|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:43:15, szerda
|
| |
| |
Most kellene indulni, vissza sem nézve,
Sem a régi házra, sem a havas rétre.
Csak menni és menni túl a dombokon,
Ahol a napfény még átsüt a lombokon.
Felemelt fejjel nézni a halállal szembe,
S hűs mosolyt színlelni, bármerre keresne.
De már nem tud védekezni kettétörött lelkem,
És vigaszt sem nyújt más, csak odafenn az Isten.
Ő, biztos átölel majd, ha látja azt, hogy félek
És szó nélkül ad nekem örök menedéket.
Most kellene búcsúzni, szótlanul hallgatva.
Rálelni az égi úton a legvégső otthonra,
Hogy ne fájjon soha többé az a földi teher,
Mely széttépi szívem, amíg maradni kell.
Most kellene könnyek nélkül elköszönni tőled,
Hogy úgy érezd, milyen könnyű elfutni előled,
S akkor nem látnád meg rajtam azt a bánatot,
Mi pengeélű jégszilánként arcomba csapott.
|
|
| |
|
6 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:39:06, szerda
|
| |
| |
Elhalkul a zene, a szív is belefárad,
de egy utolsó dallamért, még őrült
táncot járat.
S mikor egy végső akkorddal végleg
búcsút int, a lágyan szóló hangokra
örök álmot hint.
Én félek, nagyon félek, hogy a dallam,
s a lét, egyszer semmivé lesz.
Titkolt rettegés ez.
Zene nélkül élni sosem lennék képes.
Most annyira fáj, hogy rövid
ez az élet.
Távolból még hallom a bűvös muzsikát,
lágyan szóló hangjainak,
édes ritmusát,
de a búsan szóló húr csengése, nem ad
vigasztalást,
csak vad táncát járja benn,
a hangos szívdobbanás.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: ELMÚLÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:35:28, szerda
|
| |
| |
Fájdalomrózsák nyílnak viharvert kertemben,
a májusi nyár, már csak könnyeket fakaszt,
s míg el elrévedek pár félbetépett mondaton,
görcsbe rándult ajkamon hallgatnak a szavak.
Megfeszül bennem a levegő; szinte fáj az élet,
darabokra hullt álmaimtól egyre szenvedek.
Kínból áll a holnapom, üres jövőm céltalan,
hol marad a boldogság- mondjátok emberek?
Hová tűnik a régi varázs, pár eszeveszett óra,
merre száll az égető vágy, s merre a képzelet?
Ami jó volt, miért marad megsemmisült emlék,
mely a gyönyör útján indul, s aztán vége lesz.
Miért halkul a madárdal, ha az őszi vetést látja,
s a zord tél hidege, miért hint jégkristályt a fákra?
Miért fáj, ha körülölel a sötét éjnek árnya, s újra
szirmot hint, a feledésbe merült lázas éjszakákra?
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: RÓZSÁK BIRODALMA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:32:22, szerda
|
| |
| |
Volt egyszer egy élet, mi már semmivé lett,
Elmúlt, mint egy álom, nincsenek emlékek.
Csak egy gyűrött fényképről néz rám most arcod,
S egy szakadt magnószalag őrzi még a hangod.
Magányos téli estéken mindig arra vágyom
hogy az eltűnő szerelem még egyszer rám találjon.
Keresem kutatom azt a tovatűnő álmot,
mit minden éjjel fájó szívvel múlt emlékben látok,
mert te adtál remény, földi boldogságot,
mit ma is olyan tiszta valósággal látok.
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: FÁJDALOM,BÚCSÚZÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:26:57, szerda
|
| |
| |
Mondd anyám, miért fáj így életem?
Anyám, mikor bölcsőmben ringattál
és felnéztél az égre, láttad azt a
csillagot, mely zúzott kőként kúszott
a lenn örvénylő mélybe?
Anyám, a te csillagod volt az, vagy az
enyém? Már nem tudom. Érzem, minden
újabb nappalon, elveszett álmaid
kísértnek fekete szárnyakon.
Te apám siratod, én a múltamat s míg
ülünk egymás mellett hallgatag - könnyé
válnak a valaha hallott, távolról csendülő,
halkuló, szép szavak.
Mondd anyám, miért fáj így életem?
Én látom két szemeden az átélt rosszat, de te
mégis vigasztalsz engem, s mondod, hoznak
a napok ettől sokkal jobbat. Megtört szívedben
újra és újra felhangzik egy mondat. Apám szavai,
mit igaznak vélsz ma is, de számodra már holtak.
Apám mondta egyszer, ha jól emlékszem
akkor, mikor gyermekként felkapott, és
pajkos mosollyal feldobott a magasba, ahol
körülöleltek a fényből font csillagok.
- Vigyázz kicsi lányom, mert a ragyogás meg
téveszti életed, s ha majd ölelésre vágyik
bársony kis kezed, ne feledd el, csak azt szeresd,
kinek szemében felfedezed a csillagok mását,
ami ezer gyémántnál fényesebb.
Mondd anyám, miért fáj így életem? |
|
| |
|
0 komment
, kategória: FÁJDALOM,BÚCSÚZÁS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:18:49, szerda
|
| |
| |
Ha majd a magány suttogó szaván,
gyöngyöző könnycseppek hullnak,
s kristállyá válva, egy halk sóhajjal
a szívből, a semmibe jutnak, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon a hűvös éjszakán?
Ha az érzés fény teli útjához érve,
sötétség leplével takarja a vágyat
s a mindenség ezüst fonalából hint
szálat, mely fakóvá válhat, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon az álmos éjszakán?
Ha már nem leszek csak képzelet,
pár üres mondat, mit rejtegetsz,
s hálóval szövi körbe a néma csend,
az egyetlen utat mi elvezet, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon a hideg éjszakán?
Ha már feladtad, semmid sem maradt,
csak egy halvány emlék, ami kell még,
ami erőt nyújthat, hogy kezemet fogva
induljunk az álmaink felé, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon a csendes éjszakán?
Ha nem érzel semmit, nem hívsz senkit,
üres nappalt, összetört hajnal követ,
s te újra ölelnéd a távolba simult kezet,
mely szárnyai alá veszi a hited, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon a sötét éjszakán?
Ha már életed kétes, mert időd is véges,
s a végtelen mélyén, álmod kapujában
megpihenni térsz, hogy velem lehess,
ahová elkísért a végzet, ugye
akkor is gondolsz majd rám,
azon a síri éjszakán?
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:15:11, szerda
|
| |
| |
Már magam sem tudom kiben is higgyek,
Szárnyaló álmaim mind porba vesztek.
Sötét úton ténfergek, hol homályos a fény,
Nincs már velem csak elveszett remény.
Gyűlölet vert tanyát a szeretet helyén,
Tátongó seb lett a szívem rejtekén,
Gonosz világ, önző világ rútul becsaptál,
Azt hittem, te szeretsz, mégis elhagytál!!! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: MAGÁNY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 22:01:33, szerda
|
| |
| |
Már túl messze jársz fenn a csillagokban!
Hiába nézem kitartóan azt a kéklő eget.
S hiába lesz forró nyár a télbe hajló idő,
nem látom meg többé fényes tekinteted.
Pedig olyan erős akarattal szorítanám újra,
Ködfoszlányba suhant hitet adó kezed.
De túl távol vagy tőlem, sosem érném el,
a te világodban rejlő titkos képzeletet.
Csak egy gondolat kell s nincsenek
határok.
Egy érintést érezni mit itt hagyott
a szíved, hisz régi apró tárgyaktól emlékek élednek,
melyek felidézik bennem legszebb perceidet.
De gyarló ember vagyok, s mindig vádolok.
Miért lehet ott az a jeges szívű halál,
hol tiszta fény vigyázza igaz álmod!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 21:49:12, szerda
|
| |
| |
A mennyországba utazó kislány
A vonat éppen befutott a pályaudvarra. A peronon egy kislány várt az "útipoggyászával", egy szatyorral, amelybe a tervezett utazásra egy kis ennivalót csomagolt be. A kicsi felszállt, és talált egy ülőhelyet egy még nem egészen teli fülkében. Kutatva nézett körül, és megnézte az utasokat, akik azonban mind idegenek voltak. Fáradt volt a hosszú várakozástól, és úticsomagját fejpárnának használta, hogy kissé kipihenje magát. Amikor jött a kalauz, nagy bizalommal megkérdezte tőle, hogy szabad-e itt aludni. Ő barátságosan igennel felelt, de utána látni akarta a jegyet. A kislány így felelt:
- Nincs jegyem.
Erre a következő beszélgetés alakult ki:
- Hova utazol hát?
- A mennybe megyek - hangzott a válasz.
A kalauz körülnézett, és csodálkozva válaszolt:
- Igen? És ki fizeti a vonatjegyet?
- Az Úr Jézus - felelte a kislány, és hozzáfűzte: - Ez a vonat nem a mennybe megy, és az Úr Jézus nem utazik rajta?
- Azt hiszem nem - válaszolta a kalauz, akit zavart a gyermek nyíltszívűsége. - De miből gondolod?
- Mert édesanyám gyakran énekelt egy éneket a vonatról, amely a mennybe megy, és az Úr Jézus kifizette az útiköltséget mindenkiért, aki azon utazik. De most már nem tudja többé énekelni. Nemrég meghalt. Ezért elhatároztam, hogy utána utazom, hogy ismét együtt legyek vele. Nem ismeri a dalt a vonatról, amely a mennybe megy? Nem énekli a kislányának, hogy el tudjon aludni? Vagy nincs kislánya? - kérdezte a kicsi, miután a kalauz csendben végighallgatta.
Megindult hangon válaszolt:
- Volt egy kislányom, körülbelül olyan idős, mint te, de már meghalt. Talán ő is a mennybe van.
- És most a bácsi odautazik, hogy viszontlássa? - kérdezte a kislány nagy együttérzéssel. Néhány utas érdeklődve hallgatta a beszélgetést. Egyesek mélyen meghatódtak a kislány furcsa kérdéseitől. Valaki ezt mondta:
- Ez egy angyal!
- Nem, Kati vagyok. Az angyalok az Úr Jézusnál vannak a mennyben. - Ezután nagy bizalommal megkérdezte az utasokat:
- Mindannyian a mennybe utaznak? Annak nagyon örülnék! Biztosan mind szeretik az Úr Jézust, és imádkoznak Hozzá, ahogyan anyukám is mindig tette velem. Anyukám azt mondta, hogy mindenki, aki valóban hisz az Úr Jézusban, minden nehézség nélkül a mennybe kerül.
- Édesanyád biztosan jó asszony volt - szakította félbe az egyik utas a kislányt.
- Az én anyukám azonban sosem akarta, hogy valaki azt mondja neki, jó ember. Mindig azt mondta, hogy senki sem jó, csak egyedül Isten; és hogy nem azok az emberek jutnak a mennybe, akik azt hiszik, hogy jók, hanem csak azok, akiknek az Úr Jézus megbocsátotta bűneiket.
- A kislány kék szemét a kalauzra emelte: - De még mindig nem mondta meg, hogy a mennybe utazik-e. Nem akarja viszontlátni a lányát a mennyben? Vagy nem is hisz az Úr Jézusban?
A kalauz csöndben állt, és nem tudta, mit kezdjen a kislánnyal. Az egyik utas értésére adta, hogy kifizeti a kislány jegyét. A kalauz azonban így felelt:
- Meddig vigyük magunkkal a kislányt? Nem hagyhatjuk, hogy valahol csak úgy kiszálljon. Mi lesz ebből a gyermekből? - Komolyan aggódott miatta.
Nyugodtan kérdezett tovább a gyermek: - Mit mondjak a kislányának, ha találkozom vele a mennyben? Mondjam neki azt, hogy az apukája most nem tud a mennybe jönni, de később eljön őt meglátogatni?
Azaz utas, aki tanúja volt ennek a beszélgetésnek, és tovább mesélte az esetet, sajnálta, hogy a vonat éppen ekkor ért lakóhelye vasútállomásához, és le kellett szállnia. Később azonban megtudta, hogy Kati dolga jól végződött. Valaki oltalmába vette a kislányt, és hazavitte, ahol a hozzátartozói már aggódtak a gyermek miatt. Előzőleg semmit sem mondott nekik tervezett "mennyei útjáról".
Talán kicsit megmosolyogjuk a kislányt. De talán el kellene tűnődnünk ezen: Mi a megfelelő vonatot választottuk-e, és ismerjük-e a célállomást? Hova vezet életünk útja? Eldöntöttük-e már, hogy mi az úticélunk?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-13 21:41:54, szerda
|
| |
| |
A legszebb könnycsepp
Angyalt küldött a földre a Jó Isten, hogy vigye fel az égbe a legszebb könnycseppet.
Az angyal bejárta az országot, világot. Végre rátalált egy özvegy édesanyára, aki egyetlen gyermekének koporsója felett hullatta könnyeit. Minden könnycseppje igazgyöngynek látszott, szikrázott rajtuk a napsugár. Az angyal azt gondolta, hogy könnyen teljesítette a feladatot. Túl korán örvendezett. Isten ugyan megdicsérte őt szorgalmáért, de azt mondta, hogy szebb könnycsepp is van a világon.
Az angyal ismét útnak indult. Másodszor egy ártatlan kisfiú könnyét vitte az égi trónus elé, de ezzel sem teljesítette feladatát. Újból a földre röppent. Villámgyorsan gyűjtögette a legkülönbözőbb könnycseppeket: Hálakönnyből, keserű csalódásból kihullajtottat, bánatos édesapáét, szomorú édesanyáét, haldokló emberét... Isten azonban mindezekre azt válaszolta: szebb könnycsepp is van a világon!
Szomorú volt az angyal mert nem tudta teljesíteni Isten kívánságát. Bele is fáradt a sok keresésbe. Betért egy templomba pihenni. Úgy gondolta hiába minden igyekezete, a legszebb könnycseppre soha sem talál rá. A templom félhomályában egyszer csak egy embert vett észre, aki félrehúzódva keserűen zokogott. Saját bűneit siratta, nem talált vigaszt, mert átérezte szörnyű tettét: az Istent bántotta meg. Ezért folyt a könnye és meleg esőként áztatta a poros követ. Az angyal nyomban mellette termett: szemkápráztatóan ragyogott valamennyi könnycsepp, miközben tarsolyába gyűjtögette őket. Érezte, hogy végül mégis sikerül teljesítenie a rábízott feladatot. Valóban a könnycseppek oly szépek voltak, hogy az angyal nem tudta levenni róluk a tekintetét.
Amikor a könnycseppekkel odaállt a Jó Isten elé, dicséretben részesült. Isten így szólt hozzá:
- Látod nincs szebb ragyogás, nincs aranyosabb fénysugár, mint ami a bánat könnyéről verődik vissza. Mert a bánat fakasztotta könnycseppek igaz szeretetről tanúskodnak, és csillogásukkal a bűntől megmenekült szabad ember szépségéről győzik meg a világot. A bűntől felszabadult ember az örökkévalóság fényét sugározza.
Ha vétkezel, szállj magadba és őszintén bándd meg bűneidet. Isten a megtérő bűnösnek mindig kész megbocsátani.
/ismeretlen szerző/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: MEGHATÓ és SZÉP TÖRTÉNETEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 14
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
685 db bejegyzés |
| e év: |
1568 db bejegyzés |
| Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1397
- e Hét: 3068
- e Hónap: 13421
- e Év: 72674
|
|
|
Offline
