúkkal és sajtójukkal elkövettek. Itt néhány pontba összefoglalva csak a főbbeket említjük.
1. Már az első vizsgálóbíró, Bóth Menyhért a vádlottakra súlyosan terhelő tényeket állapított meg. Bóth azonban pénzzavarokkal küzdött, nyakig adós volt. Fő hitelezői zsidók voltak és ezek alkudoztak vele s szorították, hogy a zsidók javára működjék. Mivel hirtelen kifizette adósságait s a vesztegetés kiderült, fegyelmi vizsgálatot kellett ellene indítani: ő azonban nem várta meg ennek kimenetelét, hanem öngyilkossá lett.
2. Utódját, a jellemszilárd Bary József vizsgálóbírót nem tudták a zsidók megvesztegetni s azért mindenképpen azon voltak, hogy gyanúsítsák, rágalmazzák. Bary azonban megingathatatlanul becsületesen s pártatlan igazságossággal tovább teljesítette kötelességét, habár munkáját a perben szereplő ügyészek is megnehezítették. Ez utóbbiak közül az első agyonlőtte magát, mert ama gyanú terhelte, hogy a zsidók megvesztegették; a másik kettő ellen fegyelmi vizsgálatot kellett indítani, mert tanúkat fogadtak föl Bary vizsgálóbíró ellen. Barcza rendőrbiztos Szeiffert Ede főügyészi helyettes titkos megbízatásából utazgatott, mindenütt kémkedve Bary ellen, anyagot gyűjtögetve a terheld tanúk ellen és a vádlottakat mentő tanúkat keresgélve.
3. SzeiffertEde ahelyett, hogy ügyészi hivatalából kifolyólag megindokolta volna a vádat és a vádlottak ellen járt volna el, valóságos védőbeszédet mondott. Igazolni, mentegetni iparkodott a vádlottakat és vádat emelt ezeknek állítólagos üldözői, nevezetesen Bary(!) vizsgálóbíró ellen. Még a törvényszéket is élesen megrótta. A királyi főügyészi helyettes magatartása és eljárása nemcsak megdöbbentést keltett, hanem olyan botrányos volt, hogy interpelláció tárgyát képezte a képviselőházban, sőt a nyíregyházi törvényszék tizenkét keresztény ügyvéde memorandumot intézett az igazságügyi miniszterhez, dr. Pauler Tivadarhoz.
4. A zsidók szennylapokban, névtelen levelekben és nyomtatványokban meghurcolták a vizsgálóbírót, törvényszéki elnököt; tisztességes múltú és feddhetetlen jellemű egyéneket s megrágalmaztak mindenkit, aki csak bűnpalástolásokra nem volt megnyerhető.
5. A vádlottak ügyének védelmére a zsidók fölfogadtak ötöt az ország legfurfangosabb ügyvédei közül. Ezek az ügyvédek hihetetlen arroganciával léptek föl és a panaszok és tiltakozások egész árját zúdították a nyíregyházi törvényszék becsületes elnökére, Kornis Ferencre. Minden tanúról, aki kedvezőtlenül vallott a vádlottakra nézve, kijelentették e védők, hogy be van tanítva, sőt nem átallottak egy "tanúkat betanító bandáról" is beszélni. Ez a szinte mesés vakmerőség könnyen megérthető, ha szem előtt tartjuk a zsidóság óriási elhatalmasodását hazánkban és hogy Tisza Kálmán miniszterelnök különös buzgalommal fogta a zsidók pártját, sőt a per folyamán többrendbeli túlkapást engedett meg magának az igazságügyi miniszter reszortjába.
6. A meggyilkolt Solymosi Eszter anyját a zsidók egyrészt úton-útfélen büntetlenül szidalmazták, másrészt elhalmozták mindenféle megvesztegető ajánlatokkal; de az anyai szívet nem sikerült megvásárolniuk. Így például Lichtmann József (Jaszli úr) arra akarta őt rávenni, hogy egy leányt fogadjon el Eszter helyett, amiért azonnal 1000 forintot felvehetne a zsidóktól. Ezen vesztegető kísérletért Lichtmann a bíróságtól kérdőre vonatván, mindent tagadott, annyit azonban mégis beismert, hogy "nem 1000, hanem csak 300 forintról beszélt Solymosinénak, amelyet azért kapna, ha sikerülne Esztert előkeríteni".
7. Scharf Móricról, aki őszintén, öntudatosan és határozottan vallott be mindent, amit látott és szívósan ragaszkodott igaz vallomásához, azt a hírt terjesztették, hogy őrült volt; és megkísérlettek vele érintkezni a börtönbe csempészett zsidó iratú papírok útján. Különben figyelemre méltó körülmény, hogy Bary vizsgálóbíró egy ízben meg akarván győződni, nem hazudott-e mégis ez a fiú, Nyíregyházán maga elé rendelte s azt mondta neki: "Móric, nem mondtál igazat; Eszter él, itt van a másik szobában". Mire Móric azt válaszolta: "De hiszen kérem alássan, akinek egyszer a nyakát elvágják, az többé fel nem támad s nem lehet itt".
8. Megpróbálták a vizsgálóbírótól a periratokat ellopni, betörés útján behatolván a vizsgálóbíró házába.
9. A védelem javára alattomos módon kicserélték a zsinagóga ajtajának zárát, illetőleg megváltoztatták a kulcslyukat, hogy így bebizonyíthassák, hogy Móric kívülről semmit sem láthatott.
10. Kitűztek 5000 forint jutalomdíjat Solymosi Eszter megtalálására és az élő és holt ál-Solymosi Eszternek egész seregét vonultatták föl, amely csalás a bűn elpalástolása s a törvényszék félrevezetése céljából történt.
Majd a szomszédos Nagyfaluban, majd a Somogy megyei Bogláron, utóbb a szatmármegyei N.-Tarnán, Kassán, Máramarosban s másutt híresztelték, hogy Eszter ott van és él. Persze mindez hazugságnak, merő ámításnak bizonyult.
A holt ál-Solymosi Esztereknél minden törekvésük odairányult, hogy egy minden seb nélküli hullát előteremtsenek, amelyet elismertetve Eszter hullájának, elhitessék, hogy a kis leány öngyilkossá lett... Eszter, az egészséges, életvidám, ártatlan s romlatlan leányka öngyilkos!
E hullacsempészetek folytán keletkezett újabb és újabb vizsgálatokkal olyan zűrzavart és bonyodalmat csináltak, amelyben a megzavart és megtévedt tisztánlátás megfeneklett.
A főkísérlet egy nyilvános házból való személynek hullájával történt, amelyet a máramarosi kórházból elloptak s Tiszaeszlárral átellenben a Tiszába dobtak, ahonnan aztán másnap, június 18-án Tiszadada alatt a Csonkafüzesben "merő véletlenből" kihalásztak. A vízbedobás előtt pedig e hullát felöltöztették Eszter ruháiba (ami szintén azt bizonyítja, hogy azok a zsidók kezei között voltak), sőt bal karjára kötötték még a bevásárlásnál használt s kék festéket tartalmazó kendőt is, mintha bizony Solymosi Eszter, ha csakugyan öngyilkossági szándékból a Tisza hullámai közé vetette volna magát, képes lett volna önmagának a festékes kendőt két vagy több görccsel erősen bal karjára kötni.
A zsidók ezzel is felsültek, mert az álhulla annyira különbözött Esztertől, hogy sem Eszter anyja, sem nővére, sem fivére, sem legközelebbi rokonai és ismerősei nem ismertek rá a holttestben Eszterre, pedig egytől-egyig külön vezették a megszemléléshez, nehogy összebeszélés történjék. Eszter még csak 14 éves, fejletlen, parasztmunkák között nevelt és ártatlan leány volt, míg ellenben a talált hulla, eltekintve attól, hogy Eszternél jóval magasabb volt, teljesen kifejlett, 18-24 év közötti s éppen nem "ártatlan" nőé volt. A kezek és lábak úriasan kicsinyek, a körmök gondosan ápoltak voltak, a lábujjakon tyúkszemeket lehetett látni, amely körülmény mindenkor cipőviselésről tanúskodik; márpedig Solymosi Eszter a tiszaeszlári parasztleányok szokása szerint mezítláb járt. Továbbá az álhullán a derék vállfűző (Mieder) viselésről tanúskodott, ami a parasztnőknél nincsen szokásban.
Igen fontos továbbá azon körülmény, hogy az álhullán sem külerőszak nyomai, sem vízbefúlás jelei nem voltak konstatálhatók s hogy az legfeljebb 6-8 nap előtt halhatott meg s csak pár nap óta lehetett a vízben. Solymosi Eszter pedig azelőtt három hónappal tűnt el, amely idő óta a festék is megsemmisült, ő maga pedig még inkább a felismerhetetlenségig feloszlásba ment volna. Így hangzott a két orvos és a sebészek véleménye, akik a holttestet felboncolták. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a törvényszék félrevezetése céljából hullacsempészet történt, amit két vádlott zsidó tényleg be is ismert, a végtárgyaláson azonban visszavonták ezt a vallomásukat.
A zsidók otromba fogásukkal arra számítottak, hogy egy Eszter ruhájába bújtatott hulla látására az anya szemei el fognak káprázni, kitörő fájdalommal zokogva-sírva reá borul a hullára s abban saját leányát elismervén s megsiratván, ki merné akkor kétségbe vonni, hogy az nem Solymosi Eszter hullája volt? Ez a várt, de be nem következett jelenet a védelemhez a rabulisztikai érvek egész kincsesbányája lett volna. A legrikítóbb világításba helyezi ezt a szívtelen játékot azon körülmény, hogy özv. Solymosinét előzőleg egy zsidó asszony meg akarta vesztegetni, azzal állítván be hozzá: "Solymosinécska, de sok pénzt kapna maga, ha leánya megkerülne"
Úgy látszik, a szegény asszonyt elő akarták készíteni arra, hogy a küldendő álhullában a csengő pénz csábító hatása alatt ismerje föl saját leányát. Ámde Solymosiné, ha szegény is, de becsületes, jellemes keresztény nő volt.. Akik Móric leleplezései után még kételkedtek a zsidók bűnösségében, azokat a tiszadadai álhulla csempészete határozottan meggyőzte afelől.
Meg kell még említenünk, hogy ezt a csempészetet megelőzőleg Tiszadob alatt találtak a halászok egy fejetlen női hullát, amelyet azonban egy tiszadobi zsidó megvesztegetése folytán elrejtettek. A halászok kihallgatása eredményre nem vezetett, a hulla nem volt többé megtalálható s a vizsgálat meghiúsulása folytán máig is rejtély e fejetlen hulla története. Általános azonban a vélemény, hogy ez volt a szegény Eszter hullája, amelyet a zsidók lefejeztek, hogy ne legyenek láthatók a nyakán ejtett bemetszések.
A zsidók a vádlottak érdekében elkövetett mindezen üzelmeikkel annyi időhöz jutottak, hogy a per csak 14 hónapra (435 napra) az áldozat eltűnése után, vagyis 1883. június hó közepén nyílt meg.
A tárgyalás tartama alatt (1883. június-augusztus 3-ig) rendkívüli aranyforgalom volt Nyíregyházán. Hat hét alatt a posta csak néhány német város küldeménye gyanánt 152 000 frankot fizetett ki ... Franciaországból 55 000 frank érkezett... Végül három kiküldött magával hozta az "Alliance Israélite Universelle" tartalékösszegét, amelynek nagyságáról fogalmat szerezhetünk, ha tekintetbe vesszük, hogy e kiküldötteknek csak egyike, nevezetesen az, aki Frankfurtból jött, egy 250 000 frankról szóló hitellevéllel volt ellátva ...
"Íme - írta Fromm az "Univers"-ben - hát ebből fizették ki az egész Magyarország valamennyi Bóth Menyhértjének minden adósságát."
Ez fejti meg azt is, miért tudtak a zsidók annyi mentő tanút találni s hogy miért lehetett csak 13 hónapi "vizsgálat" után megkezdeni a tárgyalást. Nem egy tanú beismerte, hogy a zsidó aranyak miatt tanúskodott úgy, ahogyan tanúskodott s hogy utóbb felébredvén bennük a lelkiismeret, alig várják, hogy visszavonják szavukat. Két hamis tanú öngyilkossá lett még a végtárgyalás befejezése előtt...
Rotschild fenyegetőzött, hogy megvonja a hitelt Magyarországtól, ha nem fölmentéssel végződik az ügy; s Tisza Kálmán miniszterelnök e célból titkos utazásokat tett Nyíregyházára.
A végtárgyalás, amely 1883. június hó közepén kezdődött, körülbelül hét hétig tartott. Augusztus 3-án lett kihirdetve az ítélet, amely - miként azt a zsidóság üzelmei után sejteni lehetett - a vád alá helyezettek teljes fölmentése volt, nevezetesen: Schwarz Salamon sakter, Buxbaum Ábrahám tanító és Braun Lipót sakter, úgyszintén Wollner Hermann koldus a gyilkosság vádja alól; Scharf József egyházfi, Junger Adolf földbirtokos, Braun Ábrahám napszámos, Lusztig Sámuel kereskedő, Weiszstein László bérlő, Taub Emmanuel móhel a gyilkosságban való részesség bűntettének vádja alól; Vogel Amsel tutajos, Szmilovics Jankel napszámos, Herschko Dávid tutajos, Grosz Márton bérlő és Klein Ignác napszámos a bűnpártolás vétségének vádja alól mentettek föl.
Minthogy a magyar közvélemény az előzmények után szilárdul meg volt győződve, hogy Solymosi Eszter vérgyilkosságnak esett áldozatul, azért a vádlottak felmentése ország szerte nagyfokú elkeseredést szült s az ítélet kihirdetését követő napokban Budapesten s különösen Sopron, Pozsony s Zala megye több városában zavargások voltak és a fölmentettek kénytelenek voltak elhagyni az országot. Scharf Móric, a koronatanú, akit augusztus 7-én visszaadtak atyjának, sem maradhatott Tiszaeszláron; nemsokára Amszterdamba került, ahol gyémántköszörüléssel foglalkozott 1899 tavaszán bekövetkezett haláláig.
Följegyzésre méltó, hogy a hitsorsosainak pártfogásáról s azok iránt tanúsított áldozatkészségéről nevezetes londoni híres zsidó bankár és angol főnemes, Montefiore Mózes (1885), akit már a damaszkuszi pernél volt alkalmunk megismerni, a tiszaeszlári per alkalmával (amelynek "lefolytatására" nagy összegeket áldozott) a magyarországi zsidósághoz (vagy zsidó sakterokhoz) egy felhívást, illetőleg kiáltványt intézett, amelyben inti s figyelmezteti őket, hogy haladjanak a korral és ne zárkózzanak el a modernebb nézetek elől.
1883. augusztus elején a tiszaeszlári ügy ítélet előtt állott. Ekkor történt, hogy a Nyíregyházától néhány kilométerre lévő téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József, barátságos vacsorára hívta a nyíregyházi törvényszék elnökét.
Korniss Ferenc törvényszéki tanácselnök gyanútlanul kocsikázott ki a régi baráthoz. S akkor a téglási Dégenfeld kastélyban szembe találta magát egy váratlan vendéggel: gróf Tisza Kálmánnal, a liberális Magyarország példátlan hatalmú miniszterelnökével. A vendégek vacsorához ültek. A szobalányok felhordták az ételeket s Tisza Kálmán, csak úgy, a vacsora végén megkérdezte:
- Nos, elnök úr, mit gondol: bűnösök-e az eszlári sakterek?
Korniss Ferenc gondolkodás nélkül felelte:
- Meggyőződésem szerint, bűnösök!
-És mi a véleménye a két szavazó bírónak? - kérdezte a miniszterelnök.
-Az egyik szavazó bíró ugyanazt mondja, amit én: bűnösök! A másik még ingadozik! - hangzott Korniss Ferenc válasza.
És akkor - Istóczy Győző feljegyzései szerint - Tisza Kálmán azt mondotta Korniss Ferencnek:
- Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem csinálják meg a 60 millió forintos rente-konverziót [a kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése] Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktelenedik.
A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr? /Istóczy Győző: 12 Röpirat/
Korniss Ferenc az a magyar volt, aki szentül hitte: 'fiat justicia, pereat mundus' (Legyen igazság és vesszen a világ!) És ott a téglási kastélyban megrendült. 'Salus rei publicae?' Az állam üdve?
Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották. És Korniss Ferencnek ez volt az utolsó ítélete. Soha többé nem ült bírói székbe. Soha többé nem hirdetett ítéletet sem gyatra tyúktolvaj, sem komoly bűnöző felett.
A szent-istváni magyar állam, a magyar jogszolgáltatás alatt ekkor rendült meg a föld. Bármi is volt, vagy lett légyen Tiszaeszlár, a szent-istváni magyar birodalom akkor bukott el belülről, amidőn a rente-konverzióért magára hagyott egy árva kis magyar libapásztorlányt: Solymosi Esztert.
Akkor halt meg a liberális Magyarország, amidőn nem azt mondta, hogy 'fiat justicia!' (legyen igazság!) hanem amidőn azt hitte, hogy a 'salus republicae', az államérdek a végső és legnagyobb megoldást jelenti.
A végső szót a tiszaeszlári ügyben az osztrák parlamentben mondták ki 1899. november 10-én. Schneider képviselő az egyik ülésen szót kérvén a polnai vérgyilkosság tárgyában, szemlét tartott a legutóbbi idők vérgyilkosságai fölött s ez alkalommal a tiszaeszlári esetre vonatkozólag a következőket mondta el:
Ma, midőn az az ember már meghalt, mi sem akadályoz többé, hogy elmondjam önöknek, miképpen magyarázta meg ő a fölmentést. Ugyanis Andrássy grófot - ő az, akiről szólni akarok - (Id. Andrássy Gyula gróf tudvalevőleg 1890-ben halt meg Voloscában.) megkérdezte valaki ez ügyben, ezt a kérdést intézvén hozzá:
- Hiszi ön, hogy az rituális gyilkosság volt?
- Természetesen - felelte Andrássy -, nincs benne semmi kétség; ez bebizonyított tény, nincs egyáltalán mit vitatkozni erre vonatkozólag.
- De hát akkor miért mentették fel őket?
- Oh - szólt Andrássy - hát azért, mivel az elítélést követő napon a nép bizonyára agyonütött volna 20 000 zsidót, azután pedig, ki ad nekünk pénzt, ha nincsenek kéznél a zsidaink?
... Íme - folytatta Schneider -, íme a tiszaeszlári fölmentő ítélet magyarázata.
Kiáltások balról: Kinek mondotta ezt Andrássy?
- Lichtenstein herceg fölemelkedve: - Nekem mondta!"
Valóban, azok számára, akik nyitott szemmel nézik a dolgokat s tudnak gondolkozni, nincs jellemzőbb s tanulságosabb per, mint éppen a tiszaeszlári.
És mégis szinte látjuk a fölmentő ítélet kihirdetésén triumfáló ellentábor vigyorgását, halljuk cinikus szavait: Az ártatlanság bírói úton nyert megállapítást... No igen, a bíróság elegendő terhelő bizonyítékok hiányában természetesen nem tehetett mást, minthogy a vádlottakat fölmenti. De hogy miért nem juthatott a bíróság elegendő terhelő bizonyítékok birtokába, arra feleljenek a triumfálók!...
Erőss Zoltán
Megjegyzés: A címet nem javítottuk, értelemszerűen 127 évvel ezelőtt - április 1.-én - ölték meg a zsidók Solymosi Esztert.
2009, október 24 - 12:02
http://jovonk.info/2009/10/23/eross-zoltan-125-eve-aldoztak-fel-ritualisan-solymo si-esztert |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:12:54, szombat
|
| |
| |
Bogár László: Válság és Nemzetstratégia
2009. október 24. 13:10:04
A magyar társadalom súlyos és mélyülő válságban van. Széthullóban lelki, erkölcsi, szellemi talapzata, roncsolódóban fizikai teste, népesedése és egészsége, anyagi újratermelési rendszerei idegen erők ellenőrzése alá kerültek. A végzetes lepusztulás elkerülése azonnali cselekvést kíván. Ahhoz azonban, hogy cselekedni tudjunk, először elbeszélhetővé, majd megbeszélhetővé kell tenni a helyzetet és a teendőket, mert az e nélkül meginduló cselekvés csak anarchiába vezet.
A megbeszélhetőségnek ma minden alapvető feltétele hiányzik. A nemzet, mint közösség elvesztette saját diskurzus tere feletti rendelkezését, az ellenséges, a nemzet széthullásában és kifoszthatóságában érdekelt erők kezében van. A nemzetstratégia sikeres megvalósításának elemi feltétele a nemzet ,,önmagával folytatott párbeszédének" helyreállítása, vagyis a kommunikációs tér visszavétele. E nélkül ugyanis minden további lépés kivihetetlenné és értelmezhetetlenné válik.
A ,,megbeszélhetőség", mint második döntő feltétel, valójában a hamis törésvonalak mentén kettétépett nemzeti közösség ,,újraegyesítése". Világossá kell tenni, hogy végzetesen közel került esetleges tragédia a legfelső 3%-nyi globális elit kivételével mindenkit szétroncsolhat, így ennek elkerülése minden eddig elképzelhetőnél átfogóbb egyetértést, és együttműködést igényel, mert a nemzet csak így lehet képes összehangolt cselekvésre. Mivel ennek megteremtésére a jelenlegi politikai elitek egyik csoportja sem képes, döntő jelentősége van annak, hogy a társadalmi mozgalmaink az erre még alkalmas politikai elit csoportokra gyakorolt nyomással és a velük való együttműködés új formáival új nemzeti konszenzust hozzanak létre. Ez egyúttal annak a nyilvánvaló ténynek a deklarálását jelenti, hogy a ,,rendszerváltás rendszere" megbukott, és azonnal neki kell látni az új rendszer alkotmányos alapjai megteremtésének.
A harmadik döntő feltétel a nemzeti vagyonleltár elkészítése. Az elmúlt három évtized során a magyar nemzet, mint közösség az anyagi vagyonának legalább a felét elveszítette, a kár csak ebben a dimenzióban százmilliárd dolláros nagyságrendű. Ennél is nagyobb a veszteség a ,,külső természeti" (föld, víz, levegő, élővilág), és a ,,belső természeti" (egészség vagyon, lelki, erkölcsi, szellemi készletek, szolidaritási és ,,szeretet-javak") rendszereinkben, amelyek terén a veszteség valószínűleg ezeréves államiságunk legsúlyosabb történelmi pusztulását jelenti.
Bármilyen kényes és fájdalmas is ez, nem halogathatjuk tovább a felelősség kérdését. A magyar társadalomra felfoghatatlanul nagy áldozatokkal teli évtized vár, és aligha gondolhatjuk komolyan, hogy erre késznek mutatkozik anélkül, hogy a felelős személyek és intézmények a nemzet színe előtt ne számolnának el tetteikkel és azok következményeivel. E megtisztulás (katharzis) nélkül esélytelen minden nemzet-újjáépítési stratégia.
A felelősség nagyobbik része azonban nem a kollaboráns belső elit csoportokat terheli, hanem azokat a globális hatalmi szereplőket, akik e kollaborációra kényszerítették őket korrumpálással vagy fenyegetéssel. Mivel a nemzet szinte valamennyi erőforrása az ő ellenőrzésük alá került, csak egyetlen eszköz van a tárgyalóasztalhoz kényszerítésükre. Világossá kell tenni számukra, hogy az eddig általuk kényelmesen kiszivattyúzott erőforrások egészét elveszíthetik, mert az ország fizikai összeomlása olyan anarchiát, sőt káoszt eredményez, amelynek ,,rendészeti" költségei a globális hatalmi rendszer számára negatív szaldót hoznak létre.
A társadalmi mozgalmak alapvető nemzet-stratégiai célja tehát az, hogy mihamarabb elkezdődjön a megbukott rendszer helyére lépő új alku kidolgozása. A tárgyalások megkezdéshez azonban legelőször is a két ,,tárgyaló küldöttség" létrehozására van szükség. Ma még egyikük sem létezik, hiszen a globális hatalom rendszere egyelőre nemcsak az ügyben való ,,kompetenciáját", hanem saját létezését is tagadja, és a magyar nemzetet képviselő fél összetétele is kezelhetetlenül indulatos viták tárgya. A társadalmi mozgalmaink fő célja, hogy a tárgyaló küldöttségek létrehozását és a tárgyalások megkezdését, az itt felsorolt teendők logikai ívén haladva elősegítse.
Elhangzott a Magyar Szociális Fórum október 17-i társadalompolitikai tanácskozásán
Forrás: polgarinfo.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:11:41, szombat
|
| |
| |
BENES BALÁZS
2009. október 23. 20:07:32
A javíthatatlanul reménykedők és gyógyíthatatlanul naivak őszintén örültek annak, amikor Balázs Péter azzal váltotta le elődjét a külügyminisztérium élén, a teljesítményét még pejoratív jelzőkkel is csak nehezen érzékeltethető Göncz Kingát, hogy politikáját immár a ,,mélyen nemzeti érdekek" képviselete vezérli.
A kezdetek bíztatóak voltak: a bolíviai-magyar konfliktusban nem csak jól járt el, de érzékeltette is, a korábbi Bem rakparti, érdektelenséggel kevert tehetetlenség nem az ő asztala.
A folytatás már messze nem váltotta be nem csak a vérmesebb, de a haloványabb várakozásokat sem: a szlovákiai államnyelv-törvényre és az államelnök kitiltására adott lépései eredménytelenek voltak.
Ez egyúttal már visszatérést jelentett a gönczi vonalhoz, de még mindig nem volt benne az MSZP hivatalos jogelőd pártja és mai alakzata által képviselt, a világon valóban egyedülálló megalázkodásnak, sőt önostorozásnak.
A neoliberálissá vedlett egykori kommunistáknál (vagy, ahogyan saját magukat nevezték és nevezik, szocialistáknál) dogma ugyanis, hogy a megalázkodás és a mások érdekének a szolgálata a ,,trendi".
Aminek vannak sarokpontjai. Mint amikor az egykori kommunista titkosszolgálati ügynök, Medgyessy Péter volt miniszterelnök pekingi útja sikerét azzal érzékeltette, hogy kínai útépítőket hívott meg a magyar autópályák építésére.
Nehéz feladat, de próbáljuk elképzelni: a kanadai miniszterelnök azzal az örömhírrel tér haza moszkvai látogatásáról, hogy fáradságos lobbizása eredményeként oroszok fúrnak majd energia után kutatva a hatalmas Yukon térségében.
Balázs Péter most ehhez a hagyományhoz tért vissza. Beszállt segíteni Fico szlovák miniszterelnöknek - aki koalíciós pártjának elnöke, Jan Slota tankokkal boronálná el Budapestet - és az Európai Uniónak. Ugyanis Brüsszel bajban volt és van a lisszaboni szerződéssel: azt tegnapig Václav Klaus tartóztatta fel a ratifikáció célegyenesében azzal, garanciát kér, nehogy az egykori Csehszlovákiából a Benes-dekrétumok alapján elűzött és kisemmizett németek kártérítést követeljenek.
Most már csak Szlovákia kormányfője kér garanciát ugyanezen ügyben a magyarok és németek kártérítési igényétől tartva. Balázs a BBC világszolgálatának egy tévéműsorában megnyugtatta a hallgatókat: ,,van mód arra, hogy megadják Prágának és Pozsonynak a jogi és erkölcsi biztosítékokat az uniós reformszerződéssel kapcsolatban általuk felvetett problémákra."
Miután a svédek tegnap mentőkötelet dobtak Klausnak, azaz teljesítették követelését: a szintén saját, nemzeti érdekeiket védő lengyelekhez és britekhez hasonlóan a csehek is mentességet kapnak a szerződés részét képező emberi jogi charta hatálya alól.
Magyarország tehát ismét megvédi a Nyugatot. De míg korábban egyúttal saját magát is megvédte - például a törökök ellen -, most koncnak dobja oda saját érdekeit anélkül, hogy bármit kérne cserébe. Ez az igazi, egyenesvonalú, Rákosi-Kádár-Göncz-Balázs nemzetpolitika.
Győri Enikő, magyar néppárti európai parlamenti képviselő október 21-én Strasbourgban előre óvta az uniót, hogy mentesítést adjon a charta alól. Mint mondta, a 143 Benes-dekrétum közül 13 ma is érvényes dokumentum tartja fenn az európai jogrenddel ellentétes kollektív bűnösség elvét.
Hozzátette: ,,minden jóérzésű ember és demokrata számára elfogadhatatlan", ha az unió e téren enged.
Balázs Péter tehát most minden ellenszolgáltatás nélkül az elfogadhatatlan mellett lobbizik, immár Fico érdekében, a magyarok ellen.
Az EU pedig, mint egyre inkább szokása, örömmel fogadja el majd Fico esetében is azt, amit jóérzésű embereknek és demokratáknak elfogadhatatlan.
Lovas István
Brüsszel
Forrás: Magyar Nemze |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:07:37, szombat
|
| |
| |
Bajnai és a valóság - ,,Nem számítottam ilyen gyors előrehaladásra, ilyen gyors eredményekre..!"
2009. október 24. 13:02:23
Az államháztartás 1059,2 milliárd forintos hiánnyal (a helyi önkormányzatok nélkül) zárta az első háromnegyed évet. Elmarad a nyugdíj-kiegészítés. A fogyasztói árak szeptemberben az előző év azonos időszakához viszonyítva 4,9 százalékkal emelkedtek.
A dicstelenül távozó elődjéhez, Gyurcsány Ferenchez hasonlóan Bajnai György Gordon is, támogatói által felvértezve, lépten-nyomon hangsúlyozza: kormánya áldásos tevékenységének köszönhetően, rózsaszínűbb lett, s még inkább az lesz Magyarországon a világ! A hangzatos szép szavakra, ígéretekre jó emlékezni. - És emlékeztetni is!
A miniszterelnök annak kapcsán nyilatkozott, hogy hat hónapja állt fel az általa vezetett kabinet. ,,Be kell, hogy valljam, nem számítottam ilyen gyors előrehaladásra, ilyen gyors eredményekre. A meghozott intézkedések között sok olyan van, amelyek jellemzően csak később fordulnak termőre, lassabban mutatkoznak meg az eredményeik, de azt tapasztalom, hogy hamarabb sikerült visszaszereznünk a bizalmat és messzebbre jutottunk a válságból kivezető úton, mint azt fél éve reméltem."
Kiemelte: ,,Magyarország a saját kezébe vette sorsának irányítását. Az ország elindult kifelé egy olyan válságból, ami nagyon könnyen a mélybe ránthatta volna. Ennek az áldozatnak azonban csak akkor van értelme, ha végigmegyünk azon az úton, amin fél éve elindultunk. Most a szakadék szélétől ismét távolodva mászunk fel a hegyre, ami nagyon nehéz küzdelem lesz és sokáig tart még, mert még nincs vége. Amíg a munkahelyek száma újra nem növekszik, addig nem beszélhetünk a válság végéről."
Hamgsúyozta: ,,A 2010-es büdzsé nem egyszerű takarékossági csomag, és nem is csak egyszerűen választ talál arra a pokoli nehéz kérdésre, hogyan lehet egy hónappal kevesebb bevételt elosztani úgy, hogy közben ne romboljuk le, amit felépítettünk, hanem még világos prioritásokat is szab. A költségvetés lehetőséget ad arra, hogy a legkisebb faluban is elérhető közelségben legyen rendőr. A faluőr program keretében már 350 település jelentkezett, összesen több mint 600 faluőr szolgálataira tartva igényt. Választ ad arra is, hogyan lehet helyreállítani a munka becsületét, visszavezetni a munkába több mint százezer segélyből élő inaktív embert. A jövő évi költségvetés elfogadása teszi lehetővé, hogy Magyarország ne egyszerűen csak túlélje a válságot, hanem tartós növekedési pályára álljon."
A Fideszről szólva elmondta: ,,Magyarország iránti bizalom mértéke attól is nagyban függ, hogy mit mondanak azok, akik kormányozni szeretnének. ,,Az elmúlt hetek során Amerikában vagy Angliában leggyakrabban azt a kérdést tették tőlem, mi lesz, ha a következő kormány mindent visszacsinál. Erre a legnehezebb választ adni. Csak azt tudom felelni ilyenkor, hogy a józanész azt diktálja, hogy az 1,7 millió devizahiteles emberrel szemben senki nem meri megtenni, hogy visszabontsa, amit elértünk. Könnyű lesz ígérgetéssel elfelejtetni jövő áprilisig, hogy hol tartottunk tavasszal, milyen mértékű veszélyben volt az ország, de én abban bízom, hogy a magyar szavazók elég bölcsek lesznek erre emlékezni."
Kitért a pécsi önkormányzatnál történtekre is: ,,Az önkormányzat vízközművel kapcsolatos eljárása jogi szempontból aggályos, viselkedését tekintve otromba, következményeit tekintve pedig az egész ország számára veszélyes precedenst teremt." Közölte: a kormánynak ugyan nincs jogi lehetősége, hogy egy önkormányzat és egy magáncég vitájába beleszóljon, viszont muszáj jeleznie, hogy Magyarországon mintegy 60 ezer, francia cégek által létrehozott munkahelyet veszélyeztetnek az ilyen felelőtlen lépések. ,,Milyen üzenetet küld a befektetőknek, hogy az ilyenkor szokásos európai magatartást mellőzve, elfoglalják az egyebek között az ő tulajdonukban is lévő eszközöket? Milyen üzenetet küld ez a lépés azoknak, akik Pécsen szeretnének munkahelyeket teremteni? Milyen alapon várja majd el ezek után Pécs, hogy további külföldi befektetések gyarapítsák a várost? Véleményem szerint az önkormányzatoknak az lenne a dolguk, hogy a jogszerűség fellegvárai legyenek, a pécsi eset azonban nagyon rossz üzenet a külföldi befektetőknek."
***
Nem folytatjuk, a rossz nyelvek szerint a ,,jóból is megárt a sok!" Helyette az ország egyik, a kormánytól nem független, de jelentős tudományos műhelyeként ismert, a gazdaság és a társadalom folyamatait elemző, a bársonyszékek retorikusainál sokkal, de sokkal megbízhatóbb, hiteles, a szakmájuk iránt elkötelezett tudósok, kutatók, szakemberek, akadémikusok, közgazdászok, statisztikusok, egyetemi tanárok, gazdasági elemzők alkotta, ECOSTAT Kormányzati Gazdaság- és Társadalom-stratégiai Kutató Intézet legfrissebb (2009. X. 12. - X.18.) jelentését ismertetjük.
Hazai folyamatok
Az államháztartás (a helyi önkormányzatok nélkül) a korábbi gyorsjelentésnek megfelelően 1059,2 milliárd forintos hiánnyal zárta az első háromnegyed évet. Ez a prognózisnak megfelelően a GDP 4,1 százalékát teszi ki. A Pénzügyminisztérium legfrissebb előrejelzése szerint az idei évre megvalósítható az államháztartás egészére tervezett, eredményforgalmi szemléletben 3,9 százalékos hiány. Az egyenleg változatlansága mellett - illetve annak érdekében - jelentős belső átvezetésekre, módosításokra kényszerül a kormány. A korábbi előrejelzésekhez képest tovább csökken, mintegy 30 milliárd forinttal a társasági adóból várható bevétel, és 140 milliárddal nő a költségvetési szervek támogatása. Mindezt több tételen keresztül kompenzálja a kormány: elmarad a nyugdíj-kiegészítés (24 Mrd Ft), a tervezettnél kevesebb áfát igényelnek vissza vállalkozások (10 Mrd Ft), csökkennek a kamatkiadások (40 Mrd Ft), növekednek az állami vállalatoktól származó osztalékbevételek (20 Mrd Ft), valamint felszabadítják a tartalékok egy jelentős részét (80 Mrd Ft).
A fogyasztói árak szeptemberben az előző év azonos időszakához viszonyítva 4,9 százalékkal emelkedtek. A szezonálisan kiigazított maginfláció 5,1 százalék, miközben a változatlan adótartalmú fogyasztói árindex 1,1 százalékra süllyedt. Egy év alatt legnagyobb mértékben az alkohol és dohánytermékek (9,4%), a szabályozott áruszolgáltatások és termékek (8,6%), illetve a piaci szolgáltatások (5,6%) drágultak. Jelentősen mérséklődött az élelmiszerek (1,5%) árdinamikája, a szabadpiaci energia és az üzemanyag pedig továbbra is alacsonyabb áron kapható, mint egy évvel korábban (előbbinél 3, az utóbbinál 5,1 százalékos árcsökkenést regisztráltak). Havi bázison az árak összességében 0,1 százalékkal mérséklődtek. A szezonálisan kiigazított havi maginfláció 0,1 százalékkal emelkedett, azaz a dezinfláció a feldolgozatlan élelmiszerek, üzemanyagárak csökkenésének volt köszönhető. Az élelmiszerek havi árváltozása június óta negatív, szeptemberben a mérséklődés üteme 1 százalékra esett vissza. Az ipari termékek ára nem változott, a piaci szolgáltatásoké 0,3 százalékkal csökkent. A legnagyobb mértékben havi bázison is az alkohol és dohánytermékek ára emelkedett (1%).
Az ipari termelés 2009 augusztusában 19,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. A mutató értékét munkanaphatás nem befolyásolta. Az elemzők korábban 19 százalékos visszaesésre számítottak a kedvezőbb júliusi eredmény és a javuló régiós adatok hatására. A termelés volumene az év első nyolc hónapjában 21,9 százalékkal alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában. Az előző hónaphoz képest a szezonálisan és munkanap tényezővel kiigazított index augusztusban 0,5 százalékkal csökkent. Az ágazati export augusztusban 18,2 százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest. Az ágazati eredményt főként az autópiac 37,3 százalékos visszaesése rontotta, ami azért is meglepő, mert augusztusban exportpiacaink jelentős részében még éltek a roncsprémium programok. Egyelőre nincs jele a fellendülésnek, az export és a belföldi értékesítés is stagnál. Az alágazat másik jelentős exportőrének számító számítógép, elektronikai, optikai termékgyártásának exportvolumene 3,2 százalékkal csökkent. A feldolgozóipari értékesítés 15,4 százalékkal mérséklődött, ennek oka az exportáló hazai beszállítók rendelésének csökkenése és a lakossági kereslet visszaesése volt. A belföldi ipari értékesítés 15 százalékkal maradt el a tavalyihoz képest. A rendelésállományban az év nyolcadik hónapjában további visszaesés következett be, így mostanra az éves szintű visszaesés elérte a 21,6 százalékot, ami a feldolgozóipar 21,8, az új exportrendelés 22,7, valamint az új belföldi rendelés 22,7 százalékos csökkenéséből tevődik össze. Az ipari termelés legnagyobb mértékű volumencsökkenése (29,2%) a közép-dunántúli régióban következett be. Az ipari termelés alakulását illetően az év utolsó két hónapjában enyhén javuló tendenciára számítunk, részben a bázishatásból adódóan, részben az európai piacok lassú talpra állása miatt, ami segítheti a magyar exportőröket. Az Ecostat éves szinten az ágazati termelés mintegy 18 százalékos visszaesésével számol, némi élénkülést az exportértékesítés fokozatos emelkedése hozhat. A belföldi értékesítés a megszorító intézkedések hatására az első félévi mínusz 15 százalékos szint közelében marad.
Az építőipari termelés volumene 2009 augusztusában 7,2 százalékkal csökkent a 2008. augusztusi szinthez képest. Az év első nyolc hónapjában az ágazat kibocsátása 3,1 százalékkal volt kisebb az egy évvel korábbinál. Szezonálisan kiigazítva a termelés augusztusban az előző havi szinten maradt. A két építményfőcsoport teljesítménye augusztusban is ellentétesen alakult. Az építőipari termelés 7,2 százalékos csökkenésén belül az épületeken végzett munkák volumene 15,7 százalékkal esett vissza, az egyéb építményeken végzetteké viszont az előző hónapokhoz hasonlóan emelkedett, 3,5 százalékkal volt magasabb, mint 2008 augusztusában. Az egyéb építmények termelésének növekedése továbbra is út- és vasútépítési munkáknak köszönhető. Nagyobb volumenű munkákat végeztek az M6-os autópálya és a 4-es metró építésén.
Az év nyolcadik hónapjában a mezőgazdasági termelői árak szintje az egy évvel korábbi időszakhoz képest 11,8 százalékkal csökkent. A termelői árszint esése nagyobb mértékű volt a növénytermesztésben (16,4%), mint az állattenyésztésben (4,0%). Az idei évben az agrártermékek termelői-árszintje közel 20 százalékkal esett vissza, amit a korábbiaknak megfelelően a növényi termékek áresése befolyásolt jelentősen. A gabonafélék termelő ára 18,4 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbinál, az olajnövények ára pedig 40 százalékkal esett vissza az elmúlt évi bázishoz képest. Az állattenyésztésben a növénytermesztéssel ellentétes folyamatok figyelhetők meg, hiszen a vágóállatok termelői ára enyhén (0,4%) emelkedett az előző évhez képest, ami a vágómarha termelői árának 9,9 százalékos, valamint a vágósertés árának 3,2 százalékos növekedéséből fakadt. Az adatot az időszakban a vágóbaromfi árának 5,5 százalékos csökkenése ellensúlyozta. A vágómarha felvásárlási ára május óta folyamatosan csökken, augusztusban a kilogrammonkénti felvásárlási ár 337 forint volt, ami a májusi árhoz képest 14 forintos csökkenést jelent. A sertés felvásárlási ára februártól júliusig emelkedett, azonban az év nyolcadik hónapjában csökkent. Augusztusban az állati termékek árai 14,3 százalékkal mérséklődtek. A tej termelői ára 21,7 százalékkal esett az előző év azonos időszakához képest. A tej felvásárlási árának csökkenése augusztusban megállt, a literenkénti 57 forintos ár közel azonos a júniusi felvásárlási árral.
Tovább folytatódott az emelkedés a főbb részvénypiacokon. Az USA-ban a Dow Jones 1,33, a Nasdaq Composite 0,82 százalékkal zárt magasabban pénteken, mint egy héttel korábban. A londoni FTSE 100 és a frankfurti DAX pedig egyaránt 0,55 százalékkal emelkedett, a hazai BUX ezzel szemben kiemelkedően 5,54 százalékkal teljesített jobban. A kedvező piaci hangulatban a forint 1,35 százalékkal erősödött az euróval szemben, valamint tovább csökkentek a referenciahozamok: a három hónapos diszkontkincstárjegy benchmark hozama 6,52 százalékra süllyedt, ami 26 bázisponttal alacsonyabb, mint egy héttel korábban.
Nemzetközi folyamatok
Az olajár a múlt héten tempós drágulásba kezdett. Az energiahordozó jegyzése már hónapok óta 65 és 75 dollár közötti sávban mozgott, amiből a hét második felében sikerült kitörnie. A drágulásnak nincs fundamentális alapja, a dollár gyengülése és a részvénypiacok erősödése hajtotta fel az árat. A befektetők a csökkenő üzemanyag-készletekről szóló adatokra is érzékenyen reagáltak, habár annak hátterében nem keresletélénkülés, csupán az ilyenkor szokásos finomítói karbantartások állnak. A finomítói leállások miatt a nyersolajkészletek 1 millió hordóval emelkedtek, a finomítói kapacitáskihasználtság 5 százalékkal csökkent. A benzinkészletek 0,1 millió hordóval, a fűtőolaj tartalékok 0,7 millió hordóval mérséklődtek. A WTI típusú nyersolaj pénteken hordónként 75,53 dolláron zárt. Habár az olaj drágulása az inflációs félelmek miatt az arany árát rendszerint emeli, a héten ellentétesen mozgott a két termék jegyzése. Az olajár emelkedésével párhuzamosan az arany piacán (1060 dollár felett) profitrealizálás kezdődött. Emellett a fizikai kereslet is csökkent, aminek hatására a jegyzés 1050 dollár közelébe mérséklődött.
Szeptemberben az Európai Unió 27 tagországában a fogyasztói árak a harmonizált adatok szerint átlagosan 0,3 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest. Augusztusban 0,6 százalékos drágulást mértek. Az euró övezeti defláció 0,1 százalékkal 0,3 százalékra mérséklődött. Az amerikai fogyasztói árak március óta csökkennek az előző év azonos hónapjaihoz képest. A deflációs állapot júliusban érte el a mélypontját, azóta hónapról hónapra enyhül. Szeptemberben a fogyasztói árak 0,2 százalékkal voltak alacsonyabbak, mint tavaly ilyenkor.
Az euró övezet külkereskedelmi egyenlege az előzetes adatok szerint 4 milliárd eurós deficitet mutatott 2009 augusztusában, az egy évvel korábbi 11,3 milliárdos passzívummal szemben. 2009 nyolcadik hónapjában júliushoz képest a szezonálisan igazított export 5,8 százalékkal csökkent, míg a behozatal 1,3 százalékkal mérséklődött. A teljes Európai Unió külkereskedelmi hiánya 12,1 milliárd euró volt 2009 augusztusában, 2008 azonos időszakában 28,7 milliárdot tett ki a deficit. Idén júliustól augusztusig 4,2 százalékkal esett vissza a kivitel, míg 1,4 százalékkal a behozatal. 2009 első nyolc hónapjában 2008 azonos időszakához viszonyítva az EU kivitele 20 százalékkal, míg behozatala 26 százalékkal mérséklődött. Augusztusban megszakadt a korábban tapasztalt exportbővülés mind az EU-ban, mind az euró övezetben.
Forrás: gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:04:35, szombat
|
| |
| |
2009-10-24. 13:44
A Jobbik négy külföldi párttal létrehozta az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségét
A Jobbik négy külföldi párttal közösen aláírta az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége létrehozásáról szóló megállapodást szombaton Budapesten - jelentette be Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke, a párt VI. kongresszusának szünetében tartott sajtótájékoztatóján.
Az egyezményt a Jobbik mellett a francia Nemzeti Front, az olasz Fiamma Tricolore, a svéd Nemzeti Demokraták, illetve a Belga Nemzeti Front írta alá.
Balczó Zoltán közölte: az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége "hivatalos, európai nemzeti szintű párttá" válik majd, amelyet várhatóan Belgiumban vagy Strasbourgban jegyeznek be.
Hozzátette, hogy a Brit Nemzeti párt is jelezte csatlakozási szándékát, de egyeztetéseket folytatnak az osztrák Szabadságpárttal, valamint spanyol és portugál pártokkal is.
Az aláírt, kilenc pontos politikai nyilatkozat egy szabad, független és egyetlen nemzetek Európájának létrehozásáról szól, de minden olyan kezdeményezést elutasít, amely egy európai nemzetek feletti állam létrehozására irányul. A nyilatkozat kifejezi aláíróinak szándékát, hogy Európát meg akarják védeni az olyan fenyegetésektől, mint a terrorizmus, ,,valamint a vallási, politikai, gazdasági vagy pénzügyi imperializmus". Egyúttal azt javasolják, hogy a kontinens népei közösen harcoljanak a ,,szociális árudömping, valamint a globalizáció romboló hatásai ellen".
Balczó Zoltán szerint az esemény fő üzenete az, hogy az euroszkeptikus pártok nem Európa-ellenesek. Mint mondta, az alternatíva egy olyan együttműködés, amely megfelelő mértékben tartja meg a nemzeti önrendelkezést.
Vona Gábor kérdésre válaszolva azt mondta, hogy minden politikai párt szeretné magát nemzetközi politikai szövetségesekkel is felvértezni. Hozzátette, hogy a létrejött szervezet tagjai ugyanazokért a célokért harcolnak. Megjegyezte: bízik abban, hogy "a Jobbik elszigeteltségével kapcsolatos mendemondák is bekerülnek a történelmi mesekönyvekbe".
A sajtótájékoztatón Vona Gábor és Balczó Zoltán mellett részt vett Bruno Gollnisch, a francia Nemzeti Front alelnöke, Luca Romagnoli, az olasz Fiamma Tricolore elnöke, Mark Abramsson, a svéd Nemzeti Demokraták elnöke, Pierre-Patrick Cocriamont, a Belga Nemzeti Front vallon parlamenti képviselője, valamint Kovács Béla, a Jobbik Külügyi Kabinet elnöke.
(MTI)
http://kuruc.info/r/4/49033/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-24 21:03:12, szombat
|
| |
| |
2009-10-24. 20:55
Zsidó-komcsi belviszály: gyalázatos alaknak nevezte Szanyi et. Sólyomot
Gyalázatos alaknak nevezte egy szocialista országgyűlési képviselő blogjában a köztársasági elnököt. Szanyi Tibor a Hír Televíziónak telefonon már finomított kijelentésén. Azt mondta: azt tartja gyalázatos cselekedetnek, hogy ünnepi beszédében Sólyom László párhuzamot vont az MSZP és a Rákosi-korszak, valamint az MSZMP közé. Nem kell odarohanni és sajnálni Sólyomot: a vén gazember nyugodtan koszorúzgatott október 23.án Bajnaival, s hiába őszödözik most, ha egyszer soha semmiféle akadályt nem gördített a választási csalással 2002-ben és 2006-ban hatalomra került szocionista rezsim útjába.
,,A tisztánlátást abban, hogy '56 és a rendszerváltás alapkérdése ugyanaz, gyengítette az alapvető normák bizonytalanná válása is. Ez a bizonytalanság a morális válság. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése ezt a morális válságot tette sokkoló módon nyílttá. Az alapoknak ezt az elbizonytalanodását erősítette meg és tette tartóssá a parlamenti többség, amikor a hatalom megszerzésének Őszödön bevallotta a módját, bizalmi szavazáson jóváhagyta" - Sólyom László ezen kijelentéseire miatt fakadt ki a szélsőséges szocialista képviselő.
Nyilvános internetes naplójában Szanyi Tibor válaszul gyalázatos alaknak nevezte Sólyom Lászlót. Az MSZP országgyűlési képviselője szerint az államfő szavai csak az egyik politikai oldal véleményét fejezik ki, holott Sólyomnak a nemzet egységét kellene megtestesíteni. Szanyi Tibor a hírTV-nek telefonon már jobban megválogatta szavait. A politikus kifogásolta, hogy a köztársasági elnök véleményt formált ,,aktuálpolitikai ügyekben", és hogy azt a látszatot keltette: ,,valamiféle jogfolytonosság lenne a mostani 8 éves MSZP-s kormányzás, illetve a kommunista diktatúrák között". Nem ezért váltottam rendszert, hogy a mocskos kommunistákat lássam viszont - tette hozzá a szocialista (valójában: mocskos kommunista) honatya.
(hírTV nyomán)
http://kuruc.info/r/6/49052/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 11
|
|
|
|
2009. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
404 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1278
- e Hét: 7030
- e Hónap: 10775
- e Év: 164271
|
|
|
Offline
