2009-11-12 19:58:55, csütörtök
|
|
|
MÁNDOKI GYÖRGY :Aztán a kegyelem /Ibcsitől kaptam/
"Dűnéket dünnyög a tenger,
kavicsot morzsol a szél,
szeszélyes-játszi kedvvel
csontokat díszít a dér.
Vércseppként elpergő idő.
Homokhegy. Ordít. Omlana.
Retteg az erre tévedő.
Szorong az is, ki nincs maga.
Megáll a lét, és alig
egy merev pillanatig
töpreng tudása hasznán,
- hogy semminek nincs kímélet,
előbb a szörnyű ítélet,
s közönyös kegyelem aztán." |
|
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|