Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Kohut Katalin: Soros Sári
  2010-01-11 21:39:29, hétfő
 
  Tanító néni ül a padon,
Hátra tett kézzel mondogatom:
Én jó vagyok és hallgatok.
Soros Sárika sarokban áll,
Szorosra fonta szöszke haját,
Nyelvét nyújtja az osztályra.
Ha nem leszel jó Soros Sári,
Nem a tiéd lesz a kanári,
A jó, az kapja. Hallgass na!

Ezt a verset a Benedek utcáján írtam Kilián telepnek, a Vörös Oroszlán misztikusainak névtelen népei között - vannak nevesek is, egy neves, egy névtelen -.
Érdekes módon Soros György erről az egykori hölgyről kapta a nevét, melyet Bródy írt meg sárga kiadású lanttal ellátott könyvsorozatai között régi történésekben, s már Sárika lett Györgyből, talán az apjából is. A liberálisok, misztikusok minden zsidó Jézus szereplőt, magukat, mint koncokat, férfiakat nőiesítettek. Már nem hiszek a véletlenekben, túl sok a véletlen egybeesés.
1972-ben ballagásomra kaptam a csodálatos kék szemű, gesztenyebarna hajú, kék ruhás Sári babát. Talán ekkor is íródott a Sárika egy kicsikét butácska. A baba egyike lehet azon babáknak, melyek jelét Nagy Karola mimózával eltemetett cigis bordó ruhás kilences marsi mágikus születéssel megátkozott egykori nemes egyik karja alá tettek, a másik alá a görög vallással azonosított mackó szimbólumot. Ki tudja, a babák milyen hölgyeket jelentettek egykor, s a számok szerint igen csúfosan végezték ezek az egykor egy iskolába járó szülöttek. Több ilyen versem is van, ezen könyvanyagnak a Tréfás felvonulás címet adtam egykor. Közösen emlékeznek nagyon csúnyán a régmúltra. Nem véletlen lehet, hogy Soros György ennyire támogatja az itteni karmikus elmeosztályokat, de csupán azokat, akik születetten azok, az embereknek egy falat kenyeret nem adna dollármilliárdjaiból. Talán az sem véletlen, hogy az első asztrológiai egyetem is nevével kapcsolatos, mint az itteni misztikusok támogatása.

  
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
Naplemente
  2010-01-11 21:20:50, hétfő
 
  Szuhanics Albert Naplemente


Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.

Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.

Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.

Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.

Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.

Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!

Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.

Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!

A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.		  
 
0 komment , kategória:  Esti, Jó éjszakát versek  
Egyiptomi misztériumjáték
  2010-01-11 20:56:49, hétfő
 
  (A farizeus Hillél és három pásztor irányító segítségével kezdődött a Furhmann Imre által megírt sok Jézus közül a sánta, botos születése istállóban, melyet Ízisz misztériuma alapján a liberális misztikusok nőiesítettek hintás kislánnyal folytatva a végtelen labirintust. A könyvben és elé vesszőt tettek már a hatvanas években, mint minden könyvben, mely a tökéletes magyar nyelvű kiejtéssel beszélő és író emberek ellen íródott. A vörös botos karakter szereplő utca szerint Braun Frigyes név alapján volt Miskolc.Tatárdombra berendezve. Őt és népét is megkísértette egy nemi kísértő asszonyokból álló nép, melyek nem voltak tovább hajlandóak szolgálni, munkájukat végezni. A szamár állat Bálám és Bálák zsidó nép ószövetségi részében található láthatatlannal élő halálnép, a bika asztrológiás jövendölésű népeket jelent, melyek maradványai megtalálhatóak Várkonyi Nándor Syriat oszlopai könyvében, melyek női petesejt szimbólumokkal bírnak, a kakas a Vörös Oroszlán misztikus-fekete mágusi, alkémista zsidók könyvét megíró Hermész jele. Jézus itt is Dávid fiaként lett megírva, A Talmud sánta Jézusa és népe Barna Katalin néven cigányság és börtön által lett ismételve a cigányokkal,mint Katikkal együtt Katalinka piros ász kártya szerint a pusztai népek emelésével.)

Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.

Első fejezet Együgyűek

Én, a dekapoliszi Agabosz, Alexandriában kezdtem írni ezt a művet, Domitianus császár uralkodásának kilencedik évében, és Rómában fejeztem be, ugyanezen uralkodó kormányzásának tizenharmadik esztendejében. A csodatévő Jézus históriája ez, Heródes zsidó király országának törvényes örökösévé, akit Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében halálra ítélt és kivégeztetett Pontius Pilátus, Judea főkormányzója. Jézus számos tette közül korántsem a legkevésbé csodálatos az, hogy bár annak rendje-módja szerint keresztre feszítették, és hóhérai hivatalosan megállapították halálát, majd sírboltba helyezték - két nappal később visszatért Jeruzsálembe, galileai barátaihoz, és bebizonyította nekik, hogy nem kísértet, majd búcsút vett tőlük, és ugyanolyan titokzatos módon eltűnt. Jézus királyt (mert jogosult volt a címre) istenként imádja egy szekta, amelynek tagjai pogány-khrésztianoszok néven ismeretesek.

Így szokták általában nevezni a khrisztianoszokat, a Krisztus-hívőket, vagyis ,,a Felkent Király követőit". Khrésztianosz annyit jelent, mint ,,a Khrésztosz, vagy Jó Ember követője". A ,,jó" itt egyszerű, egészséges, őszinte, tiszta, kedvező, szerencsés értelemben veendő - tehát e kifejezés kevésbé kelt gyanakvást a hatóságokban, mint a ,,khrisztanosz" elnevezés A ,,khrisztosz" szó ugyanis kihívást sugalmaz a császár ellen, aki kifejezésre juttatta azt a szándékát, hogy egyszer s mindenkorra kiirtja a zsidó nacionalizmust. A ,,khrésztosz" szót persze becsmésrlő értelemben is lehet használni, mivel hiszékenységet, együgyűt, ostoba fajankót is jelent. ,,Khrésztosz ei! - Micsoda együgyű fickó vagy te!" Pilátus mondta ezt megvetően Jézusnak a keresztre feszítés reggelén. Mivel a keresztények kérkednek az ő együgyűségükkel,amelyet közülük a legőszintébbek a végletekig visznek, eltűrik, hogy a világ ugyanúgy megvesse őket, ahogyan Jézus királyt, és nem utasítják vissza ,,az együgyűek" elnevezést.

Ezt a hitet eleinte csak zsidók vallották, ők azonban olyan képet alkottak maguknak Jézusól, amely nagyon eltért a pogány-khésztiannoszok által népszerűsített képtől. A palesztinai zsidók köréből a Jézus-hit átterjedt a más vallású népek között szétszórtan, ún. diaszpórában élő zsidóságra, amelynek közösségei a világ majd minden országában megtalálhatóak: Babilóniában, Líbiában, Hispaniában, Itáliában, Egyiptomban, Kisázsiában, Szíriában, Görögországban. Ma már nemzetközi ez a vallás, és hívei között határozottan a nem zsidók vannak többségben. Tárzusi Pál, a látnok ugyanis, aki a nem zsidókból álló szakadár felekezetet vezette, és maga is félig zsidó, kész örömmel fogadta be egyházába azt az igen sok, ,,istenfélők" néven emlegetett, zsidó hitre tért pogányt, akik visszariadtak a körülmetéléstől meg a judaizmus rituális szigorától, s ezáltal nem válhattak Ábrahám tiszteletbeli fiaivá. Pál kijelentette: a körülmetélés nem szükséges az üdvözüléshez, maga Jézus sem tulajdonított jelentőséget a zsidó szertartási törvényeknek azon az alapon, hogy Jehova, a zsidó Isten előtt többet nyom a latban az erkölcsi érték, mint az aprólékos rituális pontosság. Pál még azt is hirdette, hogy Jézus (akivel egyébiránt sohasem találkozott) feltámadása után elrendelte, hogy testének szimbolikus evése és vérének ivása állandó szokás legyen a khrésztoszi egyházban. Ez az ,,eukharisztia" néven ismert ritus ügyesen megépített hídként köti össze a judaizmust a görög és szíriai misztérium-kultuszokkal - mármint azokkal, amelyekben a hívők Tammúz szent testét szentségként eszik, és Dionüszosz szent vérét szentségként isszák.
És ezen a hídon a konvertiták - az új hitre térők - ezrei mentek át. A zsidó-khrésztianoszok azonban bálványimádásnak bélyegezték és elvetették az eukharisztiát. Mint istenkáromlást elvetették azt a pogány-khrésztianosz nézetet is, hogy Jézus ugyanolyan viszonyban áll Jehovával, mint például Dionüszosz isten Zeusszal, aki őt Szemelé nimfával nemzette. Egy nemzett istennek - mondják a zsidók - logikai szükségszerűséggel anyjának is kell lennie, márpedig Jehova sohasem enyelgett sem nimfákkal, sem istennőkkel.

A dolog a következőképpen áll. A zsidóság elhitette magával, hogy a Földközi-tenger partjain élő népektől egy nagyon fontos szempontból különbözik - abban, hogy sohasem hódolt sem a Nagy Hármas Holdistennőnek, akit a közhit a mediterrán fajok ősanyjának tart, sem pedig másféle istennőknek vagy nimfáknak. Állításuk azonban tarthatatlan, mivel szent könyveikben világos nyomai vannak korábbi vallási kötelmeiknek: Ádámról, Noéról, Ábrahámról, Jákobról és Mózesről szólnak. A babonás emberek éppen a Holdistennő kérlelhetetlen haragjának és bosszújának tulajdonítják, hogy a civilizált népek között talán a zsidóknak jutott a legnyomorúságosabb sors - szétszóródtak, hazátlanok, gyanakvás veszi őket körül. Mert a Holdistennő ellen irányuló vallási mozgalomban a zsidók vitték a főszerepet nemcsak a saját hazájukban, hanem mindenütt, ahol közösségeik voltak. Azt hirdették, hogy Jehova a világmindenség egyedüli ura, az Istennőt pedig holmi démonnak, boszorkánynak, ringyók királynőjének, parázna licércznek és fő-fő bajkeverőnek bélyegezték.

Jehovát - ez világosan kitűnik - valamikor a Nagy Istennő odaadó, hűséges fiának tekintették, aki mindenben engedelmeskedett neki, és kegye elnyelte a rivális istenek és istenecskék egész sorát - a terebintusistent, a villámistent, a gránátalmaistent, a bikaistent, a kosistent, a szamáristent, az árpaistent, a gyógyítás istenét, a holdistent, a Sírius-csillag istenét, a napistent. Később (ha szabad magam így kifejezni) pontosan azt tette, amit a római megfelelője, a capitoliumi Jupiter cselekedett: mennyei szentháromságot formált magából és a Hármas Istennő két tagjából, név szerint az Oroszlánok Anatjából és a Galambok Aserájából, akik Juno és Minerva megfelelői. A Holdistennő harmadik személye, akinek neve Seól, visszavonult, hogy az alvilági tájakon uralkodjék, mint a görög Hekaté. A legtöbb zsidó szerint még most is ott uralkodik, mert azt mondják: ,,Jehova nem szól bele a Seól dolgaiba", s idézik a szántizenötödik zsoltár szavait: ,,Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászálltak a csendességbe." Jupiter azonban - akinek felesége és korábban anyja, Juno, ma is női ügyek egyedüli intézője, minden szellemi tevékenység fő védnöke -, nos, ez a Jupiter, aki maga kétnemű, sohasem gondolt olyasmire, amit Jehova tett, mielőtt még fogságba hurcolták Babilóniába: arra tudniillik, hogy két istennőtársát elpusztítsa, s magányos dicsőség tündöklő ragyogásától övezetten próbáljon uralkodni férfiakon és nőkön egyaránt. Az olümposzi Zeusz sem merte ezt megtenni. Mint mondják, valamikor Zeusz is odaadóan engedelmes fia volt a Hármas Istennőnek, de később megdöntötte uralmát, miután férjét, Krónoszt megfosztotta férfisságától. Ám a női dolgok intézését átengedte a feleségének, Hérának, a nővérének, Démétérnek, valamint leányainak: Artemisznek, Aphroditénak és Athénénak. Időnként bizonyára szigorú volt hozzájuk (ha hinni lehet a mítoszköltőknek), de nélkülük nem tudott kielégítő módon uralkodni. Mind a rómaiak, mind a görögök megegyeznek abban, hogy isten istennő nélkül fogalmi képtelenség, a zsidók azonban tagadják ezt.

Ezékiel próféta könyvének egyik meglehetősen obszcén passzusában m egtalálható Jehova szakításának okmánya két istennőtársa ellen, akik ott Oholá és Oholibá néven szerepelnek. Mindazonáltal a háromság felbomlalhatatlanul megmaradt a felső-egyiptomi Elephantiné zsidó templomában, egészen az ötszáz évvel ezelőtti időkig.

Senki sem értheti meg Jézus történetét, ha azt nem az égi patriarchátusra vonatkozó zsidó megszállottság fényében szemléli. Mert nem szabad elfelejteni: Jézus minden látszat ellenére, még az eukharisztikus ritus látszólagos támogatása ellenére is gyermekkorától fogva hű maradt Jehovához, és egyetlenegyszer sem vétett az iránta való tisztelet ellen. Sálomnak, a bábaasszonynak, aki őt a világra segítette, ezt mondta egyszer: azért jött, hogy lerombolja a Nőstény műveit. Elfogadta a ,,Dávid fia" címet - Dávid király volt az, aki megszilárdította a zsidó monarchiát, rávette Anut papnőit, akik addig nemzetségek és törzsek büszke fejedelmei voltak, hogy legyenek az ő királyi háremének asszonyai, s érjék be ezzel. És Második Ádámként Jézus azt a feladatot tűzte maga elé, hogy megsemmisíti a bűnt, amit a patriarchális legenda szerint az Első Ádám követett el, mivel bűnös módon hallgatott feleségének, Évának csábító érveire.

Hogy vajon a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyának örök problémájára jobb megoldás-e a patriarchitus, az apajogú társadalom, mint a matriarchátus,az anyajogú társadalom, vagy pedig azok a különféle kompromisszumok, amelyeket a civilizált népek elfogadtak és gyakorolnak - ki tudná eldönteni?? Itt én csak azt tartom szükségesnek feljegyezni, hogy a zsidók történelmük egy bizonyos kritikus szakaszában elhatározták: szent ritusaikban papnők többé nem vehetnek részt. A nők - úgymond - zavaró, nyugtalanító hatással vannak a vallási életre: beleviszik a szexuális elemet, ami elkerülhetetlenül azzal a következménnyel jár, hogy a misztikus eksztázis erotikával keveredik. E nézet mellett nyomós érvek szólnak, mivel az ünnepségek idején szokásos szexuális szabadosság lazítja a családi élet kötelékeit, és bomlasztja a társadalmi rendet. De a zsidó elméletnek volt egy politikai oldala is: az a nép, amely a világ őtkereszteződéseinél telepedett meg, csak úgy remélhette fennmaradását, ha szigorúan ragaszkodik ősi szokásaihoz, ha kerüli az idegenekkel való keveredést, amelybe szeerelmes és fényűzést kedvelő királynők meg papnők szokták belevinni alattvalóikat. Mindazonáltal a zsidók, akik csak részben keletiek, sohasem voltak képesek teljesen alárendelt helyzetben tartani asszonyaikat, következésképpen sohasem tudták Jehovát azzal a tisztasággal szolgálni, amelyet hirdetnek és vallanak. A Nagy Istennő, akihez eredetileg Palesztina földje tartozott, minduntalan elgáncsolta és ostobaságokra csábítja őket. Legkorábbi neve Beili volt,amit ők Béliálnak ejtenek ki: az utóbbi végromlást, végpusztulást jelent. Miután elpártoltak az Istennőtől egy ideig lelkiismeret-furdalást éreztek, és Jeremiás próféta,aki abban az időszakban élt, feljegyezte, hogyan vélekednek némelyek: ,,Füstölőáldozatot viszünk az ég királynéjának, és néki italáldozattal áldozunk, miképpen cselekedtünk mi és a mi atyáink és a mi királyaink és a mi fejedelmeink Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin, mert akkor beteltünk kenyérrel,és jó dolgunk volt és semmi rosszat nem láttunk. De amióta nem áldoztunk többé az ég királynőjének füstöléssel, és nem viszünk néki italáldozato: mindenben szűkölködünk, és fegyver és éhség miatt emésztetünk." A zsidók többsége azonban szilárdan kitartott elhatározása mellett.

Érdemes meglátogatni az Istennő tiszteletre méltó templomát azon a vidéken, amelyet a bibliai legenda Ábrahám és Izsák ősatyák történetéhez kapcsol. Ott egy Dionüszosz - Apollón - Zeusz-féle, bikán lovagoló Napisten házasságra lép anyjával, a Holdistennővel, aki oroszlánon ül, és kígyót szorongat a kezében. Az Anyaistenség uralma alatt álló hármas istencsoport harmadik személye egy bizonytalan, kétnemű istenség, akinek szent állata a galamb. A templom, amelyben a jósnők és eunuch papok teljesítenek szolgálatot, Kelet felé néz, kapuin kívül két óriási phallikus oszlop áll, amilyenek Salamon Templománál voltak: belül csupa arany és drágakő és márvány minden. A ritusok nagyon bonyolultak, van azokban házasság előtti prostitúció fiatal nőknek, öncsonkítás fiatal férfiaknak, a többiek számára közbenjárások, átkok, dicsőító himnuszok, italáldozatok, vallási célú tisztító szertartások, tömjénégetések, birka-, ecske - és gyermekáldozatok, terebintusfákra akasztott élő áldozati állatok megégetése jövendölések szent halakból és izzadó szobrokból. A hagyomány szerint a templomot Deukalión (a zsidók Noénak nevezik) építette a Holdistennő tiszteletére, miután az Ázsiát elárasztó vízözön végre leapadt. Deukalión emlékére egy akácfából készített szent bárkát helyeztek el, és vizet csorgattak egy földhasadékba, amelyen keresztül - mint mondták - a nagy vizek visszahúzódtak.

A kánaániták, akiket Izrael fiai Józsua vezérletével meghódítottak és leigáztak, ennek az istennőnek a hívei voltak. Maradékaik most is ragaszkodnak a terebintusfa, a galamb és a kígyó kultuszához, mind a mai napig árpakalácsot sütnek az istennő tiszteletére, s még mindig szokás náluk, hogy a fiatal leányok szent prostitúció révén gyűjtik össze a hozományukat.

Elismerem annak politikai népszerűségét, hogy bizonyos Jézus születésével és származásával kapcsolatos, figyelemre méltó tényeket eltitkolnak a tömegek elől, és azokat csupán a khérsztianoszok legbelső, beavatott köre ismeri. Türelmes és tapintatos kérdezősködés révén fedeztem fel e körülményeket. Ha ezek a császár elé kerülnének, aligha lehetne őt hibáztatni a gyanakvásért, amely szerint a khrésztianoszok másvilága vallási kommunizmusa nem egyéb, mint a harcos zsidó monarchia leplezése. Elismerem Pál azon elhatározásának célszerűségét is,hogy az új hitet a lehető legnagyobb mértékben igyekezett különválasztani attól a régebbitől, amelyből eredt. Valótlanság lenne azt állítani hogy a zsidóság mint nép elutasította Jézust másrészt viszont tény, hogy a zsidó nacionalisták gyér maradványai Jeruzsálem eleste óta a pogány-khrésztiannoszokat éppúgy utálják és gyűlölik, mint a zsidó-khrésztiannoszokat. Az utóbbiak ugyanis szerintük nagy bűnt követtek el, amikor gyáván és hazafiatlan módon nem akartak részt venni a Szent Város védelmében, hanem elhagyták Judeát, és a Jordánon túl, Pellában telepedtek le.

A zsidó-khrésztianoszok szigorúan ragaszkodtak a Törvény betűjéhez vezetőjük, Jakab alatt (Jeruzsálem püspökére gondolok, aki Jézus féltestvére volt). Nem voltak gyávák, csak éppen bűnben tartották a háborúskodást, mivel maga Jézus jövendölte meg Jeruzsálem végzetét, meg is siratván a Várost, aligha lehetett azt várni tőlük, hogy a falak védelmezésével kockára tegyék örök üdvösségüket. Miután Titus elfoglalta Jeruzsálemet, sokan közülük úgy döntöttek, hogy megtagadják a júdaizmust, mivel kettős hátrányuk származott belőle: a rómaiak keményen bántak velük mint zsidókkal, a zsidók pedig megvetették őket mint árulókat. De Jézust persze nem akarták megtagadni. Mit tegyenek hát? Módosítsák elveiket, csatlakozzanak a pogány-khrésztianosz egyházhoz, amelynek Fülöp apostol volt az első vezetője, s amelyet Fülöp halála után korábbi ellenségük és üldözőjük, Pál szervezett újjá - ugyanaz a Pál, aki egykor Jakabot lehajította a templom lépcsőin? Ez annyit jelentene, hogy egyesülnének a különböző osztályokból származó, különböző helyzetű körülmetéletlen, rituális tekintetben tisztátalan khrésztianoszokkal, akik közül alig akad egynéhány, aki pár héber szót ismerne, s akik valamennyien úgy vélekednek, hogy a mózesi Törvényt hatályon kívül kell helyezni.

Nehéz választás volt, és csak kevesen döntöttek a hősiesebb út mellett, vagyis hogy hívek maradnak a Törvényhez. A pogány-khrésztiannoszok alkalmazkodtak a hozzájuk csatlakozókhoz, mivel Jakab már nem élt, Pál sem élt, Péter sem élt, Jézus pedig olyan tanítást hagyott rájuk, hogy bocsássanak meg ellenségeiknek. Nagyon fontos volt, hogy a testvéri szeretet vallását ne bontsák meg méltatlan széthúzások. Bár a körülmetélés problémáját többé fel sem vetették, elvi engedményekkel hidalták át azt a szakadékot, amelyet ez a kérdés támasztott közöttük. Sőt mondták -,, kisegítették a judaistákat anyagi nehézségeikből. Tudni kell ugyanis, hogy Pálnak az ősi egyházzal való perlekedése főleg pénzügyi természetű volt. Pál a kisázsiai megtértektől nagy summa pénzt gyűjtött össze, és egy epileptikus transzban átélt égi látomásra hivatkozott, amely - úgymond - feljogosította őt az apostoli tisztségre. Igényét hidegen elutasította, mondván, hogy a szellem tudományát nem lehet pénzen megvásárolni, és hogy a látomása illetlenül nagyravágyó.

A kompromisszumnak - mint minden egyezkedések - megvoltak a maga hátrányai. Közöttük a legnagyobbat az jelentette, hogy az egymással rivalizáló tradiciók egyesítése folytán az apróbb ellentmondások egész tömege került a Jézus életére és tanításaira vonatkozó hivatalos elbeszélésbe. A két csoport között a galieai Péter - elég különös módon - megtért zelóta, fanatikus rajongó, vagyis harcos nacionalista volt, akit Jakab követői azért utasítottak el, mert Pál követőivel érintkezett. Pál követői meg előre látta, végül is a Péter-féle kősziklán alakult meg az egyház: az oltáron elhelyezett kis táblácskákon, a diptychonokon most Péter neve megelőzi Pálét.

Senkit se vezessenek félre azok a rágalmak és vádak, amelyeket az egyházak formális kibékülése ellenére a római khrésztianoszok ma is terjesztenek általában a zsidók, de különösen a farizeusok ellen. A pogány-khrésztianoszok azzal vádolják a zsidókat, hogy egyetemlegesen elvetették Jézust. Ismétlem: a zsidók egyáltalán nem tettek ilyesmit. Jézus tanítványai mind zsidók voltak. A zsidó-khrésztianoszok tisztes szektát alkottak Judeában és Galileában egészen az úgynevezett ,,pellai kivonulásig". Ezt megelőzően magától értedődőnek tartották, hogy részt vegyenek a templomi kultuszban és a zsinagóga életében. Ami korántsem meglepő, hiszen maga Jézus is így cselekedett, és a szamáriai Sekhemből való asszonynak világosan megmondta: ,,Az üdvösség a zsidóktól jön."

Azzal is vádolják a zsidókat, hogy a béth dinben, a vallási főtörvényszéken megtartott formális tárgyalás után hivatalosan kereszthalálra ítélték Jézust. Nem csináltak ők semmi effélét. Aki csak némileg is járatos a zsidó törvényes eljárásokban az nagyon jól tudja, hogy nem a béth din ítélte Jézust halálra, hanem a római katonák feszítették keresztre Pontius Pilátus parancsára.

Ami a farizeusokat illeti, akik a vádaskodók szerint Jézus legádázabb ellenségei voltak, nos, az igazság a következő. Jézus sohasem bélyegezte meg azt a felvilágosult szektát a maga teljes egészében, hanem csupán egyes olyan tagjait ostorozta, akik a magas rendű morális követelményekhez méltatlanoknak bizonyultak vagy olyan kívülálló személyeket, akik farizeusnek hazudták magukat. Főleg pedig azok ellen kelt ki, akik kötetlen beszélgetésen és vitán alapuló tanítási módszerét mintegy megnyergelve a forradalmi jellegű kijelentések csapdájába akarták őt csalogatni. Mert az igazi farizeusok figyelemre méltó emberséggel enyhítették a régi mózesi Törvény szigorú rendelkezéseit, és ugyanazokat az erényeket hirdették, illetve gyakorolták is, amelyekről a pogány-khrésztianosz eredetűek. A farizeusok erkölcskódexét először nem sokkal a számkivetettség után fogalmazták meg annak az eredeti ároni papságnak az ivadékai, amelyet Salamon király uralkodása alatt magas tisztétől megfosztottak a bitorló cádokiták, más néven szadduceusok. Mivel illetményben nem részesültek, és hivatalos kötelességek sem terhelték őket, képesek voltak szellemi, lelki erények finomítására anélkül, hogy azok politikai szinezetet kaptak volna. A farizeusokat megbélyegző Jézus - mily képtelenség! Olyan ez, mintha Szókratészt úgy tüntetné fel valaki, hogy általában megbélyegezte a filozófusokat -, mert bizonyos szofisták érvelését hibáztatta.

A szükségképpen politikával is foglalkozó szadduceus papságnak vajmi csekény érzéke volt ahhoz a sajátos szellemi küldetéshez, amelyet a zsidóság egésze magáénak érzett. Mindig hajlandók voltak idegeneknek messzemenő engedményeket tenni, szándékosan elhomályosítva népük sajátosságait. Amikor a farizeusok - akiknek a neve ,,elkülönülő"-t jelent, olyan embereket, akik elkülönítik magukat a tisztátalan dolgoktól - a Makkabeusok vezérletével és a nép támogatásával vallási felkelést szerveztek a zsidóságot elgörögítésíteni törekvő Szeleukidák, Nagy Sándor szíriai utódai ellen, a szadduceusok hatástalanná tették egész művüket. A későbbiek során rábeszélték az első Makkabeusok utódait, hogy ismét nyissanak egy kis kaput a hellenizmus, az elgörögösítő törekvések előtt. A farizeusok meggyőződése szerint csakis a vallási szabadság védelmében lehet fegyvert fogni. A szadduceusok azonban sutba dobták ezt az elvet. Ennek bizonyítéka, hogy a kis királyság később támadó háborúkat viselt Edom meg Szamária ellen, s rovásukra növelte saját területét.

A pogány-krésztianoszok, akik szerint Jézus súlyos bírálatokkal illette a mózesi Törvényt, nem veszik észre, hogy csupán helyeslően idézte Hillélnek, a legnagyobb tiszteletben álló farizeus tanítómesternek kritikai megjegyzéseit. Én olvasóim tudomására kívánom hozni, hogy bizonyos távol eső sziriai falvakban, ahol zsidó-khrésztianoszok és zsidók ma is békességben élnek egymás mellett, a krésztianoszok részt vehetnek a zsinagógiai istentiszteleten, és a farizeusok alszektájának tekintik őket.

Elismerem, hogy Jézus idejében a farizeusoknak különféle csoportjai voltak. Mint Jézus hangsúlyozta, az anyagi jólét gyengítő hatással van a lelki fogékonyságra, sok farizeus csak névlegesen volt az, mivel elfelejtette a Törvény szellemét, és csupán betűjére emlékezett. Általában azonban a szellem diadalmaskodott a betű fölött, és a farizeusok legkonzervatívabb rétegét alkotó esszénusok a szellemiséget jobban valósították meg és a szeretet erényeit emberibb módon gyakorolták, mint a mai khrésztianosz közösségek bármelyike, amely a maga fegyelmét nem pontosan az esszénusokéről mintázta meg.

Az olvasóban bizonyára felvetődik a kérdés: miért terjesztik a vádaskodók ezeket az állításokat, ha szemernyi igazság sincs bennük! A még meglevő zsidó-krésztianszok ma sem hajlandók isteníteni Jézust, mivel a zsidók számára csak egyetlen Isten létezik. De nem csupán erről van szó! A pogány-khrésztianoszok nem tudnak héberül, ennélfogva a judaisták nagy előnyben vannak a Jézusra vonatkozó messianisztikus jövendeléseknek, fejtegetéseinek és nyilatkozatainak magyarázását illetően. Ez féltékenységet és haragot szült. Olyan igazságok, amelyek az olümposzi hitben nevelkedett pogány szemében merőben eredeti és újszerű fényben ragyognak, a judaista számára a farizeizmus logikai fejleményeinek tűnnek.

Egy római khrésztianosz szeretetlakomán, ahol mint vendég voltam jelen, az egyik hívő lelkendezve harsogta:
- Figyeljetek, fivéreim és nővéreim. Krisztusban, örömhírt mondok tinéktek! Jézus begöngyölte a Mózesnek adott Tízparancsolat tekercsét, s azokat két saját parancsolatával váltotta fel. Az egyik: ,,Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." A másik: ,,Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat."

Nagy taps.

A mellettem ülő, aki judaista volt azelőtt, kissé rám hunyorított, majd szárazon megjegyezte:
- Igen, testvér, ezt jól mondotta a Krisztus! És mostanában úgy hallottam, hogy azok a cudar zsidó másolók ellopták az ő bölcsességét, és a Tízparancsolatot túlszárnyaló egyik parancsát becsempészték Mózes Ötödik Könyvének hatodik részébe, a másikat pedig Mózes Harmadik Könyvének tizenkilencedik részébe.
- Isten bocsássa meg tolvaj gonoszságukat! - kiáltotta egy jámbor matróna az asztal túlsó végéről. - Meg vagyok róla győződve hogy a farizeusok keze volt a dologban!

Nem akartam zavart kelteni. Így hát nem emlékeztettem őt arra hogy Jézus dicsérő szavakkal szólt a farizeusokról .. ,,Bűnbánatra nem szoruló igazaknak" meg ,,orvosra nem szoruló egészségeseknek" nevezte őket. A tékozló fiúról szóló példázatában pedig róluk formálta meg a tisztességes, jóravaló fiú tipusát, aki otthon maradt: ,,Fiam, te mindenkor énvelem vagy, és mindenem a tiéd."

A khrésztianosz egyházközösségekben csakúgy, mint az orfikusoknál - a görög misztérium-kultusz beavatottjainál - és más vallásos társulatokban, főként dráma formájában tanítják a titkos tanokat. Ez a vallási igazság közvetítésének kétségkívül ősi és nagyszerű módja, de bizonyos hátrányai vannak olyan esetben, amikor a dráma alakjai nem annyira mitikus, mint inkább történeti személyek, és amikor a hivők szó szerinti igazságnak fogják fel azt, ami csupán drámai kitalálás. Itt fekszik előttem a Jézus születéséről szóló drámának az egyiptomi egyházban manapság használatos egyik másolata. A dráma főszereplői: Gábriel arkangyal, Mária, Jézus anyja, Mária unokatestvére, Erzsébet, Erzsébet férje, Zakariás pap, Mária férje, József, három juhász, a három asztrológus, egy bába Sálom, Heródes király, végül Anna, a prófétanő és Simon, a pap. A darab egyszerűen, de ügyesen van megírva, és mint hitbuzgalmi irodalmi termékben semmi kifogásolnivalót nem találok benne. Célja annak bizonyítása, hogy Jézus a zsidók által várt Messiás, sőt ez az Isteni Gyermek, akinek eljövetelét megjövendölték az ősrégi görög, egyiptomi, kelta, örmény és indiai misztériumok. Példának megemlítem, hogy a darab harmadik jelenete elsötétített színpadon kezdődik, amely a betlehemi istállót ábrázolja.

A Kakas (kukorékolva): ,,Krisztus megszületett!"
A Bika (bőgve): ,,Hol?"
A Szamár (ordítva): ,,Betlehemben!"

Mellesleg szólva ezek a teretmények nem Aiszóposz meséiből kölcsönzött sajátos karakterek, hanem szent állatok. A kakas a lelkeket vezető Hermész és a gyógyító Aszklépiosz szent szárnyasa. Szétkergeti az éjszaka sötétjét ő az újjászületett Nap hírnöke. Az olvasó talán emlékszik rá: mielőtt Szókratész kiürítette a méregpoharát, egyik barátjának megmondta - majdnem utolsó szavai ezek -, hogy egy kakast ígért Aszklépiosznak. Gondolom, a feltámadásba vetett reményének adott kifejezést. A kakas Jézus kínszenedésének történetében is szerepel, s ma Jézus feltámadása előhírnökének tekintik, bár véleményem szerint ez túlzás. A bika meg a szamár a két megígért Messiásnak - József Fiának és Dávid Fiának - szimbolikus állata, a khrésztianoszok mindkét Messiást Jézussal azonosítják. ,,A barmok és a szamarak lábai" kifejezést, amely Ézsaiás Könyvének harminckettedik részében fordul elő, a zsidó kommentárok egyértelműen a két Messiásra vonatkoztatják.

De térjünk vissza a színdarabhoz. Az állatok rövid párbeszéde után megvirrad, és a nappali fényben láthatóvá válik a Szent Család. A Szűzanya és a Gyermek a hagyományosan ismert pózban: az anya kék köntöst és ezüstcsillagokból álló koronát visel, a kisded Jézus fekszik: a delphoi meg az eleuszi misztériumokban a jászol szintén a bölcső szerepét tölti be. Kissé távolabb a szakállas József támaszkodik a botjára. Fejét nem ékesíti korona, testét nem fedi bíborköntös - ő az igaz lelkű, derék ember tipusa, aki erényessége jutalmaként az isteni megvilágosultság kegyében részesült. A távolból egyre erősödő zene: dob és síp hangja hallik. Három örvendező juhász lép a színre, éppen olyanok, mint az Ida-hegyi pásztorok, akik a kisded Zeuszt imádták... Vagy (ha szabad elárulnom), mint a pásztornak öltözött misztérium-játék vezetők azon az adventi szertartáson, amelyről az eeusziszi misztériumok kapták a nevüket, amikor fáklyafényben behozták a szűztől született kisdedet, s közben ezt kiáltják: ,,Örvendezzetek, vigadjatok, mert megtaláltuk a mi Királyunkat, a Tenger Leányának Fiát, aki ebben a kosárban feküdt a folyóparti nádasban!"

Nos, én nem firtatom annak a tradíciónak az igazságát, hogy a kisded Jézust jászolba fektessék, meg hogy pásztorok mentek imádására. De a jelenet többi részét nem szabad betű szerint igaznak venni, hanem inkább ,,filozófiai értelemben igaznak", hogy azzal a kifejezéssel éljek, amelyet Arisztotelész használt Politikájában. És - jóllehet forrásaim megbízhatóak - nem állíthatom teljes határozottsággal, hogy Jézus születésének története úgy, ahogy én elbeszélem, minden részletében pontos. De szeretnék hangsúlyozni valamit. A görög szobrok és kerámiák szakértője rendszerint helyre tudja állítani egy csonka műalkotás hiányzó darabjait. Vegyünk példának egy fekete alakos vázát, amelyben Orpheusz alvilágjárásának valamelyik jelenete van ábrázolva. Ha ott látjuk rajta a Danaidákat korsóikkal, és mellettük egy alaktalan foltot, de efölött a szakértő felfedez némi szőlőfürt-maradványokat, két görcsösen feléjük nyújtott emberi ujjat, a háttérben pedig egy kietlen sziklát, neki ennyi már elég: képzeletben már látja a szomjúságtól epedő Tantaloszt, és látja Sziszüphoszt, amint a roppant sziklát görgeti felfelé. Az én rekonstruáló munkám sokkalta nehezebb, mivel nem mítoszról, hanem történelemről van szó. Mindazonáltal Jézus története születésétől fogva oly közeli párhuzamban marad ahhoz, amit eleve elrendelt mitikus mintának lehet nevezni, hogy számos esetben meg tudtam sejteni bizonyos eseményeket, amelyeknek tényleges megtörténését később történeti kutatásaim igazolták. Ezért merem remélni, hogy elbeszélésemnek azok a részei, amelyek történetileg nem bizonyíthatók, még sincsenek teljesen igazság híján. Így például Jézus és Perszeusz, a hérosz - a szörny Medúza legyőzője - alakjában igen sok a közös vonás, ezért Jézus története szempontjából is fontosnak látszik Akrisziosz királynak az a szándéka, hogy megölje Perszeuszt. Ez az Akrisziosz Perszeusznak a nagyapja volt.

Alkalmam volt végignézni egy másik vallásos drámát is, amely Jézus kínszenvedéséről és haláláról szól. A khrésztianoszok nagy gonddal vigyáztak, nehogy megsértsék a rómaiakat s ebbeli igyekezetükben a színlelés valóságos mesterművét alkották meg.
Kizárólag olyan eseményeket vittek színre, amelyek e kínos alkalom kapcsán a nyilvánosság előtt hangzottak el, vagy történtek. Ennek folytán Pilátus gyalázatos magatartása egyenesen nagylelkűségnek tűnik, és a bírói ítélettel végrehajtott gyilkosság egész ódiuma áttételes módon a zsidókra hárul, akiknek szószólója a darab szerint a főpap.

Ám attól is óvnom kell olvasóimat, hogy huszonnégy karátos aranynak fogadják el a zsidó iratokat. Egyedül csak a héber költők rapszódiáit, az úgynevezett ,,prófétai könyveket" lehet gyanakvás nélkül elfogadni - a többi irat szövegét alighanem meghamisították a papi szerkesztők. De még a ,,prófétai könyvek" többségének keletkezési idejét is helytelenül, pontatlanul adják meg, és olyan szerzőknek tulajdonítják, akik nem jöhetnek számításba. Az ilyen tudománytalan praktikákat a zsidók így igazolják: ,,Mindegy, hogy valami jó dolgot nem az mondott, akinek a szájába adták. Az a fő, hogy üdvös legyen." A zsidók történeti könyvei és törvénykönyvei részint a véletlen, részint a kiadási manipulációk folytán idővel olyannyira korrumpálódtak, hogy még a legagyafúrtabb tudósok is képtelenek lennének kibogozni az összegubancolt szálakat és helyreállítani az eredeti szöveget. Mégis, ha a héber mítoszokat egybevetjük a kánaáni népi mítoszokkal, s a zsidó történelmet a szomszédos népek történelmével, általános képet nyerhetünk a Jézus titkos története szempontjából legfontosabb régi eseményekről és törvénykezési szokásokról, amelyeket itt mind figyelembe kell venni.

Milyen rendkívüli ez a történet! Rabja vagyok a könyveknek, valósággal habzsolom őket, de meg kell mondanom,sohasem olvastam hozzá fogható históriát. És ha a pogány-khrésztionoszok a bálványimádást határozottan tiltó zsidó Törvény ellenére Istenként imádják Jézust, ha szubsztanciáját vélik magukba fogadni a szimbolikus eukharisztiában, s ha így beszélnek róla: ,,Hozzá hasonló sohasem volt előtte, a jövőben sem lesz, ameddig ő vissza nem tér a földre!" nos, a vallásos zsidóktól eltekintve, ki vehetné ezt rossznéven tőlük? Újszülöttként jászolban feküdt, koronás királlyá lett, önként szenvedett a kereszten, legyőzte a halált, halhatatlanná vált: ez volt a világ legtiszteletreméltóbb királyi családjából sarjadt legutolsó és legnemesebb ivadék sorsa.
  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Lakásban lévő média
  2010-01-11 15:39:56, hétfő
 
  Ma volt egy játék az egyik televízió csatornán. Háromszázezer forintot lehetett nyerni, ezért megpróbálkoztam vele, hogy ki tudjam fizetni a hónapban a rezsimet, valamint a jövő hónapi telefonszámlámat és enni is tudjak valamennyit - rossz belegondolni, mi lesz, ha elkezdődik a Kincstári támogatás nélküli fűtésszámla fizetés -. A média rafkós, mint a cigányok, minél több pénz összegyűjtése a cél, de nagyon jól el tudja magát adni és elfelejtkeztem róla, hogy bizony ez a csatorna - a többi is, amelyik csillagokat szokott mutatni a zöld Ufó-kísérettel rendelkező csatorna és a csuklyás cigányság, elektromos maffia mellett - a lakásokban tartózkodik.

Tisztességtelen így minden játék, hiszen ölni tudnak a saját teretményeikért, vagy karmikus szülöttjeikért, s mindegyiknek népes különféle kísérete van, még a karmikus szülöttek és teretmények deformációi miatt is megtámadnak embereket.

A pszichopaták irányítják a média működését felerészt, felerészben még mindig a parabestia, parabrutálisok, vas-babilon kommunistái, akik vélik, hogy megváltoztatják az időt és törvényeket, halál ezoterikusok közvetítenek, s még itt nem beszéltünk a hatalmas szellem-árnyékvilágról, mely szintén velük együtt jár, valamint a misztikusok halotti világáról, démonjairól.

A fórumozók szerint az MSZP és a FIDESZ is lakásokban tartózkodik, mindenről tudnak, hiszen a láthatatlan világ részei is, nemcsak a láthatóé.

Ilyen világban jobb nem élni az embereknek, akiket egyébként is az egészségügyi elmeosztályokkal kihalatásra ítéltek, mint számukra tökéletes genetikailag öröklődő, egyszer élő fajt.

A médiának legkésőbb 1995-ben vissza kellett volna mennie az elmeosztályokra, amelyből erednek a karmikus börtön bűnözői mellett fogatlanul, mint ahogyan megvolt neki írva a pusztítóval való kikezdés után.





  
 
0 komment , kategória:  Vas-Forgószél 1945-től  
Az álmok története
  2010-01-11 14:47:32, hétfő
 
 
Azok a titokzatos álmok


A történelem során sok népet foglalkoztattak az álmok. A valaha megtalált legrégebbi, álmokkal foglalkozó könyvet például még az egyiptomiak írták, méghozzá Kr. e. 1500 körül. Az álmokban mindig is volt valami titokzatos és izgalmas, Istentől jövő üzenetnek gondolták őket, és minden nép a maga módján magyarázta őket. Hogy hogyan? Olvassa el alább.
Az Arab-félsziget népei

A legrégebbi, álmokról szóló feljegyzés körülbelül 5000 éves. Ez a sumér írás Mezopotámiából származik. Már az asszírok is hittek abban, hogy az álmok a bennük felbukkanó jelek segítségével üzeneteket közvetítenek.
Jó álmok és rossz álmok
A babilóniaiak még két külön csoportba is besorolták az álmokat: megkülönböztették az Isten által küldött álmokat, és a gonosz démonoktól jövő álmokat.
A régi héberek úgy hitték, hogy az álmok öszekötik őket Istennel, a rossz álmokat pedig a gonosz szellemek munkájának gondolták, csakúgy mint a babilóniaiak.
Egyiptomiak

Az ókori egyiptomiak az elsők között voltak, akik meg is próbálták értelmezni az álmokat. Kezdetben azt gondolták, hogy az álmok a természetfölötti dolgok közé tartoznak, és templomokat emeltek, hogy ott imádják őket. Úgy hitték, hogy az istenek álmaikban jelentek meg nekik. Később úgy kezdték gondolni, hogy az álmok valós eseményeken alapultak.

Ókori görögök
Az első, álmokról szóló görög könyv a Kr. e. 5. században íródott, szerzője Antiphón.
A régi görögök hite szerint azt, aki álmodik, Isten látogatja meg fizikai valójában.
A Kr. e. 5. század környékén abban kezdtek hinni az ókori görögök is, hogy miközben álmodunk, lelkünk elhagyja a testünket.
Hippokratész meggyőződése az volt, hogy az álomban megjelenő dolgok azoknak a dolgoknak az eredményei, amelyeket a lélek az ébrenlét állapotában elfogad.
Arisztotelész hite szerint az álmok az illető fizikai állapotáról árulkodnak.
Galen az álmoknak a gyógyulásra gyakorolt hatását hangsúlyozta, tudniillik a régi görögök úgy hitték, hogy az álmok az istenek által küldött üzenetek, melyek különösen betegségekről árulkodnak.
Még szent helyeket is kijelöltek, ahol a betegnek el kellett töltenie egy éjszakát, hogy a betegségére való gyógyírt megláthassa álmában.

Állítólag a titokzatos Atlandita is foglalkozott álmokkal. Lakosai feltehetően különleges templomokat és kristályokat használtak az álmodáshoz.

Forrás: dormeo.hu		  
 
2 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 43
  • e Hét: 2365
  • e Hónap: 8606
  • e Év: 60872
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.