Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
A legszebb szerelmes vers
  2009-12-12 23:40:24, szombat
 
  Szijártó Péter - A legszebb szerelmes vers


Találni túl szerencsétlen
Megtartani túl gyáva az ember
S így lesz belőle az égen
Magányos csillag ki ragyogni nem tud
De hunyni vagy hullni nem mer

Rója útját a Végtelen
S nem jegyzi közben a kicsi útitársat
Az embert, aki oly hirtelen
Jött a világra szeretni s szenvedni
S leheli majd az űrbe a könnyt s a vágyat

Ha Te vagy Én azt hiszed
Hogy magasabbra törünk náluk:
A mi játékunk csak, de az és szent
S jól zárd el szíved zene dobozába
Hogy onnét szóljon, s megtaláljuk

Amiért mi belecsöppentünk ketten
A tér és idő ritka randevújába
S összeért bennünk a nagy Lehetetlen
Akkor felmegyünk felkiáltó jelnek
A csillagok fénnyel írt ábécé-geometriájába

S mi leszünk a nyárral töltött földi éj
Mi leszünk a pillanat, a nevess
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Forrás legyél
  2009-12-12 23:37:58, szombat
 
 




SZABOLCSI ERZSÉBET - Forrás legyél



Forrás legyél.
Tiszta, átlátszó, kristály szépségű cseppekből fakadó
hideg és jóízű éltető víz.
Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,
kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,
friss levegőjű hegyi réteken.
Patak legyél.
Lágyan aláomló, hűvös érintésű;
hideg selymes vizedtől kapjanak erőre
a szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,
fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,
zöld pázsit és őszi avar keretezzen,
míg tovagördülsz kavicsokat mosva,
s lomha folyóvá terebélyesedsz.
Folyó legyél.
Hatalmas hullám fodrokkal tovahömpölygő áradat,
mely mindent megragad,
magával sodor, míg meg nem érkezik
az őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.
Tenger legyél.
Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.
Kiszámíthatatlanul változó,
tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsolt
szilaj erő, hullám sír,
vagy elcsendesült sima víz tükör.
Óceán legyél.
Széles és határtalan.
Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.
Vég nélküli korlátlan lehetőség.
Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temető
kiismerhetetlen végtelenség.
Legyél víz, életet adó ős elem,
legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,
legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,
legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,
legyél forrás, patak vagy tenger,
legyél te magad, legyél ember.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Egy asszony keze
  2009-12-12 23:29:07, szombat
 
 



Heltai Jenő - Egy asszony keze


De jó egy kis kezet
a kezünkbe fogni
a karcsú ujjakra
szavakat lehelni
csókokat dadogni.
A finom ereken
mint kék tengereken
kábulásba veszve
elhajózni messze.
Sehol meg nem állni
folyton jönni, menni
végül partra szállni.
Végül megpihenni
rózsaszín szirteken
koráll-szigeteken
az éles körmökön
örök örömökön.
Ó, áldott asszony kéz
vágyak forralója
gondok altatója
izzó homlokomon
hűvös fehér pólya.
Drága élő bársony
te maradj a társam
örökre, örökre!
Mikor sírdogálok
könnyem te töröld le
te szoríts, marcangolj
ha lázad a vágyam
mikor valami fáj
te simogass lágyan.
S halottas órámon
bús szemfedő selyme
te hullj takarónak
megtört két szememre
elnémult szívemre.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Vallomás
  2009-12-12 23:24:36, szombat
 
  Dsida Jenő - Vallomás


Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kívüled
semmi sem érdekel.
Kihűlhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobja
méri az éveket
s ha szólsz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Elfáradt idő
  2009-12-12 23:02:49, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Minden nehézség
  2009-12-12 22:43:58, szombat
 
  Király Odett - Minden nehézség


A múltadat tényleg
nem szeretem, s
a szeretetnél alább nem adom.

Idegen testek,
ezt meg kell most szenvedni,
spórolni rajtuk, mintha tárgyakon.

Mégis félek, hogy csupa rágalom lesz.
A tárgy hiánya most
csak erre futja.
Leégett ház, elégett lap legyen.
Legyen lerágott csont,
lerágott alma, csutka.

Nehéz ez így, úgy írni rólad, hogy
ne nyeljen el a tűz,
a lendület,

elképzelni, milyen voltál
régen, milyen voltál nélkülem,
nélküled.

Valahogy mégis elérted,
hogy ennyi bűnnel is
ugyanaz maradj,

aki a por, a tisztaság után
egy jó ideje tényleg
nem te vagy.

Nehéz ez így, szívem szerint
rohannék, és hozzád van legtöbb
köze a szívnek,

hogy szenvedés és rágalom között
e verset is szerelemnek
tekintsed.

Sok tárgyat kell találnunk
az új házhoz - és ezekre még
nincsenek szavak -,

hogy megfontoltan radírozhassuk
ki valami lapról saját
múltadat,

mert elgondolkozva a közös múlton -
amelyben nincsen bűn és nincsen
szégyen -

tényleg az építkezés és te voltál
minden örömöm,
minden nehézségem.

És véletlenségből és szükségképpen
már ugyanazt jelenti a
hitel

mindkettőnknek: mikor várjuk a
múltat, és mikor tudjuk, hogy
rohanni kell.

Tényleg nehéz, mégis muszáj, hogy hagyjam
szívem tégláit úgy
épülni rád,

hogy elfoglaljanak, akár a tárgyak,
és beboríthassák
szíved falát.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kavics
  2009-12-12 22:41:57, szombat
 
 



Rapai Ágnes - Kavics


őrzi a forró
áradat medrét
a homok vásznán
ráncot vonó szelet
rögök alatt
megbúvó csiga házat
éledő homály karok
neszét
idegen hangok
összezárt ajkait
kinyíló teret
füstölgő romokat
nyugalom
partjain
elsimult dagályt

őrzi a tünékeny
mozdulat emlékét
a sötétség árkába
hanyatló napot
ég-párnán
könyöklő csillagot
távolban köd nyelvek
lobbanását
harangok
feszülő ajkait
ráncos szirmokon
meggyűrt fényeket
szikla part
elől
hátráló habot
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Kell…
  2009-12-12 22:38:16, szombat
 
  Tandari Éva - Kell...

A magban rejtezik a Holnap

Kell, hogy vállald Sorsodat
Kell hogy lásd a csillagok fényét
Kell érezned a Nap izzó Szeretetét
És kell hinned a Hold erejét;
ezüsttel csillámló éji vizét...
Kell érezd esők éltető cseppjét
kell hinned hó lepel tiszta színét...

Kell érezned: Földed mint forog
Kell tudd: fájó szíved percenként
hetven erős riadással fel és feldobog
Véredben kell érezd az ősi Erőt:
az Istentől kapott Mindenség-magot
mit elvetve szülhetsz fiak szívében
Napot, Holdat, Szivárványt s Csillagot
hogy élhetővé tedd, s értelmessé

a nékik és értük is teremtett
Tiszta Holnapot...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mert megparancsolja...
  2009-12-12 22:36:42, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyalok, angyalos történetek  
Amikor a keresztre nézek...
  2009-12-12 22:33:29, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 3084 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3446
  • e Hét: 8027
  • e Hónap: 21932
  • e Év: 151639
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.