Belépés
vorosrozsa66.blog.xfree.hu
"Nyisd ki a szemed a szépségnek körülötted, nyisd meg az elméd az élet csodáinak, nyisd meg a szíved azoknak, akik szeretnek és mindig légy hű önmagadhoz!&... Drót Erika
1966.11.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Hol volt,hol....
  2009-11-09 11:44:22, hétfő
 
  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány és egy fiú. A leány iskolába járt, a fiú pedig festett, zenét szerzett, verseket írt, szobrokat gyúrt, mindenféle szép dolgot alkotott.
Egyszer azt kérdezte a leány a fiútól:
- Miért szeretsz engem?
A fiú így válaszolt:
- Nem szeretlek semmiért. Nincsen semmi konkrét dolog, ami miatt szeretnélek. Vannak dolgok, amelyeket különösen szeretek benned, de egyik sem olyan dolog, ami kifejezetten az a dolog lenne, amiért szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek, függetlenül bármilyen dologtól.
A leány elgondolkozott magában, és egy kicsit talán meg is bántódott azért, mert a fiú nem tudta megmondani, hogy miért szereti. "Akkor hogyan szerethet engem?" - kérdezte magában. "Akkor talán nem is szeret igazán!"
Törte a fejét a lány, morfondírozott, hogy hogyan is nyerhetne bizonyosságot. Végül kigondolta, hogy próbára teszi a fiút!
Azt mondta neki:
- Itt ez a festményed. Ez förtelmes, nem tetszik nekem! - és leöntötte vízzel. A festmény elázott. - Még mindig szeretsz engem?
- Igen, kedvesem - mondta a fiú. - Szerettem ezt a festményt, sokat dolgoztam rajta, nagyon sok szép emlékem kapcsolódik hozzá, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
Meglepődött ezen a leány, de nem fogadta el a választ. "Biztosan nem szerethet ennyire" - gondolta magában. "Na majd most megmutatkozik!"
- Itt ez a kottafüzeted - mondta a lány. - Nem tetszenek a zenék, amelyeket beleírtál - és a tűzbe dobta a füzetet. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezt a zeneművet, sokat dolgoztam rajta, nagyon boldogan hallgattam minden alkalommal, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
A leány most sem hitte el a fiú szavait.
- Itt ez a verskéziratod. Nem tetszenek a verseid, ne is add ki őket! - és a kéziratot is a tűzbe dobta. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezeket a verseket, sokat dolgoztam rajtuk, és soha többé nem fogom tudni ugyanígy megírni őket, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
A leány rettentő haragra gerjedt. Hogyan is hazudhat a szemébe a fiú, hogyan is mondhatja, hogy szereti, amikor már annyi kárt okozott neki? Éktelen dühében felkapta a porcelánszobrot, magasba emelte, s földhöz akarta vágni, de ekkor meglátta a fiú tekintetét. A fiú oly rezzenéstelen arccal, kedvesen, szerelmetesen nézett rá, mintha ő éppen csak nyújtózkodna. Megremegett a lány, a szobrot hirtelen visszarakta a helyére, s térdre rogyott a fiú mellett.
- Bocsáss meg nekem, bocsásd meg, hogy kételkedtem benned! - könyörgött sírva, s azt várta, hogy a fiú ellöki és a földön hagyja, és ő nem látja többé a fiút.
A fiú csak nézett rá, majd kezébe vette a porcelánszobrot, és azt mondta:
- Nincsenek dolgok, amelyek miatt szeretnélek, ezért nincsen dolgok, amelyek miatt kevésbé szeretnélek. Látod, egyetlen szavad, egyetlen gondolatod, egyetlen pillantásod milliószor többet ér bármilyen tárgynál - és a szobrot a földre dobta, szilánkjai szerterohantak a padlón.
Így folytatta a fiú:
- Ne bánd, hogy ilyen veszteség árán tudtad csak elhinni, hogy mennyire szeretlek. Nincsen a te elvesztésedhez mérhető veszteség. Minden javunkat elveszíthetjük, mégsem veszítettem el semmit, ha Te megmaradtál. Az egész ház leéghet, mégsem
veszítettem semmit, ha te megmaradtál. Árvíz pusztíthatja el a falut, mégsem veszítettem semmit; ha te megmaradtál. Mert ha nem így lenne, akkor az azt jelentené, hogy hazudtam akkor, amikor azt mondtam: szeretlek. Márpedig nem volt soha egyetlen szó sem, amit ennél komolyabban mondtam volna ki. Így hát ha ez hazugságnak bizonyulna, az egyben az én halálomat jelentené. Testemben tovább élnék ugyan, de lélekben, annak megvalósításában, AKI VAGYOK, meghalnék abban a percben. Soha többé nem kell hát félned attól, hogy akár egyetlen pillanatra is összehasonlítanálak, összemérnélek bármilyen mulandó dologgal. Így hát a válasz, akárhányszor is kérdezed, változatlan: MÉG MINDIG SZERETLEK, KEDVESEM!

/Varga Endre/
 
 
0 komment , kategória:  SZERELEM  
Szerelmes vers
  2009-11-09 11:38:52, hétfő
 
  A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

/Babits Mihály/

 
 
0 komment , kategória:  SZERELEM  
A szerelem ereje...
  2009-11-09 11:25:45, hétfő
 
  Az égen fellegek gyülekeztek, a parkban sötétség lett, fények alig-alig jutottak be a koronák közzé. Árván áll magában egy pad, elrejtve egy bokor mögött, ehhez a padhoz, sétált egy fiatal pár. A lány a kardigánját gombolta, mert picit fázott, a fiú átkarolta a vállát. Odaértek a padhoz, (ez az ő padjuk) leültek szorosan egymás mellé.Mindketten átkarolták egymást, csendben szótlanul ültek ott, a vihar már a fák lombkoronáit tépázta, de ők csak ültek ott, egyre szorosabban egymáshoz simulva. Gallyak szakadtak, törtek le a fákról az eső is eleredt, de ők szeretik a vihart, nem félnek semmitől. Az egymás iránti szeretetük a vihar dübörgésével egyesült. A vihar gyermekeik ők. A cikázó villámok, néha megvilágitották az eget, ilyenkor az arcukat is látni, a szelid, boldog mosolyt az ajkukon, a csillogó szemüket, amivel szinte egybeforrasztják lelküket, ahogy nézik egymást. Csendesült a vihar, ők is elindultak ki a park fái közzül, vissza a felgyorsult őrült világba. Fogták egymás kezét, így mentek ők. Kezük érintése, melegséggel töltötte el őket, lázban égett a testük a szerelem lázában. Egy sarkon megálltak. A fiú zsebkendőt vett elő az esőcseppeket letörölte a lány arcáról, mik még csillagokként ott ragyogtak az arcán. Szeretlek! - súgta a fiú. Szeretlek! - felelt a lány, majd ajkuk forró csókban egyesült. A csók után elindultak tovább, de már nem együtt. A lány balra, a fiú jobbra tartott, de szívük tudta ők összetartoznak  
 
0 komment , kategória:  SZERELEM  
Minden ember boldogságra ...
  2009-11-09 11:05:05, hétfő
 
  Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.
A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.
Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!
A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.
Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!
Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér.
 
 
0 komment , kategória:  BOLDOGSÁG  
Ahol igazán ...
  2009-11-09 10:44:03, hétfő
 
  Ahol igazán süt a nap, ott látom arcodat!
Tán itt a május? Úgy érzem most magam!

Szerelmes szívemmel, látom arcodat,
Nevetve mosolyog, a szél hozza hangodat!
Szeretlek, búg a szél, üzenem Neked is,
Szívemet küldöm el, remélem, boldogít!

Olyan jó látni az őszi napot,
Milyen jó vélni, hallani a hangod!
Arcodat látni fent a fellegekben,
Érezni lelkedet, bent a szívemben!

Nézem a lenyugvó, halvány sugarakat,
Látom a könnyező szerelmes arcodat!
Ne takarja felhő, szerető szívedet,
Hidd el, én vagyok, ki Téged nagyon szeret!

 
 
0 komment , kategória:  SZERELEM  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2009.10 2009. November 2009.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1150 db bejegyzés
Összes: 18977 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 559
  • e Hét: 2423
  • e Hónap: 8697
  • e Év: 58355
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.