2010-01-18 05:47:17, hétfő
|
|
|
Tegnap délelőtt Szabadkán Szöllősy Laci bácsinak köszönhetően bejárhattuk a szabadkai városházát. AZ érett szecesszió gyönyőrű darabja, leírhatatlan. S ámultam, hogy a városban mennyi szecessziós épület látható. A szél-járába írás készül róla, a cím is elhangzott a díszteremben: Szabadka szépet álmodott. Állítólag ezt Kosztolányi mondta. A gimnázium épületére is rápillanthattam, ahol édesapja igazgató volt.
A többszöri impérumváltás látszik mindenütt.
Eredetileg Zentán voltunk, magyar kultúra napját ünnepelni, s más ország béli magyarokkal találkozni. Nekem ezen a hét végén ért körbe a Kárpát-medence, eleddig csak a Délvidéken nem voltam. Szörnyű látni a múlt század "ereményét", Európa közepének "megsemmisítését".
A hétvége nagy ajándéka Kányádi Sándor bácsi volt, örülök, hogy többed magammal sok időt tölthettem vele.
Egy vers is született.
rigók a hóban
(Kányádi Sándornak)
egy tányér krumplifőzelék a táj
gőzölögve elpárolog a télbe
de ráégett már belül az emlékezet
érzékeny szövetére
egymásra fényképezett képek
Kolozsvár, Zenta, Szabadka
zsíros Bácska Kosztolányi jut
eszembe róla
mennyi kép fényt kapott emlék
múlt idő kútja
filmvetítés a szem mögött rigók
a hóban színük fekete mintha
lenne egy szál cérna ami az
egészet fogja tartja |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|