|
 1/3 oldal 
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:47:38, vasárnap
|
| |
| |
Megdöbbentő adatok - a jobbikos polgármester gyakorlatilag felszámolta a cigánybűnözést Érpatakon (NIF megjegyzéssel)
2009/10/03
Megdöbbentő adatokat tartalmaz az a feljegyzés, amely a Nyíregyházától 25 kilométerre fekvő Érpatakról érkezett a Magyar Nemzet szerkesztőségébe. 2008 márciusától - az országos állapotoktól jócskán eltérve - a bűncselekmények felderítési mutatója 5-ről 75 százalékra emelkedett, a törvénybe ütköző tettek száma 60 százalékkal csökkent, a kerti és terménylopásokat csaknem 100 százalékosan sikerült visszaszorítani. A számok magukért beszélnek. Csoda történt Érpatakon, megoldás a cigánybűnözésre?
A zsideszes MNO alábbi cikkéből “csupán" az maradt ki - nyilván “véletlenül", hogy a polgármester jobbikos. Pontosabban anno papíron függetlenként győzött a faluban, de Érpatak polgármestere nem csupán közleményben állt ki a jövőbeni csendőrség magját képező hazafiak mellett, de már 2007-ben, Árpád-ünnepség keretében meghívta a Magyar Gárdát és a Jobbikot egy kis felvonulásra, a Nemzeti Őrsereggel együtt, ahol a polgármester Árpád-sávos karszalagban haladt a felvonulók mellett - jajveszékeltek is a cionista médiumok, hogy itten bizony holokauszt meg pogrom lesz, ha így megy tovább... Hát, ez nem történt meg, lett helyette viszont rend, béke és nyugalom.
Jellemző, hogy az adófizetők pénzén élősködő helyi cigány önkormányzat (maffia) ellentüntetett. Persze hiába. A lényeg, a helyi magyar összefogás sikeres volt, egy súlyosan mokkafertőzött faluban is, amely példával szolgálhat az egész hazának.
Orosz Mihály Zoltán, az 1800 lelkes szabolcsi település (Kuruc.info: jobbikos, e tényt, ismét hangsúlyozzuk, a narancsos lap “elfelejtette" megírni) polgármestere az MNO érdeklődésére néhány részletet ismertetett abból a folyamatból, amellyel másfél év alatt ezeket az eredményeket produkálni tudták. Orosz szerint minden azzal kezdődött, hogy a sok panasznak eredménye lett, és lecserélték a helyi körzeti megbízottakat, akik meglehetősen kényelmesen dolgoztak, volt, amikor a hívás után öt órával jelentek csak meg a bűntett helyszínén. A polgármester szerint ezek a rendőrök ,,misztifikálták" az érpataki bűnözőket, és azt hangoztatták, hogy oda nem is érdemes kimenni, ott úgysem lesz meg a tettes.
Most az öt új rendőr közül ketten állandóan a településen járőröznek, és a polgármester szerint is jól teszik a dolgukat. Itt nem divat ama országosan jellemző hozzáállás, hogy 20 000 forint értékhatár alatt bajlódjon csak a jegyző a szabálysértésekkel, hajtsa be a behajthatatlan büntetéseket. Tettenérés esetén akár 2 ezer forintos ügyben is rendőri intézkedés történik - erre egyébként a rendőrnek lehetősége is van -, és esetenként a 72 órás elzárás után bíróság elé is kerülhet az elkövető. Orosz nagy jelentőséget tulajdonít annak is, hogy a településen minden szabálysértést rögzítenek. Ennek köszönhetően a ,,hivatali cirkuszolások" is megszűntek. A polgármesteri autóban is mindig ott van a kamera, a fényképezőgép és a diktafon, de kameráznak a július elsejétől csatasorba állított mezőőrök is, akik a településvezető szerint akár éjjel is figyelik a veszélyeztetett helyeket. Eddig 180 esetben intézkedtek, meg is szűnt a korábban mindennapos (Kuruc.info: a minden bizonnyal eszkimókhoz köthető) tolvajlás az érpataki határban.
Érpatakon gyakorlatilag megszűnt a garázdaság és a másokat zavaró, megbotránkoztató részegeskedés is. Önkormányzati rendelet tiltja a közterületi szeszfogyasztást, és ezt a hivatal szigorúan be is tartatja. Orosz csak egy esetet említ: augusztus 20-án ünnepelték a helyi cigányok a romagyilkosságok tetteseinek elfogását az egyik kocsma előtt. Este tízkor érkezett hozzá a panasz a hangos zene miatt. Kétszer figyelmeztette is a kocsmárost, de néhány perc múlva ismét hangos volt a társaság. Harmadszorra már a rendőrök érkeztek a helyszínre, akik véget is vetettek az élő zenével kísért mulatozásnak. Ugyanakkor a polgármester azt is elmondta: büszke arra, hogy bár az érpataki romák is járőröztek az augusztusi félelem napjaiban, de a településen nem volt önbíráskodás, nem szorítottak le egyetlen autót sem.
Ezek után Orosz büszkén számolt be arról is, hogy míg korábban az idősek nem mertek a boltba sem elmenni, mert közben kifosztották a házukat (Kuruc.info: nyilván a norvégok), most nyugdíjasklubba járnak gyógytornára, és az asszonykórusban énekelnek. Fontosnak tartotta megjegyezni azt is, hogy kivilágítatlan biciklist sem lehet látni már a faluban. Ezt úgy oldották meg, hogy biciklilámpákat vásároltak, melyeket a rendőrök osztogattak egy hónapig a szabálysértőknek. Csak ezután kezdtek volna büntetni, de erre már nem volt szükség Érpatakon.
Végül kérdésünkre a települést 2005-től vezető Orosz Mihály Zoltán elmondta, hogy természetesen sokszor megfenyegették, egyszer majdnem a szemét is kiverték, de szerinte belátták már, hogy nem érnek el semmilyen eredményt ezekkel a módszerekkel.
Kuruc.info vélemény: A fentiekből jól látható, hogy van megoldás. Jórészt nem is a pénzen, hanem a hozzáálláson, a tenni akaráson múlik az egész. A Jobbik azt hirdeti: ha hatalomra kerül, felszámolja a cigánybűnözést. Sokan kétkedhettek ebben - egészen idáig, ugyanis itt a bizonyíték, hogy megoldható a probléma. Egy polgármesternek igenis van eszköz a kezében, amivel élhetővé és biztonságossá teheti települését.
Ne feledjük, hogy évek óta fideszesek irányítják az önkormányzatok többségét, a polgármestereik mégsem tettek semmit - noha bőven lenne rá lehetőségük, hogy gátat szabjanak a féktelen segélyezésnek és a megélhetési szaporodásnak, hogy fellépjenek a mindenkit terrorizáló cigány famíliákkal szemben - de nem... Ők mélyen hallgatnak ez ügyben - szemben mondjuk Szepessy Zsolt (Monok), Mali Zoltán vagy Orosz Mihály (Érpatak) polgármesterekkel. Ezt nem árt szem előtt tartani a következő választásnál. Ha a Fidesz nyer, azt fogják tenni a cigányügyben, amit eddig: semmit. A jobbikos polgármester viszont velük szemben hamar rendet vágott saját településén.
Orbán Viktor a mai napig (!) tagadja a cigánybűnözés létét, ráadásul a soraikban a Parlamentben egy börtönt is megjárt köztörvényes cigánybűnöző található Farkas Flórián személyében, aki “rejtélyes" módon a gengszterváltás után köztársasági kegyelemben részesült, és megúszta az újabb sikkasztását felelősségrevonás nélkül... Persze az ügyet 30 évre titkosították.
(Kuruc.info nyomán)
Szerkesztői megjegyzés:
A Kuruc.info véleményének a szaporodást illető részét elutasítom. Minden népnek joga van a szaporodásra, eléggé szomorú, hogy hazánk magyar lakossága előtérbe helyezi a kényelmét, karrierjét. Nemrég egy fiatal nőismerősöm arra a kérdésre, hogy (lévén ifjú házasok): “mikorra várják a gyermekáldást?", a megélhetési biztonságot emlegette. Megjegyzem, kiváló munkahelye van (elsőszámú vezető ott), és remek körülmények között élnek, különösen, ha idehozom sok honfitársunk, családfenntartó helyzetét. Amikor megemlítettem, hogy ez nem csak pénz kérdése, hiszen én egyedül neveltem fel gyermekemet, megszégyellte magát. Az úgynevezett “megélhetési szaporodás" nem a cigányság bűne, hanem a hazai oktatási, szociális és segélyezési rendszeré! Ellenpélda is van. Éppen tegnap volt az MTV1 regionális adásában, hogy a bagaméri - nagyon rendes - cigány családok nem tudják óvodába adni gyermekeiket, mert a település képtelen új óvodát építeni, a meglévő már alkalmatlan több gyerek fogadására. A szintén bűnös pályázati rendszerben a falu évek óta nem kap lehetőséget (kész tervekkel) új intézmény építésére.
2007-ben magam is ott voltam az érpataki Árpád-évi megemlékezésen. Akkor a falu lakói nagyon panaszkodtak az áldatlan állapotok miatt, de láthatóan bíztak a polgármester úrban. Akkor valóban nagy vircsaftot rendezett a helyi cigányság a felvonulás és megemlékezés ellen. Nagy rendőri erők voltak jelen. Örömmel hallom, hogy mára helyre állt a rend! Ez is bizonyíték arra, hogy ha erős akarat van egy közösség vezetőjében és tagjaiban, akkor a társadalmi együttélés békessége biztosítható, s nem igaz, hogy kibékíthetetlen ellentétek vannak Magyarország lakói, nemzetiségei között. A magyar nép mindig is befogadó, szeretetteljes volt, s törekedett a békés együttélésre.
(szerkesztő)
Nemzeti InternetFigyelő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:44:06, vasárnap
|
| |
| |
Stoffán György: Emlékezünk...
2009/10/04
Vajon mit szólna ma az a sok száz áldozat, akiket a Habsburg-ház irtott ki 1848 után? Mit szólna a mai ,,Magyarországhoz" az a tizenhárom, aki az aradi sáncban, a hazaáruló Tichy vezényszavára távozott az Örök Hazába? Mit szólna ma az a sok ezer magyar hazafi, aki 1944-ben a haza védelméért került a zsidók által kisajátított náci táborokba, majd 1945 után a máig elhallgatott, vagy csak alig emlegetett, és a náci haláltáboroknál millióval több emberéletet követelt szovjet koncentrációs táborokba? Mit szólna a mai ,,Magyarország" miniszterelnökéhez és parlamentjéhez Batthyány, Damjanich, Knézič, és ezernyi társuk...?
Talán maguk választanák a megváltó halált azon elkeseredésükben, hogy áldozatuk szemmel láthatóan fölösleges volt. Mert Magyarország ma már nem létezik. Mert Magyarország saját hibájából számolja fel magát, irtja ki állami támogatással a nemzetet, s a társadalom, amelyet ma láthatatlan bakó kezére ad az ország parlamentje, még mindig hisz saját gyilkosainak.
Assisi Szent Ferenc napján írom e sorokat... annak a gyermeki lélekkel megáldott Ferencnek napján, aki 800 éve alapította a ferences rendet, s aki szeretettel és odaadással volt embertársai és Isten iránt. És ez a szerzetesrend ma is működik, ma is ugyanazt a szeretetet sugározza, mint az alapító Szent Ferenc idején. Mire is bizonyíték tehát, e rend csodával határos, vagy egyenesen csodaszámba menő megmaradása? Arra, hogy csak Istennel és hittel lehet megmaradni ebben a világban. Még akkor is, ha oly sok kín és szenvedés tiporta e nyolcszáz év alatt Szent Ferenc fiait, s akkor is amikor betiltva, minden remény nélkül álltak a világ forgatagában, s szenvedtek a Duna-csatornánál, vagy verték agyon e rend tudós tagját lapáttal... mint Boros Fortunátot, a csíksomlyói házfőnököt és történettudóst. A rend él, virágzik és magyarságra, hitre tanítja Budától Esztelnekig mindazokat, akik odafigyelnek szavára.
A Gyulafehérvári Érsekség alapításának 1000. évében írom e sorokat... Ma latin nevén emlegetik a Kárpát-medence kereszténységének eme fellegvárát, amely nem kevesebben tűrt el - históriáját olvasva -, mint az ott szolgálók... A történelem kegyetlenkedései söpörtek végig a Szent István alapította érsekségen, amelyet kifosztottak sokszor és sokan, amelynek érsekét, korábban püspökeit meghurcolták, bebörtönözték, vagy épp Alvincen lőtték, vágták agyon, mert a birodalom, a császár úgy kívánta. Később bocskoros hordák vérengzésétől és vallási háborútól volt hangos, halálsikolyos ez az intézmény, majd mély szomorúság tört rá, amikor püspökét börtönbe zárták, házi őrizet alá vonták, de ekkor is belőttek rá ellenségei a csendes évezredes kertbe, ahol házi őrizetét töltötte. Ma pedig? Őeminenciája Rab János, alias Ioan Robu, a Kézdivásárhelyen született bukaresti érsek beszélt - Gyulafehérvárott - magyarul!
Mit is bizonyít ez Kedves Olvasóm? Azt, hogy csak istennel és hittel lehet megmaradni ma éppen úgy, mint ezer évig Gyulafehérvár. S csak szeretettel, Istenben való bizalommal lehet és kell énünk ahhoz, hogy az erkölcstelenséget, az ostobaságot, és az embertelenséget túléljük, átéljük, és mi segíthessünk azokon, akik minket akarnak, akartak elveszejteni. Gyulafehérvár olyan ősi hitbéli bástyánk, amelynek lehet, hogy falait megremegtette az ellenség ezer esztendeje tartó ágyúzása, de szétrombolni soha nem sikerülhet. Mert hittel, diplomáciával és szeretettel kormányozta és kormányozza a mindenkori püspök, érsek...
Arad véres hajnalának emlékezete előtt két nappal írom e sorokat. Látom a hajnali homályban dobszó mellett szekéren kivonszolt halálraítélteket. Látom a papokat, akik megrendülve kísérték e bátor hősöket a vesztőhelyre. És látom az elszántságot e csodálatra méltó emberekben, akik utolsó perceikben is a Hazát éltetik, akik egy csöppet sem ijedtek meg a rájuk váró hóhértól, és a halál gondolatától. Mert tudták, hogy amit cselekedtek, és vállaltak cselekedeteikért, az örökérvényű és példamutató. A Hazáért, és a nemzetért, a szabadságért és a függetlenségért vívott harcuk Isten nevében vívott harc volt. Ki-ki közülük saját papjánál talált hitében vigasztalást, s zokszó, káromkodás nélkül költöztek el abból a világból, amelyben kiharcolták maguknak az örök életet. Hiszen nincs nagyobb cselekedet, mintha valaki életét adja barátaiért - mondta Jézus. És ők életüket adták... Mire is bizonyíték mindez? Miben is ad erőt nekünk a modern Sodoma és Gomora, a hazaárulás, a hit nélküliség, az istenkáromlás világában az aradi vesztőhely, borongós hajnala? Bizonyíték arra, hogy Isten és hit nélkül nem lehet túlélni, élni, és erősnek, kitartónak hazát szeretőnek lenni. Erőt pedig mindhárom emléknapból meríthetünk. De annak is csak Istennel van értelme, Istennel van jelentősége és Isten által lehetünk olyanok, amilyeneknek Ő teremtett bennünket. Mert Ő gyermeki lélekkel áldott meg, amely lélek megőrzése és építése, szeretete, és bizalma eljuttat Istenhez... Isten által.
Ma, amikor ünnepeink és emléknapjaink is hazugságoktól, politikai beszédektől keserednek meg, kicsit magunkba kellene szállnunk. Végig kellene gondolnunk az elmúlt századok és évezredek történéseit, eseményeit, gondolatban el kellene beszélgetnünk az Istenért, nemzetért és hazáért áldozatot vállalókkal, és Istenhez fordulva, még ellenséginket is szeretve és értük is fohászkodva kell megtalálnunk nemzetünk üdvét, felemelkedését, erkölcsi megtisztulását. És fel kell ismerni végre, hogy hit nélkül, Isten szeretete nélkül és Istenbe vetett hitünk nélkül nincs megmaradás... illetve... Csak vele és általa, van! Hiszen erre tanít minket az ezer esztendős Gyulafehérvár léte és erősödése, erre tanít Szent Ferenc 800 éves, és máig életerős rendje, s erre tanít az az áldozat is, amely Arad várfala tövében végeztetett be. Csak egy kicsit szakadjunk ki a politikából, a mindennapok terhes, és megalázó monotóniájából, s tegyük ünneppé, magyarrá, Istent dicsérővé, imádságossá napjainkat, hogy azután mint Hunyadi János, a ferences Kapisztrán János mellett felvehessük tiszta lélekkel a példamutatás kardját, amellyel győzelmet arathatunk Isten nevében... az oszmánok ... a mai ocsmányok fölött! Tiszta lélekkel és erkölcsileg is megújulva... Isten erejében.
Talán mást várt a Kedves Olvasó, eddigi harcias és sokszor szeretetet alig vagy egyáltalán nem sugalló cikkeim után... Azonban, olykor magam is elgondolkodom, s beszélgetek Istennel, hőseinkkel... s amikor bizonyítékot látok arra, hogy békével és szeretettel is meg lehet maradni, akkor kötelességemnek érzem, hogy elmondjam. Hiszen mindennek megvan a maga ideje és helye! A Te Deumnak is... És ez a nap a Te Deum napja volt...
Stoffán György
Főmunkatárs - Európai idő
Nemzeti InternetFigyelő
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:36:26, vasárnap
|
| |
| |
Stockholm-szindrómára fel!
2009. október 04. vasárnap, 18:35
1973-ban Stockholmban két fegyveres ember megtámadott egy bankot, túszul ejtettek négy banki dolgozót, majd öt és fél napig fogva tartották őket.
Az összezártság alatt a túszok megkedvelték fogvatartóikat, annyira hogy kiszabadulásuk után gyűjtést rendeztek jogi védelmükre, sőt egy túsz később el is jegyezte magát az egyik bűnözővel. Az eset után nevezik az áldozatoknak az őket terrorizálók iránti vonzalmát Stockholm-szindrómának. A lélektani magyarázat szerint a szindróma kialakulása a védekezés egyik formája. Az áldozat jól tudja, hogy sorsa fogvatartójának a kezében van, ezért megpróbálja elérni, hogy az illető elégedett legyen vele, mert így talán több esélye van a túlélésre.
Döbbenetes, ha néhány szerencsétlen ember válik áldozattá, és túszejtőjének csodálójává. De még döbbenetesebb, ha egy egész ország lelke hajlik erre a fajta lelki védekezésre. Szeptemberi közvélemény-kutatási adatok (Századvég és Forsense) szerint nőtt a szocialista politikusok és Bajnai népszerűsége. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy említett személyek túszejtők lennének, inkább talán bántalmazók, mert ocsmányul bánnak az ország népével. Liberális ötleteket megvalósítva szétverték az oktatást, az egészségügyet, a civil szervezeteket, a vállalkozásokat, vastagon adóztatják a munkaadókat és a munkavállalókat, tőlük aztán nyugodtan utcára tehetik a hiteleiket önhibájukon kívül fizetni nem tudó családokat, az államadósságot csúcsra vitték, a rasszizmusnak hihetetlen ereje támadt, páratlan végkielégítési és off-shore botrányok, Zuschlag-ügyek fémjelzik működésüket, és...
És a népnek ez kezd tetszeni.
A nép persze nyilván belátta, hogy egyelőre nincs szabadulás és kénytelenségből beleszeretett bántalmazóiba. Mégis más az, ha a bántalmazó legalább könyörtelenül végigviszi az elképzeléseit, nem lacafacázik. Fel lehet nézni rá. Hát még ha kedveskedik és távhő árat is csökkent. Ja, hogy igazából mégsem csökkent, az más kérdés, de legalább gondolt ránk.
Sose fogunk kikecmeregni ebből a bajunkból, mert igényünk van arra, hogy legyen egy bántalmazó a közelben. Az Orbán-kormány annak idején nem volt elég durva, ezért sok hülyeséget csinált. Adókedvezmény a családoknak, gazdasági fellendülés, hazai vállalkozók támogatása és egyéb disznóságok nyomhatták volna a lelkiismeretüket, ha lett volna némi szégyenérzetük. De, ahelyett, hogy piruló orcával erőt vettek volna magukon, még rá akarták erőltetni a népekre a komfortos, biztonságos élet átkos ítéletének végrehajtását. Na, ebből aztán nem kértek a népek, inkább jöjjön a szívatósereg, ha lehet kétszer egymás után, ám a közvélemény-kutatási adatok alakulását szemrevételezve, még az is lehet, hogy harmadszor is rájuk kívánunk.
Negyedszerre, bármennyire is szeretnénk, nem sikerülhet, három cikluson átívelő szocialista ténykedés után Magyarország megszűnik létezni. De ki bánja? Addig is Stockholm-szindrómára fel!
Koronics Márton -gondola.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:33:35, vasárnap
|
| |
| |
Gazdag István: Jobbról jön a vihar...
ultrajobb,,Nem az új lárma kitalálói, új értékek föltalálói körül forog a világ: csöndben forog. (...) A legcsöndesebb szavak hozzák el a vihart. Galamblábon hordozott gondolatok irányítják a világot."
(Nietzsche: Imígyen szóla Zarathustra)
Az utóbbi két évszázad történelmét rendszerint úgy értékeli az ellenforradalmi, lényegében katolikus inspirációjú gondolkodás, mint amelyben kitalálták, ,,legyártották" és végül a ,,csúcsra járatták" a modern világ elnevezéssel illetett egyetemes civilizációs kategóriát. Tény viszont, hogy eme gondolkodás általában csupán felületes és szilárd doktrinális kereteket nélkülöző megállapításokat fogalmaz meg a felvilágosodás előtti időszak vonatkozásában.
A Tradíció világát kérlelhetetlen logikával leromboló s romjain a modern világot felépítő folyamatok globális értékelésével kapcsolatos eme történelmi rövidlátás akadályozza meg a jelenkori (a szó elméleti értelmében vett) ellenforradalmárt abban, hogy abszolút, radikális és koherens módon jobboldalinak érezhesse magát, olyasvalakinek, aki ,,messziről jön", aki az európai civilizáció legmélyében gyökerezik, és aki éppen ezért ahelyett, hogy elcsüggedne az intézményesített felforgatás mindennapos látványától, titkos ujjongással tapasztalja felbomlásának nyilvánvaló jeleit. Valójában ugyanis éppen akkor lépett a modernitás a visszafordíthatatlan hanyatlás fázisába, amikor ,,minden a legnagyobb rendben lévőnek látszott, és a Tudomány égisze alatt ünnepelték a haladás győzedelmes menetelését" (Julius Evola, Chevaucher le tigre, Paris 1964, p. 31.).
1914 nemcsak a XX. század tényleges befejeződését jelezte, hanem a felforgatás erőinek azon elhatározását is, hogy egyszer s mindenkorra végezzenek a központi hatalmakkal, a Tradíció, vagyis (modernül szólva) a ,,barbarizmus", a ,,babona" és az ,,autokrácia" utolsó történelmi bástyáival. Csakhogy a Nagy Háború lövészárkaiban, az összes kispolgári bálványt és mítoszt elsöprő elementáris energiák nyomása alatt egy új embertípus kovácsolódott ki, amely - önmagára ébredve - már nem érezte magát otthon abban a világban, amelybe beleszületett, s ezért elhatározta, hogy lerombolja azt. Ez volt a fasizmus mint európai jelenség, ez a megmagyarázhatatlan zárójel a végtelen ,,haladás" történetében, amelynek a végső tévedése még ma is az marad, hogy vereséget szenvedett.
Az ördögűzés azonban, amelyet egyforma elánnal folytatnak marxisták és liberálisok, vagyis a reálbaloldal és a pszeudojobboldal (e téren is) szövetséges képviselői, úgy tűnik, mégsem akadályozza a fantomokat abban, hogy újra kísértsenek. Mert hiszen a modernitás ismét csak válságban van, és ez alkalommal a tünetek immár krónikusak. Ezért fog újra elkerülhetetlenül felmerülni a modern világ elleni totális lázadás kérdése. Szándékosan utalunk itt a Renato del Ponte által ,,a modern idők utolsó nagy reakciósának és a jövendő új jobboldal első prófétájának" titulált Julius Evola (1898. május 19. - 1974. június 11.) fő művének a címére. Ennek a nagyközönség előtt még jórészt ismeretlen és önmagát radikális elméleti állásfoglalásaiból következően (az eredeti olasz kifejezéssel) ultrajobboldalként definiáló irányzatnak a lényegi ismérveit senki sem fogalmazta meg frappánsabban, mint Evola egyik ifjú és tragikusan korán elhunyt követője, Adriano Romualdi, ekképpen: ,,Jobboldalinak lenni annyit jelent, mint először is: felismerni a francia forradalomból kinövő irányzatok felforgató jellegét, legyen szó liberalizmusról, (parlamentáris) demokráciáról vagy szocializmusról; másodszor: meglátni a racionalista, progresszista, materialista mítoszok dekadens természetét, melyek a plebejus civilizáció hatalomra jutását, a mennyiség uralmát, a szörnyűséges, arctalan tömegek zsarnokságát készítik elő; harmadszor: az államot szerves totalitásként fogni fel, amelyben a politikai értékek elsőbbséget élveznek a gazdasági struktúrákhoz képest, és ahol a ,,mindenkinek azt, ami megilleti" elv nem a priori, hanem minőségi egyenlőtlenséget jelent; negyedszer: magunkévá tenni azt az arisztokratikus, hívő és harcias szellemiséget, amely az európai civilizációt jellemezte és - eme spiritualitás és értékei nevében - felvenni a harcot Európa dekadenciája ellen." (Idee per una cultura di Destra, Roma 1973, p. 6.).
A hiteles jobboldaliság eme négyes posztulátumából az utolsó pont a legfontosabb, amelynek szigorúan alá kell rendelni a többit, mert a jobboldali embernek - ma és holnap még inkább, mint tegnap - mindenekelőtt homo religiosusnak kell lennie, persze nem a kifejezés általánosan bevett értelmében. Evola ezt így fogalmazta meg: ,,Az élet valóban heroikus felfogásához szükség van a vallásos tényezőre. Éreznünk kell magunkban annak a nyilvánvalóságát, hogy ennél a földi életnél létezik egy magasabb (rendű) élet. Ennek a szellemiségnek azonban nincs szüksége kötelező dogmatikus megfogalmazásokra, sem egy adott vallásos hitre."
Nietzschét megidézve itt és most kell ugyanakkor eloszlatni a ,,leghosszabb ideje tartó félreértést": a kapitalizmus és a marxizmus - mint egymással látszólag szemben álló, ám egymással valójában megtörhetetlenül szolidáris, mivel ugyanabból az öntőformából származó ideológiák - sajátjának számító homo oeconomicus ellen fellépő szellem totális lázadását nem a zsidókereszténység elaggott nosztalgikusai testesítik meg. Az ultrajobb az eredethez való visszatérés hosszú és csöndes menetelése során oly messzire jutott, hogy ma már a lehető legtisztább módon tud különbséget tenni az artfremd, vagyis a közösségtől (az indoeurópai népek közösségétől) idegen és az arteigen, azaz a közösséghez tartozó között. Nietzsche nyomán teljesen világos számára, hogy az európai szellemiségtől alapvetően idegen a kereszténység, mert hiszen ,,a keresztény isten nem más, mint a kozmopolitává vált zsidó isten: a premisszáitól megfosztott konklúzió".
Az ultrajobboldal híve, aki tehát manapság egyedüliként mondhatja magát joggal autentikusan európainak, saját maga és világa legélesebb képét a jelenkori Gottlosigkeit sivár sztyeppéin túl - amikor már ,,Európa elveszítette a stílus görög ösztönét, a büszke tartás római értelmét, a fausti önhittség boldog szemtelenségét" (Pierre Krebs, Létharcban, Budapest 1999) - minden antropomorfikus és humanista látomás határozott elvetésében találja meg. Ebben ő az egyedüli ,,igaz" (a szó nietzschei értelmében), aki csupán a valóság ,,szövegét" akarja olvasni, s a valóságot teszi meg oktatójául, nem pedig ,,előítéleteink prókátorát", ahogy mindegyik ideológia szolgálói teszik.
Az eredeti indoeurópai szellemiségre ráébredve az ultrajobboldali felméri azt a végletes elidegenedést, amelyet az európaiak elszenvedtek, leereszkedve a jelenlegi ,,sötét kor", a Kali-yuga végéig tartó ciklikus visszafejlődés fokozatain. Az egyéni és közösségi létezés valamennyi szintjén a ,,mások világában" érzi magát - idegennek a saját hazájában is -, a legmegalázóbb diktatúrának, a számára legelviselhetetlenebb zsarnokságnak, az anyagi javak mindenhatóságának, az Aranyborjú imádatának alávetve.
Az indoeurópai Weltanschauung és a modern világkép között áthidalhatatlan a szakadék és totális a szembenállás. Egyik oldalon az Androkrácia, ,,az egyetemes logoszként, minden emberi és isteni erő együttműködéseként felfogott Rend, mint a legemelkedettebb ügy, amelynek nevében állandó harc folyik a kötelességszegés erői ellen" (Adriano Romualdi, Sul problema di una tradizione europea, Palermo 1971, p. 12.) egy dinamikus perspektívában; az állam mint az organikus egységbe szervezett társadalom megjelenési formája; a törvény és a kaszt mint a társadalmi rend támaszai és az egyén ,,saját természetére" alkalmazott érvényesülési eszközök; a Birodalom mint a látható és láthatatlan erők egységének földi szimbóluma.
Másik oldalon a Ginekokrácia, a nőies értékek inváziója (egyetemes testvériség, béke, szeretet, promiszkuitás, kényelem, az anyagi javak fontossága stb.); a gazdaság elsőbbsége a politikához képest; a formális demokrácia álarca mögé bújt plutokrata oligarchiák uralma; a tudomány idealista optimizmusa, ami kizárja a tragikumot stb. Röviden tehát a világ történelme - legalábbis a ,,röntgen-szeműek", vagyis azok számára, akik a látszat mögött képesek meglátni a valót - nem más, mint ,,az Apák rendjének, a differenciáltság és hierarchia rendjének, a forma anyag fölötti uralmának, közösségi és áldozatvállaló értékeinek a folyamatos eltűnése az Anyák rendjének, az anyag forma fölötti uralmának, valamint univerzalista, hedonista és haszonelvű értékeinek a javára" (Philippe Baillet, ,,Science moderne et Tradition: naissance d'une nouvelle gnose ou pseudo-ésotérisme?, in Totalité, Párizs 1977).
Az ultrajobb híve ennek következtében abszolút ellenérzéssel és radikális elutasítással viseltet mindazzal szemben, amit számára a modernitás képvisel, s amit Evola mindenekelőtt három pontban illetett kritikával. Pro primo, szervetlen jellege miatt. Evola (Spengler nyomán) leírta azt a folyamatot, amely ,,a kezdeti organikus életformától, ahol a minőség, a spiritualitás, az élő tradíció és a rassz dominál, a lelketlen, nehéz, urbánus formákig vezet, ahol, éppen ellenkezőleg, az elvont intellektus, a gazdaság és a pénz(ügyek), a gyakorlatias szellem és a tömegek világa uralkodik (op. cit., p. 258.), és leleplezte a ,,radikális irrealizmusát és alapvető szervetlenségét mindannak, ami modern", hozzátéve, hogy ,,belül éppúgy, mint kívül, semmi sem lesz többé már élet, minden csak konstrukció lesz..."(Révolte contre le monde moderne, Brüsszel-Montréal 1973, p. 432.). Pro secundo, uniformizálódása és ennek paradox következményeként, szeparációja miatt. Evola éles különbséget tett tradicionális egység és modern egységesülés között, az előbbit egymással szervesen összekapcsolódó személyiségek, az utóbbit atomizált egyedek alkotván. Ugyanakkor azt is felmérte, hogy a természetes határoknak a technikai haladás és a tömegturizmus mint egyfajta ,,deviáns neonomadizmus" következtében történő eltűnése nem a ,,szocialitás" újjáértékelését hozza el, hanem annak egy újbarbárságban való teljes elszegényedésébe fog torkollni. Pro tertio, Európa-centrizmusa miatt. Manapság, amikor kontinensünkön egyre divatosabb az úgynevezett etnomazochista (Guillaume Faye) szemléletmód, amelynek egyik jellemző megnyilvánulása mindannak a lebecsülése, amit az európai ember valaha is létrehozott, és amikor egyfajta hallatlanul ostoba és naiv kulturális ,,újbalosság" - belefáradva a társadalmi praxis szintjén begyűjtött sorozatos kudarcaiba - a harmadik világ marxo-freudista ,,evangelizálását" célozta meg, nem árt arra emlékeztetni ennek retardált képviselőit, hogy René Guénon már 1927-ben (La crise du monde moderne), Julius Evola pedig 1934-ben (Rivolta contro il mondo moderno) kategorikusan elvetette a nyugati szellemiség neokolonialista indíttatású világexportját, és Spengler nyomán mindketten a ,,civilizációk relativizmusának" a tézisét vallották (amelyet Evola a dualista civilizációs felfogással egészített ki, a Tradíció világát, illetve a modern világot tekintve a civilizáció két alaptípusának).
Kérdés persze, hogy az ultrajobb mennyiben tudja majd megtalálni elméletének a gyakorlatát, azaz részt tud-e venni ,,a rendszerellenes egységes harcban a rendszer felforgatásáért" (Giorgio Freda, La disintegrazione del sistema, Padova 1970, p. 71.). Raymond Abbelio szerint ugyanis ,,valódi forradalmat csak egy konzekvensen gondolkodó és bátor kisebbség tud végrehajtani, amely képes állandóan ébren és kordában tartani törekvéseit, és amely a harcban kovácsolja ki vasakaratát; egy olyan kisebbség, amely magáénak tudja a nép csöndes beleegyezését. Egy kisebbség, amely egyszerre elit és párt, vagyis hierarchikusan felépített testület, amelynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy cselekvéssé változtassa az elképzeléseket, valamint arra is, hogy összfrontos harcot folytasson" (André Mahé és Georges Soules, La fin du nihilisme, Párizs 1943).
A kérdésre a válasz a koherencia oldalán keresendő, amit az ultrajobb emberei a saját világnézetüknek tudnak, vagy nem tudnak adni. Ha valóban képesek lesznek arra, hogy egy igazi “weltanschauulicher Stosstrupp"-ot alkossanak (vagyis egy világnézeti szakítást megvalósító csapatot), ha szó szerint, habozás és alibik nélkül képesek követni Evola tanítását a természetes kötelékek szükségszerű elszakításáról (a házasság és az utódnemzés elutasítása, minden polgári morál megvetése, az önmagunkkal és a világgal szembeni minden ,,szakítási" kísérletre való abszolút készenlét), akkor az lesz a sorsuk, hogy zászlót adjanak - az egyetlen olyan zászlót, amelyért manapság érdemes még élni és harcolni: a Tradíció zászlaját - a még most is vitális energiákkal rendelkező, ,,ügy nélküli, valódi lázadók" mindegyikének.
A világtól való kontemplatív (de nem inaktív!) eltávolodásra, az átlagembert jellemző földhözragadt látásmódtól való elrugaszkodásra, az elmélyült és egyúttal megtermékenyítő meditáció sine qua nonjának tekinthető ,,felülemelkedettség" állapotának az elérésére valóban nagyon kevesek - csak a legkiválóbbak - voltak (és lesznek) képesek, köztük elsősorban is Friedrich Nietzsche (1844. október 15. - 1900. augusztus 25.), akiről hatalmas életművének egyik legjobb ismerője, Giorgio Colli mondja: ,,Nietzsche az az egyén, aki egyedüliként emelte föl a létről alkotott gondolataink globális szintjét, ami az őt körülvevő emberektől és dolgoktól való kíméletlen elszakadás révén sikerült neki, olyannyira, hogy kénytelenek vagyunk az általa megszabott szintről indulni. Azoknak, akik megszabadultak láncaiktól és nem ismernek el egyetlen zsarnokot sem a tudás és az élet arénájában, egyedül ő számít." A nietzscheánus-evoliánus ,,abszolút készenlét" állapotának szépirodalmi vetülete - többek között - Henry de Montherlant-nál is fellelhető, amikor azt írja, hogy ,,egy átlagférfi nyugodtan megnősülhet. Ha egy kissé kivételes férfi nősül, jaj neki! A nagy férfiak házassága lényük szégyenletes része. A nő a gondok forrása, s egy kivételes férfi szellemének szabadnak kell maradnia. (...) Külföldön élni, egy távoli expedícióban részt venni, kolostorba vonulni, mindezt nem kell megtennem, de éreznem kell, semmi nem akadályoz meg abban, hogy megtegyem." Sacha Guitry még sarkosabban fogalmaz: ,,Egyes férfiak azt kapták, amit megérdemeltek. Mások agglegények maradtak." A gondolat kvintesszenciáját azonban Paul Morand nyújtja, aki szerint ,,a házasság: egy nővel több, egy férfival kevesebb..."
Persze a primordiális Tradícióra, mint olyan metahistorikus realitásra való állandó hivatkozás, amely nélkül nincs semmi, terméketlen múltbamerengésre, a régmúlt karikatúraszerű megidézésére is vezethet. Ez a fajta steril, a Spengler által leírt ,,másodlagos vallásosság" jegyeit magán viselő és a modernitás három fő bűne (intellektualizmus, sznobizmus, konformizmus) által megfertőzött tradicionalizmus messziről elkerülendő zsákutca az ultrajobb hívei számára.
Ugyanakkor a jövendő ultrajobboldalának egyszer s mindenkorra szakítania kell azzal a felfogással is, amely az éppen aktuális szélsőjobboldalt tekinti privilegizált akcióterepének. Ellenkezőleg: mind az eszmék, mind az egyének szintjén el kell szakítania azt a köldökzsinórt, amely a klasszikus szélsőjobbhoz köti. Moeller van den Bruck elméleti síkon fogalmazta meg ezt az igényt: ,,Ennek a forradalomnak, amelyre várunk és amelynek minden politikai forradalom előtt kell járnia lelki előkészítésként, semmi köze sincs ahhoz a lázadáshoz, amelyet már magunk mögött hagytunk, viszont sok köze van ahhoz a forradalmisághoz, amely bennünk van és önmagunk ellen fordul, és amely még előttünk áll" (Das Dritte Reich, Berlin 1926).
Az evoliánus ,,differenciált férfi" nem ismeri az elvakult szenvedélyt, a vak gyűlöletet, az infantilis előítéletet, és a régi idők frízeinek mintájára ,,nagy szívvel és világos tekintettel" (rüm hart, klar kimming) kell rendelkeznie. Ha végül is az ultrajobbosok képtelenek lesznek megtenni a ,,nagy ugrást", és nem tudnak szakítani ezzel a rögeszméihez mániákusan kötődő, ásatag miliővel - és a gyakorlat bizony azt mutatja, hogy a szakítás sokkal könnyebb szavakban, mintsem tettekben -, akkor előbb-utóbb maguk is óhatatlanul a Rendszer támaszaivá válnak, akár mint a ,,tőke fegyverhordozói", akár mint a ,,Nyugat védelmezői", ami tulajdonképpen egyre megy. Adriano Romualdi szerint ,,a hagyományos európai (szélső)jobboldal hátrányos helyzetét a többi politikai erővel szemben éppen az okozza, hogy képtelen az időkhöz igazodó alternatívát ajánlani. Mondjuk ki nyíltan: csatakiáltásai, jelszavai, szimbólumai és témái ma már jórészt túlhaladottak, gyakran patetikusak, néha pedig egyenesen nevetségesek" (La Destra e la crisi del nazionalismo, Il Settimo Sigillo, Róma 1973).
Az ultrajobb manapság még csak egy eszme, amely elfojtva izzik néhány merész agyban, ám amelynek egyre növekszik az esélye arra, hogy elérje az ifjúság legradikálisabb rétegeit és előkészítse az utat egy szellemi, kulturális és politikai forradalom számára, amelyre parancsoló szüksége van Európának a homo oeconomicus és a merkantilizmus fölötti győzelem kivívásához. Az ,,új ember" felbukkanását azonban nem segítjük elő a burzsoázia-proletariátus megkövesedett sémájába való bezárkózással. Ha ,,a proletariátus árnyékként követi a kapitalista termelési módot" (Marx dixit), akkor ez azt jelenti, hogy burzsoázia és proletariátus két szétválaszthatatlan realitás, és lehetetlen megszabadulni az egyiktől megőrizve a másikat. Az igazság az, hogy nem lehet úgy legyőzni a kapitalizmust, hogy a lelkünk mélyén szeretjük: ,,...azáltal, hogy rábízta a kapitalizmusra saját aspirációi megvalósításának feladatát, Marx lelke mélyén szerette a kapitalizmust. Marx, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, egy pozitív és affirmatív magatartást tanúsított a kapitalista világ minden lényegi tényezőjével szemben" (Werner Sombart, Le capitalisme moderne), vagyis nem lehet úgy megtörni a pénz és a gazdaság diktatúráját, ha önmagunk hatalmas fontosságot tulajdonítunk ezeknek a tényezőknek a társadalmak fejlődésében; nem állíthatunk szembe a burzsoá materializmussal egy másfajta materializmust; nem harcolhatunk a szabadságért, ha hiszünk a történelem finalitásában, és azt állítjuk, hogy mi képviseljük ezt a finalitást... ,,Egyedül annak az elfogadása, hogy valami leválhat és más irányt vehet, összeomlaszthatja az egész építményt, mert magában hordozza az alternatíva lehetőségét, márpedig a modern világ nem ismerhet el semmiféle alternatívát, még hipotézisként sem, az önmagáról mint az emberi fejlődés végső céljáról önmagának alkotott kép megsemmisítése nélkül" (Enzo Erra, ,,Il fascismo tra reazione e progresso, in AAVV, Róma 1976).
Az ultrajobb tehát rendkívüli, potenciális forradalmi energiák birtokosa. Hogy ez mennyiben fog majd konkrétan is megnyilvánulni az Európa újjászületését vagy a Történelem Múzeumába való kerülését eldöntő harcmezőn, az már más kérdés. Az előbbiekben említett csapdákon kívül, ami bizonyos szkepticizmusra ad okot, az nem is annyira az ultrajobb számbeli és anyagi gyöngesége, sem a szisztematikus osztracizmus, amellyel mindannyiszor sújtják, valahányszor csak kicsit is fölemeli a fejét, még kevésbé a jelen történelmi körülmények, amelyek inkább kedvezően alakulnak a számára - hiszen egykor legerősebb ellenfele, Marx és kompániája mára már jobbára az antikváriumok világába szorult vissza -, mint inkább egy lehető legobjektívebb, mivelhogy ,,kozmikus" tényező, tudniillik a ,,hadra fogható" emberanyag folyamatos és visszafordíthatatlannak tűnő romlása: ,,Az uralkodó kaszt a rabszolgák kasztja lesz. (...) Kizárólag az (anyagi) javak jelentik majd a rangot. (...) Az egyedüli kapcsolat a nemek között a kéjvágy lesz, az egyedüli módszer arra, hogy kitűnjön valaki: a hamisság. A földet csak ásványkincseiért fogják becsülni. (...) Azt fogják hinni, hogy bárki, bárhogy elérheti az újjászületett állapotot. (...) Az életmód uniformizált lesz, egy általános promiszkuitás keretében. (...) Az emberek gépies foglalkozásokat űznek majd; s bárki azt hiheti, hogy egy brahmannal (a legkiválóbbal) egyenlő." Mintha évezredek távlatából beigazolódnának a Vishnu-purana próféciái...
Hogyan is lehetne teret nyitni egy (a kifejezés spengleri értelmében vett) új kultúra számára ezzel az infraemberiséggel? Éppen a ciklikus involúcióval szembeni eme tehetetlenségérzet magyarázza azt, hogy megannyi kongenitálisan jobboldali ember hajlamos egyfajta sztoikus visszavonulásra, és egy tisztán belső hadállás mögé elsáncolódva Julius Evolának a modern világgal szembeni receptjét alkalmazni önmagára, a ,,tégy úgy, hogy amire nem lehetsz hatással, az rád se lehessen hatással" szellemében. A régi világ láthatóan tovább agonizál és sírásókat követel, akiket nem talál meg, mert önmaga támaszt ,,lázadókat" a saját képére.
S talán még jó ideig balról vetik a szelet, ámde jobbról fog jönni a vihar...
http://ellenkultura.info/gazdag-istvan-jobbrol-jon-a-vihar/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:30:07, vasárnap
|
| |
| |
Tiltott sapka
http://ellenkultura.info/tiltott-sapka/
http://ellenkultura.info/wp-content/uploads/2009/10/sapka2.jpg
A Székesfehérvári Tóvárosi Általános Iskola igazgatója az egyik tanuló üzenőfüzetében felkérte a szülőket, hogy a diák ne viseljen olyan ruhát és sapkát, melyeken önkényuralmi jelkép szerepel. A másodikos diák baseballsapkája elején a magyar címer, napellenzőjén a történelmi Magyarország piros-fehér-zöld sziluettje, jobb oldalán pedig az Árpád-háziak által használt Árpád-sávos zászló volt látható. A beírás másnapján a szülők kivették a gyereküket az iskolából.
Teátrális nemzetvédő lózungok helyett vegyük szemügyre a tényeket, és ezáltal próbáljuk megérteni a szülők látszólag túlzó tettét.
Az önkényuralmi jelkép a magyar jog szerint olyan jelkép, amelynek használatát törvény tiltja, s amelyek a következők: horogkereszt, SS-jelvény, nyilaskereszt, sarló-kalapács, ötágú vöröscsillag vagy az ezeket ábrázoló jelképek - kivéve, ha ezek ábrázolása ismeretterjesztő, tudományos vagy művészeti célokat szolgál. A sapkán lévő jelképek közül egyik sem volt ilyen. A magyar címer bármily' hihetetlen nem önkényuralmi jelkép, Nagy-Magyarország sziluettje ugyancsak nem az, az Árpád-sávos zászló pedig szintén nem önkényuralmi jelkép, hiába is fáj ez a sok kevésbé művelt léleknek.
Kézenfekvő, hogy a család nemzeti érzelmű, hiszen közállapotainkat figyelembe véve aligha találunk olyan polgárt, aki bármiféle nemzeti jelképet viselne magán, vagy adna a gyermekére amellett, hogy bigott MSZP szavazó. Szomorú ez, hiszen a nemzeti jelképek nem politikai szimbólumok.
A hír hallatán többekben felmerült, hogy a szülők azért vették ki a gyereküket az iskolából, mert bizonyosan szélsőségesek, nácik, stb., akik számára biztos, fontosabb holmi nemzeti firkálmányokkal teli sapka, mint a gyerek taníttatása.
Pártunk és kormányunk (illetve elődei és a hozzájuk köthető érdekszférák) 50 + 12 évnyi áldásos tevékenysége következtében sajnos nem is egy ember gondolkodik így. Kombinálnak, hátteret sejtenek, szövevényes és körmönfont összeesküvéseket, Vonagábort és a Zorbánviktort. ,,Miért kell a gyereket ilyen holmikban járatni az iskolába, oda ahova nem való az ilyesmi?" - hangozhatna a cseppet sem irreális kérdés. Egyrészt azért, mert ezek a mi nemzeti jelképeink, amire minden egészséges erkölcsi és nemzeti érzéssel rendelkező ember büszke, másrészt pedig azért, mert ezek a jelképek leginkább az iskolába valók. De mivel ott nem, vagy csak ritkán jelennek meg, ezért tevődhetnek fel ilyen roppantul hülye kérdések, és ezért merülhet fel ilyesmi bárkiben is.
Szóval zajlik a kombináció, senki nem kíván tisztán látni a kérdést tekintve.
Álláspontom szerint azonban a válasz nevetségesen egyszerű és sokkal ésszerűbb. Tudom, hogy a világ bonyolult és nehéz e generált valóságból kiszakadni, de éppen ezért kell egyszerűsíteni! Az egyszerűsítés végett és a logikus következtetések végiggondolásában pedig megtalálhatjuk a kézenfekvő, a politikától és a torzult közélettől furcsamód távolálló válaszokat. Tegyünk fel magunkban egyszerű, logikus kérdéseket, s keressük azokra a válaszokat.
Épp ezért az ügy kapcsán kérdezem: Mégis melyik felelős szülő az, amelyik otthagyja a gyerekét egy olyan iskolában, ahol az iskolaigazgatónak fogalma sincs az önkényuralmi jelképek jelentéséről?
Ágoston Dániel
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:14:39, vasárnap
|
| |
| |
MIÉRT? MIÉRT NEM?
MIÉRT lett Németország lakossága a II. Világháború után több, a nagy területi és ember veszteségek ellenére is, mint a háború előtt volt?
MIÉRT menekült a II. Világháború alatt 15 millió ember a felszabadító Szovjet Szocialista Hadsereg elől a Német Nemzeti Szocialista (náci) Németországba?
MIÉRT lett a II. Világháború után a Szovjetunió lakossága a nagy területi nyereségek után is sokkal kevesebb, mint előtte volt? Népirtás, el menekülés?
MIÉRT NEM menekült el a lakosság (a zsidó sem) a nácik elöl a Szovjetunióba? NEM vonzotta őket az "embertől keletre" szovjet terror, a népírtás, és a rabszolgamunka?
MIÉRT keletről nyugatra menekülnek az emberek? Tatárdúlás, törökdúlás, felszabad-dúlás?
MIÉRT építették a Berlini Falat és a Vasfüggönyt? Hogy ne menekülhessenek el az emberek a kommunista terror, a népirtás, és a rabszolgamunka elöl?
MIÉRT ölték meg hazánkban a legtöbb baloldalit a baloldali kormányok?
MIÉRT távoztak tömegesen a francia, az angol, az amerikai és más nyugati hadseregekkel az emberek? Vonzotta őket a magasabb nyugati civilizáció?
MIÉRT NEM távoztak el a kommunisták és az Emberek a Szovjet Hadsereggel a megszállt országokból? Nem vonzotta őket a Szovjet Ígéretekföldje? Nem vonzotta őket az "embertől keletre" szovjet terror, a népírtás, és a rabszolgamunka?
MIÉRT használjuk az emberiség elleni bűntett, a háborús bűntett, a béke elleni bűntett fogalmát, csak a nemzeti szocializmus áldozatai kapcsán?
MIÉRT van különbség aközött, hogy valakit faji alapon a nácik, a nemzeti szocialisták, vagy osztályalapon a kommunisták, a nemzetközi szocialisták, bolsevikok, kommunisták, taszítanak ki a társadalomból és ölnek meg?
MIÉRT tudnak funkcionális analfabéták, zsákmányszerző baloldali vezetők és korrupt értelmisége különbséget tenni népcsoport vagy osztályalapú gyilkosok között?
MIÉRT NEM folytatják le a nemzetközi szocializmus, a kommunizmus, a bolsevizmus nürnbergi perét? A számok magukért beszélnek! A nemzeti szocializmus, a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot, a nemzetközi szocializmus, a kommunizmuséra ennek a négyszeresét, 100 milliót írhatunk. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:10:40, vasárnap
|
| |
| |
Ahmadinezsad: A nyugati média nem más, mint "propagandafegyver"
2009-10-04 10:54 barikád.hu
Irán elnöke beszédet tart az Iszlám Rádiósok és Televíziósok Szövetségének tagjai előtt
A gondolatrendőrség terrorjának és a sajtószabadság korlátozásának eredményeképpen az igazat többé nem lehet kimondani a nyugati világban. Pontosabban, aki mégis megteszi, azt nácinak, fasisztának, antiszemitának, terroristának bélyegzik. Úgy tűnik, Mahmoud Ahmadinezsad iráni elnökre hárul a feladat, hogy ledöntsön bizonyos tabukat. A kiváló iráni államelnök nemrégiben az Iszlám Rádiósok és Televíziósok Szövetségének közgyűlése előtt kijelentette: a nyugati hírközlő eszközök döntő többsége teljes mértékben a fennálló hatalom járszalagján csüng. Nagy igazság, példák sokaságát lehetne felhozni az állítás alátámasztására. Ahmadinezsad Izrael év eleji gázai népirtására utalt, mondván, a nyugati médiumok teljesen hamis képet festettek a zsidó állam agressziójáról, melynek során közel 1500 palesztin - többségében asszony és gyermek - vesztette életét. "Izrael a legmodernebb fegyverek tömkelegét vetette be a Gázai övezet védtelen lakói ellen, akiket már jóval korábban megfosztott a legalapvetőbb közszükségleti cikkektől, így többek közt a gyógyszerektől és az élelmiszerektől. És most, nyolc hónappal később ezek a borzalmas események feledésbe merülnek" - jelentette ki a perzsa államelnök. Igaz, a szeptember közepén napvilágot látott Goldstone-jelentés éles szavakkal ítéli el a zsidó álam háborús bűncselekményeit, amelyeket a gázai palesztinok ellen követett el. De a nyugati médiumok igyekeznek a szőnyeg alá söpörni az ENSZ égisze alatt született dokumentum megállapításait.
Ahmadinezsad beszédében rámutatott arra is, hogy a nyugati hírközlő eszközök teljesen hamisan számolnak be az iráni nukleáris létesítmények körüli fejleményekről. "Jól megfigyelhettük, miként dolgozik a nyugati média. Kitalálnak híreket, eltorzítják a valóságot, majd a hazugságaikat éjjel és nappal ismételgetik, mindaddig, amíg az emberek fejébe bele nem passzírozzák a valóságról alkotott hamis képüket." Pontosan így van. Ahmadinezsad szerint egyébként Barack Obama is nagy hibát vétett, amikor kikelt a perzsa állam ellen a nukleáris létesítményeinek állítólagos titkossága ügyében. "Obama maga is elhitte a médiumok hazug állításait...Pedig Irán az elmúlt években mindvégig együttműködött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel, és lehetővé tette atomlétesítményeinek ellenőrzését" - jelentette ki Ahmadinezsad. Nem úgy, mint Izrael, amely nem tűri, hogy bárki is vizsgálódjon nukleáris erőműveiben és a titkos laboratóriumaiban, holott mindenki tudja: Tel Aviv atomfegyverekkel rendelkezik. A zsidó államot azonban senki sem ülteti a vádlottak padjára az atomfegyverprogramja miatt. (De persze háborús bűncselekményei miatt sem.)
Az iráni elnök úgy véli, a hazug nyugati hírközlés valójában sokkal veszélyesebb, min bármiféle kémiai vagy nukleáris fegyver. "Az ellenünk indított nyugati médiakampány valóságos háborúnak tekinthető...Ma már nem létezik kiegyensúlyozott sajtó Nyugaton, mert a hírközlő eszközeik a hatalom szekerét tolják. Amikor nemrégiben az ENSZ közgyűlésén New Yorkban voltam, az engem meginterjúvoló újságírók mind ugyanazokat a kérdéseket szegezték nekem, amelyek teljes egészében kifejezték a kormányaik elvárásait és érdekeit" - fejtegette Ahmadinezsad. Az iráni elnök leszögezte: országa nem korlátozza az információk szabad áramlását és a sajtószabadságot. "Irán szeretné, ha egy olyan világ születne, amelyben az elnyomott, szegény népek jogait nem lehetne lábbal tiporni többé" - hangoztatta a nyugati világ első számú közellenségének számító perzsa államfő.
Press tv alapján
Zábori László |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:06:40, vasárnap
|
| |
| |
80%-os elvonás indok nélkül!
Az alábbi szolgáltatások szűnnek meg:
- Bezár a Vakvezetőkutya Kiképző Iskola,
- megszűnik a vakvezető kutyakiképzés,
- nem nyit ki a hangos- és Braille-könyvtár,
- nem lesz Braille-nyomtatás, nem készülnek pontírású folyóiratok, könyvek,
- nem tudja biztosítani a látássérültek segédeszköz ellátását,
- nem olvasnak fel hangoskönyveket stúdiójában,
- nincs speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára.
Minden társadalom intelligenciájának és emberségének fokmérője, miképpen bánik fogyatékos embertársaival. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy szüksége lesz segítségre.
*** www.nemzetihirhalo.hu *************
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:05:59, vasárnap
|
| |
| |
Jöhet az Európai Egyesült Államok - győztek Írországban az igenek
Másodjára már lenyomták az írek torkán a lisszaboni szerződést.
Írországban győztek az igenek, életbe léphet az EU belső működését szabályozó lisszaboni szerződés. Lesz az EU-nak elnöke, változnak a tagállamok szavazatarányai és erősebb lesz az Európai Parlament. Egy remény: cseh-brit összefogás azonban még az utolsó pillanatban megfúrhatja az egészet.
Igent mondtak
Az előzetes eredmények szerint egyértelmű, hogy az ír választók pénteken igent mondtak a lisszaboni szerződésre. Már a viszonylag magas részvétel sugallta a gyarmatosítás számára kedvező végeredményt. Az Írországra erőltetett döntés után fellélegezhetnek az erősebb és hatékonyabb EU hívei, főként az európér politikai elit nagy része. A szerződés elkötelezett hívei közé tartozik számos szabadkőműves: Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár is. A szerződést az íren kívül már az EU összes parlamentje ratifikálta, elsőként a "magyar", melyet úgy sikerült teljesíteni, hogy a "honatyák" el sem olvasták a magyar nyelvű változatot, lévén, hogy nem is létezett belőle, akkor még fordítás.
Az unió belső működését szabályozó, a most érvényben lévő nizzai szerződést felváltani készülő szerződés teljes sikere szerencsére még mindig nem biztosított. Két ország államfője ugyanis nem írta alá országa csatlakozását a szerződéshez, bár parlamentjeik erre már felhatalmazták őket. Mindkét elnök olyan pártok tagja, amelyek az EP-ben is rendre bírálják a lisszaboni szerződést.
Az egyik vonakodó Lech Kaczinsky lengyel elnök. Vele azonban Sarkozy francia államfő már korábban megígértette, hogy ha az írek igent mondanak, akkor nem késlekedik aláírni a szerződést.
A másik vonakodó Vaclav Klaus cseh elnök. Ő kifejezetten károsnak tartja a szerződést és ugyan valószínű, hogy nem vállalná, hogy egyetlenként egész Európával (és hazája kormányával) szemben elkaszálja a szerződést, a következő három hétben biztos nem írja alá. Ezt arra hivatkozva teheti meg, hogy négy vele szövetséges cseh szenátor az alkotmánybíróságon támadta meg a szerződést, mondván túl sok hatáskört vesz Brüsszel javára a cseh (és minden) államtól. A cseh alkotmánybíróság a kedden kapott beadvány után jelezte, hogy három hétig biztosan vizsgálja az ügyet és addig Klaus nem írhatja alá a cseh csatlakozást. (Korábban Németországban fordultak képviselők hasonló beadvánnyal hazájuk alkotmánybíróságához, és ott végül a bírák nem találták alaptörvény-ellenesnek a szerződést.)
Klaus időhúzása azért fontos, mert képes lehet megfúrni vele a szerződést. A most ellenzékben lévő, de jövőre minden várakozás szerint hatalomra jutó brit konzervatívok ugyanis megígérték, hogy ha ők lesznek kormányon, akkor népszavazást írnak ki a szerződésről. Az angol közvélemény egyáltalán nem szereti a szerződést. A brit vétó elkerülésének egyetlen esélye, ha Klaus és Kaczinsky nem várja meg a brit választásokat, hanem gyorsan aláírnak, reméljük nem így lesz. A mostani brit kormány ugyanis már csatlakozott a szerződéshez és akkor eljön az a kegyelmi állapot, hogy éppen mind a 27 tagállamban hatályos a ratifikáció. Ezután a britek utólag már hiába népszavaznának, nem lenne visszaút. A brit választások valószínűleg tavasszal lesznek.
Klaus az ír voksolás előtt azt mondta, hogy a nemeknek drukkol és mindenképpen megvárja esetleges aláírásával a cseh alkotmánybírák döntését. Kormánya EU-ügyi minisztere viszont azt ígérte szombaton, hogy Csehország nem lesz akadálya a szerződésnek, idő kérdése, és lesz ratifikáció. A cseh miniszter ugyan türelmet kért Európától, ám szinte bizonyos, hogy a cseheken a következő hetekben elképesztő diplomáciai nyomás nehezedik majd.
Mi ez a szerződés?
Az egyre több tagállammal bíró EU saját működési rendjéről már 1996 óta folyik a vita. Fontos állomás volt ebben az EU alkotmányának elfogadása, azt azonban két tagállamban is népszavazáson utasították el.
A szerződés lényegében átmenti a 2005-ben nem véletlenül elbukott alkotmány néhány fontos elemét. A döntés nem hoz radikális változtatásokat, de fontos lépés az egységesülés felé, az EU saját szervezetei és a szövetségi politika erősödik általa és így tovább folytatódik a nemzetállamok szerepének csökkenése, és haladunk az Európai Egyesült Államok felé.
A leglátványosabb változás az lesz, hogy az Európai Uniónak (pontosabban Tanácsának) lesz egy elnöke. Most a tagállamok között féléves rotáció alapján mindig másik ország vezetője elnököl az Európai Tanácsban. A féléves forgás itt megmarad, de lesz egy ember, aki az egész uniót összefogja, a világ előtt szimbolizálja. Elsősorban nemzetközi kapcsolatépítésben lesz szerepe, de szimbolikusan is fontos, hogy nem csak intézmények, hanem egy személy is megjeleníti majd Európát. Az elnöki intézmény bevezetése szerepelt az alkotmány-tervben is. Az elnököt a tagállamok állam- illetve kormányfői, vagyis a tanács választja majd.
Az EU-nak lesz egy kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is. Már most hasonló funkciót tölt be Javier Solana, a NATO volt főtitkára, ám a tisztség megerősítésével tovább erősödik a tagállamok diplomáciai és katonai összefogása. Az új főmegbízott állandó helyet az Európai Bizottságban, sőt ő lesz a testület alelnöke.
Változik a szavazati rendszer az egyes tagállamok szakminisztereit és vezetőit összefogó tanácsban. Egy-egy határozat elfogadásához elég lesz a tagállamok 55 százalékának egyetértése, ha az együtt szavazók képviselik a lakosság 65 százalékát is. A tagállamok vétójoga azonban megmarad kül- és biztonságpolitikai ügyekben, illetve az unió költségvetésének elfogadásakor.
Erősödik az EU egyetlen közvetlenül választott intézményének, az Európai Parlamentnek a szerepe. Az EP érdemben beleszólhat majd az agrárpolitikába (az EU a legtöbbet erre a területre költi) és a bel- és biztonságpolitikába is, azaz beleavatkozhat belügyekbe, mint pl. egy -akár fegyveres-, ellenforradalmi-konzervatív hatalomátvételbe, ami mondjuk kitáncolhatna az EU-ból.
Miközben a változtatások nagy része a közös intézményeket erősíti a tagállamok rovására, egy változtatás látszólag szemben áll: a nemzeti parlamenteknek joguk lesz ellenállniuk uniós törvényjavaslatokkal szemben. Ha a tagországok egyharmadának parlamentje ellenvetéssel él, akkor ez ugyan még nem jelenthet vétót, de különleges indoklásra kötelezi az Európai Bizottságot, aminek tejhatalma megmarad.
Az európai polgárok közvetlen beleszólását erősíti, hogy egymillió uniós polgár aláírásával arra lehet kényszeríteni a bizottságot, hogy foglalkozzon egy-egy kérdés uniós szabályozásával, de nem kötelezi őket semmire sem.
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-04 21:04:58, vasárnap
|
| |
| |
Az ARADI VÉRTANÚKAT ne feledjük!
A Magyarok Szövetsége megemlékezést tart a 13 aradi honvédtiszt kivégzésének 160 éves évfordulóján 2009. október 6.-án 18 órakor a Bp. XVI. kerületi Pilóta utcai hősi emlékműnél. Emlékező beszédet mond Pető Balázs református lelkész. Szeretettel várunk minden honfitársunkat, hogy egy szál virággal és gyertyagyújtással rójuk le kegyeletünket."
Magyarok Szövetsége
A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok, illetve levelük idézetei:
Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
Damjanich János: Már azt hittem, hogy én leszek az utolsó, holott a harcban mindenütt én voltam az első.
Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.
Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.
Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok
Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.
Poeltenberg Ernő: Csak a nyelvem német, szívem magyar, mert a szabadságért dobog. Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!
Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/3 oldal
|
Bejegyzések száma: 28
|
|
|
|
2009. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
404 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1546
- e Hét: 4648
- e Hónap: 15759
- e Év: 169255
|
|
|
Offline
