|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 20:31:15, szombat
|
| |
| |
Én a magas égre néztem, önzőn,
s nem láttam, hogy itt a földön
kihunyni készül egy gyertya-láng.
Apám elment, s ott a sírnál,
ahonnan még egyszer visszanézett,
sírtam, s nem gondoltam semmi szépet.
Most az idő már új lapot nyitott,
s a szavak miket számba adott,
megértek talán, hogy formát öltsenek.
Apu, most elmondom Neked,
amit úgyis tudtál, bízom benne,
bár nem volt szavakba öntve,
hogy erős karó voltál nékem
sorsom orkános szelében.
Hajóm alatt Te voltál a hullám,
s árbocomon a vitorla,
mi sérült életemet gyengéden
biztonságos partra sodorta.
Fészek voltál, ahová vissza-szállhatott
lelkem, ez az örök vándorló madár,
s röptettél, mikor hívott a látóhatár.
Nem kérdeztem meg soha Tőled,
hogy beváltottam-e reményeidet,
mikor kóborlásaimra indulva
arcomra csókoltál útlevelet.
Nem mondtam el soha, mit álmodtam,
pedig álmaimat is Tőled kaptam,
most már tudom, mert úgy váltak valóra
mintha abban is a Te kezed volna.
Most felnézek, és kinyitom az eget
még egy percre, hogy elmondjam Neked,
hogy megnyugtassalak, nem vagyok árva,
mert itt vagy velem, a lelkembe zárva,
s most én őrizlek, védelek,
míg felettem is elszállnak a hűtlen évek.
S mielőtt bezárulna az ég,
még két szót felkiáltanék,
mit ritkán mondtam, azután elengedlek:
Édesapám, szeretlek!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:39:07, szombat
|
| |
| |
A szeretet dicsérete:
Ha embereknek vagy az angyaloknak nyelvén szólok is,szeretet nincs én bennem, olyanná lettem mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha jövendöt tudok is mondani,és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is,úgy annyira hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükröl, szeretet pedig nincs én bennem,semmi vagyok.
A szeretet hosszú türö, kegyes, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik,nem fuvalkodik fel.
Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát nem gerjed haragra, nem tartja számon a gonoszt.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
Mident elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltür.
A szeretet soha el nem fogy.
Megmarad a hit, remény, szeretet, e három ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:34:54, szombat
|
| |
| |
Szorosan, egymás mellé simulva mentek a fák között.
Karjaik tétován himbálóztak, csak biztatásra vártak, hogy engedelmeskedjenek annak a kényszerítő erőnek, hogy megérinthessék egymást, végre.
Ősz hajukat a szél vadul kócolta, de mit sem törődtek, hogy esik, megkopott, kifényesedett kabátjuk elázik. Oly régen vártak erre a találkozóra. Szívük, mint hajdanán, ifjú korukban, a torkukban dobogott. Így mentek, - kezükben hegedűjük -, andalogtak csendben, csak ziháló lélegzetük zavarta a csendet.
Zenekari próba után ejtették meg a találkozót, titokban. Mindketten tartoztak valakihez, de szívük most fellázadt ennyi év után, s új, járatlan útra tévedtek. Ügyetlen apró kis csókok hagyták el sápadt ajkaikat, de ez mégis erőt adott mindig, a holnapnak..
Megroggyant életükben csak a másik létezése jelentett boldogságot. Heti két nap, ennyi volt boldogságuk, az együtt muzsikálás, és az azt követő andalgások, összefonódott kezekkel..
Gondolatban tervezgették közös jövőjüket, de kimondani egyikük se merte, miről álmodoznak. Elképzelhetetlen volt, hogy valóra váljon az álmuk, hiszen a férfinak ágyhoz kötött beteg asszonya nehezítette sorsát, a nőnek féltékeny, rossz életű párja.
Külön ünnep volt, ha vasárnap a zenekar fellépet, mert ilyenkor is együtt lehettek, s a zene erősítette szerelmük. Olykor összenéztek, játék közben, s gondolatban megsimították gyengéden egymás fejét.
Így ment ez hosszú éveken keresztül, míg az asszony kórházba került. Szerelmese szótlanul ült ágya mellett egy kopott széken, kezét fogva, simogatva. Időnként az asszony felnézett a számára oly kedves arcra, s rögtön jobb színben látszott.
Elgyengülve feküdt, mint aki várja a végső búcsút, s tudta már, hogy nincs sok hátra.
Hogy titkolja, mennyire elfáradt, belefáradt küzdelmébe, szépen, halkan, suttogva mondta ki a régen várt szót, hogy: szeretlek.
A férfi szemében örömkönnyek gyűltek, s gyengéden ráhajtotta cserepes ajkát arra a kis törődött, dolgos kézre, melynek minden simogatása egy vallomással felért.
Felbátorodván ismét kérte szerelmét, hogy járják együtt gyógyulása után az útjukat. Az asszony, csendesen lehunyta a szemét, mintha elképzelni akarná a jövőt.
Erőtlenül felemelte fejét, s nyakából utolsó kincsét, mit adni tudott kedvesének, egy vékonyka, megkopott kis láncot odanyújtotta, s karja erőtlenül hullottak a párnájára
Másnap reggelre a férfi üresen találta az ágyat.
Arcát tenyerébe temetve zokogta kedvese nevét. Temetés után, a hátra maradt iratok között, megtaláltam a férfi szerelmes leveleit. Akkor jöttem rá, hogy nemcsak megkésve jött a szerelem, de beteljesületlen is volt.
Múltak az évek, s egy kora reggel munkámba igyekezvén megpillantottam a megárvult szeretőt. Szemlesütve, közelített felém. Karjára egy csinos hölgy támaszkodott, s kérdően nézett reánk. A megárvult férfi, vállamat átölelve, elcsukló hangon, szinte szégyenétől megroskadva annyit rebegett:
Nagyon szerettem,az édesanyádat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELEM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:29:53, szombat
|
| |
| |
Szeretet lángja melyet gyújtok most én.
Neked gyújtom már réges rég.
Itt vagyok,hozzád jöttem,hogy fejemet lehajtsam elötted.
Könny csorog a gyertyámon a lángnyelv is sír,s sajog.
Tűzfénye tudatja veled eljöttem,
Itt vagyok.
Melegséget hoztam,szeretetem jelét!
Könnyes szemmel nézem,ahogy a gyertyám érted ég!
Imára kulcsolom kezem és magamban rebegem:Örök világosság fényeskedjen neked.
Szeretet lángja mely most ég.
Most még fájóbban a sajgó lelkembe ég.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:28:17, szombat
|
| |
| |
Édesapám sírjánál
Állok a sírodnál, merengek,
Fejemben emlékek keringenek.
Míg a sírod rendezgetem,
Apám, könnyem törölgetem.
Sírva gondolok mosolygó arcodra,
Biztonságot adó két erős karodra.
Erős voltál, nem panaszkodtál,
Némán tűrted a kínok-kínját.
Hervadtál, mint vázában a rózsa,
Szívemben nagy űr tátong azóta!
Nem haltál meg, itt vagy velünk,
Napról-napra emlegetünk.
Holtod után is szeretünk,
Nem! El soha sem feledünk.
Hantodon nyílik a szegfű, a rózsa,
Szívünkben nem halványul emléked soha.
Temetőben míg virul a virág,
Szomorúan gondolunk mi RÁD.
Számtalamszor kiálltanám,
Kisírt szemekkel: APUKÁM!!!!!!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:21:41, szombat
|
| |
| |
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek,
mert öröm lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és
mindháromban a diófát,mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék
magukat,mert ők az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket,
mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort,
mert útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják
őket,mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt
gondolkodnának,mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és
szelíden szólnak,mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit,
mert életesebb lesz az életük !
/Gyökössy Endre/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: BOLDOGSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 18:00:37, szombat
|
| |
| |
,,A szeretet türelmes,a szeretet jóságos,a szeretet nem féltékeny,nem kérkedik,nem is kevély.Nem tapintatlan,nem keresi a maga javát,nem gerjed haragra,a rosszat nem rója fel.Nem örül a gonoszságnak,örömét az igazság győzelmében leli.Mindent eltűr,mindent elhisz,mindent remél,mindent elvisel.A szeretet nem szűnik meg SOHA!!!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 17:57:46, szombat
|
| |
| |
"Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit. S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében."
( Simon András )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERETET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 17:50:31, szombat
|
| |
| |
Mi a boldogság?
Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,
Figyelj a lelkednek rezdülésire.
A boldogság ott mélyen, tebenned van,
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,
Ébredő fény, melytől más lesz a világ.
Boldogság, amikor másnak adni tudsz,
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,
Megosztod, ha asztalodon van kenyér.
Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,
Letörlöd az érted hullott könnyeket.
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság
A boldogságért néha szenvedni kell,
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!
Engedned kell, hogy szívedet mossa át,
S kezedet megfogja egy igaz barát.
Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,
Szívedből lassan eltűnik a teher.
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,
Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: BOLDOGSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-14 17:47:35, szombat
|
| |
| |
A bánat belülről feszíti szét szívemet,
s a fájdalom megöli egész létemet.
A fájdalmam már oly tarthatatlan,
hogy életem már kibírhatatlan.
Szenvedéseimet már szívem nem bírja,
s előbb-utóbb a bánat életemet megszakítja.
A vágy sem éltet már hogy velem lesz,
már szívem is tudja miért ezért halok meg.
Lelkem, s szívem szenved, s gyötrődök nagyon,
az elmúlás nem segít e bajon.
A remény mi éltetett rég szertefoszlott, s
a halál szele egyre jobban megcsapott.
Életem nélküle már mit se ér, a
remény is elmúlt, s jön a vég.
Szívem megszakad a fájdalom miatt,
s életem elmúlik a bánat alatt.
Minden mi jó volt, s gyönyörű,
most az bú, s bánat s oly szörnyű.
Életemnek nincs értelme tovább,
mert mi volt elmúlt, s vége már.
S ha majd jön a vég, a megváltó halál
fájdalmam, szenvedésem elmúlik már.
Jön a vég, s a megváltás, s a
bánatom nem számít már.
Reménytelen már e helyzet, s
a sebem okozza végemet.
Fájdalmaimmal már nem tudok tovább élni,
mert szenvedéseimet nem lehet kibírni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: SZERELMES VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2009. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
266 db bejegyzés |
| e év: |
1150 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1231
- e Hét: 2902
- e Hónap: 13255
- e Év: 72508
|
|
|
Offline
